Egy posztmodern asztrológia felé | Robert Hand

Merre tart napjainkban az asztrológia ? Mi a különbség a premodern, korai modern, modern és posztmodern asztrológia között ? Vajon teljesen elhibázott a XX. századi asztrológia és egyetlen lehetőség az 1700 -as évek előttinek a visszaállítása ? Vagy inkább egyensúlyt kellene teremteni a modernista és tradicionalista attitűdök között ? Melyikből mi a megtartandó és mi az elvetendő ? Milyen kapcsolat van a sors és a szabad akarat között ? Robert Hand British Astrological Association által szervezett 2005-ös asztrológiai konferenciáján, Yorkban elhangzott beszédének szerkesztett változata ezekre a kérdésekre keresi a választ. Jóllehet a szerző reményeivel ellentétben az azóta eltelt évek folyamán a posztmodern asztrológia nemhogy fejlődött volna, hanem -a fősodor trendjeit nézve – további, döbbenetes leépülésen ment keresztül, vannak biztatóbb tendenciák is. Ezeket kellene erősíteni. A kisebb rövidítésekkel lefordított cikk a tájékozódásban segíthet. Természetesen nem ez az egyetlen lehetséges megközelítésmód, hanem csupán egy hasznos nézőpont a sok közül. Benyomásaim szerint nagyon fontos, hogy magyarul is elérhető legyen.

Mi a posztmodern?

Mindenekelőtt a posztmodern fogalmát szeretném meghatározni. A posztmodernizmus – ahogy ezt a fogalmat általában használják egy sor filozófiai mozgalomra utal, amelyeket főleg a kortárs francia filozófia inspirált – amint ez főleg Jacques Derrida poszt-strukturalizmusában vagy Michel Foucault filozófus és történész munkáiban tükröződik. De én nem erre gondolok, az asztrológiában ugyanis valami egészen más dolog zajlik. Az asztrológia soha nem volt a modern világ része, így nem is lehet ugyanilyen értelemben vett posztmodern korszaka. Én valójában azt sugallnám, hogy az asztrológia ideális arra, hogy a francia filozófia értelmében egyszerre legyen premodern és posztmodern.

Aztán, a XVIII.században volt egy nagyon hosszú szünet. A konvencionális történészek a Felvilágosodás koraként emlegetik ezt az időszakot. Én – abból kiindulva, hogy az asztrológiával mi történt (majdnem meghalt), inkább az Elsötétülés kifejezést részesítem előnyben.

Én ehelyett az asztrológia egyik nagyon is történelmi jelenségére utalok: van egy – bizonyos konzisztens mintázatokat, elgondolásokat, alapelveket tartalmazó – asztrológia nagyjából 1700-ig, amelynek többé- kevésbe folyamatos hagyományai voltak a mondjuk – és ez a dátum rendkívül képlékeny – i. e. V. századtól. Aztán, a XVIII.században volt egy nagyon hosszú szünet. A konvencionális történészek a Felvilágosodás koraként emlegetik ezt az időszakot. Én – abból kiindulva, hogy az asztrológiával mi történt (majdnem meghalt), inkább az Elsötétülés kifejezést részesítem előnyben. Aztán a XIX -ben elkezdődött feltámadása, amely a XIX század legnagyobb részében az 1700-ban majdnem kihalt hagyomány egy részének feléledése volt.

De aztán Alan Leoval, újabban pedig olyan emberekkel, mint Dane Rudhyar, vagy egy másik szinten a hamburgi iskolához és Ebertin Kozmobiológiájához hasonlókkal egy merőben más fajta asztrológia kezdett megszületni, amelyet talán leghelyesebb lenne egyszerűen XX. századi asztrológiának nevezni, bár én modern asztrológiának szeretném. Én tehát valójában a hogyan tovább kérdéséről szeretnék beszélni.

Amit – jobb kifejezés híján – posztmodern asztrológiának fogok nevezni, valójában jó néhány évvel ezelőtt kezdődött. Ez az új kezdet leginkább két személynek tulajdonítható. Az Egyesült Államokban ő Robert Zoller, aki az 1970-es években kezdett középkori asztrológiát tanulmányozni eredeti latin nyelven, őt pedig ebben az országban (Nagy Britanniában) hamarosan követte a néhai Olivia Barclay, aki közvetlenül William Lilly szövegeiből kezdett horarit tanítani diákjainak.



Mindkét esetben az 1700 előtti vagy a premodern asztrológiai újjászületett változatát tanították. Óriási hatást gyakoroltak. Az Egyesült Államokban ahhoz a mozgalmohoz vezetett, amelynek magam is része voltam – vagy része is vagyok, csak már nem kapcsolódom nevéhez, a Project Hindsight – hez, amelynek Robert Zollerrel és Robert Schmidtel (munkásságáról röviden itt) voltunk az alapítói. Később Robert Zoller a saját útjára lépett és én is a magam útján járok, de a mozgalom folytatódik. Létezik aztán egy hallatlanul jelentős fordítói mozgalom Spanyolországban és van egy Olaszországban is.

