Motto: „A legjobb szándékkal sem rendezhetünk be paradicsomot a földön , de még ha sikerülne is, a legrövidebb úton belül minden szempontból degenerálódnánk. Kéjjel rombolnánk le édenkertünket, majd pedig ugyanolyan hülyén álmélkodnánk el a romboláson”. 203 old/415, C.G. Jung: A változó civilizáció; Utószó a kortörténeti tanulmányokhoz
A 2020-as év történelemformáló asztrológiai eseményeit ( beleértve a tavaly december 21-i Nagy Konjunkciót is) követően január 17-én újabb jelentős kozmikus történés tanúi lehettünk: a Vízöntő – Bika 6°43-án bepontosult a Jupiter – Uránusz kvadrát. Hatása nagyjából egy hónapon át érvényesül. Bár csak egyszer, januárban volt egzakt, ez az év egyik legfontosabb aspektusa. Mint mindig, ezúttal is kontextusban kell vizsgálni: a több szempontból is korszakváltó Jupiter – Szaturnusz együttállás és a régi struktúrákat felrobbantó Szaturnusz – Uránusz kvadrát között helyezkedik el.
| A mundánasztrológiai posztok rendszerint megosztó jellegű tartalmak, ezért már az elején szükségesnek látom tisztázni az alábbiakat. (Persze ez minden más bejegyzésre érvényes) :
A leírtak a saját véleményemet tükrözik, amit jogom van képviselni. Különösen egy, a tulajdonomat képező és általam finanszírozott oldalon. Természetesen neked is jogod van a saját véleményedet kifejteni. A saját térfeleden. Ahova én nem megyek észt osztani, még akkor sem, ha nagyon nem értek veled egyet. Ahogy az ablakod alá sem piszkítanék azért, mert épp ott jött rám a hasmenés. 🙂 Világkép-értelmezésbeli vitáknak egyébként alapból nem látom értelmét. Nem is szoktam ilyesmikbe belebonyolódni. Az oldalamon felbukkanó tendenciákat azonban csírájában kezelem, mert seperc alatt hajlamosak kommentháborúkká eszkalálódni. Erre se nekem nincs szükségem, sem tényleges célközönségemnek, a normális olvasóknak. Tehát : amint észreveszem, a hozzászóló jelentésével és letiltásával „jutalmazom” az efféle sziporkákat. Ha privát üzenetben/mailben, “olvasói észrevételnek” álcázott fontoskodás formájában próbálsz felhomályosítani a dolgok (saját narratívád szerinti) “valódi állásáról”, koncepciót diktálni (= pofátlanul betörsz az intimszférámba és f@sságokkal rabolod az értékes időmet), erre való esélyeid meghatványozódnak… Ugye már leesett, nemkívánatos kommentelő édesbogaram, aki fontoskodásodon kívül semmit nem teszel az oldalért, hogy ezzel nem a Te szólásszabadságodat korlátozom. Ha nem tetszenek a kiposztolt tartalmak, tudok egy szuper megoldást: abbahagyod az oldalam követését 🙂 |
A hosszas és viharos Kosban való vendégeskedést követően Bikába lépett Mars az impulzust közvetíti a lassú mozgású, történelemformáló bolygók között (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz). A Mars, mint már többször szó volt róla, egyszersmind aktivátor is. Szó ami szó, az események felpörögtek, voltak mozzanatok, amelyek egybevágtak az előrejelzésekkel, voltak, amelyek nem. A folyamat azonban még korántsem ért véget; az egyes állomásokat pedig ezúttal sem egyenként, hanem egymással való összefüggéseikben ajánlott szemlélni. És, mivel lassú bolygókról van szó, hosszú távban gondolkodunk. Például, a Szaturnusz- Uránusz kvadrát hasznos és elavult struktúrákat egyaránt levegőbe röpítő „záróakkordjai” a teljes idei évet, sőt 2022-t is felölelik, bár jövőre nem lesz egzakt. Az idén január– februárban történtek azonban, akárcsak 2020 eseményei, ennél hosszabb távon is hatással lesznek a kollektív sorsokra-és ezen belül elkerülhetetlen, hogy az egyénekre is. A bepontosulásokhoz fűződő fontosabb, ún emblematikus események jelzésértékűek. Kétségtelen, hogy ezek legfontosabbika az eszelős amerikai elnökválasztás fináléja: Joe Biden beiktatása.
Mint a Külső bolygók történelemformáló ciklusai című bejegyzés 2 részében szó volt róla, a Jupiter-Uránusz ciklusok 14 évente ismétlődnek.
Szoros kapcsolatban vannak az ember tudatra ébredésével és e tudatosság növekedésével, a távlatok tudatos kitágításával és transzcendálásával. Az aspirációt és az erőfeszítéseket ötvözve az ember fejlődési lehetőségeivel állnak összefüggésben, és ezeket segítik elő. Bátorítják a mélyebben rejtőző lehetőségek felismerését, kérdéseket vetnek fel, új utakat nyitnak meg. Ösztönzően hatnak a prométheuszi forradalmi szellemre, önfejűvé tesznek, egyéni-és kollektív szinten is vállalkozókedvet, optimizmust adnak. Egyszersmind azonban a status quo elleni lázadásban is fontos szerepet játszanak, bármi legyen is ez adott idősztakban.
A konjunkció fázisára (a legutóbbi konjunkciók- amelyekkel a jelenlegi ciklus kezdetét vette – 2010 június 8 -án és 2011 január 4-én jöttek létre) és az erőpróbáló Jupiter- Uránusz aspektusokra egyaránt igazak André Barbault mundánasztrológus észrevételei „ Hatalomra juttat, ambiciózussá, vakmerővé, kockázatvállalóvá tesz, túlzottan szélsőséges viselkedésre hajlamosít. Konstruktív megnyilvánulási formájában a változás és a fejlődés legfontosabb katalizátora. Krízishelyzetben levő társadalomban azonban rendkívül ingatag helyzeteket idézhet elő egyik pillanatról a másikra, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, amikor is a légkört óriási feszültség hatja át. Ilyen helyzetekben különösen veszélyes háborús potenciált hordoz”.
