A drogok C. G. Jung nézőpontjából | Marie Louise von Franz

C G Jung halála idején még korántsem voltak olyan széles körben elterjedtek a drogok, ahogyan manapság elárasztják a világunkat. Tanítványa, Marie-Louise von Franz esszéjében tolmácsolt tanításai azonban mindmáig helytállók. Az írás Marie – Louise von Franz Psychotherapy című, magyarul szintén nem elérhető esszékötetében jelent meg.

Az Asztropressz küldetése az aktuális és várható bolygóhatásokkal, a személyi horoszkópban rejlő lehetőségekkel és korlátokkal kapcsolatos reális tájékoztatás. Akkor is, ha ez nincs összhangban a new ages „szellemiség által diktált minden szép-minden jó narratívákkal. Erre az esetre is vonatkoznak a kommentelési etikettben írtak: aki nem ért egyet az itt megfogalmazott szempontokkal, nyugodtan abbahagyhatja oldalam követését és keressen magának lightosabb olvasnivalót. Nincs harag 🙂 Mindkettőnknek időt, energiát spórol meg 🙂 Nekem legalábbis rengeteget, hiszen nem kell az irreleváns kommentek moderálására, nagyon sok esetben ezzel egyidejűleg szerzőik spammelés miatti jelentésére és letiltására is pazarolnom értékes időmet. Így ezt további hasznos tartalmak írására fordíthatom. Bevallom, annak ellenére, hogy naponta többször is kénytelen vagyok sort keríteni rá, utálom használni a “Törlés”, “Tiltás” funkciókat. Mindkettőnknek szebb lesz a napja, ha egyáltalán nem kerülök, vagy a jelenleginél sokkal ritkábban kerülök ilyen kínos döntéshelyzetekbe. Bízom benne azonban, hogy az ezogagyi helyett a valósággal nagyobb összhangban levő tartalmakra fogékony, azokat kimondottan igénylő többség -vagyis a tényleges célközönségem – a jövőben is velem marad.

Jelen fordítással szokás szerint ismét ünneprontó leszek, különösen a new-ages önhülyítést sámánutazásoknak álcázó, mostanság divatos varázsgombázók, ayahuasca-tripek formájában űzők körében. De pont ez a cél 🙂 Ja, nem egészen – bár ha ők lepattannak az oldalról – kétségtelenül üdvös mellékhatás. 🙂 Utazgatásaikat a pszichedelikus játszóházban persze eszem ágában sincs megzavarni, de saját platformomon a rámpicsogás = tiltás a számukra érvényes gyakorlat. A fordítás valódi célja: a teljesség igénye nélkül felhívni a figyelmet a drogokkal felturbózott szellemi utak lehetséges veszélyeire, és egészségesebb alternatívák keresésére buzdítani az erre fogékonyakat.  (Asztrológiai értelemben a kábítószerek és az általuk előidézett függőségek a Neptun analógialáncába tartoznak, bár léteznek más átfedések is.)

Tudom, a kétes értékű kirándulásokat megideologizáló szakirodalomból nincs hiány. Hogy csak néhányat említsek: a néprajzi hitelességet illetően erősen kétséges Carlos Casaneda, a new age guruvá avanzsált amerikai sámánkutató,  Michael Harner, a ’80-as években még ígéretes pszichológus, később már inkább botrányos…és költséges terápiái és workshopjai miatt elhíresült Arnold Mindell és még sorolhatnám. Természetesen tisztában vagyok azzal is, hogy számos sámánisztikus kultúrában használtak/használnak pszichoaktív drogokat; az említett szerzők munkáiban  pedig vannak hasznos elemek. Azonban a tényleges és a hobbisámánok közötti ÓRIÁSI KÜLÖNBSÉGEK VANNAK. Ezeket illetően ld egy régi bejegyzésem: Vízöntőkori újjászületés vagy tömeges elbutulás ?, ill. a Plútó archetípusa egyes részeit.




