A Szűz | Liz Greene

…úgy tűnik a Szűz mély paradoxont testesít meg, a majdnem tanítókisasszony – szerű Astraea és a kisázsiai orgiasztikus lunáris szajhaistennők sajátos kombinációját. E kettősség egyidejűleg, egymás mellett van jelen karakterében. E paradoxon hatalmas konfliktust jelent a Szűz számára, és e konfliktusból rajzolódik ki a Szűz fejlődési mintázata. Akár a magánélet és a hivatás, akár a házasság és a függetlenség (gyakori téma), akár a spiritualitás és a materializmus, akár a morális szempontok és ezek semmibe vétele közötti konfliktusról van szó, a Szűz egész életében viaskodik ezekkel az ellentétekkel, megkísérelve mindkettőt integrálni. A Szűz típusú személyiség gyakran oly módon próbálja meg megtestesíteni az egyiket, hogy feláldozza a másikat. Ez általában nehézségekhez vezet, a jegy végzete ugyanis nem teszi lehetővé az efféle lehasítást”. Liz Greene: The Astrology of Fate

Az ilyen leírások nagyon hasznosak lehetnek, de megvannak a korlátaik. Nem alkalmazhatók automatikusan,receptszerűen”. Bővebben: Mire jók, jók-e valamire egyáltalán az asztrológiai receptek? Mindenkinél más és más módon, a személyi horoszkóp sajátosságaitól függően nyilvánulnak meg.Tekintve, hogy a Föld jelenlegi népességetöbb mint 7 és fél milliárd, ennyi horoszkóp -variáció létezik. Beláthatod, hogy a szóba jöhető változatokat nem áll módomban egyenként kivesézni, komment formájában végképp nem. A TIÉDET sem 🙂 Kérlek tehát, ne tegyél fel olyan kérdést, hogy rád hogyan hat, mert nem fogok rá válaszolni. Az ilyen jellegű hozzászólások törlésre, szerzőik tiltásra kerülnek…

Az egyik olyan mítosszal, amely szoros kapcsolatban áll a Szűzzel, Perszephoné elrablásával már találkoztunk. Jóllehet ezt a mítoszt a Plútó és a Skorpió kapcsán említettem (a blogon is ebben a kontextusban vannak róla bejegyzések, ld A Plútó archetípusaA Skorpió Vénusz -ford megj), Perszephoné alakja tipikusan koré – a szűz – jellegű, sorsa pedig a Szűz szempontjából valami igen fontos dologra hívja fel a figyelmet. Ezúttal a koréhoz fűződő képzeteket szeretném alaposabban feltárni.

Astraea istennő, Salvador Rosa festménye

A görögök a Szűz csillagképét az igazságosság princípiumát képviselő Astraea  (vagy Diké  ) istennővel azonosították. Hesziodosz szerint Zeusz lánya volt. Egykor, az Aranykor idején, amikor az emberek még nem harcoltak egymással és nem ontották egymás vérét, a Földön élt. Elvegyült a hétköznapi emberek között és összehívta az időseket a piactereken, arra buzdítva őket, hogy engedelmeskedjenek a természet törvényeinek. De az emberiség fokozatos romlása láttán Astraea lassanként meggyűlölte az emberi nemet bűneiért, és örökre elhagyta a földet. Felszállt a mennybe, hogy csatlakozzon atyjához, Zeuszhoz, és a Szűz csillagképévé alakult. Hésziodosz számára Astraea zord alak, aki megtorolja a bűnöket. Számos közös vonást mutat Nemezis istennővel, akivel már találkoztunk (a könyv előző részeiben – ford megj). De az Astraea – féle igazságszolgáltatásnak nem sok köze van a bíróságokhoz és a társas kapcsolatokat szabályozó finomságokhoz. Ilyesmikkel inkább a Mérleg tanulmányozásakor fogunk találkozni. Astraea, akit általában árpaköteggel szoktak ábrázolni, földszerűbb istennő. Jane Harrison a Themis-ben, a görög vallás társadalmi gyökereiről szóló tanulmányában így ír:

Diké  [Astraea] az a mód, ahogy valamennyi, a természetben levő dolog, minden élő növény, minden élő állat, minden élő ember. Egyszersmind ő az a mód, az a hétköznapi kerékvágás, az a szabályos rend, amely szerint a nagy állat, a világmindenség működik, a mód, ahogy az évszakok váltakozásában, a vegetáció születésében és halálában megnyilvánul. Ő az a felismerés is, hogy ezek az égitestektől függnek. Diké a csillagok felkelése és lenyugvása, a növekvő és a fogyó Hold, a Nap napi és éves ciklusai formájában nyilvánul meg”.



