A Rák | Liz Greene

The Astrology of Fate / A sors asztrológiája című művében Liz Greene többek között a sors és szabad akarat dilemmáját boncolgatja.  A könyv jegyekről és uralkodó bolygóikról szóló fejezetei nem karakterológiai jellemzések, hanem az adott archetípusok domináns témáit és problematikáit járják körül mitológia, pszichológia, alkímia, egyetemes kultúrtörténet összefüggéseiben. Liz Greennek ez a könyve sem a populáris asztrológia kategóriája: bizonyos szintű általános műveltséget feltételez. Ebben a részben a Rák archetípusát tárgyalja a szerző.

Az ilyen leírások nagyon hasznosak lehetnek, de megvannak a korlátaik. Nem alkalmazhatók automatikusan,receptszerűen”. Bővebben: Mire jók, jók-e valamire egyáltalán az asztrológiai receptek? Mindenkinél más és más módon, a személyi horoszkóp sajátosságaitól függően nyilvánulnak meg.Tekintve, hogy a Föld jelenlegi népességetöbb mint 7 és fél milliárd, ennyi horoszkóp -variáció létezik. Beláthatod, hogy a szóba jöhető változatokat nem áll módomban egyenként kivesézni, komment formájában végképp nem. A TIÉDET sem 🙂 Kérlek tehát, ne tegyél fel olyan kérdést, hogy rád hogyan hat, mert nem fogok rá válaszolni. Az ilyen jellegű hozzászólások törlésre, szerzőik tiltásra kerülnek…

A Rák csillagkép – mint egy író felhívja rá a figyelmet, az Állatöv egyik legkevésbé feltűnő alakja. A szerény Rák nem is volt mindig rák: az egyiptomiak például egy galacsinhajtó bogárként képzelték el. Ez volt a skarabeusz, a halhatatlanság jelképe, amely egy sárból készült fészek – golyót tartott állkapcsaiban. Az egyiptomiak számára ez volt az ön- teremtés szimbóluma, hiszen úgy hitték, hogy trágyagolyójából ő maga születik újra. (A valóságban – már amennyire ez a megfelelő szó – a trágyagolyó a petéket és a lárvákat védelmezi.) A skarabeuszbogarat Khephrinek (Khepera, Heper)  nevezték, amelynek jelentése: „ő, aki a földből lépett elő” , és Árum teremtő istennek, a napisten egyik alakjának volt a megfelelője; a bogár ugyanis ugyanúgy tolja maga előtt a trágyagolyót, ahogy Árum tolja a napkorongot az égen. De akármilyen szerény legyen is a Rák – csillagkép, szimbolikája mindennek nevezhető, csak jelentéktelennek nem. A káldeusok és a neoplatonisták a Férfiak kapujának nevezték a Rákot, amelyen át a lélek a mennyei szférákból a testbe lépett.

Skarabeusz – Tutanhamon fáraó melldíszeként, és földi mása, a galacsinhajtó bogár. Forrás: Természettár




E numinózus társítások olyan dimenziókkal gazdagítják a Rák jelentéstartalmát, amelyek jelentősen különböznek a népszerű asztrológia „jó szakács és anya” szeterotípiáitól. Hugh Lloyd Jones Az Állatöv mítoszai (Myths of the Zodiac  ) című könyvében például rámutat arra, hogy egyes, korai görög írók szerint az Állatöv a Rákkal, nem pedig a Kossal kezdődött. [Természetesen ez a precesszió jelenségével – ld itt és itt  is összefüggésben van, i. e. 8790 – 6630 között a Tavaszpont a Rákban volt – ford megj] Ez úgy tűnik, összhangban van azzal az elképzeléssel, hogy az életbe lépés mozzanatát jelképezi, a lélek belépését a fizikai testbe. A negyedik ház – a Rák természetes otthona – csúcsát (IC) már hosszú ideje az élet végével hozzák összefüggésbe. E koncepció szerint ez egyszersmind a kezdet is, hiszen ezen a ponton tartózkodik a Nap éjfélkor, amikor az előző nap véget ér és megszületik az új. Az egyiptomi mítoszokban a napisten minden nap áthalad aranycsónakjában az égbolton, és minden éjszaka leereszkedik az alvilág barlangjaiba. Itt megverekszik a szörnyű Kígyóval és minden hajnalban diadalmasan a felszínre emelkedik, hogy elkezdje az új napot. Ily formán Rák és a lélek eme ősmagja és forrása között mélyen misztikus kapcsolat van, ami nem csak az Ősanyával, hanem az Apával is összeköti, hiszen e mitikus nyelv nem csak a méhből való előbukkanással foglalkozik, hanem a misztikus maggal is, amely megtermékenyít és amellyel az élet elkezdődik. E misztikus elem erőteljes működését számos Rák -típusú ember életében tapasztaltam meg; és paradox módon egyidejűleg lehet jelen a jegy konvencionálisabb anyai és személyes tulajdonságaival.