C G Jung halála idején még korántsem voltak olyan széles körben elterjedtek a drogok, ahogyan manapság elárasztják a világunkat. Jung tehát csak a meszkalin hatásait ismerte ( főleg Aldous Huxley leírásából), és csak azt tudta, hogy az ilyen gyógyszerek kezdik megragadni a pszichoterápia figyelmét. 1 Egy 1954. áprilisi levelében bevallotta, hogy nem ismeri eléggé az ilyen szerek pszichoterápiás értékét a neurotikus és pszichotikus betegek kezelésében ahhoz, hogy meggyőző ítéletet alkothasson. 2 Mélységesen nyugtalanította viszont az a modernkori tendenciánk, hogy pusztán kíváncsiságból használjuk ki ezeket felfedezéseket, anélkül, hogy felismernénk velük járó, egyre nagyobb erkölcsi felelősséget…

„Ez valóban korunk hibája. Azt hisszük, elég, ha új dolgokat fedezünk fel, de nem ismerjük fel, hogy a több tudás az erkölcs ennek megfelelő mértékű fejlődését követeli meg. A Japán, Kalkutta és Saskatchewan feletti radioaktív felhők a világ légkörének fokozatos mérgezésére utalnak.
. . . . Mélységesen bizalmatlan vagyok az ‘istenek tiszta ajándékaival’ szemben. Nagy árat fizetsz értük. Quidquid id est timeo Danaos et dona ferentes”. 3

Általában véve a kábítószerek (hasis, meszkalin, LSD, ópium, heroin) hatására az érzékelés szétesik, azaz a gestaltok tudatos szintézise és észlelése (a Gestalt-pszichológia értelmében) szétesik, és így jelennek meg a normális érzékelési változatok – a forma, a jelentés és az érték számtalan árnyalata -, amelyek normális körülmények között a felszín alatt maradnak. Ez mindenekelőtt a tudat gazdagodását jelenti. Kapcsolatba kerülünk “azzal a szférával, ahol a világot színező festék, a hajnal ragyogóvá tevő fény készül, valamennyi forma vonalai és alakjai, a világegyetemet betöltő hang, az üresség sötétségét megvilágító gondolat”. 4 Ez a kollektív tudattalan megtapasztalása. Ha ez a tapasztalat Isten adománya lenne, rejtett méreg nélkül, akkor óriási gyarapodást, a tudatosság kitágulását jelentené, amely magától értetődően lenyűgöz bennünket. De éppen ez a tudattágulás és a tudat gazdagodása az, ami lehetetlenné teszi mindannak az integrációját és erkölcsi feldolgozását, amit ebben az állapotban látunk és hallunk. Ezért mondja Jung:




“Ha túlságosan tudattalan vagy, nagy könnyebbséget jelenthet, ha megismered a kollektív tudattalan egy kis szeletét. De a többlet-tudás hamarosan veszélyessé válik, mivel az ember nem tanulja meg egyidejűleg, hogyan lehet ezt tudatos egyenérték révén egyensúlyba hozni. . . . Talán vannak szegény, szerencsétlen teremtmények, akiknek a meszkalin ellenméreg nélküli, égi ajándék lenne.” 5

A kollektív tudattalan világa, amelyet Jung, drogok nélkül, elsőként fedezett fel a maga lényegében, és amely minden emberi lény ősi teremtő alapját képezi, 6 olyan eleven valami, amely nem engedi magát leigázni anélkül, hogy erre ne adna egyenértékű reakciót. Ezért foglalkoztat már régóta az a kérdés, hogy miként reagál maga a tudattalan a drogok fogyasztására. Mit mondhatnak számunkra erről a problémáról a függők álmai? Egy fiatalember például, aki heroincsempész volt, és gyakran élt LSD-vel is, a következőt álmodta:

“Tahitin vagyok a napsütötte tengerparton. Építettem magamnak egy kis szalmakunyhót a pálmák alatt, és abból élek, hogy halászom a tengerben. Varázslatosan szép. Egyszer csak jön egy hatalmas vihardagály, és mindent elsodor. A víz alá kerülök, és hirtelen a tenger mélyén találom magam, egy nagy íróasztal előtt állva, amelynél a ‘tenger ura’ ül. Ő egy óriási medúza- harcos, aki dühösen néz rám, és rájövök, hogy ő küldte a viharos áradatot.’Bizony – mondja a hadúr -, haragszom rád, és a teljes pusztulásba taszítalak’. Aztán sokkoltan felébredek”.

