A Halak | Liz Greene

The Astrology of Fate / A végzet asztrológiája című művében Liz Greene többek között a sors és szabad akarat dilemmáját boncolgatja.  A könyv jegyekről és uralkodó bolygóikról szóló fejezetei nem karakterológiai jellemzések, hanem az adott archetípusok domináns témáit és problematikáit járják körül mitológia, pszichológia, alkímia, egyetemes kultúrtörténet összefüggéseiben. Liz Greene-nek ez a könyve sem a populáris asztrológia kategóriája: bizonyos szintű általános műveltséget feltételez. Ebben a részben a Halak archetípusát , az archetípusos neptuni -dionüszoszi ösvényt, az ebben rejlő lehetőségeket és buktatókat, a Halak -karakterre jellemző problémákat tárgyalja a szerző.

Az ilyen leírások nagyon hasznosak lehetnek, de megvannak a korlátaik. Nem alkalmazhatók automatikusan,receptszerűen”. Bővebben: Mire jók, jók-e valamire egyáltalán az asztrológiai receptek? Mindenkinél más és más módon, a személyi horoszkóp sajátosságaitól függően nyilvánulnak meg.Tekintve, hogy a Föld jelenlegi népességetöbb mint 7 és fél milliárd, ennyi horoszkóp -variáció létezik. Beláthatod, hogy a szóba jöhető változatokat nem áll módomban egyenként kivesézni, komment formájában végképp nem. A TIÉDET sem 🙂 Kérlek tehát, ne tegyél fel olyan kérdést, hogy rád hogyan hat, mert nem fogok rá válaszolni. Az ilyen jellegű hozzászólások törlésre, szerzőik tiltásra kerülnek…

“Tanítsd örömre félholt
szivem, vidám menád,
adj zengő, égi tébolyt
és részeg citerát,
s rám úgy figyel a föld, mint mostan én reád”.

Shelley : Egy mezei pacsirtához (ford. Kosztolányi Dezső)

A Halak jele mélyen beágyazódik a mítoszokba, ugyanis, más állatövi lényekkel ellentétben ennek az utolsó jegynek a vonulata egyértelműen sok évszázaddal régebbi a görögökénél. A Halak egyszersmind a legérdekesebb jegyek egyike, ugyanis mítoszainak feltárása olyan felismerésekhez vezet, amelyeket általában nem társítanak  ehhez a hagyományok szerint „érzékeny lélekhez”, akiből talán iszákos, talán zenész, esetleg ápolónő válik. Az utolsó jegy egyszersmind az első is, ő képezi ugyanis azt az alapot, amelyből az új ciklus megszületik, és ebből a perspektívából szemlélve talán nem meglepő, hogy a Halak szimbolizmusa nem Neptunusz istennel vagy más férfi istenségekkel köt össze bennünket, hanem az Ősanyával – akivel a Rák jegyénél már találkoztunk és akinek a víz a megjelenési formája.

A Halak csillagkép, a farkuknál összekötözött halakkal




A Halak szimbolikája nagyon ősi és változatos. Egyike azoknak a tériomorf képeknek, amelynek spektruma a termékenységistennők orgiasztikus vizes mélységeitől Krisztus transzcendens húsáig terjed. A galambhoz hasonlóan, amely ugyanezt a széles spektrumot fogja be, és egyszerre Istár és Aphrodité madara meg a Szentlélek szimbóluma, a Halak egyszere pogány és keresztény, de végülis feminin természetű. Ha átverekedjük magunkat az egymással szoros kapcsolatban levő mesék és istenségek szövevényén, végül egy közös témához érkezünk. A legkorábbi, két mennyei halról szóló egyiptomi és babilóniai történetek Atargatisznak, a nagy istennőnek, akivel a Szűznél már találkoztunk – szír- főníciai hal-kultuszával állíthatók párhuzamba. Templomainak medencéiben szent halak úszkáltak, amelyeket senki sem érinthetett meg. E templomokban halat fogyasztottak rituális eledelként, ugyanis magát az istennőt hal alakjában ábrázolták időnként, papjai pedig halbőröket viseltek. Ennek a halistennőnek volt egy Ichthys nevű fia, aki maga is hal volt. Utóbbi később Éává, a babilóniai halistenné alakult, aki a Bakkal, a kecskehallal is kapcsolatban van. Atargatisz és Ichtys egyszersmind Istár  és Tammúz, Kübelé és Attisz  , Aphrodité  és Adónisz is. A babilóniai történet szerint két hal egy óriási tojást talált az Eufráteszben, ameit kibökdöstek a szárazföldre. Ez után kotlani kezdett rajta egy galamb. Néhány nap múlva kikelt a tojásból Atargatisz istennő. Kérésére a halak abban a megtiszteltetésben részesültek, hogy a mennybe kerültek. E mese görög verziójában Aphrodité és fia, Érósz halakká változva menekült el Tüphon  , a szörnyeteg elől; vagy, egy másik változatban halak mentették meg őket, akik aztán, hálából jóságukért helyet kaptak az égbolton. Hogy ne lehessen őket szétválasztani, összekötötték a farkukat.

