Menu
A kígyó szimbolikája
2019-10-22 álmok

A kígyó komplex és ellentmondásos szimbolizmusa a mitológiában. néprajzban, filozófiában, pszichológiában. Idézetek a Jelképtárból, C.G. Jung, Marie – Louise von Franz, Jean Shinoda Bolen műveiből, valamint a Mit álmodtál ? – blogról.

 A vélemény fontos. A Tiéd is az. Mielőtt azonban hozzászólnál a Facebook-oldalon közzétett posztokhoz, kérlek tanulmányozd át gondosan a kommentelési etikettről szóló bejegyzést. Ezzel megelőzheted azt a mindkettőnk számára igen kellemetlen helyzetet, hogy hozzászólásod töröljem, vagy le kelljen tiltsalak az oldalról. Köszönöm.

A kígyó általános szimbolikája

Jelképtár 

Ellentmondásos szimbolizmusát formája, élettere és életmódja ihlette – párhuzamos a skorpióéval, miként az égen is (ld. Serpens és Skorpió/Scorpios csillagkép). Nem lévén végtagja, szembekerül a többi élőlénnyel, főként az emberrel, ill. ezek őskezdeményét, tengelyét, gerincét testesíti meg. Ha pihen, csigavonalba tekeredik, haladásakor hullámvonalat formál.

Az összetekeredett kígyó az anyagi világ fenntartója, az élet forrása s mint ilyen, nőies, az anyaméh, vulvaszimbólum (ld. a kígyóbőr gyakori rombuszmintázatát). Hozzá társul még az állandóság (Visnu Ananta = végtelenség nevű kígyója), a középpont, a körforgás, ciklikus idő, örvény (a Sarkcsillag körüli Sárkány, Draco), a kerék (Demeter kocsijának a kereke), az őskáosz, az Alvilág, a béltekervény, a labirintus képzete (a babiloni teremtésmítosz nőstény sárkánykígyója, Tiámat). Az agy tekervényeit is megidézi (az okosság, a logika és a jóstehetség jelképe, Kasszandra, Melampusz fülét kigyók nyalják tisztára, ez avatja őket jóssá.)


Egy 2017 májusi álmomban egy kígyós fülbevalóm megelevenedett és fekete érckígyóként azt sugallta, egy fontos döntéshelyzetben ösztöneimre, megérzéseimre  kellene hallgatnom. Az álomkártyák ezt a folyamatot ábrázolják.

Hullámvonalas mozgása révén képviseli a haladást, az irreverzibilis időt, horizontálisan a hullámzó tengert, a kanyargó folyót : a régiek szemében a folyók, a Gangesz, Volga, Szajna, a mitikus Akhleósz, az alvilági Sztüx, a világot kerítő óceán kígyó képében öltöttek testet. Az indiai nágák, faszellemek, a vizek, a mágia, a gyógyítás és a kincsek őrzői. A fa őrállata (a görög mitológiában a fán lógó aranygyapjúé, a Heszeperiszek almáié, negatív értelemben a tudás fájáé), a felemelkedés, fejlődés jelképe (amit az emelkedő spirál, a lépcső is kifejez), a férfiasságé, a termékeny libidoé („megmar egy kígyó szerelem képibe”), a phalloszé (ld Siva, Miska kancsó), s mint ilyen, a béka párja. A botra, fára felcsavarodó kígyó u. a , amelyik a világtengelyt forgatja (hindu Sesa). Dionüszosz kígyója fára futó szőlőinda.

A kettős kígyó – jelkép, a lépcsős spirál az amerikai indián műveltségek ismert motívuma. Élettere a víz és a föld (föld alatti üregek) és a fa. Ezért ő a vizek úrnője/ ura (Vízi Kígyó, Hydra csillagkép, a felső- és az alső vizeket megszemélyesítő Tiámat, a kútban lakozó mesebeli sárkányok, a kínai mitológia és a magyar néphit esőt, fergeteget hozó sárkányai). Ugyanakkor ő a föld, föld elem ls a földistennők egyik állatszimbóluma.

Rejtőzködő életmódja, téli álma és mérge Alvilág – és Halál – jelképpé tette. (Minósznak, az alvilág királyának kígyó farka van, a mesebeli kigyók a föld mélyén laknak, kígyó okozza Kadmosz, Laokóón, Eurüdüké halálát, a gör. Héroszok lelke haláluk után jósdai kígyók képében él tovább, a „halott” Nap, az elvarázsolt mesehős kígyóbőrben kényszerül élni, a világfa pokolba nyúló gyökereit kígyók, békák rágják.



