Az örökifjú archetípusa

Pillangó -lelkület, barátságos megbízhatatlanság

A jungi pszichológia örökifjúnak (puer aeternus) nevez egy sajátos férfitípust.(Uraim, nem kell megsértődni, női változata, az örök lány, a puella aeterna ugyanennyire elterjedt 🙂 ) Claus Riemann megfogalmazásában az örökifjú inspiráló szellemi kvalitásokkal rendelkezik, gondolkodó, otthon van a társasági helyzetekben, mindenütt, ahol a csere, a kommunikáció és az elevenség uralkodik. Ugyanakkor ő az, aki szeret és elhagy, széllelbélelt is lehet, árnyoldala pedig a felelősségérzet teljes hiánya.

Az ilyen leírások nagyon hasznosak lehetnek, de megvannak a korlátaik. Nem alkalmazhatók automatikusan,receptszerűen”. Bővebben: Mire jók, jók-e valamire egyáltalán az asztrológiai receptek? Mindenkinél más és más módon, a személyi horoszkóp sajátosságaitól függően nyilvánulnak meg.Tekintve, hogy a Föld jelenlegi népességetöbb mint 7 és fél milliárd, ennyi horoszkóp -variáció létezik. Beláthatod, hogy a szóba jöhető változatokat nem áll módomban egyenként kivesézni, komment formájában végképp nem. A TIÉDET sem 🙂 Kérlek tehát, ne tegyél fel olyan kérdést, hogy rád hogyan hat, mert nem fogok rá válaszolni. Az ilyen jellegű hozzászólások törlésre, szerzőik tiltásra kerülnek…

Az örökifjú karaktere

 

Peter Pan – a torzult Örökífjú -típus egyik legismertebb példája

A puer aeternus archetípusa leginkább a levegős (Ikrek, Mérleg, Vízöntő) és tüzes (Kos, Oroszlán, Nyilas) jegyekkel, illetve ezek kombinációjával állítható párhuzamba.Az örökifjúnak természetesen női változata is létezik, az örök lány (puella aeterna). (Persze az asztrológiai és a pszichológiai tipológiák nem helyettesíthetők be egymással automatikusan. Pontos képet az illető jelleméről, kapcsolatmintáiról kizárólag a születési képlet egészéből kaphatunk, egy bolygóállás önmagában édeskeveset árul el. Ahhoz, hogy tüzes, levegős, vizes, földies típusnak nevezzünk valakit, nem csupán a napjegynek, hanem más személyiség jelölőknek is az adott elemekben kell állniuk. Női horoszkópban az archetípus jelenlétéről árulkodó mintázatok vagy magára a képlet (Hold, Vénusz) tulajdonosára utalnak vagy pedig, hogy ilyen típusú partnereket vonz életébe. (Nap, Mars )

Az örökifjú általában okos, szellemileg mozgékony, eleven, jó a humorérzéke. Rendkívül szórakoztató, kiváló kommunikációs készséggel rendelkezik, így aztán a párkeresés sem jelent gondot számára. Egy, a hagyományos értelemben vett párkapcsolatot fenntartani azonban annál inkább, hiszen őt a változatosság gyönyörködteti. Inkább a kötetlen szárnyalás semmint a lehorgonyozás híve, az érzelmi mélységek megtapasztalása helyett pedig a kedélyesen laza barátságot kedveli. Kívül marad, távolságot tart, nem hagyja magát belevonni a konfliktusokba. (Konfliktus alatt belső dráma is értendő, ilyenkor az ember saját magával szemben is tanú, megfigyelő marad.) Tulajdon érzelmeitől sem hagyja magát legyőzni, nem válik a rabjukká, hanem nyugodtan figyeli, hogyan tombolják ki magukat. Így a saját maguk személyében is kritikus barátra lelhetnek. (Hogy valóban így van-e, az ún. „érzelmi bolygók”, Hold, Vénusz pozícióján is múlik. Az érzelmi beállítottság megint csak a születési képlet egészéből derül ki. A fentebbi leírás elsősorban olyan személyekre vonatkozik, akiknek bolygói levegős jegyekben vagy házakban állnak.)