Tüphón, görög vázakép részlete

Hogy a Nagy Anya és szezonális, rituálisan feláldozott fiú- szeretője halak, nem is olyan különös, ha megértjük a halak mitológiai ábrázolásmódját. Jung nagyon szépen leírja ezt:

„A mitológiai ősanyák gondoskodása veszélyessé válik a fiaik számára . Jeremiás megemlít egy függőlámpán való halábrázolást, amelyen az egyik hal elnyeli a másikat. Ily módon bizonyára ‘a hal szájaként’ lehetne értelmezni a psicis austrinus főcsillagának, a Fomalhautnak ( fom al hut) nevét, ahogy a szimbólumtörténetben általában hozzágondolják a Halakhoz a lenyelő concupistentia http://lexikon.katolikus.hu/C/concupiscentia.html minden lehetséges formáját, ti. azt, hogy becsvágyók, buják, kapzsik, telhetetlenek, kéjsóvárok, egyszóval a világi hiúság és földi gyönyör képeit. A Halak e rossz tulajdonságokat nagymértékben az anya – és szerelemistennőhöz, Istárhoz, Asztartéhoz, Atagartiszhoz és Aphroditéhoz fűződő kapcsolatuknak köszönhetik. Az utóbbinak, mint a Venus bolygónak, éppen a Halak zodionjában van az exaltációja” – C.G. Jung – Aion, Akadémiai kiadó 1993- 96 old

Így tehát e halak egyike a nagy termékenységistennő, a másik a fia. Az istennő féktelen, pusztító és szeszélyes: ő az ösztönök ősi világa. A fiú a megváltó, Ichthys, a Krisztus. A farkukat összekötő zsineg egyszer és minenkorra egymáshoz láncolja őket; nem szabadulhatnak egymástól. Az ősi vallásos szimbolika halakkal szembeni ambivalenciája e párosításban tükröződik: egyfelől ugyanis tisztátalannak, a gyűlölet és a kárhozat jelképének tekintik, másfelől azonban imádat tárgya. Ironikus módon a hal Tüphónnak, a szörnyek is szent állata volt, aki elől az istennő és fia halakká változva nenekült el; így ismét egyazon kép mítoszbeli ismétlődésével találkozunk, ahol is az üldözött és az üldöző ugyanabban az alakban jelenik meg, és ahol a megváltónak és az elátkozottnak alakja is azonos. Itt talán az egyéni lélek múlandó, de megszentelt életének képével állunk szemben, aki az Anyától született és arra ítéltetett, hogy visszatérjen hozzá , mindörökké hozzá van láncolva, egy rövid időre azonban ő a füld megtermékenyítője és az életet megújító teremtő szikra.