Így hát az 1700-as évek előtti, a premodern típusú asztrológia rohamléptekben tér vissza. E mozgalmak azonban nem egészen olyan hatást gyakoroltak, mint várnátok. Igen, vannak emberek – és azt hiszem, ezt mindenfajta sértő szándék nélkül is kimondhatom – mint Robert Zoller, akik egy teljesen érintetlen premodern asztrológia újjáélesztésén fáradoznak – amelyet tradicionális asztrológiaként is ismernek. Csakhogy mivel egyesek Alan Leo asztrológiáját tekintik tradicionális asztrológiának, a premodern talán világosabb fogalom lenne az 1700 előtti asztrológia műfajainak megnevezésére. Kedvenc elképzelésem Robert Zollerről az – és higgyétek el, nem valószínű, hogy tiltakozna jellemzésem ellen – hogy elmosolyodna, finoman dörzsölgetni kezdené a tenyerét és azt mondaná: „ A régi utak a jó utak!”

Azonban, ami most történni látszik, és amivel én is közösséget vállalok, az nem igazán a tradicionális asztrológia újraéledése. Inkább a XVIII. században bekövetkezett hasadásnak a gyógyulása. Nem pontosan oly módon próbáljuk űzni az asztrológiát, ahogy akkoriban, hanem megpróbáljuk oly módon újrateremteni az asztrológiát, mintha soha nem szűnt voln a meg aktív hagyomány lenni. E szempont megértése nagyon fontos, ugyanis gyakran hangoztatják és hiszik, hogy a tradicionális asztrológia egyáltalán nem volt annyira hatékony, hiszen – majdnem – kihalt. A tradicionális asztrológia biztosan nagyon hiányos volt – mondogatják egyesek – így a modern asztrológia egyfajta evolúciós javulást képvisel hozzá viszonyítva.

Erről szó sincs. A tradicionális asztrológia olyan okokból halt ki,amelyeket találóbb lenne társadalmi – politikai jellegűeknek semmint tudományosaknak nevezni. Ha példát akartok arról, mire gondolok, Patrick Curry Prophecy and Power című kitűnő munkáját ajánlom, amelyben leírja azt a folyamatot, hogyan is halt ki majdnem az asztrológia Britanniában. Tehát mi nem tradicionális asztrológiát művelünk, hanem megpróbáljuk begyógyítani a XVIII. században keletkezett szakadást.




A tradicionális asztrológia

Előszöris: mi a tradicionális asztrológia ? Sajnos az egyetlen általános jellemzés, amit adhatok, az az 1700 előtti asztrológia definíciója. E tekintetben sok szempontból olyan, mint a történelem többi része. Azt hiszem, ha gyorsan számolni kezdtek, rájöttök, hogy a történelem legnagyobb része 1700 előtt zajlott – voltaképpen milliárd és milliárd év. De másképp nehezen lehetne jellemezni. És azt is meg kell kérdeznünk: „melyik tradicionális asztrológia”? A hellenisztikus/klasszikus ? A jyotish ? A jyotish olyan fogalom, amelyet sokkal jobban kedvelek a védikusnál – először is azért, mert ez a tényleges indiai elnevezés, másodszor pedig azért ( tudom, hogy később néhányan vitatkozni fognak velem) a Védákban egyáltalán nincs sok horoszkópikus asztrológia.

Az arab asztrológiáról beszélünk, vagy- ahogy én szeretem nevezni – perzsa- arab asztrológiáról, ugyanis valójában sokkal inkább perzsa mint arab ? A latin nyelvű középkori asztrológiáról beszélünk, amely alapvetően ugyanaz, mint a perzsa-arab ? Vagy – és nem Alan Leora gondolok – a korai modern asztrológiáról beszélünk ? A korai modern asztrológiához olyan személyek társíthatók, mint Placidus, Morin, Kepler , akik valamennyien megvizsgálták a tradicionális asztrológiát, ahogy megkapták és meg voltak győződve afelől, hogy reformok szükségesek.

A tradicionális asztrológia válfajait még nem  emésztettük meg teljesen – hogy a helyes kifejezést használjam – még nem uraljuk technikáikat.

Tehát melyikről beszélünk? Rossz hírem van : mindegyikről ! A tradicionális asztrológia fajtáit még emésztettük meg teljesen – hogy a helyes kifejezést használjam – még nem uraljuk technikáikat. Például a hellenisztikus asztrológia prediktív technikáit vagy még a középkori asztrológia prediktív technikáit sem alkalmazzák egyelőre széles körben vagy csak kevesen kísérleteztek velük. Kiderülhet, hogy nem is annyira hasznosak ; de az is lehet, hogy hatalmas áttörésnek bizonyulnak majd. Nem igazán tudom, de amíg valóban módszeresen nem tanulmányozzuk őket, nem tudjuk.

Asztrológia a XX.századbn

De éppen a különféle tradíciók elemeinek beáramlása a modern asztrológiába képviseli a modern asztrológiából a posztmodernbe való átváltás lényegét. Néhányan neotradicionálisnak neveztük ezt a fajta tradicionális asztrológiát, de ez valójában rossz helyre teszi a hangsúlyt. A hétköznapi nyelvben a posztmodern asztrológia fejezi ki a leginkább [ezt a váltást].