Az Asztropressz küldetése az aktuális és várható bolygóhatásokkal, a személyi horoszkópban rejlő lehetőségekkel és korlátokkal kapcsolatos reális tájékoztatás. Akkor is, ha ez nincs összhangban a new ages „szellemiség” által diktált minden szép-minden jó narratívákkal. Erre az esetre is vonatkoznak a kommentelési etikettben írtakaki nem ért egyet az itt megfogalmazott szempontokkal, nyugodtan abbahagyhatja oldalam követését és keressen magának lightosabb olvasnivalót. Nincs harag 🙂 Mindkettőnknek időt, energiát spórol meg 🙂 Nekem legalábbis rengeteget, hiszen nem kell az irreleváns kommentek moderálására, nagyon sok esetben ezzel egyidejűleg szerzőik spammelés miatti jelentésére és letiltására is pazarolnom értékes időmet. Így ezt további hasznos tartalmak írására fordíthatom. Bevallom, annak ellenére, hogy naponta többször is kénytelen vagyok sort keríteni rá, utálom használni a “Törlés”, “Tiltás” funkciókat. Mindkettőnknek szebb lesz a napja, ha egyáltalán nem kerülök, vagy a jelenleginél sokkal ritkábban kerülök ilyen kínos döntéshelyzetekbe. Bízom benne azonban, hogy az ezogagyi helyett a valósággal nagyobb összhangban levő tartalmakra fogékony, azokat kimondottan igénylő többség -vagyis a tényleges célközönségem – a jövőben is velem marad.





Van azonban egy igen zavaró árnyoldala is: egy fajta barátságos megbízhatatlanság. A tökéletes társ keresése ürügyén kibújik egy elkötelezett kapcsolattal járó felelősség terhe alól. Azt az érzést kelti, hogy nincs ott, amikor az embernek szüksége lenne rá. Nagyon gyakran ez nem csupán lelki- érzelmi eltávolodás: az országos cimbora, a levakarhatatlan hős -szerelmes épp akkor válik köddé, amikor számítanánk rá, jogos követelményeket, elvárásokat támasztanánk irányában. Így aztán baráti körének, partnerének előbb-utóbb az a benyomása támad róla, hogy nem lehet megbízni benne.

Klaus Riemann német asztrológus, a későbbiekben szintén idézett pszichológus, Fritz Riemann fia, a Mély forrás szerzője „pillangó -lelkületűnek” nevezi az örökifjú karaktert, aki „hosszú távon képtelen felelősségteljesnek, komolynak, egyenesnek lenni, ígéreteit betartani. Se dönteni, se egyértelműnek lenni, se elkötelezni nem tudja magát. Nem arról van szó, hogy ne tudna döntéseket hozni, de saját magának is becsületesen be kell vallania, hogy másnapra talán minden megváltozik. Ezért kezdettől fogva nem lenne szabad túl sokat ígérnie, és mi sem várhatunk tőle túl sokat. Neki nem az a feladata, hogy megbízható legyen, hanem, hogy színesebbé, elevenebbé tegye a világot.” (…) Pán Péterke (Peter Pan), a közkedvelt mesehős az Örökifjú torzultan működő archetípusának egyik klasszikus példája. A beteges szintű felelőtlenséget, elköteleződni nem tudást és más, az archetípus általi megszállottságra utaló tüneteket Peter Pan szindrómaként tartja nyilván a pszichológia.

A hagyományos szülőszerepek sem kimondottan a karakterére szabottak. „A felelősségvállalás az örökifjú ellentétére, a gondoskodó apatípusra jellemző. Ez nem jelenti azt, hogy a puer aeternus nem lehetne csodálatos apa. Képes pl. gyerekét a felnőtt személyiség kialakulásáig elkísérni, segíteni, hogy szárnyra kapjon, kiküldeni a nagyvilágba, felkelteni érdeklődését. Az apa, mint szilárd szikla a világégésben – ez azonban nem az ő szerepe.” – írja Riemann.

Aki azonban „majd csak megkomolyodik”, „az apai szerep majd felelősségérzetet ébreszt benne” – jelszóval szülői szerepbe kényszeríti az örökifjút, olyan hibát követ el, amely a leendő papára, mamára és ami a legrosszabb, a születendő gyerekre is egyaránt visszaüt. Óriási tévedés azt hinni, hogy ma, a fogamzásgátlók korában az ilyen forgatókönyveknek vajmi csekély valószínűségük van. Jó néhány, akár negyvenes éveiben járó (!!!!), értelmiségi hölggyel is találkoztam már, aki a „véletlen teherbeesés” vagy a kifinomultabb lelki manipuláció eszközeivel élve tette apává a szerepre fikarcnyi hajlandóságot sem érző Pán Péterkéjét. A végeredményt nem kell ecsetelni – és remélem az sem szorul különösebb magyarázatra, hogy az ilyen esetekben nem a puer aeternus – játékost illeti elsősorban a „felelőtlen” jelző.

