Megszállott szerelem: Medeától Don Joséig

Medea

Úgy szeretsz, hogy az már fáj? Leggondosabb igyekezeted ellenére is folyton-folyvást olyan társba botlasz, aki már foglalt, képtelen viszonozni érzelmeidet, esetleg afféle zűrös alak, akit még legjobb barátaidnak sem mutogatsz szívesen? Netán nemcsak a szerelemtől van állandóan bódult állapotban? Más már rég otthagyta volna, de te, magad sem érted miért, kitartasz mellette.

Hidd el, napjainkban is szép számban akadnak Medeák, s bár többségük nem mészárolja le övéit a szó szoros értelmében, a megszállott, beteges formát öltő szerelem azért épp elég pusztítást visz végbe életükben.

Miközben a hátad közepére sem kívánod, újabb meg újabb esélyeket adsz neki. Amikor végre olajra lép, totálisan összeomlasz. Nem is érzed azt, hogy igazán élnél mindaddig, míg vissza nem édesgetted, vagy be nem gyűjtötted hasonmását, aki ismeretségetek első fél órájában olyan jó fejnek tűnt. Ilyen az igazi, áldozatkész szerelem – mondogatod tulajdon lelki nagyságodtól meghatottan. De vajon csakugyan erről van szó?



Nem vagy egyedül a problémáddal. A jelenséget már az ókorban is ismerték. Gondolj csak Medeára, a kolkhiszi varázsló királylányra, aki nemcsak győzelemre segítette Iaszont, de még apját és fivérét is feláldozta miatta. Hanem amikor rádöbbent, férje habozás nélkül képes lenne lecserélni egy, pillanatnyi érdekeinek megfelelőbb partira, nem csupán vetélytársával, hanem közös gyerekeikkel is végzett Iaszon szeme láttára.

Hidd el, napjainkban is szép számban akadnak Medeák, s bár többségük nem mészárolja le övéit a szó szoros értelmében, a megszállott, beteges formát öltő szerelem azért épp elég pusztítást visz végbe életükben. (Szerelmi bánatodban elhalasztott vizsgák, félbeszakított tanulmányok, lemondott munkák, bulik, pont személyedre szabott kibontakozási utak. A Nagy Ő miatt leépített baráti kör, és még sorolhatnánk, de minek? Megannyi elszalasztott lehetőség. Ugye, ismerős?)

Mindenki nyugodjon le a ...... :-)

Az effajta, nem egyszer tragikomikus forgatókönyvek nem magyarázhatók kizárólag a zűrös családi háttérrel, bár tagadhatatlan, hogy az is belejátszik. Legalább ilyen gyakori azonban, hogy a gubancsorozatot fel nem ismert,nem megfelelőképpen vagy nem a megfelelő helyen kibontakoztatott kreatív hajlamok idézik elő. Ha nem kapnak jellegüknek megfelelő kibontakozási területet, hajlamosak lehetünk (persze nem tudatosan, hiszen az emberek többsége szerencsére nem szándékosan mazochista) minden érzelmi energiánkat kapcsolatunkra terhelni ahelyett, hogy valós erőfeszítéseket követelő alkotó tevékenységbe kezdenénk.

A túlzott felelősségvállalásra való hajlam, a kihívásokhoz való tudattalan vonzódás szintén hozhat ilyen forgatókönyveket. Ezek főleg a fel nem ismert kreatív képességekkel kombinálódva kapcsolnak be, és mindaddig problémás társulásokat vonzanak, amíg alkalmasabb megnyilvánulási terepeket nem találnak nekik. Ezek azonosítását a születési képlet ismerete könnyítheti meg.

A Medea-típus női képviselői általában jó pszichológiai érzékkel, beleérző képességgel rendelkeznek, hétköznapi varázserejük pedig abban nyilvánul meg, hogy az átlagosnál jobban terhelhetők és olyan problémákat is képesek megoldani, amelyek esetén a józan paraszti ész és az akadémikus gondolkodás egyaránt csődöt mond. (Asztrológiai megfelelőjük: hangsúlyos Skorpió karakter, Skorpió Hold, Vénusz, Mars, Plútó/Szaturnusz erőpróbáló kapcsolatban a Holddal és a Vénusszal, erős Szaturnusz -állás)

Ha érzelmileg sérültek, valóságos mágnesei a Iaszonoknak, ezeknek az örökifjú hősöknek (bővebben : Az örökifjú archetípusa , ) akik biztonságos taposómalom helyett sokkal szívesebben vállalkoznak a legkalandosabb hadjáratokra, és rövid távon igen hálásak, ha valaki hajlandó elintézni helyettük a következetességet, konkrét, tényleges kockázatokat és áldozatvállalást igénylő hétköznapi teendőket.

