A Nap ereje : a kreativitás kibontakoztatása

Mára már alig akad ember, aki ne konyítana valamicskét az asztrológiához.”Kos vagyok, Ikrek vagyok” állapítja meg születés napja alapján. Azzal viszont jóval kevesebben vannak tisztában, hogy a fentebbi besorolás csupán arra utal, hogy a Nap történetesen melyik jegyben tartózkodott születésük idején, de semmit nem árul el horoszkópjuk többi, ugyanennyire fontos eleméről.

Az ilyen leírások nagyon hasznosak lehetnek, de megvannak a korlátaik. Nem alkalmazhatók automatikusan,receptszerűen”. Bővebben: Mire jók, jók-e valamire egyáltalán az asztrológiai receptek? Mindenkinél más és más módon, a személyi horoszkóp sajátosságaitól függően nyilvánulnak meg.Tekintve, hogy a Föld jelenlegi népességetöbb mint 7 és fél milliárd, ennyi horoszkóp -variáció létezik. Beláthatod, hogy a szóba jöhető változatokat nem áll módomban egyenként kivesézni, komment formájában végképp nem. A TIÉDET sem ! 🙂  Kérlek tehát, ne tegyél fel olyan kérdést, hogy rád hogyan hat, mert nem fogok rá válaszolni. Az ilyen jellegű hozzászólások törlésre kerülnek…

A Nap ugyanolyan lényeges részét jelképezi személyiségünknek, mint amilyen fontos szerepet játszik a külvilágban, égitestként. Ahogy nélküle bolygónkon nem jöhetett volna létre élet, úgy a személyiségen belül is az életerőt, éntudatot jelöli. Azt a központi rendezőelvet, amely köré, akár csak odafönt, a Naprendszer bolygói a külső Nap köré, a személyiség többi eleme strukturálódik. Nemcsak külső, hanem belső valóságunkat, személyiségünk többi alkotó elemét is csak rajta keresztül, a tudatosság, önismeret fényétől megvilágítva érzékeljük

Sorskerék
  • Éveink múltával, egyre érettebbé válva, a Nap révén ébredünk tudatára lelkiségünknek, kapásból adott érzelmi reakcióinknak, – arra, hogy miből merítjük biztonságérzetünket (Hold),
  • kommunikációs stílusunknak, gondolkozásmódunknak (Merkúr),
  • hogy mi módon szeretünk, érzelmi értékeinknek -, társas kapcsolatainknak, ízlésünknek, (Vénusz),
  • irányultságainknak, önérvényesítési késztetéseinknek, annak, hogy mi minden irritál és mi módon fejezzük ki indulatainkat (Mars),
  • mi szélesíti látókörünket, hol van igényünk a kiterjedésre, milyen életterületeken érezzük szerencsésnek magunkat (Jupiter),
  • hol vannak korlátaink, akadályaink, gátlásaink, hol kell megvonnunk határainkat (Szaturnusz),
  • életünk fura, szokatlan, formabontó elemeinek, azoknak az életterületeknek, helyzeteknek ahol polgárpukkasztó módra viselkedünk vagy miféle magatartást találunk ilyennek (Uránusz),
  • a káosz, a sejtelmek, hangulatok, mámor, látomások tartományainak (Neptunusz),
  • a lenullázó válságok bugyrainak, illetve azoknak az életterületeknek, ahol fájdalmak, veszteségek révén is megújulást keresünk (Plútó).




A Nap formálja meg tehát identitástudatunkat, mutatja meg, mi módon érvényesítjük egyéniségünket, vezérlő szellemiségünket. Ha egyébként hajlamosak vagyunk is elmenni a hétköznapi csodák mellett, tavasszal mindannyiunkra mély benyomást tesz a napsugarak hatására végbe menő megújulás. Az aranyszínű égitest teremt és formál, a fagyott, szürke földből virágzó mezőt, az élettelen, száraz gallyakra duzzadó rügyeket, friss hajtásokat igéz. Ugyanily módon működik belső Napunk is, amikor tudatunk teremtő erejét, alkotókészségünket használjuk ahhoz, hogy létrehozzunk valamit. Legtöbbünk esetében nem az örökkévalóságnak szóló remekművekről van szó ilyenkor. Alkotókészségünk kifejezésére ugyanennyire alkalmas egy fantasztikus vacsora elkészítése, egy munkaközösség – legyen szó filmes stábról vagy takarítóbrigádról – megszervezése, működtetése vagy egy látszólag kilátástalan helyzet frappáns megoldása.

De a Nap azoknak az értékeinknek, tulajdonságainknak a jelölőjeként is fontos témája képletünknek melyek révén magunkra találhatunk, megvalósíthatjuk önmagunkat. Horoszkópbeli ház helyzete ráirányítja figyelmünket arra az életterületre, amelyen a leginkább helyt kell állnunk, amellyel tudatosan és elmélyülten kell foglalkoznunk, ahol életünk központi feladata található.

