Önmagunk szeretete, az áldozat-szerepet feladása önbecsülésünkre is jó hatással van, a helyes önértékelés pedig érzelmi és üzleti kapcsolatainkat is előnyösen befolyásolja. Ha az alábbi hét megállapítás rád is igaz, azt jelenti, sikeresen megfeleltél a kihívásnak. Ha még van pótolnivaló sincs semmi gond: kitűnő lehetőségeid vannak elkezdéséhez. A cikkben szereplő macskáktól is példát vehetsz 🙂
1. Képes vagy határokat szabni
Ez a legtöbb embernek komoly gondokat okoz. Ha a „tessél másoknak” – program fut benned vagy folyamatosan attól rettegsz, hogy megbántasz valakit, nehéz lesz megvonnod a határokat és ezeket fenntartanod.
Azok azonban, akik szeretnek magukat, egyértelmű és erős határokat szabnak. Világosan hozzák mások tudomására, mit tartanak jónak és mit nem. Egyértelművé teszik, milyen bánásmódot várnak másoktól és mit fogadnak el. Erős határaink jelzik másoknak, hogy eléggé tiszteljük és becsüljük magunkat, így jobb ha ők is így közelednek hozzánk.
2. Időt szakítasz magadra
Az önfeláldozó mártírok most azzal fognak érvelni, hogy a magunkra fordított idő az önzés jele, különösen, ha az embernek gyerekei vannak vagy másokról kell gondoskodnia. Egy fenét. Azok, akik nem szakítanak időt a maguk számára, akik munkahelyük, teendő-listájuk és felelősségeik rabjai, a legkiégettebb, leggörcsösebb és a legelviselhetetlenebb emberek közé tartoznak. Ez azért van így, mert tele vannak elfojtott feszültséggel, nincs biztonsági szelep, amelyen kiengedhetik a gőzt és feltöltődni sem tudnak.
Azoknak, akik igazán szeretik magukat, van legalább napi 15 percük meditálni, vagy egy fél órájuk edzeni, és legalább heti néhány órájuk olyasmire, amit valóban szeretnek (hobbi, alkotótevékenység, sport, séta, szórakozás, stb)
3. Tudsz egyedül lenni
A világon talán semmi más nincs, ami olyan erővel kényszerít önismeretre, arra, hogy örömöt lelj önmagad társaságában és végül önmagad legjobb barátja légy, mint ha azt követően, hogy éveken keresztül tartós kapcsolatban éltél, most épp egy szakításon vagy váláson mész keresztül.
Az emberek nagy része számára azonban ez túlságosan rémisztően hangzik. Annyira megrettennek önmaguk társaságától, hogy hanyatt -homlok vetik bele magukat a következő kapcsolatba, vagy görcsösen igyekeznek ilyet találni. Az ilyesfajta „karmikus” időszakokban azonban ez meglehetősen nehéz feladat, így az előbb még „csupán” görcsös igyekezet pánikszerű keresgéléssé fajulhat. A végeredmény rendszerint az előzőeknél rosszabb és még rosszabb kapcsolatok és az ilyenekkel járó önértékelés-csökkenés ördögi köre.
Az ember társas lény, így teljesen természetes, hogy beállítottsága szerint szeretne egy szűkebb vagy tágabb csoport része lenni és párt találni. Akik azonban valóban szeretik magukat, akár hosszabb időt is képesek egyedül tölteni. Az ilyen időszakok elengedhetetlenek a lelki-érzelmi regenerációhoz, ahhoz, hogy tisztába jöjjenek magukkal, helyreállítsák belső egyensúlyukat, új dolgokat tanuljanak, ily módon pedig idővel a korábbinál jobb minőségű kapcsolatokat alakítsanak ki.
4.Nincs szükséged külső megerősítésre
Életünk folyamán, függetlenül attól, hogy mi mindent értünk el, talán soha sem voltunk maradéktalanul elégedettek, hacsak valaki vállon nem veregetett és nem hozta tudomásunkra, milyen nagyszerűek vagyunk.
A legtöbb ember önértékelése mások visszajelzéséből táplálkozik. Amikor véget ér egy kapcsolat vagy valamilyen más fajta visszautasításban részesülünk (felmondás, kudarc egy interjún, felvételin, stb), rendszerint máshova rohanunk az újabb megerősítésért, aztán, ha ott is visszautasítanak, egyre gyakrabban mondogatjuk magunknak: nem vagyunk eléggé szeretetre méltók, nem vagyunk elég alkalmasak, stb.
Ezzel szemben, ha szeretjük magunkat, nincs szükségünk mások jóváhagyására. Ha szeretnek bennünket, nagyszerű. Ha nem, kit érdekel? Tudjuk, és értjük, hogy ennek valójában semmi köze a saját személyiségünkhöz. Mindenki más és más ízű fagyit kedvel: nos, mi olyan fagylaltok vagyunk, akit nem találtak ízletesnek, de sokan mások már alig várják, hogy megkóstoljanak.