Hosszú távon azonban szabadulni szeretnének túl gondoskodó partnerüktől, és talán maguk sincsenek tudatában, mennyire dühösek rá, amiért azokban a helyzetekben is leveszi vállukról a felelősséget, amelyeket nekik kellene megoldani ahhoz, hogy felnőttnek érezzék magukat. Megpróbálnak szabadulni hát az immár mindkettőjük számára fojtogató kelepcéből, akár úgy is, hogy új jelölt után néznek, aki reményeik szerint ugyanolyan kényelmessé teszi életüket, de kevesebbet zsémbel mint társuk. Akinek krónikus ingerültsége abból az idő múltával egyre kevésbé elnyomható felismerésből táplálkozik, hogy miközben gyermeteg Iaszonjukat dajkálják, elmennek saját lehetőségeik mellett. És mivel úgy érzik, lelki, érzelmi, netán anyagi teherbírásuknál sokkal többet fektettek a kapcsolatba, párjuk hűtlenségét még gondolatban elkövetett formában sem tolerálják.

Ahhoz a szerencsejátékoshoz hasonlóan azonban, akit „elkapott a gépszíj”, ők sem képesek véget vetni a kapcsolatnak mindaddig, míg „befektetéseiket” vissza nem nyerték. Az egyre gyilkosabbá váló húzd meg ereszd meg-ben, akárcsak a mitológiai Medea, életkortól, iskolázottságtól függetlenül, ezek a nők is ön- és közveszélyesekké válhatnak. Ha hús-vér gyerekeiket nem is (bár sajnos erre is van példa), kreativitásukat, önmaguk kibontakoztatási lehetőségeit tönkretéve szellemi gyermekeiket gyilkolják meg.




 

Don José

Tévedés lenne azt hinni, hogy csak a nők szenvednek a Medea szindrómától. Míg például akárhányszor megnéznénk a Carment az Operában, nem szívesen lennénk Don José helyében a hétköznapi életben.

Bár kétségtelen, hogy a társadalom egészséges működéséhez be kell tartani bizonyos szabályokat és normákat, és vannak olyan személyiségtípusok, akik alkalmasabbak másoknál ezek betartatására, nekik se tesz jót ha megfelelési kényszerük elnyomja spontaneitásukat.
Don Josék nemcsak a különböző hatósági szervek munkatársai, sportolók, tisztviselők között akadnak szép számban, hanem az üzleti szférában, de akár az iskolák, egyetemek első eminensei, mintadiákjai között is. Nem egyszer biológiai életkoruknál, vérmérsékletüknél koravénebben élnek, energiáikat felemészti az üzleti élet vagy a hivatalok taposómalma.

Ha mindennapjaik túlságosan életszerűtlenné válnak, sorsuk alaposan befűthet nekik, életükbe vezérelve a Végzet Asszonyát, aki egész más szélsőséget képvisel, mint ők. E típus Carmenből is ismert változatánál zabolátlanul áradnak az érzelmek. A dráma királynőjénél a szenvedélyek, hangulatok, ösztönök lavináját semmiféle társadalmi gátlás, egyéni felelősségérzet nem képes mederben tartani, így esetében a kalandvágy, a szabadságigény pusztító és önpusztító méreteket ölt.

Nem csoda tehát, ha időnként fenekestől felfordul élete, és ilyenkor, átmeneti megoldásként csakugyan jól jön egy Don José.

Az idill azonban nem lesz sem tartós sem feszültségmentes, hiszen Carmen nem azért vette rá a férfit, hogy segítsen megszöknie a börtönből, hogy immár mozgalmasnak szánt mindennapjait is egy börtönőr vigyázza. Csakhogy, Medeához hasonlóan ebben az esetben már Don José is túlságosan sokat fektetett a kapcsolatba – és túlságosan sokat veszített is, semhogy a rugalmas elszakadás elveit szem előtt tartva elengedje partnerét, mint ahogy azt egyes pszichológia iskolák kívánatosnak tartanák. Sajnos, ezeket a forgatókönyveket a való élet írja, ezért holmi torreádorok felbukkanása a normák, szabályok korábban oly elkötelezett őrét is dühödt bikává változtatja, aki elkeseredésében akár a legszigorúbb tilalmakat, tabukat is képes felrúgni, gyakran saját magát és másokat is tragédiába sodorva.




Kapcsolódó

Veszedelmes viszonyok

Értettek és éretlenek, felelősek – felelőtlenek

Az örökifjú archetípusa

Vénusz a Skorpióban: a boszorkány, a kurtizán és a lélekvezető

Mars a Skorpióban : mélységeink ösvényein

Érzelmi szakítópróbák – életmentő műtétek

A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!