Itt egy, Moira ősi alakjához igen hasonló témával van dolgunk, noha Astraea nem annyira ősi istennő és a sors kiosztásáért sem ő a felelős. Úgy tűnik ő a természet belső rendjének a megszemélyesülése, az emberiségtől való undora pedig a Szűz rendetlenségtől, káosztól, az idő és az anyagok elpazarlásától való viszolygásának misztikus képe. Astraeahoz hasonlóan a Szűz sem rokonszenvezik túlságosan azokkal, akik könnyelműen semmibe veszik [e törvényeket]. Astraea istennő fennhatósága alatt mindennek megvan a maga ideje és helye; a világmindenség valamennyi, a természetben fellelhető teremtményének megvan a megfelelő ciklusa és értéke. Mivel a jegy egy ilyen daimon uralma alatt áll, nem meglepő, hogy a Szűz hajlamos a rituális viselkedésre, és olyan életszemlélet kialakítására, mely szerint az „igazságot” helyre kell állítani.

Frances A.Yates figyelemreméltó tanulmányt írt a Szűz Astraea (helyesen Astraea) a XVI századi politikában játszott szerepének témájában, amikor I. Erzsébet királynőt  , aki maga is Szűz jegyű volt, ezzel a misztikus alakkal azonosították. Yates az alábbi megjegyzéseket tette az égi szűzről.

Atargatis istennő egyik ábrázolása

„Hogy kik a Szűz szülei, nem világos: egyesek Jupiter és Themisz lányának tartják, mások Astraeus és Aurora lányának, mások Erigonénak, Icarus lányának nevezik, aki jámbor szűz volt, és akit kiskutyája vezetett el apja holttestéhez. Több istenséggel is kapcsolatba hozzák. A kezében tartott búzakalász azt sugallja, hogy Ceresnek [Demeter] kell lennie. Időnként Vénuszhoz is társítják. Mások Fortunának tartják, mert feje eltűnik a csillagok között. Arra is vannak utalások, hogy természete Íziszhez hasonló….de az istennő, akire a leginkább hasonlít, Atargatis  , a szíriai istennő, akit Égi Szűz [ Virgo Caelestis ] néven imádtak Karthágóban és Urániához, illetve, mint Íziszt, a Holdhoz társítják. Az igazságos szűz karaktere tehát igen összetett, egyszerre termékeny és meddő; rendes és tisztességes, egyszersmind a keleti extatikus Hold- istennők sajátosságai is átszínezik”. (Atargatisz egyszersmind tengeristennő is volt, a szimbólumok a Szűz – Halak tengely kontextusban értelmezendők – ford megj)

Valóban összetett: úgy tűnik a Szűz mély paradoxont testesít meg, a majdnem tanítókisasszony – szerű Astraea és a kisázsiai orgiasztikus lunáris szajhaistennők sajátos kombinációját. E kettősség egyidejűleg, egymás mellett van jelen karakterében. E paradoxon hatalmas konfliktust jelent a Szűz számára, és e konfliktusból rajzolódik ki a Szűz fejlődési mintázata. Akár a magánélet és a hivatás, akár a házasság és a függetlenség (gyakori téma), akár a spiritualitás és a materializmus, akár a morális szempontok és ezek semmibe vétele közötti konfliktusról van szó, a Szűz egész életében viaskodik ezekkel az ellentétekkel, megkísérelve mindkettőt integrálni. A Szűz típusú személyiség gyakran oly módon próbálja meg megtestesíteni az egyiket, hogy feláldozza a másikat. Ez általában nehézségekhez vezet, a jegy végzete ugyanis nem teszi lehetővé az efféle lehasítást. Érzéseim szerint Perszephoné abban a formában, ahogy a mítoszban találkoztunk vele, a Szűz paradoxonának csak az egyik felét testesíti meg: ő a szüzességet választotta a szajhaság helyett, titkos, megéletlen oldala azonban – amelyet a történetben Gaia vagy Aphrodité jelképez – óhatatlanul elrablásához és a halottak urával kötött kényszerházasságához vezet.