H.S.Green ezt írta a diszharmonikus Jupiter -Uránusz aspektusokról 1910- ben kiadott , és mai napig is egyik mérvadó alaptankönyvnek számító Mundane or National Astrology című munkájában:
„Jupiter erőpróbáló fényszögben az Uránusszal: zavarokat jelez a vallási életben, unortodoxiát, hitszakadást, szabálytalanságokat, az egyházak kormányzásával és szabályozásával kapcsolatos nehézségeket és nézeteltéréseket. Néhány, vallásal kapcsolatos probléma a parlamentig vagy a bíróságig is eljuthat. A kormány talajvesztetté válik; az eljárások új módjai problémákat eredményezhetnek; új törvénykezést vezethetnek be, ami elbukik; az ellenzék megerősödhet és – legalábbis az adott időszakban – bizonyos előnyre tehet szert. Szerencsétlenséget hoz a hatalmon levő erőkre, akár a politikai, akár a vallási vagy bármilyen más szféráról van szó. Felülkerekedik az ellenség”. ( Mundane or National Astrology, H.S.Green ; Mundane Astrology – The Astrology of Nations and States, by H.S.Green, Raphael, C.E.O. Carter – 54 old, 2004, The Astrology Center of America)
„Kombinációjuk azonban azt is eredményezheti, hogy az egyének és/vagy csoportok dogmatikusan meg vannak győződve igazukról. Ez, a Jupiter – Uránusz aspektusok hajtóerejével, az elavult struktúrák megváltoztatására irányuló vággyal kombinálódva azt is eredményezheti, hogy a következményekre való tekintet nélkül forgatják fel az emberi élet régi szervezőelemeit. Ezzel egyidejűleg jelen lehet az újítás és a forradalmi változás iránti izgága vágy is, és emiatt azokat a struktúrákat sem képesek békén hagyni, amelyek pontosan abban a formában működnek jól ahogy vannak. A hübrisztikus arrogancia általában szintén részét képezi megnyilvánulási formáiknak, beleértve ennek katasztrofális következményeit is”. (Astro.com)
Belegondolva, hogy az 1789-es Francia Forradalom kitörésekor is Jupiter – Uránusz konjunkció volt az égen, 222 év múlva pedig az Arab Tavasz nem sokkal a 2011 januári Jupiter – Uránusz konjunkció bepontosulását követően vette kezdetét, a legutóbbi Jupiter – Uránusz kvadrátokat (ezek voltak a jelenlegi ciklus nyitókvadrátjai ) 2013 augusztus 21, 2014 február 26, 2014 április 20 pedig az Iszlám Állam felemelkedése követte, lehet összehasonlítási alapunk.
Még távolabbra tekintve: a 2007-es Jupiter – Uránusz kvadrát a 2008-as gazdasági válság előtt állt össze, 1993 február 26-án, amikor iszlám fundamentalisták először bombázták a Világkereskedelmi Központot , szintén egy Jupiter -Uránusz(Neptun) kvadrát volt alakulóban. Nyilván, ahhoz hogy ilyen horderejű változások következzenek be, más kollektív hatásoknak is érvényesülniük kell ; az előző Uránusz – Jupiter kvadrátoknál egyidejűleg az Uránusz- Plútó fényszög is erőteljesen érvényesült.
Jupiter – Uránusz kvadrát- 2021
Ha ilyen időszakokban Mars-hatások is érvényesülnek- mutat rá Barbault -, még valószínűbb, hogy a történések nem csupán váratlanok, hanem erőszakosak is lesznek. Idén, a 2010/2011-ben kezdődött ciklus zárókvadrátja bepontosulásakor ez a feltétel maximálisan teljesült, ráadásul a lehető legkedvezőtlenebb formában.
A Jupiter ugyan jóindulatú bolygónak számít, csak vannak helyzetek, amikor a jóból is megárt a sok. A Mars a hagyományos asztrológia álláspontja szerint rosszindulató bolygónak számít, a Bikában ráadásul száműzetésben, rossz kozmikus helyzetben. Az Uránusz, bár a tradicionális asztrológia nem ismerte, az általánosan elfogadott álláspont szerint inkább rosszindulatú planéta, a Bikában pedig kimondottan rosszul érzi magát. A Mars a szintén rossztevő Szaturnusztól érkezik, az Uránusz pedig e kvadrát felé tart.
A kedvezőtlen Mars- Jupiter, Mars- Szaturnusz, Mars – Uránusz , Jupiter – Uránusz aspektusok mundánasztrológiai értelmezéséről H.S . Green az alábbiakat írja. (A Jupiter – Szaturnusz Nagy Konjunkciónak, Szaturnusz – Uránusz ciklusoknak külön tematikus oldalaik vannak, így azokba most nem megyek bele. A Jupiter – Szaturnusz együttállás befolyása kb koratavaszig érvényesül, a Jupiter – Uránusz január elejétől február első hetéig, január közepétől erőteljesen, február első napjaira már enyhül ugyan, de akkor meg a Szaturnusz – Uránusz kvadrát veszi át a stafétabotot. E hatásokkal is számolni kell, érdemes tehát a tematikus oldalakon tallózni):
Mars együttállásban vagy diszharmonikus fényszögben a Szaturnusszal: szerencsétlen az uralkodó és a kormány számára; komoly nehézségek a belpolitikában, elégedetlenség a nép körében; lázadó hangulat az uralkodó réteggel szemben; növekvő felháborodás, emelkedik a zavargások, bűncselekmények, gyilkosságok száma, az uralkodó vagy a kormány veszíthet népszerűségéből, elveszítheti támogatását vagy autoriter módon léphet fel, prominens személy meghalhat vagy meggyilkolhatják; lázongás a katonaság, haditengerészet, rendőrség ellen, vagy e szervezetek körében. A hatások az aspektus erejétől függően változnak; az együttállás a legkedvezőtlenebb.