A Rák archetípusa
Héraklész és a lernéi hidra – görög vázakép

A görög Rák – mítosz még szorosabb kapcsolatban áll az Anya tartományaival. A Rák Héraklész munkáinak sagájában jelenik meg, főleg a hős a Hydrával – a kilencfejű, kígyószerű szörnyeteggel, amely Lerné környékén pusztított – vívott csatájáról szólóban. A harc folyamán az összes élőlény Héraklészt támogatta, de a mocsárból, ahol a Hydra lakott, egy hatalmas rák mászott elő. Héra istennő küldte, hogy legyőzze a hőst, aki az ellensége volt. A rák elkapta Héraklészt ollóival, lábfejébe és bokájába csípett, és ez a meglehetősen jellemző Rák – manőver kis híján a hős vereségéhez vezetett. De Héraklész végül eltaposta és halálra tiporta a rákot. Héra azzal hálálta meg, hogy teljesítette küldetését, hogy az égbe emelte. Héra látszólag azért gyűlölte Héraklészt ( akinek neve, igen ironikus módon ‘Héra dicsőségét’ jelenti), mert Zeusz egyik szeretőjének fia volt. De ez valójában a matriarcha dühe az uralmát fenyegető, feltörekvő hős iránt.

Termékenységistennő, Catal Hüyük, 5900 körül. A matriarcha, az archaikus Rák, aki számára az anyaság minden és akinek az apa csupán a magot szolgáltatja

Természetesen van a Ráknak egy, e problémával összefüggő sötétebb oldala is, és az anya és az Anya uralma alól való szabadulásért folytatott harc gyakran képezi a Rák típusú emberek életének egyik hangsúlyos és nehéz témáját. Ebben az esetben a rák az archaikus Rák, aki számára az anyaság minden és akinek az apa csupán a magot szolgáltatja. Ez a regresszív Rák elem szembeszegül az ego tudatosság és szabad akarati iránti igényével, ahogy az archetipális Rettenetes Anya is inkább harcba bocsátkozik fiával, végül pedig megsemmisíti semhogy megengedné neki, hogy kiszabaduljon uralma alól. A mítoszbeli rák klasszikus Rák – fortélyhoz folyamodik: a hőssel való nyílt konfrontáció helyett inkább annak lábfejét kapja el. Más szavakkal, aláássa a hős stabilitását, miközben amaz a hőssel viaskodik. A rák és a Hydra egy csapatban játszanak, és e nem túl rokonszenves mintázat felismerhető például olyan kapcsolatokban, ahol az egyik partner látszólag szeret és támogat, titokban azonban épp akkor aknázza alá a másikat, amikor amaz legnehezebb harcát vívja. Ez a jel sötét oldala, amellyel mindenfajta hősies egyéni megnyilvánulás esetében szembe kell nézni. Héra rákjának problematikája nem kizárólag nőnemű, ugyanis a rák ott tanyázik minden olyan férfi és nő tudattalanjának mocsarában, akiknek képletében hangsúlyos a Rák – jelleg. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy egy Rák férfinek igen nehezére esik kapcsolatot teremtenie saját nemével, mert a férfiminőség „hősi” aspektusai csupán brutálisnak, agresszívnek és erőszakosnak tűnnek számára.

