Liz Greene- nek különleges tehetsége van ahhoz, hogy még az élet legbonyolultabb és legkényesebb kérdéseiről is ámulatba ejtő éleslátással, egyszersmind annak együttérző tudásával írjon , érzékeltetve, hogy az érmének mindig két oldala van. Ebben a cikkében az emberi kapcsolatminták egyik legbonyolultabbikát vizsgálja, azokét a kapcsolatokét, amelyeknek három szereplőjük van
| Az ilyen leírások nagyon hasznosak lehetnek, de megvannak a korlátaik. Nem alkalmazhatók automatikusan,receptszerűen”. Bővebben: Mire jók, jók-e valamire egyáltalán az asztrológiai receptek? Mindenkinél más és más módon, a személyi horoszkóp sajátosságaitól függően nyilvánulnak meg.Tekintve, hogy a Föld jelenlegi népességetöbb mint 7 és fél milliárd, ennyi horoszkóp -variáció létezik. Beláthatod, hogy a szóba jöhető változatokat nem áll módomban egyenként kivesézni, komment formájában végképp nem. A TIÉDET sem 🙂 Kérlek tehát, ne tegyél fel olyan kérdést, hogy rád hogyan hat, mert nem fogok rá válaszolni. Az ilyen jellegű hozzászólások törlésre, szerzőik tiltásra kerülnek… |
A kapcsolati háromszögek az emberi lét egyik archetipikus dimenzióját képviselik. Valamilyen formában elkerülhetetlenül megtapasztaljuk őket. És meglehetősen nehezen kezeljük őket, amikor megjelennek életünkben. Ez érthető is, hiszen a háromszögek rendszerint nagyon fájdalmas érzelmeket korbácsolnak fel bennünk függetlenül attól, hogy történetesen melyik pontjukon állunk. Olyan érzelmeket kell kezelnünk ilyenkor, mint a féltékenység, a megalázottság vagy elárultatás.Vagy pedig azzal az érzéssel kell együtt élnünk, hogy mi vagyunk az árulók – tehát becstelenek vagyunk, és fájdalmat okozunk valakinek. Egyszerre mindhárom érzést is megélhetjük, csődtömegnek bélyegezve magunkat. A szerelmi háromszögekben felmerülő érzelmek gyakran gyötrelmesek és megfosztanak az önbecsüléstől. Mivel a háromszögek nagyon nagy érzelmi tehertételt jelentenek, rendszerint azon kapjuk magunkat, hogy valaki mást próbálunk hibáztatni jelenlétükért életünkben. Vagy magunkat vádoljuk vagy a másik két ember egyikét. Pedig a háromszögek valójában archetipikusak: ha kételkednénk általános mivoltukban, olvassuk csak el az elmúlt háromezer év irodalmát. És minden, ami archetipikus, a célszerű minták és az értelmes belső fejlődés irányába mutat. Van valami a háromszög megtapasztalásában ami, bármennyire kellemetlen és fájdalmas legyen is, az átalakulás és a növekedés leghatékonyabb eszközévé teszi. Az árulás, legyünk akár az Áruló, akár az Elárult poziciójában valami olyasmit művel velünk, ami potenciálisan akár nagyon értékes is lehet.
Semmi sem léphet életünkbe, ami ne állna valami módon kapcsolatban egyéni utunkkal. Ez nem jelent sem vádaskodást sem oksági összefüggések keresését, hanem mélyebb értelme van, amely átalakíthatja azt az egyént, aki felkészült ennek kiderítésére. Ha megjelenik életünkben a háromszög, jelenlétének valami oka van. Amennyiben úgy döntünk, hogy pusztán keserűséggel és dühvel reagálunk, ez a mi választásunk. De dönthetünk úgy is, hogy a háromszöget a tényleges lélekkeresés ugródeszkájául használjuk. Ez egyáltalán nem könnyű, hiszen a megaláztatás élménye rendszerint valamennyi gyermekkori védelmi rendszerünket bekapcsolja és az ilyen zsigeri válaszoktól nagyon nehéz egy elfogulatlanabb perspektivába emelkedni. Asztrológusokként érdemes lehet feltárni, van-e a képletben olyan minta, amely háromszögek kialakulását idézheti elő, van-e valami mélyebb oka annak, hogy valaki háromszögekbe bonyolódik, hogy ez saját választása-e vagy másvalakié és miért hajlamosabbak rá egyesek mint mások. Végig kell gondolnunk azt is, milyen más megközelítések segíthetnek abban, hogy kreatívabban dolgozzunk a háromszögekkel, beleértve pszichológiai és szimbolikus értelmezésüket is.
A háromszögek egyetemessége
Sokféle háromszög létezik és nem mindegyik jár felnőtt értelemben vett nemi kapcsolattal. De még a szexuális természetű háromszögekre korlátozódva is, sokféle változatukkal találkozhatunk. A szexuális jellegű háromszögek nem tartalmaznak minden esetben a Tristan és Izoldáéhoz hasonló drámai elemeket. A felnőttkori szerelmi háromszögek egy részében mindhárom pont mozdulatlan. Adott a két partner meg a harmadik személy, akinek viszonya van a partnerek egyikével, és nincs semmi mozgás a háromszögön belül. Statikus, és akár éveken keresztül,a háromszög egyik szereplőjének a haláláig működhet. Más szerelmi háromszögekben az egyik pont folyamatosan változik. Akár sorozatos megcsalásokról is szó lehet időnként, mint J. F. Kennedy esetében, bámulatos teljesitmény – aránnyal. De mindkét esetben háromszögről van szó még akkor is, ha romantikus szempontból hajlamosak vagyunk többre értékelni az előzőt, és mindkettő az archetipikus érzelmek ugyanolyan széles skáláját hívja elő.
Azokon a háromszögeken kívül, melyeknek szereplői között szexuális kapcsolat van, bármilyen nemű személyek között jöjjön is létre, léteznek más fajta háromszögek is. Legalapvetőbbek a szülők és gyerekek között létrejövők. Barátok között is kialakulhatnak háromszögek. Bonyolultabbak azok a háromszögek, amelyeknek nem emberi vetélytárs az egyik szereplője. Az egyik partner bizonyos értelemben féltékeny lehet azért mert a másik munkájának, művészi tevékenységének szenteli magát, vagy annak spirituális fejlődése miatt érezheti elárulva magát. Az ilyen háromszögek pontosan ugyanolyan féltékenységet válthatnak ki, mint szexuális változatuk. Amikor valaki visszahúzódik egy kreatív térbe, bizonyos értelemben “elhagyja” azt az embert, akivel együtt él és ez rendkívül féltékennyé teheti partnerét. A kreatív folyamat szerelmi aktus, –valószínűleg ezért tartozik hagyományosan az 5. ház uralma alá. Az is hatalmas féltékenységet kelthet, ha valaki szereti a munkáját. Még olyan háromszögek is vannak, melyek egyik szereplője egy háziállat. Bár meglehetősen valószínűtlenül hangzik, a partnerek egyikét szörnyen féltékennyé teheti, sértheti, bosszanthatja, magára hagyottnak érezheti magát azért mert társa mélyen kötődik a kutyájához vagy macskájához, még akkor is ha sosem ismerné be ezeket az érzelmeket mások előtt. E különféle háromszögek látszólag nem állnak kapcsolatban egymással. Egyetlen közös vonásuk, hogy valamilyen fajta szeretet a háromszögben nem kizárólagos többé. És amikor osztoznunk kell valakinek a szeretetén vagy a szerelmén, akár egy másik személy a vetélytárs, akár egy olyan megfoghatatlan dolog, mint a képzelet vagy a szellem, elárultnak, megalázottnak és elhagyatottnak érezhetjük magunkat.
Az alábbi kis diagram nagyon leegyszerűsítve ábrázolja a háromszög három pontját. Az asztrológiai szignifikátorokat egyelőre kihagytam. Egyesek egész életük folyamán csak az egyik pontot tapasztalják meg, mások mindhármat átélik. A háromszög csúcsa: az Áruló (egy megosztott lélek); bal alsó sarok – az Elárult (a látszólagos áldozat), jobb alsó sarok: az Árulás Eszköze (a látszólagos ragadozó)
Az Áruló az a személy, aki látszólag úgy dönt, hogy belebonyolódik a háromszögbe. Azért használom a “látszólag “szót, mert nem mindig tudhatjuk pontosan, mennyire tudatos ez a döntés valójában és abban sem lehetünk biztosak, mennyire játszik össze egymással az Áruló és az Elárult. De bármi hat is a felszín alatt, az Áruló meghasonlott lélek. Két különböző személyhez vonzódik egyszerre, érez szerelmet irántuk vagy van szüksége rájuk.Többségünk azt az előfeltevést hordozza, hogy a szerelemnek kizárólagosnak kell lennie, még ha tudatos szinten sokkal liberálisabb nézőpontot képviselünk is. Keresztény örökségünk értékrendjének köszönhetően abban a hitben nevelkedtünk, hogy ha szerelmünk nem kizárólagos, nem is szerelem, mi pedig nem vagyunk többé “jó “emberek. Vagy kudarcot vallottunk,vagy önzők és érzéketlenek vagyunk. Amikor ilyesfajta, mélységes belső meghasonlottságot élünk át, rendkívül nehéz szembenéznünk vele. Az Árulónak sokkal könnyebb érveket felsorakoztatnia, hogy megindokolja hűtlenkedését. Nem hallhatunk tőle valami gyakran ilyesmiket: “Meghasonlottam. Ketté szakadok”. Sokkal sűrűbben hajtogatja: “ A partnerem nagyon rosszul bánik velem. Nem adja meg nekem ezt meg ezt meg ezt, pedig ahhoz, hogy boldog legyek szükségem lenne minderre. Ez feljogosít arra, hogy másnál keressem őket.”