Aszklépiosz kígyója a mai gyógyszertárak emblémáiban él tovább

Gyakori vedlése miatt u. akkor az örök megújulás, az újjászületés, a gyógyítás/ gyógyulás (ld. Aszklépiosz kígyóbotja s ennek mai leszármazottjai), a halhatatlanság szimbólumává is vált. (a halhatatlanság füve is kígyó birtokában van, ld. Gilgames – eposzban)

Mivel zsákmányát egészben nyeli le s az emészthetetlen részt kiöklendezi, a napisten felfalójaként és kiokádójaként a sötétség megtestesítője (egyipt. Apóphisz – kígyó, a Héraklészt, Iaszónt és más héroszokat elnyelő és kiokádó szörnyek.)

A kígyó a mitológiában sokszor csak egy óriási száj (vulva), amely kígyótestben folytatódik.

Mindeme összemosódó szerepek miatt hol jó hol rossz aspektusa tűnik elő (a bölcs Athénének, a jó Demeternek ill a falánkságot megszemélyesítő Gorgóknak és a riasztó fügefa-istennő Erinnüszöknek egyaránt kígyók a szimbólumai, az előbbieknek a hajában, az utóbbiaknak a karjain és az ágain tekergőznek).

A kozmikus kígyó legismertebb formája a világot körbekerítő, saját farkába harapó Uroborosz (főniciai Lótán, héb. Leviatan, gör. Ladon, skand. Midgardorm). Kígyófonat szegélyezi Athéné ég – jelkép égiszét, kígyóminta fut körbe az eget ábrázoló szibériai sámándobokon is. Ez a kígyó az égi óceánnak, az Égi Egyenlítőt kerítő „Óperenciás tenger”-nek és az alvilági folyóknak a déli égbolt csillagképeiben formát öltő szimb. (Hydra, Serpens az egyik, Eridanus, Cetus a másik oldalon). Ezen kívül évkör, állatöv jelkép is(a róm Janus kígyója, a kelta agancsos Cernunnos kosfejű kígyója, a közép- amerikaiTollas Kígyó), melyben az év vége kígyó csillagképe és az évkezdet sas (Aquila) csillagképe egyesül. (Ez utóbbira nézve ld. kígyóbőr- ruhás, majd madárrá változó királyfi mesebeli alakja, féregből lett főnix, egyiptomi fáraó koronán levő Alsó – és Felső Egyiptom – szimbólumok, az Ureusz – kobra és a keselyű. A ragadozó madár és a kígyó mitikus párharcának u. ez az alapja.

Az Uroborosz egy szép, modern feldolgozása Yulya Shironina)

Átvitt értelemben az Uroboroszok az idő (Kronosz) szimb (s így az alvilági Kronosz – Szaturnuszé), az állandó megújulásé, az élet – halál folytonosságáé ( a kígyófarok a szájban önmegtermékenyítést is szimbólizál, Atum, a heliopolisi ősistenség kígyó alakban „maszturbálja” a napvilágra az első istenpárt). A kozmikus kígyót gyakran két fejjel végződő félkörívként ábrázolják. Mint ilyen, az égbolt, az eső, a szivárvány, a napfordulói vagy napéjegyenlőségi főkör, a Tejút (a hindu Kígyó ösvény, a szibériai két gyík)jelképe. Két szája az év kapuinak felel meg, mely elnyeli és kiköpi a Napot (ld. kétfejű sas). A világosság és a sötétség évenként ismétlődő küzdelmében a Nap (hős, madár) ellenfele rendszerint a kígyó (pl. Marduk – Tiamat, Jahve – Ráháb, Visnu – Kálija, Apollón – Püthón, Héraklész – Akhelóiosz, Ládón ill. Hüdra, Zeusz – Tüphón, mesehős – sárkány) mely a kozmosz sötét, alvilági felén és az ősvizen kívül a tektonikus erőket is megtestesíti (égi tűz – földi, vulkanikus tűz, a kigyófarkú Erikhtoniosz a Földanya, ill. Athénéé és Héphaisztosz – Vulcanus fia.)

