A tranzitok és progressziók pszichológiai megközelítése | Liz Greene

 

Régóta időszerű, hogy egy ilyen tartalmú fordítás is legyen az oldalon. Liz Greene The Horoscope in Manifestation ( A megnyilvánuló horoszkóp) című, magyarul szintén nem elérhető könyvében az események előrejelzésének lehetőségeit és korlátait járja körül. Az asztrológiának kétségtelenül a prognosztika az egyik legnépszerűbb, és leginkább félreértett területe; ehhez kapcsolódik a legtöbb irreális elvárás és visszaélés is. A lefordított részben a szerző a tranzitok, direkciók, progressziók három megnyilvánulási szintjét (teleológikus, emocionális, materiális) tárgyalja. A téma iránt érdeklődő laikusok is képet kaphatnak, miért olyan összetett – időnként teljességgel lehetetlen feladat előrejelezni, melyik szinten fog bekövetkezni egy-egy esemény. Egyszersmind azt is tudatosulhat bennük, hogy a hatás külső megnyilvánulásának mikéntjében sokkal aktívabb szerepet játszanak, mint azt hajlandók lennének beismerni. Ez önismereti szempontból és az egyéni felelősségvállalás tekintetében egyaránt gyümölcsöző lehet.

Az ilyen leírások nagyon hasznosak lehetnek, de megvannak a korlátaik. Nem alkalmazhatók automatikusan,receptszerűen”. Bővebben: Mire jók, jók-e valamire egyáltalán az asztrológiai receptek? Mindenkinél más és más módon, a személyi horoszkóp sajátosságaitól függően nyilvánulnak meg.Tekintve, hogy a Föld jelenlegi népességetöbb mint 7 és fél milliárd, ennyi horoszkóp -variáció létezik. Beláthatod, hogy a szóba jöhető változatokat nem áll módomban egyenként kivesézni, komment formájában végképp nem. A TIÉDET sem 🙂 Kérlek tehát, ne tegyél fel olyan kérdést, hogy rád hogyan hat, mert nem fogok rá válaszolni. Az ilyen jellegű hozzászólások törlésre, szerzőik tiltásra kerülnek…

A tranzitok és progressziók pszichológiai megközelítése

Az előrejelzés természete

Hogyan értelmezzük a tranzitokat és a progressziókat pszichológiai szempontból ? Először is azt szeretném elmondani, hogy jóllehet kutatásunk belső természete mindenki számára egyértelmű kell legyen, aki a pszichológiai szemléletű asztrológiát tanulmányozza, semmiképp sem áll szándékomban tagadni a prediktív asztrológia értékét és évezredes hagyományait. De a kettő nem zárja ki egymást. A „pszichológiai” nem csak belsőt jelent. Túl sokunknak vannak tapasztalataink precíz és konkrét előrejelzésekről valamely témában ahhoz, hogy úgy tegyünk, mintha a bolygók nem állnának egyaránt kapcsolatban a külső és a belső világgal, vagy hogy lehetetlen volna bizonyos típusú eseményeket előrejelezni bizonyos helyzetekben.

Sok évvel ezelőtt tartottam egy szemináriumot a Wrekin Trustben, amelyet aztán hangfelvételről átírtak és egy A külső bolygók és ciklusaik ( The Outer Planets and Their Cycles) című könyv formájában kiadtak. Ebben, a Szovjetunió horoszkópját (ford.megj: 1917 november 7, Leningrád, 22:52 , forr: The Book of World Horoscopes) vizsgálva készítettem egy előrejelzést (117.old) a jövőjéről. Valójában csak úgy odavetettem, hiszen akkoriban még nem sokat tudtam a mundán asztrológia finom árnyalatairól. Meglehetősen naiv előrejelzésemet arra a tényre alapoztam, hogy hét éven belül a Plútó a Szovjetunió radix Napjához lopakodik és együttállást képez vele. Megfigyeltem, hogy valahányszor erőteljes tranzithatás érte [az állam] Skorpió Napját, a szovjet vezetőség megváltozott. A mundán asztrológia összefüggéseiben ez meglehetősen nyilvánvaló és egyszerű következtetés, hiszen egy állam horoszkópjának Napja egyebek mellett az állam vezetőit is jelöli.

Azért számítottam inkább összeomlásra mint egy újabb tipikus, a vezetőségért folytatott harcra, mert a Plútó hatása sokkal átfogóbb és mélyrehatóbb, mint a többi külső bolygóé. Hajlamos mindent elsöpörni, és semmi nem marad meg az eredeti formából és struktúrából. Voltak más tranzitok is – pl az Uránusz – Neptunusz – Szaturnusz együttállás a Bak első dekádjában – amelyek a Szovjetunió IV házas Vénuszához közeledtek – amelyek azt sugallták, hogy a küszöbön álló összeomlás egy házasság felbomlására emlékeztet majd. Inkább belső szétesés lesz, mint külső, és az összes, különféle szatellit – állam követelni kezdi majd a válást. Így láttam ezt annak idején, és 1982-ben még semmi nem utalt a bekövetkező eseményekre. Egy új vezető természetesen benne volt a pakliban, de a teljes összeomlás elképzelhetetlen volt. Aztán minden úgy történt, ahogy előrejeleztem. Számos olyan helyzet van, a mundán -és a natális asztrológiában egyaránt, ahol az asztrológusok pontos prognózisokat készíthetnek.



Azonban kizárólag az asztrológia prediktív oldalára fókuszálni olyan lenne, mintha egy orvos kizárólag a fizikai tünetre összpontosítana ahelyett, hogy az egész embert és a test és a psziché közötti kapcsolatot venné figyelembe. Az évek múltával egyre inkább azt hiszem, hogy annak a nagy része, amit sorsszerűnek tartunk a tranzitok és progressziók összefüggéseiben, egyáltalán nem sors – hanem tudattalan komplexusaink működése. Egyéni és kollektív szinten egyaránt akaratlanul hozzájárulunk, megteremtjük vagy bevonzódunk azokba a helyzetekbe, amelyek megjelenítik belső témáinkat . Ez vagy azért történik, mert a múltban kerültük ezeket a témákat, vagy pedig egyszerűen azért, mert beértek, és eljött a megfelelő pillanat – kairos – is.

Nagy ostobaság lenne azt képzelni, hogy valamennyi élethelyzet az egyén műve, mert nem az. Nem lehet azt mondani, hogy hatmillió zsidó egyénnek olyan sajátos tranzit- vagy progressziós aspektusai voltak, amelyek azt jelezték, hogy koncentrációs táborokba hurcolják őket. Nem csupán őrültség ilyesmit sugalmazni, hanem saját, tudattalan összejátszásunk tagadása is – ami mindig jelen van, amikor ilyen brutális események zajlanak tömegszinten. Vannak olyan kollektív mozgalmak és lázadások, akártcsak „természeti” katasztrófák, pl árvizek és földrengések, amelyek felülírhatják az egyéni választásokat, komplexusokat és akaratot. Lehetnek más, mélyebb spirituális tényezők is, amelyeket illetően nem vagyok abban a helyzetben, hogy nyilatkozzak  róluk.