A háromszög következő pontja az Elárulté, aki látszólag akarata ellenére vált az Áruló kizárólagos szerelemre való képtelenségének áldozatává. Megint csak a “látszólag” szót használtam, ugyanis a tudattalan összejátszás kérdése is felmerülhet az adott szereppel kapcsolatban. A háromszög mindhárom pontja titokban felcserélhető. Nem különböznek annyira egymástól, mint első pillantásra tűnik. De az Elárult abban a hitben él, hogy ő a lojális és a másik ember az, aki hűtlen. A másik az, aki belebonyolódott a háromszögbe. Általában azt tételezzük fel, hogy a Elárult szenved a legjobban a háromszögtől, mivel általában ő az a személy aki összes fájdalmát, féltékenységét és megalázottságát kimutatja.
Végezetül pedig, a háromszög harmadik pontján ott az Árulás Eszköze. Ez az a személy, aki látszólag belép két ember már meglévő kapcsolatába és annak szétdúlásával vagy megváltoztatásával fenyeget. A háromszögnek ez a szereplője meglehetősen rossz hírű, ugyanis ragadozónak tekintik vagy olyasvalakinek aki megfosztja a másikat szeretett tulajdonától. Ha történetesen ezt a szerepet játsszuk, meglehetősen csekély rokonszenvben részesülünk, a stabil kapcsolatokban élők részéről pedig semennyiben sem, hiszen előttük már felsejlik saját lehetséges jövőjük komor árnyéka. Az Árulás Eszköze tulajdonképpen áldozatnak is érezheti magát és az Árulót tekintheti ragadozónak. Immár derengeni kezdhet előttünk a háromszög e két pontjának titkos azonossága. Vannak olyan emberek, akik életük folyamán körbe – körbe keringenek a háromszögben és valamennyi szerepét kipróbálják, időnként többször is. Mások kizárólag egyetlen szerephez ragaszkodnak és vagy mindig őket csalják meg kapcsolataikban vagy folyton az Áruló szerepében kötnek ki. Esetleg mindig az Árulás Eszközei és folyton olyan emberekkel létesítenek kapcsolatokat, akik másvalaki irányában kötelezték el magukat.
A háromszögeket négy alapcsoportba is besorolhatjuk. Ezek között lehet némi átfedés, de – bizonyos mértékig – kapcsolatba hozhatók meghatározott asztrológiai konfigurációkkal is. Ott van például a legszokványosabb típus, a családi háromszög, jelen írás fő témája. Vannak aztán hatalmi és védelmi háromszögek. E két háromszögváltozat nem választható el élesen egymástól, bár van néhány árnyalatnyi eltérés. Mindkettőnek jól meghatározott ismertetőjegyei vannak, és az ok, amiért megjelennek valaki életében nem biztos, hogy kizárólag a családi háttérben gyökeredzik. Védekező háromszög pl. az, amikor egy mélységes alkalmatlansági érzéstől szenvedő nőnek vagy férfinek stabil kapcsolata mellett egy másik, külsőre is szüksége van. Őket erős bizonytalanságérzet kínozza és nagyon félhetnek attól, hogy ha túlságosan elkötelezik magukat és csak egyetlen vasat melengetnek a tűzben, túlságosan sebezhetőkké válnak, a visszautasítást pedig végképp nem tudnák elviselni.Tudattalanul ezért háromszöget alakítanak ki, hogy megvédjék magukat.Ha el is hagyná őket az egyik partner, még mindig ott a másik. Ez nem mindig tudatos, de sok háromszög erőteljes motivációs tényezője.
Léteznek aztán olyan háromszögek is, amelyekben az elérhetetlent keresik. Ezek szintén átfedhetnek a családi, védekező vagy hatalmi háromszögekkel. Sajátos adalékuk az elérhetetlen hajszolása, mélyükön pedig nem ritkán művészi vagy spirituális indítékok rejlenek. Az elérhetetlen szerelem hajszolásának időnként vajmi kevés köze van az emberi lényekhez. De kreatív vagy misztikus sóvárgásainkat félreértve olyan emberek után vágyakozhatunk, akiket nem kaphatunk meg. Ily módon megnyitjuk a pszichének azokat rétegeit, amelyeknek több közük van az alkotó fantáziához, mint egy kapcsolathoz. A művész “múzsája “csak ritkán a férje vagy a felesége. Ez a fajta háromszög tartalmazhat családdinamikai elemeket is és védelmi motívumokat is magába foglalhat, de másfajta szempontból kell értelmeznünk
Az utolsó csoport – a megéletlen lelki életről árulkodó háromszögek – az összes többit magába foglalja. Amikor górcső alá helyezzük a családi háromszögeket, mindig fel kell tennünk a kérdést, hogy miért is sóvárogjuk olyan kétségbeesetten annak a bizonyos szülőnek a közelségét? Mit jelent számunkra ez a szülő? Miért tudjuk kezelni egyik szülőnk közönyét és miért nem érjük be kevesebbel, mint a másikkal való teljes eggyé olvadással? Végül, mindenfajta háromszög esetén, legyen az családdinamika által motivált, hatalmi, védekezési vagy bármelyik a fentebbiek közül, elkerülhetetlenül rátalálunk lelkünknek azon darabkáira is, melyeket kivetítettünk a háromszög pontjainak valamelyikére. Léteznek kivételek is, hiszen minden pszichológiai minta alól vannak kivételek. De lényegében, amikor a egy háromszög megjelenik az életünkben, függetlenül attól, melyik pontját foglaljuk is el, önmagunk fel nem ismert vagy megéletlen tartományairól hordoz üzenetet.Amennyiben pedig a háromszög mintája folyamatosan ismétlődik életünkben, nagyon nyomatékos üzenetről van szó, és meg kell hallgatnunk, mit is próbál közölni velünk.
A családi háromszög
A családi háromszögek nem múlnak el a gyerekkorral, hanem egész életünkre kihatnak. Ha megoldatlanok maradnak, alattomban beszivároghatnak felnőttkori kapcsolatainkba. A kezeletlen családi háromszöget egy vagy több alkalommal is újrateremthetjük, mert valahol igen mélyen, anélkül hogy tudatában lennénk, abban a reménykedünk, hogy módot találunk begyógyítására vagy megoldására. A “családi románc”-ként is ismert ödipális háromszög koncepcióját Freud dolgozta ki, jól meghatározott összefüggésben. Ebben az értelmezésben szenvedélyesen kötődünk az ellenkező nemű szülőhöz és rivalizálunk, versengünk a velünk azonos neművel. Az, hogy hogyan oldódott meg gyermekkorunkban az ödipális háromszög – és ez a szülők reakcióit valamint saját, velünk született vérmérsékletünket egyaránt magában foglalja – elkerülhetetlenül hatni fog későbbi kapcsolatainkra. Ha minden kétséget kizáróan “győzünk” és elnyerjük az ellenkező nemű szülő kizárólagos szeretetét, azért szenvedünk majd, mert nem tanultunk meg leválni vagy osztozni. Mivel úgy érezzük, hogy legyőztük a vetélytársat, egyfajta hamis, gyermeteg mindenhatóság – érzetet tapasztalunk meg. Hatalmunk végtelen és ez később arra való képtelenségünk útját egyengetheti, hogy akár a legcsekélyebb kapcsolati kudarccal is megbirkózzunk.Ennek megfelelően pedig zavar keletkezhet az azonos neműekkel való kapcsolatainkban is.
Ha pl. egy kisfiú konfliktust tapasztal szülei között és mamája pótférjévé válva “megnyeri” az ödipális csatát, tudat alatt mélységes bűntudatot érezhet apjával szemben. Hasonlóképpen, tiszteletét is elveszítheti apja iránt, akit látszólag olyan könnyen taszított félre az útból. A fiú egy gyenge, impotens, könnyen legyőzhető apa képét alakíthatja ki magában, és mivel maga is férfi, valahol odabent retteghet attól, hogy ő is ilyen. Ennek a fiúnak a későbbiekben újra meg újra meg kell erősítenie ödipális győzelmét, valamennyi férfibarátját vetélytársává téve és kizárólag nőkkel létesítve kapcsolatokat. Ezek az emberek nem kötődnek más férfiakhoz, csak az olyan nőkhöz, akik más férfiakhoz tartoznak. Ennek a férfinak a kötődése anyjához apjával való kapcsolatába kerülhet, ami azt jelentheti, hogy nincs egy pozitív belső férfiképe amire támaszkodhatna és nem érzi majd támogatónak az őt körülvevő férfiak közösségét sem. Férfi önbizalmát és férfi szexuális identitását ezért kizárólag abból meríti, hogy szeretik e vagy sem női kapcsolatai, és minél többen szeretik, annál jobban érzi magát. Ily módon a világ meglehetősen bizonytalan és fájdalmas hellyé válik számára. Ez az értelmezés a nő és apja esetében is megállja a helyét.