Keresztény temetkezési sztélé a 3 századból, “Az élők hala” -ΙΧΘΥϹ ΖΩΝΤΩΝ

A Halak mítosz tehát szoros kapcsolatban van az Anyával és fiú szeretőjével, különös tekintettel a fiú korai halálának mitikus tragédiájára és feltámadására. Az időszakos megváltó-istent maga az anya, vagy annak valamelyik totemállata – vaddisznó, kígyó, szarvas, farkas – szaggatja szét. E megváltó- fiúval már találkoztunk az Oroszlánnál és a Baknál is, de ezeknél a jegyeknél ő az apa fia. A Halakban az Anya fiával találkozunk, annak a fiúnak az édes-keserű történetével, aki csak „kölcsönben” van itt egy időre, és akinek megrendítő története alig leplezett módon került át a keresztény doktrínába. A Halak asztrológiai korszaka és a kereszténység közötti kapcsolat nyilvánvaló. Ez különösen az Evangéliumok utalásaiban tükröződik: „az emberek halászai”, az első tanítványok, akik halászok, a kenyerek és halak csodája. E szimbolika halakként ábrázolja Krisztust és híveit, a vallásos vacsorán halat esznek, a keresztség megmártózás a halas medencében és így tovább. A feldarabolt Krisztust rituálisan megeszik, a vérét pedig rituálisan megisszák; ebben az értelemben ő Attisz, Tammúz és Adónisz egyenes ági leszármazottja, a fakereszten – az Anya fa-szimbólumán való korai halála pedig nem azért sorsszerű halál, mert a rómaiak vagy a zsidók kimondták az ítéletet, hanem mert az Anya újra hazahívta.


kenyerek és  halak csodája, Jacopo Tintoretto, 1545 -50 körül

A megváltó és az áldozat témája nagyon közel áll a Halak szívéhez . Akár inkább az az áldozattal azonosul a Halak – egyén, olyan emberré válva, akinek az élete szétszaggattatik, akár a megváltóval, aki a szenvedők megmentője, nincs túl sok választása, mert ez ugyanannak a dolognak a két arca. Ugyanez vonatkozik a telhetetlen halra is, az istennőre, akitől meg kell menteni az áldozatot; vagy akinek a megváltót fel kell áldozni, hogy feloldozzon másokat a bűnök alól. E három kép – a megmentő, az áldozat és a bűn és a kárhozat falánk szörnyetege – ugyanannak a mitikus motívumnak a szerves részét képezi. Gyakori és tetszetős közhely, hogy a Halak azért öltött testet, hogy szenvedjen vagy megmentsen. Ennek az általánosításnak több valóságtartalma van, mint másoknak, ugyanis általában mindkettő, és csak azokban van együttérzés, akik maguk is megsérültek. Egyetlen más jegy sem ennyire hajlamos az élet áldozataként feltüntetni magát, de egyetlen más jegy sem képes ennyire őszinte együttérzést tanúsítani a szenvedőkkel. És egyetlen más jegyet sem láttam, aki ennyire könnyen lenne képes belecsúszni a káoszba, zöld utat adni az orgiának és a szétesésnek- eme sajátosságoknak, amelyeket Atargatisz, a vad istennő testesít meg, vagyis a víz elem, amelyből, mint a Korán mondja, minden élet származik.

