The Astrology of Fate / A sors asztrológiája című könyvében Liz Greene a sors és szabad akarat dilemmáját boncolgatja. Az olvasó nem fog egyértelmű és megnyugtató választ kapni, viszont egy nem csak asztrológiai ismeretekben, hanem kultúrtörténeti, történelmi, pszichológiai adalékokban gazdag élménnyel gyarapszik. A könyv jegyekről és uralkodó bolygóikról szóló fejezetei nem karakterológiai jellemzések, hanem az adott archetípusok domináns témáit és problematikáit járják körül mitológia, pszichológia, alkímia, egyetemes kultúrtörténet összefüggéseiben. Ebben a részben a Skorpió archetípusának bizonyos problémás oldalait tárgyalja a szerző. Más műveiben a jegy pozitívabb analógiáival, szimbólumaival és sajátosságaival is behatóan foglalkozik, de az itt írtakban is sok igazság van.
| Az ilyen leírások nagyon hasznosak lehetnek, de megvannak a korlátaik. Nem alkalmazhatók automatikusan,receptszerűen”. Bővebben: Mire jók, jók-e valamire egyáltalán az asztrológiai receptek? Mindenkinél más és más módon, a személyi horoszkóp sajátosságaitól függően nyilvánulnak meg.Tekintve, hogy a Föld jelenlegi népességetöbb mint 7 és fél milliárd, ennyi horoszkóp -variáció létezik. Beláthatod, hogy a szóba jöhető változatokat nem áll módomban egyenként kivesézni, komment formájában végképp nem. A TIÉDET sem 🙂 Kérlek tehát, ne tegyél fel olyan kérdést, hogy rád hogyan hat, mert nem fogok rá válaszolni. Az ilyen jellegű hozzászólások törlésre, szerzőik tiltásra kerülnek… |
„Uralmunk biztos itt, s az uralom
megéri, még ha a Pokolban is !
Inkább Pokolban úr, mint szolga az Égben” ….
John Milton: Az elveszett Paradicsom (ford: Jánosy István)
Az előző fejezetekben már találkoztunk az archaikus anya birodalmával, akinek tériomorf ábrázolásai közé sorolható a pók, a kígyó és a sárkány. E hidegvérű teremtmények, akik olyan távol vannak a melegvérű emlősök világától, amelynek az ember is része, a test autonóm, tudattalan funkcióinak az ábrázolásai: a kígyó a bélrendszeré, a cet (bálna) vagy tengeri szörny az anyaméhhé, a gerincoszlop tövében levő gyökércsakra pedig az élet székhelyéé. Valamennyi mítosz, amelyeket eddig a Plútó kapcsán tanulmányoztunk, a Skorpió szempontjából is releváns, hiszen ő is az Alvégek Urának vagy Úrnőjének zord alakjai közé tartozik. A Skorpió csillagképet Orion vadásszal kapcsolatban is vizsgáltuk, aki megsértette Artemisz – Hekaté istennőt, és akivel emiatt az istennőnek az alvilág mélységeiből felküldött óriás – skorpiója végzett. ( Ford megj: A kígyónak és sárkánynak, mint Skorpió és Plútó – analógiáknak nagyon pozitív kontextusuk is van. Mint minden szimbólumnál, itt is adott a pozitív, tápláló, a hőst segítő és a negatív, elnyelő, a hős életére törő aspektus. Ez a rész a kígyó és a sárkány destrukítv oldalát tárgyalja, de a pozitív kifejeződési formáikkal is tisztában kell lennünk. Ez főleg azok számára létfontosságú, akiknek születési képletében hangsúlyos szerepet játszik a Skorpió és a Plútó, ellenkező esteben saját ösztönbázisuktól idegenednek el. Ez épp annyira pusztító, mint az Alvilág lényei általi elnyeletés.)
