Menu
Lélekkeresés az élet delén
2018-02-04 általános asztrológia

“Az életközép- válság vagy átmenet a döntéshozatal- ideje. Életünk felezőpontjához érkeztünk, eljött hát az ideje, hogy megálljunk, leltárt készítsünk, visszatekintünk a múltba, felbecsüljük, hol tartunk most és döntést hozzunk a még előttünk levő útszakasszal kapcsolatban . Lényegében életünk egyik fordulópontjához érkeztünk és változások szükségesek. Az élet delének átmeneti szakasza a 35 – 50. életév között akármeddig eltarthat, de a legkritikusabb fázisát, a csúcspontot 38 – 42 év között éri el. Ez az időszak asztrológiai szempontból az Uránusz, Neptunusz, Plútó radixbeli helyzetüket érő tranzitjaival esik egybe. ” Candy Hillenbrand

Az ilyen leírások nagyon hasznosak lehetnek, de megvannak a korlátaik. Nem alkalmazhatók automatikusan,receptszerűen”. Bővebben: Mire jók, jók-e valamire egyáltalán az asztrológiai receptek? Mindenkinél más és más módon, a személyi horoszkóp sajátosságaitól függően nyilvánulnak meg.Tekintve, hogy a Föld jelenlegi népességetöbb mint 7 és fél milliárd, ennyi horoszkóp -variáció létezik. Beláthatod, hogy a szóba jöhető változatokat nem áll módomban egyenként kivesézni, komment formájában végképp nem. A TIÉDET sem 🙂 Kérlek tehát, ne tegyél fel olyan kérdést, hogy rád hogyan hat, mert nem fogok rá válaszolni. Az ilyen jellegű hozzászólások törlésre, szerzőik tiltásra kerülnek…

 

Megpróbáljuk kibogozni, legombolyítani, megértetni, összeilleszteni a múltat és a jövőt,

Éjfél és hajnal között,

amikor múltat áthatja a csalódás,

a holnap jövőtlen,

napkelte előtt, amikor megáll az idő,

amikor az idő körforgásának nem akar vége szakadni

T. S Eliot: Száraz törmelék

 

Az utóbbi években sokat írtak az élet delének átmeneti időszakáról. A köztudatban életközép -válságként ismert életszakaszról különféle fura történetek keringenek, melyekben normális, egészséges felnőttek egyik pillanatról a másikra azt a benyomást keltik, mintha a második gyerekkorukat élnék. A divatos lelki gyógymódok azonban hajlamosak arra, hogy ennek az életközép- mániának nevezhető jelenségnek elsősorban a tüneteire vagy külső megnyilvánulásaira összpontosítsanak. Látunk középkorú férfiakat, akik búcsút intve sikeres karrierjüknek, családjuknak, ezentúl a kertészkedésnek, meditációnak szentelik magukat, piros sportkocsit vesznek és olyan fiatal barátnőket újítanak be, akik akár a lányaik is lehetnének. A nők pedig, életüknek eme felezőpontján váratlanul asszertívebbek lesznek, tanulni, dolgozni kezdenek, bőszen politizálnak, a családi tűzhely mellől pedig a szabadság, a kaland, az izgalmas, új távlatok keresése szólíthatja el őket.

Miközben tehát sok középkorú nő azt óbégatja, hogy “csupán szabad akarok lenni”, férfi partnereik így lamentálnak: “csupán meg akarom találni magam” Vajon mi rejlik e különös jelenség mögött és egyáltalán, miről szól ez a krízis?

A “krízis” szó a görög “krino”– ból származik, aminek jelentése: dönteni.[1] Az életközép- válság vagy átmenet tehát a döntéshozatal- ideje. Életünk felezőpontjához érkeztünk, eljött hát az ideje, hogy megálljunk, leltárt készítsünk, visszatekintünk a múltba, felbecsüljük, hol tartunk most és döntést hozzunk a még előttünk levő útszakasszal kapcsolatban . Lényegében életünk egyik fordulópontjához érkeztünk és változások szükségesek. Elméletileg mi sem könnyebb ennél, de a folyamat hosszas és igen fáradságos is lehet, utunkon pedig valószínűleg a múlt valamennyi “démonával” találkozni fogunk – legmélyebb félelmeinkkel és bizonytalanságainkkal. És az ebből fakadó káoszban arra kényszerülhetünk, hogy miközben azzal az igazsággal küszködünk, hogy ifjúságunk tovaszállt, jövőnk bizonytalan, kénytelenek vagyunk elviselni a fájdalom, a gyász és a szomorúság hosszú éjszakáit .

