A fejezet nagyon hasznos összefoglalót tartalmaz arról, hogyan vizsgálhatók a klasszikus és a pszichológiai asztrológia állításai a humán tudományok kvalitatív módszereivel. A későbbi fejezetekben Perry arra is részletesen kitér, miért NEM ellenőrizhetők a reinkarnációs asztrológia kitételei e tesztelési eszközökkel. “Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy a bizonyítékok valamennyi elmélet nélkülözhetetlen tartozékai. Egy asztrológiai hipotézist alátámasztó vagy cáfoló bizonyítékoknak sok formájuk lehet: a viselkedés megfigyelése, a családtagok, barátok megkérdezése, életrajzok, újságok és magazinok cikkei, munkahelyek, munkahelyi nyilvántartás, orvosi zárójelentések, egészségügyi nyilvántartás, szellemi termékek, pl írások (levelek, cikkek, könyvek). Röviden, minden amit az illető mondott vagy tett valaha az elméletet alátámasztó bizonyíték lehet. És minél több bizonyíték szól egy elmélet mellett, annál valószínűbb, hogy az helytálló.” Glenn Perry: A reinkarnációs asztrológia kritikus felülvizsgálata
A tudományos kutatás legnagyobb előnye hatékonyságában rejlik. A hipotéziseket tesztelhetjük, megtarthatjuk vagy elvethetjük – érdemeik szerint. Ily módon olyan tudást halmozhatunk fel, amely viszonylag mentes a téves előfeltevésektől. A kutatás egy fajta korrekciós folyamat, egy olyan szellemi szűrési folyamat, amely kiküszöböli a tévedéseket, a csalásokat és az általános gondolkodási hibákat, amelyek így nem kuszálják majd össze a felhalmozódó ismeretanyagot és nem vezetnek félre bennünket. A kutatások továbbá gondoskodnak az ismeretek gyarapodásáról is, mivel megakadályozzák, hogy a múltbeli tekintélyek iránti hűség megakassza ezt a folyamatot. A történelem során bebizonyosodott, hogy számos bölcs, tiszteletreméltó és intelligens ember egyszerűen tévhiteket táplált.
Megfelelő kutatási módszerekkel vizsgálva e hiedelmeket, ezek igazolhatók vagy cáfolhatók. A kutatásnak nem valamely doktrína végső igazságának vagy hamisságának bizonyítása a célja, hanem hogy hatással legyen hiedelmeink mértékére. A tudásanyag ilyesfajta kritikus és diszkriminatív megközelítése gondoskodik igazságaink folyamatos fejlődéséről.
A tudomány, abban a reményben, hogy képes választ találni, annak a kérdésnek a megértésével kezdi, amelyhez a hiedelem kapcsolódik. Ha felmerült egy kérdés, a kutatás három alapvető lépésben zajlik: (1) releváns tények vizsgálata, (2) elmélet vagy hipotézis létrehozása a megfigyelt szabályszerűségek magyarázatára, és (3) a hipotézis tesztelése a megfelelő módszer segítségével. Egy asztrológus például felteheti a kérdést: milyen élmények és tapasztalatok kapcsolhatók a tranzit Plútó radix Nappal való együttállásához. E kérdés megválaszolásához az asztrológus: (1) megvizsgálhatja egy ilyen tranzitot átélő csoport tagjainak a tényleges élményeit, (2) kidolgozhat egy elméletet az összegyűjtött beszámolók természete alapján, (3) oly módon ellenőrizheti ezt az elméletet, hogy strukturált interjúkat készít húsz olyan személlyel, aki átélte már ezt a tranzitot, hogy kiderítse: vajon igazolják-e vagy cáfolják élményeik hipotézisét.
Az első lépést – a releváns tények vizsgálatát – illetően a kutató összegyűjti a hipotézis felállításához szükséges tényszerű adatokat. Ez azonban e stádiumban még mindig csak előfeltevés. A tényanyagot megfigyeléseken alapuló állítások sorozatába rendezi. Ezek képezik majd az előfeltevést támogató „bizonyítékokat”. A fentebbi tanulmányban olyan objektív események megfigyelése és feljegyzése képezheti a tényanyagot, amelyekről úgy tűnik, összefüggésben vannak a Plútó Nap fölötti tranzitjával. Ez a tranzit például kapcsolatban lehet azzal, hogy az alany valamilyen módon találkozik a halállal. Egyik ügyfelem például arról számolt be, hogy abban az időszakban, amikor átélt egy ilyen tranzitot , feleségén leukémiát diagnosztizáltak, E tranzit idején – amely a retrográd szakaszok miatt egy éven át tartott – egy olyan személyeket támogató csoportot vezetett, akik mindegyikénél halálos betegséget diagnosztizáltak.