Ha az ödipális küzdelemben totális vereséget szenvedünk– és a kulcsszó itt a totális – szintén szenvedünk. Az abszolút ödipális vereség olyan megaláztatás, amely önmagában is aláaknázhatja az egyén önbizalmát. Az “abszolút” szó alatt azt értem, hogy a gyerek úgy érzi, semmilyen fajta érzelmi kontaktust nem sikerült létesítenie a szeretett szülővel, ez pedig mélységes kudarcérzettel tölti el.Vagy egyszerűen nem tud közel kerülni a szülőhöz, aki képtelen lehet arra, hogy bármilyen fajta pozitív érzelmet nyilvánítson gyereke felé. Esetleg a másik szülő áll folyamatosan az útban. Az effajta érzelmi vereség később mardosó, krónikus alkalmatlansági és kisebbrendűségi érzéseket okozhat a szexualitás területén. Sokféle romboló kapcsolatmintához járulhat hozzá – nem utolsó sorban ahhoz a háromszög típushoz, amelyben az illető reménytelenül szerelmes valakibe, aki más felé kötelezte el magát. Az Árulás boldogtalan Eszközévé válhat, aki unos – untalan a szerető házasságának zárt ajtaján kopogtat. Vagy pedig Elárulttá, gyámoltalanul ismételve az ödipális vereséget a stabil, de az erősebb anya – apa vetélytárs által megalázott partner szerepében. Úgy a totális ödipális győzelem mint a teljes ödipális vereség esetében pszichológiai értelemben képtelenek vagyunk leválni a szeretett szülőről, és egyik személyiségrészünk sohasem lesz képes túlnőni gyerekkorán. Ilyenkor olyan ismétlődő kapcsolatdinamikák foglyaivá válunk, melyekben az eredeti problémát folyton háromszögön keresztül igyekszünk helyreigazítani
Freud úgy találta, hogy az ödipális konfliktus legegészségesebb feloldása egy fajta mérsékelt vereség, amikor elég szeretetet kapunk a szeretett szülőtől, de egyszersmind kénytelenek vagyunk azt is tudomásul venni, hogy a szülők kapcsolata végső soron megingathatatlan.Ilyenkor megtanulhatjuk tisztelni más emberek kapcsolatát és önbizalmunkat a bűvös szülői körön kívüli viszonyok kialakításával építjük fel. Ezekben az esetekben a Winnicott által “elég jó”-nak nevezett tartományában járunk: egy elég jó szülői házasság, elég jó kapcsolat mindkét szülővel és elég szeretet és kedvesség ahhoz hogy az odipális vereség megfelelő, családon belüli biztonságérzettel és annak tudatával párosuljon, hogy az illetőt továbbra is szeretni fogják.Ugyanilyen fontos az is, hogy ne kelljen a vetélytárs- szülő büntetésétől tartanunk. Sajnos sok szülő, akik maguk is kiéhezettek érzelmileg és belekeseredtek rossz házasságukba, megbüntetik gyerekeiket amiért “ellopják” partnerük szerelmét. Jóllehet fel kell ismernünk, hogy nem helyettesithetjük az egyik szülőt azért, hogy megkapjuk a másikat, azzal is tisztában kell lennünk, hogy a szülő, akit megpróbáltunk kiszoritani továbbra is szeretni fog bennünket. Természetesen ezt az eszményi állapotot csak nagyon kevés család éri el. Nagyon sokan szenvednek kisebb vagy nagyobb mértékben a túlzott ödipális győzelemtől vagy vereségtől. Ami igazán számit az, hogy mit kezdünk vele és mennyivel válunk tudatosabbá tőle. És semmi sem serkenti olyan hatékonyan a tudatosodást, mint egy szerelmi háromszög.
Freud pszichológiai modellje jelentős értéket képvisel, és úgy tűnik, valóban sok olyan eset létezik, amikor az abszolút ödipális vereség vagy abszolút ödipális győzelem kapcsolatba hozható azzal, hogy a későbbiekben az illető hajlamos háromszögekbe bonyolódni. De a családi románcok e modelljének megvannak a komoly korlátai is. Nem szükségszerűen az ellenkező nemű szülő az, akihez kötődünk, hanem a velünk azonos nemű is lehet. Az ödipális érzelmek végső soron ugyanis nem felnőtt értelemben “szexuális töltetűek”, sokkal több közük van az érzelmi összeolvadáshoz.Tulajdonképpen tehát sok, látszólag tisztán szexuális felnőttkori érzelem számos, nem mindig tudatos emocionális réteget is hordoz.Egy, az azonos nemű szülővel kapcsolatos ödipális győzelemnek vagy vereségnek ugyanolyan fájdalmas kihatásai lehetnek és ugyanúgy kapcsolati háromszögek kialakulásához vezethet a későbbiekben. Az egyén úgy érezheti, kibillent tulajdon nemiségéből, ugyanis szexualitása modelljéül a szeretett szülő szolgál és a kötelék vagy túlságosan gyenge vagy negatív ahhoz, semhogy a modell pozitív beépülését megengedné. Egy férfi például férfiassága folytonos bizonygatásával kísérelhet meg elnyerni apja szeretetét.Hasonló módon igyekezhet egy nő is kivívni anyja szeretetét és elismerését, vagy pedig más nőket büntethet azért, mert anyja nem volt képes szeretni őt. Egy felnőttkori háromszög esetén a vetélytárs titokban sokkal fontosabb lehet a vágy látszólagos tárgyánál. Annak belátásához, hogy a helyzet pszichológiailag sokkal bonyolultabb, mint elsőre tűnik, nem kell mást tennünk, csak meghallgatnunk, milyen megszállottan foglalkozik egymással az Elárult és az Árulás Eszköze.
Hasznos ödipális utalások – a Vénusz mint szülői szignifikátor
A születési képlet sok mindent elmondhat szülőképünkől és a rajtuk keresztül szerzett tapasztalatokról. A képlet vizsgálatakor rábukkanhatunk néhány hasznos ödipális utalásra is. A szülők jelölői rendszerint nagyon erősen állnak és befolyással vannak az egyén érzelmi és szexuális igényeire, valamint a magáról hordozott férfi vagy nőképre. Találhatunk bolygókat a 10. vagy a 4. házban, ami mindjárt azt sugallja, hogy a szülő valami mitikusnak vagy archetipikusnak a hordozója vagy képviselője. Az, hogy nem állnak bolygók a szülőket jelölő házakban, még nem jelenti, hogy az illetőnek ne lenne konfliktusa a szüleivel vagy ne vetítene rájuk valamilyen szubjektív képet. De minden gyarlóságával egyetemben is, többnyire könnyebb a szülőt egy másik emberi lényként érzékelni. Amikor bolygók állnak ezekben a házakban, a planéták istenei a szülő arcával, a szülő köntösében jelennek meg. Tulajdon sorsunk, belső utunk egy darabja már életünk nagyon korai szakaszában szembejön velünk anyánk vagy apánk álarcában, és a családi örökségen keresztül száll ránk. Bár ez nem nevezhető “rossznak” vagy “negatívnak”, hordoz magában valami hatalmasat, megbűvölőt és kényszereset a szülői kapcsolatokról, ami magasabb szintű tudatosságot igényel, integrációja pedig fokozott erőfeszítéseket tesz szükségessé.
A felnőttkor ismétlődő háromszögei gyakran a szülőket jelölő házakban álló planétákkal állnak kapcsolatban. Sokszor találjuk a Vénuszt a 10 vagy a 4 házban. A Vénusz jelöli mindazt, amit szépnek és értékesnek tartunk, ezért szeretünk magunkban és másokban. Ha a születési képletben az egyik szülő jelenik meg Vénuszként, az a szülő mindannak a jelképévé válik, amit a legszebbnek, legértékesebbnek és a leghasznosabbnak tartunk.Ebben önmagában nincs semmi rossz. De azt is jelentheti, hogy saját szépségünket és értékünket vetítjük ki a szülőre, ebben az esetben pedig sok minden függ attól, hogyan kezeli a szülő ezt a projekciót. Ilyenkor rendkívül szeretereméltó és értékes tulajdonságokkal, jellemvonásokkal ruházzuk fel a szülőt és beleszeretünk, mert szerelmesek vagyunk ezekbe a sajátosságokba.