Perszephoné elrablása, bővebben : A Plútó archetípusa

A „szűz” szó, a jegyhez hasonlóan, komplex. Napjainkban hajlamosak vagyunk a szexuális érintetlenségre és tapasztalatlanságra utaló kifejezésként értelmezni, de ez távol áll a szó eredeti jelentésétől. Mitikus kontextusát illetően asztrológiai Szüzünk bajosan nevezhető szűznek. Ahhoz, hogy olyasmikbe ütközzünk, ami ellentmondásban van XX. századi értelmezésmódunkkal, elég megnézni a száz mellű efezusi fekete Artemiszéhoz hasonló szobrokat. Az ő parancsára házasság előtt minden fiatal nőnek egy éjszakát kellett a templomában töltenie és ott, az istennőnek tett felajánlásként egy idegennek áruba bocsátania magát. Ennek ellenére Artemiszt „szűznek” nevezik. Ahogy John Layard írja a szűz archetípusáról szóló tanulmányában:

„Először is, jóllehet most azt gondoljuk, hogy a „szűz” szó az „érintetlen” szinonímája, sem a görög parthenos sem pedig a héber almach – melynek a „szűz” a legáltalánosabb biblikus fordítása – szó esetén nem ez a helyzet. A görög szót hajadon lány megnevezésére használták, akár érintetlen volt, akár nem – és valójában férjezetlen anyákra is vonatkozott. Hasonlóképpen, a héber szó is ‘férjezetlent’ jelent, a házasság előtti érintetlenségre azonban nem tartalmaz utalást” John Layard : The Virgin Archetype, Spring Publications, Dallas 1982

a száz mellű, efezusi Artemisz, a Vatikán múzeuma

Ez óhatatlanul elvezet bennünket a szajha problematikus képéhez, ugyanis az Atagratishez és az efezusi Artemiszhez hasonló ókori szűz istennők maguk is szajhák voltak, templomaikban pedig prostituáltak szolgáltak, akik az istennők megtestesülései voltak, és az odaadó férfi-hívekre árasztották isteni kegyeit, ily módon fél-isteni státusba emelve őket is. Ebben az értelemben a prostituált tehát ugyanaz, mint a mitikus szűz, ő ugyanis a szabad nő archetípusos képe, aki elsősorban saját belső lényével él házasságban és csak másodlagosan egy férfival. Layard ezt írja:

„Ebben az értelemben tehát a ‘szűz’ szó nem érintetlenséget jelent, hanem éppen az ellenkezőjét: a természettől való, szabad és kontrolltól mentes terhességet, amely emberi szinten a házasságon kívüli szerelemnek felel meg, amely ellentétes a házasfelek közötti szerelem kontrollált jellegével. Annak dacára, hogy [az egyházi] törvénykezés értelmében csak a házasfelek közötti szexuális érintkezés számított tisztának”. John Layard : The Virgin Archetype, Spring Publications, Dallas 1982

Most már érthető, miért gerjeszt ez a belső ellentmondás jelentős feszültséget a Szűzben, amely köztudottan igen érzékeny jegy. A Szűz belső erkölcsi értékrendje – amikor hitelesen belülről fakad és nem az éppen uralkodó kollektívből kölcsönzött- mint az a jegy félénkebb képviselőinél előfordul – nincs ellentmondásban mindazzal, amit általában nonkonvencionális szexuális magatartásnak szoktak tekinteni. Ettől függetlenül ez a belső morális érzék igen erős lehet, és cseppet sem kezeli könnyedebben, mint mások a konvencionálisabb értékrendet. Munkám során számos hivatásos prostituálttal találkoztam, néhányuknak Szűzben állt a Napjuk, vagy az aszcendensük, vagy a Holdjuk vagy a Vénuszuk, és kénytelen voltam elfogadni ennek az erős, belső morális érzéknek és a társadalmi közfelfogás által durván erkölcstelen vagy legalábbis amorális magatartásformának eme sajátos kombinációját.

 A vélemény fontos. A Tiéd is az. Mielőtt azonban hozzászólnál a Facebook-oldalon közzétett posztokhoz, kérlek tanulmányozd át gondosan a kommentelési etikettről szóló bejegyzést. Ezzel megelőzheted azt a mindkettőnk számára igen kellemetlen helyzetet, hogy hozzászólásod töröljem, vagy le kelljen tiltsalak az oldalról. Köszönöm.