Más mitikus ábrázolásmódok is vannak, melyeket e jegy tekintetében relevánsnak érzek, és ezek a hős és a sárkány archetípusos témái körül forognak. A koshoz, az oroszlánhoz, a rákhoz, és az ellenséges ikertestvérekhez jasonlóan, akik a kereső hős utazásának különböző aspektusai, a sárkány is külön entitás. A Világkígyó rokona és a tudattalan ama démoni erőinek megjelenítője, amelyeket Szörnyű Anyaként tapasztalunk meg. Az Erinnüszökhöz hasonló teremtmények is az ő aspektusai, de a kígyószerű szörnyeteg egyike legismertebb arcainak. A sárkánnyal való küzdelem univerzális motívum, de a Skorpió szempontjából, akinek talán mélyebb szinteken és gyakrabban kell konfrontálódnia az ösztönélet eme hüllőszerű oldalával és annak félelmetes rombolóerejével – különösen releváns. Az egyik ilyen klasszikus mítosz Héraklész harca a Hidrával.
A másik példa erre Siegfried harca Fafnir sárkánnyal , a Niebelung- kincsek őrzőivel. Talán valamikor életünk folyamán mindannyian szembe kell nézzünk ezzel a sárkánnyal, de a Skorpió esetében egy fajta ciklikusan visszatérő összecsapásról van szó: a sárkány birodalmával való állandó és egyre mélyebb szintű konfrontációról. A sötétség erőivel folytatott harc egy másik kifejező ábrázolásmódja található meg Perszeusz és a Gorgó történetében. Mint minden igazi hős, Perszeusz is varázslatos módon született. Zeusz volt az apja, gyerekkorát életveszélyben töltötte egy gonosz férfirokona miatt, és úgy nőtt fel, hogy fogalma sem volt arról, kik a valódi szülei. Medúsza archetipális Skorpió – motívum. Medúsza maga is része a Skorpió utazásának, hiszen, mint minden mítoszban a hős és a szörnyeteg egységet alkot, egy egésznek a két különböző oldalát. A történet szerint Medúsza gyönyörű nő volt valamikor, de úgy esett, hogy megsértette Athéné istennőt:
„ A Gorgókat Sztheinónak, Eurüalénak és Medúszának hívták, és gyönyörűek voltak valamikor. De Medúsza együtt hált egy éjszaka Poszeidónnal, és Athéné, akit feldühített, hogy nászukra egyik templomában került sor, vakító tekintetű szárnyas szörnyeteggé változtatta, hatalmas agyarakkal, lógó nyelvvel, bronzkarmokkal, kígyófürtökkel, akinek pillantása kővé változtatta az embereket.” Robert Graves : Görög mítoszok
A történet egy másik változata szerint Medúszát megerőszakolta Poszeidón, és az arcára fagyott félelmetes kifejezés a lány borzalmát és dühét tükrözte. Mindkét esetben ismét két ismerős Skorpió – témához érkeztünk: a nemi erőszak és a sérült szexualitás témáihoz. Hogy Medúsza ijesztő csúnyasága a felbőszült Athéné vagy a felbőszült női lélek műve volt sok szempontból ugyanazt jelenti. Athéné, a szűz istennő ugyanis, aki Zeusz bölcsessége, a civilizálatlan magatartást sújtó ítélet jelképe. Medúsza arca a női harag és gyűlölet megjelenítője, és bárkire bénító hatással van, aki csak rápillant. Pszichológiai értelemben vett jelképként rendkívül találó, hiszen a belső apátiába torkolló élettel szembeni tartós gyűlölet és keserűség két olyan probléma, amellyel számos Skorpiónak kell előbb – utóbb szembesülnie.
Perszeusz azért kapta feladatként Medúsza megölését, hogy megakadályozza, hogy anyját feleségül kényszerítsék Polüdektész királyhoz. Itt az a motívum bukkan fel, amikor az egyik nőalakot egy másik, egy sötétebb legyőzése révén váltanak meg, de lényegében mindkettő anya. A személyes anyát csak az archetípusos anyával konfrontálódva lehet megváltani. Egy férfi esetén gyakran az anyától öröklött tudattalan harag és keserűség az, ami megmérgezi belső világát, így az anya öngyűlöletét is magában hordozza. Ilyenkor nem csupán személyes anyja, hanem animája Gorgó karmaiból való kiszabadításának témája is kulcsfontosságúvá válik. A nőiség kiszabadítása a természet sötétebbik oldala fogságából egyaránt szerves részét képezi a Skorpió férfi és nő utazásának.