A Rák-szörny archetípusa ott tanyázik a modern ember tudattalanjának mocsaraiban is.




Ily módon a Rák archetípusának két aspektusával ismerkedhetünk meg: a Rettenetes Anyáéval, aki megpróbálja megőrizni a születőben levő egyéniség feletti kontrollt, és az Isteni Apáéval, aki az élet forrása és aki felé az egyén törekszik. Erich Neumann The Origins and History of Consciousness (A tudat eredettörténete) című munkájában felveti, hogy e két Világszülő egyazon egység szerves részét képezi, ez pedig a primitívek és a gyerekek tudatában androgünként jelenik meg és ősidők óta Világkígyó vagy Uroborosz formában képzelik el, vagyis egy farkába harapó kígyóként, amely felfalja, hogy aztán újra megszülje önmagát. Az Uroborosz az ember eredetének legősibb jelképe. Azokból a mélységekből sejlik fel, amelyekben a világ és a psziché még egy, és ahol a világ eredetét firtató ősi kérdés egyszersmind az ember eredetével, a tudat eredetével és az én-tudat eredetével kapcsolatos. Arra a kérdésre, „Honnan jöttem?” ez az erőteljes kép rajzolódik ki a mélységekből. Jellege egyszerre anyai és apai. Ez az eredeti tökéletesség, mielőtt az ellentétek és konfliktusok elkezdődtek volna; a tojás, amelyből létrejött a világ. Az Uroborosz így az elsődleges kreatív elem – amelyet Jung a kollektív tudattalan óceánjának nevezett – amely folyamatosan elpusztítja, egyesül és megtermékenyíti magát. A Rák ezt az anyaméhet jelképezi, de ez nem kizárólag anyai. Egyszersmind a hím-és nőnemű ellentétek egysége, az örök nászban egyesülő Világszülőké. Érzéseim szerint a Rák ennek az isteni forrásnak a felkutatására törekszik, ez a daimonja, amelyet egyszerre képzelnek el a fizikai elválás és születés előtti élet kezdeteként, és az élet végeként, amikor is a lélek újra egyesül az Eggyel. Így tehát egyszerre regresszív sóvárgás az anyaméh után, és misztikus sóvárgás Isten után.

“Az Uroborosz így az elsődleges kreatív elem – amelyet Jung a kollektív tudattalan óceánjának nevezett – amely folyamatosan elpusztítja, egyesül és megtermékenyíti magát. A Rák ezt az anyaméhet jelképezi, de ez nem kizárólag anyai. Egyszersmind a hím-és nőnemű ellentétek egysége, az örök nászban egyesülő Világszülőké”.

Érthető módon ez az ősi szimbólum először a személyes anya alakjára vetül ki, és valószínűleg emiatt hatja át olyan erőteljesen a Rák – típusok életét, attól függetlenül, hogy a [ tényleges anya] valóban ennyire erős volt -e vagy sem. A Rák- típusok klasszikus „anya- komplexusa” nem igazán a személyes anyáról szól. Ez a belső forrás irányába való fokozatos haladás első stádiuma, jóllehet a Rák számára, élete különböző szakaszaiban általában egy ezt megtestesítő „anyai” fizikai személy keresésében nyilvánul meg. Elvárásai szerint, akár férfi, akár nő ez az illető, majd gondját viseli és elmulasztja magánytól és elszigeteltségtől való félelmét. A Rák nők is vagy ezt az Anyát/Apát keresik kapcsolataikban, vagy az anyaságon keresztül maguk törekszenek azzá válni. De úgy tűnik számos Rák típusnak az a szomorú – ha még olyan szükséges is – sors jut osztályrészül, hogy nincsenek saját gyerekeik, vagy el kell engedniük gyerekeiket, hogy ily módon a mítosz mélyebb értelme juthasson kifejeződésre életükben, és az isteni Szülő így belső tartállyá válhasson.