Ez gyakran arra késztetett, hogy eltöprengjek: a szó mai, általános értelmében kik is a valódi cédák. Érzéseim szerint Perszephoné története olyan mítosz, amely csak abban az esetben válik a szó szoros értelmében vett végzetté, ha Perszephoné nem tud ráhangolódni ellentétére – Aphroditéra – és megpróbál szó szerinti értelemben ragaszkodni szüzességéhez: pl. ártatlanságához és az élet elutasításához. Az élet ilyenkor, Hádészhez hasonlóan módot talál arra, hogy feltörjön a mélységekből és tapasztalatait rákényszerítse a szűzre. De még ha be is teljesült ez a mitikus mintázat – és a megerőszakolásnak számos szintje és fajtája van – az élményből valami gyümölcsöző születik. Mindez természetesen nem csupán a szexualitással kapcsolatos témákat, hanem a teljes életszemléletet is érinti. A szűz istennők szajhasága nem csupán azt jelenti, hogy mindenki kedve szerint veheti igénybe szexuális szolgáltatásaikat, ahogy a „szűz” sem csupán szexuális értelemben vett érintetlenséget jelent. Én inkább egy, az élet áramlására való nagyobb fokú nyitottságként, a természet rendjébe vetett bizalomként, a változás és a behatolás elfogadásaként értelmezném. A Szűz népszerű leírásaival ellentétben én inkább úgy érzem, hogy ez az ellentmondásos természetű daimon formálja meg a jegy valódi lényegét. De a megvalósítás nehéz, éppen úgy, ahogy a Grál keresése is nehéz az oroszlánnak, az ellentétek egyesítése az Ikreknek, a bika megszelídítése a Bikának és így tovább. A Szűznek sokkal könnyebb és ez az általánosabb magatartásforma is – rituális és rögeszmés cselekvések sorozatába menekülni, ahol Astarea zordabb aspektusai elnyelik Atargatis termékenységét és életörömét. Ez gyakran a pszichoszomatikus tünetek megjelenésének is előzménye, Atargatis  ugyanis olyan istenség, aki megköveteli, hogy az élet legalapvetőbb megnyilvánulási formáján – a testen- keresztül menjünk bele a dolgokba.




A Szűz eredendő paradoxona gyönyörűen fejeződik ki egy IV századi, A mennydörgés, a tökéletes elme című gnosztikus szövegben. Ez egy nőalak által közvetített kinyilatkoztatásos párbeszéd, aki Szófia vagy a bölcsesség eszméje megszemélyesítőjének tűnik. (Szabad fordítás – ford megj)

„… Mert én vagyok az első és az utolsó.
Én vagyok a tisztelt és a megvetett
Én vagyok a céda és a szent.
Én vagyok a feleség és a szűz.
Én vagyok az anya és a lány.
Én vagyok az anyám végtagjai.
Én vagyok a meddő, és az, akinek sok fia van.
Én vagyok az, akinek pompás esküvője volt
és én vagyok az, aki nem vett férjet magának.
Én vagyok a bába, és az, aki nem szül gyermeket.
Én vagyok az enyhülés vajúdásomra
Én vagyok a menyasszony és a vőlegény
és a férjem, aki elvett.
Az apám anyja vagyok
és a férjem nővére,
És ő az én sarjam”

Peploszt viselő koré (fiatal lány) és rekonstrukciói. Az eredeti szobor ie 530 körül készülhetett. A piros ruhás változatot 1975-ben mintázták a Cambridge University munkatársai, 1996-ban átfestették. A 2004 -es változatokat Vincenz Brinkmann rekonstruálta, a fehér peploszos Artemiszként, az okkersárga Athénéként ábrázolja korét.




