2022 február 24-én a reggeli óráktól délelőttig több mint 40 új lájkolóval gyarapodott oldalam. Ez nagyon szép eredmény, általában az a jellemzőbb, hogy heti 1-2 új ember csatlakozik, havonta maximum tíz-tízenöt fővel emelkedik a létszám. Az új jövevények nagy része pedig hamarosan lemorzsolódik, hol szabad akaratából hagy fel az oldal követésével, mert felismeri, nem vagyunk azonos hullámhosszon, hol pedig, ha magatartásával erre okot ad, besegítek. A lassú növekedésről persze leginkább én “tehetek” mert az oldal szellemisége hogy úgy mondjam, nem tömegigényeket céloz meg. Nem is fog.
A hangnem időnként hmmm, karcos, kommentelési lehetőség nincs, a törlés-tiltás gombot egyre rutinosabban használom- ez sem teljesen véletlen. Nem azért alakult így, mert elszálltam volna (valójában még rengeteg tanulnivalóm van az asztrológia területén is, napi nyomasztó, mennyire nem tudom utolérni magam), hanem sok év keserves tapasztalatai érlelték az egyetlen hosszú távon működőképes gyakorlattá 🙂
Megnéztem az új profilokat (ez mondjuk folyamatos gyakorlatom,nem tegnap óta), létező személyek, akár nagyon jó fejek is lehetnek köztük, remélhetőleg csak az oldal koncepciója iránti őszinte érdeklődés hozta ide őket. Való igaz, nemcsak megosztó tartalmakat osztok meg rendszeresen, hanem nehezen hozzáférhető könyvek elérhetőségeit, beleértve a Magyarországon kevéssé ismert szakirodalmat, ennek olcsóbb beszerezhetőségi lehetőségeit. Ha nem olyan időket élnénk amilyeneket, ha nem kapnék folyamatosan, napi szinten annyi támadást amennyit, ha nem kellene rendszeresen letiltanom a platformról a nemkívánatos megkeresésekkel, “észrevételekkel” privátban bombázókat, könnyebben elhinném, hogy ez és csakis ez a motiváció.
De azzal is számolok, hogy mégsem egészen. A Putyin trolljai című könyvet (pillanatnyilag a ujkönyvek.hu -n szerezhető be a legjobb áron) magam is olvastam, van egy sajtómunkás múltam, korábbi szakmám ártalmaként az asztrológiai megközelítésmód mellett az evilági eseményeket elemző hírforrásokat is rendszeresen figyelemmel kísérem. A visszhangkamra-effektust elkerülendő eltérő, és egymással nem túl jóban levő politikai táborokét is, és persze, a jobbról vagy balról erősen elfogult magyar források mellett az angol nyelvű mainstream és nem maistream platformokat. Emellett van saját véleményem is, amely a konszenzuális valóság eseményeinek tükrében persze változhat. Ahogy eddig is változott.
Nem állítom, sosem állítottam, hogy a Bölcsek Köve birtokában lennék; egy lehetséges álláspontot képviselek a sok közül, amelyhez egy általam működtetett és finanszírozott platformon jogom van. Különösen, hogy semmi törvénybe ütközőt nem írok le, olyasmit sem, ami a közösségi elveket sértené, eddig sem bíztattam, és a jövőben sem fogok biztatni törvénysértő magatartásra. A spiri berkekben sajnálatos módon oly elterjedt konteókat sem népszerűsítem, sőt, adandó alkalommal éppen arra igyekszem felhívni a figyelmet, mennyire lejáratják a szellemi utakat.