Az asztrológia világában sokan hisznek a karmában. Én sem vonom kétségbe, De úgy érzem, ez sokkal bonyolultabb holmi „adok-kapok elméletnél”– ahogy egyszer valaki nevezte: valaki cuki volt előző életében vagy rossz fát tett a tűzre, így a jelenlegiben vagy megjutalmazzák vagy megbüntetik. Mivel az erkölcs oly mélységesen szubjektív és viszonylagos dolog, nem tartom túl épületesnek a szellem tartományainak efféle leegyszerűsítő megközelítésmódjait. De nagyon is lehetséges, hogy van valami, ami az egyszeri, halandó inkarnációban és azon túl is folytatódik , valami, ami az egyes életek folyamán hozott döntéseinknek megfelelően konkretizálódik, és amely mágnesként vonzza magához azokat a tapasztalásokat, amelyekben részünk lesz. Ez olyan tényező lehet, amel az adott élet során tett tudatos erőfeszítések fölött áll és túlmutat ezeken. A családi örökségben is lehetnek olyan tényezők, amelyeket nem tudunk ellenőrzés alatt tartani. Bármennyire igazságtalannak tűnhet is, olyan családi konflikutsok és komplexusok örökösei vagyunk, amelyek generációk sokasága folyamán kristályosodtak ki és ezek egy fajta sorsként is viselkedhetnek. Ha ezek a konfliktusok nagyjából megoldatlanok maradtak, híján lehetünk az egyes események megválasztásához vagy elkerüléséhez szükséges mobilitásnak, és kétségtelen, hogy minden olyan egyén nagyobb választási szabadsággal rendelkezik, aki nem cipeli a felhalmozódott pszichés örökség súlyos hátizsákját.

Ilyformán számos, az egyéni tudatosságtól független tényezőn is múlik, hogyan fognak kifejeződni a tranzitok és a progressziók. Mindazonáltal sok minden, amit előrejelezhetőnek vélünk talán egyáltalán nem jelezhető előre, amennyiben az ember tudatossága tágítani kezdi azokat a szinteket, amelyeken keresztül a valóságot megtapasztaljuk. Ezért azt hiszem, meg kellene próbálnunk úgy élni, mintha szabadságunkban állna pszichológiai szinten dolgozni tranzitjainkkal és progresszióinkkal. Ekkor talán módunkban áll átalakítani vagy megváltoztatni a jövő eseményeit, vagy képesek leszünk kreatívabban kezelni bármit, amit tudattalan komplexusaink tevékenysége révén mi teremtettünk. Hogy melyek azokat a dolgok, amelyekkel kapcsolatban valóban nincs választásunk, elég gyorsan meg fogjuk tapasztalni, és remélhetőleg képesek leszünk megtanulni, hogyan fogadjuk el, éljünk együtt jobban megbékélve szükségszerűségeinkkel.

E téma kutatását illetően az egyik fő célom rámutatni, azokon a szinteken, melyeknek kezdetben talán nem is voltunk tudatában, több szabadságunk lehet, mint hinnénk. Ha mélyebb rálátással, nem pedig olyasféle betű szerinti értelmezésekre törekedve, hogy az „Uránusz áthalad mittudoménmin, és ezért ez és ez fog történni” leszünk képesek dolgozni a bolygóhatásokkal, felfedezhetjük, mire gondolt Pico della Mirandola  , amikor azt mondta, hogy az emberek Isten társai a teremtésben. A betű szerinti értelmezésmód nem válik javunkra nekünk, asztrológusoknak. Kimondottan destruktív is lehet, hiszen természetesen léteznek önbeteljesítő jóslatok is. Mivel érzékelésünket folyamatosan torzítják egyéni komplexusaink, hajlamosak vagyunk nem annak megfelelően értelmezni a tranzitokat és a progressziókat , amit valóban jelenthetnek, hanem oly módon, amit komplexusaink szerint „tenni” fognak velünk. Még a legortodoxabb tradicionális asztrológus sem igazán képes objektív lenni, amikor események előrejelzésére kerül a sor. Még abban sem lehetünk biztosak, mi is valójában egy „esemény”, olyan sok függ ugyanis attól, miként és mikor érzékeli a szülött a történteket. A jövőről való feltevéseinket ugyanolyan erősen színezi át pszichénk, mint a jelenről alkotott feltevéseinket.

A tranzitok és progressziók pszichológiai megközelítése nagyobb kihívást jelent, mint a betű szerinti, hiszen hozzátartozik a felelősségvállalás is azért, amit a konfigurációk az egyén horoszkópjában jelképeznek. Egyszersmind azt is szükségessé teszi, hogy [az asztrológus] több szinten is megtanuljon dolgozni a tradicionális predikciós technikákkal. ( Ford megj: mint a blogbejegyzésekben – pl Vízöntőkori újjászületés vagy tömeges elbutulás?, Mire jók az asztrológiai “receptek” ? – többször felhívtam rá a figyelmet, aki a kanyarokat levágva, a tradicionális alapok elsajátítása nélkül egyből asztropszichológiai megközelítésről ábrándozik, nemhogy előrejelzéseket nem fog tudni készíteni, hanem már a születési képlet alapszintű értelmezése is gondot okoz számára. Arról a sajátos kombóról most inkább ne beszéljünk, amikor a gyorstalpalón „képzett” „kollégának” sem a klasszikus asztrológiai ismeretei nincsenek meg, sem a lélektani megközelítésű, modernebb irányzatok hátteréül szolgáló pszichológiai szakirodalmat nem ismeri, ámde mégis az „archetipális asztrológia”, „jungiánus” asztrológia, „lélekközpontú asztrológia” művelőjének nevezi magát. Ami azt illeti, bármilyen behatóan foglalkozott is az asztrológiával, még maga C.G.Jung sem „jungiánus” asztrológiát művelt, hiszen abban az időben – bizonyos szempontból hálistennek -csak klasszikus asztrológiai alapozásra volt lehetőség.) Ez nem azt jelenti, hogy értelmetlen lenne megpróbálni képet alkotni arról, hogyan nyilvánulhat meg egy bolygómozgás anyagi szinten. Az életnek ezt a dimenzióját figyelmen kívül hagyni éppen akkora ostobaság lenne, mint figyelmen kívül hagyni a pszichét. Ha valakinek a progressziós Napja kvadrátot vet 2 házas Neptunjára, miközben a tranzit Szaturnusz együttállásba kerül ezzel a radix Neptunnal, talán nem jó ötlet olyasvalakivel üzleti társulásba bonyolódnia, akinek hátteréről és megbízhatóságáról vajmi keveset tud az illető. Az asztrológiai alapelvek konkrét alkalmazása igen hasznos lehet számunkra. De ha a pszichológiai háttér megértése nélkül bocsátkozunk bárminemű szó szerinti értelmezésbe, azt hiszem, az esetek legnagyobb részében saját sorsunkat teremtjük meg, megvalósítjuk előrejelzéseinket és jelentős szenvedést okozunk, miközben a dolgoknak talán nem lett volna szükségszerű így történniük.