Néhány hónapon át egy rendkívül intelligens hölggyel volt alkalmam dolgozni, akinek Napja is, aszcendense is a Szűzben áll. Horoszkópjában van egy Hold, Szaturnusz, Uránusz konjunkció is az Ikrekben és a tízes házban. Ez az anya-élményekkel van kapcsolatban. Analizáltam, akit Susannek fogok nevezni, azt tanulta anyjától, hogy a nagy „ők” uralkodtak a földön és a mennyben, és a hagyományosan elfogadott erkölcsi törvényeket nem lehet megszegni súlyos következmények nélkül. Maga az anya, mint azt az erőteljes és ellentmondásos tízes házas együttállás sugallta – jelentős ambivalenciával viseltetett a konformizmus témája iránt és, mélyebb szinten, hogy mindjárt az elejétől kezdjük, a női léttel, mint „szereppel” kapcsolatban is. Hozzá hasonlóan Susan is érezte ezt az ambivalenciát, de egyáltalán nem volt tudatában. Amikor először találkoztam vele, látszólag semmi mást nem akart, csak egy férjet, egy otthont és gyerekeket, és változásoktól mentes biztonságot élete hátralevő részére. Sajnos azonban minduntalan nős vagy meleg férfiakba szeretett bele, akik végső soron nem voltak képesek megadni neki azt, amit keresett. Jóllehet vonzó és elbűvölő hölgy, úgy tűnt, mintha semmire nem értékelné testét, ugyanis szó szerint bárkinek a karjaiba vetette magát aki csak egy csepp érzelmet is tanúsított iránta. Így ő a szó negatív értelmében volt szajha: semmi öröme nem származott ezekből az együttlétekből, de úgy érzete, „elvárják” tőle és hogy beletartoznak a „férj-fogás” árába. Néhány évvel e szomorú és önromboló magatartást követően ismét egy nős férfibe szeretett bele, de ez az újdonsült szerető a mély kötődés jeleit kezdte mutatni, és arra készült, hogy elhagyja feleségét azért, hogy egy állandóbb kapcsolatot kínáljon számára. Ez azonban nemhogy boldoggá tette volna Susant, hanem egyenesen mély szorongással töltötte el. Bűntudat is kínozta, hiszen a férfi házasságának tönkretétele halálos bűnnek tűnt számára.

Most nem fogok belemenni a Susan háromszögekhez való vonzalma hátterében álló szülői minták elemzésébe, sem pedig tulajdon belső ellentmondásaira való reflexió hiányáéra – ami oly jellemző volt rá. Nagyjából két hónap közös munka után az alábbi álmot hozta nekem.

„A legősibb szakma kitanulására készülök. Megérkezem az iskolába, amelyben a nők a szexualitás művészetét fogják elsajátítani. A helyiség előtt valami boltféle van, amelyben egy kellemes férfi árul. Furcsa módon boldog vagyok itt, de elmagyarázom az embernek, hogy félek, hogy egy visszataszító férfit fogok ki első ügyfélként. Azt mondja, senkivel nem kell lefeküdnöm, ha nem akarom. Választanom kell magamnak egy pár fülbevalót is az ablakban levő kirakatból. Többségük nagyon díszes, de én egy pár egyszerű aranykarikát választok.”

Úgy tűnik, ez az álom egy fajta beavatás (iniciáció) előhírnöke. A bűntudat, amelyet Susan átélt, az apjához való erős erotikus kötődésével állt kapcsolatban, amelyet nem csupán anyja féltékeny kritikája tett számára elfogadhatatlanná, hanem az is, hogy, mint tízes házas Holdja is jelezte – azonosult anyjával, és emiatt annak kollektív erkölcsi értékrendjét is magáévá tette. Az új kapcsolat ezeket az erotikus érzéseket is felébresztette, amelyek a szeretők hosszú láncolata ellenére is teljesen el voltak fojtva. Az a tény, hogy olyan férfit talált magának, amilyet akart, nem pedig olyat, akiről azt képzelte, hogy akarhatja őt – krízisbe taszította. Az álom azt vetítette előre, hogy jobban tudatára ébred majd, hogy teste olyan entitás, amelynek megvannak a saját, érvényes törvényei és vágyai, nem pedig tárgy, amelyet szerelemért és biztonságért lehetne csereáruként felajánlani. Susan boltbeli beavatása, amely az ókori templom modern szimbóluma elvezeti az istennő megtapasztalásának élményéhez, aki a nőiség megnyilvánulásaként még az előtt igényt tart az első szeretőre, mielőtt a nő hozzákötné magát egy férjhez. Itt a bolt tulajdonosa álruhájában az animusz a beavató, és ő nyilatkoztatja ki, hogy joga van karaktere késztetéseit követni. Csak olyan partnerrel kell szeretkeznie, akit maga is kíván. Az aranykarika – fülbevalók nem csupán jeggyűrűkre utalnak – íme egy újabb paradoxon – hanem saját teljességére, Mély Énjére (Self) is. Az álom tehát arra utal, hogy ez az új kapcsolat által konstellált találkozás a benne élő mitikus szajhával, Susan egyéni fejlődése kezdetét jelzi. Ez a fajta álom nem ritka az olyan nőknél – bármilyen jegyhez tartozzanak is – akiknek a Susane-hez hasonló anyaélményben volt részük. De azért idéztem itt az álmot, mert annyira megtestesíti a Szűz „végzetét.”