Mivel a kiáradást, az élet, a szellem, a teremtő erő tüzét a férfi jelleghez társítja a hagyomány, személyiségvonásokon kívül a Nap férfiakat is jelöl az asztrológiában. Férfihoroszkóp esetén magát a horoszkóp tulajdonosát, női képletben pedig a férjként, komoly kapcsolatként szóba jöhető férfit. Mindkét nem horoszkópja esetén lényeges adalékokat árul el az apáról, az egyén és a hatalom kapcsolatáról – saját és mások autoritását is beleértve.

Csakhogy egy születési képlet bolygói egyszerre utalnak azokra a külső személyekre, akikkel az egyén kapcsolatba kerül és a személyiség alkotó elemeire (melyek révén aztán a kapcsolatba kerülünk a jellegükhöz illő külső szereplőkkel) is. Utóbbiakat saját magunkban kell megtapasztalnunk, kifejlesztenünk. Minél sikeresebbek ez irányú törekvéseink, annál szerencsésebben alakulnak kapcsolataink a külvilág velük analóg szereplőivel, és fordítva




Hogyan kerüljünk nőként harmóniába Napunkkal ?

Bár az égitest említése legtöbbünknek a nyári verőfényt juttatja eszünkbe, a Nap témáit nem mindig könnyű megvalósítani. Különösen női képletben nem, és nem csak azért, mert a kiáradó, átható, aktív, „tüzes” férfi minőséget egy hagyományosan befogadó, megtartó, passzív, „vizes” feminin elvnek kell megjelenítenie, hanem azért is, mert életünk első felében valamennyien hajlamosabbak vagyunk a külvilágban, külső szereplők által megélni velünk ellentétes nemű személyiségrészeinket. Így aztán még azok a nők is, akiknek horoszkópjában kiemelkedően fontos szerepet játszik a Nap, eleinte közvetett módon, apjukon, férjükön, főnökükön keresztül kerülnek kapcsolatba vele. Ilyenkor könnyen megtörténhet, hogy ahelyett, hogy tudatosan megélnénk saját szellemiségünket, kreativitásunkat, autonómiánkat, körön kívülre kerülünk. Életünk Nap – szereplőjének a kísérő bolygójává válunk, nem ritkán teljesen elveszítve identitásunkat, vagy csak a másik ember reakcióinak függvényében érzékelve magunkat.

Mondani sem kell, hogy minél kevésbé van tudatában saját szellemiségének, alkotó készségének egy nő, minél kevesebb energiát fektet ezek megismerésébe, kimunkálásába, annál elutasítóbb társat vonz be a külvilágból. Hasonló dolog történik akkor is, ha kizárólag másokon keresztül szeretnénk megtapasztalni a Nap princípiumot. Minél jobban elhanyagoljuk tartalmainak kreatív megvalósítását, annál inkább elhalványul belső Napunk fénye, és ezzel párhuzamosan egyre silányabb kapcsolatokba bonyolódunk. Gyakran, meglehetősen paradox módon pontosan annak a férfiideálnak a karikatúráját vonzzuk be, akiről már-már plasztikusan valóságos képet hordozunk szívünkben.

Hatalmaskodó, erőszakos társat vagy éppenséggel egy puhány, fejünkre növő, agyonkényeztetett óriáscsecsemőt. Meglehetősen gyakori, hogy egy erőteljes, de célirányosan nem fejlesztett Nap révén botlunk unos-untalan élősködő, infantilis partnerbe, hadd legyen valami munkánk akkor is, ha szabadulnánk a személyiségfejlődés terheitől. A túlzott kompromisszumkészségnek, a saját szellemiségünkhöz, valóságos értékeinkhez való hűtlenségnek nem ritkán csapodár társ az ára. Esetenként szerelmi háromszöggel fizethetünk azért, mert nem tudjuk elkötelezni magunkat saját alkotói vénánk mellett, kapcsolati függőségbe pedig leginkább olyankor bonyolódunk, amikor saját szellemiségünk kimunkálása helyett erre egyébként teljesen alkalmatlan szívszerelmünkön kezdünk munkálkodni. Az is előfordulhat, hogy sorsunk olyan partner révén akar ráébreszteni bennünket arra, hogy saját kreativitásunk, képességeink, készségeink kifejlesztésébe kéne beruháznunk – aki anyagilag is kihasznál bennünket.

Nem sokat segítenek ilyenkor az annyira divatos „hogyan találjuk meg a megfelelő társat” praktikák sem, legyen szó egyszerű öltözködési tippekről vagy méregdrága személyiségfejlesztő tréningekről. Az érintett nők állapota idővel a megszállottakéra kezd emlékeztetni. A Nagy Ő pszichológiájáról már olyan tekintélyes mennyiségű szakirodalmat olvastak össze, amely bármely más disciplína esetén elég lenne ahhoz, hogy ledoktoráljanak belőle – jelen helyzetben azonban csak az elvesztegetett idő miatti keserűségük fog gyarapodni.