( Az örökifjúén kívül vannak más archetípusok is – ezek későbbi bejegyzések témái, ill. ld. a szűz istennőket a Durga, a harcos istennő c. bejegyzésben -, amelyek, ha domináns szerepet játszanak valaki személyiségében, az illetőnek nem a szülői szerep az elsődleges feladata, hanem meglehet, hogy a pusztán biológiai szaporodásra buzdító programnál valami sokkal fontosabb. Lelke mélyén ezzel legtöbbször ő maga is tisztában van, de a társadalmi nyomásnak engedve, ösztönös megérzéseire nem hallgatva, mégiscsak vállalkozik a szülői szerepre. Az ilyen döntések se neki sem leendő gyerekének nem tesznek jót. Az ilyen alkatok esetében nem a felelőtlenség és nem az önzés – hanem éppenséggel az önismeret jele, ha ellenállnak a mindannyiunkban többé – kevésbé jelen lévő megfelelési kényszernek.)

Természetesen a típust időben beazonosítva (ez azt is jelenti, hogy tudjuk mit várhatunk el tőle és mit nem), az örökifjú társasága igen szórakoztató lehet. Egyszersmind azt is eldönthetjük, összhangban van-e személyiségünkkel, jó hatással van-e ránk egy ilyen szerelmes, barát, munkatárs, főnök, üzleti partner, stb. vagy vele is, magunkkal is akkor tesszük a legjobbat, ha nagy ívben elkerüljük. A kérdés megválaszolását a képletek összehasonlítása jelentősen megkönnyítheti.

De számos probléma is felmerülhet.

Végzetesen rossz forgatókönyvek

Sokféle rossz forgatókönyv van. A legeslegrosszabb verziót, amikor az “örökifjú”/ “örök lány karakter” inkább meghal / súlyosan megbetegszik/ balesetet szenved, semhogy szembe kelljen néznie a felnőtt – lét követelményeivel, Az örök ifjúság ára című bejegyzés taglalja. Ilyen dilemmák általában az élet kritikus sorsfordulóin szoktak felmerülni. Gyakori, főleg ha a puer aeternus karakter nagyon fiatal, hogy egy destruktív anyai tudattalan is felelős az ilyen tragikus forgatókönyvekért.

Sokszor fordul elő az is, hogy a felelősséggel hadilábon álló örökifjú olyan partnert választ, aki leveszi ugyan válláról a felnőtté válás terhét, cserében azonban olyan követelményeket támaszt, amelyeknek a másik fél nem tud és nem is akar megfelelni. Egy ilyen viszony aztán mindkettőjük számára börtönné válik, jóllehet látszólag az örökifjú a szabadabb. Az ilyen társulások általában levegős (Ikrek, Mérleg, Vízöntő) – vizes (Rák, Skorpió, Halak) és/vagy földies (Bika, Szűz, Bak) karakterek között jönnek létre.

A legpusztítóbbak talán a Skorpió – Ikrek/Vízöntő típusok közötti játszmák. A levegős karaktereket irritálja a túlzott közelség, beleértve a fizikai és érzelmi intimitást. Ami pedig vizes karakter számára bizonyos szempontból létszükséglet. Ám az örökifjú, ahogy ilyet tapasztal (vagy csak energetikai szinten megérez) azonnal takaródót fúj. De ahogy eltávolodik partnere, visszalibben. Ha másvalakivel flörtöl, egyenesen levakarhatatlanná válik. Végzetesen belé szeret és mindent helyre akar hozni, amikor már semmi esélye nincs. Ez végre pontosan az a „megnyugtató távolság” számára, amitől tudat alatt biztonságban érzi magát. E forgatókönyvnek sok más változata is létezik, amit közös gyűjtőnévvel húzd meg ereszd meg játszmának nevezhetünk. Lehet idegesítő, mulatságos, de ölthet démonian destruktív mértéket is.