Mars együttállásban vagy diszharmonikus fényszögben a Jupiterrel:
Vallást, egyházakat érintő viták; izgatottság vallásos gyülekezetek és mozgalmak körül; prédikátorok, ügyvédek, orvosok halála; ellenük intézett támadások, sérelmükre elkövetett bűncselekmények. Kórházakat, jótékonysági intézményeket érintő, ellenséges kritika. Emelkedhet a fertőző betegségek száma, időnként járványok is felüthetik a fejüket. Titkos bűncselekmények miatt felizgatott közhangulat. Extravagancia; az ország harci lázban ég.
Mars együttállásban vagy diszharmonikus fényszögben az Uránusszal:
szerencsétlenséget jelez bármely nemzet uralkodó osztálya számára, hirtelen és váratlan bajokat hoz; zavarokat jelez a kormány és a parlament működésében, izgatottságot, viszályokat, tisztességtelen lépéseket jelez, hitszegés vádját, megszegett fogadalmakat, elmérgesedő vitákat. A kormány elveszítheti többséget, vereségek következhetnek be ; helyhatósági vagy általános választás elvesztése, változások a kormányban; pártszakadás vagy bukás, valamely törvényjavaslat elvetése. Egyes államférfiak megbetegedhetnek vagy meghalhatnak; ha más indikációk is erre utalnak, akár az uralkodó is. Az országban zavargások, törvénytelenség, sztrájkok, öngyilkosságok, gyilkosságok valószínűsíthetők; a nyilvános összejöveteleket izgatottság és indulatos légkör hatja át, robbanások, földrengések lehetségesek.
Jupiter erőpróbáló fényszögben az Uránusszal: zavarokat jelez a vallási életben, unortodoxiát, hitszakadást, szabálytalanságokat, az egyházak kormányzásával és szabályozásával kapcsolatos nehézségeket és nézeteltéréseket. Néhány, vallással kapcsolatos probléma a parlamentig vagy a bíróságig is eljuthat. A kormány talajvesztetté válik; az eljárások új módjai problémákat eredményezhetnek; új törvénykezést vezethetnek be, ami elbukik; az ellenzék megerősödhet és – legalábbis az adott időszakban – bizonyos előnyre tehet szert. Szerencsétlenséget hoz a hatalmon levő erőkre, akár a politikai, akár a vallási vagy bármilyen más szféráról van szó. Felülkerekedik az ellenség.
Mundane or National Astrology, H.S.Green (Mundane Astrology – The Astrology of Nations and States, by H.S.Green, Raphael, C.E.O. Carter)
E hatások, összeadódva igen veszélyes és kiszámíthatatlan hellyé tehetik szűkebb/tágabb környezetünket a közeljövőben. Az esemény-szintű analógiákba, mint a 2021-es Bika Mars tranzittal foglalkozó bejegyzésben szó volt róla, nagyon sok minden belefér és az egész év történéseire döntő befolyást gyakorol. Ez kollektív -és egyéni szinten is érvényes.
Joe Biden beiktatása: 2021 január 20
Az Egyesült Államokban éppen január 20-án, déli 12 óra előtt pár perccel került sor az új elnök beiktatására. Ezen a napon pontosult be a Mars- Uránusz együttállás, a Jupiter – Uránusz kvadrát röviddel előtte, január 17-én, a Mars – Jupiter kvadrát pedig január 23-án, másnap pedig a Nap elérte a Szaturnuszt.
A januári előrejelzésben és a Bika Marsról írtban is töprengőbe ejtett, hogy ténylegesen Joe Biden lesz-e Amerika első embere, vagy az események váratlan fordulatot vesznek. Ezzel nem voltam egyedül. Kompetens hazai és külföldi asztrológusok is vitáztak rajta és voltak olyan vélemények is, hogy nem kerül rá sor. Ezeknek az előrejelzéseknek nagyon is volt valóságalapjuk. Az előzményekre való tekintettel (a minden képzeletet felülmúlóan eldurvult választási kampány, a nyári, BLM-vezényelte zavargások, bölényember vendégszereplésével színesített január 6-i capitoliumi események) az új elnök beiktatására példátlan biztonsági intézkedések mellett került sor.
„Joe Bidenre és a kongresszusi képviselőkre 25 ezer nemzeti gárdista is vigyáz majd, akik az Egyesült Államok mind az ötven államából érkeznek majd, hogy feladataikat ellássák. Ez nagyjából háromszorosa a szokásos állománynak, melyet ki szoktak vezényelni az elnöki beiktatásokra, a polgárháború óta nem volt ilyen mozgósítás egy elnöki beiktatás során. A gárdistákat ráadásul fel is fegyverezték.
Az FBI ráadásul mind a 25 ezer gárdistát át is világítja, azt keresvén, hogy vajon jelenthetnek-e fenyegetést a beiktatásra esetleges szélsőséges politikai kapcsolataik miatt. Eddig két ember hasalt el a szűrésen, akiket eltávolítottak Washingtonból”– írta a Portfolio röviddel a ceremónnia előtt.
Tekintve a rendkívül destabilizáló hatásokat, egy percig sem titkoltam, hogy nem tudom eldönteni, hogy sor kerül-e vagy sem a beiktatásra, vagy magának Bidennek az elnöksége jelez -e valamilyen fajta radikális stílustörést, mentalitásváltást az eddigi gyakorlathoz képest. Közben kiderült, hogy inkább az utóbbiról van szó.
