- „A Palesztinai Felszabadítási Szervezetet (PFSZ) a KGB álmodta meg, amely különleges vonzalommal viseltetett a ’felszabadító szervezetek’ irányában.” – Ion Mihai Pacepa, a román hírszerző szolgálat egykori vezetője.
- A KGB először Arafat hivatalos, kairói születési okmányait semmisítette meg és fiktív dokumentumokkal helyettesítette, azt állítva, hogy Jeruzsálemben született, így palesztinai származású. – Ion Mihai Pacepa.
- „Az iszlám világ egy előkészítő petri-csésze, amelyben az Amerika-gyűlöletnek, a marxista leninista gondolkodásmód baktériumából kitenyésztett, virulens törzsét nevelhetjük ki. Az iszlám antiszemitizmus gyökerei mélyek…Nekünk csupán ismételgetnünk kell témáinkat: hogy az Egyesült Államok és Izrael ’fasiszta-imperialista – cionista államok’, amelyeket gazdag zsidók finanszíroznak.” – Jurij Andropov, a KGB volt elnöke.
- A Szovjetunió már 1965-ben is hivatalos javaslatot tett az ENSZ-ben a cionizmus kolonializmusként és rasszizmusként való elítélésére. Jóllehet a szovjetek első kísérlete kudarcot vallott, az ENSZ rendkívül hálás befogadó közönségnek bizonyult a szovjet bigottizmusra és propagandára. 1975 novemberében végre elfogadták 3379-es határozatot, amely a „rasszizmus- és a faji megkülönböztetés egy formája”-ként ítéli el a cionizmust. ( A fordítást eredetileg egy régebbi blogomon tettem közzé 2016 október 19-én, most itt is elérhető)
| Az Asztropressz küldetése az aktuális és várható bolygóhatásokkal, a személyi horoszkópban rejlő lehetőségekkel és korlátokkal kapcsolatos reális tájékoztatás. Akkor is, ha ez nincs összhangban a new ages „szellemiség” által diktált minden szép-minden jó narratívákkal. Erre az esetre is vonatkoznak a kommentelési etikettben írtak: aki nem ért egyet az itt megfogalmazott szempontokkal, nyugodtan abbahagyhatja oldalam követését és keressen magának lightosabb olvasnivalót. Nincs harag 🙂 Mindkettőnknek időt, energiát spórol meg 🙂 Nekem legalábbis rengeteget, hiszen nem kell az irreleváns kommentek moderálására, nagyon sok esetben ezzel egyidejűleg szerzőik spammelés miatti jelentésére és letiltására is pazarolnom értékes időmet. Így ezt további hasznos tartalmak írására fordíthatom. Bevallom, annak ellenére, hogy naponta többször is kénytelen vagyok sort keríteni rá, utálom használni a “Törlés”, “Tiltás” funkciókat. Mindkettőnknek szebb lesz a napja, ha egyáltalán nem kerülök, vagy a jelenleginél sokkal ritkábban kerülök ilyen kínos döntéshelyzetekbe. Bízom benne azonban, hogy az ezogagyi helyett a valósággal nagyobb összhangban levő tartalmakra fogékony, azokat kimondottan igénylő többség -vagyis a tényleges célközönségem – a jövőben is velem marad. |
A legújabb felfedezést, miszerint Mahmud Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke a KGB damaszkuszi kémje volt 1983-ban, a fősodorbeli média számos orgánuma „történelmi kuriózumként” tálalta – azt a kellemetlenséget leszámítva, hogy a hírek éppen akkor kaptak szárnyra, amikor Vlagyimir Putyin orosz elnök új tárgyalásokat próbált szervezni Abbász és Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök között. Várható módon a Palesztin Hatóság azonnal visszautasította a híresztelést. Nabil Shaath, a Fatah egyik tisztségviselője letagadta, hogy Abbász valaha is együttműködött volna a KGB-vel, az állítást pedig lejárató kampánynak titulálták.
A felfedezés korántsem „történelmi kuriózum”, hanem a sok közül egyik darabját képezi a XX- XXI. századi iszlám terrorizmus eredetének kirakós játékában. Ezeket a gyökerek ugyanis szándékosan kuszálják össze és ködösítik el azok az átlátszó kísérletek, amelyek arra irányulnak, hogy egy bizonyos narratíva szerint mutassák be napjaink terrorizmusának okait, miközben valamennyi, ezt cáfoló bizonyítékot „összeesküvés elméletnek” titulálva söpörnek le.