Az ártatlanság mágikus, primitív földje a természet paradicsomi szépségében, boldog, felelősségtől mentes életével – ezt keresi valójában a droghasználó. Ott egyedül van, társadalmi vagy érzelmi emberi kötelezettségek nélkül. (Ford. megj: a téma asztrológiai kibontását ld. Liz Greene : The Astrological Neptune and the Quest for Redemption.) A mi kultúránkban régebben a katonai dezertőrök menekültek a valóságban is ilyen országokba. A “tenger ura” azonban dühös emiatt. A nagy, kerek hadfi olyasmi, amit Jung mandalának nevezett, a Selbst, vagyis a legfőbb szabályozó transzperszonális belső-pszichés központ szimbóluma. ( ford. angolul Self, magyarul Mély-Én, Mélymag) És ez az isteni lélekvezető haragszik az álmodóra, és el akarja pusztítani. A tudattalan tehát negatívan reagál a szférájába való felelőtlen behatolásra. És valóban, nem sokkal ezután az álmodó teljesen széthullott és elveszett.




Egy másik esetben kissé eltérő kép bontakozott ki. Egy borzalmas családi háttérrel rendelkező fiatalember rendszeresen fogyasztott LSD-t. Talán egyike volt azoknak a Jung által említett “szerencsétlen teremtményeknek”, akik számára a drog nem tartalmazott ellenmérget. Mindenesetre mindig “jól utazott”, és látszólag szerencsétlen következmények nélkül. Mivel azonban ez mégsem oldotta meg a problémáját, elhatározta, hogy analízisre vállalkozik, ami fokozatosan és felelősségteljesen kalauzolta el a másik világra. Ekkor úgy döntött, hogy ismét LSD-hez nyúl. Nem csupán egy pszichózisszerű szorongásos állapotokkal járó “rossz tripet” élt át, de erről a tripről hónapokig tartó, ideges fejrángássokkal jött vissza, ami nagyon megrémítette. Nyilvánvalóan most, hogy egy, a tudattalanhoz vezető jobb utat is ismert, a kábítószeres utazások valahogyan illegitimmé váltak. És maga a tudattalan jótékonyan elrettentette őt. Soha többé nem használt LSD-t, de nagyon gyümölcsöző belső fejlődésben volt része, és az élet felé fordult.

Egy másik esetben kissé más kép körvonalazódott. A szóban forgó személy itt egy fiatal nő volt, rendkívül tehetséges művész, akit azonban erősen korlátozott lelkileg a belésulykolt konvencionális szemlélet. Egyszer kíváncsiságból kipróbálta az LSD-t. Ezt követően azt álmodta, hogy egy csodálatos utazáson vett részt, de most már más szemléletmódot kell alkalmaznia. Látta, hogy az analitikusa áll előtte fején egy játékos kinézetű bolondsapkával. A tudattalan nyilvánvalóan azt üzente neki, hogy több kreatív “bolondozásra” van szüksége, és ezt az analízis révén kell megszereznie (ezért volt az álmában az analitikus a bolondsapkát viselő személy), nem csupán a drogok révén. A drog valóban megnyitotta előtte a nem szokványos tapasztalatok birodalmát, de most ezt tudatosan és erkölcsileg is végig kellett járnia. (Ford. megj: az analízis nyilván nem mindenki számára járható, finanszírozható út, de a szermentes tradicionális utak, megfelelő szakirodalommal, platformokkal még mindig nyitva vannak. Vagy, a szintén szermentes, meditációs gyakorlatokon, álommunkán, igényes önismereti irodalmon, mitológia, vallásbölcseleti, néprajzi olvasmányokon, a kreativitás megélésén alapuló egyéni utak. Ezek nehezebben járhatók, legalábbis extravertált alkatok számára,  de nem elérhetetlenek.)




