A Jupiter – Szaturnusz ciklus és a levegős jegyekbe való átmenet | Jessica Davidson

Jessica Davidson az Egyesült Királyságban élő író. Változatos témákban publikál, mundán-asztrológiai cikkei nagyon tanulságosak. Nemrég megjelent cikksorozatában nem csak a küszöbön álló Vízöntő Jupiter – Szaturnusz együttállás sajátosságait, hanem a Nagy Konjunkcióval kapcsolatos általános tudnivalókat is taglalja. A Nagy Kronokrátor mindig is jelentős társadalmi-gazdasági változásokat jelzett. A sorozat 2. része a föld jegyekben létrejött konjunkciók végére és egy levegős ciklusba való átmenet elejére jellemző sajátosságokat mutatja be. A birodalmak barbárok – okozta bukása olyan téma, amely az összes levegős ciklusba lépéskor megismétlődik. Háborúk, járványok, éhínség szintén jellemzők lehetnek. Az átmeneti időszak nehéz éveit azonban tudományos, kulturális fellendülés időszaka követi.

Kommentelők, akiket nem szabad kibontakozni hagyni…
A mundánasztrológiai posztok rendszerint megosztó jellegű tartalmak, ezért már az elején szükségesnek látom tisztázni az alábbiakat. A leírtak a saját véleményemet tükrözik, amit jogom van képviselni. Különösen egy, a tulajdonomat képező és általam finanszírozott oldalon. Természetesen neked is jogod van a saját véleményedet kifejteni. A saját térfeleden. Ahova én nem megyek észt osztani, még akkor sem, ha nagyon nem értek veled egyet. Ahogy az ablakod alá sem piszkítanék azért, mert épp ott jött rám a hasmenés. 🙂 Világkép-értelmezésbeli vitáknak egyébként alapból nem látom értelmét. Nem is szoktam ilyesmikbe belebonyolódni. Az oldalamon felbukkanó tendenciákat azonban csírájában kezelem, mert seperc alatt hajlamosak kommentháborúkká eszkalálódni. Erre se nekem nincs szükségem, sem tényleges célközönségemnek, a normális olvasóknak. Tehát : amint észreveszem, a hozzászóló jelentésével és letiltásával „jutalmazom” az efféle sziporkákat. Ugye már leesett, nemkívánatos kommentelő édesbogaram, aki fontoskodásodon kívül semmit nem teszel az oldalért, hogy  ezzel nem a Te szólásszabadságodat korlátozom. Ha nem tetszenek a kiposztolt tartalmak, tudok egy szuper megoldást: abbahagyod az oldalam követését 🙂

Az előző cikkben a Jupiter- Szaturnusz ciklus Nagy Mutációjának hullámhegyeit és hullámvölgyeit vizsgáltuk meg. A föld jegyekben létrejött konjunkciók 200 éves ciklusának végére – és egy levegős ciklusba való átmenet küszöbére érkezünk. Ebben a bejegyzésben néhány, ilyen átmenetekhez kapcsolódó történelmi eseményt fogunk megvizsgálni, hogy némi fogalmunk legyen arról, merre is tartunk.




Mint az előző bejegyzésben láthattuk, a Jupiter – Szaturnusz ciklus a társadalmak és civilizációk struktúráiban végbemenő változásokkal áll összefüggésben. E változások az elemek mintázatát követik, az egyik ciklus eseményei elültetik a fejlődés magvait a következő ciklusba és ezek idővel szárba szökkennek.

Legutóbb 800 évvel ezelőtt léptünk át a föld ciklusból egy levegősbe. Az előző föld ciklus 1007 és 1206 között zajlott, és a levegős ciklusba való átmenet 1186-ban kezdődött, egy, a Mérlegben létrejött konjunkcióval. 1206-ban ezt az utolsó föld – konjunkció követte, a Bikában, amely után jött az 1226-os együttállás a Vízöntőben.

Ez a levegős ciklus a XIII – XIV századot, vagyis az 1186 – 1405 közötti éveket ölelte fel. „Hivatalosan” 1226-ban kezdődött. Ez idő alatt több birodalom emelkedett fel és bukott el, volt egy csomó háború – de mindig vannak. A pestis több halálos áldozatot követelt, de a kereskedelem látványosan fellendült, az utazások sokkal gyakoribbá váltak, a városok és nagyvárosok pedig hatalmas fejlődésnek indultak . Az átmenetek időszaka nagy kavarodással és jövés – menéssel járt; a dolgok nem sokáig maradtak változatlanul.