Na jó, de mit csináljunk a XX századi asztrológiával? És pontosan itt fogom meggyőzően bizonyítani, hogy nem vagyok tradicionalista: megtartjuk ! Megtartjuk a legjobb tulajdonságait. A legnagyobb előrelépés a XX. századi asztrológiájában annak felismerése volt, hogy az asztrológia valóban felhasználható az emberi potenciál kiteljesítése és az önmegvalósítás érdekében. Ebből lehet valami a Jyotishban, de egész biztos, hogy semennyi a hellenisztikus, arab vagy a középkori latin asztrológiában. E tradíciók közül mindhárom kizárólag a hétköznapi, evilági helyzetekre fókuszált. De különösen Dane Rudhyar volt az, aki bevezetett egy merőben új típusú asztrológiai gondolkodásmódot.

A pszichológiai asztrológia koncepciója közel áll az általa képviselt asztrológiához. Jómagam nem osztom azt a fajta megvetést, amelyet oly sok tradicionalista táplál a pszichológiai asztrológia irányában. Egyetlen fenntartásom vele szemben az, hogy néhány kevésbé kompetens gyakorlója kezei között az asztrológia igen híg változatává silányult, amelyben – attól függően, hogy az ügyfél és az asztrológus milyen érzelmi kontextusba helyezi, bármi jelenthet bármit. Mint nyelv, a XX. századi asztrológia nyelvezete hajlamos pontatlanná, ködössé, artikulálatlanná és zavarossá válni. De a XX.századi asztrológia céljai dicséretesek.

Hogy miért nem foglalkozott a tradicionális asztrológia – legalábbis azok az irányzatai, amelyeket megemlítettem – az önmegvalósítás témájával ? Az eszközeik meglettek volna hozzá – amennyiben lett volna filozófiai okuk is arra, hogy megtegyék. Nagyon egyszerű az ok: úgy az iszlám mint a keresztény világban másvalami irányította ezt a folyamatot, nevezetesen a vallás – amelyről az asztrológia meglehetősen le volt választva. A muzulmán és a keresztény asztrológusoknak is folyamatosan magyarázkodniuk kellett, miért is nem avatkozik az asztrológia a vallásba, miért nem ütközik vele a közös témákat illetően, miért nem mond ellent az a vallásnak. A nyugati asztrológiában valójában volt valami enyhülést hozó, föld alatti áramlat, ami nagyon hasonlított az indiai asztrológiáéhoz, de ez mindig is föld alatti volt. Mágiának hívták. De nekünk, asztrológusoknak -azért, hogy túléljük mindazt, ami egészen a közelmúltig a keresztény világ volt, vagy amit az iszlám világ a mai napig is képvisel – úgy kellett tennünk, mintha semmi közünk nem lenne hozzá.

A XX.századi asztrológiát mindaddig meg kell tartani, ameddig működik, ameddig van értelme és amíg elég világos ahhoz, hogy el lehessen dönteni, működik-e vagy sem.

A XX. századi asztrológiát tehát mindaddig megtartjuk, amíg megszólítja a modern emberiség igényeit. Mindenfajta asztrológia azzal a kultúrával foglalkozik, amelyben él, ha pedig nem foglalkozik vele, irreleváns. A XX.századi asztrológiát mindaddig meg kell tartani, ameddig működik, ameddig van értelme és amíg elég világos ahhoz, hogy el lehessen dönteni, működik-e vagy sem. Azt illusztrálandó, mit értek azon, hogy „elég világos-e”, íme egy, a problémát illusztráló (bevallottan abszurd) előrejelzés stílus: „Jövőre események fognak történni”. Most nevethettek, de hallottam olyan asztrológiai előrejelzéseket, amelyek legalább ennyire voltak „világosak.” (Ford. megj: aki ismeri Robert Hand munkásságát, annak nincs kétsége afelől, hogy a szerző, egyetlen más kompetens asztrológushoz hasonlóan sem tekinti követendő és megtartandó iránynak a posztmodern asztrológia olyan torzult változatait, mint a kisbolygókkal, aszteroidákkal foglalkozók vagy a valóságtól teljesen elrugaszkodott “reinkarnációs asztrológia” műfajai. Ilyen jellegű fordítások is lesznek tőle a blogon)




Egyszersmind azonban úgy gondolom, vannak a XX. századi asztrológia eszköztárának más olyan darabjai is, amelyeket nagyon is megéri megtartani: pl a felezőpontok használata, a harmonikusok tana , aztán van egy csomó olyan iskola, amelyek nagyon értékes elgondolásokkal járultak hozzá fejlődéséhez. Ezekből olyan sok van, hogy bajos lenne mindet felsorolni. A XX .századi asztrológia semmiképp nem kidobnivaló, de van vele még néhány tennivaló.

Először is, gyakran felmerül a kérés : jobb -e a tradicionális asztrológia- bármely formáját tekintve a modern asztrológiánál? És a tradicionalisták azonnal rávágják: „naná hogy jobb!” Azt mondják, hatékonyabb. Ez valószínűleg igaz, de nem azon okokból kifolyólag, amiért gondolhatjátok. A hindu asztrológiának, az arab asztrológiának, a középkori asztrológiának-és ami azt illeti, a hellenisztikus asztrológiának is sokkal kidolgozottabb a nyelvezete; e régi asztrológusok világosan ki tudnak mondani dolgokat, és mivel világosan mondják a dolgokat, képes vagy eldönteni, hogy igaz-e vagy sem amit mondanak.