Remélhetőleg ahogy érünk, végül vissza is vonjuk ezeket a projekciókat, és felismerjük, ugyanúgy tartoznak hozzánk is, mint anyánkhoz vagy apánkhoz. Ez a folyamat elősegítheti egy tartós, szeretetteljes kötelék kialakítását szülő és gyerek között, amelyben kölcsönösen értékelik egymás közös jellemvonásait. De nem minden szülő mentes a gyerekével kapcsolatos hátsó szándékoktól. Ha a szülő túlságosan sóvárog a szeretetre és az elismerésre, tudattalanul a projekció állandósításán dolgozik majd, hogy mindörökre Vénusz maradjon a gyerek számára. Vénusz nem érzelmi nagylelkűségéről híres a mítoszokban. Hiú istennő, aki minduntalan szerelmi háromszögekbe bonyolódik. Ha a Vénusz képe kivetítve marad a szülőre, sosem fogjuk felismerni magunkban. És akkor folyamatosan szülőpótlékokat keresünk, akikre kivetíthetjük mindannak a képét, ami kívánatos és értékes az életben, és folyton rá is találjunk majd a nálunk annyival értékesebbnek tűnő vénuszi szerelem tárgyaira. Vagy pedig, magunk játszva el Vénusz szerepét, újra meg újra megpróbáljuk visszaszerezni, és egyik szeretőnket összeugrasztjuk a másikkal, hogy meggyőzzük magunkat, végülis tényleg értékesek vagyunk. Ahol a Vénusz jelen van, szeretünk.
A velünk azonos nemű szülő házában álló Vénusz egyik legjellemzőbb sajátossága a rivalizálás. Jóformán állandóan úgy érezhetjük magunkat, mint Hófehérke. Ha a Vénusz egy női képlet 10 házában áll, mély és fájdalmas rivalizálás folyhat anya és lánya között. A lány nézőpontjából az anya nagyon féltékenynek tűnhet, jóllehet ez a féltékenység burkoltan, szűnni nem akaró kritika, vagy a lány női önbizalmának finom alááknázása formájában fejeződhet ki. Sajnos, a féltékeny vagy rivalizáló anya gyakran objektív valóság. De a saját Vénuszunk áll a 10 házban, és előbb utóbb el kell fogadnunk saját féltékenységünket is. Ha a Vénusz az azonos nemű szülő jelölője, a vénuszi tulajdonságok megoszlanak a szülő és gyerek között. Az archetipikus szerelem istennő képe, akinek mindenki másnál szebbnek és szeretettebbnek kell lennie, nemzedékeken keresztül öröklődhet át a családban. A képet azonban személyes szinten kell kifejezni, nem pedig minduntalan a szerelem tárgyáért vívott harccá alacsonyítani. Ebben az esetben ugyanis a szerelem tárgyának elnyerése talán nem is olyan fontos, mint a vetélytárs legyőzése. A rivalizálás és a féltékenység közeli rokonok, és amikor a Vénusz a velünk azonos nemű szülő jelölője, szépséges, irigylésre méltó vonásokat tulajdonítunk a szülőnek és azt szeretnénk, ha mi is rendelkeznénk ilyenekkel. Ekkor, saját vénuszi mivoltunkat – egy hatalmasabb, jobb és szebb Vénuszét – megerősítendő, versengeni kezdünk.
A szülők egy fajta szexuális töltetű félelmet is érezhetnek a gyerek láttán, aki a szemük láttára válik nemileg éretté. Ez a fenyegetettségérzet azon alapulhat, hogy fokozott mértékben tudatában vannak szexuálisuknak. Amikor a Vénusz szülői jelölő, nem csak a szülő érezhet így, hanem az érzelem szülőben és gyermekben egyaránt megjelenhet. A szülő és gyerek közötti esetleges erotikus érzelmek felismerése azonban nem jelenthet mentséget a gyerek szexuális zaklatására. És nem jelenti azt sem, hogy kapcsolatuk “abnormális” lenne. De a gyerekek, a maguk gyermeki módján nagyon csábítóak is lehetnek. “Próbálgatják” szexualitásukat. Se nem várnak se nem igényelnek felnőttes szexuális választ, de azáltal kell felfedezniük tulajdon testi és érzelmi identitásukat, hogy azt a szülővel szemben juttatják kifejezésre.Ezek a dolgok egyszerűen hozzátartoznak a családi élethez. Nem betegesek, hanem emberiek és teljes mértékben egészségesek. Az erotikus energia, amely része minden egyén gyerekkori fejlődési folyamatának, azért vezetődik le a családban, mert az a a gyermek számára megfelelő hely a levezetésére.A szülő részéról ugyanígy természetes és helyénvaló pozitívan reagálni rá – de helytelen ezt destruktív módokon kifejeznie. Egyes gyerekek nagyobb erotikus energia csomagot hordoznak másoknál – ez olyan tényezőkön múlik, mint pl .a Vénusz és a Mars pozíciója a gyerek születési képletében. Hasonlóképpen, egyes szülők fogékonyabbak lehetnek rá másoknál, és a szülő és gyerek közötti szinasztria rávilágíthat, miért is van ez így. Ahhoz, hogy természetes medrében tartsák a folyamatot és elkerüljék a háromszög csapdáját, fontos, hogy a szülők kapcsolata elég szilárd lábakon álljon. Egy kislány, 4. es házas Vénusszal megkísérelheti szétugrasztani szüleit, hiszen olyan bájos – kellemes érzelmeket táplálnak egymás iránt szeretett papájával. És ha a szülők házassága nem stabil, csoda-e, ha az anya, anélkül hogy tudatában lenne, ellenségesen vagy rivalizáló módon kezd el viselkedni?
Megosztott lojalitás
Éljünk akár a legboldogabb és érzelmileg a legstabilabb családban is, egy és ugyanazon szülő iránt egyszerre érezhetünk mély szeretetet és intenzív féltékenységet, mint pl. egy 4 házas Vénusz és egy 10 házas Hold esetén. Ilyen bolygóállás van napjaink egyik leghírhedtebb háromszögének szereplője, Károly herceg képletében is. Az ilyen konfigurációkat a vetélytárssal való nagyfokú azonosulás jellemezheti. A gyermek végül egyszerre találhatja magát az Áruló és az Árulás Eszköze szerepében. Ez nem járul hozzá ahhoz, hogy jó véleménnyel legyen magáról, igy valószínűleg el kell fojtania valamit. Az efféle amibivalenciát a fiatal ego egyszerűen nem képes kezelni. Ha valaki, minden apa – kötődésével egyetemben kifejezi 4. házas Vénuszát, megsérti és elárulja az anyát. És egy 10 házas Holddal hogy is tehetne ilyet azzal az emberrel, akivel annyira azonosult érzelmileg.? Ilyenkor elfojthatja a Vénuszt, a későbbiekben pedig egy háromszögben találja magát anélkül, hogy megértené, milyen korai minta működteti azt. De elfojthatja az anya iránti érzelmeit is. Ilyenkor házasságok szétdúlójává válhat, ahogy azokban az időkben nevezték, amikor még voltak házasságok. Pszichológiai értelemben a házasságok szétdúlója olyan személy, aki nem csupán azért furakszik be egy stabil kapcsolatba, mert őszinte érzelmeket és vágyat érez szerelme tárgya iránt, hanem mert kényszeres szükséglete hogy átvegye a vetélytárs szerepét akivel titkon azonosítja magát – a szó szoros értelmében eggyé olvadva vele.
Az effajta minta meglétét nagyon nehéz felismernünk magunkban. Ha az Árulás Eszközének a szerepében kötünk ki, szeretjük azt hinni, hogy őszintén beleszerettünk partnereinkbe, az a tény pedig, hogy már egy stabil kapcsolatban élnek, pusztán balszerencse. Tévedésből nem a megfelelő emberrel kötöttek házasságot vagy nem jószántukból házasodtak meg, mert már úton volt a gyerek. A racionalizálás bármelyik formáját választjuk is, az Árulás Eszköze – szerepkörünket a már meglévő kötelék szerepének leértékelésével igazolhatjuk. Ez időnként rendkívüli naivitásról tanúskodik és óriási csalódást, sérülést okoz, amikor az illető rájön, hogy a “nem kívánatos” házastárs sokkal többet jelent a szeretett lény számára, mint azt az Árulás Eszköze valaha is képes lett volna beismerni. Borzadva kell ráeszmélnie arra is, hogy kezd hajszálpontosan úgy viselkedni, mint a megvetett vetélytárs, akit kezdetben egy “csak a gyerekek miatt van vele” – legyintéssel intézett el. Megoldatlan szülői témákkal a háttérben rendkívül erős lehet a kényszer egy pár szétugrasztására, különösen amikor a vetélytárs közeli barát/barátnő is egyben, ami kedvez az eredeti családi háromszög légköre újrateremtésének.