Atargatisz nyugati változata a sellő. “Tengeri lány”, VII század

Mit árul ez el a Halak fejlődési mintájáról ? Azt hiszem, először is az következik belőle, hogy a két halat nem lehet egymástól elválasztani. A Halak számára az Anya kaotikus világa mindig kényelmetlenül közel van. E mélységekből a Halak a Rákhoz hasonlóan alkothat ; meglehetősen terjedelmes azoknak a „nagy neveknek” a listája, akiknek zenei, művészeti, irodalmi alkotásaiban e határtalanul mély vízi világ édes és tragikus sóvárgása fejeződött ki. Ezeknek az embereknek a többsége nagy szenvedéseket élt át magánéletében. Ez a tudattalan világával való kötelék nem könnyű feladat a mi kultúránk emberének. A férfipsziché számára gyakran félelmetes tapasztalat, amikor rájon, hogy az Anya fia, hiszen ez a szétszaggattatást is folyamatos közelségbe hozza; a halál és a szétmarcangoltatás élménye pedig még művészi alkotótevékenységek folyamán is szerves részét képezi a Halak tapasztalati tartományának. Számos olyan Halakkal találkoztam, akik minden igyekezetükkel azon voltak, hogy hiperracionális, intellektuális lényekké váljanak, de ez mindig kissé hamisnak tűnik, hiszen közvetlenül a felszín alatt ott az irracionális világa. Gyakori, hogy e Halak végzetesen belebonyolódnak az olyanokkal való kapcsolatokba, akik megjelenítik számukra az istennő kaotikus világát, így közvetett módon kerülnek érintkezésbe a mélységekkel és válnak az őrültek „ápolónőivé”. Einstein (horoszkópja itt ) , egy Halak, aki felbecsülhetetlenül sokat adott a tudomány és a matematika világának, felvállaltan misztikus volt. Nagyon jól tudta, ki ajándékozta meg intuitív bevillanásaival. Nem könnyű azonban ennyire közel élni a mélységekhez, ilyen erős kötelékkel kapcsolódni az Anyához. Sokkal könnyebb helyzetben van az a nő, aki azonosul az Anyával, és áldozat – férjét, vagy szeretőjét, akit megsebzett az élet, vagy gondoskodására szoruló páciensét pátyolgatja. E forgatókönyvek félelmetes árnyoldala, hogy az illető tudattalanul nem keveset fektet be abba, hogy a szeretett lény beteg maradjon. És ha az effajta tudattalan azonosulás részben sikeres is, folyamatosan ott lebeg az istennő orgiasztikus sötétsége és szerető – fia szétmarcangolására való hajlama. Modern show-business világunkban egy olyan filmsztárt tekinthetünk e szerep XX.századi megtestesítőjének, mint Elizabeth Taylor  , aki maga is Halak és aki férj- jelöltjei valószerűtlenül terjedelmes listáján keresi megmentőjét. (horoszkópja itt  )



Neptunusz diadala

A Neptunusz bolygó, a Halak asztrológiai uralkodója, véleményem szerint nem a legjobb mitikus ábrázolása e jegy mélységeinek. A Neptun előzményei Poszeidón  görög istenben lelhetők fel, aki a földrengések és a bikák ura volt. Jóllehet névlegesen a tenger fölött uralkodik, ő inkább földes mint vizes istenség; utóbbi tartományt Thetisz tengeristennőtől vette el. Az óceán mélységei mindig is az istennőhöz tartoztak, ahogy az alvilágé is; a Neptun jóval későbbi jövevény. A babilóni Éa sokkal találóbb kép, de ő nem választható el az anyjától. Ha egyetlen olyan mitikus alakot kellene választanom, aki megtetstesíti mindazt, amit a Halak különös, androgün komplexitásán értek, Dionüszoszt  választanám, akit Otto Walter az istenségről írt tanulmányában a „kreatív őrültség” jelképének tart és akit Kerényi tanulmányában „ a világ irracionális alapjának” nevez. Dionüszosz születésében, életében és attribútumaiban a Halakat uraló, és apjának, Zeusznak kifinomult spirituálsi világát (Jupiter a Halak társura) az Anya eszelős, extatikus mélységeivel összekötő daimonion rendkívül élethű leírására találhatunk.

Kerényi azzal kezdi Dionüszosz című munkáját, hogy különbséget tesz a két életet jelentő görög szó, a zoé és a bios között. A bios egy bizonyos típusú életformát jelöl, és az állatok megnevezésére szolgál, amikor az általuk képviselt létformát meg kell különböztetni a növényekétől. Természetesen ez a gyökere a mi biológia szavunknak is. A zoé másfelől az általános értelemben vett életet jelenti, mindenfajta további megkülönböztetés nélkül. Az állatok és a növények meghatározott ideig élnek és aztán elpusztulnak, de az élet, mint zoé végtelen, és nem foglalja magában a halált. Ez a formák ciklikus változásai során is fennmaradó életerő. Kerényi Otfried Müllert, egy XIX századi kalsszikafilológust és mitológust idézi:

„Az elme fölé kerekedő, és a világos öntudatot elárasztó (amelynek a szőlőinda a legtökéletesebb szimbóluma) természet képezi valamennyi dionüszoszi alkotás alapját. A dionüszoszi formák – melyek sajátosak és jól megkülönböztethetők voltak az Olümposzon – ciklusa képezi ezt az emberi tudatra befolyással levő természet-életet, amelyet különböző szinteken, hol nemes, hol kevésbé nemes formákan képzelnek el; magában Dionüszoszban a legtisztább bimbó bontakozik ki, a lélekből felemelkedő ihlettel kombinálódva, anélkül, hogy az érzelmek békés játékát szétrombolná.” Kerényi Károly: Dionysos (Dionöszosz, az elpusztíthatatlan élet archetípusa)

Mindenfajta, XIX századi modorossága ellenére ez a leírás úgy tűnik, találóan fogalmazza meg az ösztöni és a spirituális szint egységét. Ez a természettel, állatokkal, növényekkel és a szőlőtőkével, mindazzal, ami az anyagi világban az istennel azonosnak tűnik – való misztikus participáció ( participation mystique ) állapota. Ez a természetes, halhatatlan élettel való extatikus egység – amelynek jól ismert álomszimbóluma az orgia – egy intenzív szenvedés élményével kombinálódik az istenség személyiségében. Dionüszosz egy fajta árnyék -Krisztus, egy fallosszal rendelkező Krisztus, ugyanis ő maga, Krisztushoz hasonlóan egyszerre áldozat és megváltó.

Szemelé halála – Rubens





Dionüszosz anyja különféle neveket visel a mítoszban. Időnként Démétér, akit Zeusz megerőszakolt, néha meg Perszephoné. Gyakrabban általában Szemelé  , Kadmosz tébai király lánya, akivel Zeusznak titkos szerelmi viszonya volt. A szokás szerint féltékeny Héra egy idős szomszédnak álcázta magát és rábeszélte a lányt, hogy követelje Zeusztól, mutatkozzék meg igazi alakjában előtte. Szemelé, nem ismerve fel, hogy ez megsemmisítené, olyan ígéretet csikart ki az istenek királyából, hogy az bármit megadjon neki, amit kíván, majd azt kérte, mutatkozzon meg előtte isteni mivoltában. Ekkor már hat hónapos terhes volt. Ígérete miatt Zeusz kénytelen volt mennydörgés és villámlás alakjában megmutatkozni, Szemelé pedig hamuvá égett. De Hermész megmentette meg nem született fiát, Zeusz combjába varrta, aki annak rendje- módja szerint kihordta. Dionüszoszt ezért „kétszer születettnek” vagy a „kettős ajtó gyermekének” nevezik. Férfitől született férfi, ugyanakkor nőies isten, és a nők istene, akit általában nőies, lágy vonású ifjúként ábrázoltak. Születésekor szarvakat, kígyókoronát viselő gyerek volt. Egyik totemállata a kecske, a termékenység és a kéjvágy szimbóluma. Héra parancsára a titánok elfogták, és annak ellenére, hogy különféle állatokká változott, darabokra tépték. Darabjait megfőzték egy üstben, miközben a talajra csöppent véréből gránátalmafa sarjadt.

Nagyanyja, Rhea azonban megmentette és újra életre keltette. Titokban nevelkedett, lánynak álcázva (Akárcsak Achilles, akinek hasonló méltánytalanságot kellett elszenvednie). De amikor férfivá cseperedett, Héra újra rátalált és őrületet küldött rá. Nevelője, Szilénosz ( egy szatír) és a vad menádok társaságában vándorolt a világban. Megtanította az egyiptomiakat és az indiaiakat a szőlőtermesztés és a borászat művészetére, aztán Görögörszágban folytatta vándorútját. Végül Tébába, anyja szülőhelyére érkezett. Pentheusz királynak, akinek neve „szenvedőt” jelent (akárcsak maga Dionüszosz) nem tetszett az isten zilált megjelenése, ezért rongyos kíséretével együtt letartóztatta. Dionüszosz azonban megőrjítette a királyt és Pentheusz rájött, hogy egy bikát vert bilincsbe az isten helyett. A menádok elmenekültek és dühöngve felköltöztek a hegyekbe, ahol vadállatokat téptek darabokra. Pentheus király megpróbálta megállítani őket, de a bortól és vallásos extázistól megittasult menádok, a király anyjának, Agávénak a vezetésével egymás után tépték le végtagjait és a fejét is leszakították. Így ugyanarra a sorsra jutott, mint az isten, akit elutasított.