Az egyik, sajátosan kétes értékű bók, amellyel Ebertin rendszerének kozmobiológiáját illetni szoktam, hogy azért tetszik, mert egyike azon kevés asztrológiai rendszernek, amelyről meg tudom mondani, mikor nem működik. Most egy olyan kijelentést fogok tenni, amelyet egyesek meglehetősen felháborítónak fognak tartani, és amelyet e konferencia folyamán sokan megcáfoltak: még soha nem sikerült felállítanom egy olyan képletet, amely téves volt, de jobban működött volna egy helyesen felállítottnál. Nem állítom, hogy sosem történhet ilyesmi, de velem még nem történt. Azért tulajdonítok oly nagy fontosságot az asztrológiai nyelvezet szabatosságának, hogy eldönthessem, a megállapítás, amelyet tettem, helytálló-e vagy sem.

Emlékszem Geoffrey Deannek ( ausztráliai kémikus, sci – fi író, asztrológus, majd szkeptikus, képlete itt– ford megj) egyik előadására, amelyben egy horoszkópról beszélt, amely állítólag Petula Clarké volt (szül. 1932 november 15, Epsom, UK, angol énekesnő, színésznő és zeneszerző, akinek 70 éven át töretlenül ívelt a karrierje, horoszkópja itt – ford megj). Geoffrey nem emlékszik erre az esetre, de én igen. A képletben volt egy szoros Mars- Neptun együttállás. Geoffrey csak úgy ontotta magából a modern asztrológia hülyeségeit az illető önzetlen, altruista természetéről, stb. „Ez őrület. Ez a képlet valószínűleg nincs helyesen felállítva”- modogattam magamban.

Aztán, miután a teljes közönséget meggyőzte, bejelentette, hogy Charles Manson horoszkópjáról van szó ( Ford megj: szül. 1934 november 12, Cinncinati – 2017 november 19, Bakersfield. Charles Milles Manson  , ismertebb nevén Charles Manson, amerikai bűnöző, szektavezér és énekes-zenész, akit többek közt az 1960-as években elkövetett Tate-LaBianca gyilkosságok kiterveléséért ítéltek el. Az Egyesült Államok folklórjában a gonosz egyik megszemélyesítője Horoszkópja itt  )

Két év különbséggel nagyjúból azonos időszakban születtek. Ezért tudott majdnem mindenkit csőbe húzni ! De a probléma az volt , hogy kihasználta azt a homályos nyelvezetet, amely, a kivételektől eltekintve jellemző a modern XX. századi asztrológiára. Ezen változtatni kell ! Az asztrológián keresztül történő önmegvalósítás, a pszichológiai önfeltárás, vagy akár a megvilágosodás kétségtelenül nemes cél, nemes feladat. De egyértelmű nyelvezettel kell sort keríteni rá, máskülönben teljesen használhatatlan lesz, hacsak nem a szórakoztatás céljaira, ami –feltételezéseim szerint egyesek számára teljesen helyénvaló.

Homályos nyelvezete mellett egy másik tragikus hiányossága is van a modern asztrológiának: a Jyotish kivételével teljesen híján van a világ valamely koherens filozófiai vagy spirituális tradíciójára épülő filizófiai alapoknak. A Jyotishnak van egy , az indiai vallásokból eredeztethető koherens filozófiai és spirituális háttere. Azok számára, akik nincsenek tudatában, a nyugati asztrológiának (amelyen én valójában közel- keleti asztrológiát értek, amelynek mi történetesen a nyugati ágát műveljük) megvannak a maga stabil, olyan személyektől származó alapjai, mint Platón, Püthagorász, Arisztotelész, Plótinosz, és olyan filozófiai irányzatokban gyökeredzik, amelyeket nem tulajdoníthatunk semmiféle valóságos személynek – pl Hermész Triszmegistosz filozófiája. Vissza kell mennünk ezekig a filozófiákig, mert (ahogy remélem, részben holnap bebizonyítom) a modern nyugati filozófia – amely alól talán a fenomenológia az egyetlen valószínű és lehetséges kivétel) egy olyan eszmerendszerből született, amely az után keletkezett, hogy a Nyugat a filozófiát szétválasztotta az asztrológiától, amelynek az addig szerves része volt.

Homályos nyelvezete mellett egy másik tragikus hiányossága is van a modern asztrológiának: teljesen híján van a világ valamely koherens filozófiai vagy spirituális tradíciójára épülő filizófiai alapoknak.

Vissza kell tehát térnünk azokhoz a filozófiákhoz, amelyek nem tartják eredendő módon képtelenségnek az asztrológiát, helyre kell állítanunk a gyökereket, modern világunk tükrében kellene értelmeznünk e filozófiákat és át kellene mentenünk őket a XX. illetve a XXI századba. A néhai John Addey munkássága zseniális példa erre. Az általa képviselt asztrológia a neoplatonizmusban gyökeredzett, de egy merőben új irányba mutatott. A Mme Blavatskyéhez  , Alice Baileyéhez és társaikéhoz hasonló XIX. századi misztikus „filozófiákat” azonban semmiképp nem akarjuk használni. Részben azért nem, mert valójában nem alapfilozófiák: tanításaik a neoplatonizmus egy modernizált és obskúrus változatát képviselik. Ezzel nem azt mondom, hogy munkáik teljesen értéktelenek, de a filozófia tekintetében térjünk vissza a valódi dolgokhoz.