Megláthatunk aztán nem különösebben szeretetreméltó tulajdonságokat is a szeretett szülőben.Egy férfinak pl, akinek a 10 házban áll a Vénusza, Hold – Plútó kvadrátja vagy Hold – Szaturnusz oppozíciója , Vénusz – Szaturnusz vagy Chiron együttállása is lehet. Az ilyen kombinációkban két, egymástól nagy mértékben különböző anyakép fejeződhet ki: egyikük a szerető és szépséges, a másik a fenyegető és sérüléseket osztó. E kétféle sajátosság a későbbiekben hajlamos két külön személy – az Elárult és az Árulás Eszköze – alakjában megnyilvánulni. Ezt nevezte Jung “hasadt animának” vagy nők esetén “hasadt animusnak”. Jungot intenzíven foglalkoztatta ennek a mintának a pszichodinamikája, ugyanis maga is szenvedett tőle. Jóllehet meglehetősen mereven határozza meg ezeket a fogalmat, így rugalmasabban kell értelmeznünk őket, hasznos segítséget nyújthatnak annak megértéséhez, miért van szükségünk háromszögekre és miért cserélhető fel titokban azok három pontja. Valószínűleg mindhárom személy ugyanattól a megoldatlan szülői dinamikától szenved. Különösen erős lehet és kényszerítő erejű háromszögeket eredményezhet a belső hasadás amikor ugyanabban a szeretett szülőben jelennek meg a látszólag kibékíthetetlen ellentétek. Egyes szülők esetében ezek az ellentétek nem annyira végletesek, mások esetében fokozottan azok. Az ilyen szülők megbűvölnek és gyakran nagy erotikus vonzerőt gyakorolnak, hiszen olyan rejtélyesek. A szülő gyönyörű és szeretetreméltó, egyszersmind megsebez, kegyetlen, érzéketlen, pusztító vagy más módon feldolgozhatatlan. Az emberi pszichének rendkívül nehéz elfogadnia a szélsőséges ellentétek egyidejű jelenlétét, ezért van szüksége két személyre ahhoz, hogy az ambivalens érzelmeket megtapasztalja Az egyik személy a Vénusz, a másik a Plútó, vagy a Szaturnusz, vagy a Chiron, vagy a Mars vagy pedig az Uránusz szerepét kapja.
A szélsőséges ellentéteket hordozó szülőképek háromszögek kialakítására hajlamosíthatnak felnőttkorban. Kialakítunk valakivel egy kapcsolatot, és az idő múlásával az illető hasonlítani kezd a szülő egyik arcára. Néhány évnyi együtt élés után mondogatni kezdjük magunknak és barátainknak: “A párom annyira birtokló, némi levegőhöz kell jutnom” – és ott a Vénusz a 10. vagy a 4. házban, kvadrátban a Plútóval. “A párom annyira korlátozó és konvencionális, muszáj szabadnak lennem ahhoz, hogy önmagam lehessek” és ott a Vénusz a 10. házban, Hold- Szaturnusz oppozicióval. Úgy érezzük, kapcsolatunk nem olyan szép, erotikus, szórakoztató, ahogy azt párkapcsolattól elvártuk volna. Ekkor igazolva látjuk a Vénusz szerepét játszó szerető jelenlétét. A hasadás ugyan a külvilágban nyilvánul meg, de valójában azt a két ellentétes minőséget tükrözi, amelyet nem tanultunk meg kezelni az egyik szülőnkkel való kapcsolatunkban. Természetesen az effajta, szülővel kapcsolatos meghasonlások a legmélyebb szinten azokról az ellentétekről szólnak, melyeket nem oldottunk meg saját magunkban. Valamennyi háromszög, a családi háttérből eredeztethetőket is beleértve, végső soron saját, megéletlen belső életünkkel áll kapcsolatban. Ha képessé válunk saját ellentéteink kibékitésére, szüleinknek is képesek leszünk megengedni, hogy ellentmondásosak legyenek. Nincs semmi rendkivüli abban, hogy egy szülőnek egyszerre van egy elbűvölő, szeretetreméltó vénuszi oldala, meg egy visszahúzódó szaturnuszi ill. követelődző plútói is.Az embereknek sokféle arcuk lehet és egyszerre szerethetnek és okozhatnak sérüléseket is nekünk. De ha maguk sem tanulták meg kezelni ellentmondásaikat, az effajta ellentéteket elfogadhatatlannak tarthatjuk szüleinkben. Ilyenkor nem kapunk segítséget ahhoz, hogy megtanuljuk integrálni ellentéteinket. És ezek közül néhány – asztrológiai értelemben – túlságosan szélsőséges ahhoz, hogy korai életéveinkben érdemben foglalkozzunk velük. Ez alatt a Vénuszt vagy a Holdat a Szaturnuszhoz vagy a Chironhoz kapcsoló konfigurációit értem, amelyek olyasfajta bölcsességet igényelnek, amit csak az idő és a tapasztalat hozhat meg, akárcsak ha ugyanezek külső bolygókkal állnak fényszögben, amit egy fiatal gyerek valószínűleg szintén nem képes személyes szinten integrálni.
Kettéhasadt családok : 4-10 házas oppozíciók
A szülők válása is eredményezhet családon belüli háromszögeket. A születési képletben ezt gyakran 4 -10 házas oppozíciók tükrözik.Ezek a szembenállások nem utalnak szükségszerűen a szülők válására, de lélektani, és talán fizikai szinten is rendszerint konfliktusban vannak és eltávolodtak egymástól. Amikor ellentétekként tapasztaljuk meg szüleinket, rendszerint arra kényszerülünk, hogy valamelyik oldalára álljunk. Erre saját, a helyzet kezelésére való képtelenségünk kényszerít bennünket, és időnként az egyik szülő sem tudja megállni, hogy meg ne próbálja kicsikarni a gyerek lojalitását, amit majd fegyverként használhat a másik szülővel szemben. Egy ilyen helyzetben, mint mindig, a hangsúly egy, a személyiségen belüli ellentéten van, amelyet az egyén kezdetben a szülein keresztül tapasztal meg, és amelyet a szemben álló bolygók fejeznek ki a horoszkópban. Ezt végső soron belső szinten kell kezelni. De a szülők tudattalansága megnehezítheti és meghosszabbíthatja ezt a folyamatot. Még ha nem is nehezedik ránk szülői nyomás, sem biztos, hogy kezelni tudjuk a megosztott lojalitás kérdését, ill. hogy a szülők akkora egyetértésben lennének, hogy semmiféle érzelmi nyomást ne gyakorolnának gyerekükre. Általában amikor a szülők olyan boldogtalanok hogy elválnak, nincsenek abban a hangulatban, hogy együtt működjenek egymással. A válások elemi érzelmeket korbácsolnak fel bennünk, többek közt jelentős mértékű bosszúvágyat is, főleg ha a válást egy háromszög idézte elő.
Nem ritka, hogy a gyerek végül már úgy érzi magát mint egy football labda egy különösen agresszív focimeccsen. Az egyik szülő, főleg, ha ő játssza az Elárult szerepét, burkoltan vagy nyíltan kizárólagos jogot formálhat a gyerek birtoklására, hogy fájdalmat okozzon az Árulónak. Úgy tűnik, meglehetősen sokak számára hangzanak ismerősen bizonyos szövegek:”Apád azért hagyott el, mert egy rohadék. Nem tudott szeretni. Egyikünket sem szeretett, különben nem ment volna el azzal a nővel.” Egy fiúgyerek számára így szólhat az üzenet: “Remélem, ha felnősz, nem leszel olyan, mint ő.” Egy lány gyerek számára pedig így: “Remélem, ha felnősz, nem mész feleségül valakihez, aki olyan, mint ő.” Az ilyen üzeneteknek nem kell szóban elhangozniuk. Mártíromságon, folyamatos szenvelgésen keresztül is ki lehet fejezni őket. A szülők válásakor az Elárult, a gyerekből kicsikart együttérzés révén nagy hatalomra tesz szert annak pszichéje felett. A gyerekek nincsenek felkészülve arra, hogy eltávolodjanak a háborútól és objektíven tekintsenek a szakításra. Ez valakinek a hibája kell legyen: ha nem az övék, akkor valamelyik szülőé. És a gyerekek vissza sem merik utasítani ezeket az üzeneteket, hiszen rettegnek attól, hogy magukra haragítsák azt az szülőt, aki most egyedüli gondviselőjükké vált. Társadalmunkban a szülők válása esetén a gyerek rendszerint az anyánál marad, még akkor is, ha ez lélektani szempontból nem a legjobb megoldás annak a bizonyos gyereknek a számára. Az apa sok tekintetben felkészültebb lehet érzelmileg a gyerek felnevelésére, de a bíróságok nem így látják. Az anyának kirívóan alkalmatlannak kell lennie ahhoz, hogy elvegyék tőle a gyereket. Ha a szülők történetesen nem házasok, az apának akár semmiféle joga nem marad arra, hogy kapcsolatot tartson a gyerekkel. Jogosan merül fel persze a kérdés, hogy pusztán azért, mert megcsalta a feleségét, megérdemli- e az apa, hogy elszakitsák tőle a gyerekét. De a háromszögeknek megvan az a tulajdonságuk, hogy nagyon kellemetlen, generációkon át hagyományozódó érzelmi következményekkel járnak, amelyek majd további háromszögeket eredményeznek.