Greta Garbo, az egyik legismertebb Szűz karakterű színésznő feledhetetlen alakításokat nyújtott a végzet asszonya szerepeiben. Képlet forrása : Astrodienst

A szűz mitikus alakja szempontjából alapvető fontosságúnak tűnik az a kérdés, hogy a nő belső törvényeivel összhangban, azt ajándékozzon meg kegyeivel és értékeivel, akit szeretne, és ne azért tegye, hogy megfeleljen az elvárásoknak és megjutalmazzák érte. Esther Harding Női misztériumok című könyvében így ír a szűz istennőről.

„Növő [Hold]- szakaszában az istennő legfontosabb tulajdonsága az, hogy szűz. Ösztöne nem irányul annak a férfinek a foglyul ejtésére vagy birtoklására, akit magához vonz. Nem tartogatja magát a kiválasztott férfinek, akinek meg kell hálálnia odaadását, ösztönét pedig nem arra használja, hogy férj, otthon, család révén nyerjen biztonságot. Még a szerelem istennőjeként is szűz marad. Lényegében egy önmagával…Isteni ereje nem egy isten-férjjel való kapcsolatától függ, így tettei sem függnek egy ilyen társ kiengesztelése iránti igényétől, és arra sincs szüksége, hogy amaz egyetértsen viselkedésével és elfogadja tulajdonságait. Ő a maga jogán istennő.”

Az emberi lények azonban nem istennők, és e numinózus mitikus képről írtak aligha valósíthatók meg, ha csak nem az élet ritka pillanatai közé tartozó belső élmények alkalmával. De úgy érzem, hogy a Szűz erre az állapotra törekszik, élete külső eseményei pedig gyakran oly módon játszanak össze, hogy segítsék elérésében. Esetenként a partner nem képes megadni neki a remélt biztonságot, vagy életének egy szakaszát egyedül kell töltenie. Ezek a látszólag „végzetszerű” események ama belső szükséglet irányába mutatnak, hogy inkább saját értékrendjének megfelelően akar élni semmint a másokénak. A mitikus szűz nem zárkózik el a párkapcsolattól, de ha a Szűz [típus] megpróbál kibújni a karakterével szembeni felelősség alól, társulásaiban az a tendencia érvényesül, hogy legjobb esetben nem kielégítően, legrosszabb esetben pedig katasztrofálisan alakulnak.

Jogos kérdés, mi módon érvényesül egy hangsúlyos Szűz típusú férfi esetén a szűz istennő, aki egyszersmind szajha is – erőteljes képe. De miként a férfialakok, akikkel korábban találkoztunk, ugyanúgy relevánsak a nők számára is, Astraea női alakja a férfi belső integritását is jelképezheti. A Szűz férfinek is lehet olyan életszakasza, amikor meg kell küzdenie a kollektív elvárásokkal és az abból fakadó derűs biztonsággal, hogy az általánosan elfogadott normák szerint cselekszik, és felnőttkora elején értékrendje azonos lehet a társadalom értékrendjével. Mindkét nembeli Szűznek gyakran kell szembenéznie azzal a dilemmával, hogy a külvilágnak való megfelelés biztonságos, jól fizetett de végső soron terméketlen útját válassza-e, vagy az önmagához való hűség termékeny, de sokszor magányos ösvényén járjon. A Szűz egyedülálló mitikus alak; aki – mint Harding mondja – a maga jogán uralkodik – és emiatt lényegében egyedül van, ugyanis igazságainak elsősorban a saját igazságainak kell lenniük. Greta Garbo  , az egyik leghíresebb Szüzünk úgy tűnik, igen csak szó szerint fogalmazta ezt meg. Néha ez a fajta magány rákényszeríti magát a Szűzre egy időre annak érdekében, hogy önmaga társaságának csendjében meghallja a belső hangot. A magány és az egyedüllét természetesen nem ugyanaz; lehetnek valakinek mély kapcsolatai, miközben saját lényegi másságával is összeköttetésben marad.

