A Vízöntő | Liz Greene

The Astrology of Fate / A végzet asztrológiája című művében Liz Greene többek között a sors és szabad akarat dilemmáját boncolgatja.  A könyv jegyekről és uralkodó bolygóikról szóló fejezetei nem karakterológiai jellemzések, hanem az adott archetípusok domináns témáit és problematikáit járják körül mitológia, pszichológia, alkímia, egyetemes kultúrtörténet összefüggéseiben. Liz Greene-nek ez a könyve sem a populáris asztrológia kategóriája: bizonyos szintű általános műveltséget feltételez. Ebben a részben a Vízöntő archetípusát , az archetípusos uránikus -prométheuszi ösvényt, az ebben rejlő lehetőségeket és buktatókat, a Vízöntő -karakterre jellemző problémákat tárgyalja a szerző.

Az ilyen leírások nagyon hasznosak lehetnek, de megvannak a korlátaik. Nem alkalmazhatók automatikusan,receptszerűen”. Bővebben: Mire jók, jók-e valamire egyáltalán az asztrológiai receptek? Mindenkinél más és más módon, a személyi horoszkóp sajátosságaitól függően nyilvánulnak meg.Tekintve, hogy a Föld jelenlegi népességetöbb mint 7 és fél milliárd, ennyi horoszkóp -variáció létezik. Beláthatod, hogy a szóba jöhető változatokat nem áll módomban egyenként kivesézni, komment formájában végképp nem. A TIÉDET sem 🙂 Kérlek tehát, ne tegyél fel olyan kérdést, hogy rád hogyan hat, mert nem fogok rá válaszolni. Az ilyen jellegű hozzászólások törlésre, szerzőik tiltásra kerülnek…

“Mert az irgalomnak emberi szíve van.
A szánalomnak emberarca
És a szeretet az isteni emberi formája,
A Béke pedig az emberi öltözéke”

Blake: Az ártatlanság dalai (Songs of Innocence), szabad fordítás

Most a New Age jegyéhez érkeztünk, amelyet a hatvanas években a szeretet és a testvériség koraként kiáltottak ki, de amely, mint egyre nyilvánvalóbb, ennél talán kissé komplexebb. A Vízöntő bonyolult jegy, két ura van, a Szaturnusz és az Uránusz, de uralkodóinak, ellentétben a Skorpióéval, kevés közös vonásuk van. Valójában, mint láttuk, a görög mitológiában ellenségek, a közöttük dúló harc pedig úgy tűnik azt a kettősséget vagy kétértelműséget ábrázolja, amely magának a Vízöntőnek is sajátossága. Kronosz – Szaturnuszról már elég sok mindent megtudtunk ( az előző részekben, ford megj), de leszámítva a fia keze által elszenvedett sorsot, csekély mitikus anyagunk van róla. Tulajdonképpen az egyetlen lényeges információ, amely erről az ősi és nehezen megfogható istenségről rendelkezésünkre áll, hogy Gaiának – aki egy személyben volt az anyja, a felesége és a testvére – nemzett gyermekei, a földies titánok és a groteszk, százkarú óriások az összes sarja, akiket a Tartaroszban, az alvilág bugyraiban tartott fogva, hogy ne sértsék esztétikai érzékét – letaszították trónjáról. Ez elég sok mindent elárul a Vízöntőről, valójában többet is, mint az az információk szűkösségéből következne. Olyan gyakran találkoztam a Vízöntőknél a földies és az állati elfojtásának eme folyamatával, hogy úgy tűnik, e jegy alapvető igényei közé tartozik. A Vízöntő viszolygása mindattól, ami nyers és któnikus valószínűleg a jegy emberiség megreformálására és megváltására irányuló szüntelen erőfeszítéseinek és könyörtelen civilizációs ösztönének tudható be, amely mindig olyan elszántsággal veti rá magát az emberi természet durvább aspektusaira, mint a kutya a csontra. Uránoszhoz hasonlóan, a perfekcionizmus mennyei daimonionja is végül éppen azok kezei között szenved, akiket száműzött, de megváltása más, kétértelműbb formákban történik. Lemetszett genitáliái, amelyeket Kronosz a tengerbe dobott nemzik Aprhoditét, aki ötvözi magában a föld-szülött titánok érzékiségét és égisten – atyjának esztéticizmusát. Mint korábban láttuk, a szenvedéséből és véréből született Erinnüszök szintén az ő leszármazottai, és egy fajta örök törvényt képviselnek azokkal szemben, akik tulajdon rokonaik vérét ontják.


