Ray Grasse az Egyesült Államok Plútó visszatéréséről szóló írása 2019 végén jelent meg, a George Floyd-gyilkosság, a 2020-as gazdasági összeomlás és a Covid-19 világjárvány előtt. Régóta le akartam fordítani, mert hiányosságai ellenére, vagy éppen azokkal együtt is tanulságos munka.
Elóljáróban, néhány észrevétel :
Egyik legproblémásabb oldala, hogy az amerikai mainstream asztrológus-tábor, köztük a szerző is, sajnálatos módon idomul a szélsőséges woke-ideológiákhoz, és a belőlük táplálkozó eltörléskultúrához is. Ezért kapásból démonizálják a másik felet, összemosva a kétségtelenül problémás, jobboldali populista, alt-right, rasszista csoportokat a mérsékelt, konzervatív középutasokkal, vagy akár konzervatív liberálisokkal is.
Komoly hiányosságnak tartom azt is, hogy ha már mundánasztrológiai témánál tartunk, nem illeszti be a többi, egyidejű nagy bolygóciklussal való átfedés kontextusába. (Ld : Külső bolygók történelemformáló ciklusai I rész, II rész) Nevezetesen, legutóbbi éveket illetően nemcsak a 2020-as Szaturnusz – Plútó együttállásról és a vele nyíló Szaturnusz-Plútó ciklusról volt itt szó. Ez ugyanis két másik ciklussal is kapcsolódott, az antik világ asztrológiájában is ismert és kulcsfontosságú Jupiter-Szaturnusz Nagy Konjunkcióval és az újabb korok óta nyilván tartott Jupiter – Plútó nyitóciklussal. (És persze volt egy-egy sokkal rövidebb alciklus is, a Mars-Jupiter/Plútó/Szaturnusz/Neptun együttállásokkal kezdődő – a 2020-as bepontosulások sorrendjében soroltam. 2021-2022 folyamán egyidejűleg, az 1987-89-es Szaturnusz-Uránusz ciklus részeként egy világméretű borulásokat okozó Szaturnusz- Uránusz kvadrátot élünk, az Egyesült Államok képletében pedig 2021-2022 folyamán egzakt egy Neptun-Neptun szembenállás is, a képlet Mars-Neptun kvadrátja miatt egy változó T kvadrátot képezve.) Remélhetőleg nem a tárgyi tudás ilyen fokú hiányáról van szó, hanem csak arról, hogy az asztrológiában kevésbé jártas átlagolvasó kedvéért nem tért ki a szerző ezekre az összefüggésekre.
Ray Grasse előrejelzései egy része így félelmetesen bejött, bár az események nem mindig azokhoz az emberekhez és csoportokhoz kapcsolódtak, akikre tippelt. Más fontos dolgokat, köztük a világjárványt, Oroszországot és Kínát, mint Amerika ellenlábasát, nem érzékelt-bár fegyveres konfliktusokat, kiberháborút igen. A pándémia, utólag belegondolva alaposan megviccelt mindkettőnket: nemrég olvastam újra André Barbault 2018-ban angolul is megjelent Planetary Cycles című könyvét, amelyben egyértelmű utalások vannak egy világjárványos- III. világháborús forgatókönyvre a 2019-20-as Szaturnusz-Plútó együttállás, az újabb Szaturnusz-Plútó ciklus nyitánya, és a 2020 végi Vízöntő Jupiter-Szaturnusz Nagy Konjunkció kapcsán. Valószínűleg Grasse is ismeri, de valahogy átsiklottunk felette. A súlyos gazdasági problémákat belőttük. Ez is tanulságosan illusztrálja a prognózis lehetőségeit és korlátait, valamint, hogy az analógiák több szinten is megnyilvánulhatnak, és többféle olvasatban is érvényesek lehetnek.
Van egy tanulságos történelmi áttekintés is, egy, a kollektív elhülyülés trendjébe tökéletesen illő, tanulságos történelmi bakival, a Római Birodalom és Anglia Plútó-visszatéréseiről, amelyet az angol asztrológiai platformok rendszeresen átvesznek tőle, de csak elvétve hivatkoznak a szerzőre. Tapasztalatból tudom, milyen amikor úgy használják az ember munkáját, hogy a „tisztelt” inspirálódó még a forrás megemlítésére sem méltat. Én még véletlenül sem szeretnék senkivel sem hasonlót tenni. A forrás megjelölésével én is fel akartam használni a szerző cikkében fellelhető információkat egy saját elemzés megírásához, és ezt továbbra is tervezem. De a történelmi vonatkozásokat így is, úgy is idézni akartam, egy saját anyagban pedig már túlságosan terjedelmes lett volna egyetlen bejegyzéshez. Ezért azt láttam a legkorrektebbnek, ha vállalva a jelentős többletmunkát, teljes egészében lefordítom Ray Grasse cikkét. Igyekeztem felülemelkedni jelentős világnézeti különbségeinken is; én magam ugyanis nagyjából a konzervatív-liberális táborhoz tartozom, míg ő a jelek szerint erősen balra húz.