„ A kezdet előtti időbeli létezés feltételezhetően kapcsolatban van az előre tudással. A teremtmény, aki része a megszületettek sokaságának, egyszersmind a megformálatlan tudásának is részese, így összeolvad a bölcsesség óceánjával is. Eredet- jelképként ugyanis az ősóceán – az uroborosz – kígyó gyűrűje szintén az óceán – nem csak a teremtés, hanem a bölcsesség forrása is.” (Neumann: The Origins and History of Consciousness)

Montázs: Marc Chagall – Önarckép 1914, Bella fehér gallérral; Csontváry – Önarckép 1896 körül, A magányos cédrus

Azzal a problémával egyidejűleg, amelyet Neumann „uroborikus incesztusnak” nevezett – az elemi erejű sóvárgás, hogy az egyén a Világszülők karjaiba meneküljön az élet elől – a Rákban hatalmas kreatív erő is lakozik. Ez a művész bábáskodásával megszülető, még formát nem öltött képek tartománya, ezért hajlamosabb vagyok a költőhöz, festőhöz és a zenészhez társítani a Rákot, mint a jó szakácshoz és gazdasszonyhoz. A lista igen terjedelmes – Proust és Chagall csak két képviselője [a magyar Csontváry Kosztka Tivadar szintén ebbe a Rák típusba tartozó festő -ford megj] – és igen figyelemreméltó. Úgy tűnik, a Rákot vezérlő daimonion leginkább eme óceáni tartomány képeinek világra hozatalában érdekelt, akár hús – vér gyerek, akár műalkotás formájában történik ez. Az utóbbi gyakran fontosabb a Rák számára, mint az előbbi, és kivetülhet egy olyan személyre is, akinek potenciálját a Rák táplálásra kiválasztja.

Thetisz istennő delfinekkel, görög vázakép

A görög mítoszokban ez az élet forrását képező óceáni tartomány Thetisz tengeristennőhöz tartozik. Ő egyszerre életadó és szörnyeteg, a babilóni mítoszban Tiámat, a hatalmas tengeri szörny az elődje, akit Marduk tűzisten kaszabolt le, és akinek feldarabolt testéből teremtették a világot. Thetisz vagy Tethys tehát a Teremtő. Neve a tithenai szóból származik, amely a daimonhoz vagy a moirához hasonlóan azt jelenti: „rendelkezni”, „elrendelni”. A Genezis kezdetén az Úr lelke lebegett a vizek fölött. De Thetisz nem csupán isten, ő maguknak a vizeknek is a megtestesítője, és jóval a héber Yahveh előtt létezett. Mélységei egyaránt magukba foglalták a férfit és a nőit, a magvat és a méhet. Nereisnek is hívták, akinek neve „ nedves elemet” jelent. Ebből a névből származik Néreusz vagy Proteusz, a különös mitikus figura, a profetikus „tengeri öreg”, akit halfarokkal ábrázolnak, testéből pedig egy oroszlán, egy szarvas és egy vipera mászik elő. Ahogy Thetisz a tengeranya, ő a tengerapa, alakváltó és próféta. Ha valaki választ akar kapni tőle, először meg kell kötöznie, aztán kivárnia, míg különféle, félelmetes állatok alakját ölti magára, hogy aztán végül felvegye saját különös alakját és kinyilatkoztassa a próféciát. Hosszú vándorútja során Odüsszeusz tanácsot akart kérni Proteusztól, de el kellett viselnie alakváltásait mindaddig, míg az öreg daimon végül elmondta neki, amit meg akart tudni. A tengeri öreg megkötözésének és a türelmes kivárásnak a motívuma, miközben ő minden elképzelhető fenevad és szörnyeteg alakját magára ölti, a kreatív folyamat egy fontos aspektusára hívja fel igen szuggesztív módon a figyelmet. A művésznek ilyenkor határozottan meg kell ragadnia valamit, ami kifejezhetetlen, ide-oda tekeredik, folyamatosan átalakul – mindaddig, míg egy megragadható kép formáját nem ölti. Az analitikus folyamatot is jól szemlélteti, amikor is az alakváltó természetű álom-és fantáziaképeket szilárdan rögzíteni kell mindaddig, amíg ki nem bontakozik a tudat számára is emészthető jelentésük.