Prométheusz elhozza az emberiségnek a tüzet, 1817 Heinrich Fuger

Prométheusz születését illetően vannak bizonyos ellentmondások az elbeszélésekben. Mindannyian egyetértenek abban, hogy titán volt, de néha Héra törvénytelen gyereke, néha pedig Iapetusnak, a titánnak a fia. Neve jelentése: „aki a jövőbe lát”, „az előrelátó”. Volt egy testvére is, Epimétheusz ,  akinek neve azt jelenti : „aki csak az eseményekből tanul” vagy a „későn gondolkodó”, „ a figyelmetlen”. E két titán együttese az emberi lélek ellentétes minőségeit írja le (Bővebben : Jung – Lélektani típusok, ford megj). Mivel Prométheusz rendelkezett a jövőbe látás adományával, ismerte Zeusz apja, Kronosz elleni lázadásának kimenetelét is, és jóllehet maga is titán volt, bölcsen úgy döntött, hogy inkább Zeusz oldalán harcol. Ott segédkezett akkor is, amikor Athéné megszületett Zeusz fejéből, amaz pedig cserében építészetre, csillagászatra, matematikára, tengerészetre, orvostudományra, a fémek megmunkálására és más hasznos művészetekre tanította, ő pedig ezeket tovább adta az embereknek. Valójában a Prométeusz mítosz legrégebbi verziója szerint maga a titán teremtette az embereket Athéné beleegyezésével, vízből és agyagból, az istenek képére és hasonlatosságára, Athéné pedig életet lehelt beléjük. Ez hasonlít a Talmud teremtéstörténetéhez, amelyben Mihály arkangyal (Prométheusz megfelelője) formálta meg porból Ádámot, Yahveh parancsára.

Prométheusz olyan művészetekre tanította meg az embereket, amelyek miatt méltán nevezhető a kulturális impulzus daimonionjának. Egy olyan impulzust jelképez, amely arra törekszik, hogy az embert állati eredete fölé emelje. Aiszkhülosz A leláncolt Prométheusz  című költeményében van egy hosszú szakasz, amely ékesszólóan ecseteli, mi mindennel ajándékozta meg a titán Zeusz kívánsága ellenére az embereket :

„ám a sok bajt szenvedő
halandókkal nem gondol [Zeusz], sőt azt tervezi,
hogy elpusztítja őket s új fajt ültet el.
S nem mondott ellent ennek senki sem, csak én!
Mertem, s az emberfajt ez attól védte meg,
hogy összetörve Alvilágra hulljanak”.

(ford: Trencsényi-Waldapfel Imre)

Prométheusz a továbbiakban elmondja, hogy az emberek nem voltak képesek helyesen értelmezni és látni a dolgokat, felfogni az őket körülvevő világot, nem tudtak házakat építeni, nem értettek az ácsmesterséghez, nem értették az egymást követő évszakok – és a gabona növekedésének ciklusát. Elmeséli, hogyan ismertette meg velük az asztronómiát és a matematikát, az állattenyésztés- és gondozás-, a hajóépítés mesterségét. Orvostudományra és gyógyításra, jóslásra, az ómenek értelmezésére, az arany, az ezüst és a vas megmunkálására is megtanította őket :

„Tudd meg tehát, egy röpke szó mindent kimond:
ember minden tudása éntőlem való”.

(ford: Trencsényi-Waldapfel Imre)




Érzéseim szerint az emberek iránti jóakarat jótékony impulzusa a Vízöntő egyik domináns témája– és ezt természetesen a jegy legtöbb leírása is hangsúlyozza. De Prométheusz mítosza nem ilyen egyszerű, hiszen van a történetben egy másik, a Vízöntőhöz tartozó szereplő is, akivel a titán rokonságban van, egyszersmind ellenségek is: Zeusz, az istenek királya. Zeusz el akarta pusztítani az embereket, és csak a titán könyörgésére kegyelmezett meg nekik, és Prométheusz védenceinek gyarapodó ereje és készségei egyre jobban dühítették. Ez a Genezis féltékeny Istene, aki attól tartva, nehogy az ember olyanná váljon, mint az Isten, nem akarta megosztani teremtményeivel a Tudás és az Élet fáinak gyümölcsét. Zeusz itt inkább saját apjára, Kronoszra hasonlít, és úgy tűnik, a psziché azon aspektusát személyesíti meg, amely nem akar tudatossá válni, hanem igyekszik meghiúsítani és visszatartani az individuális ego fejlődését, szörnyű büntetésekkel fenyegetve a renegátot és bűntudatot ültetve el benne. Prométheusz folyamatos vitában áll Zeusszal azt illetően, milyen sok vagy milyen kevés fejlődés engedhető meg az emberiségnek. Úgy tűnik, mintha e két istenség valami mély igazságot jelképezne természetünkből. Úgy érzem, mintha a Vízöntő, akinek az emberi lét civilizált és tudatos aspektusai fejlesztésére irányuló impulzusai jól ismertek, magában hordozna egy ugyanennyire erős ellenpólust is, és ez képezi tulajdon mitikus mintájának drámáját.