Jó lenne, ha az oldalamat látogató érintettek is a platformjainkra mutató linkek- tehát AZ ÉN OLDALAMRA MUTATÓT IS BELEÉRTVE, NEVEM FORRDÍTÓKÉNT FELTÜNTETVE – használnák fel, nem csupán a Copy-Paste billentyűket nyomogatnák, ahogy az oldal némely parazitája szokta, akik innen-onnan , bárhonnan ollózgatnak, ahol lenyúlható tartalom van. (Megint csak, akiknek nem ingük, ne vegyék magukra.) Egy- egy ilyen posztban túlságosan sok munka van semhogy az ilyen standard f@sságoknak örülni tudjak. Ebben konkrétan több mint egy hét, ugyanis krónikus időhiány miatt csak napi pár bekezdés az éjszakai órákban üzemmódban tudtam haladni vele. Nem véletlenül osztottam meg hajnali 4-kor a Facebook-oldalon, ekkorra fejeztem be ugyanis 🙂
| Az Asztropressz küldetése az aktuális és várható bolygóhatásokkal, a személyi horoszkópban rejlő lehetőségekkel és korlátokkal kapcsolatos reális tájékoztatás. Akkor is, ha ez nincs összhangban a new ages „szellemiség” által diktált minden szép-minden jó narratívákkal. Erre az esetre is vonatkoznak a kommentelési etikettben írtak: aki nem ért egyet az itt megfogalmazott szempontokkal, nyugodtan abbahagyhatja oldalam követését és keressen magának lightosabb olvasnivalót. Nincs harag 🙂 Mindkettőnknek időt, energiát spórol meg 🙂 Nekem legalábbis rengeteget, hiszen nem kell az irreleváns kommentek moderálására, nagyon sok esetben ezzel egyidejűleg szerzőik spammelés miatti jelentésére és letiltására is pazarolnom értékes időmet. Így ezt további hasznos tartalmak írására fordíthatom. Bevallom, annak ellenére, hogy naponta többször is kénytelen vagyok sort keríteni rá, utálom használni a “Törlés”, “Tiltás” funkciókat. Mindkettőnknek szebb lesz a napja, ha egyáltalán nem kerülök, vagy a jelenleginél sokkal ritkábban kerülök ilyen kínos döntéshelyzetekbe. Bízom benne azonban, hogy az ezogagyi helyett a valósággal nagyobb összhangban levő tartalmakra fogékony, azokat kimondottan igénylő többség -vagyis a tényleges célközönségem – a jövőben is velem marad. |
Turning Point: The United States’ Pluto Return (Astro.com)
Az egyénekhez hasonlóan a nemzetek is átélik a “bolygók visszatérését”, amikor az égitestek egy teljes kört tesznek az ekliptikán, majd visszatérnek abba az állatövi pozícióba, amelyet egykor elfoglaltak. A Plútó teljes visszatérési ciklusa azonban különösen hosszú, több mint 240 évet ölel fel.
Míg az egyének élettartama nyilvánvalóan túl rövid ahhoz, hogy ilyesmit érjenek meg, a nemzetek és birodalmak természetesen megtapasztalhatják. 1776. július 4-ét tekintve születési dátumnak, az Egyesült Államok az első Plútó visszatérésének küszöbén áll. Bár ez technikailag csak 2022-ben következik be, amikor a Plútó eléri a Bak 27. pontját, egy ilyen hosszú távú bolygóciklus esetében több éves, ha nem egy évtizedes vagy akár még ennél is nagyobb hatókört kell figyelembe venni mindkét irányban.
Mit is jelent ez az Egyesült Államok számára?
A Plútót többnyire olyan általános fogalmakkal szokás jellemezni, mint az átalakulás, a halál és a megújulás, a hatalom buktatói és lehetőségei, szembesülés az árnyék témáival, és így tovább. Ez mind igaz. De az egyik módja annak, hogy megértsük, mire számíthatunk, ha más nemzetek horoszkópjában keresünk történelmi példákat a Plútó visszatérésére, mivel ezek közül néhány nemzet elég sokáig fennmaradt ahhoz, hogy kettőt, sőt néha hármat is megéljen belőlük. Bár az egyes nemzetek történelme eltérő, mégis hasznos példákkal szolgálnak számunkra, amelyekből meríthetünk.
Plútó visszatérések a Római Birodalomban
Ford. megj: Nagyon komoly baki, Lynn Hayes blogjáról indult, aki szerint a Római Birodalom a Principatus megszervezésétől, i.e.27- i.sz 476-ig, a Nyugatrómai Birodalom bukásáig tartott, így mindössze két Plútó visszatérést ért meg. Pluto returns in the Roman Empire: A history lesson (Plútó visszatérések a Római Birodalomban: történelemlecke) A hülyeség a pár száz éves Római Birodalomról stílszerűen fogalmazva vírusként terjedt, bejárta majdnem a teljes amerikai asztro-blogoszférát, beleértve az egykor olyan színvonalas platformokat is, mint a The Mountain Astrologer című folyóirat, ahol Ray Grasse először publikálta cikkét. Pedig, ha a suliban a történelemórákból ki is maradt, vagy az amerikai asztrológusok maradtak ki róluk, csupán a Wikipédia Római Birodalomnak szentelt részeire kellett volna rákattintani az alábbi infokért, az állati nagy égést elkerülendő:
” A Római Birodalom (latinul Imperium Romanum) az ókori Róma által létrehozott államalakulat volt a Földközi-tenger medencéjében. Örökségét közvetlenül a Keletrómai (Bizánci) Birodalom vitte tovább, melynek fővárosa Konstantinápoly volt, de kulturális hatásai a mai napig érezhetőek az európai élet számos területén.
Római Birodalomról kétféle értelemben beszélhetünk. Amennyiben a birodalmiságot önálló államszervezeti jelenségként fogjuk fel, kritériumainak a rómaiak állama az i. e. 3. századra már megfelelt, miután egyesítette Itáliát, és „külföldön” (a Földközi-tengeren, az Ibériai-félszigeten és a Balkán-félszigeten) kezdett hódítani. Amennyiben a birodalmat pusztán a császárság szinonim kifejezésének tekintjük, úgy Római Birodalomról Augustus principatusának kialakításától, szorosan véve i. e. 27-től beszélhetünk. Maguk a rómaiak az általuk meghódított területekre már a köztársasági államforma idején is alkalmazták az Imperium Romanum („római imperium”) kifejezést.”
Ha i. e. 27-et tekintjük a birodalom kezdetének, a Plútó első visszatérése az i.sz. 216-223 közötti időszakra esik. Ez nem meglepő módon az instabilitás és a változások korszaka volt, amely a Severus-dinasztiához kapcsolódott. (1) A megosztó és rendkívül népszerűtlen Elagabalosz császár i.sz. 218 és 222 között uralkodott, és kormányzását szexbotrányok, vallási viták és különféle “felháborító” viselkedések tették hírhedtté – többek között az a csúnya bankett, ahol állítólag oly módon fullasztotta meg a vendégeket, hogy rózsaszirmokkal árasztotta el a termet. Miután anyjával együtt végigvonszolták az utcákon, és a pretoriánus gárda meggyilkolta, Alexander Severus követte a trónon, aki i.sz. 222-től 235-ig uralkodott. Bár Severus visszahozta a mérsékletesség látszatát a birodalomba, ő is kiesett a csapatai kegyeiből, és anyjával együtt meggyilkolták – ami a Severus-dinasztia végét jelentette. I.sz. 235-ben bekövetkezett halálát kulcsfontosságú eseménynek tekintik, amellyel kezdetét vette a “harmadik század válsága”, amikor is rövid ideig uralkodó katonacsászárok, lázadó hadvezérek és ellenkirályok sora uralkodott kormányzati káosz, polgárháború, általános instabilitás és gazdasági zavarok közepette.