A legutóbbi nyilvánosságra került hírben nincs semmi konspiratív. Az Egyesült Királyságbeli Cambridge Universty Churchill Központi Levéltárban található Mitrokhin archívum egyik dokumentumának része. Vaszilij Mitrokhin a szovjet külföldi hírszerzőszolgálat egyik magas rangú tisztje volt, akit később KGB-levéltárossá fokoztak le. Óriási, életveszélyes kockázatot vállalt, amikor 12 évet töltött azzal, hogy szorgalmasan másolta a titkos KGB–aktákat, amelyek máshogy nem váltak volna hozzáférhetővé a nyilvánosság számára ( a Szovjetunió bukása ellenére a KGB külföldi hírszerzésének a levéltárai zárva maradtak a nyilvánosság előtt.) 1992-ben, amikor Mitrokhin az Egyesült Királyságba disszidált Oroszországból, magával vitte a lemásolt aktákat is. A Mitrokhin levéltár titkosítás alól feloldott részei Christopher Andrew cambridgei professzor gondozásában kerültek a nyilvánosság elé, aki a szovjet disszidenssel közösen írta meg a két kötetes, A Mitrokhin-archívumok című könyvet. A Mitrokhin archívumok egyebek mellett számos, nyugaton és a világ más részein tevékenykedő KGB-kém leleplezését tették lehetővé.
Figyelembe véve, hogy a KGB milyen hatalmas befolyást gyakorolt a nemzetközi ügyekre, igen sajnálatos, hogy a KGB befolyásának és dezinformációs műveleteinek teljes története közel sem olyan ismert, mint amennyire kellene. A KGB ellenséges műveleteket hajtott végre a NATO egészével, a Szovjet blokkon belüli demokratikus ellenzékkel szemben, és olyan felforgató eseményeket kezdeményezett Latin Amerikában és a Közel-Keleten, amelyek hatása mindmáig érződik.
A KGB továbbá rendkívül aktív szerepet játszott azoknak a latin amerikai és közel keleti úgynevezett „felszabadító mozgalmaknak” a létrejöttében, amelyek később gyilkos terrorizmusba torkolltak. Ezt számos forrás dokumentálja, többek között a Mitrokhin archívum, valamint Ion Pacepanak, legmagasabb rangú kommunista tisztségviselőnek, akinek valaha sikerült elmenekülnie az egykori szovjet blokkból – a könyvei és írásai is.
Egyik, a FrontPage Magazin-nek adott, 2004-es interjújában Pacepa elmondta:
A Palesztinai Felszabadítási Szervezetet (PFSZ) a KGB álmodta meg, amely előszeretettel alapított ‘felszabadító szervezeteket’. Ott volt a Bolíviai Nemzeti Felszabadító hadsereg, amelyet a KGB hozott létre Ernesto „Che” Guevara segítségével és a KGB műve a Palesztinai Demokratikus Felszabadítási Front is, számos bombatámadás elkövetője. A 422, a KGB által gondosan összeválogatott palesztin képviselőből álló első PFSZ tanács 1964-ben fogadta el a Palesztin Nemzeti Chartát, ezt a Moszkvában összeállított dokumentumot. A Palesztin Nemzeti Szövetség és a palesztin alkotmány szintén Moszkvában látta meg a napvilágot Ahmed Shuqairy, egy KGB befolyása alatt álló ügynök bábáskodásával, aki a PFSZ első elnöke lett.
A Wall Street Journalban Pacepa elmagyarázta, hogyan építette fel a KGB Arafatot, vagy mai szóhasználattal, hogyan dolgoztak ki számára egy narratívát.
[Arafat] az egyiptomi burzsoázia tagja volt, aki a KGB egyik külföldi hírszerzője hatásra vált elkötelezett marxistává. A KGB a Moszkva keleti részén levő, Balashikha nevű, különleges műveletekre szakosító iskolájában képezte ki, és a 60’-as évek közepében úgy döntött, hogy a PFSZ leendő vezetőjét neveli ki belőle. A KGB először Arafat hivatalos, kairói születési okmányait semmisítette meg és fiktív dokumentumokkal helyettesítette, azt állítva, hogy Jeruzsálemben született, így palesztinai származású.
Mint a néhai történész, Robert S. Wistrich írta Egy halálos rögeszme című könyvében, a Hatnapos háború egy hosszas és intenzív kampányt szabadított el, amelynek révén a Szovjetunió delegitimizálni akarta Izraelt és a cionizmusként ismert zsidó önrendelkezési mozgalmat. A Szovjetunió ily módon kívánta visszaállítani presztízsét, amelyet igencsak megnyirbált Izrael arab szövetségesei fölött aratott győzelme.