Egy orvos, aki kísérleti jelleggel fogyasztott LSD-t, és utána intenzíven reflektált élményeire, mert a mámor során bekövetkezett különös személyiségváltozás lenyűgözte, a következőt álmodta:

“Egy gyönyörű, hatalmas síkságon állok. Fölöttem az égen különös, fantasztikus felhőalakzatokat látok. Lábam előtt egy kerek, nagyon mély kútakna van. Lenézek, és hasonló fantasztikus felhőalakzatokat veszek észre a vízben. Ekkor rájövök, hogy kötelességem, és ezért élet-halál kérdése, hogy elővegyek egy vödröt, és kihúzzam a kútból ezeket a felhőalakzatokat, amelyek valóságos dolgok. Felébredek, és egy vödröt keresek.”

Mindeddig az emberiség az égre vetítette belső lelki tartalmait, mint “égi jeleket”. Most azonban az álmodó hasonló dolgokat pillant meg saját pszichéje mélyén. A tartalmakról kiderül, hogy nem puszta tükröződések, mint gondolnánk, hanem saját realitással rendelkeznek. Ki kell őket húzni a kútból, és kreatívan kell velük dolgozni, különben egyértelműen veszélyesek valamilyen módon. Aligha lehetne ennél az álomnál találóbban kifejezni, miről van szó. Jung ugyanebben a fentebb idézett levélben írja:

“Csak azt tudom, hogy nincs értelme többet akarni megismerni a kollektív tudattalanból, mint amennyit az ember az álmok és az intuíció révén kap. Minél többet ismersz meg belőle, annál nagyobb és nehezebb lesz az erkölcsi terhed, mert a tudattalan tartalmak egyéni feladataiddá és kötelességeiddé alakulnak át, mihelyt elkezdenek tudatosulni. A magányt és a félreértéseket akarod fokozni? Egyre több bonyodalmat és növekedő felelősséget szeretnél találni? Kapsz belőlük eleget. Ha egyszer azt mondhatnám, hogy mindent megtettem, amiről tudom, hogy meg kellett tennem, akkor talán felismerném, jogos igényem van a meszkalin fogyasztására. De ha most kellene bevennem, egyáltalán nem lennék biztos abban, hogy nem pusztán puszta kíváncsiságból vettem be. . . . Egyáltalán nem az a lényeg, hogy tudunk a tudattalanról vagy a tudattalan létezéséről, és a történet sem itt ér véget; éppen ellenkezőleg, itt kezdődik az igazi keresés, a hogyan és a hol.” 7

Ebben az esetben tehát a szóban forgó orvosnak most meg kellett tanulnia tudatosan elszakadni a családi konvencióktól, és kemény munkával, kreatívan fejleszteni lelki mélységeinek tartalmait. Az “utazás” megmutatott neki egy célt, de az álom ragaszkodott ahhoz, hogy a cél eléréséhez egy alkotó folyamaton menjen keresztül.




És végül íme, egy kemény drogokat használó fiatal álma:

“Egy csónakban ülök egyedül a tengeren. A nap ragyogóan süt, és a tenger felszínét teljesen beborítják a csodálatos, nehéz illatot árasztó pompás virágok. Bemártom a karomat a vízbe, és mire újra kihúzom, ott, ahol előbb a vízbe dugtam, eltűnt! A víz elemésztette, és nem maradt más belőle, mint egy csonk! Ahogy rémülten nézem, felborul a csónakom, én pedig rémült kiáltással ébredek fel.”

Az álmodó kiment a tengerre – a kollektív tudattalanba. A pompás virágok a drogélmények szépségét és édességét szimbolizálják. “A morfiumtól olyan édes álmokat látok” – mondogatta gyakran. De – és ezt mutatta meg neki az álom – e mögött halálos felbomlás, a személyiség és az élet megsemmisülése rejtőzik!

Nem is lehetne világosabban megfogalmazni, mint ahogy itt a tudattalan tette, mit is jelent a morfiumhasználat. Az álom végül is nem egy moralizáló ember reakciója, hanem a psziché transzperszonális talajáról érkező üzenet.