Mégsem arról van szó azonban hogy egy nőnek férfinél is férfiasabb módon kellene kiélnie Nap- jellegű késztetéseit, mint ahogy az önállóság, autonómia kifejlesztése sem egyenlő az elmagányosodással. Nap témáink hiteles megvalósítása ugyanis olyan erőpróba, melyet során őszinte életöröm hat át bennünket, egészséges, kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatot ápolunk párunkkal, apánkkal és életünk többi szoláris szereplőjével. Ha pedig egyedül élünk, nem fogcsikorgató bizonykodással igyekszünk „élvezni” magányunkat, hanem valóban feltöltődünk saját társaságunktól és ezt a jótékony energiát képesek vagyunk másokra is átsugározni.

A víg Napocska

Az alábbi, egyszerű lépésekkel minden nap tehetünk valamit Napunk tartalmainak kreatív megvalósításáért, ha pedig eljön az ideje, a külvilágból is hozzánk illő Nap – hősöket sikerül bevonzanunk:

    • Ahelyett hogy véka alá rejtenénk, mutassuk meg bátran fényünket.
    • Saját értékeinket, meggyőződéseinket is ismerjük el, ne csak a másokét.
      Teremtsük meg tulajdon példaképeinket.
    • Ismerjük meg magunkat, erősítsük személyiségünket, de ne feledkezzünk meg az egészséges önkritikáról sem.
    • Cselekedjünk lényünknek megfelelően. Ez természetesen annak fokozatos felismerését is magával hozza, milyen életterületeken, mi módon tagadjuk meg a leginkább magunkat. Lassanként aztán képessé válunk arra is, hogy kielégítsük alapvető igényeinket, tartósan összhangba kerüljünk magunkkal.
    • Állítsunk fel világos fontossági sorrendet életünkben.




 

A cikk illusztrációiról

 

Az arany sorsfonál (Sorskerék)

Egyik, 2007 decemberi fontos álmom egy különösen gubancos sorshelyzetben segített eligazodni. Az éj leple alatt egy feketébe öltözött harcos osont ajtóm elé, és a küszöbre tett egy aranyfényű gömböt. “Hagytam valamit az ajtód előtt. Csak magadat okolhatod, ha nem veszed fel” – áradtak felém gondolatai, aztán elsietett. Azonnal kimentem és behoztam az alma méretű holmit. Közelebbről megnézve kiderült: egy gombolyag. Fonala olyan volt, mintha élt volna: kígyószerűen tekeredett, közepében pedig egy összetekeredett kis aranyszínű Uroborosszal. Alig tudtam szóhoz jutni az örömtől, hogy az ritka jószág nem csak a mesékben, legendákban létezik, hanem immár a saját kezemben foghatom, tapinthatom. Szerzeményem annyira felvillanyozott, hogy azonnal fel is ébredtem, ám a történet még napok múlva is valóságosnak tűnt.

Bár külső körülményeim semmilyen okot nem adtak a bizakodásra, bíztam a kedvező változásban, hiszen az Uroborosz az alkímiában a még megmunkálatlan ősanyagot, a személyiségünkben rejlő, még kiforratlan lehetőségeket jelképezi, amiből majd a bölcsek aranya elkészül.

Jelentéstartalma a Szaturnusszal is kapcsolatba hozható, míg az aranyló gömb, gombolyag Nap szimbólum. Születési képletemben a két bolygó trigonban van egymással, ráadásul a Jupiter nemrég lépett a Bakba, Napom jegyébe. Abban bízva, hogy nem fáradozom hiába, még aznap rajzolni kezdtem a képet. Min kiderült, jól tettem, hogy azonnal felvettem a fonalat, hiszen mai napig is profitálok azokból a folymatokból, amelyeket a kép megfestése elindított bennem.

A vig Napocska

Ugyanennek a 2007-es, decemberi álomsorozatnak egyik kedves darabja. Lefekvés előtt az egyiptomi mitológiáról, nevezetesen a napkultuszról olvastam. Egy mondat még elalvás előtt is bennem motoszkált. “Reggelente Aton, a Napisten felemelkedik a fényhegyen” . „Igen ám, csak nem a számomra” – dünnyögtem magamban, mert egy kilátástalannak tűnő életszakaszban voltam.

Álmomban egy fogaskerekú napocska gördült fel egy hegyen. A terep meglehetősen barátságtalan volt, egy más álmaimból is ismerős szürke kőszikla. Ő azonban ügyesen kapaszkodott karmocskáival a kiszögelésekben és jó ütemben haladt. Az akadályok cseppet sem zavarták, vidámság sugárzott belőle, még fütyörészett is. Két házi feladatot is kaptam tőle: fessek róla egy álomkártyát és írjak egy cikket a Napról.

A képhez már ébredésemkor hozzáfogtam, s bár akkori élethelyzetemből adódóan nem sikeredett valami mosolygósra, valami módon kimozdított a holtpontról. A fentebbi cikk megírásával azonban 2008 májusáig vártam, végül egy azóta már megszűnt női magazinban jelent meg.

 

Kapcsolódó:

Párbeszéd álmainkkal

A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!