“Egy önmagába záródó doktrína olyan hiedelemrendszer, amely immunis az ellenérvekre. Egy doktrína sokféle módon tehető immunissá az ellene szóló bizonyítékokkal szemben. A reinkarnációs asztrológia mellett szóló érvek kiválóan példázzák a bizonyíthatatlan és cáfolhatatlan doktrínák mechanizmusát.” Glenn Perry : A reinkarnációs asztrológia kritikus felülvizsgálata
Bizonyos típusú érveknek az a sajátosságuk, hogy semmiféle olyan bizonyíték nem létezik, amivel cáfolni lehetne őket. Az előző részben két olyan módszerről volt szó, amelyek révén olyan bizonyítékok birtokába lehetne jutni, amelyekkel elvileg bizonyítani (vagy cáfolni) lehetne a reinkarnációs asztrológiai elméleteket. Ezek a regressziós hipnózis, illetve a tisztánlátás révén szerzett bizonyítékok lennének. Csakhogy e technikák révén hiteles és elfogadható bizonyítékokat szerezni annyi konkrét nehézségbe ütközik, ami majdnem használhatatlanná teszi őket.
Mivel az előző életekkel kapcsolatos asztrológiai hipotézisek talán semmiféle módszerrel nem bizonyíthatók, talán cáfolásukra sincs semmiféle módszer. Az ily módon felépített álláspontokat nevezzük önmagukba záródó doktrínáknak .(Angolul : self-sealing doctrines, ford. megj)
Egy önmagába záródó doktrína olyan hiedelemrendszer, amely immunis az ellenérvekre. Más szóval: cáfolhatatlan. Fogelin (1987) ezt írja: „Egy se nem bizonyítható se nem cáfolható álláspont oly módon épül fel, hogy gyakorlatilag lehetetlen kritikával illetni. Éppen ez bizonyítja megalapozatlan mivoltát -és pontosan emiatt utasítjuk el” (113 old)
Egy doktrína sokféle módon tehető immunissá az ellene szóló bizonyítékokkal szemben. A reinkarnációs asztrológia mellett szóló érvek kiválóan példázzák a bizonyíthatatlan és cáfolhatatlan doktrínák mechanizmusát. Négyet fogunk megvizsgálni közülük:
| 1. Olyan, ad hominem személyeskedésekhez folyamodnak, amelyek sértő módon kérdőjelezik meg az alany ítélőképességét vagy kompetenciáját
2. A tény és a hiedelem közötti szakadékot magasabb rendezőelvekre hivatkozva hidalják át; ezeket is a hiedelemrendszer részévé téve. 3. Dogmatikus következtetéseket vonnak le többértelmű adatokból. Vagyis a számos kívánnivalót maguk után hagyó bizonyítékokat oly módon értelmezik, addig csűrik – csavarják, hogy azok igazolják a várakozásokat 4. Idioszinkratikus terminológiát használnak, ahol is a szavak konvencionális jelentését kiforgatják vagy eltorzítják. |
1.Ad hominem érvelés
Az ad hominem jellegű érvelés szó szerint azt jelenti, hogy a vitapartner személyét, nem pedig az általa felsorakoztatott szempontokat vagy az érveiből levont következtetéseket támadják. Például, amikor megkérdezték, hogyan kezeli azokat az embereket, akik felhívják a figyelmet arra, hogy a személyi horoszkópból hiányoznak az előző életre vonatkozó adatok, Jeff Green ezzel vágott vissza: „Te a korlátozott felfogóképességű emberekről beszélsz, akiknek bizonytalanságuk miatt szükségük van arra, hogy megvédjék ennek az intellektusnak a korlátait.” Figyeljék meg, hogyan vonja kétségbe ez a válasz bírálójának szellemi képességeit és kompetenciáját. Gyanítható, hogy Green tudományos érveléssel szembeni megvetése pusztán olyasféle racionalizálás, ami felmenti őt az alól, hogy bizonyítsa is be mindazt, amit állítólag tud.