Az élet delének átmeneti szakasza a 35 – 50. életév között akármeddig eltarthat, de a legkritikusabb fázisát, a csúcspontot 38 – 42 év között éri el. Ez az időszak asztrológiai szempontból az Uránusz,Neptunusz, Plútó radixbeli helyzetüket érő tranzitjaival esik egybe. Az életközepi átmenet egy utazás, ami sokféle módon, változatban mehet végbe, nemtől, életstílustól és attól függően , hogy a Plútó önmagával képezett kvadrátja megelőzi – e vagy követi az Uránusz radix helyzetével való szembenállását és a Neptun- Neptun kvadrátot. [Az egyébként kitűnő cikk hiányossága, hogy a 43 – 44 éves korban esedékes Szaturnusz – Szaturnusz szembenállást, az élet dele tranzitsorozat egyik nagyon lényeges alkotóelemét nem tárgyalja. – ford. megj]




Megközelítés a jungiánus pszichológia szemszögéből

 

Élete delén Carl Jung maga is átélt egy súlyos válságot, ami arra sarkallta, hogy kidolgozza közismert elméleteit a pszichéről, és ebbe bevezette az individuáció fogalmát is. 38 – 44 éves kora között Jung egy belső utazásra vállalkozott, amit egy “kreatív válsághoz”, “sámánbetegséghez” hasonlított. Ennek az utazásnak a végére kristályosodott ki előtte gyógyítói küldetése.[2]

Tapasztalatainak köszönhetően Jung arra a következtetésre jutott, hogy az élet második felének az “indivicuáció” az elsődleges feladata. A jungiánus pszichológia szemszögéből az élet közepi vándorlás ennek az individuációs ösvénynek, vagy a teljesség felé vezető ösvénynek, az egyén léte lényege felé vezető lélekutazásnak a szimbóluma. Legmélyebb értelmében az életközép tartományán való átkelés egy spirituális vagy vallásos utazás, a dolgok új, mélyebb értelmének, értékeknek, életcélnak a keresése. Miután sok éven keresztül kezelte betegeit, Jung rájött, hogy “Életünk delén, azaz harmincöt éven túli pácienseim közt egyetlenegy sincs, akinek végső problémája nem a vallásos lelkiség volna /…/ egyikük sem gyógyult meg igazán, aki nem nyerte vissza a vallásos lelkületét“[3].

Az élet közepi utazás mélyén a lélek keresése rejtőzik, és ebben az életszakaszban gyakran találkozhatunk olyan személyekkel, akik különféle fizikai vagy spirituális zarándokútra vállalkoznak arra irányuló törekvésükben, hogy valami kimondhatatlanra, romolhatatlanra bukkanjanak, egy szimbolikus Szent Grálra[4]

Jungiánus értelemben a “lélek” vagy a “Mély Én” (Self) megtalálása magában foglalja a konfrontálódást a tudattalannal és annak elemei tudatba integrálását. Jung felfogásában az életközepi átmenet a következő fázisokban megy végbe: a persona (identitás) összeomlása, az elfojtott, megtagadott, elutasított, nem felvállalt személyiségrészeinkből álló árnyék kiszabadulása, szembesülés az ellenkező nemű másikkal: az animával, vagyis a férfi belső, “női” oldalával és az animusszal, a nő belső, “férfi” oldalával. [5]

Az elképzelés szerint az élet delén a férfi nőiesebb, érzelmesebb, yin- oldalának felkutatása, intim kapcsolatokban, kreatív és művészi törekvésekben, a magány kedvelésében és az elmélkedésben jut kifejezésre, míg a nő ama szükséglete, hogy kapcsolatba lépjen “férfiasabb” oldalával úgy fejeződik ki, hogy befolyásosabb és aktívabb szerepet vállal a világban.

Kétségtelen, hogy a férfi- és női szerepeknek ez a meglehetősen sztereotipizált és általánosított módja valószínűleg Jung korát is tükrözi Manapság azonban találhatunk olyan középkorú férfiakat is, akik életük első felében szemlélődő, meditatív életet éltek és nőket, akik karrierjüknek szentelték magukat. Az utóbbiak viszont épp akkora valószínűséggel adják majd fel karrierjüket és vállalnak gyereket vagy bonyolódnak bele egy mély és intim kapcsolatba, esetleg valamilyen spirituális keresésbe kezdenek.. Az élet dele tehát az ellentétes polaritás személyiségünkbe építésének az ideje, bármilyen legyen is az.

Az életközepi utazásnak és az individuáció ösvényének a célja az, hogy teljes mértékben önmagunkká, még hitelesebbekké váljunk. Stein szerint az életközepi átmenet – és válság magába foglal egy kulcsfontosságú váltást: a perszónára való irányultságot a Self re. (Mély Én, magasabbrendű én) való irányultság váltja fel:. Ő az átmenet e rítusának három fázisát domborítja ki: szeparáció (elkülönülés, elválás), perifériára szorulás, kirekesztettség és a reintegráció .[6]

Jim Lewis egyik kiadatlan kéziratában az Uránusz szembenálláshoz társítja a fiatalkori personáról való leválást, a Neptun kvadrátjához a “lebegést a peremvidéken”, a körön kívülivé válást, a Plútó kvadráthoz pedig az utazás alvilágba, a Hadészbe vezető szakaszát [7]

Miközben megpróbálok rávilágítani az életközépi utazás három fázisa és az Uránusz, Neptun, Plútó asztrológiai tranzitjai közötti kapcsolatra, még jobban elmélyülök Stein munkájában, más, jungiánus fejtegetésekben és mitológiai motívumokban.

