Sors vs szabad akarat | James Herschel Holden

James Herschel Holden, 1926 október 22, Texon (Texas) 16:00 – 2013 augusztus 13, amerikai asztrológus, tudós és író. 1982 – 2013 között volt az Amerikai Asztrológusok Szövetségének (AFA) kutatási igazgatója. Jóllehet a populáris asztrológia művelői körében nem igazán ismert, a múlt század talán egyik legfontosabb és legbefolyásosabb asztrológusa volt. Valódi polihisztor, aki számos asztrológiai könyvet és cikket fordított latin, görög, francia, német, spanyol és olasz nyelvből. 1996-ban megjelent, és 2006-ban újra kiadott A History of Horoscopic Astrology   (A horoszkópikus asztrológia története) című könyve máig az egyik legjobb asztrológiatörténeti munka. Ebben a részben a sors és a szabad akarat bonyolult kérdéseiről gondolkodik, Ptolemaioszt idézve. Végleges választ persze ő sem tud adni, de nem is ez a célja.

Az ilyen leírások nagyon hasznosak lehetnek, de megvannak a korlátaik. Nem alkalmazhatók automatikusan,receptszerűen”. Bővebben: Mire jók, jók-e valamire egyáltalán az asztrológiai receptek? Mindenkinél más és más módon, a személyi horoszkóp sajátosságaitól függően nyilvánulnak meg.Tekintve, hogy a Föld jelenlegi népességetöbb mint 7 és fél milliárd, ennyi horoszkóp -variáció létezik. Beláthatod, hogy a szóba jöhető változatokat nem áll módomban egyenként kivesézni, komment formájában végképp nem. A TIÉDET sem 🙂 Kérlek tehát, ne tegyél fel olyan kérdést, hogy rád hogyan hat, mert nem fogok rá válaszolni. Az ilyen jellegű hozzászólások törlésre, szerzőik tiltásra kerülnek…

Ha egy asztrológus a születési képletből következtetni tud a jövőbeli körülményekre, ez vajon nem azt jelenti, hogy a jövőbeli események előre elrendeltetettek? Vagy, más szóval, hogy létezik olyasmi, hogy sors, és az egyénnek az a sorsa, hogy bizonyos helyzeteket megtapasztaljon az életében, és ha igen, mi haszna származik abból, hogy megtudja, mit hoz a jövője, ha nem tudja megváltoztatni?

Ez pedig felveti a sors kontra szabad akarat kérdését, ami fogas kérdés. Úgy tűnik, nincs rá egyértelmű válasz. Néhány, témával kapcsolatos gondolat azonban hasznos lehet. Először is célszerű definiálni a fogalmakat. A sors alatt általában egy megváltoztathatatlan jövőt értünk, míg a szabad akarat alatt azt értjük, hogy az egyénnek minden pillanatban teljes döntési szabadsága van, és ebből következően nem létezik olyasmi, hogy sors. Valójában a két fogalom nem feltétlenül zárja ki egymást.

Az ember például bármely pillanatban két vagy több cselekvési lehetőséggel is szembesülhet. Tetszése szerint választhat, de nyilvánvaló, hogy választását személyisége, előélete, a lehetséges döntés következményeinek mérlegelése, valamint, saját erkölcsi felfogásától függően, minden lehetséges döntés alkalmasságával kapcsolatos érzései befolyásolják. Más szavakkal, jellemétől függően és az egyes választási lehetőségek kívánatos voltának megítélése alapján hozza meg a döntését. Mármost, ha valami módon megismerjük a körülményeket, a rendelkezésre álló választási lehetőségeket és az ember jellemét, akkor képesnek kell lennünk megjósolni, milyen döntést fog hozni.

Ezért belátható, hogy az ember minden ponton rendelkezhet szabad akarattal, és ténylegesen élhet is vele, de ettől még megjósolható, mit fog tenni adott körülmények között. Így, ha lenne valamilyen eszközünk egy ember jellemének felmérésére és annak megjóslására, hogy milyenek lesznek a körülményei egy adott pillanatban, joggal feltételezhetnénk, hogy a sors az illető döntéseinek összessége – vagyis az ember szabad akaratából hozott döntéseinek az eredménye. Így tulajdonképpen a sors és a szabad akarat nem más, mint egyazon érme két oldala.