Európában a középkori egyház sorozatos szent háborúk, a Keresztes háborúk  vívásával volt elfoglalva. Ezek a XI században kezdődtek, hogy megvédjék a keresztényeket a muzulmán erőktől és megfékezzék az Iszlám Birodalom növekedését. Néhányat vívtak az eretnekek ellen- pl a franciaországi katar keresztes hadjárat (ford megj: az albigens keresztes hadjáratok http://lovagok.hu/tortenelem/az-albigens-keresztes-hadjaratok ) és a boszorkányság ellen is.

De nem minden keresztény égetett embereket a máglyán. Néhányan szerzetesrendeket alapítottak, ilyen volt pl a ferences rend , amelyet Assisi Szent Ferenc  alapított 1209-ben, vagy az 1216 -ban alapított domonkos rend. A karmelita  rendet szintén 1155 körül alapította egy maroknyi remete a Kármel hegyen, a Szent földön, és a XIII században jöttek Európába.




A XIII. században a keresztény birodalomnak a mongolokkal  is meggyűlt a baja. Temüdzsin 1206-ban felvette a Dzsingisz kán  nevet és különféle mongol törzseket egyesített vezetése alatt. 1215-ben meghódították Kínát, és Ázsián keresztül gyorsan hatoltak nyugatra, Európába. A mongol inváziók véget vetettek az iszlám aranykorának is.

A mongolokat gyakran tekintik barbár hordáknak, amelyek letarolják a civilizációt. De Kubiláj  1260 -ban utakat építtetett, postarendszert és társadalmi jólétet hozott létre Kínában. (Ford megj: itt van némi pontatlanság, ugyanis posta-és társadalmi jóléti rendszer már a mongol hódítás előtti Kínában is volt; a mongolok max meghagyták ) Végül a Mongol birodalom  ölelte fel a legnagyobb méretű, összefüggő területet a történelemben. A későbbi Brit Birodalom  nagyobb volt, de területi szempontból szétszórtabb.

A birodalmak barbárok – okozta bukása olyan téma, amely az összes levegős ciklusban megismétlődik. Az V században, [amikor a Nagy Konjunkció] a föld elemből a levegő elembe váltott, többek között elbukott Róma  a barbárok ismétlődő hullámokban érkező támadásai miatt. Ez előtt pedig, időszámításunk előtt a IV.században Nagy Sándor feldúlta a Perzsa birodalmat  és megszállta Egyiptomot, új birodalmat és kereskedelmi hálózatot hozva létre.

Thomas Cole: A birodalom útja – Pusztulás (The Course of Empire – Destruction, 1836). “A birodalom összeomlási fázisa”

E háborúskodás rossz volt, de a XIII – XIV században voltak halálosabb dolgok is: az éhínség és a betegség. Ebben az időszakban többször is voltak világjárványok és éhínség; gyakran a vulkánkitörések, és talán a Kis jégkorszak  kezdete – miatti hideg időjárás okozták őket.

A Fekete halál  vagy a pestis volt a történelem legtöbb halálos áldozatot követelő világjárványa. Úgy tűnik, Kínában kezdődött 1325-ben, egy éhínség idején, amely 8 millió emberrel végzett. Innen, a Selyemúton keresztül először Ázsiában terjedt el, aztán bekerült Európába, ahol 1347 -51-ben tetőzött, 4 év alatt 25 millió halálos áldozatot követelve.

Még a legsúlyosabb szakaszt követően is felütötte a fejét néhányszor a járvány, és e kitöréseket gyakran éhínség is kísérte. A becslések szerint mindent egybevéve 75 – 200 millióan haltak meg. A falvak kihaltak, lakóik pedig otthagyták a pusztaságot és a egyre többen költöztek a városokba, ami nagy lendületet adott az urbanizációnak.




A magas halálozási arányszám és a sok szenvedés olyan kulturális és társadalmi változásokhoz vezettek, amelyek forradalmasították életünket. Az 1381-es parasztfelkelés idején a lázadók végigvonultak London utcáin, reformokat és jogokat követelve ( Ford megj: a szerző a Wat Tyler  vezette parasztfelkelésre gondol, amikor a lázadók elfoglalták Londont. II. Richárd angol király kénytelen elfogadni a parasztok követeléseit. Bár később a felkelést leverik, a jobbágyság gyakorlatilag megszűnik Angliában. ) a változás azonban már korábban elkezdődött, amikor Földnélküli János angol király 1215-ben aláírta a Magna Cartát  . Ez korlátokat szabott a monarchia hatalmának és kinyilvánította a nép jogait, egyszersmind azonban a báróknak is nagyobb hatalmat adott, így arisztokrata oligarchiát hozva létre.