A Birodalom második Plútó-visszatérésére az i.sz. 461-468 közötti években került sor. Zavaros időszak volt ez, amikor a határainál lévő erők egyre nagyobb fenyegetést jelentettek a Birodalom számára. Néhány évvel korábban, Kr. u. 455-ben a vandálok behatoltak és magát Rómát is kifosztották, míg a Cap Bon-i csatában, i.sz. 468-ban a vandálok megsemmisítettek egy egyesített nyugati és római inváziós flottát. A Római Birodalom azonban csak néhány évvel később, a barbár Flavius Odoacer i.sz. 476 és 493 közötti uralkodása alatt omlott össze teljesen.
Röviden, mindkét a birodalom Plútó-visszatéréséhez kapcsolódó általános időszak a változások, hatalmi harcok és politikai instabilitás drámai korszakát jelentette. Fontos azonban megjegyezni, hogy a birodalom végül csak a második visszatéréskor omlott össze. Más szóval, önmagában véve a Plútó visszatérése nem feltétlenül jelenti egy nemzet bukását, bár úgy tűnik, hogy mindig jelentős felfordulással jár.
Plútó visszatérések a Brit Birodalomban
Bizonyos szempontból Anglia még szemléletesebben illusztrálja egy nemzet Plútó-visszatérését, mivel összesen három ilyet élt túl. Hódító Vilmos 1066. december 25-i koronázását használva a modern Anglia születési időpontjaként, az első ilyen visszatérésre (mind a precesszióval korrigált, mind a precesszióval nem korrigált dátumokat figyelembe véve) 1311 és 1315 között került sor; a másodikra az 1555-1562 közötti években; míg az utolsó az 1801-1810 között zajlott le. ( Vegyék figyelembe, hogy azért használom az “évek körül” kifejezést, mert a Plútó kivételesen hosszú keringési ideje miatt fontos, hogy a Plútó-aspektusok esetében is tág orbiszokat engedélyezzünk).
Ami az elsőt illeti, az 1311-1315 közötti időszakot súlyos környezeti problémák jellemezték, mindenekelőtt az 1315-ben kezdődött úgynevezett “nagy éhínség”, amely évekig tartó hatalmas társadalmi nyugtalanságot keltett, és milliók halálát követelte. És, ahogy kollégám, Kenneth Bowser rámutatott, 1314-ben Robert the Bruce kulcsfontosságú győzelmet aratott a skótok Angliától való elszakadását jelentető Bannockburn-i csatában.
1555-1562, az Anglia második Plútó-visszatérése körüli időszak több tekintetben is kulcsfontosságú fordulópont volt a birodalom történetében. Az 1554-es nagyszabású kenti felkelés és az 1555-ös széles körű protestánsüldözés mellett ekkor került trónra I. Mária királynő, aki 1553-tól 1558-ban bekövetkezett haláláig uralkodott – ő lett Anglia legelső, nem szinarchia formájában uralkodó női vezetője. Ezt követte I. Erzsébet trónra lépése 1558-ban, amely mind az ő, mind a nemzet számára drámai időszakot jelentett, és amely Erzsébet anyjának, Boleyn Annának a lefejezésével kezdődött, illetve Erzsébet és Mária skót királynő közötti híres viszálykodással zárult.
De ami talán a legfontosabb, ez az időszak jelentette az úgynevezett Erzsébet-kor kezdetét, amelyet ma az angol történelem és irodalom “aranykorának” tartanak, és amelyet olyan nagyságok fémjeleznek, mint William Shakespeare, Ben Jonson, Christopher Marlowe és Edmund Spenser. (Erzsébet uralkodásához kötődik a híres asztrológus, matematikus és okkultista John Dee is – akinek tulajdonképpen a “Brit Birodalom” kifejezés megalkotását tulajdonítják.) Ez az időszak több szempontból valóban plútói “újjászületést” jelentett Anglia számára, mivel Erzsébet egy lényegében csődbe ment gazdaságot vett át, és helyreállította annak költségvetési felelősségét, miközben a világ felfedezésének ugrásszerű fellendülését is figyelemmel kísérte, és az ország számára a viszonylagos stabilitás és a belső béke időszakát hozta el. A viszonylagos béke és stabilitás mögött azonban komoly problémák lappangtak, többek között a katolikusok és a protestánsok között régóta fennálló, és a felszín alatt forrongó ellenségeskedés, amely több, Erzsébet ellen elkövetett merényletet eredményezett.
Anglia harmadik Plútó-visszatérése az 1801 és 1810 közötti időszakban zajlott le. Amellett, hogy ezt a periódust tartják általában az ipari forradalom időszakának, 1801-ben konkrétan az Egyesült Királyság hivatalos létrejöttének éve. Nagy-Britannia (Anglia, Wales és Skócia) ekkor egyesítette erőit Írországgal, ami vitathatatlanul az angol történelem egyik legmeghatározóbb fordulópontja volt. És míg 1801-ben Anglia kereskedelmi fellendülése lezárult, 1809-ben fiskális regeneráció indult el és ezzel együtt újabb gazdasági fellendülés vette kezdetét – egyfajta valódi plútói “újjászületés”. Ebben az időszakban Anglia különböző katonai konfliktusokba is belekeveredett a birodalom összetartására tett erőfeszítései során, beleértve az 1805-ös trafalgari csatát, az 1803 és 1815 közötti napóleoni háborúkat, az 1808 és 1814 közötti félszigeti háborút, az 1807 és 1812 közötti angol-orosz háborút, az 1810-es angol-svéd háborút és az 1812-es konfliktust az nemrég függetlenné vált Egyesült Államokkal. (2) Ebben az időszakban a brit monarchia is egyre népszerűtlenebbé vált, sőt, még György király hírhedt “őrületét” is megélte, amikor is maga a birodalom fején hol elhatalmasodott a téboly, pedig kilábalt belőle, és 1810-ben hivatalosan is “elmebetegnek” nyilvánították. Hajlamos vagyok arra a feltevésre jutni, hogy a király állapota egy mélyebb, magában a birodalomban lappangó egyensúlyzavart szimbolizálhatott, ami talán a Plútó sötétebb rezgéseit tükrözte. (Ford megj: mint lentebb, a 4 -nél hozzátettem, az Egyesült Államok két legutóbbi elnöke, Donald Trump és Joe Biden szintén problémás mentális szempontból: Trump nárcisztikus karakter, Biden, titkolózás ide, titkolózás oda, demens).