Naaagy kérés kleptomániás félig- sem- barátaimhoz 😈 Sajnálatos módon az oldalamon levő másolásvédő dacára is még mindig nagyon sokan „inspirálódnak” ( = gátlástalanul lopják a tartalmakat) innen. Igen, ezt a tevékenységet akkor is LOPÁSNAK nevezik, ha már nem tudják olyan könnyen szó szerint lemásolni, “csak” összefoglalózzák, esetleg más igényes blogokról, YouTube-csatornákról összemazsolázott tartalmakkal kombinálva) . Amennyiben Te magad is azon „kollégák” cseppet sem tisztelt csoportjába tartozol, aki tárgyi tudása mélyítése helyett kizárólag oldala marketingezésével, és azon platformok tallózásával foglalkozik, ahol igényes tudásanyagokból lopkodhat ( többek között pl  az én oldalamat is e céllal követed, ahogy teszitek sajnos elég sokan), kérlek, a változatosság kedvéért most tegyél kivételt. Nagyon sok munkám van  az ilyen típusú fordításokban (a minőségi  szakirodalom beszerzésébe fektetett jelentős összegekről már nem is beszélve), akárcsak az oldalamon elérhető összefoglalókban, meg a többi posztban is. Ezért, ha merítesz  belőlük, kérlek jelöld meg a forrást, ÉS tüntesd fel a cikkemre mutató linket is !!!! Ez az egyik olyan fontos gesztus, amely megkülönböztet a  tartalomtolvajoktól. Nagyon jó lenne, ha ez szokásoddá válna, és nem csak az én írásaimat illetően, hanem akkor is, amikor a többi hiteles tudással rendelkező, posztjaikba, videóikba komoly munkát fektető asztrológus- társam oldalain „tallózgatsz” ( = nézel lenyúlnivaló tartalom után).





A kifejeződés szintjei

1. Jelentés vagy teleológia

Most azokat a különféle szinteket szeretném megvizsgálni, amelyeken a tranzitok vagy progressziók valószínűleg ki fognak fejeződni. Úgy tűnik, hogy a bolygómozgások három szinten fejthetik ki hatásukat. Néhányan közületek arra gondolhatnak, talán háromnál több van belőlük. De ahhoz, hogy általános képet kapjatok, meglehetősen hasznosnak találom ezt a felosztást. A spirituális hajlamú asztrológusokat valószínűleg az első szint érdekli a leginkább : egy adott tranzit- vagy progressziós aspektus mélyebb jelentése. „Jelentés” alatt teleológiáját értem, azaz végső célját, a személyiség, a lélek vagy mindkettő fejlődése összefüggéseiben. Akik vallásos vagy spirituális irányultságúak közülünk, feltételezik, hogy a kozmosznak van valamiféle célja, így az egyén életében szerzett tapasztalatoknak is céljuk van. Az események hátterében tehát van egy rejtett terv, tanító funkciójuk van, és ha képesek vagyunk a velünk történtek révén fejlődni, valami magasabb spirituális vagy evolúciós tervet teljesítünk.

Azon, hogy létezik-e ilyen kozmikus terv vagy sem, lehet vitatkozni. Bármennyire biztosak lehetünk is egy ilyen mélyebb mintázat objektív létében – ami egy más mód arra, hogy azt mondjuk, Isten vagy az istenek léteznek – senki nincs közülünk abban a helyzetben, hogy ezt bebizonyítsa. Tulajdonképpen egy teljesen önkényes és nem összefüggő világegyetemre is kivetíthetjük értelmes működéséről alkotott, rendkívül személyes képzeteinket. De még ha ez is lenne a helyzet, rengeteg ember éli meg úgy az életet, hogy az egy vele született értelmet és célt hordoz, és akár projekció ez a meggyőződés, akár nem, életben tarthatja őket. Pszichológiai és spirituális szempontból még akkor is kreatív, ha tudományos értelemben „nem igaz”.

Ebből a perspektívából szemlélve tranzitjainkat és progresszióinkat, feltehetjük magunknak a kérdést: „Mit kell megtanulnom a tranzit Szaturnusznak Napommal képezett konjunkciójából? Mit akar tanítani nekem ez a radix Plútómmal kvadrátot képező progressziós Vénusz ? Mi mindent fedezhetek fel miközben a tranzit Uránusz szembenállást képez Holdammal ? Milyen pozitív potenciált hordoz ez a Chironnal szextilt képező progressziós Mars ? Ez a fajta megközelítésmód rendkívül fontos dimenziót ad bármiféle tranzit- vagy progressziós aspektusnak. Jóllehet a „spirituális” kifejezést használtam, legalább annyira lélektani is, mint a szülői komplexusok tanulmányozása, hiszen a bolygómozgásokat a psziché fejlődése szempontjából vizsgáljuk. Ez a szemléletmód inkább a transzperszoinális vagy archetípusos pszichológiához tartozik, mint a reduktív pszichológiához. De kétségtelenül pszichológiai. E perspektívák nélkül csupán mechanikusan kezeljök az asztrológiát és magunkat is.

Egyes asztrológusok szinte kizárólag erre a szintre fókuszálnak és túlságosan negatívnak vagy anyagiasnak tekintik a többi szintet. Ránéznek a radix Chiron fölött tranzitáló Plútóra vagy a Szaturnusszal kvadrátot képező progressziós Vénuszra, és aztán arról fognak beszélni elsősorban, milyen fejlődési lehetőségeket kínálnak ezek a hatások. Tegyük fel, hogy a tranzit Szaturnusz nemsokára szembenállást képez valaki ötös házas radix Napjával. Teleológikus szempontból közelítve meg ezt a tranzitot, beszélhetünk arról, hogy az illetőnek ki kell fejlesztenie identitásérzetét. E tranzit révén az illető erősebb identitásérzetre, nagyobb céltudatosságra tehet szert és kreatív készségeit is felismerheti. Az anyagi világ kihívásai fájdalmasak lehetnek, de végül azt eredményezhetik, hogy az illető mélyebben elköteleződik egy bizonyos hivatás irányában. Bármilyen esemény következzék is be, bármennyire nehezen elviselhető legyen is, „azt a célt szolgálja”, hogy az illető nagyobb tudatosságra tegyen szert.

A teleologikus megközelítésmód gyakran önmagában is elég olyan kellemes tranzitok és progressziók esetén, mint amikor a tranzit Jupiter trigont képez a Holddal, vagy a progressziós Nap szextilbe kerül az Uránusszal. Amikor ilyen harmonikus bolygómozgásokat élünk meg, hajlamosak vagyunk rácsatlakozni a kozmikus célszerűség és jóság áramlataira, és az ilyenfajta magyarázatok összhangban vannak akkori közérzetünkkel. Úgy tűnik, hogy a jelentés és a tranzit vagy a progresszió időszakában adott érzelmi válasz összhangban van egymással. Amikor kevésbé vonzó bolygómozgások következnek, még mindig lehet őket a bennük levő potenciál összefüggéseiben értelmezni. Az ilyenfajta magyarázat gyakran csodálatos gyógyítóerővel bír a zűrzavar, stessz és fájdalom közepette.