Már az elején fontos azonban megjegyezni, hogy a pszichológiai szakirodalom áttanulmányozása valamint a páciensek élettörténetének nyomon követése és e tranzitok időpontjai közötti összefüggés azt sugallja, hogy a három fázis átfedhet és összemosódhat egymással. Az életközép érzelmi és lelki élményeit meglehetősen nehéz elválasztani egymástól és pedánsan beszuszakolni a három doboz valamelyikébe. Stein szerint a kirekesztettség, a perifériára sodródás, a világok közötti világban való lebegés , a felfüggesztett identitás élményével társulva a másik két szakaszt is áthatja. [8]Az uránikus leválás, elválás megtapasztalása pl. magába foglalhatja az érzelmi mélységeinkbe való alámerülés plútói élményét is. És a súlyos depresszió éppúgy jellemző lehet a neptuni mint a plútói szakaszra is.

Az életközepi utazás egy folyamat, s e folyamat természetének meghatározásakor sok tényezővel kell számolnunk. E megfontolásokat szem előtt tartva, megpróbálom részletesen leírni a külső bolygók élet delén bekövetkező tranzitjaihoz társított élmények természetét.. Mivel azok, akik mostanában életközepén való átmenet szakaszában vannak, először Plútó kvadrátot tapasztalják meg, én is ezzel fogom kezdeni.

 

A Plútó-élmény: leszállás az Alvilágba

Perszephoné elrablása

“…….haldoklik egy ember. De míg be nem lépett a halál barlangjába, a belső átalakulás folyamata sem zárulhat le. Az élet delén ugyanis egy új ember is megszületik”

Murray Stein Az élet delén

A tranzit Plútó radix- helyzetéhez közeledő kvadrátja a mély érzelmi és lelki válság időszakát képviseli. Magában foglal egy arra való késztetést is, ” hogy, az előző ciklusban szerzett tapasztalatok eredményeként új módon használjuk a plútói funkciót”[9]

Az életközép válság gyakran kezdődik azzal, hogy egyre inkább tudatára ébredünk halandóságunknak és a ránk leselkedő halálnak. Ezt időnként egy családtag, kolléga vagy barát közelmúltbeli elvesztése váltja ki. De gyakoribb, hogy látszólag minden különösebb ok nélkül, rögeszmésen foglalkoztatni kezd bennünket múló ifjúságunk és az öregedés más jelei után kutatunk. Ez egy olyan kritikus időszak lehet, amikor beletaszítódunk érzelmi mélységeinkbe. Gyakori élmény a mély veszteségérzet, amit a gyász, depresszió, düh, féltékenység, elárultatás, elszigeteltség és tehetetlenség (eszközeinktől való megfosztottság, jogfosztottság) intenzív érzelmei kísérnek.

Ebben az időszakban megcsonkítottnak, szétesettnek, irányt vesztettnek érezhetjük magunkat. Még egyszer, úgy tűnhet, hogy ezeket az erőteljes érzelmeket egy külső kiváltó ok, pl. egy kapcsolat katalizálja. De valójában egy belső folyamatról van szó. Ébred a tudattalan, kavarog a psziché, és valami a lelkünkben mélyebb, értelmesebb életért kiáltozik.

Ez a “lélek sötét éjszakájának” erőteljes élménye lehet, amikor szembe találjuk magunkat sötét oldalunkkal és múltunk valamennyi “démonával” farkasszemet kell néznünk. Jungiánus fogalmak szerint ez a szakasz az árnyékkal való konfrontálódás időszaka. A külső élmények és a belsőfolyamat együttese arra ösztönöz, hogy tudatosabbá tegyük mindeddig elfojtott, eltemetett, elutasított, megtagadott, kivetített és elhanyagolt személyiségrészeinket. Eljött az ideje, hogy elkezdjük elismerni, magunkénak vallani és integrálni ezeket a megéletlen részeinket.

Ez a folyamat mindig fájdalmas, ha nem egyenesen ijesztő. De a megoldás kulcsa az, hogy készségesen átengedjük magunkat a folyamatnak, elviseljük a fájdalmat, készüljünk fel a legmélyebb lényegünkig vezető utazásra, hogy szembenézzünk a sötétséggel, az árnyékkal, a múlttal. Nagyon valószínű, hogy azok, akik ezen a tranziton mennek keresztül felkeresnek ilyenkor egy asztrológust, pszichoterápiába kezdenek vagy a “belsőgyermek” terápia valamint más gyógymódok iránt éreznek vonzalmat. Itt az ideje, hogy gyógyítani kezdjük a megsebzett gyermeket, hogy engedjük magunkat sebezhetővé válni, hogy bátran belépjünk az előttünk tátongó sötét alagútba. Elkezdjük érezni, milyen változtatásokat kell eszközölnünk. Most alkalmunk adódik arra, hogy tudatosabbakká váljunk.