Alfred North Whitehead  talán szintén olyan filozófus, akinek van valami mondanivalója számunkra. De mindaddig, amíg nem sikerül valami olyasmit mondania nekem, amit valóban megértek – akik megpróbáltak Whiteheadet olvasni, tudni fogják miről beszélek – addig nem tudom megmondani, mit nyújthat.



Az asztrológiából hiányoznak az elméleti alapok

Megfelelő filozófiai alapokra azért van suükség, mert ezek vezetnek valamilyen formában az elméleti alapok megalkotásához, amelyeknek – mint azt a tudósok mondogatják nekünk – az asztrológiából hiányoznak. Most azt kell megértenetek, hogy az elméleti alapoknak, legalábbis eleinte nem kell szükségszerűen helyeseknek lenniük. Korrigálhatóknak kell lenniük. Az asztrológia elmélete, még az ókori filozófiával való kapcsolat visszaállításán alapuló sem lesz olyan elmélet, amelyet a tudományos világ elméletként ismerne el, de lényegében tudományos elméletként fog működni. Csak éppen nem a tudományos paradigmáknak megfelelően fog működni, legalábbis egyetlen, a modern tudomány tágabb értelemben vett meta-paradigmája alaján felállított tudományos paradigmának sem.

Engedjétek meg, hogy magyarázzam miért. A kortárs tudományos paradigma, a kvantumfizika néhány területét kivéve, általában figyelmen kívül hagyja a tudat szerepét a világegyetemben. Magyarán : a tudományos paradigma jelenleg uralkodó verziója szerint az élet és a tudatosság az élettelen természet törvényeinek járulékos tünetei. Az epifenomén, a járulékos tünet csupán felületes, másodosztályú jelenség, nem a teljes rendszer központi része. Más szavakkal : hétköznapiak és jelentéktelenek vagyunk, a világnak lényegében nincs értelme, és egy buta, értelmetlen, céltalan vég felé halad.

Természetesen fel kell tenned a kérdést : „Értelmetlen” – de kinek ? Értelmetlen dologról addig nem lehet beszélni, amíg nincs valaki, akinek számára értelmetlen. Sajnálatos módon, amikor a XIX-ban kidobták Istet a tudományból az egész értelmes/ értelmetlen tematikát meghatározhatatlanná, irrelevánssá és akadémikussá tették. Az egyik modern „tudományos” szerző szerint olyanok vagyunk, mint egy tüsszentés porszemén élő baktérium. Így írta le valaki az életet az Ősrobbanásban. Mi állítólag egy olyan bolygón élünk, amely egy kicsiny csillag körül kering egy kicsiny galaxisban, egy végtelenül nagy világegyetemben. De kinek a számára vagyunk mi kicsik ? Ha a világegyetem nem élő, akkor kinek a számára vagyunk kicsik ? És mióta volt pusztán a nagyság a kiválóság feltétele ? Milliárd és milliárd csillag, miként a néhai Carl Sagan szokta mondogatni, mintha csak az egymás után biggyesztett nullák fontosabbá és jelentősebbé tenné a dolgokat.

Szerény véleményem szerint az asztrológiának nincs értelme mindaddig, amíg posztulátumként ki nem jelentjük, hogy az élet, a tudat és a tudatosság kulcsfontosságú a világegyetem működése szempontjából, és valamilyen értelmes módon megelőzi az anyagot és az energiát – vagy legalábbis ezekkel egyidős és ugyanannyira örökkévaló, mint ők.

Szerény véleményem szerint (ami azt jelenti, hogy most arrogáns kijelentés következik), az asztrológiának nincs értelme mindaddig, amíg posztulátumként ki nem jelentjük, hogy az élet, a tudat és a tudatosság kulcsfontosságú a világegyetem működése szempontjából, és valamilyen értelmes módon megelőzi az anyagot és az energiát – vagy legalábbis ezekkel egyidős és ugyanannyira örökkévaló, mint ők. Az az elgondolás, mely szerint az élet és a tudat másodlagos tünet lenne, homlokegyenest ellenkezik az asztrológiai világszemlélettel. Ezért vagyunk eretnekek. És tegyünk is meg mindent annak érdekében, hogy azok maradjunk !

De azt hiszem sok asztrológus nem gondol bele milyen logikus következményekkel jár az, amit tesz. Asztrológusok, amikor konzultációikon fogadják ügyfeleiket, és hétköznapi, XXI.századi mechanicisztikus materialisták, amikor bármi egyebet tesznek. Én azonban az idő teltével egyre kevésbé érzem ezt igaznak, és ez nagy megnyugvással tölt el. De fel kell ismernünk, hogy az asztrológia – és a tudomány metafizikája- úgy is, mint scientizmus – csakugyan összeegyeztethetetlenek. Hál’ Istennek !