A mélyen személyes, szubjektív élmények is szolgáltathatnak a tranzit szempontjából releváns tényanyagot. Valaki például ezt mondhatja: „olyan személyiségrészeimmel kellett szembesülnöm, amelyek létezéséről korábban fogalmam sem volt. Meghaltam belülről, ugyanis régi önmagam megsemmisült és születőben volt az új énem.” Tartsák szem előtt, hogy az ilyen típusú adatok akkor is közvetlen személyes tapasztalatokban gyökereznek, ha külső szemlélő számára nem érzékelhetők közvetlenül, empirikus módon. Az ilyenfajta élmények alapvetően interszubjektív jellegűek, azaz számos különböző embernek is része lehet bennük. A jelenség – Plútó tranzitja a Nap fölött – formája, struktúrája, jelentése egymástól eltérő szubjektív élményekből is összerakható. A személyek egymás közötti kommunikációja révén az élmény megosztható, igazolható vagy visszautasítható. Ennek megfelelően bármilyen fajta, a Plútó Nap feletti tranzitjára vonatkozó magyarázat letesztelhető oly módon, hogy összevetik egy olyan csoportéval, amelynek tagjai ténylegesen átélték ezt a tranzitot.
A megfelelő mennyiségű előzetes kutatás elvégzése után a kutató kutatási hipotézist fogalmazhat meg, például:
A Plútó Nap feletti tranzitjának megfelelő tapasztalások: a) találkozás a halállal, b) a gyógyulás, regeneráció, újjászületés témáit magukba foglaló élmények, c ) identitásválság, átalakulás – olyan mélyreható emocionális élmények, amelyeknek szerves része a személyiség addig ismeretlen vagy elutasított részeivel való szembesülés is.
A kutatás harmadik lépése – a tesztelés – lehetővé teszi a potenciálisan téves hipotézisek elutasítását. A megfelelő számú vizsgálati alany meghallgatásával, akik mindegyike átélte már ugyanezt a tranzitot, a szóban forgó hipotézis megerősíthető vagy megcáfolható. A hipotézis akkor igazolódik, ha egybevág az értelmezők csoportja által megtapasztalt élményanyaggal, vagyis a vizsgálat alanyai között interszubjektív konszenzus alakul ki.
Ahhoz, hogy megalapozottnak tekintsék, egy kutatási hipotézist nem csupán igazolnia kell a tényanyagnak, hanem ennek oly módon kell megtörténnie, hogy kiállja az interszubjektív viták kereszttüzét is. Egy Nap fölötti Plútó tranzitnak például nem csupán egybe kell csengenie az alanyok körében tapasztalt törvényszerűségekkel ( hasonló szubjektív és objektív tapasztalatok), hanem ennek oly módon kell megtörténnie, amely meggyőzi az adott csoportot arról, hogy e törvényszerűségeket nem lehetne jobban megmagyarázni valamilyen más hipotézissel. Röviden: egy elmélet elfogadottsága azon múlik, mennyire állja ki a kritikát, és hogy a vele versengő más elméleteknél jobban kiállja-e a gyakorlat próbáját.
Természetesen nagyon kevés asztrológiai értelmezést – a jelentéstartalmak komplex struktúráit – teszteltek le ténylegesen ebben a formában. A születési képlet konfigurációi, a tranzitok, progressziók értelmezésének többsége az asztrológiai tényezőknek a megfigyelt eseményekhez való rendszeres, de informális hozzárendelésén alapszik. Azonban, mint fentebb is rámutattam, a legfontosabb az, hogy az ilyesfajta értelmezések érvényessége letesztelhető-e a gyakorlatban vagy sem. Gyakorlatilag valamennyi asztrológiai értelmezés potenciális kutatási hipotézisnek tekinthető, mindaddig amíg létezik olyan tényanyag, amelynek alapján ellenőrizhető, hogy a hipotézis igaz-e vagy hamis.