Pentheuszt megölik a bacchánsnők

Dionüszosz története kegyetlen történet, maga az isten pedig olyan fokú barbárságról tesz tanúságot, amely egyetlen más mitológiai alakéhoz sem hasonlítható kivéve a hozzá legközelebb állókat, az olyan sötét anyákat, mint Káli, Básztet vagy Szekhmet. Különösnek tűnhet, hogy ezt a fajta bestiális kegyetlenséget a gyengéd és ártalmatlan Halakhoz társítom, de idézzük fel az olyan, Halak típusú történelmi szereplőket, mint Kemal Atatürk (Halak Hold, ford megj ) , aki 1915-ben majdnem egymillió örményt mészároltatott le; a nevéhez fűződő genocídium szinte a náci Németországban elkövetetthez hasonlítható. ( Ford megj: A témában kevésbé járatosak kedvvéért egy folyamatosan kozmetikázni igyekezett történelmi tényről:   „Az Oszmán Birodalom I. világháború utáni bukásának romjain létrejött,  önmagát modernnek, haladónak és világinak tekintő Kemal Atatürk-féle rezsim éppúgy nem volt hajlandó az örmények elleni bűnökért jogi, anyagi, morális vagy politikai felelősséget vállalni, ahogy a későbbi török kormányok sem. (Mi több: a török nemzeti hős, Musztafa Kemál, “a modern török állam megalapítója “örménytelenítette” véglegesen Szmirna (Izmir) városát. A török csapatok a bolsevik forradalom után átlépték az orosz határt is, hogy az Anatóliából oda menekült örmény lakosságot legyilkolják.” Más , Halak Napú véreskezű zsarnokokat is ismerünk, Recep Tyip Erdogánnak  pl nemcsak a Napja, hanem Merkúrja és Vénusza is ebben a jegyben áll , a 2020 januárjában likvidált Kasszem Szulejmáni, szintén Halak Nap, Merkúr, Hold  , Sókó Aszahara  az Aum Shirikyo  világvégeváró szekta vezetője, akiknek többek között az 1995-ös, a tokiói metróban elkövetett szaringázas terrortámadás fűződik nevéhez, Halak Napú  , stb) Az ilyen Halak a jegy felfaló halát, Tüphon szörnyeteget testesítik meg, aki a megváltó örök kísérője. Ő a természet veleszületett bestialitása, a Krisztust meggyilkoló csőcselék, az Adóniszt szétszaggató vaddisznó, a gyermekei húsát és a neki feláldozottak mellkasából kitépett szívet követelő Halálanya. De a természet szerető és jóságos is tud lenni, akárcsak Dionüszosz. Rítusainak édessége és extatikus mivolta, amelyek egyaránt magukba foglalták az állatok brutális megcsonkítását és az istenséggel való megrendítő egységet a természet szellemének ezt a kettősségét testesítették meg, azt a daimoniont, aki egyszerre döbbenetesen destruktív és ígér örök életet.

Dionüszosz





Kerényi Bernhard Schweitzert idézi:
“A világ megtapasztalásának egyik formája, az ember nagy alapkonfrontációinak egyike azokkal a dolgokkal, amelyeket „misztikusnak” nevezünk és amelyek sajátos természete csak a közhelyszerű, ‘dionöszoszi’ kifejezéssel jellemezhető.” Kerényi Károly: Dionysos (Dionöszosz, az elpusztíthatatlan élet archetípusa)

A miszticizmus, az istenivel való egységre törekvés és azoknak a véres kegyetlenkedéseknek az egysége, amelyeket Dionöszosz ember- másán, Pentheuszon állt bosszúja jelképez, egyike a tudat számára nehezen emészthető paradoxonoknak. Lényegében minden olyan szentekről szóló történetnek szerves része, amelyekben a szent a gonosszal és a szadisztikussal kombinálódik; ezek a karakterek valamiképpen összetartoznak a sorssal, amelyet bevonzanak. Azt hiszem, hogy a Halakban ez a két ellentét egymás mellett él. Sőt, talán azt is lehetne mondani, hogy egymást generálják. Nem meglepő tehát hogy olyan sok Halak menekül az intellektus biztonságába e dilemmát ellensúlyozandó.