A modernista és tradicionalista attitűdök kiegyensúlyozása

És most ennek az újfajta asztrológiának egy másik aspektusáról: teljes mértékben, mélységesen, gyökeresen elutasítom az asztro – fundamentalizmus minden formáját. Nincs olyan ókori asztrológia, amelyet azért kellene teljes mértékben helyreállítani, mert csakis és kizárólag és minden esetben tévedhetetlenül helyesnek bizonyulna. Legjobb tudásunk szerint igyekszünk helyreállítani őket, hogy tanulhassunk belőlük, de nem szükségszerűen „igazabbak” annál, mint amit mi csinálunk. Elődeink ugyanolyan emberi lények voltak, mint mi.

Azt hiszitek, hogy az asztrológia bibliai értelemben vett kinyilatkoztatásként érkezett ? Bizonyos esetekben talán igen, de nem a szó szoros bibliai értelemben. Senkinek semmikor nem nyilatkoztatták ki egy teljes, kerek, tökéletes, komplett egész formájában. Végül talán teljes és tökéletes lesz, de csak azért, mert elvégeztük a kinyilatkoztatás feltárásának munkáját. De valószínűleg ez sosem fog egészen így történni – csak nem akartam kizárni a lehetőséget.

Egyensúlyt kell teremtenünk tehát a modernista és a tradicionalista attitűdök között. Apropó, tegyek világossá valamit: ha úgy tűnik, mintha az asztrológiai fundamentalizmusról beszélve kizárólag a jyotish/ védikus közösségek egyes képviselőit ostoroznám, higgyétek el, nem csak őket. Vannak Lilly – fundamentalisták, hellenisztikus fundamentalisták, arab fundamentalisták…és sorolhatnánk. Végy bármilyen rendszert – az a lényeg, hogy ne legyen modern, és egész biztosan találni fogsz valakit, aki fundamentalista módjára – vagy egy vallásos körökben divatosabb kifejeuéssel élve – betű szerint hisz benne. Vagyis olyan, aki hisz abban, hogy a könyvek betű szerint és teljesen igazak.

A modernista álláspont képviselői abban hisznek, hogy kizárólag a legújabb munkák jók, a tradicionalista álláspont képviselői pedig abban, hogy minden, ami modern, reménytelenül szennyezett és romlott. Azonban – disztingválás nélkül mindkét álláspont egyformán téves

A modernista álláspont képviselői abban hisznek, hogy kizárólag a legújabb munkák jók, a tradicionalista álláspont képviselői pedig abban, hogy minden, ami modern, reménytelenül szennyezett és romlott. Azonban – disztingválás nélkül mindkét álláspont egyformán téves. Ha nem értetek velem egyet, rendben van. De ez az én álláspontom, amit vagy elfogadtok vagy nem ! (Skorpió Holdam van)

A posztmodern asztrológiának fel kell ismernie, hogy az asztrológia tanult művészet. Ezt nem jelzőként értem, hanem úgy, hogy meg kell tanulni. És miközben szívesen látjuk a lelkes amatőröket is, azt is be kell látni, hogy az amatőr asztrológusoknak hasonló szerep jut majd, mint az amatőr tudósoknak: korántsem jelentéktelen, de tevékenységük behatárolt lesz. Az asztrológia legalább annyira nem szórakozás, mint a pszichológia. Mindkettő tehet szórakoztató kitérőket, de nem ez a céljuk és nem is ebben áll az értékük.

Apropó, biztos elég sokan tudtok róla, elindult egy mozgalom, melynek célja tudományos asztrológiai intézmények létrehozatala. A Kepler College az egyikük. Hiteles bölcsészettudományi tanterve van, amelyet történetesen – az iskola nem hivatalos mottójának értelmében – az asztrológia szűrőjén keresztül oktatnak, de teljes értékű bölcsészdiplomát ad. Hogy mit tanítok itt ? Ókori és középkori történelmet és latint. Persze a latin nem csak Ciceróból áll. Sevillai Jánostól (John of Seville) és társaitól olvasunk a kurzuson. (Maniliust nem, mert senki sem képes elolvasni Maniliust). Itt, Nagy – Britanniában természetesen van a Bath Spa tanterv, a Southampton program, a Canterbury Egyetem programja, és talán mások is, amelyekről nincs tudomásom.

De ez bámulatos fejlődés, ugyanis eljutottunk odáig, hogy a következő lépésben az asztrológiát az egyetemekéhez hasonló környezetbe vigyük, ahol szakmabeliek tartanak konferenciákat és beszámolnak egymásnak munkásságukról, ami nagyon fontos, de túlságosan technikai vagy ezoterikus (a szó eredeti értelmében) jellegű ahhoz, hogy egy általános asztrológiai konferencia témája legyen. Például ott vannak a különböző stílusú középkori primer direkciók – eredetük, jelentőségük, felhasználási módjuk – vagyis olyan témák, amelyek csak az erre specializálódott [kollégákat] érdeklik.

(…)

Nem az asztrológiát próbáljuk tiszteletreméltóvá tenni. Azt próbáljuk elérni, hogy az asztrológia belülről szedje össze magát.