Még amikor egy valóságos planetáris rémálmot látunk is közeledni, fel kell tennünk magunknak a kérdést: vajon miféle fejlődési lehetőség rejtőzhet mindeme stessz mögött. Ezt nagyon fontos szem előtt tartanunk és képesnek kell lennünk elmondására is. De arra sem árt emlékeztetni magunkat, hogy bármilyen mély és pozitív jelentéssel bírjanak is, az, aki ilyen tranzitokat és progressziókat él át éppen, valószínűleg egyáltalán nincs abban az állapotban, hogy kiselőadást hallgasson az evolúciós lehetőségekről. Sok embernek, főleg azoknak, akik hozzászoktak ahhoz, hogy pusztán anyagi vagy extrovertált szempontból tekintsenek a valóságra, egy nehéz tranzit vagy progresszió mélyebb jelentése még nagyon sokáig nem lesz elérhető. Miközben éppen átélik, semmi másnak nem lesznek tudatában és semmi másról nem képesek hallani, mint konfliktusukról és fájdalmukról.




2. Érzelmi dolgok

A tranzit-és progressziós aspektusok érzelmi szinteken is kifejeződnek. Ez szintén lélektani természetű, de inkább az illető válaszaival foglalkozik, úgy érzelmi szinten, mint az aktivált tudattalan komplexusokat illetően. A tranzit – vagy progressziós aspektusok időszakaiban adott érzelmi válaszaink rendkívül bonyolultak. Sokminden függ attól, mekkora önismeretre tettünk szert, milyen erős az egónk, milyen módon tudjuk kordában tartani az aktiválódott érzelmeket és mennyit tudunk szülői komplexusainkról.

A jelentős tranzitok vagy progressziók szinte mindig aktiválják a múltbeli tapasztalatokat, különösen ha korábban is volt részünk egy hasonló tranzitban vagy progresszióban. Ezért figyelembe kell vennünk, milyen emlékeket és társításokat halmoztunk fel horoszkópunk egy bizonyos pontját érintő bolygómozgások során. Hasonlóképpen egy, végső soron pozitív és produktív tartalmú élmény, pusztán természetéből adódóan a szenvedést is a folyamat részévé teszi. Mindeme tényezők emocionális szinten vannak jelen, és a tranzitra adott érzelmi válasz emiatt gyökeresen különbözhet annak teleológiájától.

Az is előfordulhat, hogy abszolút semmi kapcsolat nincs a tranzit-vagy progressziós aspektus jelentéstartalma és aközött, hogyan érzi magát valaki és hogyan viselkedik valójában az adott időszakban. Az asztrológust – a kliensről nem is beszélve – nagyon összezavarhatja az ilyesmi. Láttam olyan csodálatos Jupiter -tranzitokat is, amelyek átélve sok mindennek tűntek, csak csodálatosaknak nem. Hajlamosak vagyunk reménykedve ücsörögni és várni a Jupiterre, miközben ilyesmik járnak a fejünkben: ”Ó, mennyire nagyszerű, valami fantasztikus dologban lesz részem, amikor a Jupiter együttállásba kerül a Napommal.” Teleológikus nézőpontból valóban történhet valami fantasztikus, de ami ténylegesen történik az életben, érzelmi szempontból akár egy rémálom is lehet.

Ha nagyon földes alkat valaki, például sok bolygója áll a Bikában, van egy hangsúlyos Szaturnusza, erős a struktúrák és a stabilitás iránti igénye, 23 éve hűséges házasember, van három gyereke, két autója, biztonságos állása, nagy házán pedig jelzálogkölcsön, és a progressziós Vénusz megérkezik 5 házas radix Jupiterére, ami következik, sok minden lehet, csak csodálatos nem – legalábbis érzelmi és anyagi szinten. Mi asztrológusok talán tisztában vagyunk vele, hogy a szív kinyílása, amelyet egy ilyen progresszió tükröz, végső soron éppen az, amire ennek az embernek szüksége van. No de mit mond majd közben a feleségének ? És tudja-e majd finanszírozni a válással járó kiadásokat ?

Sokminden függ attól is, hogy élte a szülött eddig az életét, mennyire van kapcsolatban születési képletének különböző konfigurációival. Nem valószínű, hogy bárki is elmondhatja közülünk, hogy maradéktalanul kapcsolatban állna valamennyi személyiségrészével, itt tehát a tudattalanság mértéke a kérdés. Ha az illető korán házasodott, biztonsági és társadalmi megfontolásokból és az 5 házas Jupiterből fakadó potenciális túlkapásokat durván elfojtották, egy ilyen progressziós aspektus jelentős mértékű konfliktust és szenvedést szabadíthat el. A személy beleszerethet valakibe, aki nem a házastársa, és aztán szembesülnie kell a következményekkel. Időnként a házastárs alakítja a renegát Jupiter szerepét. Az ügyfelek – vagy akár saját képletünket illetően sem számít ritkaságnak ez a látszólagos behelyettesítés. Miközben a tranzit Uránusz áthalad a horoszkóp Vénusza fölött, valaki csak üldögél, az elbűvölő herceg vagy a hercegnő érkezésére várva, de ehelyett a párja lép le. Miért vonakodunk ennyire annak megértésétől, hogy a tudattalan psziché rendkívül erősen befolyásolja a tranzit vagy progresszió kifejeződési módját ?

Időnként egy látszólag boldog tranzit időszakában is mély depressziót lehet átélni. Nagyon gyakran látom ezt, amikor az úgynevezett Jótevők (ford megj: Vénusz, Jupiter) érintettek. A Jupiter megérkezik valakinek a radix Napjára, vagy a progressziós Nap együttállásba kerül a Vénusszal és az asztrológus feltételezi, hogy beköszöntött a boldogság és a beteljesülés időszaka. A szülött azonban ehelyett egy fekete lyukban találja magát. A boldog élmény a bűntudat szülökkel kapcsolatos, mélyen gyökeredző érzéseit tükröző konfliktusokat kelthet életre. De az is előfordulhat, hogy a Jupiter tudatára ébreszt megéletlen potenciáljainknak, amelyek kudarcérzetet korbácsolhatnak fel bennünk. Ha annyira bebetonoztuk magunkat a merev struktúrákba, hogy a jövő valamennyi lehetőségétől elvágtuk magunkat, feltehetjük magunknak a kérdést: „mi értelme van az életnek?” A Jupiter akár mély depresszióval is összefüggésbe hozható lehet, hiszen a fájdalmas igazság vakító pillanatában feltárulhat a bennünk levő potenciálok és a jelenlegi helyzetünk között tátongó szakadék, és e szakadék léte mélységes szégyenérzettel tölthet el bennünket: mennyire elfecséreltük életünket.