Mitológiai értelemben az életközepi átmenet e fázisa Ereskhigal sumér istennő vagy a görög Hádész isten alvilági tartományaiba való alászállással állítható párhuzamba.. Azonosíthatjuk magunkat az elrabolt Perszephonéval, akit Hádész erőszakkal vitt magával alvilági birodalmába, az elhagyott és terhes Pszichével, akinek ahhoz, hogy újra egyesüljön szeretett Éroszával, négy feladatot kell végrehajtania, melyeket Aprhodité rótt rá. Ezek egyikeként le kell szállnia az alvilágba, hogy felhozzon egy korsócskányit Perszephoné pipereolajából. Vagy, még nagyobb rokonságot érzehetünk Innanával, a mennyek sumér istennőjével, aki elhunyt férjét gyászolva arra vállalkozik, hogy belépjen Ereskhigal alvilágába, hogy részt vehessen a temetésen. Gonosz nővérétől azonban pokoli kínokat szenved el, amaz megöli, majd végül feltámad.

Stein meglehetősen költőien írja le az életközepi átmenetnek ezt a szakaszát: “Keresztülmegyünk személyes identitásunk elvesztésének folyamatán, a sír és az anyaméh fogalmai összemosódnak: a hullák és szellemek képei egyszerre bukkannak fel a magzatokéval és neofitákéval.”

Ez a szakasz tehát nem csak a halálról, hanem a születésről és a megújulásról is szól. Érdekes módon a görög “psyche” szó nem csupán lelket, hanem “pillangót” is jelent. A lélek vagy a psziché fel akar ébredni, a báb át akar alakulni pillangóvá.

 

Az Uránusz élmény – leválás a múltról

 

“Amikor/ ahogy a sötét oldalra vetett torz kacsintásaink meggyőződésekké válnak,

és az álom összetöri mágikus reményeinket, amikor úgy tűnik,valamennyi, választott szerep beszűkül, valamennyi életstruktúra túlságosan korlátozónak bizonyul.

Amikor úgy érezzük, valamennyi férj, feleség, anya, apa, gyerek, mentor vagy istenség , akiben hittünk valaha, a ránk záruló kör részévé válhat”

Gail Sheehy:Átjárók

40- 42 éves korünk körül az Uránusz elérkezik 84 éves ciklusának a felezőpontjához. Ahogy közeledik a radix helyzetével képezett szembenállás felé, ugyanúgy derül fény a születési képletünkbeli Uránusz (valódi) természetére. Hasonló jelenség figyelhető meg teliholdkor is, amikor a Nap fénye megvilágítja a Holdat. Az oppozíció szimbolikája értelmében egy szimbolikus értelemben vett telihold idején így képessé válunk arra, hogy teljes tárgyilagossággal, tudatosan tekintsünk át és értékeljük újjá, kivé váltunk életünk első felében. Ez most az aratás ideje.

Ha már átéltük a Plútó kvadrátot, egy fokkal jobban fel vagyunk készülve arra, ami következünk. A belső struktúrák szétesése már elkezdődött, mélyebb, sötétebb személyiségrészeinek elismerése pedig képessé tehet arra, hogy nyitottabbak legyünk azokra a kaotikus változásokra, melyeket az Uránusz bevezethet életünkbe. Ha az Uránusz szembenállás az első az életközép tranzitjai közül,. felkészülhetünk a sokkoló élményekre.

Ez az időszak nagyon felkavaró lehet, hiszen megpróbálunk megbarátkozni azzal a felismeréssel, hogy már nem vagyunk éppen fiatalok, a halál pedig talán már a sarkon leselkedik. Ez a második és valószínűleg az utolsó alkalom arra, hogy azt kezdjünk életünkkel, amit valóban szerettünk volna. Az Uránusz felébreszt, életre kelt, felráz és arra ösztönöz, hogy számba vegyük eddigi eredményeinket, ismerjük fel kiaknázatlan tartalékainkat s arra sarkall, hogy kerítsünk sort a szükséges változásokra a nem kielégítően működő életterületeinken. Ebben az időszakban erős sürgetést is érezhetünk.

Az Uránusz szembenállás individualitásunk, egyediségünk, alkotóképességünk, személyes igazságaink keresését jelképezi. A belső szabadságra való leküzdhetetlen igény a hosszú ideje fennálló kapcsolatok, karrierek, családok , stb. elhagyásaként nyilvánulhat meg a külvilágban. Jungiánis fogalmak szerint a késztetés, hogy kitörjünk a régi kerékvágásból valójában a fiatalkori personáról való leválás külső kifejeződése.

Stein szerint a perszóna – irányultságról a mély -én irányultságra való átváltás “kulcsfontosságú szakasz az individuációs folyamat egészének a szempontjából, hiszen ez az a váltás, amely révén a személy levedli magáról a családi vagy a kulturális befolyás rétegeit, és jut el odáig, hogy bizonyos szintig a maga egyéni módján kezelje, értelmezze a belső és külső világ tényeit és hatásait”. [12]

Amint világosabban kezdjük látni magunkat és egyre sürgetőbb kényszert érzünk új identitásunk megtalálására és kifejezésére, egyre inkább szükségét érezzük annak, hogy felszabadítsuk magunkat a múltbeli kötöttségek alól és elkezdjük felépíteni új identitásunkat. A középkorú férfi, aki motorozni kezd vagy a középkorú nő, aki teveháton magányosan kel át sivatagon egyaránt a magasabbrendű Énünk, Selfünk megtalálására irányuló, mindannyiunkban meglévő erős késztetésnek a kifejezője.