Bár eleinte nem tűnik komoly különbségnek, a partnerek közötti inkompatibilitásnak van egy olyan aspektusa, amelyik nagyon – nagyon veszélyes lehet mindkét félre. „Ha komollyá válik a dolog, ő lelép. Ha az érzéseimmel jövök, és valóban mélységekről van szó, ha tényleg érezni szeretném őt, elhatárolja magát.” -panaszkodik az örökifjúra a vizes típus. Számára – aki az érzések, érzelmek világában van otthon – ugyanis az emocionális tényező rendkívül fontos, így nagyon szenved, ha azt tapasztalja, hogy amikor kimutatja az érzéseit a másik iránt, az köddé válik.

Kiugrik az ablakon” -fogalmaz Riemann a Mély forrásban, ahol mesék elemzésével mutatja be a különböző asztrológiai típusokat és a közöttük zajló interakciókat. Egyik, az Ikrek karakterről szóló történetben a vitéz szabólegényt egy egyszarvú üldözi. Előle menekülve gyorsan oldalra ugrik, az egyszarvú pedig egyenesen belerohan egy fába és beleszorul. Ezt a stratégiát a puer aeternus (minden fajta Ikrek, vagy más, levegős jegyben álló bolygó – pl. Mérleg, Vízöntő ) is szívesen alkalmazza. Kitér, oldalra ugrik, eléri, hogy a másik a levegőbe találjon. Az erőteljes lendület, az „egyszarvú egyértelműsége” ezáltal elveszti a hatalmát.

Ugyanebben a mesében a vitéz szabólegény egy dühödt nőstény vaddisznót is leráz: a kápolnába csalja és aztán kiugrik az ablakon A templomba zárt vaddisznó marsikus energiája a patriarchális, keresztény kultúrkör által elfojtott, jó értelemben vad, animális, feminin oldal tragikus jelképe. (Versus Vadzsravarahi – az egészséges megélési mód – blogomon a Mars/Kos és a Plútó/Skorpió archetípusának női képletekben való megnyilvánulásait tárgyaló, Durga, a harcos istennő cikkben). Főként férfiak szöknek meg, mivel ők hagyományosan kevésbé jól tudnak bánni a „nőstény vaddisznó” – érzések mélységével és lendületével, mint a nők.

Rövid távon látszólag a gyorsabb, rugalmasabb Ikrek/merkúri „játékos” győz. A Skorpió/plútói karakter sajnos úgy működik, hogy ha nem talál célba a kisugárzott energia, önmaga ellen fordul. A másik megfoghatatlansága az irritáció folyamatos forrása számára, amitől amaz még megfoghatatlanabbá válik. Távolságot tart, az érzelmi reakciókra rideg, racionális válaszokat ad, esetleg fizikailag is elhatárolódik. Ettől a Skorpió személyiségrész (és általában a vizes) még jobban „tapad” : nem tehet róla, de amíg ekkora a feszültség, képtelen „elengedni” a témát. (Ugyanez jellemző a földies típusokra, csak más okból). Ez egyáltalán nem tudatos reakció nála, hanem ösztönös, zsigeri, amin nem tud változtatni. Ahogy a levegős karakter sem azon a késztetésén, hogy ezeket a helyzeteket térbeli és/vagy érzelmi távolságtartással kezelje. ( A két karaktervédelmi mechanizmusról bővebben ld. Fritz Riemann: A szorongás alapformái , a konfliktus forgatókönyvéről pedig Harriet Goldhor Lerner : A harag tánca )



Ezen a ponton elkerülhetetlenek az érzelmi kirohanások, erőszakos és/ vagy autoagresszív jelenetek. A Skorpió/vizes karakter annyira kiborul, hogy már semmi másra nem képes koncentrálni. Úgy érzi magát, mint egy lüktető fog, se éjjele se nappala, munkára, tanulmányokra, más emberi kapcsolatokra nem figyel. Képtelen lazítani, így hobbiiból, társasági életből sem tud feltöltődni. Valósággal kifordul magából, hiszen már csak az érdekli, hogy „Ő” mire hogyan reagál, az pedig, hogy a saját pszichéjében mi történik, neki magának mire lenne szüksége, már el se jut a tudatáig. Ha pedig mégis igen, csak „részidőben”, tessék – lássék foglalkozik vele. A témáról „lekattanni” is nehéz. Ezért aztán felesleges olyan tanácsokat adni nekik, hogy „engedd el”, stb. Hiszen éppenséggel erre az egy dologra képtelenek…. , ez okozza a problémájukat.