A tranzit-vagy progressziós aspektusra adott érzelmi válasz tehát nagyon eltérhet annak jelentéstartalmától. Képesnek kell lennünk kommunikálni azzal a vendéggel, aki olyan gyötrelmes érzelmi állapotban vergődik, amely alig emlékeztet arra, amit mi értünk a tranzit vagy progresszió teleológiáján. Annyira tele lehetünk az adott bolygóhatás jelentéstartalmával kapcsolatos előfeltevésekkel, hogy megfeledkezünk arról, hogy az illető talán egyáltalán nem így érzi magát. Még akkor is nagyon megrémíthetik a történések, ha teleológiai szempontból ezek átalakító erővel bírnak. Mi talán tudjuk, hogy a végeredmény pozitív lesz, de a kliens nem biztos, hogy így érzi. És ha nem tudunk kapcsolódni az ügyfél pillanatnyi érzelmi állapotához, és nem tudunk semmi olyan, személyes pszichológiájával kapcsolatos problémát feltárni, amely segíthet neki eljutni a dolgok mélyebb értelméhez, magasröptű értelmezéseink annyit érnek majd számára, mint a falra hányt borsó.

Bizonyos szempontból a három kifejeződési szint közül ez a legkomplexebb, hiszen itt az egyéni tudatosság misztériumával találjuk szembe magunkat. Az érzelmi realitás a jelentés -szint és a megnyilvánulási szint közötti összekötő anyag, egyszersmind az a terület is, ahol van némi alkalmunk élni a szabad választás személyes lehetőségével. Amikor azonban egy lelki probléma annyira megszilárdult, hogy konkrétabb formában is ki kell fejeződnie, már csak a jövőt tervezgethetjük, de nem tudjuk semmissé tenni azt, ami beágyazódott a jelen realitásaiba. Valójában ez képezi alapját annak, amit Jung és Hillman léleknek neveznek, és ami közvetít a szellem és az anyag között.

Az a személy, akinek a tranzit Szaturnusz szembenállást képez a radix Napjával és akinek, teleológiai értelemben így csodálatos lehetősége adódik személyes identitásérzete megerősítésére, mély depressziót és bizonytalanságot élhet át. Csődtömegnek érezheti magát, és valamennyi múltbeli eredménye értéktelennek tűnhet számára. Szülőkkel kapcsolatos problémák is felszínre kerülhetnek, főleg olyanok, amelyek az apával és az apakomplexussal hozhatók összefüggésbe. E tranzit kihívásait talán nem kihívásokként élheti meg, hanem úgy érzi, áldozattá válik. Személyes identitása alapjait érintő kérdéseket talán fel kell tennie, és számos, élettel szembeni hozzáállásától és előfeltevésétől kell megszabadulnia mielőtt egészségesebb világszemlélet születhetne helyükbe. Férfiminőséggel való kapcsolatának – akár önmagában, akár élete férfiszereplőit illetően – teljes átértékelésen kell keresztülmennie. A tranzit Szaturnusz Nappal való szembenállásának időszaka alatt sokminden lehetséges, amit az emberek nem éreznek valami kellemesnek, és amikor az emberek rosszul érzik magukat, azt akarják, hogy az asztrológus elismerje boldogtalanságukat és segítsen nekik megérteni, mi képezi ennek alapját. A spirituálisabb irányultságú asztrológusnak talán szert kellene tennie némi pszichoterápiában való jártasságra ahhoz, hogy képes legyen ezen a szinten dolgozni.





3. Materializálódás

A tranzitok és progressziók harmadik szintje a materializálódás szintje. A régebbi asztrológiai megközelítésmódok nagy része – ha nem is az összes – erre a területre fókuszált. Ezen a területen dolgozva az asztrológust elősorban az érdekli, mi fog történni az anyagi világban egy bizonyos tranzit – vagy progressziós fényszög hatására. Ez egyszerű megközelítésmódnak tűnhet, de valójában rendkívül összetett. Az, hogy a bolygómozgás hatása materializálódik-e konkrét szinten, és ha igen, mi módon, számos külső és belső tényező függvénye. Az egyik legfontosabb tényezőt a személyes komplexusok képviselik, amelyek hajlamosak materializálódni amennyiben magas energiatöltettel rendelkeztek és lehasadtak az ego-tudatosságról. Ha létezik olyasmi, hogy karma, szintén tényező lehet, és a genetikai és pszichológiai értelemben vett családi örökség szintén releváns. És nem szabad elbagatellizálnunk a környezet jelentőségét sem, különös tekintettel az uralkodó társadalmi magatartásformákra és világszemléletre, hiszen az egyént többé – kevésbé mindig behatárolja az a közösség, amelynek részét képezi.

Minden életben jelen lehet egy sors is – valami, amit a lélek vagy a Mély-Én meg akar valósítani egy bizonyos élet folyamán. A görög filozófiában kétfajta sors gyakorolt befolyást az egyénre: az erinnüszök és a daimonion. Az előbbi nagyon leegyszerűsítve az ősi örökséggel álítható párhuzamba, az utóbbi pedig a lélek sorsával vagy céljával. És létezhet kollektív sors is – az emberi evolúció összefüggéseiben egész nemzeteknek vagy közösségeknek lehet specifikus sorsa és specifikus ősi öröksége. Idividuumokként időnként olyan mozgalmak sodrásába kerülünk, amelyek túlnőnek rajtuk, hiszen az emberiség tágabb közösségének részei vagyunk, amely maga is rá van hangolódva a bolygóciklusokra. Így aztán e nagyobb, emberi közösség hányattatásaiban is osztoznunk kell, és meg meg kell birkóznunk faji, vallási, társadalmi, nemzeti hátterünk révén örökölt poggyásszal.

Ezek filozofikus kérdések, amelyekről mindannyiotoknak meglesznek a saját egyéni hiedelmei és meggyőződései. Azért teszek említést róluk, mert szerepet játszhatnak a tranzitok és progressziók megnyilvánulási módjaiban. Valamennyi területet illetően, amelyet érintettem, az egyetlen, ahol egyénekként valóban hatékonyak lehetünk, tudattalan komplexusaink területe. Felismerésükre, kordában tartásukra, a velük való munkára és átalakításukra való képességünk végül a kollektívre is hatással lehet, amelynek mi is részét képezzük. Talán még „karmánkat” is befolyásolhatja. Bármely esemény előrejelzése mögött mindig ott van egy ember is, vagy emberek egy csoportja. Ha meg szeretnénk érteni milyen események fognak velünk valószínűleg történni és miért, végül mindig rákényszerülünk, hogy visszatérjünk kertjeinkbe és megvizsgáljuk, mi minden növekszik ott.




Mikor következik be egy esemény ?

Van egy másik fontos téma is a tranzitok és progressziók konkretizálódását és az események előrejelzését illetően. Abban a pillanatban, amint töprengeni kezdünk azon, vajon mi fog történni, igen rejtélyes területre lépünk, hiszen egy esemény rendkívül sokféle összetevőből épül fel.

