Jupiter és Szaturnusz – 1 rész | Liz Greene

Meghalt a király- éljen a király !

A Jupiter – Szaturnusz együttállások gyakran kapcsolódnak össze értékrend-és szemléletváltással. A középkori és a reneszánsz asztrológiában a Jupiter – Szaturnusz együttállásokról azt tartották, hogy uralkodóváltást jeleznek: a király halálát, a trón megüresedését követő káoszét, majd az új király megjelenését. A szűkebb és tágabb környezetben mindig nagy nehézségeket jeleztek, de az öreg király halála és az új király megszületése volt a fő téma. Ennek megfelelője gyakran az emberi pszichében is lezajlik: egy uralkodó elv aktualitását veszti és fokozatosan új váltja fel. Azt az átmeneti időszakot, amikor a régi már meghalt, az új még nem született meg, általában szorongás, depresszió, csalódás, illúziók elvesztése, változékony érzelmi állapotok és a zavarodottság érzései kísérik. A kétségbeesés érzése mellett valószínűleg ilyen kérdések merülnek fel : „ki vagyok én ? Mit csinálok ? Mit akarok valójában ? Merre tartok ?” Természetesen ezek az érzések más fajta átmenetek, pl első és második Szaturnusz-visszatérés, élet dele -időszakaiban is jelen vannak. Nagy konjunkciók idején azonban kollektív szinten, életkortól függetlenül is megjelenhetnek, különösen ha ezek más, jelentősebb bolygóhatásokkal is kombinálódnak. Liz Greene Jupiter és Szaturnusz című előadásának I. része.

“Jupiter és Szaturnusz – 1 rész | Liz Greene” bővebben

A lovagi szerelem problémás öröksége

Szerelemre lobbanni izgalmas, gazdagító és átalakító erejű lehet, és általában véve annak a kiábrándulásnak dacára is megéri – ami elkerülhetetlenül követi mihelyt szembesülünk a másik emberhez való kapcsolódás nehéz feladatával. De vannak olyan emberek, akik miután szerelmesek lettek, nem jutnak tovább egy beteljesülést hozó, életre szóló párkapcsolatba, és nem csupán kétszer – háromszor lobbannak szerelemre, hogy minden találkozást követően tapasztalatok és mélyebb megértés birtokába jussanak, aztán pedig megtalálják, amit keresnek. Ők ehelyett tartósan egy olyasvalakihez való rögeszmés kötődés gyötrelmes csapdájába esnek, akit soha nem kaphatnak meg, vagy katasztrofális választások sorozata miatt folyamatosan megsérülnek vagy összezavarodnak. A romantikus szerelem nem tartogat számukra dicsőséget a mézeshetek után. Egy olyasféle, pokoli függőség, amely a heroinhoz vagy az alkoholhoz hasonlóan végül megfoszt a reménytől és az önbecsüléstől.  Az ilyen helyzetek „karmikusként” vagy a „lélek fejlődését szolgálóként” való értékelése nem csupán haszontalan, hanem kimondottan destruktív. Meg kell vizsgálnunk miért és hogyan vált a Neptunusz ilyen kártékonnyá a szerelem területén, és mit tehet az egyén azért, hogy megszabadítsa magát a mártíromságtól anélkül, hogy tönkretenné az ezt akaratlanul előidéző romantikus látomást.” Részlet Liz Greene: Az asztrológiai Neptunusz és a megváltás keresése (The Astrological Neptune, and the Quest for Redemption) című könyvének A szerelmi halál (The Liebestod) című fejezetből. Előre szólok: NEM new-ages széplelkűeknek való olvasmány 🙂 Mellesleg Liz Greene-nek egyetlen könyve sem az 🙂

“A lovagi szerelem problémás öröksége” bővebben

Lélekkeresés az élet delén

“Az életközép- válság vagy átmenet a döntéshozatal- ideje. Életünk felezőpontjához érkeztünk, eljött hát az ideje, hogy megálljunk, leltárt készítsünk, visszatekintünk a múltba, felbecsüljük, hol tartunk most és döntést hozzunk a még előttünk levő útszakasszal kapcsolatban . Lényegében életünk egyik fordulópontjához érkeztünk és változások szükségesek. Az élet delének átmeneti szakasza a 35 – 50. életév között akármeddig eltarthat, de a legkritikusabb fázisát, a csúcspontot 38 – 42 év között éri el. Ez az időszak asztrológiai szempontból az Uránusz, Neptunusz, Plútó radixbeli helyzetüket érő tranzitjaival esik egybe. ” Candy Hillenbrand

“Lélekkeresés az élet delén” bővebben