Még ha maradnak is a jelenlegi eredmények –folytattam – a stafétabot átadása jó eséllyel nem lesz zökkenőmentes: a nyertes és a vesztes táborban is éppen elég agresszív potenciál van ahhoz, hogy az érintettek egymásnak essenek. Hogy csak a „szokásos” kirakatok betörésével, áruházak kifosztásával, gyújtogatással, szobordöntögetéssel, „jogvédő” demonstrációk/ győzelmi ünnepélyek/ veszteség -siratók, vagy hosszabb távú felfordulásról, megint csak jó kérdés.
Ezzel kapcsolatos előfeltevéseim beigazolódtak; hogy egyelőre nem lett nagyobb robbanás, kizárólag a fokozott és hatékony biztonsági intézkedéseknek tudlajdonítható. (Szaturnusz uralomban a Vízöntőben). Mint várható volt, Donald Trump hívei terveztek is tiltakozó-akciókat, illetve meg is akarták akadályozni a beikatatást, ezeket a kísérleteket azonban csírájukban meghiúsították a nemzetbiztonsági erők. De a balradikálisok sem voltak maradéktalanul elragadtatva a fejleményektől: az Antifa és a BLM aktivistái szerint ugyanis az új elnök nem kellőképpen szélsőséges, rosszallásukat pedig oly módon fejezték ki, hogy amerikai és Biden-zászlókat égettek, épületeket támadtak meg, illetve boltok kirakatait törték be. Abban sincs semmi rendkívüli, hogy a bal-és jobboldali, konzervatív és liberális táborokat képviselő sajtó -orgánumok részrehajlóan tájékoztattak az eseményekről: a saját kutyájuk kölykeit igyekeztek tisztára nyalogatni, Főgonosznak pedig a szemben álló tábort beállítani.
A beiktatási időpontja körülre felállított képlet tanúságai szerint ezek a trendek a jövőben is folytatódni fognak. Akár sikerül folyamatos rendőri/ nemzetbiztonsági készenléttel fenntartani a rendet, akár nem, a helyzet nem túl bíztató. (Én azért a képlet láttán inkább törésekre tippelek, semmint folyamatosságra. Ezek adódhatnak a dolgok természetes rendjéből – az új elnök egyszerűen túl idős, nem biztos, hogy további négy évig életben marad vagy fizikailag/ mentálisan alkalmas lesz funkciója ellátására, de belpolitikai instabilitás is kényszeríthet ki váltást. A durva összetűzések akkor is valószínűsíthetők, ha valamilyen csoda folytán a most választott kormány egyben marad a következő választásokig, és a stábban sem lesznek nagy változások. Mundánasztrológiában járatosak kedvéért : Joe Biden, Kamala Harris, Egyesült Államok horoszkópjai ) Demokráciáról beszélni immár lehetetlen.
Mint másutt már szó volt róla, a Bika Uránusz tevékenységéről még korántsem teljes a kép, de annyit már megtapasztalhattuk, hogy szoros kapcsolatban áll az értékek pusztulásával, valamint az értékrendek kificamodásával , az abnormális újnormális trendjeivel is. Ez egyaránt érvényes a konzervatív és az ún haladó szellemű táborra is, csak a szélsőségek és a torzulások különböznek. A Bika Mars egyidejű jelenléte, a Vízöntőn áthaladó Jupiterrel és Szaturnusszal képezett erőpróbáló fényszögeik pedig olyan lendületet adhatnak ennek a folyamatnak, ami egész évben kitart.
Mégis, mire számíthatunk ?
Középút? Veszett fejsze?
“Az igazság az, hogy azok számára csak igen kevés jó hírrel tudok szolgálni, akiknek a jelenlegi politikai palettán nincs megfelelő jelölt, akik sem a radikális baloldalból, sem az alt-rightból nem kérnek, akik lehetőség szerint középutas megoldásokban gondolkodnak, és akik zsigereikben irtóznak a szélsőértékek felé tartó közéleti diskurzustól. Ez a tendencia még közel sem érte el a tetőpontját, és jelenleg a fordulat lehetősége is igen csekély. A két pólus egyre messzebb és messzebb fog kerülni egymástól, a köztes űr pedig egyre magányosabb tereppé válik majd. De mi is a középút? Mit jelent(het) a politikai közép?
Értelmezésemben a politikai közép az, ahol a világ kihívásainak fundamentális kérdéseiben meg tudunk egyezni, illetve az azokra adott válaszainkban képesek vagyunk törekedni a konszenzusos megoldásokra, függetlenül attól, hogy inkább bal-, vagy inkább jobboldalról szemléljük a világunkat. Ahol a klímaváltozás és a bevándorlás kérdése megfér egymás mellett. Ahol a komplex kérdésekre komplex válaszokat dolgozunk ki. Hiú ábránd lenne azt mondani, hogy a jelenlegi szardobálásból egyszerű lesz kirángatni közvéleményt és az általa hipnotizált széles tömegeket, hiú ábránd lenne azt mondani, hogy a középutas gondolkodás pár év alatt fősodratú politikai irányzattá nőheti ki magát.
Ugyanakkor hiba lenne ennek ellenére itt és most feladni a küzdelmet azért, hogy majdan, kemény munka árán, középtávon visszatérhessen a civilizált közéleti légkör és a racionális politizálás. Utolsó, buzdító soraimat így a politikai közép árváihoz intézem. Olvassatok sokat, és tájékozódjatok minél több forrásból. Ne hagyjátok magatokat egyik véleménybuborék által sem befolyásolni. Formáljatok összetett és kiforrott gondolatokat. Kérdezzetek sokat, és kérdőjelezzétek meg, amit hallotok. Ne legyetek elégedettek a pillanatnyi tudásotokkal, és törekedjetek újabb és újabb ismeretek elsajátítására. Írjátok le a véleményeteket, de fogalmazzatok pontosan, a szavaitoknak ereje van. Hívjátok ki minél többször a bal- és a jobboldal hazugságait. Vitatkozzatok, de legyetek képesek elismerni, ha tévedtetek. Legyetek a lehető legtanultabb és legkompetensebb változatai önmagatoknak. Ne csüggedjetek, nem vagytok egyedül”. A demokrácia halott, mi öltük meg | Neogárdy Attila
Bár a nagyon közeli jövőről is beszélünk, esemény-szinten, az ilyenkor világviszonylatban szóbajöhető analógiákon kívül ( erőszakos demosntrációk, forradalmak, terrorakciók, pénzpiacok, gazdaság hullámvasutazása, nagyobb horderejű balesetek, az időjárás szélsőségei-pl nagy viharok, természeti katasztrófák-elsősorban földrengések, vulkánkitörések) nem tudom megmondani, hogy milyen konkrét formában fognak ezek a hatások megnyilvánulni. ELŐREJELZÉSEKRE NEM IS VÁLLALKOZOM !