A cáfolhatóság kritériuma
Mint láthattuk, a tesztelés a cáfolás olyan mechanizmusait és eszközöket adja a kezünkbe, amelyek lehetővé teszik a téves hipotézisek elvetését. Karl Popper a Tudományos felfedezések logikája (1959) című híres művében kimondta, hogy az előítélet és az elmélet közötti leglényegesebb különbség az, hogy úgy tűnik, az előítéletekre nincsenek befolyással az őket cáfoló bizonyítékok, míg az elméleti koncepciók szabadon megcáfolhatók. A cáfolhatóságra való képesség a tudomány szerves része: „Egy rendszer csak akkor tekinthető empirikusnak vagy tudományosnak, ha a gyakorlat próbájának is alávethető” (40 old)
Popper cáfolhatósági kritériuma tulajdonképpen egy olyan követelmény, mely szerint a megállapításokat olyan formában kell tenni, hogy meg is lehessen cáfolni őket. Ahhoz, hogy tudományos legyen, egy állítást oly módon kell megfogalmazni, hogy cáfolata is elképzelhető legyen. Popper szerint ugyanis, ha nincs semmiféle mód egy elmélet megcáfolására, nincs mód bizonyítására sem. Az olyan állítások, amelyek nem teszik lehetővé az ilyesfajta tesztelést inkább a spekulációk semmint a potenciálisan leellenőrizhető tudományos megállapítások kategóriájába sorolhatók.
Nehéz lenne letagadni, hogy Popper cáfolhatóságról alkotott „legfőbb szabálya” ésszerű módszer, hogy a helytálló elméleteket megkülönböztessük a puszta spekulációktól. A cáfolhatóság, vagyis az arra való képesség, hogy be lehessen valamiről bizonyítani hamis mivoltát, megköveteli, hogy egy elméletet le lehessen ellenőrizni és hogy támogatói legyenek hajlandók elfogadni a megalapozott cáfolatokat.
Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy a bizonyítékok valamennyi elmélet nélkülözhetetlen tartozékai. Egy asztrológiai hipotézist alátámasztó vagy cáfoló bizonyítékoknak sok formájuk lehet: a viselkedés megfigyelése, a családtagok, barátok megkérdezése, életrajzok, újságok és magazinok cikkei, munkahelyek, munkahelyi nyilvántartás, orvosi zárójelentések, egészségügyi nyilvántartás, szellemi termékek, pl írások (levelek, cikkek, könyvek). Röviden, minden amit az illető mondott vagy tett valaha az elméletet alátámasztó bizonyíték lehet. És minél több bizonyíték szól egy elmélet mellett, annál valószínűbb, hogy az helytálló.
Mint láthattuk, a legtöbb asztrológiai hipotézist különféle módszerekkel lehet ellenőrizni, az olyan kvantitatív (kísérleti) módszerektől kezdve, amelyek statisztikákat használnak az olyan kvalitatív módszerekig, mint a fenomenológia, hermeneutika, az esettanulmány módszere. Általában véve a humán tudományok – mint az asztrológia és a pszichológia – legjobban kvalitatív módszerek révén kutathatók. A megfelelő kvalitatív módszer az, amely a legjobban illik a tanulmányozott kérdésekhez és anyaghoz.
Mint fentebb szó volt róla, minden egyes asztrológiai állítás lehet potenciális kutatási hipotézis, amennyiben adott egy olyan tényanyag, amelynek révén ez a hipotézis letesztelhető. Olyan bizonyítékok híján azonban, amelyek révén a hipotézis akár meg is cáfolható, a puszta spekuláció kategóriájába kell sorolni. Vagyis nem több, egy nem különösebben jelentős vagy értékes triviális állításnál.
További fejezetek
I Bevezető
III Előző életekkel kapcsolatos állítások az asztrológiában
VI A reinkarnációs asztrológia érvényességének ellenőrzése
VII Önmagukba záródó doktrínák – 1
VIII Önmagukba záródó doktrínák – 2
IX A jelentés elkerülhetetlen többértelműsége
A teljes oldal : Glenn Perry: A reinkarnációs asztrológia kritikus felülvizsgálata
Az eredeti cikk : A Critical Review of Reincarnational Astrology | Glenn Perry
Kapcsolódó cikkek:
Vízöntőkori újjászületés vagy tömeges elbutulás ?
Az önbecsapás eszköztárából : “karmikus kapcsolatok”
Előző életek – jelenlegi feladatok, hiteles tanítók és szélhámosok
A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!