A Héra és Dionüszosz,- Zeusz fia, az ifjú isten, akit időnként ‘föld alatti Zeusznak’ is neveznek- közötti ellenségesség azonosságot sugall kettejük között – ez az anya és fiú közötti ellensgeskedés (és szeretet), ahol elmosódnak a szeretet és gyűlölet, birtoklás és megsemmisítés közötti határok és az erotikum felfalóvá válik. Dionüszosz a nők Zeusza, míg az olümposzi a férfiak Zeusza. Dionüszoszt a nők maguk között imádták; a szertartásokon egyetlen férfi sem lehetett jelen. Mánia szavunk azonos a görög maniával, amely egyszerre jelent tomboló szerelmet és tomboló gyűlöletet vagy dühöt. A Maenad szó, az isten női híve ugyanebből a gyökérből származik. Magát az istent mainomenos-nak nevezték, amelyen tomboló szenvedélyt értettek. A vad szenvedélyektől való megváltás a fiú, a Megváltó feladata, míg a szenvedélyek maguk az Anyát képviselik. Különös módon, ennek ellenére az isten, aki után a hívő sóvárog és akivel egységre törekszik, nem igazán férfi -istenség, és egész biztos nem az Ótestamentum patriarchális Yahvehja vagy a görögök Zeusza. Ő androgün, ugyanannyira feminin, mint amennyire maszkulin. A borzalom és a sóvárgás egyazon tengerben kezdődik és végződik. Kerényi ezt írja a borostyánról és a szőlőről amelyeket egyaránt Dionüszoszhoz társítanak:




„A borostyán növekedése csak enyhülést hozó, megnyugtató tulajdonságokat képvisel. Az élet egy speciális aspektusa tárul fel itt: annak legkevésbé meleg, szinte érzéketlen vonatkozása, amely a kígyónak is sajátossága. Ez a fajta zoé önmagára redukálódik, ám mindörökké reprodukálja magát. A borostyánban nem értelemként, hanem valóságként van jelen: nem egy szimbólum jelentéseként vagy elvont eszmék allegóriájaként, hanem ehetetlenül keserű gyümölcse ellenére konkrét és megnyugtató formában. Az édes gyümölcsöknek a szőlő a hordozója, amely lassan terjeszkedő növekedésével mérhetetlen nyugalmat áraszt, gyorsan erjedő levével azonban a lehető legnagyobb nyugtalanságot kelti. Olyan meleg és olyan intenzív életet sugároz, hogy az egyik élőlény a másiknak az élet összeegyeztethetetlen ellentétét okozza tőle: a halált” Kerényi Károly: Dionysos (Dionöszosz, az elpusztíthatatlan élet archetípusa)

Halak – illusztráció az Órák könyvéből, 1475

Bármelyik részt játssza is a Halak ebben a mitikus drámában, valójában mindegyik színész ő maga, vagy, helyesebben fogalmazva, valamennyi színész benne él. Dionüszosz, az isten, és Pentheusz, a csúfolódó ego, aki elutasítja a kicsapongó istent valójában egy és ugyanaz az alak, hiszen mindketten ugyanattól a sorstól szenvednek: az őrülettől és a szétmarcangoltatástól. Az istent a titánok semmisítik meg, és ők aföld szülöttei. Ez a kép talán azt a szenvedést szemlélteti, amelyet a sűrű húsba inkarnálódó Halak szellemnek kell kiállnia. A hús lehet börtön és a szellem felfalója, de hasonlóképpen, a szellem sem csupán megváltó, hanem a hús felfalója is. Bizonyos, hogy a Halakban e kettő nem fér össze egymással. A klasszikus Halak alkoholista vagy kábítószerfüggő a szellem keresése közben szétmarcangolja testi börtönét. De az Anonim Alkoholistákat – akik oly sok e problémától szenvedőnek segítettek – invokálva egy nála hatalmasabb erőbe vetheti hitét.