De van egy másik, könnyen figyelmen kívül hagyható fejlemény is az angol történelemnek ebben az időszakában, amely azonban döntő fontosságú lehet Amerika saját Plútó-visszatérésének megértéséhez. Ennek felismeréséhez azonban kicsit vissza kell fordulnunk, és meg kell vizsgálnunk valamit, ami Anglia előző Plútó-visszatérése alatt kezdődött, és e harmadik Plútó-visszatérés alatt ért véget. Itt arra a tényre utalok, hogy még I. Erzsébet uralkodása alatt a birodalomban hivatalosan is megkezdődött a rabszolga-kereskedelem Sir John Hawkins irányítása alatt – ami valójában ezen időszak aranykorának aljas árnyoldala. Aztán több mint két évszázaddal később, a Plútó következő visszatérése idején, a “Rabszolga-kereskedelem eltörléséről szóló törvény” ‘Abolition of the Slave Trade Act’ 1807-es elfogadásával hivatalosan is véget ért – közvetlenül Anglia harmadik Plútó-visszatérésének kellős közepén.
Nem nehéz felismerni e fejlemények plútói jellegét, mind pozitív, mind negatív értelemben. Egyrészt a rabszolga-kereskedelem az emberi faj legsötétebb impulzusait kiélő Angliát jelenítette meg, annak minden bigottériájával, kegyetlenségével és kapzsiságával egyetemben; másrészt a rabszolgaság eltörlése Anglia harmadik Plútó-visszatérése idején megváltottabb és katartikusabb fényben mutatta meg Angliát, amikor a nemzet igyekezett leszámolni ezzel a véres intézménnyel. A múltból származó megoldatlan sötétséggel vagy bűnökkel való szembesülés gyakran része a Plútó-tranzitoknak, és ha valaki tényleg konfrontálódik ezekkel a kérdésekkel és megoldja őket, valóban átalakító hatású lehet; ha azonban nem, akkor ezek a megoldatlan kérdések belülről emészthetik fel és pusztíthatják el a múltat. Szerencsére a harmadik Plútó-visszatérés alatt Anglia úgy döntött, hogy szembenéz ezzel az örökséggel, és véglegesen maga mögött hagyja.
Az Egyesült Államokra vonatkozó implikációk
Mit jelent mindez Amerika számára, mire számíthatunk az elkövetkező években? Íme néhány olyan lehetőség, amire érdemes odafigyelnünk.
1 A Plútó visszatérés egyik, Amerikára gyakorolt hatása szinte biztosan gazdasági jellegű lesz. Abban a reményben, hogy szimbolikus utalásokat adhat, mit hoz majd a teljes Plútó visszatérés, a cikkhez végzett kutatás során úgy gondoltam, hasznos lehet felidézni, mi történt Amerika Plútó fél- visszatérése idején, az 1930-as évek közepén, amikor a Plútó elérte a Rák 27°-ot. Bár ez technikailag a 30-as évek közepén vált egzaktá, a hatása még a bepontosulás előtt és után is jónéhány évig tartott. Az 1930-as évek a nagy gazdasági világválság kellős közepét jelentették, amikor az amerikaiaknak korábban ritkán tapasztalt nélkülözésekkel és szorongásokkal kellett szembenézniük. Bár nem biztos, hogy a közelgő visszatérés során ismét hasonló mértékű válságot fogunk átélni, már most is elég aggasztó jelek vannak ahhoz, hogy úgy véljük, ez egy viharos időszak lesz az amerikai gazdaság számára. (Azonban ne feledjük, hogy a Nagy Gazdasági Világválság nem mindenkit érintett egyformán, sőt, egyesek valójában igencsak meggazdagodtak abban az időszakban – ami egyszerűen azt mutatja, hogy a látszólag nehéz planetáris energiák egészen másképp jelentkezhetnek a különböző egyéneknél).
2. Nemcsak a korábbi, Rómánál és Angliánál vizsgált Plútó-visszatérések miatt, hanem az USA-ban már most is tapasztalható események alapján is biztosra vehetjük, hogy az országban a polgárháborús típusú légkör határán lévő, fokozódó társadalmi nyugtalanságra számíthatunk. Jegyezzék meg, hogy “típusút”mondtam. Vajon magam is úgy gondolom-e, hogy ez tényleges “polgárháborúhoz” vezethet, ahol a szomszédok lövöldöznek és megtámadják egymást? Bár még néhány politikus is utalt erre a lehetőségre, én ezt igen valószínűtlennek tartom. De aligha kérdéses, hogy a következő néhány évben erős – és potenciálisan erőszakos – érzelmek törnek majd a felszínre. Mi válthat ki ilyen szélsőséges dühöt és nyugtalanságot? Nos, hadd soroljak fel néhány lehetőséget. Az olyan érzékeny témák mellett, mint az abortusz, a bevándorlás, a politikai korrupció és a jövedelmi egyenlőtlenség, valószínű, hogy bárki is nyeri a következő elnökválasztást, a politikai szakadék ellenkező oldalán is tűzvihart fog kiváltani. Trump győzelme sok frusztrációt és dühöt gerjesztene ellenfelei körében, míg a vereségét finoman szólva nem vennék jó néven a támogatói.