Az, hogy a kábítószer-élmény az isteni dionüszoszi élményt helyettesíti, ma már általánosan elfogadott. A keresztény istenkép sok ember számára erejét vesztette, és ily módon felszabadult a korábban belé fektetett objektív pszichés intenzitás vagy energia. “Isten” többé már nem kívül található. Tudományos értelmünk révén megfosztottuk a lelkétől a külvilágot. Jung azonban hangsúlyozta, hogy ez bizonyos pszichológiai következményekkel jár:

„A materialista tévedés eleinte valószínűleg elkerülhetetlen volt. Mivel Isten trónját nem sikerült felfedezni a galaktikus rendszerek között, azt a következtetést vonták le, hogy Isten soha nem is létezett. A pszichologizmus a második óhatatlan tévedés: ha létezik egyáltalán Isten, akkor bizonyos motívumokból – például a hatalomvágyból vagy az elfojtott szexualitásból – származó illúziónak kell lennie.”8




Ezáltal az a személy, aki számára ” Isten halott”, általában azonnal infláció áldozatává válik, vagyis olyan felfújt, disszociált állapotba kerül, amelyben mint Nietzsche példája mutatja, saját magát érzi az “új Istennek”. 9 Vagy pedig valamilyen késztetés vagy sóvárgás keríti hatalmába, amely most ugyanolyan intenzitást mutat, mint korábban az istenkép.

Megjegyzendő, hogy a bódító szerek nem az egyedüli veszélyes függőségek korunkban. A szenvedélybetegség másik veszélyes formája az ideológiai megszállottság, amely ugyanolyan “részeggé”, felfuvalkodottá és elhatárolódottá teheti az egyént, mint a kábítószer, ráadásul olyan tévútra tereli, hogy eszméit erőszakkal akarja ráerőltetni a társadalomra. A korábban Isten eszméjébe fektetett energiát az ideológiai, politikai vagy szociológiai tanokba ömlesztik, amelyekben aztán fanatikusan hisznek. Általában az extravertáltak folyamodnak a mámornak ehhez a formájához, míg az introvertáltak inkább a belső képeket hajszolják a kábítószerek segítségével. A veszély mindkét esetben az tudattalan fantáziák elsöprő befolyása alá került egyén lelki szabadságának hiányában rejlik. Jung így fogalmaz:

” A mindenkori egyéni psziché legerősebb és ezért döntő fontosságú tényezője ugyanazt a hitet vagy félelmet, alávetettséget vagy odaadást kényszeríti ki, amit egy Isten követelne az embertől. Bármi, ami despotikus és megkerülhetetlen, ebben az értelemben “Isten”, és abszolutizálódik, hacsak nem sikerül egy szabadon választott etikai döntés révén e természeti jelenséggel szemben egy ugyanolyan erős és legyőzhetetlen álláspontot kiépíteni”. 10




Ez az ellenpozíció egy, a saját pszichében megtapasztalható spirituális Isten melletti, erkölcsi döntésen alapuló szabad választásnak felelne meg. “Az ember szabadon dönthet afelől, hogy ‘Isten’ ‘szellem’ legyen-e, vagy a morfiumfüggő sóvárgásához hasonló természeti jelenség, és így arról is, hogy ‘Isten’ jótékony vagy romboló erőként lépjen-e fel”. 11 Ez az Isten lenne az a végső soron ismeretlen valami, amit Jung Selbstnek ( ford. angolul Self, magyarul Mély-Én, Mélymag) nevez. Ennek szolgálata nem egyenlő az egocentrizmussal, hanem éppen ellenkezőleg, olyan önkorlátozás, amelynek révén elkerülhető a felfuvalkodottság és a disszociáció. A Mély-Én szolgálata hosszú, kemény önmagunkon végzett munka, amely azonban megtérül, hiszen ezen keresztül tárul fel a psziché belső gazdagsága, az egyetlen olyan tulajdon ebben a bizonytalan világban, amelyet nem lehet elvenni tőlünk.