Az ad hominem érvelés másik típusa, amikor a kritikust azzal vádolják, hogy csúsztatásokkal mutatja be a tényeket vagy pedig nem a megfelelő módszerrel próbálja igazolni az elmélet érvényességét. Steven Forrest például, egy olyan cikkre, amely az előző élettel kapcsolatos állítások hitelességét alátámasztó bizonyítékok hiányát kifogásolta, ezt válaszolta: „Azt hiszem megjegyzései azt tükrözik, hogy nincsenek tapasztalatai ezekkel a technikákkal. A holdcsomópontokkal való munka közben ügyfeleimmel szerzett tapasztalataim újra meg újra azt tükrözték, hogy nem mi találjuk ki ezeket a dolgokat.” Forrest azzal érvel, hogy azoknak a bírálóknak a kudarca, akik nem képesek ellenőrizni az evolúciós asztrológia állításainak valóságtartalmát annak tudható be, hogy nincsenek tapasztalataik a megfelelő technikákkal. Ez a védekezés finomabb, mint amikor korlátozott szellemi képességekkel vádolják a kritikust. A belőle adódó következtetés az, hogy bárki képes meggyőződni arról, hogy ezek a módszerek működnek, pusztán csak alkalmaznia kell őket. Ez a tetszetős, de téves érv azóta tartja magát, mióta az evolúciós asztrológia módszerei önmagukban nem képesek semmilyen fajta tényleges bizonyítékot produkálni, ami alátámaszthatná az elméletet. Erre még rövidesen visszatérünk.
2.A magasabb rendezőelvek bevezetése magyarázatként
A se nem cáfolható se nem bizonyítható doktrínákra jellemző második mechanizmus az, amikor a tények és a hiedelmek között tátongó űr áthidalására valamilyen fajta magasabb rendezőelvre hivatkozó magyarázatot vezetnek a hiedelemrendszerbe. Sok asztrológus defenzív álláspontra helyezkedik, amikor azzal szembesítik őket, nem tudják tudományos érvekkel alátámasztani állításaikat. Az olyan szavakhoz, mint a „tudomány”, „kutatás”, „bizonyíték” úgy viszonyulnak, mintha átkok lennének, amelyeket hitetlenek gonosz gyülekezete szabadított volna rájuk. A megsemmisítő kritikával szembeni védekezés egyik kedvelt taktikája az, hogy egy magasabb rendezőelvre hivatkozó magyarázatot is részévé tesznek az elméletnek – amely immunis a bizonyítékok általános követelményeivel szemben. Green szerint például (2000) a bizonyítékokat és a kutatásokat követelők egy nagyszabású patriarchális összeesküvés tünetei, amely megmérgezte a nyugati kultúrát és aláaknázta az előző 8000 év alatt kialakult együttműködésünket a „természet törvényeivel”. Green azt állítja, hogy tudása teljes mértékben „ belülről fakad”, és ismereteit ún. közvetlen érzékelés útján szerzi, vagyis a megismerés tárgyával való egyesülés révén. Azt mondja, a navaho indiánoktól sajátította el a módszert. „Hál’ Istennek beavatást nyertem peyotl-nak nevezett vallásukba. Ez a közvetlen érzékelés.” (13 – 14)
Természetesen az ilyenfajta megismerésnek hosszú és gazdag története van, és semmiképpen sem lebecsülendő. Néhányan megfellebbezhetetlen értékűnek tekintik az ilyen, közvetlen tapasztalatokat. E naivitás nagyon bosszantja Poppert. (1959, p. 52). Nem árt ugyanis tisztában lennünk azzal, hogy az ilyesfajta érzékelés meglehetősen kétes múltra tekint vissza.
A közelmúltban két olyan tanító is akadt, Jim Jones , (horoszkópja itt ) és Marshall Applewhite, [Bővebben: A Mennyek kapuja szekta története: I rész , II. rész ; (horoszkópja itt) ] akik azt állították magukról, hogy közvetlen tapasztalatokat szereztek a transzcendens misztériumokról, mindketten összegyűjtötték híveiket és tömeges öngyilkosságra buzdították őket. Az eredmény: több mint ezer halott „igazhívő”. ( A Jim Jones- kezdeményezte, 1978 november 18-i tömeges öngyilkosságnak- vagy inkább gyilkosságnak 913 halálos áldozata volt, ebből 273 volt a gyerek. Ott találták a számszeríjjal meglőtt Jim Jonest is, aki valószínűleg öngyilkos lett. Az eseményt 33-an élték túl. Marshall Applewhite 39 hívével együtt követett el öngyilkosságot 1997 március 23-án – ford. megj) A pszichiátriai és kriminológiai nyilvántartásokban kismillió kevésbé ismert személyt tartanak számon, akik elhitették magukkal, különleges belátásuk van az isteni misztériumokba.