A közelmúltban volt egy második foglalkozásom egy ügyféllel, aki néhány éve keresett fel először. Az azóta eltelt évek alatt semmit nem hallottam róla. Észrevettem, hogy a tranzit Plútó most a Nyilas 5°-on álló IV.- es házas Chironja felé tart. Úgy rémlett, az apja pár éve halt meg. Ügyfelem azt mondta, hogy halála semmit nem jelentett számára. Látszólag nem volt esemény. Nem voltak egymással szoros kapcsolatban. Azt hitte, nem érez túl sok mindent iránta, így amikor meghalt, olyan volt, mintha mi sem történt volna, hiszen soha nem is volt jelen az életében. Az első foglalkozáson átbeszéltük apjával való kapcsolatát, és ezt azóta sem látta másképp. De kötve hiszem, hogy a szülött semmit sem érez azon az életterületen, ahol a Chiron található. Ám ügyfelem meg volt győződve, hogy ez így van, és itt véget is ért az apjáról folytatott beszélgetés.

Másodszorra azért keresett fel, mert nagyon nyugtalanítani kezdte sógora, aki megbetegedett. Kis, rosszindulatú kinövések jelentek meg rajta, és jóllehet az orvosok folyamatosan műtötték és távolították el őket, folyamatosan újak nőttek, a hölgy pedig attól félt, meg fog halni. De nem értette miért, hiszen jóllehet nem volt közeli kapcsolatban sógorával, halálának puszta gondolatától is vakrémület töltötte el. Bárki másnak a halálán elmélkedett is, beleértve férjéét ( férjhez ment legutóbbi találkozásunk óta), nem váltott ki belőle ilyen drasztikus reakciót. Bizonyos okokból kifolyólag sógora sokkal fontosabb szerepet játszott életében, mint hitte volna. Kapcsolatuk baráti volt, de soha nem állt közel ahhoz a testvéréhez, akit feleségül vett és soha nem is voltak vele kapcsolatos erotikus fantáziái. Képtelen volt megérteni, miért tölti el ez a rendkívüli szorongás attól a puszta gondolattól is, hogy ez a férfi eltűnhet életéből. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy nem csak a Plútó haladt át Chironján, hanem a Neptun is oda-vissza tranzitált Napján.

Fokozatosan nyilvánvalóvá vált, hogy apja halála volt a szorongása alapját képező esemény. Ez különösnek tűnhet, hiszen már meghalt, csakhogy belső szinten még egyáltalán nem. A tényleges halál időpontjában nem volt gyász, nem volt érzelmi leválás és veszteségérzet sem. Azonban a Chiron jelenléte a IV házban, egy Nap – Jupiter trigonnal kombinálódva, valahogy azt sugallta nekem, hogy [a hölgy] nagyon ambivalens érzelmeket táplált apja irányában, rendkívül pozitívakat és rendkívül negatívakat egyaránt, és ezeket teljes mértékben elfojtotta. Ez a hölgy gyakorlatilag valamennyi érzését el szokta fojtani. Noha rendkívül intelligens volt, furcsa üresség tátongott benne, mintha senki sem lenne otthon.




Úgy tűnt, hogy a tényleges halál azzal az időszakkal esett egybe, amikor a tranzit Plútó a radix Chironhoz közeledett, négy vagy öt évvel az apa fizikai halálát követően. Ügyfelem sógora töltötte be számára az apa szerepét. Noha nem találkoztak valami gyakran, nagy felelősséggel viseltetett irányában, ő pedig lányaként reagált szaturnikus tulajdonságaira. Magától értetődőnek vette jelenlétét, biztonságban érezte magát tőle. Mindig ott volt számára a háttérben. Rendkívül stabil ember volt. Ügyfelem tisztában volt azzal, hogy ha valaha bajba kerülne, anyagi és érzelmi támogatásért is hozzá fordulhatna. Sosem élt ezzel a lehetőséggel, de tudta, hogy ott lenne, ha szüksége lenne rá. Olyan gyermeki érzelmeket ruházott rá tudattalanul, amelyeket valójában apja itránt táplált, akivel azonban egyértelműen olyan fájdalmas és bonyolult volt a kapcsolata, hogy felnőtt kora túlnyomó részében tagadta ezeket. Ha megpróbáltuk volna előrejelezni ezeket a IV házas Chiron feletti Plútó tranzit sugallta eseményeket, ilyesmiket mondhattunk volna:”El fog költözni vagy emigrálni fog. Vagy talán elválik.” Vagy, ha egy kicsit bátrabbak vagyunk, azt mondhattuk volna:”A szülő haláláról van szó, ami igen fájdalmas és zavarba ejtő érzelmeket fog a felszínre hozni”. Az apa halála kétségtelenül valószínű megnyilvánulási módja e tranzitnak, különösen ha a Nappal együttállást képező tranzit Neptunt is figyelembe vesszük. De hogyan halhat meg az apa, ha már meghalt ?

Ügyfelem számára most zajlik az apa halálának eseménye. Ez az ő valósága, noha nem biztos, hogy egyszersmind a tiétek is vagy az enyém. Ennek a halálnak, és az ezt kísérő összes fájdalmas érzésnek semmi köze a koporsóban heverő hús-vér apához. Ügyfelem most szembesül először azzal a félelemmel és pánikkal és gyásszal, amit letagadott a tényleges szülő távozásakor. Arra a férfira összpontosította ezeket az érzelemket, aki valójában nem az a személy, aki iránt érzi őket. Sógora egy pótlék, aki horogként szolgál apakomplexusa számára. Ez a tranzit nem teszi egyértelművé, hogy meghal-e majd a sógora vagy sem. Bizonyos értelemben ez nem is fontos. Halálának a lehetősége váltott ki ilyen erőteljes reakciót. Azt mondhatnánk, hogy lehetséges halála az apakomplexus tudatosodásával szinkron esemény, amely most már megérett erre.

A belső és külső eseményeknek ez a fajta eltolódása feje tetejére állítja azokat a fogalmainkat, amelyekkel meghatározzuk a valóságot. Abban az értelemben, ahogy egy tranzit-vagy progressziós aspektus tükrözi, egy esemény talán nem egészen az, aminek hisszük, ugyanis az az időpont, amikor konkrét dolgok történnek valakivel, talán nem tükrözi pontosan mikor történnek meg odabent. Egy eseményt érzelmi reakcióink és életünk eseményeiben való részvételünk tesz valóságossá. Emlékszünk, mi volt ránk hatással, és a hatás talán nem megy végbe egyidejűleg a fizikai történéssel. A rövid példa, amit felhoztam nem ritkaság. Az időpont, amikor a dolgok megtörténnek nem mindig azonos fizikai bekövetkezésük időpontjával. Ezért van az, hogy megmagyarázhatatlan módon még jelentős tranzitokat és progressziókat sem követ mindig anyagi szintű történés, akkor sem, ha a képlet alapján valami fontos dologra várnánk.

Egy másik példaként gondolkodjunk el egy kapcsolat végén. Mikor ér véget ? Amikor fizikailag elválik két ember ? Egyértelmű, hogy ez nincs mindig így, még akkor sem, ha a halál idézte elő az elválást. Sokak számára a kapcsolat még évekkel a fizikai válást követően is élő és erőteljes, és az egyik fél még jóval a másik fél távozása után is dühös lehet, lesújthatja a gyász és képtelen lehet túltenni magát a veszteségen. Ez főleg akkor tragikus és megrendítő, amikor egy szülő vesztette el gyermekét és nem tudja feldolgozni a veszteséget. A gyermek szobáját múzeumként őrzi, semmit sem mozdít meg vagy változtat benne, mintha arra várna, hogy fia vagy lánya visszatérjen egy szép napon. Ez váló pároknál is előfordulhat. Az ex-partner fotóját soha nem távolítják el a kandallópárkányról és az új szerelemnek nem engedik meg, hogy a régi szerelem kedvenc székére üljön.