Ami azonban bizonyos, hogy nagyon jelentős folyamatok tanúi lehetünk, amelyeknek kihatással lesznek az egész évre. A február 17-én bepontosuló Szaturnusz – Uránusz kvadráthoz is bőséges témákat szolgáltatnak, ezek pedig 2021 -2022 között, valahányszor a Mars fix jegybe kerül (tehát Oroszlán (itt és itt), Skorpió (itt, )Vízöntő) újra meg újra terítékre kerülnek, újra és újra lángra lobbantják a lőporos hordót a világ e konstellációkra rezonáló tájain, és persze az egyéni életekben is.
Egyéni szinten a bolygókapcsolódás által érintett életterületeken alaposan túllőhetünk a célon, többet ígérhetünk, mint amit teljesíteni tudunk, a túltengő optimizmus hatására pedig tévesen mérhetjük fel lehetőségeinket és korlátainkat. Ebből életre szóló tragédiák, pénzügyi, magánéleti melléfogások is származhatnak. Ezek a tranzitok nagyon balesetveszélyesek is.
A beiktatási képlet és a közelmúltban/ jelenleg/ közeljövőben érvényesülő hatások tükrében most elkezdhetnék elemzésekbe bocsátkozni, milyen fordulatokat vehet Joe Biden elnöksége. (E trendek megértése azért is fontos, mert több- kevesebb késéssel közvetlen környeztünkbe is átgyűrűzhetnek. És közvetve is hatással lehetnek életünkre. )
Ettől a tervbe vett feladattól Neogárdy Attila publicisztikái kíméltek meg. Bár teljesen evilági jellegűek, teljes összhangban állnak a fentebb és a korábbi bejegyzésekben bemutatott asztrológiai hatásokkal, tűpontosan vázolják az általuk jelzett folyamatokat és jövőbeli “kilátásainkat,” Mivel sajnos egyelőre csak Facebook -posztok formájában érhetők el, amelyeket tapasztalataim szerint bármikor törölhet a Facebook, az egyiket teljes egészében bemásoltam. Ez a gyakorlat ellenkezik elveimmel, mert magam is azt szeretem, ha írásaimból csupán néhány sort tüntetnek fel, utána pedig megjelenik az oldalamra mutató link, de most kivételt tettem. Természetesen Attila posztjaihoz is csatoltam a linkeket, a bejegyzéseket nem plagizálás céljából másoltam be, hanem azért, hogy később is megmaradjanak. Félő ugyanis, hogy a közösségi média felületeiről előbb- utóbb eltávolításra kerülnek és/vagy lájkvadász oldalakon, a szerző nevének megjelenése nélkül terjednek tovább. A kiemelések tőlem származnak és a közelmúltbeli/ jelenlegi/ közeljövőbeli bolygóhatásokkal összhangban levő trendek
A fősodratú médiában elérhető értékelőkkel ellentétben a fiatal szerző elfogulatlan: szélsőbalról, szélsőjobbról egyaránt leszedi a keresztvizet. Gyíkemberekről, szabadkőművesekről, háttérhatalomról, lapos Földről, meg a többi közkeletű komteókról sem olvasni nála. Egyaránt ellensége „az ál-keresztény, ál-konzervatív, ál-nemzeti oldal totális inkompetenciájának, populizmusba csomagolt nemzethy élethazugságaiknak” – ahogy másutt megfogalmazta -illetve a baloldal „álhírek” ellen fellépő, áldemokratikus, álliberális, félreértelmezett szociális küldetéstudatukkal álproblémákra fókuszáló, valójában a legdurvább sztálinista gondolatrendőrködést idéző magattartásformáinak.
| Erre a bejegyzésre is érvényes, ahogy az összes többire: bármelyik tábor szélsőségeseihez tartozol is, nem kérek a kommentjeidből !!! A privát hozzáfűznivalónak álcázott, chatben vagy emailban történő b@sztatásaidból még úgyse! (Ezeket a kísérleteket azonnali letiltással, jelentéssel “jutalmazom”) . A te dolgod, mit gondolsz, mit írsz, csak kérlek, a saját platformodon tedd ! Ahogy én nem rabolom idődet az egotripjeimmel, légy oly cuki, te is kímélj! Ahogy én nem mennék a világ minden kincséért sem a térfeledre észt osztani, te se tedd ezt nálam! Privátban se ! „Átnevelésemmel” pedig végképp ne próbálkozz: életem elmúlt ötven észtendeje, beleértve a mainstream médiában töltött sok évet is, éppen elegendő élményanyagot szolgáltatott ahhoz, hogy megtanuljak a saját fejemmel gondolkodni. Az oldalamat nem kötelező látogatni – ha nem tetszik egy poszt, gördíts tovább. Vagy pedig kattanj le- egyszer és mindenkorra! Minél előbb, annál jobb! |
A meggyalázott tetem | Neogárdy Attila
2021. január 6. minden bizonnyal sötét napként vonul be az amerikai demokrácia történelmébe. A törvényhozás épületében végbement erőszak és rendbontás politikai oldaltól függetlenül megvetendő, szégyenletes és mélységesen felháborító, nincsen rájuk mentség, jelentőségüket semmilyen körülmények között nem szabad elbagatellizálni. A többségében szélsőjobboldali csőcselék megmozdulása fundamentumaiban bontja le az amerikai demokratikus intézményrendszerbe vetett közbizalmat. A történtekért közvetlen erkölcsi felelősség Donald Trump amerikai elnököt terheli, aki notórius hazudozásával, narcizmusával és szimpatizánsainak hergelésével pattanásig feszítette a húrt, ami elkerülhetetlenül vezetett a Capitoliumban látottakhoz. A 45. elnök gyerekes viselkedése, emelt fővel veszíteni képtelen magatartása, illetve az őt ebben kritika nélkül támogató republikánus pártelit a kettészakadás szélére sodorta az amerikai társadalmat. Ugyanakkor a fenti mondatokban bírált eseménysort meggondolatlanság lenne történelmi kontextus nélkül értelmezni. A következő bekezdésekben ezért mind folyamatában, mind a közelmúltban lezajlott hasonló atrocitásokkal párhuzamba állítva teszek majd kísérletet a jelenlegi állapot megértésére.