A városok és nagyvárosok növekedésével megépültek az első katedrálisok, amelyek összehozták az embereket. Ezek közül néhány katedrális – iskolákat hozott létre; belőlük fejlődtek ki az első egyetemek. A legelsők éppen e levegő elembe való átmenet idején alakultak Párizsban, Bolognában, Oxfordban és Cambridge-ben. A párizsi egyetemet 1200-ban létesítették, a pápa 1215-ben ismerte el hivatalosan. Teológiai kollégiumát (a későbbi Sorbonne-t) 1253-ban alapították.

Ezek voltak az elsők , de a zsilipek a XIII században nyíltak meg, és nagy, a kolostorokban is tapasztalható tanulási hullám vette kezdetét. Megváltozott a kéziratok létrehozásának és terjesztésének módja is, ami elősegítette ezt a folyamatot. Pergamen helyett papírt kezdtek használni, így könnyebb volt könyvekbe kötni a kéziratokat, bár továbbra is kézzel másolták őket a szerzetesek.

A XIII századra Párizs egyre nagyobb forgalmat bonyolított le ilyen kézzel másolt könyvekből. Ezek megrendelésre készültek; rendszerint tehetős mecénások voltak a megbízók. Így megnőtt az írnokok száma is, akiket könyvek másolására alkalmaztak. Gyakran dolgoztak csoportokban, hogy több másolatot készíthessenek.

A kínaiak már évszázadok óta mozgatható nyomtatóhengert használtak, a XIII századra pedig ez már fémből készült. Eközben Európában a Kínából származó és a mongolok által meghonosított fadúcos nyomtatással dolgoztak. Eleinte textilekre és játékkártyákra nyomtattak ily módon, de aztán lassanként elkezdték könyvnyomásra is használni. A folyamat később felgyorsult és a nyomtatott sajtó megjelenésével érte el a csúcspontját, de ez már 1450 körül, a következő vizes ciklusban történt. (Ford megj: Ld A nyomtatás története , Wikipédia)

Laurentius de Voltolina festménye, 1300-as évek. A bolognai iskola – 1350. “Mindig volt valaki, aki elszundított”

E fejlődési folyamatok alapozták meg a reneszánszt  , amely jóllehet nagyjából e ciklus közepe táján kezdődött el, szellemi fejlődésének magvait már a legelején elvetették. Ez az ókori tudás visszatérésével és Platón és Arisztotelész munkáinak újra felfedezésével kezdődött.

Miután a keresztes lovagok megtámadták Konstantinápolyt, sok görög tudós menekült Olaszországba. Elhúzódó migrációról beszélhetünk, amely 1204-ben kezdődött és 1453-ban érte el a csúcspontját, amikor Konstantinápolyt meghódította az Oszmán Birodalom. A következő századok folyamán a magukkal hozott eszmék óriási hatást gyakoroltak a humanizmus és a tudomány fejlődésére.




A teljesség igénye nélkül a kor néhány figyelemreméltó személyisége és tudományos eredménye:

  • Fibonacci  , a Liber Abaci című aritmetika könyv szerzője és a Fibonacci-sorozat kidolgozója
  • Roger Bacon  ferences szerzetes, aki oxfordi kísérleti kutatásait a tapasztalati tudásra alapozta és később eretnekség vádjával fogságba került
  • Ockhami Vilmos (William of Ockham) , egy másik ferences, aki a nominalizmus  eszköztára -és mostanra híressé vált borotvája (Occam borotvája ford megj) segítségével szabadította meg az ítéletalkotást a felesleges feltételezésektől
  • Petrarca , olasz tudós (és költő), aki Sötét Korszakként jellemzte a középkort
  • A liberális tanulmányokról címmel megjelent az első humanista értekezés az oktatásról, szerzője Pier Paolo Vergerio





A keresztesháborúk mellett a kereszténység életét különböző egyéniségek is felkavarták, pl Aquinói Szent Tamás  , aki Summa Theologiae című művében újra definiálta a dogmát és olyan misztikusok, mint a neoplatonizmus és a halhatatlan bölcsesség (philosophia perennis ) által inspirált  Eckhart mester. A XIV században virágzó miszticizmus egyik képviselője volt Norwichi Julianna  is, Az isteni szeretet kinyilatkoztatásai  szerzője, valamint az az ismeretlen szerzetes is, aki A tudatlanság felhője  című elmélkedést írta.