3. Mint rámutattam, a Plútó legutóbbi visszatérése során Anglia számos katonai konfliktusba keveredett a világ különböző részein, és lehetséges, hogy Amerika is belekeveredik egy vagy több ilyen viszályba, akár Iránnal, Koreával, Venezuelával vagy más országgal. De figyelembe véve a Plútó rejtettebb, akár alattomos oldalát is, ez ugyanilyen könnyen megnyilvánulhat az USA ellen irányuló szabotázs, terrorizmus vagy kiberterrorizmus formájában is, nem pedig hagyományos harctéri összecsapások formájában. 9/11 eseményeinél a Plútó működésének egyik szemléletes példáját láthattuk, ahol maga a támadás ugyan nyíltan zajlott, de a vélt ellenség szinte ismeretlennek tűnt. Pontosan honnan érkezett a terrorcselekmény, és hogyan tudtunk reagálni? Az amerikaiakat szinte megbénította a tehetetlenség érzése, hogy képtelenek tisztán látni a helyzetet, az elkövetőket vagy a lehetséges megoldást; valójában ez a tehetetlenség érzése a kihívást jelentő Plútó-aspektusok egyik legfontosabb jellemzője. Bár remélem, hogy az Egyesült Államokban nem fordul elő még egyszer ilyesmi, ennek a lehetőségét nem lehet teljesen kizárni, és még egy “hamis zászlós” támadás lehetőségével is számolnunk kell, amikor is egy “külföldi” terrorizmusnak vélt cselekményt valójában magából az Egyesült Államokból szerveznek meg, valamilyen hazai politikai vagy militarista cél szolgálatában. (Ford megj: a szerző szerencsére nem híve annak az eszelős konteónak, miszerint az Ikertornyok elleni támadás az USA önmaga elleni merénylete lett volna, azzal a céllal, hogy Afganisztánt megszállva olajra és kábítószerre tegyen szert, illetve az amerikai állampolgárok jogainak csorbításával bővíthesse a megfigyelésükre vonatkozó jogszabályokat. Ha te is ezt a maszlagot kajálod, lelked rajta, de légy szíves ne boldogíts vele privátban, mert azonnal jelentelek és letiltalak!)
4. Mivel a Bakban következik be, a közelgő Plútó visszatérés határozottan olyan robbanásveszélyes botrányokra vagy kegyeletsértésekre utal, amelyekben prominens személyek érintettek, legyenek azok politikusok, hírességek, vallási tekintélyek vagy üzleti vezetők. A korábban rejtett korrupció, beleértve a szexuális bűncselekményeket vagy akár az árulást is, napvilágra kerül. Vajon kiterjed-e majd az ország legmagasabb politikai hivatalára, azaz az elnökre is? Nem tudható, de kétségtelen, hogy kihívást jelentő időszak lesz az Ovális Irodát éppen elfoglaló személy számára, akár republikánus akár demokrata az illető.
5. Különösen mivel a Plútó visszatérése föld jegyben következik be, egy másik várható hatás környezeti jellegű lesz, és a földdel és a mezőgazdasággal kapcsolatos problémák formájában jelenik meg. Archetipikus értelemben a Plútó olyasmiket ural, mint a mérgek, a hulladékok és a veszélyes anyagok, így nincs kizárva, hogy országunk szennyezéssel kapcsolatos problémája kritikus ponthoz érkezik, és kénytelenek leszünk szembesülni az élelmiszereinkben lévő, műtrágyákból, növényvédő szerekből és gyomirtó szerekből származó mérgekkel. Olajszennyezéssel vagy a nukleáris üzemanyagforrásokkal kapcsolatos problémák mindig előfordulhatnak, így ezek is hozzáadódhatnak ehhez a keverékhez. Mint korábban, most is azon tűnődtem, vajon találhatunk-e hasznos támpontokat a Plútó korábbi fél visszatéréséből, és megdöbbentett az a tény, hogy az 1930-as évek közepén jött létre a hírhedt Porteknő (Dust Bowl), egy, az amerikaiak millióit érintő természeti csapás, amelyet azonban nagyrészt ember okozta mezőgazdasági tevékenységek idéztek elő. Érdekes módon, míg ez az állapot egész évtizedben fennállt, szinte pontosan a Plútó fél visszatérésekor kulminált. A Wikipedia így írja le ezt az időszakot:
„1930-ban súlyos aszály sújtotta Középnyugatot és a déli síkságokat. 1931-ben hatalmas porviharok kezdődtek. Aszályos évek sorozata következett, ami tovább súlyosbította a környezeti katasztrófát… Becslések szerint 1934-re 35 millió hektár korábban megművelt földterület vált mezőgazdasági szempontból használhatatlanná, míg további 125 millió hektár – nagyjából Texas háromnegyedének megfelelő terület – gyorsan elvesztette termőtalaját. A rendszeres esőzések 1939 végére tértek vissza a térségbe, és ezzel véget értek a Porteknő évei. A gazdasági következmények azonban továbbra is megmaradtak. A népesség csökkenése a legsúlyosabban érintett megyékben – ahol a termőföld mezőgazdasági értéke nem javul – még az 1950-es években is folytatódott… A legsúlyosabb porvihar 1935. április 14-én következett be. Az Associated Press tudósítása a fekete vasárnapi porvihar után alkotta meg a “Dust Bowl” (Porteknő) kifejezést. (Kiemelés tőlem) (3)
Bár lehet, hogy nem fogunk éppen egy újabb “porvihart” átélni, jó esély van rá, hogy az elkövetkező években olyan környezeti problémákkal kell majd szembenéznünk, amelyek hatással lesznek a gazdaságainkra és az élelmiszer-ellátásunkra. Bizonyos mértékig persze már most is ez történik, a középnyugati és nyugati államok nagy részét sújtó súlyos áradások és tüzek miatt, ami egyes mezőgazdasági szakértők szerint az egekbe repítheti az élelmiszerek árát a következő néhány évben. A hurrikánok déli és délkeleti államokra gyakorolt hatásai szintén olyan lehetőség, amellyel számolni kell.