Prométheusz sokféle módon mutatta ki Zeusz zsarnoksága iránti megvetését. A mítosz szerint egy nap a titánt bíráskodni hívták egy vitában, melynek az volt a tárgya, hogy az áldozati bikának milyen részeit ajánlják fel az isteneknek és melyeket adják étkül az embereknek. Megnyúzta és feldarabolta az állatot, aztán oly módon varrta össze bőrét, hogy az két, nyitott szájú zsákot képezzen. Az egyikbe tette a finom húst, de a nem túl étvágygerjesztő gyomor alá rejtve. A másikba a csupasz csontokat rakta, amelyeket vastag zsírréteggel fedett el. Aztán felajánlotta Zeusznak a választás lehetőségét. A könnyen becsapható isten a csontokkal és zsírral teli zsákot választotta, és a csalás miatti dühében azzal büntette Prométheuszt, hogy megtagadta az emberektől a tűz adományát. „Egyék csak meg a húsukat nyersen !” – üvöltötte. Prométheusz pártfogójához ment, Athénéhez, aki a hátsó lépcsőkön felengedte az Olümposzra. Amaz meggyújtott egy fáklyát a Nap tüzes szekerén és letört belőle egy izzó széndarabot. Ezt egy üreges édesköményszárba nyomta, aztán eloltotta fáklyáját, kicsempészte és a szent lángot odaadta az embereknek.

Pandora a szelence kinyitására készül
1881 CE, Lawrence Alma-Tadema (magángyűjtemény)

Zeusz bosszút esküdött. Megparancsolta Héphaisztosznak, az isteni kovácsnak, hogy gyúrjon egy nőt agyagból. A négy szél életet lehelt belé és az összes olümposzi istennő felékesítette. Zeusz elküldte ajándékba ezt a Pandóra  nevű nőt Prométheusz fivérének, Epimétheusznak. Ephiméteuszt azonban figyelmeztette jövőbelátó fivére, ne fogadjon el ajándékokat Zeusztól, így visszautasította a nőt. Zeusz egyik kaukázusi hegycsúcsra, , egy oszlophoz láncoltatta a meztelenre vetkőztetett Prométheuszt, ahol egy mohó keselyű (vagy sas) szaggatta máját minden nap, évről – évre. Éjszakánként a máj újra visszanőtt. Epimétheusz, akit megrémített fivére sorsa, feleségül vette Pandórát. Amaz felnyitott egy korsót (más forrásokban szelencét – ford megj), noha Prométheusz figyelmeztette testvérét, hogy tartsa zárva, ugyanis fáradságos munkával ide börtönözte be azt a sokféle bajt, ami sújthatta az emberiséget: az Öregség, Fáradtság, a Betegség, az Őrület, a Bűn és a Szenvedély. Felhő alakjában repültek ki és megtámadták a halandókat. A Csalóka Remény, amelyet Prométheusz szintén a korsóba zárt, ott maradt és hazugságaival lebeszélte az embereket a tömeges öngyilkosságról. (Ford megj: Az 1981-es Jupiter – Szaturnusz konferencián elhangzott, Az egyéni utazás mítosza című előadásában Liz Greene kifejti, hogy Epimétheusz a Vízöntő bugyuta árnyoldalát jelképezi, azt a vak és naiv személyiségrészét, aki nem ismeri fel addig az ellenséget, amíg az le nem mészárolja )

A sziklához láncolt Prométheusz, Theodoor Rombouts (Antwerpen, 1597-1637 CE)

Noha Zeusz eredetileg azt akarta, hogy Prométheusz szenvedései az örökkévalóságig tartsanak, mégis véget értek, ugyanis Héraklész szabadulásáért könyörgött és kívánsága teljesült. Korábban már láttuk, hogyan ajánlotta fel Cheiron kentaur, hogy azért, hogy Hádész megkapja a neki járó lelket, halandóságát elcseréli a titánéval. Mivel egyszer már örökké tartó büntetésre ítélte Prométheuszt, Zeusz oly módon változtatott döntésén, hogy a titánnak egy, a láncaiból készült és a kaukázusi szikla köveivel kirakott gyűrűt kell hordania, hogy rabnak tűnjön. Ettől fogva az emberek gyűrűket és koszorúkat kezdtek hordani jótevújük tiszteletére, a nyilat pedig, amellyel Heraklész lelőtte a titánt kínzó keselyűt, Zeusz felküldte az égbe a Nyíl
csillagkép alakjában (ford megj: nem tévesztendő össze a Nyilas csillagképpel). Az emberiséget Prométheusz mentette meg a sötétségtől. Mint ő maga mondja Aiszkhülosz tragédiájában, az összes, az emberi nem által kifejlesztett művészet és tudomány tőle ered. A mitikus alak e jótékony aspektusa elég jól felismerhető abban, ahogy a Vízöntő szívén viseli az emberek jólétét és fejlődését. De Zeusz problémája már nem ilyen egyszerű, ahogy kínjainak képzete sem. Itt arról a paradox problémáról van szó, hogy a tudatosodásra való késztetés ütközik a tudattalanságra való törekvéssel. Prométheusz az ego felfogása szerinti értelemben véve nem „ember”, hanem az a daimonion, aki az ember fejlődését igyekszik segíteni. Archetípusos szinten ez a folyamatos feszültség óhatatlanul szenvedést okoz, mert az összeütközés elkerülhetetlen. Prométheuszra hősként is tekinthetünk, hiszen az isteni kreativitás tüzét kínálta fel az embereknek. De az istenek világa nézőpontjából bűnt követett el, vétkezett, és ez az egyik olyan helyzet, amely különösen foglalkoztatta Jungot: a bűntudat érzése, amely az egyéni felismerésekért és megvalósításért tett bárminemű erőfeszítés esetén feltámad.