Perszeuszt számos isten segítette utazása során. Athéné figyelmeztette, soha ne nézzen közvetlenül Medúszára, csak tükörképére, és egy tükörfényesre csiszolt pajzsot adott neki. E szimbolikus kép nem szorul különösebb magyarázatra; a szimbolikus gondolkodás számára a reflexióra való képesség kulcsszerepet játszik Medúsza pusztító dühe kezelésében. Hermész szintén segített Perszeusznak: egy borotvaéles sarlót adott neki, hogy levágja a Gorgó fejét. Szerzett neki egy pár szárnyas szandált is, meg egy varázstarisznyát a levágott fej tárolására, Hádésztól pedig megkapta láthatatlanná tevő, sötét sisakját. Mindeme varázseszközökre csak oly módon tehetett szert, hogy meglátogatta a három öreg graiát , akiknek összesen egy szemük és néhány foguk volt és akik ismerték a Gorgók rejtekhelyére vezető titkos ösvényt. Ők valójában a három sorsasszony, a Moirák egy másik megjelenési formái.
Ily módon a sorsnak az ő oldalán kell állnia – Deo concedente (Isten engedelmével) – ahogy az alkimisták mondanák. Mindeme isteni erők támogatását élvezve a hős természetesen sikeresen teljesíti küldetését. Egy fajta melléktermékként kiszabadítja Pegazust is, a varázsparipát, aki teljesen kifejlett állapotban szökkent elő Medúsza testéből. Ennek a lónak Poszeidón volt az apja, de anyját oly mértékben áthatotta a gyűlölet, hogy nem tudta megszülni. Így Perszeusz őt is és önmagát is felszabadította. Egy olyan földi lényként, aki elég erős ahhoz, hogy a spirituális tartományba emelkedjen, a szárnyas ló hidat képez az ellentétek között. Perszeusz aztán ellenségeivel szemben használhatta a Gorgó fejét. A szörnyeteget legyőzve ugyanis abba a helyzetbe került, hogy tudatosabban szabályozott célok érdekében vethette be ezeket a hatékony /hatalmas erejű tartozékait.
Nekem úgy tűnik, hogy a Gorgó és a Hüdra , akivel Héraklésznak találkoznia kell annak a fajta destruktivitásnak a tipikus jelképei/ megjelenítései, amellyel a Skorpiónak feladata foglalkozni. Medúsza csak a tükröződő/reflektált kép ereje révén győzhető le, aki ugyanis közvetlenül ránézne, tulajdon sötétsége áldozatául esne. Ez egy fajta pszichotikus állapot, és annak a vak félelemnek és bénultságnak, amelyekkel a pszichózis bizonyos formáinál találkozni, nem is lehetne alkalmasabb szimbóluma, mint a Gorgófő. A Hüdra legyőzésének is megvannak a sajátos módszerei, ugyanis, Medúszához hasonlóan félisteni lény. Ezért akárcsak az ő esetében, amikor a szárnyas lovat a világra hozta, a cél itt is inkább a transzformáció, semmint a [téma] lerázása vagy elfojtása.
A Hüdrának – Graves leírása szerint hatalmas, kutyaszerű teste volt és kilenc kígyószerű feje, amelyek közül az egyik halhatatlan. Annyira mérgező volt, hogy a puszta lehelete, vagy nyomának szaga is képes volt megsemmisíteni az életet. Sok Skorpió ismeri ezt a vonzó szerzetet. Héraklésznek először tüzes nyilakkal kellett arra kényszerítenie, hogy előbújjon sötét barlangjáról, aztán visszatartotta a leheletét, míg fogást nem talált rajta. De a szörnyeteg majdnem legyőzte, ugyanis amint egyik fejét lecsapta, két- három új nőtt a helyébe. Ekkor a hős odahívta fegyverhordozóját, Iolaoszt, hogy gyújtsa fel a liget egy részét. Aztán, hogy megakadályozza, hogy a hüdra újabb fejeket növesszen, az égő ágakkal megperzselte a levágott fejek tövét. A vér áramlását így megállították, a [sebhelyeket] kiégették, Héraklész pedig kardjával levágta a Hüdra halhatatlan fejét, amely részben arany volt. A még sziszegő fejet ez után egy nehéz szikla alá temette.