Eközben az egyre bővülő kereskedelmi útvonalak és kulturális hálózatok új világok feltárására adtak lehetőségeket az olyan felfedezőknek, mint Marco Polo  , akinek A világ leírása című könyve szélesítette az európaiak látókörét. Az olyan könyvek, mint Pegolotti A kereskedők kézikönyve című munkája az akkori világ országainak kereskedelmi és utazási feltételeiről adtak felvilágosítást.

E hálózatok táplálták a reneszánsz művészetét, zenéjét és irodalmát. Az áramlat az olasz városokban született meg, elsősorban Firenzében, ahol a levegős ciklus vége fele a Medici család jutott hatalomra.




De akkorra már el voltak vetve a magvak, és számos figyelemreméltó alkotás jött létre abban az időszakban, pl:

  • Az Eddák – Snorri Sturluson skandináv legendákat megéneklő hőskölteményei (Magyarul  Tandori Dezső fordításában)
  • Wolfram von Eschenbach Parszifál – verziója, a Szent Grál – történetek legendás szereplőjéé
  • Gottfried von Strassburg Trisztán és Izolda  című versesregénye, a lovagi szerelem egyik középkori legendájának feldolgozása
  • A hamleni patkányfogó történetének alapját képező legenda születése
  • Robin Hood  az angol mondakör és folklór egyik legismertebb hőse, „a tolvajok fejedelme”. Egy törvényen kívüli képzett íjász, aki elvesz a gazdagoktól, és a szegényeknek ad
  • Giotto  , a festő, aki egy naturalisztikusabb stílust honosított meg – ld pl A Szűz házassága  című festményét
  • Dante  Isteni színjáték című, egy pokoltól a mennyekig megtett spirituális utazásról szóló költeménye
  • Geoffrey Chaucer  számos munkája, pl Troilus and Criseyde és a Canterbury mesék 
  • Alberti  A festészetről (1435) című könyve a perspektíva használatát foglalta rendszerbe. A festészet a XIII század közepe tájától egyre realisztikusabbá vált.





A reneszánsz a következő, vizes ciklusban, a XV -XVI század folyamán is virágzott és egyre nagyobb teret hódított. Ebben az időszakban a reformáció nagy változásokat hozott az egyházban és kezdetét vette a tudományos forradalom  . Ez tette lehetővé az amerikai kontinens gyarmatosítását, a rabszolgakereskedelem fellendülését és a globalizáció kezdetét.

E változások táplálták a következő, tüzes ciklust a XVII -XVIII században, amelyet terjeszkedő birodalmak és forradalmak kitörése fémjelzett Angliában, Franciaországban és Európában. Elősegítette a regényirodalom és az individualizmus fejlődését a Felvilágosodás korában  és nagy lendületet adott a tudománynak, művészetnek és kultúrának is.

És ezek a folyamatok táplálták tovább a jelenlegi, és most vége felé közeledő föld ciklust. Ez a XIX – XX századot felölelő ciklus 1802-ben kezdődött, egy Szűzben létrejött nagy konjunkcióval. Ezt követte az utolsó, 1821-es tűz jegyű együttállás, majd 1842-ben a Bakban jött létre konjunkció. A föld elemet 1980 -81 között, három Mérlegben létrejött nagy konjunkció idején kezdtük elhagyni, ezt követte 2000-ben az utolsó föld jegyű konjunkció a Bikában.




Ezt az időszakot a birodalomépítés erőteljes konszolidációja és az ipari forradalom során megszerzett anyagi világ feletti uralom jellemezte. E fejlődési folyamatok magvait az előző évszázadokban vetették el, Európa számára pedig a reneszánszból kisarjadt eszmék terjedése tette lehetővé, hogy bolygónk domináns kultúrájává váljon.

New York (Pixels). “Minden birodalomnak megvan a fénykora”

A föld, az anyagi javak hierarchikus struktúrákban való felhalmozásán, és a biztonság megteremtésén alapuló hatalom-centralizálás révén a Nyugat a XX század vége felé világbirodalmat épített. Támadhatatlannak tűnt, de a látszat csalóka.

A föld elem ciklusa az Ipari forradalommal  kezdődött Angliában és Európában. Több felvonásban zajlott, amelyekben egymást követték az innovációk. Az első forradalom a tűz ciklus és a XVIII század végén kezdődött a gőzgéppel, a fonás gépesítésével és az elektromosság felfedezésével. E fejlesztések olyan eredmények révén konszolidálódtak a földciklus folyamán, mint a vasutak, Stephenson Rocket gőzmozdonya  és a villanykörte.

