Az örök ifjúság ára

A betegességig fajuló felelőtlenség, felnőni nem akarás mai napig Peter Pan szindrómaként él a köztudatban. E témát az Örökifjú archetípusa című blogbejegyzés tárgyalja részletesebben. Az archetípusnak elsősorban levegős és tüzes karakterek felelnek meg, de természetesen a vizes és földes típusok képviselői között is akadnak bőven örök ifjak (puer auternus), és van női változatuk is. Ők az örök lányok (puella aeterna).  Az örök ifjak/örök lányok alaposan próbára teszik környezetüket: partnereiket, szüleiket, gyerekeiket, munkatársaikat. Egyszersmind önmagukra is veszélyesek lehetnek. A legrosszabb forgatókönyvek esetén ugyanis életük virágában inkább meghalnak, súlyosan megbetegszenek,  balesetet szenvednek, semhogy szembe kelljen nézniük a felnőtt – lét követelményeivel. Ilyen útelágazások általában az élet kritikus sorsfordulóin szoktak felmerülni.

 A vélemény fontos. A Tiéd is az. Mielőtt azonban hozzászólnál a Facebook-oldalon közzétett posztokhoz, kérlek tanulmányozd át gondosan a kommentelési etikettről szóló bejegyzést. Ezzel megelőzheted azt a mindkettőnk számára igen kellemetlen helyzetet, hogy hozzászólásod töröljem, vagy le kelljen tiltsalak az oldalról. Köszönöm.

A betegességig fajuló felelőtlenség, felnőni nem akarás mai napig Peter Pan szindrómaként él a köztudatban. E témát a sérülten működő levegős karakterekkel foglalkozó Örökifjú archetípusa című blogbejegyzés tárgyalja részletesebben. Természetesen tüzes, vizes, sőt, földes típusok képviselői között is akadnak bőven örök ifjak (puer auternus), és van női változatuk is. Ők az örök lányok (puella aeterna).

Az örökifjú problematikáját asztrológiai szempontból legbehatóbban  Liz Greene tárgyalta. Munkásságára nagy hatással voltak a jungiánus szerzők, köztük Marie- Louise von Franz. Franz több helyen is ír az örökifjú archetípusáról –beleértve legproblematikusabb oldalait is. Legrészletesebben a témának szentelt, magyarul nem elérhető Örökifjú problematikájában (The Problem of the Puer Aeternus) ír arról, de Az árnyék és a gonosz a mesékben, Női mesealakok című meseelemzés- gyűjteményekben is, hogy az örökifjú tudat alatt annyira retteghet a felnőtté válás terheitől és felelősségeitől, hogy bizonyos, kritikus átmeneti életkorokban “inkább” végzetes balesetet szenved, elhuny halálos betegségben, csakhogy megmeneküljön tőlük.

Jellemző, hogy e szakaszok részben a felelősségvállalást, érést fókuszba helyező Szaturnusz – tranzitokkal köthetők össze. Pl: Szaturnusz- Szaturnusz szembenállás 14 éves majd 44 éves korban, Szaturnusz – visszatérés 28 -29 évesenSzaturnusz – Szaturnusz kvadrát 37 éves kor körül.

Természetesen ilyen kimenetelek asztrológiai módszerekkel nem jelezhetők előre. Ezek az  életszakaszok egyszersmind vizsgahelyzetek is, így ha adódnak bennük sorsszerű elemek is, a rájuk adott reakciók, megoldási módozatok tekintetében az egyéni felelősség nagyon nagy. Mint James Hillman pszichológus – egyébként maga is egy jó értelemben vett “örökifjú” típus, aki magas kort ért meg – rámutat The Force of Charracter and the Lasting Life/ A személyiség ereje és a hosszú élet című könyvében, az ember nem véletlenül él 80 -90 éves koráig, vagy akár tovább is.  Az öreg kornak is megvannak a maga sajátos feladatai -így az átmenetek életkoraiban kiprovokált halál egyáltalán nem tartozik a természetes, magától értetődő forgatókönyvek közé. Ugyanazoknak a tranzitoknak, direkcióknak nagyon sok másféle megélési módjuk is van – így egyetlen etikus asztrológus sem bocsátkozhat végzetes prognózisokba. Én sem teszem.




Ha az örökifjú problematikájához erős anyakomplexus is társul -és rendszerint társul, az ilyen kilépések még valószínűbbek. Anyukát későbbi életkorokban helyettesítheti a feleség is. Az anyáról való leválás szükségessége  például egy 38 – 44 éves korú férfinél a “kilépjek a házasságomból vagy ne” dilemmájaként jelenhet meg.  (Mint  az örökifjú témáját taglaló blogbejegyzésben szó volt róla, az örök lány, a puella aeterna a típus női változata, tehát nemcsak férfiakat érintő problémáról van szó.)