Az emberek gyakran nem is nagyon vannak ennek tudatában, és őket magukat is sokkolja, milyen erőteljes reakciókat vált ki belőlük amikor, néha sok év múlva a volt feleség vagy volt férj újra házasságot köt. Elszabadul a pokol, mintha az eltűnt partnert eddig jegelték volna lelkük egy titkos zugában. Jóllehet fizikailag már távozott, a szeretett személy még jelen van odabent, és amikor az expartner elköteleződik valaki más iránt, olyan intenzív gyászt és fájdalmat élnek át, mintha csak most váltak volna el. Valójában tényleg csak most történt, akkor is, ha a konkrétumok szintjén már évekkel azelőtt végbement. És ez akkor történhetett, amikor látjuk, hogy a progressziós Vénusz együttállásba kerül a Plútóval, vagy a tranzit Szaturnusz áthalad a Vénusz fölött, vagy a tranzit Uránusz szembenállásba kerül a VII házas Holddal.




Amikor a kapcsolatok véget érnek, talán csak az egyik fél számára érnek véget. De a kapcsolatok sokkal korábban is befejeződhetnek, mint amikor ténylegesen lezárulnak. Egy pár élete végéig együtt maradhat, de a kapcsolatban már húsz vagy tíz vagy 30 éve nincs élet. Ez szintén tükröződhet egy releváns tranzit-vagy progressziós aspektusban, még akkor is, ha nincs fizikai esemény. A képletbeli mozgások talán valaminek a végét jelzik, de nincs látható lezárás, nincs konkrét esemény. Vagy egy releváns tranzit vagy progressziós aspektus jóval azt követően is leírhatja valaminek a végét , hogy mindenki ezt mondja: „óh, már évek óta vége”. A befejezések, a kezdetekhez hasonlóan nagyon egyéni témák. A különböző embereknek eltérő mennyiségű idő szükséges az események feldolgozásához. Egyes események semmit sem jelentenek az egyik ember számára, a másiknak pedig nagyon sokat. Maga a halál is eltérő dolgokat jelenthet az egyes embereknek; az egyik személyt talán düh és félelem tölti el és az utolsó pillanatig hárítja halálos betegségét, míg a másik békés rezignációval fogadja a halált, az átmenetek egyik rítusának tekintve, már évekkel tényleges távozása előtt.

Egy esemény érzékelését – időzítését, jelentőségét, és az értemezést, amit adunk neki – egy vele szinkronban bekövetkező tranzit vagy progresszió írja le, így a valós „események”, amelyeket a bolygómozgások leírnak, a pszichében mennek végbe. Önmagában véve egy külső eseménynek vagy van jelentősége az egyén számára vagy nincs. Ha valaki éppen egy erőteljes tranzit – vagy progressziós aspektus hatása alatt áll, az esemény rendkívül jelentős lehet számára és teljesen felforgathatja életét; de ha az eseményre máskor kerül sor, amikor nincsenek jelen egyidejűleg ilyen erőteljes aspketusok, teljesen másképp érzékelik majd és nem érzik jelentősnek. Objektív entitásként magának az eseménynek nincs akkora jelentősége. De a belső tapasztalás a vele egyidejű tranzit vagy progresszió természetének megfelelő jelentőséget és értelmet ad az eseménynek .

Tudom, ezt nehéz megemészteni, hiszen szokásos valóságértelmezésünk szerint bármi, ami „odakint” történik, objektív. A fizikai megnyilvánulás lehet objektív ( jóllehet ezzel kapcsolatban is merülhetnek fel kérdések), de a mód, ahogy megtapasztaljuk, nem. Nagyon felkavaró dolog azt kutatni, miként színezi át érzékelésünk azt, ami „odakint” van. És azt érzékeljük, amit a horoszkóp leír, a tranzitokat és progressziókat is beleértve. Amikor a tranzit Szaturnusz áthalad a Holdon, hajlamosak vagyunk bizonyos módon érzékelni helyzeteket és reagálni rájuk, és ezt realisztikusabb, borúlátóbb módon tesszük, mint amikor a Neptunusz halad át a Holdon. Amikor a tranzit Uránusz halad át a Merkúron, más módon fogjuk fel az igazságot, mint amikor a Chiron tranzitál a Merkúron. Amikor a Jupiter halad át a Vénuszon, másként érzékeljük az embereket, mint amikor a Plútó halad át a Vénuszon. Az emberek változtak meg vajon, vagy mi magunk ? És ha csakugyan az emberek, vajon nem a mi megváltozott érzékelésmódunk van hatással arra, hogy milyen embereket vonzunk magunkhoz, illetve, hogy milyen magatartást tanúsítanak velünk szemben?

Ha egy válás akkor következik be, amikor a tranzit Uránusz trigont képez a Vénusszal, egész más érzésekkel tölt el, mint egy tranzit Plútó – Vénusz szembenállás idején bekövetkező. Mások talán nem látják a különbséget. Joe Bloggs elhagyja feleségét és lelép tizennyolc éves titkárnőjével. De ha Joe feleségének éppen Uránusz – Vénusz trigonja van, talán hatalmas megkönnyebbülést jelenthet számára, hogy végre megszabadult férjétől és szabad lehet. Ha Plútó – Vénusz szembenállása van, az árulás jelenti számára az egészben a legnagyobb gyötrelmet. Ha a progressziós Vénusz kerül szembe Neptunjával, áldozatnak érezheti magát. Ha a tranzit Szaturnusz képez kvadrátot Vénuszával, az anyagi túlélés foglalkoztatja majd és gyötrő kisebbrendűségi érzés tölti el a megalázó visszautasítás miatt.




Soha nem szabad alábecsülnünk az események szubjektív dimenzióit. Az éppen uralkodó asztrológiai időjárástól és a horoszkóp sajátosságaitól függően nagy eltérések lehetnek aközött, milyen érzéseket vált ki egy esemény, hogyan értelmezik, hogyan érzékelik és mikor érzékelik valóságként. Az egyének ugyanis egyéni módon fogadják be az eseményeket. Ez bonyolultabbá teszi annak meghatározását, mit értünk eseményen. A szint, akárcsak az időzítés, nagyon változó lehet. És talán van kapcsolat egy bizonyos bolygómozgás által jelzett esemény és egy fizikai történés között, talán nincs.