Ez azonban az autoagresszió lightosabb változata. Vannak olyan Skorpió vagy más vizes személyiségjegyekkel/ hangsúlyos Plútóval rendelkezők, akik fizikailag is kárt tesznek magukban. (Főleg, amikor nem ez a legnagyobb becsben tartott karaktervonása az illetőnek – tehát nem fejleszti, inkább a „pincébe zárja” és onnan tör elő önromboló formában). Ismertem olyan, egyébként intelligens hölgyeket (ezek a reakciók nem az intellektuális adottságok, hanem a temperamentum függvényei), akik ilyenkor vagdosták magukat, cigarettát nyomtak el a bőrükön, öngyilkosságot kíséreltek meg vagy végre is hajtották. Mások „csak” belebetegedtek, ismét mások pedig a partnerben tettek kárt. (ld. Medeától Don Joséig, Veszedelmes viszonyok)

Ha egy ilyen kapcsolati hullámvölgy egy olyan másik élethelyzettel is összekapcsolódik, ahol teljesítményt kell produkálnia, nagyon nagy a kudarc veszélye. Az ilyesmikből fiatalon, huszonévesen is nehéz felállni. Akár több évbe is beletelhet. De minél idősebb az ember, annál nagyobbat zakkan, 35 felett végzetes forgatókönyvek is bekapcsolhatnak. Praxisom során nagyon sok ilyen tragédiát láttam. Jó esetben egyszer és mindenkorra sikerül kilépni, de a szakítás felér egy amputációval. Ha mégis sikeresen oldja meg a feladatot ez olyan teljesítmény, amire egész életében büszke lesz. De azt se fogja elfelejteni a másiknak, talán egész életében sem, hogy őt egy ilyen fontos helyzetben hagyta cserben. Rosszabb esetben drámai elválást követően újra meg újra egymásra találnak vagy hasonlóan viharos viszonyokba bonyolódnak, hasonlóan inkompatibilis típusokkal.

Az örökifjú karakter látszólag fölényesen kezeli a helyzetet, racionalizál, de titokban nagyon is ínyére van az effajta interakció. Akik azonban újra meg újra ilyen érzelmi reakciókat váltanak ki partnerükből, egyáltalán, a kapcsolat eljut idáig, azok maguk is sérültek, önbizalomhiánnyal küszködnek, ezért pszichoáldozatokra van szükségük ahhoz, hogy megerősítsék önbecsülésüket. Természetesen nem minden levegős karakternek van szüksége a vonzalom effajta „bizonyítékaira.”

Bár az ilyen kapcsolatok hozadékai látványosabb károkat okoznak a “Wendyk” életében, a partner folyamatosan megmentő, önfeláldozóan szerető (valójában bekebelező) tudattalanja az örökifjak számára is veszélyes lehet. Az élet bizonyos, kritikus szakaszaiban ezek az interakciók, a leszakadni nem tudás/ nem akarás, akár életveszélyes is lehet számukra. Bővebben: Az örök ifjúság ára.

Az esetek döntő többségében ezek a férfiak nem szándékosan „gonoszok”. Nem azért viselkednek úgy, ahogy viselkednek, hogy partnerüknek szenvedést okozzanak. Ők ösztönösen, kapásból, „zsigerből” így működnek. Nincs konkrét terv, egyszerűen mennek a spontán impulzusaik után, ma így éreznek, holnap meg úgy, talán egészen másképp, és azt is 100% komolyan fogják gondolni. Ez azonban más érzelmi beállítottságú embereket felőröl. Lebénítja, megőrjíti, olyan reakciókra sarkallja őket, amelyeket álmukban nem gondoltak volna magukról. Ezért az ilyen típusú viszonyokba jobb bele se menni, mert a felek a legrosszabbat hozzák majd ki egymásból.