A következő kérdés a próféciára vonatkozik. Megismerhető-e a jövő, akár körvonalaiban, akár részleteiben? Erre a kérdésre többféle válasz létezik. A legtöbb vallás feltételezi egy olyan mindenható istenség létezését, aki ugyanúgy ismeri a jövőt, mint a múltat. Ezért a jövőnek megváltoztathatatlannak kell lennie, a válasz pedig a sors. (Ez azonnal felvet egy komoly problémát, de a vallások inkább elsiklanak felette.) [ Ford megj: Nicholas Campion asztrológus-történész nagyon részletesen foglalkozik ezzel a témával The Great Year, A History of Western Astrology I – II című műveiben. ]

Másfelől a tudósok általában abból indulnak ki, hogy a jövő többé-kevésbé véletlenszerű. Ezért a jövőt (még egy hipotetikus istenség sem képes) megjósolni. Amennyiben igazuk van, a válasz nyilvánvalóan a szabad akarat.

Miként állapítható meg, hogy melyik válasz a helyes? Ez a próbakő a prófécia. Ha a múltban voltak olyan bizonyított esetek, amikor egy vagy több személyt érintő, konkrét, részletes jövendőbeli eseményeket jósoltak meg, kénytelenek vagyunk arra a következtetésre jutni, hogy létezik a sors, bárhogyan definiáljuk is azt.

A történelem tele van beteljesedett próféciákkal, és rengetegen tapasztalhatták már meg, hogy kaptak valakitől egy jövőbeli körülményekre vonatkozó előrejelzést – egy olyan prognózist, amely később pontosnak bizonyult. A tudósok figyelmen kívül hagyják ezeket az eseteket, ameddig csak tudják, és ha szembesülnek velük, tagadják, hogy valaha is megtörténtek volna, vagy azt állítják, hogy ezek a jövendölések olyan általánosak voltak, hogy jó esélyük volt a beteljesülésre, és ezért a beteljesülésük nem bizonyít semmit. De ez pusztán a tényekkel való szembenézés elutasítása.

Természetesen igaz, hogy néhány jóslat vagy prófécia, beleértve néhány híresebbet is, elég általános volt ahhoz, hogy könnyen beteljesülhessen – ilyen például a híres bibliai prófécia, miszerint “lesznek háborúk és háborúkról szóló hírek”. Ez valójában ténymegállapítás volt, nem pedig prófécia (bár annak szánták.) Mindazonáltal volt sok más szűkszavú és konkrét prófécia is, amelyek később beteljesedtek. Az ellenkezőjét bizonygató tudományos érvelések tehát öncélúak és megalapozatlanok. Ezek pusztán újabb példái a “Már eldöntöttem, ne is próbáljatok összezavarni a tényekkel” típusú hozzáállásnak – különösen a jelenlegi tudományos nézetekkel nem magyarázható tényekkel.

De a vita kedvéért tegyük fel, hogy létezik olyasmi, mint a sors és a predesztináció. Ekkor feltehetnénk a kérdést: “Mire jó egy asztrológiai életút-elemzés vagy asztrológiai tanácsadás, amikor döntést kell hozni, ha a kimenetel már eleve elrendeltetett?”. A 2. században Klaudiosz Ptolemaiosz így válaszolta meg a kérdést :




„Azok, akik azt állítják, hogy felesleges, azokat nem más sokat nyomó ok vezet tetteikben, mint a sorstól való függőség. Mégis haszontalannak tűnik valamit előre látni, ha legnagyobb gondossággal sem dolgozhatunk a kezére, és a tudományunk segítségével sem menekülhetünk előle. De ezt is meggondolatlanul mondják.

Merthogy először is ezeknél az eseményeknél, ami elér minket — a sorscsapásokból – az a meglepetés, a gyanútlanság, a nagymértékű ijedtség, vagy a lenyűgöző öröm. Ha tudjuk, hogy mi előtt állunk, a lelkünk hozzászokik és csökkenti az izgalmat, azáltal hogy az eljövendővel szemben megszilárdul, mielőtt az valósággá válik, és bennünket abba az állapotba helyez, hogy békében és nyugalommal fogadjuk.

Ekkor nem hihetjük azt, hogy az ember mennyei okokból találkozik valamivel, ami egészében megváltoztathatatlan, isteni döntéstől függ: mintha egy meghatározott törvényből szükségszeren kellene (bekövetkeznie és semmilyen más okból nem jelentkezhetne. Vagyis az égbolt minden mozgását egy megváltoztathatatlan, isteni és örök törvény rögzíti, míg a földi dolgok a természetes és változó sors különböző kifejeződései által történnek, melyek a változás mozgató okát a mennyből fogadják, s melyek az élet folyásának megfelelelően más eseményekben jutnak kifejezésre.