Perszephoné visszatér anyjához az alvilágból

És most Démétér és Perszephoné párosának alakját szeretném közelebbről megvizsgálni, ugyanis ez a két alak, anya és leánya szoros kapcsolatban áll a Szűzzel. Ahogy az Oroszlán apa-fiú mese, a Szűz anya – lány mese is lehet. Jóllehet a Szűz férfi animáján és az életében szerepet játszó nőkön keresztül tapasztalhatja meg ezeket az alakokat, a mítosz nem kevésbé releváns számára. Démétér és Perszephoné egységet képeznek, a nő szűz és anyaként való paradoxonát. Jung a következőket mondja erről a paradoxonról:

„Démétér és Koré, anya és lánya fölfelé és lefelé egészítik ki a női tudatot. Hozzáfűzik az idősebbet és a fiatalabbat, az erősebbet és a gyöngébbet, s ezzel oly módon tágítják ki a szorosan behatárolt és időben, térben korlátozott tudatot, hogy az megsejtse a nagyobb, kiterjedtebb személyiséget, amely egyébiránt az örökkévaló dolgok részese.(…) Ezért azt mondhatjuk, hogy minden anya magában hordja a lányát, és minden lány magában hordja az anyját; ám minden nő visszafelé az anyja irányába, előrefelé pedig a lánya irányába tágul ki.(…) E kötelékek tudatos megélése révén keletkezik a nemzedékeken átívelő élet érzése: az első lépés az időből való kiragadottság közvetlen megtapasztalásához és bizonyosságához, ami a halhatatlanság érzését kelti”. C. G. Jung : Az archetípusok és a kollektív tudattalan, Kóré alakjának pszichológiai aspektusához , 186 old, Scolar kiadó, 2011

Számomra úgy tűnik, hogy a halhatatlanságnak az az érzete, amelyről Jung ír, inkább a „hétköznapi” élet- semmint a férfiszellem transzcendens tartományaiba tartozik. Ez a természet halhatatlansága, a napi rutinok „könnyedsége”. Anya és lányának e misztériuma újabb dimenziókat ad a Szűz rítusok iránti vonzalmának, amely abban a mélyreható élményben gyökeredzik, hogy az élet minden pillanata egy előző ciklusból kibontakozó új kezdet, ami egyszersmind egy következő ciklust is elindít.

Jungnak a koréról szóló tanulmányában azt írja, hogy a szüzet mindig fel kell áldozni azért, hogy anya lehessen. Ez a „végzete”. De ezt nem kell szó szerint értelmeznünk, hiszen számos nő nem válik anyává a szó szoros értelmében, ahogy a férfiak sem. De ha mélyebb értelemben az anyaság a potenciálok táplálásáról és a belső mintáknak a külső életbe való megszüléséről szól, akkor ez a misztikus téma valóban mindkét nembeli Szűzre érvényes, akiket ez a daimon általában arra sarkall, hogy kifejező és konkrét módon éljék meg tehetségüket a külvilágban. Ha azonban e belső potenciálok formát öltve kifejezésre jutnak, a hajadonnak meg kell halnia, hiszen a tökéletesség reménye mindig szertefoszlik valahányszor egy fizikai alkotás megjelenik.

Az a gyanúm, hogy e mítosszal magyarázható miért vonzódik oly megszállottan számos férfi a szüzességhez. ( Gondoljunk csak arra a sok filmre, melyek cselekménye egy fiatal lány elcsábítása és szüzességének elvétele körül forog, arról a mélyen gyökeredző kollektív elvárásról már nem is beszélve, hogy egy nőnek a nászéjszakára kell tartogatnia szüzességét és senki sem nyúlhat hozzá a férjén kívül). A megtrágyázott föld taszítja a Szüzet, de a földet meg kell trágyázni ahhoz, hogy az életet élni lehessen. A nyugati köztudatban a tökéletességről alkotott fantáziaképet leginkább megtestesítő anima -alak a Szűz Máriáé, aki egyszerre testesíti meg az önmagával való egységet és a makulátlan lélek szentségét. Mária csodálatos módon Jézus születése után is szűz marad, ami a szűz istennőnek az örök megújulásra való a képességét jelképezi, és aki, akár szajha akár anya legyen is, mindig megőrzi lényegi, belső érintetlenségét.