Sok és változatos fajtája van az emberi vakságnak, és az elváló vagy szétköltöző szülők, de még azok is, akik bár együtt maradnak, érzelmileg elidegenedtek egymástól, általában megkövetelik, hogy a gyerek egyikük vagy a másikuk mellett döntsön. A másik szülő iránti érzéseket le kell tagadni, el kell nyomni, el kell hallgattatni. Ez szörnyűségesen emberi. Ha valaki fájdalmat okoz nekünk, nehezen viseljük el, hogy másvalaki, akit szeretünk, érzelmeket nyilvánítson afelé a személy felé aki bántott minket. Ha 4 – 10 -es házas oppozíciók vannak a gyerek képletében, a gyerek tulajdon belső megosztottsága egybevág a szülők egymástól való eltávolodásával. Az évek során sok sok példát láttam arra, hogy valakinek ilyen körülmények között el kellett fojtania az egyik szülő iránti mélységes szeretetét. Ezt a tagadást akár még maga is elhiheti. Amikor a Vénusz, Hold, Neptun, Nap vagy a Jupiter szülőket jelölő házban áll, tudnivaló, hogy még egy más tekintetben nagyon nehéz kapcsolat esetén is szoros, pozitív kapcsolat áll fenn az egyik szülővel. Ha ezeknek a bolygóknak bármelyike a 4 házban van, valószínűleg nagyon pozitív, akár idealizált érzéseket jelölnek az apa iránt. De ha a szülők szakítottak és az apa elment, vagy ha nem is ment el, de a 10-es házban álló bolygók oppozíciót vetnek rájuk, az egyén számára lehetetlennek bizonyulhat tudatában maradni ezeknek az érzelmeknek.Az ambivalencia túl nagy fájdalmat okozna, és túlságosan nehéz lenne elviselni azt az érzést is, hogy hűtlenné vált az anyához. Az apa talán egy másik kapcsolat miatt távozott. Talán újra megnősült és más gyerekei születtek. Ekkor a probléma halmozódik, hiszen a gyerek féltékenységéhez az anyáé is hozzáadódik, és szinte lehetetlenné teszik, hogy bevallja magának, érzelmileg kötődik apjához. A kapcsolat tönkrement és az immár felnőtt gyerek így beszél: “Nem sokat láttam apámat a válás óta.Nincs túl sok közöm hozzá.Időnként találkozunk, de ez nem nevezhető igazi kapcsolatnak.” Mivel összeegyeztethetetlenek a megosztott lojalitással, minden pozítív, szeretetteljes érzést a felszín ílá söprünk. Azért kell elfojtanunk őket, hogy pszichológiai értelemben túléljünk – és anyánkkal kell együtt élnünk.
Ha szeretetet és idealizálást sugalló bolygók állnak a 4. házban és a szülők elváltak, az apa iránti elnyomott érzelmek a későbbiekben háromszögek táptalajává válnak.Ez mindkét nemre igaz. Nincs semmi meglepő abban, hogy egy ilyen családi háttérrel rendelkező nő, az Árulás Eszközévé válva egy nős férfi karjaiba veti magát. Ugyanígy, azáltal hogy feleségül megy egy ugyanolyan férfihez, amilyen az apja, az Elárult szerepébe is kerülhet. Vagy, védekezésből, hiszen eltökélte, nem fog úgy járni mint az anyja, Árulóvá is válhat. Egy ilyen háttérrel és konstellációkkal rendelkező férfi tudattalanul olyan nőt választ majd, mint az anyja, hogy a későbbiekben borzadva ismerje fel: egy cipőben jár az apjával. A háromszög elkerülhetetlennek tűnik, hiszen minél kevésbé tudatosak a szeretett, hiányzó szülők iránti érzelmek, annál biztosabb, hogy a későbbiek megjelennek egy felnőttkori kapcsolatban.
Ezeka tudattalan érzelmek átfedhetnek a nemek között.Nem korlátozódnak szükségszerűen olyan nőkre, akik más férfiakban keresik a hiányzó apát, vagy férfiakra, akik ugyanabban a szerepben találják magukat, mint az apjuk. Egy férfi, akinek Vénusza, Neptunja vagy a Holdja a 4. házban áll és elvesztette az apját, egy másik nőben is keresheti az apai minőségeket.Vagy, ha meleg, egy másik férfiben. Ezeket a dinamizmusokat nem szabad mereven, csak a szexualitás határain belül értelmeznünk, hanem egy bizonyos sérülés meggyógyitására irányuló kisérletet kell látnunk bennünk. Ezen kivül arra irányuló törekvéseinket is tükrözik, hogy felnőttkori viszonyainkban kapcsolatba kerüljünk azokkal az archetipikus tulajdonságokkal, melyek először a szüleinkben csillantak fel előttünk és amelyeket végül saját magunkban kell megtalálnunk.Mivel valami megoldatlan, kezeletlen dolgot hordozunk magunkban, hűségesen újrateremthetjük szüleink házasságát. Ekkor ugyanabban a háromszögben találjuk magunkat, ennek bármelyik pontját elfoglalhatjuk, szereplői pedig mindkét nembéliek vagy velünk azonos neműek is lehetnek. Ezek a háttérben ható dinamizmusok nagyon is nyilvánvalónak amikor gondolkozni kezdünk rajtuk. De amikor egy háromszög kellős közepén vagyunk, meglehetősen nehéz eltöprengeni felőlük. Nagyon könnyű, amikor a kivülálló asztrológus vagy pszichoterapeuta szerepében vagyunk, vagy akár egy bizonyos fokú pszichológiai ismeretekkel rendelkező barátéban – már ha egyáltalán létezik olyasmi, hogy teljes mértékben kivül álló személy. Megfigyelőként sok, felnőttkori háromszög családi gyökereit láthatjuk világosan, de ugyanez rendkivüli nehézségeket okoz, ha mi magunk vagyunk benne egy háromszögben. És minél tudattalanabbak vagyunk szülői dinamizmusainkat illetően, valószinűleg annál kényszeresebb lesz majd érzelmileg a háromszög és annál nehezebb lesz megőriznünk tisztánlátásunkat is.
De attól, hogy átlátjuk, még bele lehetünk ragadva, hiszen valamit meg is kell élnünk. Pusztán intellektussal nem gyógyíthatunk meg semmit. De a háromszög által felszínre hozott érzelmek megváltozhatnak, és belső, de akár külső változást is eredményezhetnek. A háromszögekben az a szomorú, hogy mindenki veszit. Előbb vagy utóbb, ilyen vagy olyan szinten mindhárom ember megsérül. Az Árulás Eszköze akkor is phürroszi győzelmet arat, ha sikerül a korábbi kapcsolat megszakadását előidéznie és “megszereznie” szerelme tárgyát, akiért harcolt. Az Árulónak végül választania kell, és még ha nyert is valamit, valamit el is veszít. De ugyanennyire phürroszi Az Elárult győzelme is, akinek sikerül “visszaszereznie” megtévedt párját. Ödipuszi hatalmunkat gyakorolva visszafordítottuk a gyerekkorunkban elszenvedett ödipális vereséget. De mit nyertünk valójában és mivel kell együtt élnünk a történtek után? Úgy tűnik , a háromszög bármelyik pontját részesítjük is előnyben, elmaradhatatlan a rossz szájíz. Ha mi vagyunk az Árulás Eszköze, egy nagyon fájdalmas döntést kényszerítettünk ki valakiből, amit gyakran nemcsak érzelmileg, de anyagilag is nagyon megsínylenek, és ez rossz vért szül. De ennél sokkal fontosabb, hogy ha tudattalanok maradunk, semmit sem tettünk a háromszög mögött rejtőző belső hasadás meggyógyítása érdekében. Csak külső változást értünk el – de semmi nem változott meg valójában.