| Naaagy kérés kleptomániás félig- sem- barátaimhoz 😈 Sajnálatos módon az oldalamon levő másolásvédő dacára is még mindig nagyon sokan „inspirálódnak” ( = gátlástalanul lopják a tartalmakat) innen. Igen, ezt a tevékenységet akkor is LOPÁSNAK nevezik, ha már nem tudják olyan könnyen szó szerint lemásolni, “csak” összefoglalózzák, esetleg más igényes blogokról, YouTube-csatornákról összemazsolázott tartalmakkal kombinálva) . Amennyiben Te magad is azon „kollégák” cseppet sem tisztelt csoportjába tartozol, aki tárgyi tudása mélyítése helyett kizárólag oldala marketingezésével, és azon platformok tallózásával foglalkozik, ahol igényes tudásanyagokból lopkodhat ( többek között pl az én oldalamat is e céllal követed, ahogy teszitek sajnos elég sokan), kérlek, a változatosság kedvéért most tegyél kivételt. Nagyon sok munkám van az ilyen típusú fordításokban (a minőségi szakirodalom beszerzésébe fektetett jelentős összegekről már nem is beszélve), akárcsak az oldalamon elérhető összefoglalókban, meg a többi posztban is. Ezért, ha merítesz belőlük, kérlek jelöld meg a forrást, ÉS tüntesd fel a cikkemre mutató linket is !!!! Ez az egyik olyan fontos gesztus, amely megkülönböztet a tartalomtolvajoktól. Nagyon jó lenne, ha ez szokásoddá válna, és nem csak az én írásaimat illetően, hanem akkor is, amikor a többi hiteles tudással rendelkező, posztjaikba, videóikba komoly munkát fektető asztrológus- társam oldalain „tallózgatsz” ( = nézel lenyúlnivaló tartalom után). |
Ez a két, sárkánnyal folytatott küzdelem – Perszeusz harca a Gorgóval és Héraklészé a Hüdrával olyan bölcsességet fejez ki, amely felkészít a találkozásra azzal a hüllő-méreggel, amelyre akkor lelni rá, ha elég mélyre leásunk – és ennek kezelésére. Egyik szörny sem gyözhető le pusztán nyers erővel. A reflexió éppen olyan nélkülözhetetlen, mint a tűz : akár a visszatartott intenzív emóciók lángolásának, akár a megértés és a tudatosság fényének tekintjük ezt. Mindkét teremtmény isteni, így végső soron elpusztíthatatlanok, de átalakulhatnak. Akár azokat a sötétben fortyogó érzelmeket jelképezik ezek a szörnyek, amelyekkel számos Skorpiónak meg kell birkóznia, akár a külvilágba vetülnek és annak a gonosznak és szenvedésnek tekintik őket, amelytől a világot meg kell tisztíani, daimonja konfrontálódásra készteti a Skorpiót mindazzal, ami félelmetes, sötét és destruktív az életben. Sok Skorpió járult hozzá erőforrásaival a társadalomban lakozó szörnyeteg elleni küzdelemhez: Luther Márton ( Nap a Skorpióban – horoszkópja itt ), Gandhi (Skorpió Aszcendens- horoszkópja itt), Freud (Skorpió Aszcendens – horoszkópja itt ), hogy csak néhányat említsünk azok közül, akik olyan szintre emelték a sárkánnyal való harcot, hogy az társadalmi és kulturális változásokat generált. De e küzdelem legmélyebb szinten az egyén pszichéjében fejeződik ki, hiszen a Medúszával és a Hüdrával leginkább tulajdon lelkünk piszkos sikátoraiban és mocsaraiban találkozni. Nem maradnak eltemetve, hanem feltámadnak és kihívás elé állítják az egyént, nem egyszer, hanem sokszor az élet folyamán, és minden egyes ilyen alkalom új lehetőségeket tartogathat.