A kígyó lehetett naphordozó Egyiptomban, tűzköpőként Ré Napisten tüzes szeme. A nemző – teremtő szerepkörében eredetileg pozitív jelkép (ld. Ophión és Eurünomé násza a pelaszg teremtés mítoszban). A római hagyományban az ősök géniusza kígyóként jelenti a nőknek, h. gyerekük lesz. Ilyen legenda maradt fenn Augustus és Nagy Sándor születéséről, sőt az ismert angyali üdvözlet apokrif változataként is. (a bibliai szeráf eredeti alakjában tüzes kígyó) Ennek a maradványa az az európai néphit, mely szerint a nők az álmukban sikló kígyótól teherbe eshetnek. .

A kereszténység kígyó-szimbóluma eleinte még nem egyoldalú, hiszen az Ószövetség rézkígyója az evangélium nyomán a 13. szd-ig a megváltó Krisztus jelképe volt.

Meghatározóbb azonban a másik bibliai kígyó képe, mely az ősszülőket bűnre csábítja, melyet Isten megátkoz s a Jelenések könyve az archaikus szimbólumok nyelvén magával a Sátánnal azonosít. Szűz Mária talpa alatt a pogány istennők egykori attribútuma a gonosz csábító, az irigység, a hamis tudomány, a legyőzött eredendő bűn – ebből következően a szeplőtelen fogantatás közvetett jelképe lesz.

Mérges kígyó sárkány kehelyben Szt. János evangélista, kenyérrel Szt. Benedek attribútuma.

A kígyó nyelvét többnyire fullánknak, nyílnak stb. tarthatták, amivel az megszúrja áldozatát. Elképzelhető, h. a villás nyelv kettősségéből ered az a népmesei elem, miszerint a „kétnyelvű” kígyó tanítja az állatok nyelvére az őt megmentő mesehőst. Lehet kígyókővel gyógyítani (a megkövesedett őskori csigákat nevezték így), a kígyóbőr varázserejéről volt közismert. Bánffyhunyadon még a századfordulón is tartottak „házi kígyót”, őrállatként. Úgy hitték, hogy ha elpusztul az állat, meghal a házban egy gyerek is, aki a házi kígyóval evett egy tálból, u. a. tejen nevelték. A kígyóból később sárkány lett, a garabonciás hátasa.

Az Asztropressz küldetése az aktuális és várható bolygóhatásokkal, a személyi horoszkópban rejlő lehetőségekkel és korlátokkal kapcsolatos reális tájékoztatás. Akkor is, ha ez nincs összhangban a new ages „szellemiség” által diktált minden szép-minden jó narratívákkal. Erre az esetre is vonatkoznak a kommentelési etikettben írtak: aki nem ért egyet az itt megfogalmazott szempontokkal, nyugodtan abbahagyhatja oldalam követését és keressen magának lightosabb olvasnivalót. Nincs harag 🙂 Mindkettőnknek időt, energiát spórol meg 🙂 Nekem legalábbis rengeteget, hiszen nem kell az irreleváns kommentek moderálására, nagyon sok esetben ezzel egyidejűleg szerzőik spammelés miatti jelentésére és letiltására is pazarolnom értékes időmet. Így ezt további hasznos tartalmak írására fordíthatom. Bevallom, annak ellenére, hogy naponta többször is kénytelen vagyok sort keríteni rá, utálom használni a “Törlés”, “Tiltás” funkciókat. Mindkettőnknek szebb lesz a napja, ha egyáltalán nem kerülök, vagy a jelenleginél sokkal ritkábban kerülök ilyen kínos döntéshelyzetekbe. Bízom benne azonban, hogy az ezogagyi helyett a valósággal nagyobb összhangban levő tartalmakra fogékony, azokat kimondottan igénylő többség -vagyis a tényleges célközönségem – a jövőben is velem marad.

A kígyó jelentéstartalma az ókorban

Holdsarlóról letekeredő szivárványkígyó egy 2004 februári jósálomban. Csak miután lerajzoltam, ismertem fel, hogy alakja fület mintáz

(Marie – Louise von franz : Álmok)

1. földszellem (pl. Midgard kígyó, a magasabb istenek ellensége a germán mitológiában)

2. az elhunyt hősök lelke, mint a sír démona (a kígyó úgy mászik elő a halott koponyájából, mint egy féreg)