Nem az asztrológiát próbáljuk tiszteletreméltóvá tenni. Azt próbáljuk elérni, hogy az asztrológia belülről szedje össze magát. Ez nem ugyanaz. Nem fogjuk meggyőzni au akadémikusokat, hogy az akadémiához tartozunk azért, mert ezt mondjuk. Még az sem világos, hogy valaha is integrálódni fogunk az akadémiába. Nem számít. Ezt magunkért tesszük, nem azért, hogy tiszteletreméltók legyünk, hanem hogy hatékonyabbá tegyük művészetünket. Hatékonyabbak leszünk, ha megtesszük ezeket a dolgokat. Nemzetközi asztrológiai könyvtárakra van szükségünk, akár papírkönyvek, akár virtuális könyvtárak formájában. Meg kell keresnünk azokat az asztrológiai folyóiratokat, amelyek könyvespolcainkon rohadnak, be kell scannelnünk őket és elérhetővé kell tennünk őket a kutatók számára.

Nem tudom, hányan hallottatok róla, de az interneten van egy Régi angol könyvek online ( Early English Books Online  ) nevű gyűjtemény. Valamennyi könyv, amelyet 1700 előtt nyomtattak Angliában és fennmaradt, megvan ebben az adatbázisban. Elolvashatod vagy letöltheted őket – tetszésed szerint. Pontosan ugyanerre van szükségünk az asztrológiát illetően. Szükségünk van arra, hogy ezeket a folyóiratokat, az összes régi szöveget hozzáférhetővé tegyük a kutatók számára. Szükségünk van modern kutatókra, akik dokumentálják, mi történt a XX. században, ki mit mondott, mit értett alatta, ki hogyan magyarázta elgondolásait, mit mondtak életükről -ezt mind meg kell őriznünk . Ironikus módon az asztrológia történetének legveszélyeztetettebb része a XX. századi asztrológia története. Máris a feledésbe merülés veszélye fenyegeti. Ezért kell tehát egyre közelebb kerülnünk az akadémiához: nem azért, hogy tiszteletreméltók legyünk, hanem hogy profitáljunk belőle.

Ami a leglényegesebb: olyan mértékben leszünk képesek a posztmodern asztrológia megalkotására, amilyen mértékben asztrológiánk a szó történelmi értelmében folyamatos, valamennyi múltbeli asztrológiai irányzatot beleértve. Ez nem azt jelenti, hogy az összes technikájukat, összes elemüket használni fogjuk, hanem hogy egy teljesen visszaállított és folyamatos hagyományként beszélhetünk tradíciónkról. A posztmodern asztrológia nem fog egyszerűen visszatérni William Lillyhez, vagy Bonatushoz, vagy Vettius Valenshez, Vahara Mihirához, vagy bármelyiküket is választjátok. De ők is benne lesznek, ismerni fogják munkáikat, értékelni fogják őket és ahol helytállónak bizonyulnak, alkalmazni is fogják [ezeket az ismereteket]. Helytálló mivoltukat modern – bocsánat, posztmodern – igényeinknek megfelelően állapítják majd meg.

Az asztrológiát illetően most hosszú listát állíthatnék össze mindarról, ahol technikai változtatásokat szeretnék eszközölni, de egyet kell értenem Geoffrey Corneliussal, aki tegnapi beszédében azt mondta, hogy az általános értelemben vett javított technika nem az, amit mi próbálunk itt csinálni. A kémiában például, ha nem a megfelelő technikát használod egy ismeretlen anyag elemzésekor, sosem fogod megtudni, milyen anyagról van szó. Technika alatt a kémiában egy sor olyan eljárást értenek, amelyek nélkülözhetetlenek egy bizonyos eredmény eléréséhez. Az asztrológiában azonban a technika nem csupán a megfelelő eljárások sorozatát, hanem a nyelvezet árnyalását is jelenti.

Engedjétek meg, hogy egy konkrét példával illusztráljam ezt. Bármely – teljes mértékben Ptolemaiosz hatása alatt álló – tradicionális asztrológiaköönyvet ütsz is fel – egy sor megválaszolandó kérdésre bukkansz. Életképes nativitásról van szó ? Vagyis, az adott nativitással született egyén életben marad-e ? Milyen a szülők vagyoni helyzete és társadalmi rangja ? Mi a helyzet a fiú -és lánytestvéreivel ? Hát a pénzével, hivatásával, karrierjével ? Ezek összessége egy olyan szabványos kérdésgyűjteményt alkot, amelyeket ptolemaioszi kérdésekként szoktak emlegetni.

E ptolemaioszi kérdések nagyon jól meghatározott technikák segítségével válaszolhatók meg. Itt azonban nem az a kérdés, hogy e technikák „helyesek”-e vagy sem, hanem az, hogy elég árnyaltak-e . E kérdések közül néhányat nem fogunk feltenni -például továbbra sem fogunk túl sok mindent elárulni valaki halálának természetéről és mikéntjéről. Azonban valamivel egyértelműbbek leszünk, amikor ilyesmiket mondunk: „ezek és ezek életednek azon területei, amelyeket figyelmesebben kell kezelned, itt és itt, ekkor és ekkor lehetnek veszélyek – szóval óvatosabbnak kell lenned”. De, legnagyobb elégedetségemre egy dolgot már bebizonyítottam ezzel kapcsolatban, és az asztrológiában is.