Más dolgok az általános körülmények okán érik az embert, nem pedig személyes természetének valamilyen képessége következtében, úgy hogy a lentiek nagy változása által, mely elől az ember nehezen talál védelmet, egész népességek elpusztulhatnak. Ez történik a nagy aszályok, a dögvész vagy áradások következtében, mindig, amikor a kisebb sorsát egy nagyobb és hatalmasabb befolyásnak alárendelik.

Mások viszont az egyes ember személyes hajlamai okán következnek be és kibújnak a gyenge és jelentéktelen égi hatások alól. Ha tudatosult bennünk ez a különbség, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy minden esemény – legyen általános, vagy személyes természetű – oly égi okokból ered, melynek semmilyen hatalom nem tud ellenállni, mivel az ég nagyobb ereje minden ellenállás dacára érvényesül, és mint szükségszerű bekövetkezik.




Más események, melyek nem vezethetők le közvetlen mennyei okokból, könnyen megváltoztathatók, ha ellene segédeszközöket vagy gyógyító eszközöket alkalmazunk; ha azeszközök mégsem használnak, akkor eredeti indító okuknak megfelelő folyást vesznek. Ez azonban az ember ismeretei hiányosságának a következménye és nem a sorstól való függőségé. Ez a helyzet minden olyan eseménynél, melyek természetes okokból és ugyanilyen alapokból indulnak ki. Ezért rejtik magukban a kőzetek, a növények és állatok, a sebek és a betegségek részben a szükségszerűség kihatásait, részben pedig ártalmatlanná lehet tenni őket segéd- és gyógyító eszközökkel.

Ezért lehetünk meggyőződve arról, hogy az az ember, aki tanulmányozta a természetnek ezeket a lehetőségeit, képes olyan eseményeket előre jelezni, melyek az embereket érintik, éspedig ezen természeti tanok alapján és nem valamilyen hiú véleményből kiindulva.

A történéseket, melyek sok súlyos okból keletkezhetnek, elkerülhetetlennek kell tekintenünk, azokat ellenben, melyeket kevésbé súlyos okok váltanak ki, könnyen elkerülhetőknek, éppúgy, ahogyan az orvosok a betegségeket tudományosan megfigyelik, és a halálosakat a gyógyíthatótól megkülönböztetik.

Azokról az eseményekről, amelyek megváltoztathatók, amennyiben az adottságaik megengedik, azokról később meghallgatjuk a születési asztrológusok véleményét: ahogyan a testi képességek változása többé-kevésbé a mennyei állapotoknak megfelelően alakul, úgy alakul ki a betegség is. Ahogyan az orvos is a fekélyt megvizsgálva mondja meg annak jövőjét, hogy melyik burjánozhat és amelyik okozhat rothadást. Hasonlóképpen egy fémről megmondható: a mágnes magához vonzza a vasat. Mindkettő, ha saját természetének megfelelően hatni engedjük, és nem tudjuk, hogy ezt hogyan lehet megakadályozni, a saját természetének megfelelő saját eredeti hatását váltja ki. De nem szükséges, hogy a fekélyek elburjánozzanak, vagy elrothadjanak, sem pedig hogy a mágnes vonzza a vasat, ha fokhagymával bekenik. (Az ókorban széles körben elterjedt, de téves hiedelem, J.H.Holden megj). Úgy, ahogyan ezek a valamilyen természeti törvény bekövetkeztét megakadályozó eszközök magukban rejtik az ellenállás erejét, úgy hasonlókat mondhatunk el azokról a hatásokról, melyek mennyei okokból erednek, és ha nem ismerjük az eljövendőt, vagy ha ellentétes hatásokkal nem tudjuk feltartóztatni őket, akkor eredeti természetük szerinti folyást vesznek. Ha ezeket az eseményeket előre látjuk és természetes ellenszerrel – melyek a sors törvényeihez hasonlóan ellentétes erőket rejtenek magukban – védekezünk ellenük, akkor azok vagy elkerülhetők, vagy hatásuk csökkenthet.