Szaturnusz és Chiron – a biztonságérzet hiányából fakadó háromszögek
A családi háromszögek egy másik következményeként elidegenedhetünk saját nemünktől. Egy megoldatlan ödipális küzdelem azt eredményezheti, hogy elveszítjük bizalmunkat saját szexualitásunkban. Ha intenzív rivalizálás és versengés folyt köztünk és a velünk azonos nemű szülő között, ez elkerülhetetlenül hatással lesz majd későbbi barátságainkra és a saját nemünk -beliekkel való viselkedésünkre is. Ha egy nőnek olyan anyja volt, aki legyőzhetetlen vetélytársat jelentett a számára és akitől fájdalmas és megalázó vereséget szenvedett gyerekkorában, ez aláaknázza női önbizalmát. És mivel nem bízik magában, más nőkben sem fog. Úgy fogja találni majd, hogy mindannyiuk elég hatalommal rendelkezik ahhoz, hogy “elvegye tőle” azokat, akiket szeret. A bizalomnak ez a fajta hiánya a saját nembéliekkel szemben igen súlyos mértékű lehet. Egy nőnek csodálatos baráti kapcsolata lehet egy másik nővel, aztán találkozik egy valóban helyes férfivel, járni kezdenek egymással , de bemutatja-e barátnőjét a partnerének ? Az alattomban munkáló szorongás és gyanakvás nagyon megnehezítheti a dolgokat és a nő tudattalanul még elő is készítheti a terepet ahhoz, hogy megcsalják. Tudattalanul olyan barátnőket választhat például magának, akikkel újrajátszhatja konfliktusát az anyjával, hiszen nekik maguknak is vannak megoldatlan konfliktusaik az anyjukkal. Ugyanez érvényes a férfiakra is. Ha egy férfinek bizonyos helyzetben destruktív módon kellett versengenie az apjával, bármelyik másik későbbi kapcsolatában felmerül majd a rivalizálás kérdése, mert a többi férfi potenciális vetélytársat jelent számára. Ennek az embernek folyton résen kell lennie. Ebben az esetben nem a szokványos értelemben vett birtoklásról van szó, hanem valami merőben másban gyökeredző dologról.
Az olyan bolygóállások, mint a Vénusz és a Szaturnusz vagy Chiron fényszögei nem azért járulhatnak hozzá ezekhez a dinamikákhoz, mert önmagukban ödipálisak lennének, hanem mert a biztonságérzet olyanfajta hiányára utalhatnak, amely részét képezi a családi háromszögnek. Hasonlóképpen, a Marsnak a Szaturnusszal vagy a Chironnal alkotott fényszögei mély bizonytalanságot tükrözhetnek a szexualitás terén, amelyet a családi háromszögek felerősítenek, vereségérzetet eredményezve. Ezek a fényszög típusok kudarc – ismétlési kényszert idézhetnek elő a későbbiekben, vagy arra csábíthatnak valakit, hogy azáltal kísérelje meg orvosolni sérülését, hogy háromszögekben fitogtatja potenciáját. A háromszögek kialakítására való hajlam nem írható le egyetlen asztrológiai sémával, inkább sok különböző kombinációról van szó, amely különböző szülőképeket, azok kezelési módjait, valamint a gyerekkor természetes és elkerülhetetlen ödipuszi szakaszára adott különféle reakciókat írják le. A Vénusz – Szaturnusz és a Vénusz – Chiron fényszögei nem előidézői annak, hogy valaki “belevonódik” egy háromszögbe, hanem az emberi korlátok mély és velünk született ismeretét jelzik, amely gyerekkorban, amikor még fel sem merül egy ilyesmi pozitívumainak megértése, az alkalmatlanság érzetet kelthet a gyerekben és tönkreteheti. Ilyenkor saját magát hibáztatja a szeretett szülő elvesztéséért vagy a tőle való elidegenedésért és később úgy érezheti, partnerét sem képes megtartani, mert egy vetélytárs mindig elveszi majd tőle.
Az élet delén az ödipális élmények nem ritkán nagy robbanással törnek a felszínre, ugyanis az erre az időszakra jellemző bolygóciklusok – a Szaturnuszé, Neptuné, Uránuszé – olyan konfigurációkat képezhetnek, amelyek gyermekkori témáinkkal hozhatnak kapcsolatba bennünket. Az életközép tranzitcsoportjainak hatására jókora adag megéletlen élet követelődzhet megélődés után, és azok a megoldatlan családi háromszögek, amelyeket mindeddig sikerült elfojtani, azért törhetnek végre a felszínre, mert megéletlen lelki tartalmakat hordoznak.De nem mindegy, milyen erős konfliktusról van szó. Sokkal hamarabb is a felszínre kerülhet.Vannak emberek, akik már nagyon korán, amint kapcsolatokat kezdtek kialakítani – megtapasztalják a háromszögeket. Nem minden háromszög gyökeredzik a szülőkkel való viszonyban, és a szülői háttér valami más, mélyebb dologgal is összefüggésben lehet. Felmerülhet a kérdés, mi lehet mélyebb még az ödipuszi dinamikánál is, de gondoljunk csak Jung híressé vált mondására, miszerint még a pénisz is fallikus szimbólum. Egy megoldatlan családi minta, pl. a fentebb vizsgált vénuszi témák esetén, jó esély van arra, hogy a megfelelő tranzitok hatására hirtelen megjelenjen valaki külső életében is. Egyesek számára talán ez az egyetlen lehetőség arra, hogy bármiféle gyógyulás, megbékélés bekövetkezhessen.De a szülők témája archetipikus téma is egyben : miért is szomjazunk annak a bizonyos szülőnek a szeretetére, és mit jelképez ez a szülő a tulajdon pszichénk számára.És ez mindig kapcsolatban áll azzal amit az egyénnek ki kell fejlesztenie magában – azaz tulajdon sorsával.
Amennyiben személyiségünk fontos elemei nem fejlődhettek ki, az élet delén, különösen amikor az Uránusz oppozicióba kerül eredeti helyzetével, ( Bővebben : Liz Greene: Az Uránusz, Életünk állomásai: A negyvenes évek)a felszínre törnek. És nem ritkán főleg egy másik személyben látjuk viszont önmagunk e száműzött darabkáit. Ez a legjellegzetesebb módja annak, ahogy pszichénk, integrációt követelve bekopogtat az ajtón. Abbeli szükségletünk, hogy önmagunk teljesebb változatává váljunk, egy hirtelen vonzalommal is kezdetét veheti. De önmagunk megéletlen darabkái testet ölthetnek a vetélytársban is.Meglepő módon a vetélytárs pszichológiai értelemben fontosabbá válhat, mint az a személy, akiért a harc folyik. De ha a háromszögeknek nem volt mintája korábban életünkben, az, ami életünk közepét dúlja fel, nem feltétlenül valamilyen megoldatlan családi problémával áll kapcsolatban. És ha mégis, akkor a kérdést egy tágabb összefüggésben kell vizsgálni.
A megéletlen élet háromszögei
Most érkeztünk el ahhoz a kérdéshez, mi rejtőzik valójában a háromszögek dinamikájának mélyén : a szülői háromszögek, védelmi és hatalmi játszmák meg a többi látszólagos kiváltó ok mögött, amelyek miatt a háromszögek megjelennek életünkben. Meggyőződésem, hogy minden háromszög magában foglalja a megéletlen élet egy elemét, és úgy tűnik, különböző okokból csak a háromszögek keltette hatalmas érzelmi viharok tesznek képessé ennek a megéletlen életnek a felfedezésére. Érési folyamatunk legfontosabb eszköze, az elárultatás archetipikus élmény.Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindannyiunknak megkeseredett cinikusakká kell válnunk. De fontos felismernünk, miként is akadályoz meg arról való fantáziálásunk, hogy milyennek is kellene lennie az életnek meg a szerelemnek abban, hogy felnőjünk és az emberek családjának teljes értékű tagjaivá váljunk. A megcsalatás az az eszköz, ami kipukkasztja és felismerteti velünk ezeket a fantáziákat. Megpróbálunk bezárkózni és másokat is bezárni gyerekkori fájdalmainkat kompenzáló fantáziavilágunkba. Mivel minden gyerekkor fájdalmas, naiv hiedelmeink, melyeket magunkban hordozunk, szintén archetipikusak és ártatlanságukkal valamint az isteni szülővel való egyesülés állapotának képzetével a Paradicsomot idézik. Az édenkerti kigyó tehát ennek az archetipikus árulás – szerepnek a jelképe, és mivel jelenlétének előidézője az ártatlanság állapota, előbb-utóbb szinre lép, hogy szétrombolja összeolvadásunkat.
Az elárultatás miatti fájdalom kezelésére nincs recept. De egy archetipikus távlat segíthet más szemmel tekinteni a dolgokra, jóllehet az értelmezés és az imagináció nem képes eltüntetni a fájdalmat. Erre a fajta gyötrelemre nincs orvosság. De különbség van az értelmetlen fájdalom és megértéstől kísért fájdalom között. Az utóbbinak átalakító ereje van. Tudatosság hiányában a háromszögek hajlamosak megismétlődni: a forgatókönyv ugyanaz marad, a szereplők cserélődnek. A háromszögek egy része valódi átalakulást képes előidézni. Széttörik a régi mintát, az új kapcsolat pedig ténylegesen boldogabb és kielégítőbb lesz. Vagy pedig a háromszög energia, belső erőforrások felszabadításának célját szolgálta, és minden megváltozik még akkor is, ha helyrejön a korábbi kapcsolat, vagy ha az egyén egyik fél mellett sem dönt. De még mindig ugyanazok vagyunk, akik voltunk, és bármennyire igyekszünk is átszervezni életünket, amennyiben nem kezelünk egy belső témát, az új kapcsolatban is ugyanazok a minták ütik majd jel a fejüket. Meglehet, jobban összeillik majd új társával, de az egyénnek még mindig foglalkoznia kell saját pszichéjével is.