A Halaknak talán az a sorsa, hogy együtt éljen ezzel a rendkívüli daimonnal, ugyanis elutasítása, mint Pentheusz mítosza sugallja, veszélyes lehet. Ha nem látják szívesen, maga az élet marcangolódhat szét. A Messiás alakjával való azonosulás szintén Halak – téma. Az áldozattal való azonosulás hasonlóképpen, hiszen, mint láthattuk, egyek és ugyanazok. Azonban az a mélységes együttérzés, amelyre a Halak képes és a feneketlen vízi világ mélységeihez való kreatív hozzáférése az ajándékok azért, hogy képes elviselni egy ilyen isten közelségét.

 

Forrás :  Liz Greene – The Astrology of Fate,  257 – 265 old, Unwin Hyman Limited – 1984; Scribd – tagok számára e- könyv formájában elérhető

Illusztráció : Historical artwork of the constellation of Pisces,
Detlev van Ravenswaay



         

Liz Greene : Thie Astrology of Fate

Az asztrológiát tanulók és gyakorló asztrológusok számára egyaránt hasznos könyv Magyarországon sajnos jószerivel ismeretlen. Korrekt feltételekkel foglalkoztató, fizetőképes kiadónak nagy örömmel lefordítanám.

The Astrology of Fate / A végzet asztrológiája című művében Liz Greene a sors és szabad akarat dilemmáját boncolgatja. Az olvasó nem fog egyértelmű és megnyugtató választ kapni, viszont egy nem csak asztrológiai ismeretekben, hanem kultúrtörténeti, történelmi, pszichológiai adalékokban gazdag élménnyel gyarapszik. A világhírű, pszichológusi képzettséggel is rendelkező asztrológus könyve minden gyakorló asztrológus számára olyan kötelező olvasmány kellene legyen, amelyen többször is alaposan átrágja magát. Sajnos magyar fordítása nem elérhető, pedig 1984-ben jelent meg és alaptankönyvnek számít. Asztrológiát tanulók számára nélkülözhetetlen, de általános műveltséggel rendelkező, önismereti utak iránt érdeklődő „laikusok” számára is ajánlható

A könyv jegyekről és uralkodó bolygóikról szóló fejezetei nem karakterológiai jellemzések, hanem az adott archetípusok domináns témáit és problematikáit járják körül  mitológia, pszichológia, alkímia, egyetemes kultúrtörténet összefüggéseiben . Mint ilyen, hiánypótló, de feltételez bizonyos szintű műveltséget. (A blogon és a Facebook-oldalon elérhető anyagok egyébként sem tömegigényt, hanem  a minőségi asztrológiai/ önismereti irodalomra nyitott olvasótábor igényeit szeretnék kielégíteni, mert ilyen jellegű közlésekből meglehetősen nagy hiány van. Ha tehát nem tudod követni az ilyen jellegű posztokat, irreleváns – így az én oldalamon törlésre kerülő – kommentek írása helyett kérlek, inkább hiányosságaidat pótold. Tisztelettel felhívom figyelmedet arra is, hogy az irreleváns kommenteket nem csupán törlöm,  hanem szerzőiket jelentem spammelés miatt és le is tiltom.)

Akiket inkább a „hogyan működik ez és ez a jegy”- típusú megközelítésmód érdekel, a szerző Szerelmesek asztrológiája című könyvét olvassák el. Magyarul is elérhető, bulváros címe ellenére minőségi és találó összefoglalók vannak benne. Ezek akkor is érvényesek, ha valakiben nem a napjegy, hanem a horoszkóp más sajátosságai miatt domináns egyik vagy másik archetípus.

 

 

Kapcsolódó

A könyv további, a blogon elérhető részei:

Az IkrekA RákA Szűz,  A MérlegA Skorpió, A NyilasA Bak, A Vízöntő

A Neptunusz szövevényes ösvényein -tematikus oldal

Halak, sellők, melúzinák (Liz Greene)




Könyvajánló

Liz Greene : The Astrology of Fate; Scribd – tagok számára e- könyv formájában elérhető

A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!