Jungnak Vízöntő aszcendense volt, így e probléma iránti érdeklődésének lehetett némi köze saját magához is, illetve pácienseinél is megfigyelhette. A tudattalan Pandóra – szelencéjét felnyitva paradox módon egyszerre játszotta Prométheusz és Zeusz szerepét. Azt hiszem, munkája érvényességében való folyamatos kételkedése adhat némi rálátást arra, mit jelenthet a májat marcangoló keselyű vagy sas; a máj ugyanis az ősi asztrológiai – fiziológiai korreláció szerint Zeusz – Jupiter szerve, így Zeusz sasa a halandó testnek azt a részét pusztítja el, aki szintén maga az isten. Újra a szimbólumok különös megduplázódásánál tartunk tehát – aminek már tanúi voltunk néhányszor. Az isten a titánnak éppen azon aspektusán keresztül bünteti Prométheuszt, amely az isten tükörképe. Talán hiteként vagy önmagába vetett hiteként lehetne leírni. Tapasztalataim szerint a Vízöntő őszinte altruizmusával egyidejűleg az önmagában való mélységes kételkedés is jelen van, és kevés embert láttam, akik olyan jól értettek volna az önbüntetéshez és önmaguk lejáratásához, mint azok a Vízöntők, akiknek sikerült kifejezniük valamit a prométheuszi szellemből, és valamivel, akármilyen csekély dologgal is hozzájárultak az egyéni vagy a kollektív fejlődéshez. A tradicionális asztrológiában a Nap „száműzetésben” van a Vízöntő jegyében, és ez állítólag arra utal, hogy az önkifejezés és önbizalom elve folyamatos akadályoztatást szenved amiatt, hogy a Vízöntő állandóan a csoport erejét és nézőpontját helyezi előtérbe. A Vízöntő folyamatosan attól retteg, hogy „önző”, és az összes jegy közül őt roskadozik a leginkább a „lehetne” és „kellene” terhei alatt. A mítosz ennek az önmegvalósítástól való félelemnek a mélyebb gyökereire utal. Ez az összes, fejlődésre tett valódi erőfeszítést kísérő bűntudat problémáját is magában foglalja.

„Az I Móz a tudatosulást a tabu megsértéseként írja le, mint amikor bűnös módon egy szentséges határt lép át az ember. Úgy hiszem, hogy Mózes első könyvének igaza van, amennyiben a nagyobb tudatosság felé vezető mindegyik lépést prométheuszi hibának tekinti: az ismerettel bizonyos tekintetben az istenektől való tűzrablás történt meg, azaz valamit, ami a tudattalan erő birtokában volt, kitéptek ebből a természetes helyzetből és a tudat akaratának vetették alá. Az ember, aki az új ismeretet bitorolta, elszenvedte a tudat megváltozását vagy kitágulását is, miáltal tudata nem hasonlít többé embertársaiéhoz. Ugyan meghaladta kora emberét („Istenhez lesztek hasonlóvá”), ezáltal azonban el is távolodott az emberektől. Ennek a magánynak a forrása az istenek bosszúja: az ember többé nem térhet vissza embertársai közé. Ahogy a mítosz mondja, a Kaukázus magányos sziklacsúcsához láncolták, elhagyatva istenektől és emberektől”. (C. G. Jung : Az én és a tudattalan közötti kapcsolat/ 3. A persona mint egy kimetszés a kollektív pszichéből, 148 old ; Két írás az analitikus pszichológiáról, Scolar kiadó 2016)