Itt fontos hangsúlyoznom, hogy a “leválás”, “önállósodás” nem jelenti törvényszerűen a párkapcsolatból való kilépést is egyszersmind.  Sőt, ez és/vagy a harmadik fél felbukkanása akár pótcselekvés, a tényleges feladat alól való kibújás is lehet. Általános érvényű receptek persze nincsenek. Van , amikor tényleg véget ért a közös út, sőt véget is kell érnie, mert a felek már csak mérgezni, rombolni tudják egymást. És van amikor a válságot a kapcsolat megújulása követi.  Jóllehet az asztrológiai konzultációnak távolról sem az a  feladata, hogy  levegye  a döntés terhét a kérdezőről, a születési képletek összevetése (szinasztria) segíthet átlátni a helyzetet.

Akár együtt marad azonban a pár akár nem, a valós helyzettel összhangban levő, érett, felelősségteljes megoldáshoz komoly erőfeszítések szükségesek. Ez nem is mindig következik be azonnal (helyesebb lenne úgy fogalmaznom, hogy SOHA nem következik be azonnal). Gyakori, hogy hosszabb ideig tartó bizonytalanságot, az ellentétek közötti vergődést is el kell viselni. Amennyiben az érintett nem tudja/nem akarja megoldani a feladványt az “elnyelő anya” archetípusa önpusztításig fajuló szenvedélybetegség, baleset, betegség formájában nyújthatja be a számlát. (Bővebben: C. G. Jung. Alkímiai konjunkció, Marie- Louise von Franz: Az árnyék és a gonosz a mesékben, Erich Neumann : A Nagy Anya)

„Ha egy embernél végzetszerűen lép fel az önismeret követelménye, s azt mégis elhessegeti magától, akkor az ilyen negatív hozzáállás akár valóságos halált is eredményezhet. A szóban forgó követelmény ugyanis egyáltalán nem jelentkezne, ha járhatók volnának más, eredménnyel kecsegtető mellékutak is. Aki zsákutcába került, azt onnan csak az önismeret vezetheti ki. Ha azonban ezt elutasítja magától, akkor semmiféle út nem nyílhat meg előtte. Rendszerint nincs helyzetének tudatában és minél tudatlanabb, annál inkább ki van téve előre nem látható veszedelmeknek: nem tud kitérni majd egy autó elől, hegymászás közben valahol mellé lép, síelésnél azt hiszi, hogy egy kritikus hóbuckán még átjuthat vagy egy hirtelen betegség szegi életkedvét. A tudattalannak ezer módja van arra, hogy egy értelmetlen életet meglepően gyorsan kioltson. Az unio mentalis kapcsolata a halál okával ezért még akkor is kézenfekvő, ha a halál a szellemi megmerevedésben jelentkezne.” C.G. Jung: Alkímiai konjunkció

„A tudatos személyiséget mindannyiszor megfeszítik, ahányszor csak konfliktusba kerül a fejlődés belső folyamatával. Ekkor helyzete megegyezik a fára felakasztott istenével, hiszen akarata ellenére ahhoz a tudattalan fejlődéshez láncolták, amelyből bár nem tud, de ki szeretne törni. Mindannyian ismerünk hasonló helyzeteket, ha olyasvalamihez szegeztek oda bennünket, ami nagyobb nálunk, uralma alatt tart és gátolja mozgásunkat.

Sajátos módon mutatja ezt az Attisz -mítosz, amely régebbi a megfeszített isten keresztény mítoszánál. Attisz, a Nagy Anya szeretett fia, aki maga is egy fajta isteni lény, hiszen nem vénül és nem öregszik, a ‘puer aeternust’ példázza, azt az örökké ifjú és szép istent, akit soha nem érint szomorúság, csúfság, emberi korlátoltság, betegség, halál. Az erős anyakomplexussal bíró fiatal férfiak is azt érzik életük valamely szakaszában, amit ez az isten, hogy az élet folyása nem engedi meg, hogy örökké ebben az állapotban éljenek. Meg kell halni. Az élet gazdagsága megmutatja nekünk az élet jelentőségét és csodálatos voltát, de tudjuk, hogy ez nem mindig lehet így. Tönkreteszi az élet másik oldala. Ezért az ilyen ifjú isten mindig fiatalon hal meg, fára felszegezve. A fa voltaképpen az anyja. A neki életet adó anyai elv visszanyeli a negatív formába, sötétség és halál az osztályrésze.