A Skorpió azonban találkozhat a sárkánynak egy kifinomultabb formájával is – mint ez Faust mítoszában tükröződik. Itt, akárcsak Parsifal esetén, a középkori legendák világába csöppenünk, de a sötét hasonmásával, a kígyószerű Mefisztofelésszel hadakozó mágus alakja ősi mese. Maga Mefisztofelész az Anya igazi fia, „az az erő, aki mindig rosszat akar és mindig jót művel.” A hatalomra és gyönyörre sóvárgó Faust története, eltévelyedése és a legvégén megváltása évszázadokon át operákat, regényeket, színdarabokat és álmokat ihletett – hiszen jóllehet mostanában elég nehezünkre esik olyan lényekben hinnünk, mint a Gorgók vagy a Hüdra, Mefisztofelész egy saroknyira van. A mágus mítosza egy olyan férfi vagy nő meséje, aki megkeseredtettsége, magánya, embertársaitól való elszigeteltsége miatt hajlandó eladni lelkét azért, hogy hatalma legyen az életnek azon dolgai felett, amelyek sérülést okoztak neki. Ily módon mágikus erőkre tesz szert, de lelke már nem az övé, hanem örökké el van átkozva. Ördögi hasonmása mindenüvé követi és tönkreteszi minden örömét, amelyben hatalma révén része lehetne. Végül minden elüszkösödik, amihez csak hozzányúl. Ennek ellenére, az Elveszett Paradicsom Luciferjéhez ( Miltonnak szintén Skorpió Aszcendense volt) mégis heroikus, hiszen olyan tartományokban mert közlekedni, ahova egy hétköznapi „jó” embernek még belépni se lenne ereje. És még mindig megmarad neki valami olyan, megmentésre méltó érték, amit az Isten szeretne. Ezért részesül megváltásban Goethe monumentális költeményének a végén.
„Mise ide vagy oda” – mondta dr Faust – „ a fogadalmam teljes mértékben kötelez. Könnyelműen megvetettem Istent, elárultam és hűtlen lettem Hozzá, jobban bíztam és hittem az ördögben, mint Benne. Ezért aztán sem vissza nem térhetek hozzá és semmiféle vigaszban nem részesülhetek kegyelméből, amit elvesztettem. Emellett nem is lenne becsületes dolog és méltóságomon aluli lenne, ha azt mondanák rólam hogy megsértettem azt a köteléket, amit a saját véremmel pecsételtem meg. Az ördög becsületesen megtartotta nekem tett ígéretét, így én is becsületesen tartom magam a fogadalomhoz és a szerződéshez, amit kötöttem vele.” E. M. Butler: The Myth of the Magus, Cambridge Universuty Press 1979, p. 128
A középkori életrajz (ami inkább fiktív életrajznak tűnik) szerint így beszélt a valódi Dr Faust, egy homályos és jelentéktelen alak, aki aközben vesztette életét, hogy bizonyítani akarta, tud repülni, és az Apostolok Cselekedetei 8. fejezete Simon Mágusának, a varázslónak hagyományát folytatja. Marlowe drámája hű maradt a romlott és buta Dr Faustus legendájához, de Goethe, akinek Skorpió Aszcendense volt (horoszkópja itt ) , és jobban a mélyére látott, a lélek a sötétségen keresztül Istenhez vezető útja bemutatásának példázatává alakította. Goethe az önzést és a nyughatatlan hatalom utáni sóvárgást tekintette Fust legnagyobb gyarlóságának, és erre fókuszált, de Lucifernek, a bukott angyalnak sötét nagyságát is hozzáadta karakteréhez. Ez az egoizmus nyit ajtót Mefisztofelésznek, a tagadás szellemének. Ez a hüllőszerű ördög nem forró és nem fűti a szenvedély, hanem hideg, olyan hideg, hogy elhervaszt mindent, ami fiatal és ártatlan. Faust – fordításához írt előszavában Philip Wayne így ír:
„A mondás, miszerint a cinizmus az egyetlen bűn, talán közhelyszerű, de megvan a maga mélysége. Goethének ezt az ördögét ismerni kell ahhoz, hogy értékelni tudjuk. Az övé a világ legmeggyőzőbb Sátán – ábrázolása; intellektusa az alábbi kulcsszavakkal jellemezhető : cinizmus, gúny, tagadás…Modernebb semhogy elavult lenne. Egy mai gépírónő is átélheti, amikor – gondosan leplezett keserűséggel azt látja, hogy az irodában a törekvés legapróbb jeleit is gúnyos vigyorral porba tapossák. Úgy tűnik, az ősi titulus alatt a Sátán jelenlegi is munkálkodik: a régi, modern történelmünk előtt keletkezett diabolos szónak ugyanis ugyanaz a gyökere, mint a ballisztikának és nyersfordításban sárdobálót jelent”. Goethe: Faust – ford Philip Wayne, Penguin Books 1949
| Az Asztropressz küldetése az aktuális és várható bolygóhatásokkal, a személyi horoszkópban rejlő lehetőségekkel és korlátokkal kapcsolatos reális tájékoztatás. Akkor is, ha ez nincs összhangban a new ages „szellemiség” által diktált minden szép-minden jó narratívákkal. Erre az esetre is vonatkoznak a kommentelési etikettben írtak: aki nem ért egyet az itt megfogalmazott szempontokkal, nyugodtan abbahagyhatja oldalam követését és keressen magának lightosabb olvasnivalót. Nincs harag 🙂 Mindkettőnknek időt, energiát spórol meg 🙂 Nekem legalábbis rengeteget, hiszen nem kell az irreleváns kommentek moderálására, nagyon sok esetben ezzel egyidejűleg szerzőik spammelés miatti jelentésére és letiltására is pazarolnom értékes időmet. Így ezt további hasznos tartalmak írására fordíthatom. Bevallom, annak ellenére, hogy naponta többször is kénytelen vagyok sort keríteni rá, utálom használni a “Törlés”, “Tiltás” funkciókat. Mindkettőnknek szebb lesz a napja, ha egyáltalán nem kerülök, vagy a jelenleginél sokkal ritkábban kerülök ilyen kínos döntéshelyzetekbe. Bízom benne azonban, hogy az ezogagyi helyett a valósággal nagyobb összhangban levő tartalmakra fogékony, azokat kimondottan igénylő többség -vagyis a tényleges célközönségem – a jövőben is velem marad. |
A cinikus tagadás magatartásformája számos Skorpiónak jelent problémát. Gyakran bújik meg az optimistább felszín mögött, és az egyén nincs is tudatában tulajdon destruktív negativitásának, annak életére gyakorolt, akaratától független hatásait kivéve. Egy fajta depresszióról vagy apátióról van szó, arról a meggyőződésről, hogy végül semmi nem fog működni; és ez gyakran a gyerekkor kétségbeesésből fakad, illetve abból a fajta, a psziché sötét oldalára való sajátos érzékenységből, amellyel a Skorpió szülött már nagyon fiatalon is rendelkezik. Faust végül alkut köt Mefisztofelésszel, miszerint azon nyomban az Ördögé lehet a lelke, mihelyt megpróbálja megállítani az életet és ahelyett, hogy teret engedne a változásnak és az áramlásnak, a jelen pillanathoz ragaszkodik. Ez talán a Skorpió fix minőségével van kapcsolatban, ugyanis keserűsége és negativitása miatt gyakran megkísérel birtokolni valamit, ami kellemes vagy boldoggá teszi, ahelyett hogy engedné magán keresztüláramlani az életet; és a birtoklás pillanatától fogva odalesz a boldogság. Így tehát , mint kiderül, a féltékenységnek és a birtoklásvágynak – a Skorpió hírhedt tulajdonságainak, amelyek gyakran működnek a balvégzet eszközeiként kapcsolataiban – komplexebb gyökerei vannak. Faust így beszél Mefisztofelészhez:
“Ha egyszer így szólnék a perchez:
oly szép vagy, ó maradj, ne menj!
