Előző életek – jelenlegi feladatok, hiteles tanítók és szélhámosok

Nagyon -nagyon leegyszerűsítve, a tulku tudatosan reinkarnálódott szellemi vezetőt jelent a tibeti kultúrkörben. Vagyis olyan személyt, aki halála pillanatában, majd az azt követő Bardo állapotokon is tudatánál maradva halad keresztül, tudatosan kiválasztja a következő újjászületése helyét. Addig is álmokon és különböző, leginkább meditációs gyakorlatok révén elérhető tudatállapotokon keresztül kapcsolatban marad kolostora többi lámájával, megkönnyítve, hogy azok rátaláljanak. Kisgyerekkorában egész biztosan, idősebben pedig jó eséllyel emlékszik vissza előző életeire. 1993 novemberében interjút készítettem egy ilyen tanítóval, Tarab tulkuval (1934 XII.22 – 2004.IX.23) az 1998-ban megszűnt Kurír című napilap számára.

 A vélemény fontos. A Tiéd is az. Mielőtt azonban hozzászólnál a Facebook-oldalon közzétett posztokhoz, kérlek tanulmányozd át gondosan a kommentelési etikettről szóló bejegyzést. Ezzel megelőzheted azt a mindkettőnk számára igen kellemetlen helyzetet, hogy hozzászólásod töröljem, vagy le kelljen tiltsalak az oldalról. Köszönöm.

A teljes cikk a kék betűs linkre kattintva olvasható

Tarab tulku – interjú

 

Néhány hozzáfűznivaló:

Akkoriban 23. évembe léptem, és jóllehet kamaszkorom óta érdekeltek a különböző ezoterikus, önismereti rendszerek, még szellemi keresésem legelején tartottam. Tarab tulkuval akkor találkoztam, amikor éppen csak elkezdődött Jupiter – visszatérésem. A Jupiter 1993 november 11-én lépett a Skorpióba és ennek szinkronicitásaként bukkant fel ő is abban a hónapban, egy pár napos előadás -sorozat erejéig a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán. Életemnek abban a szakaszában a buddhizmus fontos szerepet játszott, mai napig is úgy érzem, sokat kaptam tőle, de nem teljesen az én utam. Abban az évben kezdtem el komolyabban érdeklődni az asztrológia és a jungiánus pszichológia iránt is.

Tárgyi tudásom, élettapasztalatom természetesen kevesebb volt, mint most, 25 évvel később, de valóságérzékem és intuícióm viszonylag jól működött. Az ezogagyival szemben ugyanannyira szkeptikus voltam, mint mostanság – jóllehet akkoriban Magyarországot még nem árasztotta el olyan szinten a “spirituális” szemét, mint ma tapasztalhatjuk. Az előjelek viszont aggasztók voltak. Pályakezdő újságíróként ennek tudatában tettem fel kérdéseimet Tarab tulkunak, akit mai napig is hiteles, nagy tudású szellemi vezetőnek tartok. Nagyjából ugyanazokat, amelyeket most is feltennék neki. Beszélgetésünk 1993.december 18-án jelent meg.

Egyszerű, világos stílusa, realitásérzéke első pillanattól kezdve rokonszenvessé tette a tibeti lámát. Bizalmamat az a tény is növelte, hogy tudását nem holmi gyorstalpalón szerezte. Szellemi teljesítménye keleti-és nyugati kritériumok szerint vizsgálva egyaránt lenyűgöző. Tibetben tanult, a híres Drepung kolostor egyetemén, ahol megkapta a legmagasabb Lharampa Geshe fokozatot a buddhista filozófia, pszichológia és metafizika területén, valamint a meditációs gyakorlatokban, a Tantrát is beleértve.

Nyugati emigrációját követően rengeteget tett a tibeti szellemiség megismertetéséért, miközben új hazájának kultúrájába is tökéletesen integrálódott. A mai, muzulmán országokból érkező, a tiszteletreméltó kivételektől eltekintve többségben kétes identitású megélhetési „menekültekkel” ellentétben Tarab tulkunak valóban a puszta életben maradás érdekében kellett távoznia szülőföldjéről. Szintén hatalmas különbség, hogy hasznos tagjává vált az őt befogadó társadalomnak, tényleges értékeket közvetített. Nemzetközi hírnevét nem terrorakciók és más bűncselekmények elkövetésének köszönheti, hanem kiemelkedő tudományos tevékenységének.

Beszélgetésünkkor a Koppenhágai Egyetem tibeti tanszékének és a Királyi Könyvtár tibeti szekciójának a vezetőjeként dolgozott. Stanislav Gróffal a hatvanas években megalapította a Transzperszonális Pszichológiai Szövetséget. Kifejlesztette az „Egység a kettősségben tibeti pszichológia, pszichoterápia és önfejlesztés” rendszert és ebben négy éves képzést hozott létre Brüsszelben, Münchenben és Stockholmban valamint Tarab Intézeteket alapított Koppenhágában, Párizsban, Brüsszelben,Münchenben, Stockholmban, Helsinkiben, Bécsben, Budapesten, Amsterdamban és aTarab Ling kutatóintézetet is. Könyvei, előadásai egy része magyarul is elérhető. Az interjút angolul készítettem vele, a nyelvet jobban beszélte, mint én akkoriban.



A pdf-en elérhető cikk néhány részlete:

Ön tulku. De mit is jelent ez a szó ?