3. genius loci (Kekropsz, aki mint Athén genius locija, az Akropoliszon él, Erektheusz király, akit csecsemőként egy dobozban találtak, amely köré egy kígyó tekeredett, Kükreusz. Szalamisz szigetének félig kígyótestű királya, a legenda szerint azért jelent meg, h. a görögöket bátorítsa a szalamiszi csatában)

4. a gyógyítás pozitív démona (Aszklépiosz, Áron botja)

5. a látnokot inspiráló jósállat (a mesékben az, aki kígyót eszik, képes lesz meglátni a jövőt, és megérti a madarak nyelvét, Melampusznak, a látnoknak kígyó szerepel a címerében)

6. az anya negatív aspektusa (női földdémon, Hekaté kígyója, Püthón, Apollón ellensége, a félig nő félig kígyó Ekhidna, Gaia, Héraklész ellensége)

7.a szellem szimbóluma (Alexandriai Philón azt mondja a kígyóról, hogy a „legszellemibb állat, amelyet az ember csak el tud képzelni, mert olyan gyors, mint a pneuma, nincs se keze se lába, sokáig él és levedli a bőrét, vagyis magától megújul”). Az alkimista szimbolikában, akárcsak az Ozirisz és Szazabiosz – misztériumokban, a kígyó az önmegújítás szimbóluma volt.

Paradox szimbólum, mert mint a felsőbb istenek ellensége és mint földdémon az ösztönöket testesíti meg, u. akkor, mint a „legszellemibb állat” a szellemet is képviseli.

Jung a lelki életet két pólus között helyezi el: az ösztön , vmint az ösztönnek a szellem elemeit alkotó archetipikus képei és jelentései között. Elméleti szempontból az archetipikus kép és az ösztön egymástól különálló, de az élet folyamában eggyé válnak. Ez az a paradoxon, amit a kígyó ábrázol: egyszerre ösztön és az ösztön szellemi jelentése. Ha a két pólus egyesül, azt gyakran szárnyas kígyóként jelenítik meg,

A sas és a kígyó ellenségessége : széles körben elterjedt, azt jelenti, hogy kettészakadhatnak az olyan ellentétek is, mint a szellem és az ösztönök, ami mindig annak a szükségességét jelzi, hogy magasabb tudati szintre kell lépnünk.

Kígyó: a föld ereje, a földi erő, la force terrestre. Jung szerint a belső, sötét tömeglélek is. Megjelenhet a mocsár perszonifikációjaként is.




Marie Louise von Franz : Az örökifjú problematikája

Az örökifjú problematikája című, magyarul szintén nem elérhető könyvében Marie- Louise von Franz a Kisherceg című mesét elemzi. Az elefántot elnyelő óriáskígyó ott az örökifjú önpusztító anyakomplexusának – és így a destruktív, felfaló Nagy Anya szimbóluma. Mint ismeretes, Antoine de Saint Exupéry a tipikus örökifjú forgatókönyvnek megfelelően, nem jutott túl az életközép válságon. 44 évesen repülőgép-baleset áldozata lett. Sokat elmond kortárs kultúránkról, hogy a Kis herceg, e neurotikus szerző neurotikus meséje kultusztörténetté vál.

Az összes többi állathoz hasonlóan a kígyó is az ösztönös pszichének egy részét képviseli – egy, a tudattól igen távoli részét. Jung ezt írja a kígyóról: Az alacsonyabb rendű gerincesek a legrégebbi időktől fogva a kollektív pszichés szubsztrátum közkedvelt szimbólumai. Ez anatómiailag a szubkortikális központokban, a kisagyban és a gerincvelőben található. E szervek képezik a kígyót. Kígyós álmok tehát általában akkor jelennek meg, amikor a tudat eltávolodik ösztönbázisától. Egy kígyós álom megjelenése tehát annak a jele, hogy a tudat túlságosan eltávolodott az ösztöntől. Arra utal, hogy a tudatos magatartás természetellenes, és van egy mesterséges kettős személyiség, amely úgy tűnik, hogy bizonyos szempontokból túlságosan jól adaptálódott a külvilághoz és az túlságosan lenyűgözi, és ugyanakkor döntő pillanatokban hajlamos reménytelenül kudarcot vallani. Ilyen esetekben- folytatja Jung, azt tapasztalhatjuk, hogy mindig jelen van egy titkos, a hiányzó belső pár iránti vonzalom, aki iránt egyszerre érez félelmet és szeretetet, hiszen ez olyasmi, ami teljessé tehetné az illetőt. A mitológiában a kígyó lényegében kettős természetű. Félelmet kelt, halált hoz, mérges, a fény ellensége, egyszersmind az állati alakot öltött megváltó – a Logosz és Krisztus szimbóluma. Amikor utóbbi alakjában jelenik meg, a tudatossá és teljessé válás lehetőségét jelképezi. Intellektuális megértés helyett a közvetlen belső tapasztalásból hordozó tudás ígéretét hordozza: rálátás, titkos látás, titkos tudás – gnózis. The Problem of the Puer Aeternus