Az emberiség gyakran jutott el hibákon keresztül új felismerésekhez. Nagyon is érthetőnek és több mint megbocsáthatónak tűnik számomra, ha a fiatalabb generáció tagjai közül sokan nem tudják elviselni technikai nem-kultúránk szellemi ürességét és lélektelenségét, és ezért drogokhoz folyamodnak. De aztán minden egyes ember számára elérkezik a sorsdöntő pillanat, amikor választania kell, hogy örökre el akar-e süllyedni ebben az értelmetlenségben, vagy átlép rajta, mint egy kapun, és elindul az objektív önismeret hatalmas munkája felé.

Fordította: Kiss Katalin

Marie – Louise von Franz Psychotherapy, 296 – 305 old, Shambala 1993





Megjegyzések

1 Aniela Jaffé, The Myth of Meaning/ A jelentés mítosza (New York: G. P. Putnam’s Sons, 1971), pp. 72ff.
2 Ugyanott, p. 72.
3 Ugyanott, p. 73 [Az idézet végén a magyar nyelvben is meghonosodott latin mondás áll “Félek a görögöktől, még ha ajándékokat hoznak is.” (Vergilius)—Ford
4 Ugyanott
5 Ugyanott
6 Sigmund Freud számára, mint ismeretes, egyszerűen “archaikus maradványok”.
7 Jaffé, The Myth of Meaning, pp. 72–3.
8 C. G. Jung, Psychology and Religion/ A nyugati és a keleti vallások lélektanáról, CW II, p. 8s.
9 Ugyanott , p. 86.
10 Ugyanott
11 Ugyanott





A szerzőről:

Marie-Louise von Franz Carl Gustav Jung lélektani iskolájának prominens képviselője, nemzetközileg ismert és elismert szaktekintély. Münchenben, 1915 január 4-én született, osztrák vezérkari tiszt apa és német anya lányaként. A család 1918-tól Svájcban élt. Von Franz Zürichben végezte iskoláit, és szerzett doktorátust klasszika-filológiából.
Tizennyolc éves volt, amikor megismerte Jungot. Segítségére volt a mesternek latin és görög alkimista szövegek fordításában – ami kiváló nyelvtudást feltételez. Nem is csoda, hogy későbbi műveiben ismételten foglalkozik az alkímia mélylélektani hátterével, s egy-egy pszichológiai jellegzetességre az alkímiából vett utalással lobbant fényt.
Húszas éveiben már behatóan foglalkozott mesék lélektani elemzésével. Ez életművének másik nagy fókusza, ideértve a legendák interpretálását is, valamint a mítoszkutatást, hiszen mindezekben a közös emberi „őslélek”, a kollektív tudattalan nyilatkoztatja ki önmagának egy-egy jellegzetességét, sérülési és gyógyulási lehetőségét, veszélyeit és esélyeit. Hogy is hiányozhatna e sorból álmaink labirintusának s a legnemesebb értelemben vett önmegvalósításnak: az individuációnak, továbbá az idő és a halál elködlő határmezsgyéjének kutatása?
Amikor 1948-ban Zürichben megalakították a Jung Intézetet, a fiatal von Franz nem maradhatott ki az oktatói karból.
Marie-louise von Franz 1982 óta visszavonultan élt Küssnachtban, a Zürichi-tó partján lévő városkában, ahol Jung is élt, s ahol a Jung Intézet működik. 1998-ban halt meg.
Mintegy két tucat könyve és számos tanulmánya jelent meg, melyek jó részét több idegen nyelvre is lefordították. Némelyiket angolul írta.





Ajánlott irodalom

Mircea Eliade : Sámánizmus

Mircea Eliade : Jóga

C.G.Jung : A nyugati és a keleti vallások lélektanáról

Liz Greene : The Astrological Neptune and the Quest for Redemption



Kapcsolódó

A Neptunusz szövevényes ösvényein – tematikus oldal

A Neptun: menekülés a valóság elől

A neptuni problémák kezelése

Vízöntőkori újjászületsé vagy tömeges elbutulás ?

A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!