1967 utána Szovjetunió folyamatos anticionista propagandával kezdte elárasztani a világot….A történelem folyamán csupán a náciknak sikerült 12 éves uralmuk alatt, ilyen mértékű és folyamatos, koholt vádak áradatát produkálnia, melyek eszközként szolgáltak kül – és belpolitikai céljaik elérésére. [1]
Ennek érdekében a Szovjetunió számos náci „hívószót” alkalmazott, melyek révén az izraeliek 1967-es, az arabok fölött aratott győzelmét agresszióként láttathatta. Ezek némelyikét a nyugati baloldal még mindig alkalmazza Izraellel szemben: pl. „népirtók”, „rasszisták”, „herrenvolk”
A Szovjetunió ezen kívül részt vállalt egy, az arab világban folytatott, nemzetközi lejárató kampányban is. 1972-ben a Szovjetunió elindított egy „SIG” (Cionista kormányok) fedőnevű műveletet azzal a céllal, hogy az Egyesült Államot egy olyan arrogáns és gőgös zsidó feudumként állítsa be , amelyet zsidó forrásokból finanszíroznak, és zsidó politikusok vezetnek, akiknek célja az egész iszlám világ leigázása. A szovjet tömbből mintegy 4000, egy régi cári Oroszország-beli hamisítvány, a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei több ezer példányával felfegyverkezett ügynököt küldtek az iszlám világba. Jurij Andropov, a KGB elnöke szerint:
„Az iszlám világ egy előkészítő petri-csésze, amelyben az Amerika-gyűlöletnek – a marxista leninista gondolkodásmód baktériumából kitenyésztett – virulens törzsét nevelhetjük ki. Az iszlám antiszemitizmus gyökerei mélyek…Nekünk csupán ismételgetnünk kell témáinkat: hogy az Egyesült Államok és Izrael „fasiszta-imperialista – cionista államok”, amelyeket gazdag zsidók finanszíroznak. Az iszlám rögeszmésen törekedett arra, hogy megakadályozza, hogy a „hitetlenek” elfoglalják a területeit, és igen fogékony lenne a mi jellemzésünkre, miszerint az Egyesült Államok Kongresszusa nem más, mint egy telhetetlen cionista szervezet, amelynek célja cionista gyarmattá változtatni a világot.”
A Szovjetunió már 1965-ben is hivatalos javaslatot tett az ENSZ-ben a cionizmus kolonializmusként és rasszizmusként való elítélésére. Jóllehet a szovjetek első kísérlete kudarcot vallott, az ENSZ rendkívül hálás befogadó közönségnek bizonyult a szovjet bigottizmusra és propagandára. 1975 novemberében végre elfogadták 3379-es határozatot, amely a „rasszizmus- és a faji megkülönböztetés egy formája”- ként ítéli el a cionizmust. Ezt majd egy évtizedes, a harmadik világra irányuló, szorgalmas szovjetpropaganda követte, amely a nyugati imperializmus és rasszizmus trójai falovaként állította be Izraelt. Ennek a kampánynak az volt a célja, hogy a szovjet külpolitika támogatókat nyerjen magának Afrikában és a Közel Keleten [2]. A másik taktika abban állt, hogy – vizuális és verbális eszközökkel egyaránt – folyamatosan párhuzamot vontak Izrael és Dél – Afrika között (így röppent fel az „izraeli apartheidként” elhíresült kacsa).
De nem csak a harmadik világ, hanem a nyugati baloldal is megette ezt a szovjet propaganda- maszlagot. Az utóbbi tekintélyes részét mind a mai napig terjeszti. Tulajdonképpen rasszistának bélyegezni valakit, bárkit a baloldal elsődleges fegyverévé vált azokkal szemben, akikkel nem ért egyet.
Az Izrael lejáratására irányuló szovjet taktikák részét képezte abbeli fáradozásuk is, hogy a PFSZ-t „tiszteletre méltóvá” tegyék. Pacepa szerint ezzel a feladattal Nicolae Ceausecu román vezetőt bízták meg, akinek hihetetlen propaganda- bravúrokkal sikerült elérni, hogy Nyugaton „mérsékelt” kommunista országnak lássák a könyörtelen román rendőrállamot. Mint végül az 1989-es, Nicolae Ceausescu és felesége, Elena Ceausescu ellen folytatott, kivégzésükkel záruló perből kiderült, semmi nem állhatott ennél távolabb az igazságtól.
Pacepa így írt a Wall Street Journalba:
„1978 márciusában titokban Budapestre vittem Arafatot, hogy megkapja az utolsó eligazításokat arról, hogyan viselkedjen Washingtonban. „Egyszerűen folyamatosan úgy kell tenned, hogy szakítani szándékozol a terrorizmussal és hajlandó vagy elismerni Izraelt. Újra meg újra meg újra” – magyarázta neki Ceausescu….Ceausescut eufóriával töltötte el az a kilátás, hogy ő is meg Arafat is képes lehet leakasztani egy-egy Nobel díjat olajág-színjátékukkal.