Ha végül ugyanazokat az erőket szemléljük az év négy időszaka alatt és egyedi hatásukat a testre, akkor az a csodálatos, hogy mindenkinek be kell ismernie, hogy lehetséges az általános előrejelzés, hagyatkozhatunk rája és gondosan felhasználva megóv. Közülünk rendkívül sokan megfigyelik a Nap éves útjának négy szakaszát, az állócsillagok jellemzőit és a Hold fázisait, valamint nagy gondot fordítanak arra, hogy hatásaikat ellenszerekkel irányítsák. A hőséget hűsítővel csillapítják, a téli hideget melegítővel és azon fáradoznak, hogy közepes hőmérsékletet érjenek el, továbbá megfigyelik az állócsillagokat az év minden új szakaszában, továbbá mielőtt tengeri útra indulnának. Az állatok fedeztetésekor, növények ültetésekor ügyelnek a Hold helyzetére, és semmiképpen nem az a véleményük, hogy ez a gondosság lehetetlen, vagy haszontalan. Miért tagadják akkor egyes esetben, hogy az előrejelzés lehetséges és hasznos, ha mégis a fenti tulajdonságok kapcsolatából jósolják meg, hogy több vagy kevesebb meleg vagy hideg várható?

Mivel kézenfekvő, hogy azok, akik hűsítő eszközöket vezetnek a földbe, kevésbé érzékenyek a hőség periódusokra, ugyanígy megtörténhet egyes esetekben, hogy az ember ellenszert használ minden ellen, ami túlzott felforrósodást okoz, különösen a mi éghajlatunkon. (Alexandria)

Csakhogy a tévedések egyedi esetekben gyakoribbak, mivel előrelátásuk fáradtságos, és ez éppen így vonatkozik más tudományokra is elvonva tőlük a bizalmat. Ekkor általában nem foglalkozik az ember az ellenszerrel; és csak rendkívül ritkán olyan szerencsés a természet, hogy a kezdetektől fogva akadálytalanul teljesen befejezhet valamit. Ezért történik az, hogy az ember úgy véli, hogy mindennek töretlenül kell hatnia és semmi sem akadályozható meg.

Ezért a következő tételt állítom fel: Mint egy jövendölés, még ha néha tévedünk is, de egy bizonyos fokig lehetséges, és megérdemli a kellően alapos megfigyelést, ugyanígy megérdemli a lehetőségről szóló tanítás, hogy óvjuk a gonosztól, még ha azonnal nem is vet el mindent, ha csak néhány dolgot akadályoz meg, legyen az sok vagy kevés, amit szorgalommal magunkévá teszünk és értékes kincsként viszünk magunkkal.

(Tetrabiblos, i 3, James H.Holden könyvében Robbins fordítása, a blogon dr Szepesi Jánosé)




Röviden, Ptolemaiosz szerint a sors két részre osztható: általános sorsra, amely nagyszámú embert érint és általában megváltoztathatatlan; és egyéni sorsra, amely előismeretek és tudatos erőfeszítés nélkül szintén megváltoztathatatlan, de előismeretekkel és tudatos erőfeszítésekkel legalább részben megváltoztatható. És, mint fentebb írja, az előre tudásnak van egy további előnye is, nevezetesen, hogy lehetővé teszi, hogy az ember filozofikus nyugalommal nézzen szembe a jövővel.

Az asztrológusok általában ezt a nézetet vallják. Vagyis, hogy a sors valószínűleg a saját medrében halad, ha az egyénnek nincsenek előismeretei róla. De a jövővel kapcsolatos előismeretekkel és a kritikus pillanatokban a megfelelő döntéshozatalhoz időben igénybe vett asztrológiai útmutatással az egyén sorsa némiképp a javára változtatható.

 

James Herschel Holden : A History of Horoscopic Astrology, American Federation of Astrologers, 286 – 290 old

Ptolemaeus Claudius : Tetrabiblos (Melanchton Philipp 1553. évi kiadása nyomán; Fordította: Dr.Szepesi János . Sajnos már az antikváriumokban is csak ritkán kapható, „baráti ára” jelenleg (2022 szeptembere) 8000 ft körül van. A Docplayeren elektronikus változata elérhető.