Rendszerszintű csalás…
Az események láncolatának kézenfekvő kiindulópontja a november 3-i elnökválasztás, s mivel az abban kulminálódó ideológiai csatározásról már kifejtettem gondolataimat, ebben a fejezetben kizárólag a választások eredményéről, annak fogadtatásáról és a legitimációját megkérdőjelező republikánus hadjáratról, illetve a demokraták heves ellenreakciójáról fogok értekezni.
A szavazatok körüli első botrányos megnyilvánulást magának Trumpnak tudhatjuk be, aki a választások estéjén még az előtt bejelentette saját győzelmét, mielőtt a (még általa is legálisnak tartott) szavazatok összességét megszámolták volna, elhamarkodott kijelentésével egyszersmind utat nyitva a potenciális választási csalás narratívájának. Másnapra Biden több csatatérállamban is fordítani tudott, ami szinte azonnali hisztérikus reakciót váltott ki mind az elnökből, mind a republikánus szavazótábor jelenős részéből, akik az események láttán villámsebességgel vonták le a konklúziót: márpedig itt elcsalták a választásokat.
Ahogy az sejthető volt, Trump és a republikánus politikai gépezet teljes erőbedobással állt neki a választási eredmények megtorpedózásának. Míg a párthű média és az elnök a jobboldali szimpatizánsok hergelésével volt elfoglalva, addig jogászaik számtalan keresetet adtak be mind a csatatérállamokban, mind a Legfelsőbb Bíróságra. Aki az eseményekről nem kizárólag a CNN nevű, hírportálnak is csak mély cinizmussal nevezhető propagandalapból értesült (ha már itt tartunk, a Fox News sem jobb), az tudhatja, hogy a tucatnyi valóban megalapozatlan, sok esetben nevetséges beadott ügy között akadt olyan is, amely pártpolitikától valóban függetlenül aggodalomra adhat okot. Ilyen a Dominion Voting Systems gépeinek, illetve az Election Systems & Software programjának több államban is észlelt anomáliái, illetve a gépek korából adódó sebezhetőségek (melyeket nem mellesleg 2016 után a demokraták is élesen kritizáltak); a többnyire demokrata államokban jellemző, fényképes igazolványt nem megkövetelő választási procedúra; Pennsylvania állam utolsó pillanatban megváltoztatott választási törvénye; a szavazógépek memóriájának idő előtti törlése Michiganben annak ellenére, hogy erre vonatkozóan már folyamatban volt a jogi eljárás. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a Trump jogászai által beadott keresetek egy részét a bíróságok kizárólag formai okokra hivatkozva dobták vissza, az azokban prezentálni kívánt érvek és bizonyítékok (ha voltak egyáltalán), nem kerültek elbírálásra. Mindezek tükrében fontosnak tartom elmondani, hogy bár az imént felsorolt problémákat érdemes lehet független szakértői vizsgálatnak alávetni a következő választásokba vetett bizalom növelése érdekében, a vélt vagy valós szabálytalanságokat sem kiterjedtségükben, sem méretükben nem tartom elég szignifikánsnak ahhoz, hogy alátámasszák a rendszerszintű csalás narratíváját. Trumpnak és csapatának közel másfél hónap alatt nem sikerült egyetlen jogi ügyet sem megnyerniük. Úgy vélem, lehet vitatkozni a bírósági procedúrák potenciálisan elégtelen voltáról, időhiányról vagy esetleges akadályoztatásokról, ugyanakkor a Twitterre kiírt őrjöngések, valamint a republikánus B-közép feltüzelése meglehetősen aggályos és kontraproduktív. Semmi esetre sem segíti elő az eredményes diskurzust a témában, bár feltehetően ezt sem az elnök, sem a hátországa nem tűzte ki célul. Jogi ellenvetés hiányában december 14-én az elektori kollégium hitelesítette a választások eredményét, amit normál esetben Trump választási vereséget elismerő kinyilatkoztatásának kellett volna követni. Sajnálatos módon azonban az elnök patológiás narcizmusa és saját véleménybuborékjának vakító aurája ezt nem tette lehetővé, folytatódott tehát a kommunikációs hazardírozás, ami végezetül a Capitolium épületében történtekben csúcsosodott ki.
Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a jogi procedúrákkal párhuzamosan a demokraták által kitartott „független-objektív” sajtó igyekezett minden rendelkezésre álló eszközzel elterelni a figyelmet az esettel kapcsolatos párbeszéd létrejöttéről; ehhez cikkek, riportok, híradások százát, „független” szakértők tucatjainak szerepeltetését, kontextusból kiragadott félmondatok és részletnyilatkozatok sokaságát, valamint az „alaptalan vádaskodás” terminus technicusát használva. A balos ellenhadjáratból a techóriások sem győzték kivenni a részüket, újabb frontot nyitottak az „álhírterjedés megfékezésével” fémjelzett háborúban: csatornákat demonetizáltak, fiókokat és posztokat töröltek és címkéztek meg, minden, a narratívától eltérő bejegyzést, videót a „független” fact-checkerek martalékául ejtettek. Természetesen nem állítom, hogy a választások tisztaságát megkérdőjelező minden tartalom mögött koherens ok-okozati összefüggések lettek volna. Tisztában vagyok a vádak sok esetben összeesküvés-elméleteket megszégyenítő blőd kinyilatkoztatásaival. Ugyanakkor beszédes párhuzam, hogy a 2016-os választásokba való orosz beavatkozással kapcsolatos híresztelések esetében sem a demokrata sajtó, sem a közösségimédia-szolgáltatók nem gyakorolták az itt tanúsított szkepticizmusukat; azokat a tartalmakat nemhogy nem kezelték fenntartásokkal, hanem vállvetve törekedtek a valóságtartalmuk bizonyítására akár évekkel az események után is.
A 2020-as, illetve a 2016-os szavazás utáni kommunikációs hisztéria, a féligazságokon alapuló választási csalással való dobálózás jól mutatja, milyen mértékben képes kikezdeni a demokratikus intézményrendszereink szövetét, illetve megrendíteni a közintézményekbe vetett bizalmat egy olyan politikai légtér, ahol a szemben álló felek párhuzamos valóságokat építenek, az oldalak közötti eszmecsere, valamint a konszenzusra való bármilyen törekvés pedig a nullához konvergál.
Amit szabad Jupiternek…
A 6-án történteket mind jellegükben, mind fogadtatásukban érdemes a 2020 júniusában kirobbant, hónapokig húzódó Black Lives Matter-tüntetésekhez hasonlítani, ahogy tette azt mind a két politikai oldal, nem ismerve fel az általuk alkalmazott arrogáns és rövidlátó kettős mérce röhejességét.
A baloldal szemében a nyári tüntetéssorozat maga volt a demokrácia megtestesülése. Ódákat zengtek a békés demonstrálók progresszív mozgalmáról; az online térben hihetetlen eléréseket generáltak a hashtagek és a profilképcímkék. A megmozdulások mellett sorra álltak ki a baloldali politikusok és celebek; hatalmas eufóriájukban még a világjárvány miatt indokolt társadalmi távolságtartásról is naivan megfeledkeztek. Biztos, ami biztos, a lakájmédia megrendelte a szükséges kutatásokat ahhoz, hogy kijelenthető legyen, a társadalmi igazságosság jegyében tartott tüntetésen még a Covid sem mer terjedni.
Ugyanez a demokrata oldal a januári eseményeket hihetetlen gyorsasággal volt képes aljas lázadásnak beállítani, amiért kizárólag a Trump és az általa feltüzelt jobboldali csőcselék a felelős. A szalagcímek és a riportok nem győzték hangsúlyozni az emberáldozatokat, a sérült rendőrök és civilek tucatjainak számát. A baloldali médiagépezet a mai napig igyekszik 10 cikk/hírportál termeléssel közbeszédben tartani az ügyet. Az FBI és az állami rendfenntartó erők felhívására tömeges besúgási hullám indult meg. A demokrata beállítottságú celebek és politikusok, köztük a leendő elnök, Joe Biden, a Capitoliumban történtek során demonstrált rendőri inkompetenciára reagálva gátlástalanul vizionálták feketék hullahegyeit, amennyiben a tüntetést a Black Lives Matter aktivistái szervezték volna. Csakhogy, ahogy egy tanult barátom szokta volt mondani, itt, kérem, „nyitott szájjal sétáltak a faszerdőbe”.
Amennyiben a lehetőségeinkhez mérten objektíven szeretnénk szemlélni a tavalyi BLM-jelenséget, akkor egyszerűen megállapíthatjuk, hogy a tüntetéssorozat békés szárnya mellett a rongáló, gyújtogató, fosztogató tagozatok szabad szemmel is jól látható alakulatai lepték el az utcákat. A hónapokig tartó demonstrációs hullám 19 emberéletet követelt, valamint alsó hangon is több tíz millió dolláros kárt okozott. A betört kirakatok, kifosztott boltok, felgyújtott autók, megostromlott szövetségi épületek, vegzált járókelők, elbarikádozott főutak, tetőtől talpig fegyveres fekete milíciák, illetve az autonóm területnek kikiáltott CHAZ fémjelezte megmozdulásokra korántsem lehet alkalmazni a „többségében békés” jelzőt, ugyanakkor az sem jelenthető ki, hogy a demonstrációk minden formája erőszakba torkollott volna. A tüntetéssorozat reális szemléletének tükrében a tapasztalt túlzó rendőri erőszak demokrata tézise így egyáltalán nem áll meg.
A két esemény fogadtatása a jobboldali térfélen természetesen szöges ellentéte volt a fentebb kifejtett baloldali reakcióknak. A törvényhozás épületében történtek és a felbujtók mosdatása, az események elfogadhatatlan mivoltának relativizálása zajlott, miközben a nyári BLM-tüntetések kapcsán a gyújtogató, fosztogató narratíva került csak terítékre.
A magam részéről úgy gondolom, békésen tüntetni bárkinek alanyi joga bármilyen ügy vagy ideológiai meggyőződés mentén, bizonyos esetekben akár állampolgári kötelessége. Ugyanakkor kevés olyan helyzetet tudok elképzelni, ahol a féktelen erőszak és a rongálás bármilyen formája elfogadható lenne. Sajnálattal konstatálom, hogy az egymásnak feszülő két politikai kurzus ebben a kérdésben is a saját agendájának alávetve hajlítja meg az alapvető erkölcsi normákat.