Lehetőségeim szerint igyekszem kerülni a szélsőségeket, igazából egyik tábor mellett sem tudok állást foglalni. A hadakozó feleknek külön-külön vannak megszívlelendő szempontjai, de összességében véve mindannyiukat olyan extremitások jellemzik, amelyekkel képtelen vagyok azonosulni. Ez a tendencia világviszonylatban érvényesül, Magyarországon azonban még erőteljesebben. Így a jelenlegi, napról – napra durvuló hazai választási kampányban egyik tábor mellett sem tudok pozitívan állást foglalni. Egy ideig arra gondoltam, hogy az én készülékemben van a hiba, de időközben elég sok olyan emberrel találkoztam, akik hasonlóan látták. Mi több, egyre érik bennem az a már ősszel is megfogalmazott elhatározás, hogy el sem megyek szavazni,annyira értelmetlennek és reménytelennek látom a helyzetet, bármelyik fél győzzön is. Szavazati jogommal nem élni magyar állampolgárként szintén jogom van. Természetesen tiszteletben tartom azt is, ha mások másként gondolják, és eszem ágában sincs “birkáknak” titulálni őket pusztán annak alapján, hogy egyik vagy másik tömbre voksolnak. .
Amennyire lehet, kerülöm a közéleti, politikai, társadalmi témákat.Csakhogy olyan időket élünk, amikor ennek a túlélési ösztön -diktálta késztetésnek nem lehet maradéktalanul eleget tenni. Különösen, hogy már évek óta sok időt szánok azoknak az egyéni-és társadalmopszichológiai folyamatoknak a tanulmányozására, amelyek segítségével magam is megérthetem végre, hogyan juthattunk el idáig. Emellett persze még rengeteg kívánnivalót hagyó mundánasztrológiai ismereteimet is gyarapítom- e téren állandó versenyfutásban vagyok az idővel. Menet közben pedig meg-megosztom gondolataimat a blogon.
Jelenleg többféle lehetőségre vagyok felkészülve. Ezekből hármat sorolok fel, a többi ezek kombinációja 🙂
- Jó esetben arra, hogy nagyon kedves, jószándékú, nyitott emberekkel gyarapszom, egymás kölcsönös megelégedésére.
- Kevésbé szerencsés, ha még a szokásosnál is gyakrabban kell a törlés/tiltás gombot használnom, még több csesztetést kell elhárítanom. Nem örömmel, és nem is a végtelenségig, de állok elébe. Akiknek nem ingük, ne vegyék magukra, az érintetteknek ajánlanám Az olvasók cseppet sem kedves típusa figyelmébe című, tavaly januári szívhez szólásomat. Nem véletlenül maradt azóta is rögzített bejegyzés. Az ott ismertetett komment/rámírogatás-kezelési gyakorlat is maradt, és maradni is fog.
- Legrosszabb ha egy szép napon maga az oldal is eltűnik. Bevallom, nagyon sajnálnám, bár voltak elkeseredett pillanataim, amikor én magam fontolgattam a törlését. Aztán úgy éreztem, talán még nem érkezett el az ideje. Ha azonban akaratom ellenére, mások “jóvoltából” mégis így alakulna, elfogadom, mást nem nagyon tehetek. Hogy létrehozok-e egy másik felületet, majd meglátom.
Jelen helyzetben azonban még szerencsére megvan. Így megragadtam az alkalmat, hogy megosszam a jóhiszemű és a kevésbé jóhiszemű olvasókkal reményeimet és aggályaimat. A posztot ihlető mechanizmusok jobb megértésére javaslom egy magyar nyelvű, nemrég megjelent könyvecske elolvasását is, Böhm Kornél tollából. Címe: Karaktergyilkosság.
Ui: a már nem is annyira hidegháborús fejlemények cseppet sem meglepők, sok jóra nem számíthatunk. Az már kimondott pozitívumként értékelendő, ha nem zuhan nyakunkba egyik pillanatról a másikra egy nukleáris összecsapás, “csupán” egy elhúzúdó fegyveres konfliktussal kell számolnunk. Annak minden gazdasági és egyéb következményeivel. Ha lesz időm, és persze platformom, írok róla, egyelőre a blogra szánt, elkezdett bejegyzéseket sincs időm befejezni.