6 Egy másik hatás, amit említésre érdemesnek tartok, az autokrácia növekvő fenyegetése köré összpontosul. Nem titok, hogy a Plútó időnként meglehetősen diktatórikusan tud viselkedni, és ennek jeleit máris látni kezdtük, nemcsak Donald Trump szemtelenül erőszakos stílusában, hanem országszerte a különböző szélsőjobboldali neofasiszta elemek térnyerésében. (4) (Bár igaz, hogy az elmúlt években az USA-n kívül több országban is “erőskezű” kormányzati típusok felemelkedését figyelhettük meg, ez inkább a jelenlegi Bak Szaturnusz-Plútó együttállás hatásának tudható be, kiegészülve azzal, hogy a tranzit Plútó az elmúlt években szintén szemben állt a Rák 17°-al, ahol 1930-ban felfedezték). (Ford. megj: sajnálatos módon a szerző csak a Trump alt-right, populista, meg más szélsőjobb körökbe tartozó támogatói szélsőségeit tartja problémásnak. A balszél túlzásairól, woke-hoz hasonló kultúrmarxista mozgalmakat, balos populizmust teljesen rendben levőnek találja. Holott, mint a cikk megírása óta eltelt évek eseményei tanúsítják, mindkét extrémitás súlyosan destruktív, és ez már 2020 előtt is gondokat okozott. Ld Johnathan Haidt: The Coddling of the American Mind. Másik hiányosság, hogy az amerikai társadalom, az értelmiséget is beleértve, szellemi leépülésében szintén nem talál semmi feltűnőt, de ez mondjuk, figyelembe véve a Római Birodalommal kapcsolatos orbitális történelmi bakit, talán nem véletlen 🙂 )
Magam is meglepődtem, hogy még itt is találtam néhány érdekes párhuzamot a Plútó fél-visszatérésének időszakából, az 1930-as évek Amerikájából. Bár mára már nagyrészt elfelejtették, az 1930-as évek Amerikájában országszerte felfutottak különféle fasisztabarát csoportok, köztük az Ezüstingesek (Silver Shirts) , a Fekete Légió ( Black Legion) , a Khaki Ingesek ( Khaki Shirts) és a Fasiszta Liga (Fascist League) mozgalmak. Bár ez az irányzat nagyrészt a fősodoron kívül maradt, nem kisebb személyiségek támogatták, mint Ezra Pound és Charles Lindbergh . És 1934-ben jutott az Egyesült Államok talán a legközelebb egy valódi fasiszta államcsínyhez, amikor a demokráciát majdnem megbuktatta egy gazdag magánszemélyekből és üzletemberekből álló összeesküvés, de Smedley Butler vezérőrnagy megakadályozta a demokrácia aláaknázását. Amint az egyik cikk leírja:
“A fasizmus felütötte a fejét Európában, és a világnak még el kellett döntenie, mit gondol róla – ez majd később, a második világháborúban következett be. Sokan úgy vélték, hogy egy diktátor beiktatása lenne a legjobb megoldás Amerika kihozatalára a nagy gazdasági világválságból – még a New York Herald-Tribune is a “Szükség esetén diktatúrát” címlappal jelent meg. Bár az újság cikke Rooseveltet támogatta, gazdag pénzemberek egy csoportja úgy vélte, Amerikának valójában diktátorra van szüksége. . . Így hát puccsot kezdtek tervezgetni, amely később az Üzleti összeesküvés (The Business Plot) vagy Wall Street-i puccs néven vált ismertté. (Kiemelés tőlem) “(5)
Mára már döbbenetes felismerni, hogy ha nincs Butler tábornok, Amerika az 1930-as években Németországhoz hasonlóan drámaian más irányt vehetett volna. Most, hogy a Plútó első teljes visszatérése előtt áll, ez vajon azt jelenti, hogy egy megválasztott jelölt – Trump vagy valaki más – még nagyobb befolyást próbál majd szerezni országunk kormánya felett? Egy ezzel kapcsolatos eshetőség, hogy Trump elveszíti a választást, de egyszerűen nem lesz hajlandó lemondani az Ovális Irodáról, és ezzel alkotmányos válságot idéz elő. Vagy talán egyszerűen csak azt jelenti, hogy a gazdag plutokraták megszilárdítják az ország feletti, már most is félelmetes ellenőrzésüket, például még több vállalatbarát jogszabályi intézkedés és bírói kinevezés révén?
7 Az utolsó lehetőség, amelyet meg akarok említeni, a 19. század eleji Angliában történtekre emlékeztet. Saját múltunk milyen “sötétségével” kell megküzdenünk a következő néhány évben? Egyértelműnek tűnik, hogy egy szinten mindenképpen hasonlít az 1800-as évek eleji Angliáéhoz – nevezetesen a rabszolgaság örökségéhez. Amerika erre épült, a nemzet gazdasága ennek köszönhetően virágzott, és bár magát az intézményt hivatalosan megszüntették, még mindig küzdünk az hagyatékával és mindazzal, amit magában foglalt – rasszizmus, bigottéria, kapzsiság. A nemzet lelkén már régóta ott szárad a rabszolgaság és a rasszizmus szégyenfoltja, és bár keményen próbáltuk megtagadni ezt a történelmet, egyre nehezebb megkerülni. Az elmúlt években még arról is szó esett az Egyesült Államokban, hogy a jóvátétel és a rabszolgaság miatti kárpótlás is elképzelhető lenne Amerika fekete lakossága számára. Bár ezt nem tartom valószínűnek, tisztán törvénykezési szempontból, az időzítés mindenképpen megfelelő a Plútó az államalapítás fokára való visszatérésének tükrében.
Szokásomhoz híven gyakran figyelem a filmeket, hogy felfedezzem a változó “korszellem” jelképeit, és e tekintetben különösen megragadott az idén márciusban (2019) bemutatott Us! (Mi) című horrorfilm. Meglátásom szerint ez a mozi hátborzongatóan illusztrálja Amerika közelgő Plútó-visszatérését a rasszizmus eme örökségével való megküzdést illetően. Eltekintve attól a ténytől, hogy az író/rendező maga is fekete volt, a film legtöbb színészével együtt, a film központi témája, hogy Amerika szembesüljön ezzel az alvilági “árnyék” oldallal, és azzal a rejtett sötétséggel, amely túl sokáig forrongott nemzetünk napsütötte felszíne alatt. Nem szeretnék túl sokat elárulni a cselekményről azoknak, akik még nem látták, de azoknak, akik kíváncsiak Amerika Plútó-visszatérésének fantáziadúsabb ábrázolására, nagyon ajánlom, hogy asztrológiai perspektívából nézzék végig a filmet. ( Megjegyzendő azt is, hogy a filmben az egyik “árnyék” gyereket ráadásul Plútónak hívják!) (6)
Ford megj: A rasszizmus örökségével való szembenézés kétségtelenül dicséretes és szükséges, de a jelenlegi trendek alapján úgy tűnik, hogy nem a humanizmus, hanem egy fajta ellenrasszizmus uralkodik az Egyesült Államokban és hódít teret egyre inkább Nyugaton. Azaz a progresszívek nem a származásra vonatkozó előítéléleteket utasítják el- ami egyébkét teljesen helyénvaló lénne. Sajnálatos módon azonban ők átestek a ló másik oldalára: az előítéletet megőrízték és ellentétes irányban alkalmazzák. Ahogy Puzsér Róbert írja a Hófehérke és a hét törpe kapcsán: „A progresszív szellemű nyugati értelmiség nem azt tanulta meg a huszadik századból, hogy a rasszizmus helytelen, hanem azt, hogy a fehér bőr a helytelen”. (…) Ha az ember bőre színe bűn vagy erény forrása lehet, amihez újra szégyen és hátrány vagy büszkeség és erény tartozik, az azt jelenti, hogy az inga túlleng az elemi humánum felfüggesztési pontja felett, és a múlt ellentétes előjellel megismétlődik.”