Nereusz, a tengeri öreg -görög vázakép

 

A Rák mindig is hírhedt volt kétértelműségéről és arról is, hogy nehezen megfogható. Ez azonban azt hiszem, enyhe kifejezés. Az egyik alakból a másikba való átfolyás képessége a víz természetének része – és magának a tudattalannak is. A Ráknak egy olyan világ a lételeme, ahol semmi sem teljesen ugyanolyan, mint öt perccel azelőtt. A mód, ahogy Odüsszeusz bánik Proteusszal fontos tanítást hordozó példázat a Rák számára: elkapni a mélységek bűvös öregemberét és szorosan tartani mindaddig, amíg fel nem tárja bölcsességét. Proteusz nélkül Odüsszeusz nem találta volna meg a hazavezető utat és örökkévalóságig vándorolt volna a vizeken, örökre otthontalanul.

Naaagy kérés kleptomániás félig- sem- barátaimhoz 😈 Sajnálatos módon az oldalamon levő másolásvédő dacára is még mindig nagyon sokan „inspirálódnak” ( = gátlástalanul lopják a tartalmakat) innen. Igen, ezt a tevékenységet akkor is LOPÁSNAK nevezik, ha már nem tudják olyan könnyen szó szerint lemásolni, “csak” összefoglalózzák, esetleg más igényes blogokról, YouTube-csatornákról összemazsolázott tartalmakkal kombinálva) . Amennyiben Te magad is azon „kollégák” cseppet sem tisztelt csoportjába tartozol, aki tárgyi tudása mélyítése helyett kizárólag oldala marketingezésével, és azon platformok tallózásával foglalkozik, ahol igényes tudásanyagokból lopkodhat ( többek között pl  az én oldalamat is e céllal követed, ahogy teszitek sajnos elég sokan), kérlek, a változatosság kedvéért most tegyél kivételt. Nagyon sok munkám van  az ilyen típusú fordításokban (a minőségi  szakirodalom beszerzésébe fektetett jelentős összegekről már nem is beszélve), akárcsak az oldalamon elérhető összefoglalókban, meg a többi posztban is. Ezért, ha merítesz  belőlük, kérlek jelöld meg a forrást, ÉS tüntesd fel a cikkemre mutató linket is !!!! Ez az egyik olyan fontos gesztus, amely megkülönböztet a  tartalomtolvajoktól. Nagyon jó lenne, ha ez szokásoddá válna, és nem csak az én írásaimat illetően, hanem akkor is, amikor a többi hiteles tudással rendelkező, posztjaikba, videóikba komoly munkát fektető asztrológus- társam oldalain „tallózgatsz” ( = nézel lenyúlnivaló tartalom után).

Poszeidón udvarolni akart Thetisznek , de egy jóslat szerint Thetisz valamennyi fia hatalmasabb lesz az apjánál. Ez a téma azt sugallja, hogy a vizes tartományok gyermekei valami numinózusat hordoznak magukban, és felvet egy másik, a Rák szempontjából releváns témát is. Ez az anya fiával való kapcsolata, vagy általában a Rák gyermekeivel való kapcsolata – akár biológiai, akár más értelemben vettről van szó. Poszeidón elállt az udvarlástól, Zeusz pedig ( aki egyes verziók szerint maga is sóvárgott az istennő kegyeire) elrendelte, hogy Thetisznek halandóhoz kell férjhez mennie, nehogy veszélybe sodorja az isteneket azzal, hogy olyan gyereket szül, aki a leghatalmasabb olümposziakra is fenyegetést jelenthet. A tenger istennője – aki Proteusz férfi alakjában megjelenve szintén próféta – így kizárólag halandó férfiakkal egyesülhet. Más szavakkal, kreatív erőit az emberi tudaton keresztül kell mederbe terelni és emberi módon kell kifejezésre juttatni őket. Úgy tűnik, ez a Jung által mondottakkal vág egybe: a pszichében zajló átalakulások és fejlődések nem képesek maguktól végbemenni, hanem az egóval való interakcióik függvényei. Akkor is, ha ez a kapcsolat, akárcsak Thetisz és halandó szeretője esetén valami isteni és valami emberi között jön létre. Ezzel a különös paradoxonnal az alkímia is tisztában van, ahol az isteni Mercurius, a bölcsek köve föld méhéből való kiszabadítása nem történhet meg az ember- alkimista részvétele nélkül, hiszen az alkímia művészete ‘azt tökéletesíti, amit a természet tökéletlenül hagyott.’ Jung Angelus Silesiust , a XVII századi misztikust idézi. Szabad fordításban:

„Tudd meg, hogy nélkülem
Isten egyetlen pillanatig sem élhetne,
ha én meghalnék,
egy pillanattal sem élhetne túl

Isten nélkülem egyetlen hernyót sem
lenne képes teremteni
Ha nem osztoznék vele,
Megsemmisülés lenne a sorsa

Ugyanolyan nagy vagyok, mint az Isten
és ő ugyanolyan kicsi, mint én
Nem lehet fölöttem
én nem lehetek alatta

Isten gyermeke vagyok. A fia
Ő pedig az én gyerekem
Mi ketten egyek vagyunk
Fiú és apa egyszerre”
Achilleusznak egyetlen sebezhető pontja volt, a sarka




A Thetisz sorsával kapcsolatos olümposzi huzavona eredményeként az istennő egy Peleusz nevű férfihoz ment feleségül. Neki szülte Achilleuszt  , a híres hőst, aki a Rák összes ismertetőjegyét magán hordozza. Graves „hisztérikusnak” nevezi viselkedését, amikor Trója falai előtt a sátrában duzzog, gyerekkorában pedig Thetisz azzal próbálta megóvni attól, hogy bevonódjon a trójai háborúba, hogy nőnek öltöztette. Thetisz tulajdonképpen hét fiút szült Peleusznak, de teljes összhangban matriarchális természetével képtelen volt elviselni, hogy ezek halandó gyermekek lesznek, akik elmúlásra ítéltettek. Sikerült ellopnia hatot közülük, és leégetni róluk halandó húsukat, hogy az Olümposzra emelkedhessenek és elfoglalhassák helyüket az istenek között. Peleuszt felbőszítette, hogy ily módon megsemmisítik fiait, és sikerült megmentenie Achilleuszt, mielőtt még az egész gyerek elégett volna. Az apa erélyesen megragadta a fia sarokcsontját, így az halandó maradt. A mesének ez a verziója régebbinek tűnik annál a történetnél, amelyben Thetisz a Sztix folyóba lógatta fiát, hogy halhatatlanná tegye, de megfeledkezett a sarkáról, amelynél fogva tartotta. De mindkét mesében ugyanarról az érzelemről van szó. Amikor e mítoszt az emberek életében láttam működni, gyakran tapasztaltam, hogy a kedvenc, a legjobban szeretett gyerekre irányuló numinózus projekció formáját ölti, akitől akkor is elvárják, hogy olümposzi csúcsokra emelkedjen, ha a folyamat során a gyerek emberileg tönkremegy. A Rák időnként, ha nincsenek tényleges gyerekei, akikre kivetíthetné az emberfeletti teljesítménnyel kapcsolatos látomásait, saját kreativitásával kapcsolatban kezd ilyen hozzáállást tanúsítani, és, amennyiben nem istenien tökéletesek, összes alkotását selejtesnek és visszataszítónak találja majd. Úgy tűnik, e problémának tudható be, hogy a Rák – típus gyakran nem ő maga éli meg kreatív potenciálját, hanem szeretett partnerétől vagy gyerekétől várja el, hogy véghezvigye a feladatot.

Edmund Blair Leighton : Egy kis királyfi, aki valószínűleg már elég idős ahhoz, hogy megáldja a királyi trónt. A festmény jól illusztrálja Liz Greene sorait: “Amikor e mítoszt az emberek életében láttam működni, gyakran tapasztaltam, hogy a kedvenc, a legjobban szeretett gyerekre irányuló numinózus projekció formáját ölti, akitől akkor is elvárják, hogy olümposzi csúcsokra emelkedjen, ha a folyamat során a gyerek emberileg tönkremegy.”