D mint vérbosszú
A Capitoliumban történtek eszkalálódása kétségkívül Donald Trump politikai karrierjének vesztét okozza majd. Önelégültségében a leköszönő elnök képtelen volt felismerni, hogy ez idáig nem követett el saját magára nézve végzetes kimenetelűnek mondható hibát, az elmúlt négy évben tanúsított összes kirohanása, hazudozása és megkérdőjelezhető döntéseinek sokasága ellenére sem. Tudatlanságának homályában a még meglévő pozícióinak csendes megszilárdítása helyett ugyanakkor a hangos cirkuszolást választotta. Égbekiáltó ostobaságával nemcsak a saját, de az egész amerikai jobboldal sírját is megáshatja, ugyanis a történtekkel olyan fegyvert adott a demokraták kezébe, amely ellen már nem lehet védekezni.
Az eseményeket követő politikai felhajtóerőt meglovagló demokraták az amerikai intézményrendszer védelmének, illetve a fehér felsőbbrendűség megfékezésének leple alatt sikerre vihetik az elmúlt négy esztendő belső frusztrációjából fűtött bosszúhadjáratukat. Bosszút állnak a 2016-os választási vereségért, bosszút a trumpi elnökség négy évéért, bosszút a velük szembeszállni merészelő trollért, aki átmenetileg képes volt kicsavarni a kezükből a teljes irányítást. Kétség sem férhet hozzá, hogy az újabb impeachment eljárás, a leköszönő elnök teljes ellehetetlenítése a közösségi médiában (amit még egy olyan mérsékelt politikus is, mint Angela Merkel, problematikusnak nevezett), a Trump Organizationnel szemben meginduló eljárások mind ennek a bosszúnak a részei. Az elnök elmozdítása a hivatalából okafogyott, Joe Biden beiktatása előtt az eljárás el sem kezdődik, annak Trump utolsó napjaira nézve nem lesz következménye; a médiafelületek megvonása az üzemeltetők által hangoztatott logika mentén már évekkel ezelőtt szükségszerű lett volna. A Trump üzleti érdekeltségei elleni támadás pedig nem más, mint a kegyelemdöfés.
Ugyanakkor az inkvizíció itt nem ér véget: a demokrata párt radikális szárnya, élén a fényes csillagként tündöklő Alexandria Ocasio-Cortezzel, minden Trump-támogató listázására buzdít (Berija állva tapsolna az ötlet hallatán). A baloldali médiakonglomerátum igyekszik mind a 74 millió Trump-szavazót összemosni a törvényhozás épületében randalírozó csőcselékkel, egyszersmind felelősségre vonni őket az ostromlók tetteiért. A Facebook és a Twitter újabb hullámot indított az „álhíreket terjesztő” felhasználók ellehetetlenítéséért, (feltehetően a velük szemben eddig is kritikus demokrata balszárny megnyerése céljából), az Amazon, a Google és az Apple pedig egy teljes közösségimédia-platformot tettek a földdel egyenlővé.
Előző írásomban hangot adtam reményemnek arra vonatkozóan, hogy Joe Biden elnöksége újra az egyesülés és nem a széthúzás pályájára állíthatja Amerikát, ugyanakkor az utóbbi napok eseményeinek ismeretében minden ezzel kapcsolatos illúzióm szertefoszlott. A napokban kiváló képet kaptunk arról, hogy a demokrata oldal mit ért az alatt, hogy „healing the country”, ahogy arról is, hogy a következő négy esztendőben mire számíthatunk. Demokrata retorzióra és soha nem látott mértékű identitáspolitizálásra.
Jöhet a polgárháború?
Az eset azt jelzi, hogy a politikai és kulturális térben egymásnak feszülő ellentétek minden eddiginél erősebb lendületet vettek. Függetlenül attól, hogy az ember balra, jobbra vagy középre szavaz, ideje lenne felismernie, hogy ez az út valós polgárháborúhoz vezethet, aminek globális szinten is katasztrofális következményei lesznek. A jelenleg tapasztalható negatív spirál elhozhat egy olyan korszakot, ahol a baloldalon nem egy 77 éves szenilis nagypapa mögül, hanem az első vonalban fröcsögnek majd az ultraradikálisok a fehérség mint elemi bűn ideológiájával házalva, a jobboldal pedig rövid úton lecserélheti a narcisztikus bohócot egy olyan vezéralakra, aki ténylegesen kísérletet tesz majd a színes bőrű társadalom kiirtására.
Most még nem késő visszafordulni. /Neogrády Attila/
Kapcsolódó
A Mars áthaladása a Bika jegyén – 2021
Jupiter – Szaturnusz együttállás tematikus oldala
Szaturnusz – Uránusz ciklusok – tematikus oldala
Miért lett ilyen a világ ? (Mundánasztrológiai, közéleti bejegyzések tematikus oldala)
Egyesült Államokban zajló folyamatokkal kapcsolatban:
Amerika teljes elsötétülése – teljes napfogyatkozás, 2017 augusztus 21
Az amerikai álom valóságtesztje
Penumbrális holdfogyatkozás a Bakban – 2020 július 5
Zűrös elnökválasztás – még zűrösebb folytatás
Más oldalakról
A demokrácia halott, mi öltük meg (Neogárdy Attila)
„A sakktábla elő volt készítve, a bábuk a helyükön, az amerikai elnökválasztás történetének két legellenszenvesebb jelöltje és azok kurzusai egymásnak feszültek. A kisebbségi komplexusos, velejéig romlott vénséges pina és a narcisztikus, narancssárga pinafogdosó összecsapása, a véleménybuborékok és az alternatív valóságok párharca szélsőségekig polarizálta az amerikai társadalmat. A két oldal lakájmédiája soha nem látott módszerek és erőforrások bevetésével igyekezett győzelemre segíteni a saját jelöltjét”.
Radikális baloldali utcai háborúk és pusztítások Joe Biden beiktatása után – videók (Origo)
Százával fertőződhettek meg koronavírussal a Joe Biden beiktatására kivezényelt nemzeti gárdisták (Origo)
Beiktatták Joe Bident – Új korszak kezdődött Amerikában (Index)
A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!