Jungiánus fogalmak szerint az élet közepi az utazás célja a Mély- Én, a Self vagy a lélek felszabadítása, de ez csak akkor valósítható meg, ha készek vagyunk megválni ifjúkori identitásunktól, kockázatokat vállalni, bátran kimerészkedni, hogy új horizontokat fedezzünk fel. Nem, meglepő, hogy Sheeby második kamaszkornak, életközepi serdülőkornak nevezte az élet delének ezt a szakaszát, hiszen sok szempontból meglehetősen hasonlít arra az életszakaszra.

Ennek az időszaknak egy nagyon fontos aspektusa “önnön természetünk szexuális polaritásának” [13] tudatosítása. Ha a Plútó- Plútó kvadrátot előbb tapasztaltuk meg, mint az Uránusz- Uránusz szembenállást, talán már ez a folyamat is elkezdődött. A Plútó kvadrát idején ugyanis erőteljes és tudattalan vonzalmat kezdhettünk érezni egy másik nemű személy iránt, aki valamiképpen saját megéletlen tulajdonságainkat személyesítette meg. Az Uránusz szembenállás alatt még inkább tudatára ébredhetünk “projekcióink”, kivetítéseink természetének.

A férfi például ráébredhet, hogy a fiatal nő, aki iránt vonzalmat érez a saját, korábban elhanyagolt, kreatív, érző, yin oldalának a megtestesülése (azaz az animája), a nő pedig egyre inkább tudatára ébred, hogy az erős és hatalmas férfi, akihez vonzódik, saját megéletlen animuszának a tulajdonságait személyesíti meg. A férfi választhatja érző oldala kifejlesztését is, a nő pedig dönthet úgy, hogy sokkal tudatosabban éli meg erejét a külvilágban. Ez nem azt jelenti, hogy ítéletet alkotunk az élet delén létrejött kapcsolatokról, bár úgy tűnik, hogy ma sokan ezt teszik. Valóban, az ilyen kapcsolatok gyakrabban eszközei a tudatosság növelésének, katalizátorok, melyek ráébresztenek, mi is hiányzik életünkből.

Mitológiai szempontból Uránusz vagy Uránosz ” a Föld fia”. Kezdetben ott volt a Káosz, amelyből a Föld Anya (Gaia) kiemelkedett és világra hozott egy Uránusz nevű fiút. Később Uránusz Gaia szeretője lett, és együtt alkották meg a világegyetemet. Ebből a frigyből nemzette Uránusz az esőt, az élet különböző formáit és a tengert[14]. Ezt követően Uránusz és a Föld szétváltak. Fia, Kronosz általi kasztrációját Uránusz nemző– és alkotóerőitől való szimbolikus elválasztásaként értelmezhetjük. Ez az Ég elválása a Földtől, a férfi elválása a nőitől. Az Uránusz szembenállás idején tehát úgy a férfiaknak mint a nőknek lehetősége adódik újra kapcsolatba kerülni megéletlen nemző– és alkotóerőikkel valamint egy, a bennük levőférfi-és női polaritásokat integráló szent “belső házasság” formájában egyesíthetik a természetükben rejlő ellentéteket is

A következő Jung idézet azt foglalja össze, milyen eredmények és ismertetőjegyek jellemzik az életközép -átmenetnek ezt a sikeresen teljesített szakaszát. “mindenekelőtt valódi önállóságra tettünk szert, és ezzel egyidőben valamilyen mértékben el is szigetelődtünk. Bizonyos értelemben egyedül vagyunk, ugyanis “belső szabadságunk” azt jelenti, hogy a szerelmi kapcsolat már nem bilincsel le bennünket, a másik nem már nem babonáz meg, hiszen tulajdon pszichénkben is beazonosítottuk lényegi vonásait.”[15]

Mindent egybevéve ezzel a tranzittal izgalmas időszak köszönt ránk, hiszen elegendő ösztönzőerőt ad ahhoz, hogy véghez vigyük mindazokat az átalakításokat, melyek szükségesek ahhoz, hogy sort kerítsünk valamennyi, a növekedéshez a szükséges változásra. Így tehát egy korábban gondoskodó háziasszony magabiztosan betörhet a munkaerőpiacra, egy férfi kapcsolatba léphet belső életével és mindkét nem inspirációt érezhet “álmai követésére”, bármik legyenek is azok. De ehhez először újra kell álmodni az álmot, ez pedig az életközép- élmény Neptunusz- szakaszának a feladata.