Achilleusz története meglehetősen különös. Azt jósolták, vagy fiatalon hal meg és dicsőséges hírnévre tesz szert, vagy hosszú, de nem túl dicsőséges életet fog élni odahaza. Úgy tűnik, mintha a Sorsasszonyok nem tudtak volna dönteni vele kapcsolatban, vagy valami más okból adtak neki több választási lehetőséget, mint az emberek többségének. Thetisz, az anyja természetesen az utóbbi lehetőséget részesítette előnyben, de maga Achilles az előzőre sóvárgott. Nem hinném, hogy ezt inkább szó szerint kellene értelmezni, mint bármely más, a szó szoros értelmében vett megélést követelő mitikus motívumot; de természetesen, ha valaki azért harcol, hogy felszabadítsa magát az istennő uralma alól, az életét kockáztatja, és ahhoz, hogy szabaddá váljon, bizonyos szinteken meg kell halnia. (Bővebben: Az örök ifjúság ára) Ez a Rák részéről tett emberfeletti erőfeszítés gyakran olyan cselekedet, amely felszabadítja a kreatív képzeletben rejlő lehetőségeket. De sok olyan Rák is van – talán ők képezik a nagy többséget, akik a másik ösvényt választják, és az anya kényelmes közelében maradnak egész életükben, minden olyan potenciáljukat feláldozva, amelyet valaha kiteljesíthettek volna.

Akhilleusz és Patroklosz, görög vázakép

Mint láthattuk, Thetisz aktív szerepet vállalt abban, hogy megakadályozza Akhilleusz csatlakozását a Trójába tartó harcosokhoz; és úgy tűnik, a Rák típus is olyasvalakiként tapasztalhatja meg vér szerinti anyját, aki visszatartja az élettől. A harcok során láthatjuk, istennő – anyja folyamatosan közbelép: hol azért rohan a sátrába, hogy új páncélt hozzon neki, hol megfelelő öltözéket, tiszta alsó ruházatot visz és így tovább. Az ember csodálkozik, hogy a csirkehús-leves nem szerepelt Homérosz felsorolásában. Ha az Iliász nem lenne olyan nagyszerű és tragikus történet, elég mókás lenne, és kétségtelen, hogy ez a része fájdalmasan vicces. Az egyetlen dolog, ami képes kihúzni sátrából a duzzogó Achilleuszt és harcra bírni, legjobb barátja és szerelme, Patroklosz halála. Csak ekkor derül ki, mennyire bátor és heves valójában. Úgy tűnik, ez is a Rák egyik arca: a mélyre ható érzelmi veszteséget kivéve ezt a jegyet semmi nem képes rávenni arra, hogy nyíltan konfrontálódjon az élettel.

Felfaló anya- motívumok filmekben. “Az anyáról való leválás nagyszabású átmeneti rítus egy Rák életében, amelyre nem egyszer, hanem sokszor, számos különböző szinten kell sort keríteni”. – Liz Greene




A Nagy Istennő tematikája olyan szál, amely ilyen vagy olyan formában számos más zodiákusjelen is átvezet. Úgy tűnik, a Rák életadóként és a tenger úrnőjeként ábrázolja. Ő a magzatvíz, ahonnan a gyermek kiemelkedik, a tudattalan vizei, amelyekből az egyéni identitás a felszínre bukkan, és ez a monumentális anyakép mindig is a leghatalmasabb erő marad egy Rák életében. Később, az élet folyamán hajlamos áttevődni az egyéni anyáról, mint kizárólagos hordozóról a teremtő tudattalanra, de bármely formában találkozzék is vele a Rák, jó vagy rossz értelemben mindig hozzábilincselődik. E daimon sötét arca a túlságosan erős anya- kötődés, amely férfiakat, nőket egyaránt lebénítja, és olyan szoros kötelékbe béklyózza, amely megfojt minden fajta egyéni potenciált. Világos aspektusa a tudattalan képeinek világrajövetelénél való bábáskodás képessége. Az anyáról való leválás nagyszabású átmeneti rítus egy Rák életében, amelyre nem egyszer, hanem sokszor, számos különböző szinten kell sort keríteni. A tényleges rákhoz hasonlóan, amelynek egyaránt közel kell lennie a vízhez és a szárazföldhöz, a Rák is ösztönzést érez arra, hogy lehorgonyozzon a megfogható világban, miközben egyik lába mindörökké a vízben marad. Így végül ő maga válik azzá a méhhé, amelyen keresztül a tenger gyermeke világra jöhet.