Akkor bátran bilincsbe verhetsz,
akkor pusztulnék szivesen!”
(Faust, ford : Jékely Zoltán, Kálnoky László )
A költemény végén Faust majdnem kiejti a végzetes szavakat. De nyugatatlan küzdőszelleme megmenti ettől a csapdától. Jóllehet kezeit romlottsággal és sötétséggel mocskolja be, ez keresőútjának szükséges mozzanata, nem csupán a hatalom, hanem a megvilágosodás és a szerelem miatt is. Így sok mindent megbocsátanak neki. A történet csúcspontján a legmagasabb légrétegekben röpködő angyalok ezt nyilatkoztatják ki, miközben Faust lényének halhatatlan részét a mennybe viszik:
Szellemvilág, mert a Gonosz
karmától már e lélek:
“Ki holtig küzdve fáradoz,
az megváltást remélhet.”
S ha hozzá felsőbb szeretet
hatalma fogta pártját,
a boldog égi seregek
örömrepesve várják.
(Faust, ford : Jékely Zoltán, Kálnoky László )
Faust és Mefisztofelész diádja számomra igen szemléletesen vázolja az egyik, Skorpióra jellemző konfliktust, aki büszkeségre, egoizmusra, cinizmusra és hatalomvágyra való hajlama ellenére folyamatosan a szerelem élményére sóvárog, ami végső soron a megváltás lehet számára. Bárhogyan érezzünk is a Faust iránt, egyike a legösszetettebb és a legnagyobb horderejű irodalmi alkotásoknak, hiszen egy archetípusos emberi dilemmát foglal magában. Goethe költeményének második részében [Faust] az alkímiai opus folyamatán halad keresztül, át a levegőn, a vízen, a tüzön és a földön, alászáll az Anyák rejtelmes világába, végül aztán újra felszáll a mennybe ; és az égés és a megtisztulás eme urazása folyamán egyetlen pillanatra sem adja fel lélekteli törekvését.
Jungot elbűvölte Faust alakja. A nyugati kultúra egyik alapvető problémájának megtestesítőjét látta benne: azét a nehéz és tövises útét, amikor is a világ lehetőségeivel szemben táplált keserű cinizmusból fakadó, életről való lemondás és az anyagi javakkal való túlságos azonosulás és ezek túlzásba vitt élvezete közötti vékony kötélen egyensúlyozunk. Mivel Faust egyszerre spirituális és érzéki férfi, mindkét csapdába beleesik: egyrészt ellenszenvvel viseltet az emberiség iránt, másfelől elutísítja Istent. Jung így jellemzi ezt az összetett karaktert:
„Faustnak vágyakozása lett a végzete. A másik világ utáni sóvárgása az élettel szembeni gyűlöletet vonta maga után, így az önpusztítás szélére került. És ugyanilyen megszállottan vágyakozott a világ szépségei után, ami újfent romlásba, kétségek közé és nyomorúságba taszította és ami Margit halálának tragédiájában csúcsosodott ki. Abban hibázott, hogy a legrosszabbat hozta ki mindkét világból, ugyanis egy olyan emberhez hasonlóan, aki erős és erőszakos szenvedélyei hatalmába került, vakon követte libidoja kéztetéseit”. C.G. Jung : Collected Works V.
Azt hiszem, ez a portré sokmindent elárul a Skorpió daimonjáról, amely egyszerre húzza erőszakosan felfelé és lefelé az egyént, és amellyel, mint a sárkánnyal való harc primitívebb ábrázolásábol kitűnik, konfrontálódni kell, és végül meg kell tanulni együtt élni az ösztönélet egyszerre létfontosságú és félelmetes oldalaival, melynek negatív aspektusát a Gorgó és a Hüdra személyesíti meg. A Skorpió fenkölt aspirációi, melyek – mint Jung rámutat – az élettel szembeni gyűlöletbe is torkolhatnak, és az erőteljes érzékiség, ami nyakig szeretne merülni a világ élvezeteibe, rendkívül kényelmetlen hálótársak. Azonban mindkettő abból a rejtélyes forrásból fakad, amely félig szexualitás és félig spiritualitás és amely Faustot hosszú utazására sarkallja. Az átspiritualizált erotika és az erotikától áthatott spriritualitás nagy feladvány a Skorpió számára. Nem meglepő, hogy attól való félelmében, hogy összebékítésük nem lehetséges, úgy tűnik, nagyon sok Skorpió fojtja el vagy szublimálja az egyiket vagy a másikat. Faust alaposan kiveszi részét mindkettőből, és jóllehet „mindkét világból a legrosszabbat hozta ki”, a megváltás egyik alakja marad.