Ez a közelgő kihívás nem kizárólag Amerika fekete lakosságát érinti. Úgy tűnik, hogy a Plútó visszatérése a kisebbségekről szóló nemzeti vitáinkkal is összefügg, valamint kultúránknak a muszlimokhoz, az amerikai őslakosokhoz, az ázsiai amerikaiakhoz, a latinokhoz és az LMBTQ közösséghez fűződő problémás viszonyával. A lakosság korábban elnyomott részei (beleértve a nőket is) most úgy tűnik, hogy eddig soha nem látott módon hallatják hangjukat, ami különösen egyértelművé vált a legutóbbi félidős amerikai választásokon. A Plútó befolyása a bevándorlásról szóló nemzeti vitánkban és a déli határnál lévő mexikói és közép-amerikai menekülteket érintő jelenlegi válságban is megmutatkozik. Itt is lenyűgöző párhuzamok vannak az 1930-as évek Amerikájában kibontakozó eseményekkel. E cikk kutatása közben meglepődve szereztem tudomást egy korabeli vitáról.
“A legtöbb amerikai ismeri a 112 000 japán amerikai 1942-es kényszerkitelepítését a nyugati partról az internálótáborokba. Sokkal kevesebben tudják, hogy a nagy gazdasági világválság idején a Szövetségi Bevándorlási Hivatal (1933 után Bevándorlási és Honosítási Szolgálat) a helyi hatóságokkal együtt összegyűjtötte a mexikói bevándorlókat és a honosított mexikói-amerikai állampolgárokat, és Mexikóba szállította őket, hogy csökkentsék a segélyezési kötelezettségeket. Egy szégyenteljes epizódban több mint 400 000 repatriodót, akik közül sokan születésüktől fogva az Egyesült Államok állampolgárai voltak, küldtek át az amerikai-mexikói határon Arizonából, Kaliforniából és Texasból. Texas mexikói születésű lakossága egyharmadával csökkent. Los Angeles szintén elvesztette mexikói lakosságának egyharmadát… (kiemelés tőlem) (7)”
Archetipikus szinten úgy tűnik, hogy a bevándorlók és kisebbségek miatti aggodalom nagy része a “másság” iránti mélyebb félelemben vagy akár gyűlöletben gyökerezik, és a saját, megszokott törzsünkön kívül létezők megvetésében. Úgy tűnik, a Plútó egyik fájdalmas titka éppen ez: a mások felé irányuló gyűlölet valójában kivetített öngyűlölet. Amint tudatára ébredünk ennek a dinamikának, lehetővé válik ezeknek az érzelmeknek az átalakítása, és az eredmény valódi átalakulás és újjászületés lesz. Ehhez azonban jelentős önismeretre, bátorságra és intelligenciára van szükség – olyan tulajdonságokra, amelyek manapság úgy tűnik, számos amerikai körében hiánycikknek számítanak. (Ford. megj: szintén sokszor szó volt róla a blogon, ezek önmagukban nagyon nemes gondolatok, a gyakorlatban 2020 nyara óta egyre kirívóbbak az úgymond toleranciát hirdetők szélsőségei – ld a blog számos cikkét – ld 4 es megjegyzés. Sajnálatos módon a tribalizmus, identitáspolitika és szélsőséges hozadékai a politikai spektrum jobb és bal oldalára egyaránt jellemzők.)
Néhány időzítési szempont
Azt illetően, hogy mikortól számíthatunk e dinamikák megnyilvánulására, a Plútó visszatérése technikailag pontosan 2022. február 22-én (és precesszióval kiigazított adatok szerint 2024 februárjában) következik be. Ahogy azonban az elején utaltam rá, egy olyan hosszú távú ciklus, mint a Plútó visszatérése, kivételesen széles hatókört igényel mindkét oldalon, így miként Róma és Anglia esetében is, e ciklus hosszú távú hatásai szükségszerűen sok évvel a bepontosulás előtt és azt követően is érvényesülnek; sőt, véleményem szerint nem lenne túlzás az 2020-as éveket Amerika Plútó visszatérésének csúcsperiódusaként emlegetni.
A korai hatásait illetően tehát egyértelmű számomra, hogy már most is érződik – sőt, már jó ideje érződik. Sőt, úgy vélem, hogy már 2008-ban, a Plútó első Bakba való lépésekor kaptunk egy korai ízelítőt ebből a hatásból. Vajon történt akkor valami fontos esemény, ami összefügg mindazzal, amiről eddig beszéltünk? Nos, azon kívül, hogy abban az évben hatalmas megrázkódtatás érte az amerikai gazdaságot, az Egyesült Államok megválasztotta első fekete amerikai elnökét, Barack Hussein Obamát. Őt 2008 novemberében választották meg, de 2009 januárjában lépett hivatalba. Nehezen tudnék elképzelni egyértelműbb jelzését arra, hogy Amerikának szembe kell néznie a rasszizmus és a rabszolgaság örökségével, valamint a “mássággal” szembeni általános ellenérzéssel, mint egy fekete, muszlim hangzású nevű elnök megválasztása. Továbbá úgy vélem, hogy a 2020 januárjában bepontosuló Szaturnusz/Plútó együttállás szintén az Egyesült Államok Plútó visszatérésének korai beindítójaként szolgál majd, és hogy sok minden, amit már most is látunk az országban, Trump, a bevándorlási politika, az abortusz, a pártlojalitás és a rasszizmus miatti feszültségek formájában, közvetlenül összefonódik ezzel az átfogóbb Plútó-visszatérési ciklussal.