…Ceausecunak nem sikerült megkapnia a Nobel díjat. De Arafat 1994 –ben megkapta az övét- és mindezt azért, mert a tökéletesen végig játszotta azt a szerepet, amit ráosztottunk. A Terrorista Palesztinai Felszabadítási Szervezetét egy száműzetésben levő kormánnyá (Palesztin Hatóság) alakította át, folyamatosan úgy téve, mintha gátat akarna szabni a palesztin terrorizmusnak, miközben hagyta, hogy az zavartalanul folytatódjon. Két évvel az Oslói Egyezmény aláírását követően a palesztin terroristák által meggyilkolt izraeliek száma 73%-al emelkedett.”
Vörös horizontok című könyvében Pacepa leírja, hogy Arafat azt mondta neki egyik, a PFSZ bejrúti központjában akkoriban lezajlott megbeszélésük során, hogy Ceausescu megpróbálja „tiszteletreméltóvá” tenni a PFSZ-t.
„Forradalmár vagyok. Egész életemet a palesztin ügynek és Izrael megsemmisítésének szenteltem. Nem fogok megváltozni sem kompromisszumot kötni. Nem fogok egyetérteni senkivel, aki Izraelt államként ismeri el. Soha….De mindig kész vagyok elhitetni a Nyugattal azt, hogy én akarom azt, amit Ceausescu testvérem akar tőlem.” [3]
A propaganda nagyszerűen kikövezte a terrorizmus útját – magyarázta Pacepa a National Reviewben.
Aleksandr Sakharovsky tábornok, aki létrehozta a kommunista Románia titkosszolgálatának szerkezetét, majd Szovjet Oroszország összes külföldi hírszerző szervezetének élére állt, gyakran okított így: „A mai világban, amikor a nukleáris fegyverek elavulttá tették a [hagyományos] haderőt, a terrorizmusnak kell a fő fegyverünkké válnia.”
A szovjet tábornok nem viccelt. Csak 1969-ben 82 repülőgép – eltérítés történt a világban. Pacepa szerint e gépeltérítések nagy részét a PFSz vagy hozzá kötődő csoportok követték el, amelyek valamennyien a KGB támogatását élvezték. 1971-ben, amikor Pacepa meglátogatta Sakharovskyt lubjankai ( a KGB központja) irodájában, a tábornok így dicsekedett: „a repülőgép-eltérítés az én találmányom”. Az al- Kaida szintén a repülőgép-eltérítés eszközéhez folyamodott szeptember 11-én, amikor épületek felrobbantására használták fel a repülőgépeket.
Hogy kerül a képbe Mahmúd Abbász ? Mahmúd Abbász 1982-ben Moszkvában, a Szovjet Tudományos Akadémia Keleti Tanulmányok szakán tanult (1983-ban pedig KGB –kém lett. Ott írta meg diplomamunkáját, amely arabul A másik oldal: a náci – és a cionista mozgalom vezetősége közötti titkos kapcsolat címmel jelent meg. Ebben tagadta, hogy léteztek volna gázkamrák a koncentrációs táborokban és megkérdőjelezte a holokauszt folyamán meggyilkoltak számát is, „fantasztikus hazugságnak” nevezve a hatmillió zsidó áldozatot. Eközben magukat a zsidókat tette felelőssé a holokausztért. Disszertációjának felügyelője Jevgenyij Primakov volt, aki később Oroszország külügyminisztere lett. Abbász még diplomamunkája befejezését követően is szoros kapcsolatot ápolt a szovjet vezetőséggel, a hadsereg és a titkosszolgálati szervek tagjaival. 1989-ben a Közel- Keleti Palesztin-Szovjet (később Palesztin-Orosz) Munkabizottság társelnökévé nevezték ki
Azt, hogy a palesztin arabok jelenlegi vezetője a KGB ministránsfiúja volt egykor –és machinációi csak a Közel- Keleten több ezer ember életét követelték, nem lehet „történelmi kuriózummá” bagatellizálni akkor sem, ha napjaink véleményvezérei jobban szeretnék figyelmen kívül hagyni, mint ilyet.
Jóllehet Pacepa és Mitrokhin már sok évvel ezelőtt figyelmeztettek, kevesen vették a fáradságot, hogy meghallgassák őket. Pedig kellene.
Judith Bergman író, újságíró, ügyvéd-és politikai elemző
Forrás: Gatestone Institute
ford: -kk –
Jegyzetek:
[1] Robert S. Wistrich, ‘A Lethal Obsession’ (2010) p 139.
[2] Robert S. Wistrich, ‘A Lethal Obsession’ (2010), p 148.
[3] Ion Mihai Pacepa, ‘Red Horizons’ | magyarul: Vörös horizontok (1990) p 92-93.
Kapcsolódó:
Jasszer Arafat horoszkópja (Astro.com)
Nicolae Ceausescu horoszkópja (Astro.com)
A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!