Forrás : Liz Greene : The Astrology of Fate | A Skorpió ( 228 – 234 old)
A bejegyzés kiemelt képe : Historical artwork of the constellation of Scorpion, Detlev van Ravenswaay
Liz Greene : The Astrology of Fate
| Az asztrológiát tanulók számára egyik alapműnek számító kiadvány Magyarországon sajnos jószerivel ismeretlen. Korrekt feltételekkel foglalkoztató, fizetőképes kiadónak nagy örömmel lefordítanám. |
The Astrology of Fate / A végzet asztrológiája című művében Liz Greene a sors és szabad akarat dilemmáját boncolgatja. Az olvasó nem fog egyértelmű és megnyugtató választ kapni, viszont egy nem csak asztrológiai ismeretekben, hanem kultúrtörténeti, történelmi, pszichológiai adalékokban gazdag élménnyel gyarapszik. A világhírű, pszichológusi képzettséggel is rendelkező asztrológus könyve minden gyakorló asztrológus számára olyan kötelező olvasmány kellene legyen, amelyen többször is alaposan átrágja magát. Sajnos magyar fordítása nem elérhető, pedig 1984-ben jelent meg és alaptankönyvnek számít. Asztrológiát tanulók számára nélkülözhetetlen, de általános műveltséggel rendelkező, önismereti utak iránt érdeklődő „laikusok” számára is ajánlható
A könyv jegyekről és uralkodó bolygóikról szóló fejezetei nem karakterológiai jellemzések, hanem az adott archetípusok domináns témáit és problematikáit járják körül mitológia, pszichológia, alkímia, egyetemes kultúrtörténet összefüggéseiben . Mint ilyen, hiánypótló, de feltételez bizonyos szintű műveltséget. (A blogon elérhető anyagok egyébként is a minőségi asztrológiai/ önismereti irodalomra nyitott olvasótábor igényeit szeretnék kielégíteni, mert ilyen jellegű közlésekből meglehetősen nagy hiány van. Ha tehát nem tudod követni az ilyen jellegű posztokat, irreleváns – így az én oldalamon törlésre kerülő – kommentek írása helyett kérlek, inkább hiányosságaidat pótold.)
Akiket inkább a „hogyan működik ez és ez a jegy”- típusú megközelítésmód érdekel, a szerző Szerelmesek asztrológiája című könyvét olvassák el. Magyarul is elérhető, bulváros címe ellenére minőségi és találó összefoglalók vannak benne. Ezek akkor is érvényesek, ha valakiben nem a napjegy, hanem a horoszkóp más sajátosságai miatt domináns egyik vagy másik archetípus.
Kapcsolódó
Vénusz a Skorpióban : a boszorkány, a kurtizán és a lélekvezető
Mars a Skorpióban : mélységeink ösvényein
További részletek a könyvből:
Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Nyilas, Bak, Vízöntő, Halak
Könyvajánló
Goethe : Faust (ingyenesen elérhető, digitalizált változat)
Robert Graves : Görög mítoszok (Scribd- tagok számára pdf- formátumban letölthető)
Liz Greene : The Astrology of Fate
Liz Greene : The Horoscope in Manifestation
Liz Greene : The Dark of the Soul
Bil Tierney . Békességben a Plútóval
Stephen Arroyo : Asztrológia, karma és átalakulás
Carl Gustav Jung : Emlékek, álmok, gondolatok
Carl Gustav Jung: Az archetípusok és a kollektív tudattalan
Marie Louise von Franz : Az árnyék és a gonosz a mesékben
A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!