Néha ilyesmivel találkozunk annak a fiatalembernek a példájában, aki meg akar házasodni vagy munkába akar állni, és ráébred, hogy búcsút kell vennie gazdag ifjúságától és el kell fogadnia az általános emberi sorsot. Ezen a ponton vannak, akik inkább meghalnak balesetben vagy háborúban, hogy ne kelljen megöregedniük. A harmincas és negyvenes éveik közötti kritikus szakaszban belső fejlődésük nem áll összhangban az élethez való tudatos viszonyukkal, hanem fölébük kerekedik, és ebben a pillanatban konkrét vagy egy fajta szimbolikus halállal meg kell halniuk. Ez egyeseknél az élethez való viszony megváltoztatása, másoknál igazi halál, egy fajta öngyilkosság, ugyanis az én nem hajlandó föladni a tartását. Ez az a döntő pillanat, amikor a belső fejlődés ellenük fordult folyamata feláldozza őket. Ha a belső növekedés a tudat ellenségévé válik, akkor az emberben valami túl akar nőni ezen az ellenségen, amelyet nem képes követni, és ezért meg kell halnia. A tudatos személyiség önakaratának meg kell halnia és alá kell vetnie magát a belső fejlődés folyamatának.” Marie Louise von Franz : Az árnyék és a gonosz a mesékben, 51 -52 old, Európa Könyvkiadó 1998




Sohaország:  a Nagy Anya bűbájos birodalma

Kisgyerekek esetén a tudat nem annyira erős, hogy fel tudja venni a harcot a torzultan működő ember-anya tudattalanjának elnyelő Nagy Anya, Halál – Anya aspektusával.  Jó esetben a veleszületett életerő, az ösztönök segíthetnek kiutat találni a vasorrú bába kunyhójából. De sajnos  nem mindig…

Mint az Érettek és éretlenek, felelősek és felelőlenek című bejegyzésben már szó volt róla, Peter Pan szerzőjének, J. M. Barrie bátyja, a fiatalon elhunyt David (1853 január 30 – 1867 január 29 ) tökéletes megtestesítője volt a levegős sohasem- felnőtt gyermek archetípusának.

Irodalomtörténészek szerint a Peter Pan című nem- kimondottan- meséskönyv szerzőjét, J. M. Barriet fiatalon elhunyt bátyja inspirálta. David, akinek Vízöntőben állt a Napja és a Marsa, Holdja pedig a Mérlegben – 1853 január 30 – 1867 január 29 – egy nappal 14. születésnapja előtt hunyt el korcsolyabalesetben . Így sohasem nőtt fel, akárcsak a meseregény világhírű hőse, Peter Pan. Napja és Marsa is a Vízöntő jegyében állt, kvadrátban a Bika Szaturnusszal, Uránusszal és a Kos legvégén levő Plútóval.  További érdekes szinkronicitás, hogy a könyv első kiadásakor, 1911 október 11 -én a Nap egy másik levegős jegyben, a Mérlegben állt.

David születése (1853 január 30) és halála (1867 január 29) időpontja. Az óra nem ismert, csak a dátum és a helyszín (Kirriemuir)

A 14. születésnapja előtt elhunyt David Barriet a mama kedvenceként emlegeti az irodalomtörténet. Halálakor épp túl volt első Szaturnusz – Szaturnusz szembenállásán. Természetesen ahhoz, hogy ilyen tragédiák történjenek, sok más bolygóhatásnak is érvényesülnie kell. Az ő esetében is így volt.

Mint C. G. Jung és Marie Louise von Franz több helyen rámutat, a destruktív anyai tudattalan is jelentős szerepet játszhat a gyermekkorban és fiatalkorban bekövetkezett halál forgatókönyveiben. (Gyerekkorban valószínűleg nem csak a szülött tart a felnőtté válástól, hanem a sérült anya szeretné, ha mindig az ő pici fia/lánya maradna, akár azon az áron is, hogy „Sohaországba” költözik. Fiatal felnőttként egyre hangsúlyozottabb ez a kombináció. Lehetnek az anyának más tudattalan motivációi is -pl. a szülői szereppel járó felelősség -ismét ez a szó -, a gyerek-állította korlátok hárítása, tudat alatti neheztelés a gyerekre, mert látszólag az tartja benne pokoli házasságában, stb. Utóbbi esetben a kisfiú/kislány halála sem túl nagy ár számára azért cserében, hogy ne kelljen szembenéznie destruktív kapcsolatmintáival és ne kelljen érdemi megoldásokat eszközöljön – de ez már egy másik bejegyzés témája. Azt is hozzá kell  tennem persze, hogy nem minden ilyen tragédia magyarázható a szülők tudattalanjában zajló folyamatokkal). A szakirodalom szerint azonban a világhírű skót szerző és David bátyja anyjára tökéletesen illett a destruktív, gyermekeit ilyen vagy olyan módon “felfaló” anya leírás.