Magam se tudtam volna Jungnál találóbban megfogalmazni, és kétségtelen, hogy ő nagyon is jól ismerte a „magány fájdalmát”, hiszen jelentős mennyiségű tüzet lopott. Felesleges mondani, hogy a társaitól való elszigeteltség egy nagyon fájó dilemmát jelent a társaságkedvelő Vízöntő számára. Mi Jung haszonélvezői vagyunk, de kétségtelen, hogy annak ellenére, hogy a mítoszban elengedték a büntetést, magának az embernek folyamatosan viselnie kellett a láncaiból készült gyűrűt, hogy istenek elleni vétségére emlékeztesse. És az összes, hagyományosan a Vízöntőhöz társítható területre – tudomány, találmányok, közjó, pszichológia, sőt még az asztrológia is – rávetül a magány árnyéka – ami Zeusz megsértésének ára. Egy titkos árnyék- késztetést képez, ugyanis e segítő – kapcsolatok révén enyhül valamelyest a nagyobb rálátással járó intenzív magány érzése. Nem árt emlékezni arra sem, hogy Lucifer, a lázadó angyal, aki szembeszegült Isten akaratával – neve „fényhozót” jelent latinul, és hogy a Vízöntőnél a lázadó fiú és a féltékeny apa közötti párbeszéd egy másik formájával találkozunk. A Bakban e párbeszéd a régi, merev formákba kristályosodott apa és e produktivitása rovásra menő világi korlátozások között zajlik. A Vízöntőben azzal a féltékeny istennel konfrontálódunk, akinek teremtménye törvénytelen módon kikémlelte eredetének titkait. Valószínűleg sokatmondó, hogy a Prométheusz – mítosz egyik változatában Zeusz nem szánalomból vagy a Héraklész kedvéért engedi el a büntetést, hanem azért, mert a jövőbe látó Prométheusz tudja milyen sors vár a jövőben az istenek királyára. Mivel Zeusz nem akarja, hogy ezt az információt visszatartsák előle, engedi magát megzsarolni. Itt újra azzal a rejtélyes bal kezes parolázással találkozunk, ami nem más, mint a tudatos és tudattalan titkos összejátszása.

Zeusz, jóllehet atomjaira zúzhatta volna Prométheuszt bűneiért, továbbra is megengedte, hogy létezzen, sőt, még szabadon is engedte, hiszen a titánnak volt valamije, amire magának az istenek királyának is szüksége volt. Neki a jövő ismeretére volt szüksége Prométheusztól, és azzal kapcsolatos útmutatásra, hogyan fogadja. És itt újra felbukkan a régi alkimista eretnekség, miszerint az istennek szüksége van az emberre azért, hogy tökélyre fejlessze művét. Ez a Jung munkáin végigfutó egyik fő téma is, ami olyan mélyen misztikus hatásúvá teszi életművét. Az individuációért tett erőveszítések nem csupán a neurotikus diszkomfort -érzések elleni kúraként szolgálnak, hanem az emberért és Istenért végzett szakrális munkát képviselik. Az ego és a tudattalan ilyformán furcsán ambivalens kapcsolatban van egymással. Ellenségek, egyszersmind egymástól függnek. Zeusz és Prométheusz ugyanazon magból fogant: Uránusz égistenéből, az örök égbolt jelképéből. De más anyagból vannak: Zeusz olümposzi, így „levegős” Prométheusz titán, így „földies”. Az egyik a szellem, a másik a világ szövetségese. Kényesen kiegyensúlyozott kapcsolatuk tele van veszélyekkel, de egyenlő felek kapcsolata, ha nem is természetüket, de értéküket illetően.

Az Asztropressz küldetése az aktuális és várható bolygóhatásokkal, a személyi horoszkópban rejlő lehetőségekkel és korlátokkal kapcsolatos reális tájékoztatás. Akkor is, ha ez nincs összhangban a new ages „szellemiség” által diktált minden szép-minden jó narratívákkal. Erre az esetre is vonatkoznak a kommentelési etikettben írtak: aki nem ért egyet az itt megfogalmazott szempontokkal, nyugodtan abbahagyhatja oldalam követését és keressen magának lightosabb olvasnivalót. Nincs harag 🙂 Mindkettőnknek időt, energiát spórol meg 🙂 Nekem legalábbis rengeteget, hiszen nem kell az irreleváns kommentek moderálására, nagyon sok esetben ezzel egyidejűleg szerzőik spammelés miatti jelentésére és letiltására is pazarolnom értékes időmet. Így ezt további hasznos tartalmak írására fordíthatom. Bevallom, annak ellenére, hogy naponta többször is kénytelen vagyok sort keríteni rá, utálom használni a “Törlés”, “Tiltás” funkciókat. Mindkettőnknek szebb lesz a napja, ha egyáltalán nem kerülök, vagy a jelenleginél sokkal ritkábban kerülök ilyen kínos döntéshelyzetekbe. Bízom benne azonban, hogy az ezogagyi helyett a valósággal nagyobb összhangban levő tartalmakra fogékony, azokat kimondottan igénylő többség -vagyis a tényleges célközönségem – a jövőben is velem marad.