Melúzina mint Mercurius-alak az alkímiai fürdőben

Nem mondtam semmit Hermész – Mercuriusról, a Szűz uralkodó bolygójáról. Részben azért nem, mert már találkoztunk vele az Ikreknél és számos attribútuma a Szűznek is sajátossága. De soha nem tudtam elfogadni, hogy kizárólag a Merkúrral le lehetne írni a Szűz karakterének bonyolult szövevényét. Talán van még egy felfedezésre váró bolygó, amely a társ -ura lehetne, talán nincs. Hermész időnként női alakban is megjelenik az alkímiai szövegekben, ilyenkor halfarkú sellőként vagy melúzinaként ábrázolják. E halfarkú, lunáris Hermész Atargatis szíriai istennő, aki maga is félig hal és akiről Frances Yates úgy érezte, hogy a legközelebb áll a Szűzhöz. Női formájában az alkimisták Mercuriusa a szűz anya, az anyag méhe, amely világra hozza majd az isteni fiút – aki szintén Mercurius férfi alakjában. Ha a Szűz uralkodó bolygójaként be kell érnünk Mercuriussal, e paradox, lunáris dimenziójára is ki kell terjesztenünk megértésünket. Ugyanis, Hermész a Szűzre és az Ikrekre egyaránt jellemző kifejezőkészsége, okossága, ügyessége és ravaszsága ellenére is a Szűz istennő kifürkészhetetlenül titokzatos alakja ott áll a háttérben.

Forrás:  Liz Greene : the Astrology of Fate, 211 – 220 old, Unwin Hyman Lim ited, 1984

ford :  Kiss Katalin

Liz Greene : The Astrology of Fate

Az asztrológiát tanulók számára egyik alapműnek számító kiadvány Magyarországon sajnos jószerivel ismeretlen. Korrekt feltételekkel foglalkoztató, fizetőképes kiadónak nagy örömmel lefordítanám.

The Astrology of Fate / A végzet asztrológiája című művében Liz Greene a sors/végzet és szabad akarat dilemmáját boncolgatja. Az olvasó nem fog egyértelmű és megnyugtató választ kapni, viszont egy nem csak asztrológiai ismeretekben, hanem kultúrtörténeti, történelmi, pszichológiai adalékokban gazdag élménnyel gyarapszik. A világhírű, pszichológusi képzettséggel is rendelkező asztrológus könyve minden gyakorló asztrológus számára olyan kötelező olvasmány kellene legyen, amelyen többször is alaposan átrágja magát. Sajnos magyar fordítása nem elérhető, pedig 1984-ben jelent meg és alaptankönyvnek számít. Asztrológiát tanulók számára nélkülözhetetlen, de általános műveltséggel rendelkező, önismereti utak iránt érdeklődő „laikusok” számára is ajánlható

A könyv jegyekről és uralkodó bolygóikról szóló fejezetei nem karakterológiai jellemzések, hanem az adott archetípusok domináns témáit és problematikáit járják körül  mitológia, pszichológia, alkímia, egyetemes kultúrtörténet összefüggéseiben . Mint ilyen, hiánypótló, de feltételez bizonyos szintű műveltséget. (A blogon elérhető anyagok egyébként is a minőségi asztrológiai/ önismereti irodalomra nyitott olvasótábor igényeit szeretnék kielégíteni, mert ilyen jellegű közlésekből meglehetősen nagy hiány van. Ha tehát nem tudod követni az ilyen jellegű posztokat, irreleváns – így az én oldalamon törlésre kerülő – kommentek írása helyett kérlek, inkább hiányosságaidat pótold.)

Akiket inkább a „hogyan működik ez és ez a jegy”- típusú megközelítésmód érdekel, a szerző Szerelmesek asztrológiája című könyvét olvassák el. Magyarul is elérhető, bulváros címe ellenére minőségi és találó összefoglalók vannak benne. Ezek akkor is érvényesek, ha valakiben nem a napjegy, hanem a horoszkóp más sajátosságai miatt domináns egyik vagy másik archetípus.





Kapcsolódó

A Plútó archetípusa

Az örök háromszög – Liz Greene

Az Ikrek ( Liz Greene, The Astrology of Fate)

A Rák (Liz Greene, The Astrology of Fate )

Könyvajánló :

Liz Greene : The Astrology of Fate

Liz Greene : Szerelmesek asztrológiája

Bil Tierney : Békességben a Plútóval

C. G. Jung : Az archetípusok és a kollektív tudattalan, Scolar kiadó, 2011

Jean Shinoda Bolen : Bennünk élő istennők

Jean Shinoda Bolen : Bennünk élő idősödő istennők

Jean Shinoda Bolen : Bennünk élő istenek

Erich Neumann : A Nagy Anya

Marie – Louise von Franz : Női mesealakok

Marie – Louise von Franz : Archetípusos minták a mesékben

A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!