Filozófiai szakkifejezéssel élve, ezek kontingensek. Halálod pillanata még nincs megírva, hacsak nem a nagyon közeli jövőben, ímmár megváltoztathatatlan okokból kifolyólag következik be. Mindannyiunk életében több olyan időszak is van, amikor meghalhatunk. De sok dolog, ami most megelőzhető, nem volt megelőzhető az antik világban. Így tehát most olyan időszakokat keresünk, amelyek veszélyesek lehetnek, de nem a halál időpontját vagy ilyesmit. És itt az a lényeg, mit teszünk a kérdés megválaszolása érdekében, illetve, hogy a kérdésre adott válasz elég világos -e ahhoz, hogy el lehessen dönteni: igaz-e vagy sem ?




Sors vs szabad akarat

Aztán itt van a sors és a szabad akarat problémája. Én már találtam egy választ a kérdésre, amelyet most röviden ki szeretnék fejteni. A Corpus Hermeticum (a Scriden magyarul is elérhető ) egyik Stobaeus – töredékében bukkantam rá a válaszra, amelyikben Hermész tanítványával, Tattal beszél – ahogy a nevet általában írni szokták. „Beszélj újra a végzetről, a gondviselésről és a szükségszerűségről”. És Hermész sok közbeeső rész után ezzel a kijelentéssel zárja mondanivalóját: „ A végzet a testre, a szükségszerűség a tudatnak a részére vonatkozik, amely kizárólag a testtel dolgozik, a gondviselés pedig a teljesen tudatos elmére.”

Amit itt egyértelművé tettek az, hogy nem létezik olyasmi, hogy végzet. Van egy sorsunk, amely abból következik, hogy egy adott fajhoz tartozó fizikai lények vagyunk. Függetlenül attól, hogy milyen keményen próbálkozol, jelen életeben nem fogsz kutyává vagy macskává változni. Nem leszel képes repülőgép nélkül repülni – kivéve talán ha bizonyos típusú meditációkat nem végzel – nem leszel képes ajtó nélkül átjutni a falakon, ablakok nélkül átlátni a falakon – a természet törvényei behatárolnak. Ez a sors alapvető jelentése az ókori görög filozófiában. Fizikai törvény.

Aztán van a végzetnek egy valóban jelentős hányada is: a nemtudásból fakadó végzet, amit szükségszerűségnek hívnak. Azon kapjuk magunkat, hogy olyan helyzetek foglyaivá válunk, ahol el se tudunk képzelni alternatívákat, ugyanis mindannyiunknak megvannak a koncepciói azt illetően, hogy hogyan kellene a dolgoknak lenniük és hogyan nem, és múltbeli döntéseink következményei éppen annyira meghatároznak bennünket, mint jelenlegi hülyeségeink. Ez teszi ki sorsunk nagy részét. A bolygókhoz semmi köze !

A posztmodern asztrológia nem a csillagjóslás asztrológiája lesz, hanem a megvilágosodásé, önismereté, önmegvalósításé és tudatosságé, és történetesen az asztrológia többi részét is magában fogja foglalni.

És végül ott a másik, a megmásíthatatlan sors, amit gondviselésnek neveznek. Nincs más lehetőséged, mint az lenni, aki vagy. Eldöntheted, hogy a lehető legmagasabb szinten légy-e önmagad vagy sem. És olyan messze megyek, hogy kimondom: aki valójában vagy megelőzi jelenlegi önmagadat, és húz magához, és ez a húzóerő elkerülhetetlen. Hogy valóban eljutsz-e hozzá, hogy valóban megvalósítod-e magad – ez nem elkerülhetetlen . A körülmények, a balesetek, az örökké jelenlevő ostobaság vagy tudattalanság – nevezd ahogy akarod – különböző mértékben mindannyiunkat megakadályozhat a teljes önmegvalósításban. De az nincs megírva a csillagokban, hogy ez és ez az ember megvalósítja-e teljesen magát vagy sem. Ami a csillagokban csupán ennek a mikéntje van megírva – ha ilyen szempontból tudnánk értelmezni a képletet.

Ez az egyik dolog, amire a XX század megtanított bennünket, de a XX század nem jeleskedett túlságosan a hogyan megtanításában. Közben találtam olyan módszereket a görög és a középkori asztrológiában, amelyek valóban megmutatják az utat, hogyan lehet megtenni, hogyan olvasható ez ki a horoszkópból. A posztmodern asztrológia nem a csillagjóslás asztrológiája lesz, hanem a megvilágosodásé, önismereté, önmegvalósításé és tudatosságé, és történetesen az asztrológia többi részét is magában fogja foglalni. Értékelünk, ítélünk, integrálunk. Úgy látom, ez következik.

Nagyon szépen köszönöm.

Forrás : Astro.com

Megj: A cikk Robert Hand British Astrological Association által szervezett 2005-ös asztrológiai konferenciáján, Yorkban elhangzott beszédének szerkesztett változata.





Kapcsolódó

Ajánlott szerzők : Robert Hand

Ajánlott szerzők – ajánlott angol nyelvű irodalom

Tanulj asztrológiát majdnem ingyen !

Vízöntőkori újjászületés vagy tömeges elbutulás ?

A reinkarnációs asztrológia kritikus felülvizsgálata (Glenn Perry)

Ami a csillagokban áll

Asztrológia: babona vagy tudomány ?

Más oldalakról

The History of Astrology: Another View (Robert Hand) Angolul értők számára egy másik, fontos cikk a szerzőtől az asztrológia eredetéről, korai történetének rövid áttekintéséről. 

 

A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!