(Ford. megj : Prométheusz bűnének további értelmezésmódjait a szerző a magyarul is elérhető Prométheusz és az égi tűz – az Uránusz a horoszkópban fejti ki. A könyv a Bioenergeticnél még mindig nagyon jó árban kapható. A megjegyzésekben azt a részét idéztem, amelyben a „barbár”, „primitív” természet munkáját tökéletesíteni akaró uránikus látomás odáig fajul, hogy az emberiség jóvátehetetlen folyamatokat szabadított el. Ilyen pl a környezetszennyezés, éghajlatváltozás problémája, amelyre a szerző már ebben az 1996-ban kiadott munkájára is felhívta a figyelmet. A tömegmészárlásba torkolló totalitárius rezsimek „világjobbító” látomásairól jobb-és baloldalról is bőségesen sorolhatunk példákat. Adolf Hitler  12 házas Uránusza nagyjából az Aszcendense közelében állt, a magát nemes egyszerűséggel Kárpátok Géniuszának vagy Békeapostolnak tituláló véreskezű diktátor, Nicolae Ceausescu, egykori román elnök ún .hangsúlyos Vízöntő volt, Nap, Vénusz, Uránusz együttállással.( Az ortodox és a Gergely – naptár közötti külünbségből adódóan az Astrotheme és az Astro.com oldalán 1918 február 5 szerepel születésnapjaként, de a Wikipédiában nyilvántartott születésnap 1918. január 26. A Nap, a Vénusz és az Uránusz ekkor is a Vízöntőben tartózkodik.  )

Hapi; Jeff Dahl grafikája

Most rátérhetünk a tényleges Vízöntő csillagkép és a hozzá kapcsolódó mítoszok tanulmányozására. Az egyiptomi panteonban a Vízöntő a Nílus felett uralkodó istenség volt. Hápi volt a neve és egy életerős kövér férfiként ábrázolták, akinek női mellei voltak , csónakosként vagy halászként öltözött, az első vízesés mellett lakott egy barlangban. Onnan öntözte urnáiból vízzel a mennyet és a földet. Mivel az egész egyiptomi civilizáció a Nílus évenkénti áradásától függött, Hapi fontos istenség volt. De semmi mást nem tett azon kívül, hogy a vizével öntözött.

Ganümédész elrablása, késő római kori mozaik

 

A görögök egy egész más mítoszt kerekítettek a csillagkép köré: Ganümédészét  , Trósz trójai király szépséges fiáét. E történet szerint ő volt a legszeretetreméltóbb ifjú, akit Zeusz megkívánt és az istenek pohárnokául választott. Az olumposzi isten sasnak álcázta magát és a mennyekbe röpítette a fiút. Ezt követően Hermész, Zeusz nevében arany szőlőtőkét és két pompás lovat ajándékozott Trósz királynak. Ganümédészt halhatatlanná tette, és ettől kezdve nektárt szolgált fel az isteneknek, míg Zeusz a csillagok közé helyezte képmását. Ez a Vízöntő csillagkép.

Nem azonnal nyilvánvaló, milyen relevanciával bír ez a bájos kis mítosz a Vízöntő komplex pszichológiája és mitológiája szempontjából. Robert Graves az alábbi megjegyzéseket fűzte hozzá:

„ A Zeusz – Ganümédész mítosz hallatlan népszerűségre tett szert Görögországban és Rómában, ugyanis lehetővé tette a felnőtt férfiak fiúk iránti szenvedélyes szerelmének vallásos igazolását. A platonikus filozófia teret hódításával az eddig domináns intellektusú görög nők ingyenmunkásokká és szülőmasinákká degenerálódtak mindenütt, ahol Zeusz és Apollón voltak az uralkodó istenek.”




Mivel nem minden Vízöntő homoszexuális, én hajlamos vagyok inkább szimbolikusan mint szó szerint értelmezni ezt a meleg görög istenekről szóló elbűvölő mesét. Graves a nőiség elutasításával, hatalmának visszaszorításával hozza összefüggésbe ezt a történetet. Ez természetesen releváns téma a Vízöntő számára. A durva és biológiai dolgoktól való szembetűnő viszolygás része e jegy természetének, ahogy korábban láthattuk a titán gyerekeit eltaszító Uránusz esetén – akárcsak az irracionálistól való mélységes félelem. A homoszexualitás mítoszbeli képe egy teljesen maszkulin világot sugall, olyan helyet, ahova a nőknek és az élet ösztönszférájának nincs bejárása, egy olyan uniót, amelynek nincs más gyümölcse, mint elme és szellem. Ez ugyanolyan mértékben érvényes a Vízöntő nőre mint a Vízöntő férfira, ugyanis gyakran otthonosabban mozog férfitársaságban és a férfiideálok világában. Az a törzsi szokás, hogy a pubertáskorú fiúkat elvették anyjuktól és kizárólag férfiakból álló „klubokba” vagy csoportokba vitték őket a nőiség erejét, a matriarchális tartományt ellensúlyozandó olyan antropológiai párhuzam, amely jól szemlélteti, mennyire archetipális a férfierőnek ez a fajta, a nőiség kizárásával történő keresése. (Ford megj: itt nyilván nem a marsikus elvről – pl vadászok, harcosok, katonák csoportjairól van szó, ennek ugyanis nincs sok köze sem a Vízöntő, sem az Uránusz princípiumához, hanem inkább mentális, intellektuális jellegű elkülönülés). Zeusz és Ganümédész közösen utasítják el Héra úrnőt. Amikor Zeusz nőnemű szeretőt választ, Héra legalább versenybe szállhat. Ganümédész esetében erre semmi esélye. Ezt Vízöntő mintának érzem, noha általában nem a szexualitás területén, hanem más szférákban zajlik. Ez a jegy a leghatározottabban a fény és a szellem bajnoka, és az egyetlen istennő, akivel magának Prométheusznak bármi dolga akadt Athéné volt, aki az apa szűz lányaként aligha nevezhető a Nagy Anya barátjának. A prométheuszi világ így férfivilág; ide képezték le a fejlődésért folytatott harc és ennek elkerülhetetlen következményeinek drámáját.