A háromszög nagy trigonként is működhet a képletben. Az energia körbe- körbe kering, visszaáramlik önmagába és semmi mást nem táplál az egyén életében. A háromszög mindhárom szereplője hajlamos egymásra vetítgetni bizonyos személyiségelemeit. A háromszög rögzíti ezeket a projekciókat és hatalmas ellenállást fejthet ki mindennemű változással szemben. Tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy a háromszög a változásnak való ellenállás miatt jön létre – bármilyen belső tartalom akar is tehát kifejeződni, csak projekción keresztül nyilvánulhat meg. Amikor egy ilyen háromszög megszakad,a projekció visszatér hozzánk. Akár haláleset idézi elő, akár mert kénytelenek vagyunk elengedni valakit, pszichikus energia szabadul fel. Ennek időzítése nem véletlenszerű. A háromszög egyik, két vagy akár mindhárom szereplőjében ugyanis a tudattalan tartalmak eljutottak végre arra a szintre, amelyen integrálhatóvá válnak, még ha ez egyszerűen abban a formában fejeződik is ki, hogy hagyunk valakit elmenni. Abban a pillanatban, amint képessé válunk erre, a projekciók tudatosulni kezdenek. Nem hiszem, hogy bármilyen más módon is lehetséges volna megbocsátani. Ez egy fajta kegyelmi állapot. Nem pusztán akaraterő kérdése. Nagyon szomorú, amikor nem azért halljuk az Elárulttól: ”Megbocsátok neked”, mert tiszta szívből így érzi, hanem azért, hogy állhatatlan párját visszaszerezze. A mélyben talán szó sincs semmiféle megbocsátásról, bár nem biztos, hogy ennek maradéktalanul a tudatában van, és aztán kezdődhet a véget nem érő megtorlás.A megbocsátás csak annak beismeréséből fakadhat, hogy nekünk is részünk van a háromszög létrejöttében – bármelyik szerepet játszottuk is benne – és aztán visszavonjunk a projekciókat. Addig, amíg ez nem történik meg, a megbocsátás nem igazán lehetséges. Úgy tűnik, hogy csak valami olyasmiből sarjadhat ki, amit hitelesen integráltunk magunkba. Ez az egész folyamat átalakító erővel bír. Amennyiben minket csaltak meg, a puszta igyekezet nem lesz elég a megbocsátáshoz, ha pedig mi vagyunk az Árulók, nem eszközölhetjük ki ily módon a magunk számára. Csak annak az integrálásán dolgozhatunk, ami a saját lelkünkhöz tartozik.
Az elutasító szaturnuszi szülőnek, aki egy háromszögben hideg és elutasító partnerként bukkan fel újra, abbeli, saját szükségletünkhöz lehet köze, hogy fel kell állítanunk határainkat. Elfogulatlanabbul szemlélve ezt a szaturnuszi alapélményt, beláthatjuk, hogy a visszautasítás végső soron nem jelent mást, mint hogy képtelenek vagyunk elfogadni a másvalaki által megvont határokat. Tulajdon határaink hiánya vonzhat be minket egy olyan háromszögbe, amelyben az Elárult szerepét játsszuk, akit e szavakkal utasít vissza egy szaturnuszi partner : “Nem bírom ezt az érzelmi bezártságot. El akarok válni.” De mi is lehetünk Árulók, akik elmenekülünk egy olyan társtól, akinek érzelmi igényeit túlságosan fojtogatónak találjuk, de aki titkon saját arra való képtelenségünket tükrözi vissza, hogy megbirkózzunk az egyedülléttel.Az effajta élményekből fakadó kemény és fájdalmas leckék arról szólnak, amit nem fejlesztettünk ki magunkban
Amennyiben a Plútó a 10 vagy a 4 házunkban áll, talán elemi szenvedélyeinket kell felfedeznünk. De kezdetben ezt ilyenfajta szavakkal háríthatjuk : “Az anyám borzalmasan manipulatív volt”, “Az apám olyan hatalmaskodó volt”. De miért válnak manipulatívvé és hatalmaskodóvá az emberek ? Ha valaki plútói tulajdonságokat juttat kifejezésre egy kapcsolatban, nem jókedvében teszi, hanem ezért, mert a kapcsolat létfontosságú a számára, ezért kétségbeesetten szüksége van annak biztosítására, hogy a szeretett személy mellette marad. A Plútó akkor lép működésbe, ha valaki fenyegetve érzi magát. Az emberek azért válnak manipulativvé, mert rettegnek attól, hogy elveszítik szerelmük tárgyát. Szerelmük tárgya a túlélést jelenti számukra, és a manipulációt találják az egyetlen lehetőségnek arra, hogy a kapcsolat folytonosságát biztosítsák. Megfelelő mértékű kötődés és megfelelő szintű veszély esetén mindnyájan képesek vagyunk erre. Ha nem vállaljuk fel ezeket a plútói tulajdonságokat, hanem makacsul a szülőre projektáljuk őket, a Plútó egy háromszögben bukkanhat fel.
Ilyenkor rádöbbenhetünk, milyen birtoklók is tudunk lenni. Vagy pedig egy rendkívül birtokló partnerre teszünk szert. Ilyenkor efféle kijelentésekre ragadtathatjuk magunkat: “Ó, igen, pontosan olyasvalakit választottam, mint az anyám/apám.” Ez meglehetősen hasznos felismerés, de még mindig csak a kezdet. A szülőnek ezt a birtokló hajlamát tulajdon 4. vagy 10.házas Plútónk írja le. És még mindig felfedezésre vár magunkban. Sokszor csak a megcsalatás élménye ébreszt rá arra, hogy van Plútónk. Mindaddig míg egy háromszög a felszínre nem hozza, képletünk fehér foltja marad, aztán életünkben először hirtelen rátalálunk Plútónkra. Felfedezzük szenvedélyes érzelmeinket, szükségleteink intenzitását, hogy kétségbeesésünkben alattomossá és manipulativvá válhatunk, és az ellenőrzést találhatjuk az egyetlen lehetőségnek a túlélésre. Ez az önismereti folyamat félelmetes és megalázó élmény lehet, viszont lehetővé teszi, hogy teljes mértékben önmagunkká váljunk.
Valamennyi háromszög megoldása a lelki integráció. Még ha külső bolygók vesznek is részt a szülői háromszögekben, az, amihez olyan mélységesen kötődünk a szülőben, valójában olyasmi, ami a saját pszichénkhez tartozik. Ez a valami személyes határaink kitágítását vonhatja maga után, és a valóságnak egy mélyebb vagy magasabb szintjét is beengedheti életünkbe, de mindenekelőtt tulajdon életutunkkal áll kapcsolatban. Az olyan asztrológiai jelképek, amelyeket eleinte a szülőkön keresztül tapasztalunk meg, később pedig ugyanaz az élmény háromszögön keresztül ismétli magát, tartalmaznak valamit, amit meg kell élnünk, és mindaddig háromszögek formájában fog visszatérni, amíg megélési módot nem találunk neki. A bolygók, amelyek szülőket jelölnek a képletben, nem csak a szülőket írják le, hanem önmagunk megéletlen dimenzióit is, főleg olyankor, amikor ezek összeegyeztethetetlenek a képlet többi elemével.
Még ha a szülő kreativ módon juttatja is kifejezésre a bolygót, az ettől még a mi bolygónk marad és a saját sorsunkhoz tartozik. Egy 4., 10.-es házban álló, vagy a Nappal vagy a Holddal fő fényszöget bezáró planéta szerepét nem szükségszerűen a szülő játssza el, de része lesz mindannak, amit a szülőn keresztül tapasztalunk meg. Ha a szülő nem élte meg alkotó módon a bolygó által jelképezett archetipikus mintát, nehezebb megértenünk, mivel is van dolgunk. Ezért talán azt sem ismerjük fel, mi jelenik meg a későbbiekben háromszög formájában az életünkben. Ez nem csupán egy befejezetlen szülői témakör, jóllehet ezt az elemet is érdemes lehet megvizsgálni. Végső soron a mi bolygónk és mint ilyen, valami a saját lelkünkból. Saját pszichológiai örökségünk része, de nekünk kell formát adnunk neki. Még az egyértelműen ödipuszinak látszó háromszögeknek is közük van saját belső életünkhöz, hiszen az, amit szeretünk vagy gyűlölünk a szülőben olyasmi, ami hozzánk tartozik. De egyéni utat kell találnunk megélésére.
© Liz Greene, Apollon / Astrodienst AG
Apollon, 1999 április
Könyvként: Hogyan éljük túl kapcsolatainkat ?
Available as a book:
Liz Greene:
Relationships and how to survive them.
Part One: The Composite Chart, Part Two: The Eternal Triangle
CPA Press, London.
Forrás : The Eternal Triangle
www.asto.com
Kapcsolódó:
Vénusz – Szaturnusz kapcsolatok: karmikusan terhelt viszonyok ?
Párkapcsolat, szerelem – tematikus oldal
Az önbecsapás eszköztárából : “Karmikus” kapcsolatok
Megjelent: régi Metropolita, 2008. május