A dolgok még bonyolultabbakká válnak a lassú mozgású bolygók esetén. Talán két -három éven keresztül, vagy a Plútó esetén akár ennél tovább is ott ücsöröghetnek, bizonyos aspektusokat képezve a horoszkóp valamely elemével, miközben direktbe majd retrográdba váltva előre-hátra mozognak. E külső bolygók tranzitjának időszaka alatt egy sor olyan történésre kerülhet sor, amelyek látszólag nem állnak egymással kapcsolatban, és valamennyi ilyen eseményt az adott tranzit által átszínezett szemüvegen keresztül szemlélünk. Ezért úgy tűnik, hogy az összes, egy ilyen időszakhoz köthető esemény hasonló hangulatot és jelentést hordoz.

Ha ezek az események bármely más időpontban történtek volna, nem éltük volna meg őket hasonló módon. Véletlenszerűnek tűntek volna. Nem mondtuk volna: „aha, apám két évvel ezelőtti halála, a két évvel ezelőtti konfliktus a főnökömmel és az új szerelmi viszony, amibe épp ebben a hónapban mentem bele, kapcsolatban van egymással. Mind ugyanannak a csomagnak a részei.” Az egybeesés érzését nem maguk az események, hanem a tranzit vagy a progresszió kelti. Többségünk inkább időszakokra hajlamos visszaemlékezni semmint egymás után következő specifikus történésekre, és e periódusok – bizonyos típusú események által átszínezett specifikus időszakok – érzékelése mélyen szubjektív és az adott időszakot uraló tranzitokkal és progressziókkal áll kapcsolatban.

Rendkívül óvatosnak kell lennünk, amikor megpróbálunk meghatározni egy eseményt. Minél közelebbről nézzük ugyanis, annál szubjektívebbé válik. Egy személy halálának időszakában jelen lévő aspektusok tanulmányozása szemléletes példa erre. Ez alatt nem csupán annak az embernek a képletében fellelhető aspektusokat értem, aki meghal, hanem a halotthoz közelállók horoszkópjaiban jelenlevőket is. Azt hihetnénk, hogy a halál egy annyira specifikus esemény, amely egy bizonyos pillanatban következik be, és horoszkópot állíthatunk fel ennek a pontos időpontjára. De egyetlen asztrológusnak sem sikerült még előrukkolnia egy tipikus „halál-szignatúrával” – minden horoszkópban másképp néz ki. És az alakulóban levő fényszögek (egyesek bepontosulása néhány évbe is beletelik) ugyanolyan relevánsak lehetnek, mind a pontos pillanatban bekövetkezők. Lehet, hogy bizonyos halálok belső szinten már jóval a tényleges halál előtt bekövetkeznek, és valami olyasmit tükröznek, amit az illető már „feladott” odabent.

Megpróbálni kideríteni mi módon konkretizálódnak a tranzitok vagy progressziók azt jelenti, hogy megpróbáljuk figyelembe venni mindhárom kifejeződési szintet, az emocionális és teleológikus szintet is beleértve. E két utóbbi hordozza közvetlenül az események aktualitását. És nem csupán mindhárom szint releváns, hanem azt is bölcsen tesszük, ha egyetlen szint komplexitásáról sem feledkezünk meg. Csak miután már nagyobb rálátást nyertünk arra, mi történik, tehetünk felelősségteljesen ilyen kijelentéseket: „Valószínű, hogy ez és ez fog történni.” De egy ilyen kerek kép nélkül bekötött szemmel fogunk célba lőni. Telibe is találhatjuk, de valakinek a szemét is kilőhetjük.


Forrás:   Liz Greene: “The Horoscope in Manifestation” (A megnyilvánuló horoszkóp), CPA Press, London, 1997. című könyvének Astro.com oldalon elérhető részlete

Liz Greene : The Horoscope in Manifestation

Asztrológusok, asztrológiát tanulók számára egyik alapműnek számító kiadvány Magyarországon sajnos jószerivel ismeretlen. Korrekt feltételekkel foglalkoztató, fizetőképes kiadónak nagy örömmel lefordítanám.

Az 1997-ben megjelent könyv két szeminárium átirata, amelyeket Liz Greene 1996 májusában tartott a londoni Pszichológiai Asztrológia Központban (Centre for Psychological Astrology in London.) Az első, Komplexusok és projekció című előadás a komplexusokról tartalmaz általános tudnivalókat, valamint arról a folyamatról, hogyan vetítjük ki másokra azokat a tulajdonságokat, amelyeket nem vagyunk hajlandók magunkban elfogadni. Támpontokat nyújt ahhoz is, mi utalhat egy születési képletben komplexusok jelenlétére. (Kész „receptek” természetesen ebben az esetben sem jöhetnek szóba). Jóllehet a szerző igyekszik egyensúlyt teremteni a klasszikus és a pszichológiai asztrológiai irányzatok között, ez a műve is csak azok számára lesz használható, akik megbízható klasszikus asztrológiai tudásháttérrel rendelkeznek, és a jungiánus pszichológia alapjaival is tisztában vannak. Ha sikerül közben azt is szem előtt tartani, hogy az asztrológia nem pszichológia és fordítva, elgondolkodtató olvasmány lehet.

Második,  A tranzitok és progressziók pszichológiai megközelítése című előadásában a prediktív asztrológiára fókuszál – vagyis arra, hogyan nyilvánulhatnak meg a tranzitok, direkciók, progressziók az emberek életében. A lefordított részben ezek három megnyilvánulási szintjét (teleológikus, emocionális, materiális) szintjét tárgyalja, rámutatva, hogy csak ezek együttese révén nyerhető pontos kép a horoszkóp tulajdonosának külső-belső helyzetéről. A téma iránt érdeklődő laikusok is képet kaphatnak, miért olyan összetett – időnként teljességgel lehetetlen feladat előrejelezni, melyik szinten fog bekövetkezni egy-egy esemény. Egyszersmind azt is tudatosulhat bennük, hogy a hatás külső megnyilvánulásának mikéntjében sokkal aktívabb szerepet játszanak, mint azt hajlandók lennének beismerni. Ez önismereti szempontból és az egyéni felelősségvállalás tekintetében egyaránt gyümölcsöző lehet.

A könyv érdekessége, hogy Liz Greene az 1997-es brit parlamenti választások miniszterelnök-jelöltjeinek, John Majornek és Tony Blairnek horoszkópjait, az ezeket érő tranzitokat és progressziókat tárgyalta a második szemináriumban. Az azóta történtek az ő meglátásait igazolták. Az előadások idején, 1996-ban a szerző még nem tudhatott a választások kimeneteléről. Liz Greene -nek egyébként számos pontos mundánasztrológiai előrejelzése van, kollektív trendeket és konkrét eseményeket illetően is.

 

Kapcsolódó

Robert Hand : A rossztevők kezelése

Robert Hand : Egy posztmodern asztrológia felé

A prognózis lehetősége és korlátai

Mikor értelmetlen felkeresni az asztrológust és mikor segíthet ?

Az asztrológia megfelelő felhasználásáról (C.E.O. Carter)

Vízöntőkori újjászületés vagy tömeges elbutulás ?

Életünk állomásai (Adrian Ross Duncan)

Lélekkeresés az élet delén ( Candy Hillenbrand)

Élet delén esedékes feladatok : hasznos idézetek (C.G.Jjung, Marie- Louise von Franz)

Szaturnusz – visszatérések tematikus oldala

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!