 

Forrás :  Liz Greene – The Astrology of Fate, 250 – 257 old, Unwin Hyman Limited – 1984; Scribd – tagok számára e- könyv formájában elérhető

Illusztráció : Historical artwork of the constellation of Aquarius,
Detlev van Ravenswaay




Megjegyzés

Kiegészítések a prométheuszi bűn és bűnhődés témájához Prométheusz és az égi tűz – az Uránusz a horoszkópban című könyvéből

“Az Uránuszt a forradalommal vagy egy ideológiai indíttatású felforgatóval asszociálják. Az uránikus lázadásnál nem olyan egyszerű gyakorlati problémáról van szó , amelynek megoldásához általában alkalmazkodás vagy kompromisszum szükséges, és nem is egy mindent megsemmisítő nagy tűz. Az uránikus lázadás egy ideán nyugszik, amely a társadalmat feltüzeli, amire számos történelmi példa van. Ne gondolják azt, hogy az Uránusz politikailag mindig ‘baloldali’, hiszen az uránikus szellem követhet szélsőségesen jobboldali eszméket is. A diktátorok többnyire egy fennálló rendszer megdöntésével jutnak hatalomhoz. Hitler aszcendense például együtt állt az Uránusszal.

Nicolae Ceausescu, 1967 december 9 – 1989 december 22-i kivégzéséig a Román Szocialista Köztársaság elnöke jó példa a torzult Vízöntő típusra. A nagy humanista pózában tetszelgő diktátor rémuralma közismert, a tökéletes társadalomról szőtt, eszelős utópiája egy országot döntött nyomorba. Az éhezés, rendőrterror, jövőkép-nélköliség a romániai mindennapok része volt. Illusztráció: propagandaplakát az “aranykorból”

Akár jobb, akár baloldali az Uránusz (amit nem lehet mindig könnyen megkülönböztetni), mindig egy ideológiáról van szó, a tökéletes társadalom megvalósításáról, ezzel a magyarázattal. ‘Megszabadulunk az emberi természet minden alantas, sötét és barbár elemétől, létrehozunk egy tökéletes társadalmat, amelyben az emberek hibátlanok és az istenhez hasonlóak.’ Az Uránusz szembehelyezkedik az emberi természettel, ezért az uránikus forradalmak rendszerint ijesztően eltorzulnak és rengeteg vért ontanak ki feleslegesen. Az emberi természet individuális tudat és egyéni megfontolás nélkül nem tudja befogadni az uránikus eszméket. Ez utóbbiak gyakran elszabadulnak és maguk alá temetik az értelmet és az egyén érzeteit.

Ez Prométheusz szenvedésének egy másik aspektusa. Az uránikus látomás hatására nem csak elidegenedünk, hanem kehet, hogy rá kell jönnünk: az ideális világ, a tökéletességről szőtt álmunk soha nem válik valóra. Amikor azt hisszük , hogy elértünk, megoldottunk valamit, azonnal felbukkan valami más, és be kell látnunk, hogy még nagyon messze vagyunk ettől a céltól. 200 évvel ezelőtt az ember le akart győzni bizonyos betegségeket, például a szifiliszt, amelyet ma már tudunk kezelni. Időközben felbukkant az AIDS, sőt a tbc is- amiről már úgy gondoltuk, hogy legyőztük – , és még rosszabb formában tért vissza, amely ellenáll az antibiotikumoknak. Ijesztő az a felismerés, hogy azok a módszereink, amelyeket a természet uralására fejlesztettünk ki, még nagyobb problémákat gerjesztenek, mint korábban, hiszen bolygónk természetes rendjét már szétziláltuk. Jó példa erre az ózonlyuk. Ez az egyik közvetlen következménye emberi beavatkozásunknak, amely még egy sor éghajlati problémát hozhat a jövőben, a bőrrák veszélyéről nem is beszélve. Most learatjuk uránikus felfuvalkodottságunk gyümölcseit. Prométheusz tüzének sok következménye van – nem azért, mert rossz, hanem mert az ember lassan tanulja meg felelősségteljesen kezelni ezt a tüzet.

 

Ha egy uránikus eszme felmerül, azt nem lehet teljesen megvalósítani, mivel a természettel ellentétes. Az Uránusszal mindig félresikerül valami, vagy valamilyen engedményt kell tennie. Azt hiszem, ez is Prométheusz szenvedései közé tartozik. Mintha Zeusz azt mondaná a lázadó titánnak: ‘Na, ezt jól megcsináltad! Odaadtad az embereknek a tüzet, és most megnézheted, hogy mit művelnek vele! Ez mind a te bűnöd!”