A második ipari forradalom  az új energiaforrások -pl kőolaj – kitermelésével, a távíró, telefon, fonográf, mozi, repülés, autók feltalálásával vette kezdetét. A harmadik forradalom az elektronikában, számítástechnikában, atomfizikában és nukleáris erőforrások területén elért eredményekkel. A negyedik, további technológiai fejlesztések -beleértve az internetet és a robotikát is – által fémjelzett – forradalom a levegős ciklusba való átmenettel kezdődőtt.

Olyan sok tudományos és technológiai találmány és felfedezés van, hogy fel sem lehet sorolni őket; az ember beleszédül.




Ezen innovációk létrejöttét egy, az előző tűz – ciklusban bekövetkezett világszemléletbeli változás segítette elő, amikor is Descartesnek volt egy látomása egy mechanikus világegyetemről. Ezt Newton  – és a fizika általa lefektetett alaptörvényei is támogatták. Ezek táplálták a materialista tudomány fejlődését. De nem így kezdődött.

1660-ban, amikor egy maroknyi szabadkőműves megalapította a Royal Societyt ( ford megj :  teljes nevén The Royal Society of London for Improving Natural Knowledge – magyarul leggyakrabban Királyi Természettudományos Társaságnak nevezik ), a tagság tudósokból és amatőrökből (vagy nem tudósokból) állt. Kísérleteik finanszírozásához pénzre volt szükségük, ami gazdag támogatóktól érkezett. E korai tagok közül sokan alkimisták és asztrológusok (nahát!) voltak. Newton mindkettő.

1830 -ban azonban, amikor az amatőröket eltávolították és a Társaság úgy döntött, hogy professzionálissá válik, megváltozott az egyensúly. A vallás beavatkozásától mentes, „helyes” tudományt akartak művelni. A tagságban bekövetkezett változás azzal is összefüggésbe hozható, hogy megpróbálták eltüntetni az angol polgárháború idején a Társaságra gyakorolt jakobinus befolyás bizonyítékait. De a folyamat végeredményeként a materialisták lettek túlnyomó többségben.

És most szaladjunk gyorsan előre az időben – és máris itt van egy szörnyszülött, a szcientizmus – mint új vallás. És a makacs probléma sem tűnt el, amelyet a gazdag támogatók befolyása jelent a tudományra. A tudomány nem cél -mint azt a tudósok szeretnénk velünk elhitetni – és a tudósok sem azok.

A tudomány fejlődése mellett ezt a korszakot a nagyvállalatok hatalmának növekedése fémjelzi, a világot transznacionális vállalatok dominálják és a piac a király. A kapitalizmuson alapuló közgazdaságtan lett a domináns ideológia, ami egy tehetős középosztály és fogyasztói kultúra megjelenését és teret hódítását eredményezte.

Másfelől, 1848 -ban, a szocializmus és más politikai mozgalmak, például a szakszervezetek és munkásmozgalmak terjedésével egy időben Marx  megírta a Kommunista kiáltványát  . Voltak szavazási, oktatási, munkaügyi és egészségügyi reformok. A demokrácia egyre nagyobb teret hódított – de a fasizmus és a kommunizmus is, a két világháború pedig átrajzolta a világ térképét.

Tanúi voltunk a Brit Birodalom felemelkedésének és bukásának. Láttuk az Egyesült Államok felemelkedését globális szuperhatalomként . És elég egy pillantást vetni az aktuális hírekre, hogy tisztában legyünk vele: ez a korszak leáldozóban van.

A következő cikkben magát a Jupiter – Szaturnusz konjunkciót fogjuk megvizsgálni.

 

Az eredeti cikk :  The Jupiter Saturn Cycle and the Transition into Air





A szerzőről

Jessica Davidson az Egyesült Királyságban élő író, zenész, misztikus
Blogja: Jessica Davidson (Writer – Storyteller – Mystic)
Változatos témákban publikál: önismeret, közélet, kultúra, zen buddhizmus, asztrológia.
Látásmódjával sok szempontból egyetértek, de vannak kérdések, amelyeket teljesen másképp látunk. Lefordításra azokból a munkáiból válogattam, ahol nagyjából közös a hullámhossz. Angolul értők sok érdekes cikket találhatnak oldalán, amelyek kisebb -nagyobb szemléletbeli különbségek esetén is gondolkodóba ejtenek.





Kapcsolódó

A Nagy Mutáció és egy új korszak kezdete : Jupiter és Szaturnusz (Raymond Merriman)

Jupiter és Szaturnusz (Liz Greene)

Jupiter – Szaturnusz együttállás – általános tudnivalók

A Jupiter és a Szaturnusz kiegyensúlyozása (Stephen Arroyo)

Külső  bolygók történelemformáló ciklusai, I részII rész

 

A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!