Forrás: Liz Greene, the Astrology of Fate

A bejegyzés kiemelt képe : Historical artwork of the constellation of Cancer,
Detlev van Ravenswaay





Liz Greene : The Astrology of Fate

Az asztrológiát tanulók számára egyik alapműnek számító kiadvány Magyarországon sajnos jószerivel ismeretlen. Korrekt feltételekkel foglalkoztató, fizetőképes kiadónak nagy örömmel lefordítanám.

The Astrology of Fate / A sors asztrológiája című művében Liz Greene a sors és szabad akarat dilemmáját boncolgatja. Az olvasó nem fog egyértelmű és megnyugtató választ kapni, viszont egy nem csak asztrológiai ismeretekben, hanem kultúrtörténeti, történelmi, pszichológiai adalékokban gazdag élménnyel gyarapszik. A világhírű, pszichológusi képzettséggel is rendelkező asztrológus könyve minden gyakorló asztrológus számára olyan kötelező olvasmány kellene legyen, amelyen többször is alaposan átrágja magát. Sajnos magyar fordítása nem elérhető, pedig 1984-ben jelent meg és alaptankönyvnek számít. Asztrológiát tanulók számára nélkülözhetetlen, de általános műveltséggel rendelkező, önismereti utak iránt érdeklődő „laikusok” számára is ajánlható

A könyv jegyekről és uralkodó bolygóikról szóló fejezetei nem karakterológiai jellemzések, hanem az adott archetípusok domináns témáit és problematikáit járják körül  mitológia, pszichológia, alkímia, egyetemes kultúrtörténet összefüggéseiben . Mint ilyen, hiánypótló, de feltételez bizonyos szintű műveltséget. (A blogon elérhető anyagok egyébként is a minőségi asztrológiai/ önismereti irodalomra nyitott olvasótábor igényeit szeretnék kielégíteni, mert ilyen jellegű közlésekből meglehetősen nagy hiány van. Ha tehát nem tudod követni az ilyen jellegű posztokat, irreleváns – így az én oldalamon törlésre kerülő – kommentek írása helyett kérlek, inkább hiányosságaidat pótold.)

Akiket inkább a „hogyan működik ez és ez a jegy”- típusú megközelítésmód érdekel, a szerző Szerelmesek asztrológiája című könyvét olvassák el. Magyarul is elérhető, bulváros címe ellenére minőségi és találó összefoglalók vannak benne. Ezek akkor is érvényesek, ha valakiben nem a napjegy, hanem a horoszkóp más sajátosságai miatt domináns egyik vagy másik archetípus.





Kapcsolódó cikkek

Az örökifjú archetípusa

Az örök ifjúság ára

Rák Mars a horoszkópban I.

Rák Mars a horoszkópban II.

A víz elem és a vizes típus

A víz elem és az agresszió

Párbeszéd álmainkkal

Az elnyelt életerő visszaszerzése

További részletek a könyvből:

Kos, Bika, IkrekRák, OroszlánSzűzMérlegSkorpióNyilas, BakVízöntőHalak

Könyvajánló

Liz Greene : The Astrology of Fate

Erich Neumann : A Nagy Anya

Erich Neumann The Origins and History of Consciousness (A tudat eredettörténete)

Marie Louise von Franz : Női mesealakok

Marie Louise von Franz : Archetípusos minták a mesékben

Marie Louise von Franz : The Problem of the Puer Aeternus

Carl Gustav Jung: Az archetípusok és a kollektív tudattalan

 

 

A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!