Neptun- Neptun kvadrát: az álom újraálmodása

“…amikor az ego elválasztódik annak biztos tudásától, hogy kicsoda, ki volt, honnan jött, mi a története, merre tart és mi a jövője, amikor az ego a ködös tartományokban, a határtalan időben,az elmosódó határok, összefolyó kontűrök között lebeg, amikor már nem azonosul azokkal a belsőképekkel, amelyek korábban fenntartották és értelmet,célt adtak neki” Murray Stein: Az élet delén
Az életközepi átmenet neptuni szakasza nem választható el a másik két fázistól E három külső bolygó tranzitjai átfedhetnek egymással és áthatják egymást. Más esetekben az egyik tranzitot követi a másik. Ahogy a Neptun közeledik a radix helyzetével képezett egzakt kvadrátjához, eszményeink válságával szembesülünk. Ez a nagy kiábrándulás, beteljesületlenség, elégedetlenség, depresszió időszaka lehet, ugyanis látni kezdjük a különbséget ifjúkorunk ideáljai és aközött, amit életünk delelőjére valójában elértünk. Mint Sheely találóan jellemezte, ez az a szakasz, amikor az álom megfosztódik az illúzióktól. Most eljött az ideje, hogy szembenézzünk azzal, hogy az, akikké váltunk, illik- e “eszményi önmagunkhoz”[16]. Még ha meg is valósítottuk ifjúságunk álmait valószínű, hogy új álmot választunk, ami bevezet bennünket életünk második felébe.

Ebben az időszakban vallásos, spirituális és filozófiai nézeteink is változásoknak és kihívásoknak vannak kitéve. Az előző két évtizedben talán olyan erős politikai, etikai vagy vallási hiedelemrendszereket vallottunk a magunkénak, mint a feminizmus, katolicizmus, republikanizmus, taoizmus, és most azon töprengünk, hogy érvényes- e még mindaz, amiben korábban hittünk.

Ahogy fiatalkori álmaink szertefoszlanak, egy olyan helyen találhatjuk magunkat, amit a jungi pszichológia “peremvidéknek”, határvidéknek nevez, és gyakran szimbolizálja a senkiföldje, egy sötét erdő, sivatag, egy liget, ahol az értelmetlenség, a céltalanság érzete, nagy zavar és félelem honol. Ahogy, a Plútó kvadrát vagy az Uránusz szembenállás hatására esetenként kényszeredetten feladjuk gyermeteg álmainkat, azon kapjuk magunkat, hogy siratjuk, gyászoljuk elveszett ifjúságunkat, beteljesületlen álmainkat, és letaglóz bennünket a jelentéktelenség, értelmetlenség szinte tapinthatóan valóságos érzete. Ezen a periférián egy időre el kell engednünk álmainkat, és úgy kell maradnunk, lebegve, hogy egy új álom vagy látomás merülhessen fel .

Stein nagy részletességgel írta le ezt a “perem” vagy küszöb – állapotot.. Elidegenedésről, háttérbe szorulásról, sodródásról ír. ” Az “én” hontalanná válik. Az “én” és a “nem -én” összemosódott határai között lebeg.” [17] Ebben az időszakban úgy érezzük magunkat, mintha a “sivatagban vándorolnánk”, és elveszíthetjük a jövőbe vetett reményeinket, hitünket. Tulajdonképpen valószínűleg úgy érezzük, nincs is jövő. Ennek a szakasznak a belső -és külső élményei sokféle formát ölthetnek: erőteljesen áthat bennünket a beteljesületlen sóvárgás, a romantikus fantáziák, menekülési vágy, egy a szellemi ösvény megtalálásának igénye. Álmok, fantáziák, megérzések , szinkron egybeesések formájában üzeneteket kaphatunk a tudattalanból, melyek elvezethetnek bennünket legmélyebb integritás- érzetünk, a lényeg vagy a szellem helyére.. Lényegében véve ez egy spirituális keresés. Nincsenek válaszok. Egyszerűen keresztül kell menni rajta.

A peremvidékeken és a bizonytalanság tartományain keresztül vezető utazás mélyebb értelme tehát az, hogy újra egyesüljünk mély énünkkel, lelkünkkel. Most lehetőségünk van arra, hogy egy nagyobb, kollektív vagy “spirituális”céllal kerüljünk kapcsolatba.

Erósz és Psziché mítosza megvilágítja az átmenetnek e neptuni rítusát. A Psziché szeretett Éroszával való egyesüléséről, elhagyásáról majd újra egyesüléséről szóló történetét a tulajdon lelkünk megkeresésének tekinthetjük. Az Érosz által elhagyott Pszüché érzései az ifjúkori álmaink elvesztése miatti fájdalomhoz hasonlíthatók. Elhagyatva és kitaszítva a terhes Pszichének szembe kell néznie önmagával és mérhetetlen magányában és fájdalmában már nem is akar tovább élni. Öngyilkosságot kísérel meg, de ezzel is kudarcot vall.