A kígyó szimbolikája álmokban

A Mit álmodtál ? blog egyébként is egy szuper online álomszimbólumtár, érdemes benne böngészni 🙂

Forrás : Mit álmodtál ?

  • ősi, univerzális, ellentmondásos jelentéseket hordozó, rendkívül sokrétű szimbólum, amely a tudattalanból az élet alapvető, primordiális energiáihoz (lelki értelemben a libidóhoz, a lelki energiához) kapcsolódó testi és/vagy ösztönös üzenetek tudatosítását szolgálhatja az álmokban
  • testi síkon a kígyó által képviselt életenergiák több szervi analógián keresztül is megnyilvánulhatnak: a gerincoszlop és a gerincvelő kígyó-formája alapvető reflexeinket, akár (al)testiségünket, ösztöneinket képviselheti; a nemi szervek kígyó-analógiái (lásd a hosszú, egyenes kígyó hasonlóságát a férfi, a feltekeredett kígyóét pedig a női nemi szervvel) közvetlen üzenetet is hordozhatnak aktuális szexuális életünk alakulásával kapcsolatban; bélrendszerünk tekergőzése utalhat zsigeri indulati reakcióinkra; kígyószerű beszédszerveink (a torok vagy akár a nyelv) kifejező mozgásai tükrözhetik érzelmeink áramlását, kommunikációnkat; agytekervényeink pedig megtestesíthetik gondolkodásunkat, szellemi szféránkat – érdemes végiggondolni, melyik testi szintre rezonál leginkább az álombeli kígyó
  • az Uroborosz, a saját farkába harapó kígyó, az örökkévaló időnek, az élet örök körforgásának, állandóságnak és változásnak, a káosz és a rend folyamatos és egymást feltételező kapcsolatának, az univerzum totalitásának jelképe – megjelenítheti álmainkban a nálunk hatalmasabb természeti és/vagy isteni törvényeket és erőket (akár a sorsot, akár saját tudattalan dinamikánkat, melyek szorosan összefüggnek), amelyekkel szemben egyéni akaratunk sokszor kiszolgáltatott és tehetetlen (bénultságot, bűvöletet gyakorolhatnak ránk, mint a kígyó fojtogatása vagy igéző tekintete, sőt akár elnyeléséval meg is semmisítheti jelenlegi létezésünket)
  • a fentiek fényében a kígyó-álmok nagy horderejű tudattalan tartalmakat jelezhetnek, amelyek fizikai és/vagy lelki életfunkcióinkat érinthetik (akár betegségek kísérőszimbólumaként), belső megosztottságról, egyensúlykeresésről tanúskodhatnak vagy akár az átalakulás (illetve a halál, mint végső transzformáció) aktuális problematikájával szembesíthetnek
  • az állat álombeli felbukkanása összefügghet egy aktuális veszélyhelyzettel, amely kiváltotta félelmi reakciónkat – megküzdési vagy menekülési szándékunkat -, ugyanakkor a gyógyítás-gyógyulás, növekedés és újjászületés lehetőségeit is magában hordozza: hasonlóan a kígyóméreg kettős – pusztító és gyógyító – aspektusához (valamint lelki értelemben kríziseinkhez, életpróbáinkhoz, amelyek megoldásával/feldolgozásával fejlődhetünk, ám amelyek súlya alatt össze is törhetünk)
  • destruktív oldala felhívhatja figyelmünket a bennünket körülvevő mérgező, harapós, rosszindulatú hatásokra – vagy éppen saját gyűlöletünkre, agressziónkra, ártó szándékainkra, amelyek felismerése helyett sokszor környezetünknek tulajdonítjuk mindezen motívumokat
  • pozitív értelemben az ész és a bölcsesség hordozója, az orvoslás fontos szimbóluma (az Aszklépiosz botján tekergőző kígyó, mint a földi és az égi tudás összekapcsolásának szimbóluma); a megújulás, az újjászületés, az átalakulás képességének hírnöke (a régi bőr levedlése…)
  • tulajdonságainak szélsőséges megítélése tükrözheti tudattalan ösztönéletünkhöz, ‘állatias’ lélekrészeinkhez fűződő viszonyainkat: amennyiben elutasítjuk testi, ‘primitív’ vágyainkat és szükségleteinket, azok ellenségeinkké, veszélyes és ijesztő, pusztítással fenyegető lényekké változhatnak; azonban valódi, teljes önmagunk kendőzetlen megismerése, árnyoldalunk elfogadása egyúttal életenergiáink új forrását, gyógyulásunk, újjászületésünk lehetőségét kínálja
  • ahogyan az álomban viszonyulunk a kígyóhoz, az sokat elárulhat arról, hogy éppen milyen kapcsolatban vagyunk testi, ösztönös, érzelmi, indulati szféránkkal: képesek vagyunk-e megbarátkozni bűnösnek, megvetendőnek vagy szégyenteljesnek tekintett szexualitásunkkal, érzéseinkkel, gondolatainkkal (kapcsolat, párbeszéd, együttlét az álombeli kígyóval) vagy éppen ellenkezőleg, ragaszkodunk tökéletességünk illúziójához és tévedhetetlenségünk, feddhetetlenségünk látszatának fenntartása érdekében minden ‘rosszat’ másokra vetítünk (rettegve és menekülve az álombeli kígyó-ellenségtől)
  • a tudatosság növekedésének ára a naiv, ártatlan, gyermeki lét elveszítése; a paradicsomi állapotot tönkretevő gonosz kígyó képe emlékeztethet bennünket arra, ahogyan az emberiség eltávolodott a gondtalan, idilli kapcsolattól a természettel, ám a tudat megszületésével egyúttal kiemelkedett az állatok sorából és képes lett reflektálni környezetére, önmagára – felfogni létezését: a kígyó így az életünket, létezésünket érintő fájdalmas és egyúttal fejlődési lehetőséget hozó felismeréseket is képviselheti az álomban