(A Vízöntőkori újjászületés vagy tömeges elbutulás ? című bejegyzésben szintén szó van arról, hogy mielőtt a tudattalan rétegekből érkező sugallatokat és késztetéseket követnénk, nem árt meggyőződni afelől, egészséges, tápláló vagy éppen ellenkezőleg, destruktív útra terelnek. C. G. Jung többek között Az alkímiai konjunkció című munkájában foglalkozik részletesen azzal a problematikával, hogy a belső hang sokszor valóban a gyógyulás, újjászületés irányába vezérel, de az őrületbe és pusztulásba vezető utat is megmutathatja. A kétféle sugallat között nem mindig könnyű különbséget tenni – ford. megj)
Green (2000) óva inti hiveit attól, hogy az asztrológiai igazságokat illetően külső tekintélyekre hagyatkozzanak. Ironikus módon Green mégis azt kéri az asztrológus- közösségtől, hogy bízzanak meg benne, mint külső tekintélyben, hiszen az a fajta tudás, amelyet ő ad át, senki más tapasztalatai alapján nem erősíthető meg. Green azt szeretné elhitetni velünk, hogy mágikus erővel rendelkezik, amelyek révén belelát az emberek lelkébe, behatol a világegyetem titkaiba, keresztülhasítja az ismeretlen fátylát és ott bepillantás nyer azokba a karmikus adósságokba és összefonódásokba, amelyek alapján párt, hivatást választunk magunknak – lényegében mindent, amiből egy élet felépül. És hogy hogyan is jutott ámulatba ejtő következtetései birtokába ? Nos módszere összhangban van felismeréseivel: álmodta őket.
„El akarok mondani nektek valamit magamról: mindössze tíz asztrológiakönyvet olvastam. Igen. És tudjátok hogyan tanultam az asztrológiát? Álmokon keresztül ! Pontosan ! A Plútóval kapcsolatos összes anyag álmaimon keresztül bukkant elő.” (2000, 4. old)
Green szerint (1993) magatartásunk „ hetvenöt – nyolcvan százalékát” közvetlenül a Plútó által jelképezett karmikus múlt kondicionálja (8. old). Csak azt tudom feltételezni, hogy a pontos százalékarány említése segíthet megerősíteni azt az illúziót, hogy egy mérvadó, percíz tudásról van szó. Mivel a tudásával kapcsolatos állításai nem ellenőrizhetők, nem is cáfolhatók. Ezért hitbeli – alapon kell elfogadni őket. Gyakorlatilag tehát ezt mondja: “ha ezt képzelem vagy ezt álmodom, igaz is kell legyen.”
(Az álmok révén szerzett szakmai felismerésekkel és ötletekkel nincs semmi baj, míg alávetjük őket a gyakorlat próbájának és/vagy utánuk olvasunk, illetve ha már van egy olyan meglévő tudásanyag, amelynek alapján jöhetnek használható intuíciók. Carl Gustav Jung, Marie – Louise von Franz igen részletesen foglalkozott az álommunkában rejló lehetőségekkel és korlátokkal. Aki ismeri Glenn Perry többi művét, tudja, hogy ő is hasonló véleményen van. Green esetében az a probléma, hogy nincs meg az elméleti tudása – így az esetleges revelációkat sem tudhatja a gyakorlatban működőképessé tenni. Morális érzékkel nem párosuló üzleti vénája persze fejlett – így az ezoterikus a blablát zseniálisan tudja értékesíteni – de ez egy másfajta jártasság . Egy szakmailag igényes asztrológus nem életében olvas 10 szakkönyvet, mint Greene, hanem mondjuk 2 – 3 hónap alatt. Utóbbi esetben lehetnek olyan, szakmai szempontból is értékelhető álmai, amelyek értékes felismerések birtokába juttatják. De az asztrológiát lehetetlen pusztán “fentről kapott” inspirációk révén megtanulni; alapozáshoz és némi gyakorlatszerzéshez minimum 10 év kemény tanulás és gyakorlás szükséges – ford. megj)
Azonban jegyezzék meg, hogy ez vezeti be a magasabb rendezőelvek fogalmát az elméletbe. Nagyon fontos lenne kézzelfogható, mások számára is érzékelhető, felfogható módon bizonyítani az úgynevezett „közvetlen érzékelést”. Mivel csak kevés olyan asztrológus létezik – ha egyáltalán létezik, aki olyan bámulatra méltó tudásra képes szert tenni, amely Greennek lehetővé teszi például, hogy bepillantson az emberek lelkébe és ott felderítse evolúciós – karmikus múltjukat, ő olyan kivétel, akinek nem kell bizonyítékokkal alátámasztania állításait. A bizonyítékok hiánya nem az elmélet hibája, hanem annak a sajnálatos és elkerülhetetlen következménye, hogy mások nem rendelkeznek Green bámulatos érzékelő képességével.