Psziché végül találkozik Aphroditével, a szerelem istennőjével, aki négy, látszólag kivitelezhetetlen feladattal bízza meg, melyek sikeres teljesítést követően talán újra egyesülhet szerelmével. Megpróbáltatásai során Psziché segítséget, útmutatást és ajándékokat kap. Mire teljesíti negyedik feladatát is, amikor le kell szálljon az alvilágba, hogy hozzon Persephoné szépítő olajából, érettebb, bátrabb és bölcsebb lett. A történet szerencsésen végződik: Psziché és Érosz szent házasságot kötnek és Psziché a halhatatlan istennők közé emelkedik.. Jen Houston sokatmondóan így foglalja össze velősen e mítosz jelentését: “most , transzformációjának vagy a lélek hívásának látomásaként magasba emelkedik fátyolfinom, de erős szárnyain”18]

Az életközépi utazás neptuni szakaszának végére sokkal jobban fel vagyunk készülve arra, hogy “belevessük magunkat az életbe”: erősek, érettek vagyunk, tudatában erőnknek, közvetlenebb kapcsolatban Mély – Énünkkel vagy a lelkünkkel, és bizonyára arra is készen állunk, hogy megújult hittel, reményekkel, célokkal igent mondjunk küldetésünkre



Az Asztropressz küldetése az aktuális és várható bolygóhatásokkal, a személyi horoszkópban rejlő lehetőségekkel és korlátokkal kapcsolatos reális tájékoztatás. Akkor is, ha ez nincs összhangban a new ages „szellemiség” által diktált minden szép-minden jó narratívákkal. Erre az esetre is vonatkoznak a kommentelési etikettben írtak: aki nem ért egyet az itt megfogalmazott szempontokkal, nyugodtan abbahagyhatja oldalam követését és keressen magának lightosabb olvasnivalót. Nincs harag 🙂 Mindkettőnknek időt, energiát spórol meg 🙂 Nekem legalábbis rengeteget, hiszen nem kell az irreleváns kommentek moderálására, nagyon sok esetben ezzel egyidejűleg szerzőik spammelés miatti jelentésére és letiltására is pazarolnom értékes időmet. Így ezt további hasznos tartalmak írására fordíthatom. Bevallom, annak ellenére, hogy naponta többször is kénytelen vagyok sort keríteni rá, utálom használni a “Törlés”, “Tiltás” funkciókat. Mindkettőnknek szebb lesz a napja, ha egyáltalán nem kerülök, vagy a jelenleginél sokkal ritkábban kerülök ilyen kínos döntéshelyzetekbe. Bízom benne azonban, hogy az ezogagyi helyett a valósággal nagyobb összhangban levő tartalmakra fogékony, azokat kimondottan igénylő többség -vagyis a tényleges célközönségem – a jövőben is velem marad.

Befejezés

Amennyiben a három külső bolygó tranzitja átfed egymással szem előtt kell tartanunk a közöttük való kapcsolatot, valamint azt is, hogy milyen sorrendben és ütemben követik egymást. Ez az ugyanis, ami egyedivé teszi az életközép- átmenet szakaszát. Egy 1950-ben született személy pl. 1989-ben élte át az Uránusz szembenállást, 1990-ben a Plútó kvadrátot, 1991-ben pedig a Neptun kvadrátot, míg egy másik, aki 1956-ban született, a Plútó kvadrátot 1995- 1996-ban, az Uránusz szembenállást és a Neptun kvadrátot pedig egymással átfedve, 1997-ben tapasztalta meg.

Az is természetes, hogy az Uránusz, Neptunusz Plútó radix-beli helyzetei, az általuk uralt házak, a házak pozíciója, melyek felett a tranzitáló bolygók áthaladnak, bármely, általuk aktivált fényszög meg a többi, kísérő tranzit és progresszió a képlet tulajdonosára jellemzően határozza meg és módosítja az életközép átmenet szakaszának természetét. Számost tényezőt kell ilyenkor figyelembe venni, és egy képletelemzés értékes segítséget nyújthat abban, hogy az egyéni sajátosságokat szem előtt tartva értelmezzük az élet delének az átmeneti szakaszát.

Egy ügyfelemnél, akit Írisznek fogok nevezni, 39 – 41 éves kora között zajlottak le az életközép átmenet tranzitjai. Az Uránusz szembenállással kezdődött 39 éves korában, amikor úgy döntött, egyetemre megy, hogy tanárnő lehessen. A gyerekei serdülőkorúak voltak és erős érzett arra, hogy önálló karriert építsen. Ez volt az ő ébredése, a felhívás a kalandra.

A következő évben, amikor betöltötte a 40-et következett a Plútó kvadrát. Nem sokmindenre emlékszik ebből az időszakból, kivéve hogy minden erejével arra összpontosított, hogy befejezze tanulmányait. Ugyanakkor Írisz házassága nagyon boldogtalan volt. Azt hiszem fontos adalék, hogy éppenséggel az életközepi átmenet és az Uránusz- szembenállás kezdete előtt szokatlan egészségi panaszai támadtak, amelybe beletartoztak a komoly migrénes rohamok és állkapcsa is nagyon fájt. 41 évesen, a Neptun kvadrát időszaka alatt vonakodva beleegyezett abba, hogy elkísérje férjét és családját egy idegen országba. Ez nagyon nehéz időszak volt számára, amikor az elszigeteltséggel küszködött és mozgásában is korlátozott volt. Az országot érdektelen perifériaként, pusztaságként írja le. Ennek ellenére Írisz különböző munkákat vállalt több, számára új területen. Ez kitágította látókörét és megnövelte önbizalmát. Amikor 42 évesen visszatértek Ausztráliába, a három bolygó szó szoros értelemben vett tranzitja már befejeződött.