„A skót származású James M. Barrie életében a hetedik életév tragikus történése volt az, amely erősen kihatott lelki fejlődésére. Ekkor halt meg anyja kedvence, James 13 éves David nevű bátyja. Az anya depresszióval párosuló gyászát a kis James úgy próbálta feledtetni, hogy Daviddé lényegült át. A bátyja testtartását, szokásait, sőt öltözékét magára erőltető fiú így tett kísérletet arra, hogy utat találjon ridegen elzárkózó édesanyjához. Anyja kimondatlan parancsának eleget téve gyermekként „konzerválta magát”, és élénk fantáziáról tanúskodó, színes történeteivel próbálta az elveszett jókedvet újból meghonosítani a szülői házban. A korai szerepfelvétel erősen meghatározta Barrie későbbi életét, elég, ha csak külsejére (törpenövésű volt), pályaválasztására, és felnőttkori aszexuális beállítódására gondolunk.” Spronz Péter: Pán Péter, avagy a soha fel nem növés jelensége 

A két testvér sorsának alakulását tekintve azonban szembetűnő a különbség aközött például, hogyan, milyen teherbírással kezel, mit hoz ki egy kétségtelenül tragikus élethelyzetből (jelen esetben destruktív családi háttér) egy levegős és egy földes típus. Természetesen, mint a még oly kreatív és teherbíró J. M. Barrie példája is mutatja, ilyen előzményeket, egy ennyire mérgező anyát nem lehet súlyos személyiség – sérülés nélkül megúszni.

J. M. Barrie, 1860 május 9 , 06:30 Kirriemuir

Elhunyt testvérével ellentétben a szerző képletében a föld elem volt hangsúlyos.( J. M. Barrie , 1860 május 9 , 06:30 Kirriemuir ; Bika Nap, Plútó, Bak Mars, Hold.) David halála idején J. M. Barrie hetedik évében járt. Ez az első Szaturnusz – Szaturnusz kvdrát időszaka. Életútja jellemzően plútói – szaturnuszi életút, az analógiákat tökéletesen lehet azonosítani Spronz Péter cikkéből és Salamon Rea Ma született J. M. Barrie, rombolom a gyerekkorotokat c bejegyzéseiből. A szeretetlen otthon, a halál közelsége, a szerzőt fiatal korában nagyon zavaró alacsony termete, csenevészsége és a bejegyzésekben felsorolt megannyi más hátrány kimondottan szaturnikus, plútói sajátosságok és tehertételek. Figyelemreméltó a Nap – Szaturnusz kvadrát, és ennek felezőpontjában, az Ascendenssel együtt álló Vénusz. A sérült és sérüléseket osztó anyát egyebek mellett a Bakban levő Hold és Mars , a Hold – Uránusz quinkunx, a Hold – Plútó fényszög, az anyai befolyás hangsúlyos mivoltát a Rák Asc, Vénusz, Jupiter, Hold – Plútó trigon mutatja. Ez később a nőkkel való kapcsolatára is rányomta bélyegét.

Bátyjával ellentétben Barrie nem lett a destruktív családi, anyai tudattalan halálos áldozata. Életben maradt, viselte a terheket ( bolygók a Bakban). Az őt ért traumákat képes volt kreatív, mások és saját maga számára is hasznos, értékes formában kifejezni. Ebből egzisztenciát is tudott teremteni és világhírű lett. Sajnos azonban a föld elem diszharmonikus működésére, és azon belül egy sérült, a Bikában ráadásul rosszul pozícionált Plútóra jellemző problémák is megmaradtakSalamon Rea cikke részletesen taglalja őket, ha nem is asztrológiai szempontok szerint, de nagyon szemléletesen.

Íme az egyik sokatmondó idézet: ‘Barrie kortársa, a legendás író, D. H. Lawrence így nyilatkozott: “J. M. Barrie végzetesen megérint mindenkit, akit csak szeret. Mind meghalnak.” Szintén magáért beszél Barrie egyik híres kijelentése is : “A halál a legnagyobb kaland kezdete.”



 

Kapcsolódó

Az örökifjú archetípusa

Érettek és éretlenek, felelősek és felelőtlenek

Salamon Rea Ma született J. M. Barrie, rombolom a gyerekkorotokat 

Spronz Péter: Pán Péter, avagy a soha fel nem növés jelensége 

A négy elem tematikus oldala

Illik hozzám a párom ?

Mikor értelmetlen felkeresni az asztrológust és mikor segíthet ?

 

Könyvajánló

Stephen Arroyo: Asztrológia, pszichológia és a négy elem

Hajo Banzhaf : A négy elem

Marie Louise von Franz : The Problem of the Puer Aeternus

Marie Louise von Franz : Az árnyék és a gonosz a mesékben

Marie Louise von Franz : Női mesealakok

Carl Gustav Jung : Analitikus pszichológia

A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!