A tulku sajátos tibeti fogalom. Egyetlen más buddhista tradícióban sem található meg. Alapját egy bizonyos vallásos-spirituális hagyomány képezi, de a tulku fogalma szoros kapcsolatban áll társadalmi tényezőkkel is.a tulku – rendszer kialakulása a XIII – XV. század eseményeihez kötődik, tehát míg a buddhizmus i.sz.800 körül érkezett Tibetbe, tulkukról csak viszonylag későn, évszázadok múlva beszélhetünk. A tulkuk, vagyis reinkarnációs lámák rendszere a XIV.században jelent meg s ezt később más reinkarnációs rendszerek is követték. Röviden, a tulku egy fajta szellemi vezető, aki lefektette bizonyos tanítások alapjait, sok követője, kolostora van és filozófiai iskolát is képvisel. Ennek az iskolának újabb meg újabb személyekre van szüksége, akik változtatás nélkül viszik át nézeteit. Újszülöttekben akarják megtalálni ezeket a személyeket, hogy a folyton megújuló, frissességüket megőrző tanításokat tovább vigyék. Kezdetben nem keresték az elhunyt inkarnációját, ám ha egy nagy tudású, különleges képességű ember csatlakozott az iskolához vagy kolostorhoz, úgy vélték, ő nem hétköznapi személy, hanem elhunyt mesterük tért vissza. Így kezdett kialakulni a tulku – rendszer (…)

Ön a 11. Tarab tulku. Vannak emlékei előző életeiből ?

Nem tudom…Sok tibeti tulku őriz emlékeket korábbi életeiből. Általában azonban csak kb egy-két évesen képesek ezeket felidézni. Ami engem illet, nekem nincsenek emlékeim. Igaz, édesanyám meg tanítóim mesélték, hogy egész kicsi koromban részleteket idéztem fel előző életemből.

Mikor találták meg?

Kb. egy éves lehettem

(…)

Nyugaton már-már népsporttá válik az utazgatás előző életekbe. Ön szerint lehetséges, hogy valaki, minden előzetes gyakorlati és elméleti ismeret nélkül, pár órás rebirthing – kurzuson, azaz újjászületés -tanfolyamon átélje előző életeit. (Ennek a folyamatnak akkoriban még a legelején tartottunk, az önhülyítés folyamatát mára már reinkarnációs terápiák, különböző típusú „utaztatások” széles skálája segíti. Legtöbbször csillagászati összegekért….)

Magam is hallottam ezekről az újjászületési tanfolyamokról. De nagyon nehéz megmondani, hogy ezek alatt csakugyan az előző életeiket tapasztalják-e meg a résztvevők. Számomra azonban nem is lényeges, hogy élményeik megfelelnek -e a valóságnak vagy nem. Ennél sokkal fontosabb az a felismerés, hogy valahonnan jöttünk, valamerre tartunk, a halál nem jelent megsemmisülést. Persze ez nem racionális tapasztalás, inkább mélyebb lényegünkkel teremt kapcsolatot. S ez, azt hiszem, sokat segít az embereknek.

Persze találkoztam néhány személlyel, akik meg voltak győződve arról, hogy visszaemlékeznek előző életeikre. Általában azonban – legalábbis így láttam, ez csak képzelgés, tudatuk mélyebb rétegeinek a megnyilvánulása volt. Olyan emberekkel is beszéltem, akik azt állították, hogy Tibetben laktak, s bizonyítékként neveket, dátumokat soroltak fel. Volt, amikor ténylegesen létezett személyekről beszéltek, csak az időpont tért el a valóságostól. Ám legtöbbször olvasmányélményeik hatottak rájuk észrevétlenül. (…)

Kifejezetten tibeti buddhizmusra gondolva: a régi tibeti kultúra minden területén figyelembe vették a buddhizmus szabályait. A legegyszerűbb pásztortól a legmagasabb rangú lámáig mindenki végzett valamilyen meditációs gyakorlatot, ezért nem volt könnyű becsapni őket. Rögtön látták, hogy hiteles e a mester, vagy csak színleli a szellemi nagyságot. Kb. annyi esélye volt egy hamis tanítónak, mint ha Nyugaton egy teljesen tanulatlan ember nagy tudósnak kiáltaná ki magát. Önök, nyugatiak rögtön észrevennék a tudós ismertetőjeleit és nem dőlnének be egy analfabétának…A tibetiek számára a valódi szellemi tanítót volt könnyebb felismerni. Most azonban, hogy Keletről olyan sokan jönnek Nyugatra, igen nehéz bármit is ellenőrizni. A nyugati ember kevésbé képes a valódi szellemiség felismerésére, csak az iránta való sóvárgás él benne. Így aztán mohón kap minden után, ami annak tűnik és nagyon könnyű becsapni.



 

Kapcsolódó:

Vízöntőkori újjászületés vagy tömeges elbutulás? Dióhéjban a New Age mozgalmakról

Hozd ki a legtöbbet a Skorpió Jupiter tranzitból

Tarab tulku magyarul is elérhető publikációi :

(Dharma füzetek -sorozat, a Tan Kapuja Buddhista Főiskola gondozásában)

A tudat és a test energiája

A mandala

Különböző természetes létállapotok rövid bemutatása

Álomjóga

Egység a kettősségben: a halál kapuja

 




A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!