Az atombomba feltalálója teljesen összeomlott, amikor Hiroshimára és Nagaszakira ledobták a bombát. Nem tudott együtt élni a bűnével. Valójában nem tudta, mit indított el, és amikor meglátta tettének következményeit, nem tudta elviselni. Ez a fajta szenvedés nem szokatlan a tudomány területén. Nem szeretnék annak a helyében lenni, aki feltalálta a Thalidomidot (Contergan), vagy más olyan szert, amit eredetileg gyógyításra szántak, de később nagyon károsnak, sőt halálosnak bizonyult. Az uránikus tudósok bizonyos fokig vakok, amikor olyan területeken dolgoznak, mint a génmanipuláció vagy a fegyvergyártás.

Az Uránusz hatására sokszor ártalmatlannak tűnik valami, és nem vizsgálják meg, hogy milyen következményei vannak az egyénre nézve. A felfedezés öröme félresöpri a meggondolásokat és a tudósok többnyire nem saját hasznukra fejlesztenek ki valamit, hanem a fejlődés érdekében. Annyira el vannak foglalva azzal, hogy tökéletes rántottát készítsenek, hogy nem veszik észre a feltört tojások sikolyát. Ilyenkor az új találmány alkalmazása során derül ki a szörnyűség, és a dolog megalkotójának együtt kell élnieazzal, amit létrehozott. Mivel mindannyian emberek vagyunk, és a kor szelleme mindannyiunkra hat, benne vagyunk ezekben a találmányokban és felhasználásukban, következésképpen ki vagyunk téve Prométheusz szenvedésének is. ( Prométheusz és az égi tűz – az Uránusz a horoszkópban, Bioenergetic, 2006 )



         

Liz Greene : Thie Astrology of Fate

Az asztrológiát tanulók és gyakorló asztrológusok számára egyaránt hasznos könyv Magyarországon sajnos jószerivel ismeretlen. Korrekt feltételekkel foglalkoztató, fizetőképes kiadónak nagy örömmel lefordítanám.

The Astrology of Fate / A végzet asztrológiája című művében Liz Greene a sors és szabad akarat dilemmáját boncolgatja. Az olvasó nem fog egyértelmű és megnyugtató választ kapni, viszont egy nem csak asztrológiai ismeretekben, hanem kultúrtörténeti, történelmi, pszichológiai adalékokban gazdag élménnyel gyarapszik. A világhírű, pszichológusi képzettséggel is rendelkező asztrológus könyve minden gyakorló asztrológus számára olyan kötelező olvasmány kellene legyen, amelyen többször is alaposan átrágja magát. Sajnos magyar fordítása nem elérhető, pedig 1984-ben jelent meg és alaptankönyvnek számít. Asztrológiát tanulók számára nélkülözhetetlen, de általános műveltséggel rendelkező, önismereti utak iránt érdeklődő „laikusok” számára is ajánlható

A könyv jegyekről és uralkodó bolygóikról szóló fejezetei nem karakterológiai jellemzések, hanem az adott archetípusok domináns témáit és problematikáit járják körül  mitológia, pszichológia, alkímia, egyetemes kultúrtörténet összefüggéseiben . Mint ilyen, hiánypótló, de feltételez bizonyos szintű műveltséget. (A blogon és a Facebook-oldalon elérhető anyagok egyébként sem tömegigényt, hanem  a minőségi asztrológiai/ önismereti irodalomra nyitott olvasótábor igényeit szeretnék kielégíteni, mert ilyen jellegű közlésekből meglehetősen nagy hiány van. Ha tehát nem tudod követni az ilyen jellegű posztokat, irreleváns – így az én oldalamon törlésre kerülő – kommentek írása helyett kérlek, inkább hiányosságaidat pótold. Tisztelettel felhívom figyelmedet arra is, hogy az irreleváns kommenteket nem csupán törlöm,  hanem szerzőiket jelentem spammelés miatt és le is tiltom.)

Akiket inkább a „hogyan működik ez és ez a jegy”- típusú megközelítésmód érdekel, a szerző Szerelmesek asztrológiája című könyvét olvassák el. Magyarul is elérhető, bulváros címe ellenére minőségi és találó összefoglalók vannak benne. Ezek akkor is érvényesek, ha valakiben nem a napjegy, hanem a horoszkóp más sajátosságai miatt domináns egyik vagy másik archetípus.

 

Kapcsolódó

A könyv további, a blogon elérhető részei:

Az IkrekA RákA Szűz,  A MérlegA Skorpió, A NyilasA Bak

 

 

Könyvajánló

Liz Greene : The Astrology of Fate; Scribd – tagok számára e- könyv formájában elérhető

Liz Greene : Prométheusz és az égi tűz – az Uránusz a horoszkópban, Bioenergetic, 2006

 

A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!