A megújulás és a reintegráció időszaka rendszerint a tranzitok befejeződése után következik, azokra a hosszútávú, tartós változásokra pedig, melyek bevezetnek minket életünk második felébe, gyakran csak negyvenes életünk közepén – vége felé kerítünk sort, nem pedig a “krízis” tranzitjíinak ideje alatt.

Írisz esetében a feszültség és az elidegenedés érzése 42. életévében vált elviselhetetlenné a házasságában, és annak az évnek a végére el is vált a férjétől. Ezzel kezdődött az utazás második szakasza, amelyben önmaga keresésére indult, az út, amelyen növekszik és teljes mértékben kibontakozhatja kreativitásának csodálatos adományait, anélkül, hogy a múlt tilalmai korlátoznák.

Az életközepi utazás lényegét nem lehet néhány szóban összefoglalni. De számomra úgy tűnik, hogy az életnek ebben a szakaszában lehetőségünk adódik arra, hogy lehatoljunk létünk gyökereiig, legmélyebb lényegünkig, tudattalanunkba, és az Uránusz, Neptun, Plútó bolygók irányítása alatt választunk, döntést hozunk, mit is akarunk valójában kezdeni az életünkkel. Ha válaszoltunk az első, kalandra hívó szóra, átutaztunk az alvilágon, elfogadtuk küldetésünket vagy az ajándékot, döntést hoztunk, cselekedtünk, valóban kezdetét veheti az utazás.

“Nem tudom pontosan megmondani,

mivel ajándékoz meg a lélek életed delén,

csak azt tudom javasolni, hogy amikor átnyújtja, fogadd el azt.”

Murray Stein: Az élet delén




Megjegyzések

Jelen cikk először 1997-ben , az Ausztráliai Asztrológusok Szövetségnek (FAA) benyújtott szakdolgozat, diplomamunka formájában jelent meg, és a szerzőt Allan Johnson aranyéremmel díjazták érte. Ezt követően közölte a FAA Journal 28. száma, 1998 március 1-én

A szerzőről:

Candy Hillenbrand ausztráliai asztrológus, illatterapeuta és író, aki különösen érdeklődik a fejlődés- orientált, célközpontú asztrológia megközelítésmódja iránt. Társadalomtudományi képzettséggel és az Ausztrál Asztrológusok Szakszövetsége által kiállított asztrológus- oklevéllel rendelkezik. 1997-ben a FAA. Allan Johnson Aranyérmének egyik nyertese. A Holisztikus Asztrológus (Wholistic Astrologer) című negyedéves nemzetközi folyóirat kiadója és szerzője is, rendszeresen publikál cikkeket különféle online -és a nyomtatott kiadványokban Candy elérhetősége: .O. Box 1796, Macclesfield, S.A., 5153, Australia, vagy e-mail: candy@aplaceinspace.net. Honlap: “A Place in Space” – http://www.aplaceinspace.net and http://www.wholisticastrologer.com

fordította:

Kiss Katalin

 

 

IRODALOM :

[1] Ruperti, Alexander., Cycles of Becoming (US & Canada, CRCS Publications, 1978) p. 8.

[2] O’Connor, Dr Peter., Understanding the Midlife Crisis (Sydney, Macmillan, 1981) pp. 26-28.

[3] Jung, C.G., Modern Man in Search of a Soul (New York & London, Harvest Books, 1933) p. 229.

[4] Bolen, Jean Shinoda., Crossing to Avalon (San Francisco, Harper Collins, 1994) pp. ix-x.

[5] Stein, Murray., In Midlife, A Jungian Perspective (Dallas, Texas, Spring Publications, 1983) p. 26.

[6] Stein., ibid. p. 27.

[7] Lewis, Jim., “Peter Pan in Midlife (or, How not to turn into your Parents)”, Quoted in Philip Levine’s ‘Cosmic Perspective’ Astrological Report (Maine, 1996)

[8] Stein., op. cit. p. 8.

[9] Ruperti., op. cit. p. 18.

[10] Stein., op. cit. p. 118.

[11] Lewis., op. cit.

[12] Stein., op. cit. p. 27.

[13] Sheehy, Gail., Passages – Predictable Crises of Adult Life (New York, Bantam Books, 1976) p. 415.

[14] Hand Clow, Barbara., Liquid Light of Sex : Understanding your Key Life Passages (Santa Fe, New Mexico, Bear & Company, 1991) p. 59.

[15] Quoted in Sheehy., op. cit. pp. 415-416.

[16] Sheehy., op.cit. p. 357.

[17] Stein., op.cit. p. 9.

[18] Houston, Jean., The Search for the Beloved (New York, Tarcher/Perigee Books, 1987) p. 168.

 

Kapcsolódó

Életünk állomásai

Plútó – Plútó fényszögek, benne a Plútó- Plútó kvadrát, Howard Sasportas

Uránusz – Uránusz szembenállás: az utolsó esély ?!?

Az élet dele – hasznos idézetek az életközéptől esedékes feladatokról

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2018A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!

Comments are closed
* *