A valódi feladat

Az asztrológia sokat segíthet az ilyen végzetes inkompatibilitások kiszűrésében, illetve annak kiderítésében, mi vonzza be őket. Legtöbbször  az integrálatlan személyiségrészek: a levegős, kötetlen szárnyalásra vágyó „örökifjúnak” pl. lehet egy „Medea” – típusú partnereket bevonzó Skorpió Holdja, biztonság után sóvárgó, vizes típusú párjának pedig egy Ikrek/Mérleg/Vízöntő Marsa, esetleg a vizes/ földes bolygók levegős (3, VII, 11) vagy tüzes (I., 5., 9) házakban állnak a képletében….Ilyenkor nyilvánvaló, hogy a nem sok jóval kecsegtető viszony elkerülése önmagában nem elegendő, hiszen mindaddig, míg az illető meg nem tanulja egészségesebb módon működtetni az adott személyiségrészt, újra meg újra bevonzza majd a szóba jöhető partnertípusok legdiszharmonikusabb változatait.

Az „örökifjú” látszólagos áldozatának többek között például azt kellene tudatosítania, hogy az ilyen társnak nem az a feladata, hogy lehorgonyozzunk mellette, hanem az, hogy kimozdítson a holtpontról, nyugtalanságot keltsen, új irányokba tereljen. Az ilyen típusú kapcsolatok általában akkor szoktak felbukkanni életünkben, amikor az túlságosan elszürkül, kiürül, taposómalomszerűvé válik, amit már csak a megszokások és biztonsági igények tartanak egyben. Ilyenkor érezzük, valami megérett a változtatásra, de fogalmunk sincs hogyan kezdjünk bele. Vagy tudjuk ugyan, de vagy félünk elindulni vagy egyszerűen lusták vagyunk / túl kockázatosnak találjuk megtenni a szükséges erőfeszítéseket.

És ha sokáig toporgunk megjelenik egy ilyen „szerelem”. Egy vonzalom, ami valószínűtlen, izgalomba hoz, a partner sok esetben teljesen inkompatibilis, kiszámíthatatlan, stb. Ő az „átalakító” –hogy Eric Neumann nevezi a Nagy Anyában – bár az ő analógiái a női minőséghez tartoznak. De természetesen férfi pólus is létezik. Ez a típus mintha csak egyenesen azért állítaná fenekestől a tetejére az életünket, hogy ha akarnánk se tudjuk már a régi kerékvágásban folytatni. Időnként elképzelhető az is, hogy mégiscsak boldogok lehetünk vele, ehhez azonban saját hozzáállásunkat – és ezzel egyidejűleg életünket is jelentősen át kell alakítanunk.

Az esetek többségében azonban felbukkanása inkább csak tünet: annak a tünete, hogy nem léptünk meg időben valamilyen szükséges lépést, nem integráltuk megfelelően az örökifjú karaktert életünkbe vonzó személyiségrészeinket. Utóbbiak akár teljesen tudattalanok is lehetnek. Ilyenkor ahelyett hogy a kapcsolaton kezdenénk dolgozni, helyesebben tesszük, ha az elmulasztott feladatokat pótoljuk, sürgős belső munkába kezdünk. Ez önmagában is javítani fog a kapcsolat minőségén vagy azt teszi lehetővé, hogy kilépjünk belőle és egészségesebbet alakítsunk ki.




 

Kapcsolódó

Az örök ifjúság ára

Érettek és éretlenek, felelősek és felelőtlenek

Veszedelmes viszonyok

Ikerlángok, duálok és társaik

Medeától don Joséig: megszállott szerelem

Vénusz – Szaturnusz fényszögek: karmikusan terhelt viszonyok ?

Patrick McCurry: The puer aeternus, or ‘Peter Pan Syndrome’ (Az örökifjú vagy a „Pán Péter szindróma”, ang )

George H. Jensen: Introduction to the Puer/Puella Archetype (Az örökifjú/ örök lány archetípusa – bevezető, ang.)

A Pán Péter szindróma (Pszichoforyou)

Wendy-szindróma – amikor csak mellékszereplő vagy a saját életedben (Pszichoforyou)

 

Könyvajánló

Eric Neumann : A Nagy Anya

Harriet Goldhor Lerner : A harag tánca

Fritz Riemann: A szorongás alapformái

Klaus Riemann: Mély forrás

Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istennők

Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő (idősödő) istennők

Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istenek

Robert Bly: Vasjankó

Marie – Louise von Franz : Puer Aeternus

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2018A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!