Forrest (2000) védelmébe veszi Green kijelentéseit, azt állítva, hogy az asztrológiának „szüksége van a maga misztikusaira és látnokaira” (12 old) . Megdöbbenti, hogy Green kijelentései zavarnak egyes asztrológusokat és azzal érvel, hogy Green nem olyan, mint Jim Jones „hiszen bárki, aki tanulmányozza munkásságát ellenőrizheti…és meggyőződhet arról, hogy működik” (13 old). Más szavakkal azt sugallja, hogy Green nem félbolond, ugyanis állításai ellenőrizhetők. Csakhogy éppenséggel az a gond, hogy nem ellenőrizhetők, ő pedig nem hajlandó beismerni, hogy spekulatív jellegűek.
Például egy, a Mountain Astrologernek adott interjújában Green kijelenti, hogy egy közeledő Vénusz – Plútó kvadrát arra utal, hogy a szülött még csak most kezdi a bolygópárossal kapcsolatos evolúciós utazását. Azt állítja, hogy ez a fényszög következő életek sorozatán keresztül aktiválódik, „melyekben a lélek az elhagyatás intenzív fájdalmát tapasztalja majd meg, a veszteségek és az árulás különböző formáit szenvedi el, ugyanis nem megfelelő emberekre pazarolta bizalmát, vagy épp ő élt vissza a másokéval. Az így felhalmozott karma egy sor következő életet is mozgásba hoz, amelynek során saját igényei kielégítésére használ majd másokat.”
Ez minden mércével meglehetősen baljós előrejelzés. Bármilyen nehézségeket él is át jelenlegi életében az ügyfél, mindez eltörpül az intenzív elhagyatottságnak ahhoz az érzéséhez képest, amelyben következő életek teljes sorozatán keresztül lesz majd része. És ezt hallva újságolja lelkendezve Forrest, „mennyire izgalomba jön” Jeff beszédeitől, és hogy „majd meglátja, vajon tényleg működik”. Az ember csak ámul és bámul, hogyan fogja Forrest ellenőrizni mindazt, amit Greene összehordott ügyfele jövőbeli életeiről. Mivel nem valószínű, hogy Forrest vagy bárki más képes lenne tanulmányozni, működnek-e Green előrejelzései, az jól fel van fegyverkezve a cáfolás valamennyi lehetősége ellen. Tehát önmagába záródó doktrína.
Más helyeken Forrest (2000) saját, magasabb rendezőelvekkel kapcsolatos verzióját vezeti be magyarázatként. Forrest a Déli holdcsomópont jegy-és házhelyzete, fényszögei alapján agyal ki történeteket ügyfele előző életeiről. Ezek a mesék állítólag a személy előző életének metaforikus igazságait ragadják meg. A jó hír az, hogy a sztoriknak nem kell igaznak lenniük ahhoz, hogy igazak legyenek.
“A kiindulópont az, hogy az igazság különbözik a puszta tényektől. Magasabb rendű, mint a tények. És a holdcsomópontok szimbolikáján keresztül elmondhatunk egy olyan történetet, amely párhuzamba állítható a személy tényleges karmikus történetével. Párhuzamba állítható vele, mint egy parabola. Mindent elárul, amit tudnod kell…hogy esetleg tévedett nemedet, az évszázadot, a kontinenst illetően- részletkérdés. A lélek nézőpontjából ezek a dolgok úgysem sokat számítanak. ” (171 old)
Ha Forrest előző életekről szóló történeteinek igazságai ennyire bizonytalanok a tényeket illetően – voltaképpen „magasabb rendűek” a tényeknél – akkor nincsenek is olyan tények, amelyekkel meg lehetne cáfolni őket. A kijelentés tehát nem vitatható. Nincs mód rá, hogy tényekkel vagy ezek hiányával meg lehessen cáfolni ezt az elméletet. „Olyan regényt próbálunk írni, amely az igazságot közvetíti, nem pedig a tényeket” – jelenti ki Forrest. „Közvetlenül hozzáférünk e lélek érzelmi emlékeihez” (195 old) . És mivel az evolúciós asztrológia igazságait a tények nem tudják kikezdeni, ismét egy önmagába záródó doktrínával állunk szemben.
További fejezetek
I Bevezető
III Előző életekkel kapcsolatos állítások az asztrológiában
VI A reinkarnációs asztrológia érvényességének ellenőrzése
VIII Önmagukba záródó doktrínák – 2
IX A jelentés elkerülhetetlen többértelműsége
A teljes oldal : Glenn Perry: A reinkarnációs asztrológia kritikus felülvizsgálata
Az eredeti cikk : A Critical Review of Reincarnational Astrology | Glenn Perry
Kapcsolódó cikkek:
Vízöntőkori újjászületés vagy tömeges elbutulás ?
Az önbecsapás eszköztárából : “karmikus kapcsolatok”
Előző életek – jelenlegi feladatok, hiteles tanítók és szélhámosok
A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!