Kapcsolódó

The Life and Work of Astrologer James Holden (The Astrology Podcast)





Ajánlott irodalom

Ptolemaeus Claudius : Tetrabiblos (ford dr. Szepesi János, Sindbad kiadó 1998)

James Herschel Holden : A History of Horoscopic Astrology, From the Babylonian Period to the Modern Age; Second Edition, 2006 American Federation of Astrologers

Nicholas Campion : The Great Year

Nicholas Campion : A History of Western Astrology Vol I , Vol II

Liz Greene : The Astrology of Fate





A szerzőről

James Herschel Holden, 1926 október 22, Texon (Texas) 16:00 – 2013 augusztus 13, horoszkópja itt , amerikai asztrológus, tudós és író. 1982 – 2013 között az Amerikai Asztrológusok Szövetségének ( American Federation of Astrologers, AFA) kutatási igazgatója. Jóllehet a populáris asztrológia művelői körében nem igazán ismert, a múlt század talán egyik legfontosabb és legbefolyásosabb asztrológusa volt.

Valódi polihisztor volt: nyelvészként végzett – angol irodalomból diplomázott, idegen nyelvek ( latin, német, francia és orosz) mellékszakkal – egyszersmind tudós (másoddiplomája van matematikából, fizika mellékszakkal). Számos asztrológiai könyvet és cikket fordított latin, görög, francia, német, spanyol és olasz nyelvből. Néhány a fordítások közül: Albumaszár “Virágok könyve”, Abu ‘Ali “A Nativitások elbírálása”, Masha’allah rövid “Nativitások könyve”, Sahl ibn Bishr “Öt könyv a horary és elekciós asztrológiáról”, Porphyry “Bevezetés a Tetrabiblosba”, Alexandriai Pál “Bevezetés”,az egyiptomi Rhetorius „Az asztrológia kompendiuma”, Julius Firmicus Mathesis önéletrajza.

Bámulatos fordítói erőfeszítései révén Jean-Baptiste Morin Astrologia Gallica című főművének huszonhat könyvéből kilencet tett elérhetővé az angol nyelvű közösség számára. Holden fordításai – Morin 13., 14., 15., 17.,19., 22., 23., 24. és 25. könyve – a tanulók és a szakmabeliek számára egyaránt hozzáférést biztosítanak az asztrológia azon hagyományos formájához, ahogyan ezt a tradíció egyik reformátora és apologétája megfogalmazta és gyakorolta. (Book Depositoryn elérhető munkáit ld a linken   )

1996-ban megjelent, és 2006-ban újra kiadott A History of Horoscopic Astrology   (A horoszkópikus asztrológia története) című könyve máig az egyik legjobb asztrológiatörténeti munka. A másik ilyen jellegű, igényes kiadvány Nicholas Campion kétkötetes History of Western Astrology (A nyugati asztrológia története) sorozata, a kettő nagyszerűen kiegészíti egymást.

Bár Magyarországon alig ismert, jobb, nemzetközi asztrológiai iskolákban Holden az asztrológia történetéről, politikára, filozófiára, vallásra gyakorolt hatásáról, fejlődési állomásairól szóló munkája alaptankönyv. Én sajnos már csak gyakorló asztrológusként jutottam hozzá (egyáltalán, szereztem tudomást a létezéséről); és Nicholas Campion munkáihoz hasonlóan segített tisztábban látni a fentebbi kérdésekben. Egyaránt ajánlható asztrológiát tanulóknak, asztrológusoknak, és az asztrológia iránt érdeklődő laikusoknak. Magyarul sajnos szintén nem érhető el. Különlegessége, hogy hellenisztikus asztrológusok írásaiból tartalmaz kivonatokat – ezek első megjelenésekor, 1996-ban még ritkaságnak számítottak. (Ilyen jellegű fordítások csak sokkal később, a 2000-es évek közepétől, a Robert Hand, Robert Schmidt és Robert Zoller által indított Project Hindsight felfutását követően, majd Benjamin N.Dykes munkássága révén váltak szélesebb körben elérhetővé. )

 

Kép: A három párka (Wikipédia )

A Halál diadala, avagy A három párka. Flamand faliszőnyeg (valószínűleg Brüsszel, 1510-1520 körül). Victoria and Albert Múzeum, London. A három párka, Clotho, Lachesis és Atropos, akik az Élet fonalát fonják, kifeszítik és elvágják, a Tisztaság elesett teste fölött diadalmaskodó Halált ábrázolja ezen a faliszőnyegen. Ez Petrarca Diadalmenetek  című szonettjének harmadik témája. Először a Szerelem diadalmaskodik; aztán a Szerelmet legyőzi a Tisztaság, a Tisztaságot a Halál, a Halált a Hírnév, a Hírnevet az Idő, az Időt pedig az Örökkévalóság.

A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!