Ha valakinek nem ért egyet azzal, amit teszünk vagy nem szereti azt az embert, akik vagyunk, kit érdekel? Amikor valóban szeretjük magunkat, bennünket biztos nem. Ami ilyenkor számít az az, hogy mi hogyan érzünk magunk iránt.
5. Nem bünteted magad hibáid miatt
Mindenki követ el hibákat. Azok azonban, akik valóban szeretik magukat, nem ostorozzák magukat miattuk, hanem tovább lépnek. Ez természetesen nem egyenlő a felelősség-elhárítással, azonban korábbi tévedéseinkben egyszersmind meglátják a tanulás és a fejlődés lehetőségét is. Nem vájkálnak tehát feleslegesen a régi sebekben és másoknak sem engedik meg, hogy a múltbeli hibákat orruk alá dörgölve bűntudatot keltsenek bennük vagy másként manipulálják őket. Összeszedik magukat, talpra állnak és azt az energiát, amit korábban önostorozásra fordítottak, most arra használják, hogy korrigálják a korábbi tévedéseket. Természetesen azzal is tisztában vannak, hogy ez gyakran meglehetősen időigényes, irányváltás csak egy hosszabb-rövidebb ideig való tanulási folyamat, kézzelfogható erőfeszítés révén lehetséges, kitartás, küzdőszellem is kell hozzá, de tudják : lehetséges. Számodra is az.
6. Könnyen mondasz „nemet”
Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy elég hiteles vagy ahhoz, hogy kimondd az igazat. Ha valamit nem akarsz megcsinálni, ne csináld kivéve, ha valamilyen tényleges kötelességről van szó. (Hiszen vannak olyan dolgok is, amikhez semmi, de tényleg semmi kedvünk, ugyanakkor nemet sem mondhatunk rá. Pl. reggelente felkelni, munkába menni, anyósunk alkalmi látogatásaihoz jó képet vágni, stb.). Jelen esetben arról van szó, hogy nem mondunk kényszeresen „igent” mások legapróbb szeszélyeire is csak azért, hogy jobban szeressenek bennünket. Nem engedjük meg környezetünknek, hogy nyomást gyakoroljon ránk, bűntudatot keltsen bennünk és így elérje, hogy olyasmit tegyünk, amitől rosszul érezzük magunkat.
Akik szeretik magukat, könnyedén és elegánsan mondanak nemet, mert tisztában vannak azzal, hogy ily módon tiszteletben tartják saját érzéseiket és határaikat. A nemet mondani tudás egyszersmind nagyszerű eszköz arra, hogy másokkal is tiszteletben tartassák őket.
7. Nem kell többé ledorongolnod másokat ahhoz, hogy te jobban érezd magad.
Általában azok, akik valóban szeretik magukat, nem ítélkeznek mások fölött, nem pletykálkodnak, nem érzik szükségét annak, hogy folyamatos kritikájukkal sárba tapossanak másokat. Ha tehát azon kapod magad, hogy folyamatosan a párodat, barátaidat, valamelyik ismerősödet szapulod, napi több órát szánsz arra, hogy a közösségi médiában a neked nem tetsző posztok alatt oszd az észt, jobb ha felteszed magadnak az alábbi kérdéseket:
„Miért is van szükségem arra, hogy lelombozzam ezt az embert?” „Melyek is azok az életterületeim, ahol bizonytalannak, beteljesületlennek, szeretetlennek érzem magam?” „Miért is jó nekem, ha kipécézem és ízekre szedem ezt az embert?”
Nyilván van jogos bírálat is, vannak olyan posztok és egyéb megnyilvánulások, trendek, amelyeket fontos és szükséges is kritikával illetni. Itt azonban egy olyasfajta, torzult viselkedésről van szó, amikor valaki mondhatni életvitelszerűen, napi több, értelmesebb célokra is fordítható időt tölt ilyen tevékenységekkel.
***
Az önszeretet kifejlesztése természetesen nem olyasmi, amit egyszer elérünk és utána nem is kell többé foglalkoznunk vele. Inkább napi gyakorlatnak tekinthető. Mindannyiunk számára elérhető, ha képesek vagyunk felismerni, melyek életünk azoknak a területei, amelyeken nem szeretjük eléggé magunkat és hajlandók vagyunk az irányváltásra. Ebben a folyamatban az asztrológiai tanácsadás sokat segíthet. Kezdetben akár nagyon kényelmetlen is lehet. De éberséggel, önuralommal és kitartással megakadályozhatjuk, hogy visszasüppedjünk a régi mintákba és magatartásformákba, így aztán az önmagunk iránti szeretet gyakorlása válik az új normává. Ez nyilván egy hosszabb, több hónapos, éves folyamat eredménye, de az itt és most mindig kitűnő lehetőségeket ad elkezdéséhez. 🙂
Kapcsolódó
Vénusz – Szaturnusz kapcsolatok: “karmikusan terhelt” viszonyok ?
forrás: Elephant Journal