De mint említettük, az amerikai Plútó visszatérés technikailag csak 2022 februárjában pontosul be. Fontos megjegyezni, hogy az ehhez hasonló együttállások abban hasonlítanak az újholdakhoz, hogy új ciklusok kezdetét jelzik, és mint ilyenek, “elültetik a magvakat”, amelyek még hosszú évekig fejlődnek. Tehát, bár lehetséges, hogy néhány fontos szimbolikus “esemény-csíra” is megjelenik ebben a hónapban, az amerikai Plútó visszatérésének teljes hatása valószínűleg csak évek, sőt, talán évtizedek múlva mutatkozik meg az itt vizsgált különféle területeken. (Ford. megj: Ukrajna egy nappal az egzakt Plútó visszatérés után, 24-én hajnalban elkezdett orosz inváziója, és az a tény, hogy az USA lényegében tehetetlen a fejleményekkel szemben elég szembetűnő szinkronicitás, és Amerika tavaly augusztusi, afganisztáni fiaskójához hasonlóan, meglehetősen aggasztó üzenete van)
Végül fontos megjegyezni, hogy bár az amerikai Plútó visszatérése valószínűleg több szempontból is kihívást jelent majd, egy ilyen konfiguráció erőteljes lehetőségeket is kínál. Ebben a tekintetben nem árt megjegyezni, hogy az Anglia második Plútó-visszatérését kísérő problémák ellenére az az időszak végül kulturális szempontból az egyik leggazdagabbá vált. Anglia harmadik Plútó-visszatérése viszont egyszerre volt tanúja a gazdasága hanyatlásának és fellendülésének. Ami az Egyesült Államokban már most kiforrni látszó problémák szövevényét illeti, gondolhatnánk rájuk úgy is, ahogyan az egészségügyi szakemberek beszélnek a “méregtelenítési válságról”, amelyen a szervezet a mérgek hosszú felgyülemlését követően keresztülmegy, mielőtt újra egészséges lesz. Éppen ilyen mérgező felhalmozódást figyelhettünk meg Amerika társadalmi, politikai, gazdasági és környezeti problémái formájában az elmúlt néhány évben, és ez mind felerősödhet a következő néhány év alatt. Vajon szembe tudunk-e nézni ezekkel a problémákkal, és meg tudjuk-e oldani őket, hogy egy újjáéledt és gyógyult társadalomként kerüljünk ki ebből az időszakból, miután átvészeltük a Plútó halál/újjászületés dinamikáját?
Így vagy úgy, hamarosan kiderül.
Fordította: Kiss Katalin
Megjegyzések és hivatkozások:
(A szerző megjegyzése: Ez az írás először a The Mountain Astrologer magazin 2019/2020. december/januári számában jelent meg (az érthetőség kedvéért kisebb módosításokkal). Ray Grasse nemrégiben megjelent, StarGates (Inner Eye Publications, 2020) című antológiájában szerepel
1 Köszönet Lynn Hayesnek a Római Birodalom Plútó visszatéréseivel kapcsolatos információiért
2 Szimbolikus nézőpontból megjegyezésre érdemes, hogy nem sokkal Anglia harmadik Plútó-visszatérése után adta ki Mary Shelley híres művét, a Frankensteint, amely lényegében a holttestek feltámasztásáról szól – egy kifejezetten plútói témáról.
4 Mint korábban rámutattam, a Plútó harmadik visszatérése Anglia esetében pontosan egybeesett György király híres “őrületével”, amikor is az ország birodalmi uralkodója a szó szoros értelmében beszámíthatatlanná vált. Bár korai lenne megítélni, hogy Donald Trump még mindig elnök lesz-e az amerikai Plútó-visszatérés csúcspontján (akárhogy is legyen, a hosszú távú ciklus általános orbiszán belül vagyunk), nehéz megállni, hogy ne vonjunk párhuzamot az akkori és a jelenlegi időszak között. (Ford megj: Tipikus projekció. Az amerikai mainstream asztrológus-tábor túlnyomórészt demokrata érzelmű, és sajnálatos módon idomul a szélsőséges woke-ideológiákhoz is. Ezért kapásból démonizálják a másik felet. Mint bejegyzéseimben, és a hozzájuk csatolt evilági hivatkozásokban többször volt szó róla, Donald Trump valóban problémás elnök volt, és mandátuma alatt valóban fokozódtak a szélsőségek. De a Biden – kormányzat sem jobb, ott más fajta extrémitások szabadultak el. Ld Amerika teljes elsötétülése- 2017 -es napfogyatkozás, Merre tart Amerika ? – 2020, Telihold és teljes holdfogyatkozás a Bakban – 2020 július 22 , Jupiter-Uránusz kvadrát – Joe Biden beiktatása . Mentálisan mindkettő problémás: Trump nárcisztikus karakter, Biden, titkolózás ide, titkolózás oda, demens)
5 Remembering when bankers tried to overthrow FDR and install a fascist dictator; https://bigthink.com/politics-current-affairs/fdr-coup? rebelltitem=1#rebelltitem1
6 A “Stranger Things” című népszerű tévésorozat egy másik lehetséges kifejeződése Amerika Plútó visszatérésének, az elszabaduló és a felszínen levő lakosság életét fenyegető sötét, földalatti erőkről szóló narratívájával.
7 Mexican Americans and the Great Depression https://www.gilderlehrman.org/content/historical -context-mexican-americans-and-great-depression
Képek és horoszkópadatok:
Amerikai zászló / csillagszóró: Kép: Free-Photos a Pixabay-ről
I. Erzsébet: National Portrait Gallery, Public domain, via Wikimedia Commons
Égő ikertornyok: National Park Service, Public domain, a Wikimedia Commonson keresztül.
Az Egyesült Államok horoszkópja: Astrodatabank: USA Nation No. 1 (Sibly chart), Rodden Rating
https://www.astro.com/astrology/tma_article210208_e.htm
Kapcsolódó
Szaturnusz és Plútó – nemcsak 2020
Miért lett ilyen a világ ? (Mundánasztrológiai bejegyzések tematikus oldala)
Egyesült Államokban zajló folyamatokkal kapcsolatban:
Amerika teljes elsötétülése – teljes napfogyatkozás, 2017 augusztus 21
Az amerikai álom valóságtesztje
Penumbrális holdfogyatkozás a Bakban – 2020 július 5
Zűrös elnökválasztás – még zűrösebb folytatás
Jupiter – Uránusz kvadrát – 2021: társadalom, közélet, Joe Biden beiktatása
Könyvajánló – nem csak Amerika Plútó visszatérésének megértéséhez
A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!