A kígyók hatalmának visszaperlése

Krétai kígyóistennő, modern reprodukció

(Jean Shinoda Bolen : Bennünk élő istennők)

Ezúttal nem az édenkerti kígyóról szólunk, hanem azokról, amelyek évezredeken át az istenn ők hatalmi jelvényei voltak. Hogy megértsük, miért kell visszaperelnünk a kígyók hatalmát, ismét az istennőkhöz és a nők álmaihoz kell fordulnunk.

Héra számos szobrán vannak kígyók, melyek az öltözékét díszítik, Athéné ábrázolásain a pajzson és a vérten láthatók kígyók koszorús elrendezésben. A kígyók a görögök előtti Európa Nagy Istennőjének hatalmi szimbólumai voltak, s később is a női istenségek hatalmát (vagy annak maradványait) jelképezték. Az egyik legismertebb Krétáról származó istenségszobor i.e 2000 – 1800 között készült és egy fedetlen keblű nőalakot ábrázol, mindkét kinyújtott kezében egy- egy kígyót tartva.

Minden nőnek vissza kell követelnie a kígyó hatalmát, hogy hősnő lehessen. Álmainkban a kígyó olykor ismeretlen, félelmet keltő szimbólumként merül fel, amelyhez az álmodó akkor kezd óvatosan közelíteni, ha már úgy érzi, lassan kezébe tudja venni az élete feletti kontrollt.

Egy válófélben levő, harmincéves asszony, aki éppen arra készült, hogy a maga lábára álljon, a következő álomról számolt be: „Egy ösvényen mentem, magam elé néztem és láttam, hogy a fa alatt vezet majd az utam. Fölnéztem, és láttam, hogy a legalsó, vastag ágon egy hatalmas nőstény kígyó tekereg igen békésen. Tudtam, hogy nem mérges és nem is undorodtam tőle. Valójáb an nagyon szép volt, de azért én mégis megtorpantam” . Számos ilyen kígyós álomról számoltak be a betegeim; tudták, hogy a kígyónak ereje, hatalma van, de nem éreztek rettenetet vagy félelmet: Az íróasztalom alatt egy kígyót láttam, összetekeredve feküdt ott…” …És a verandán egy kígyó tekergőzött sebesen…” Három kígyó is van a szobában.

Valahányszor egy nő úgy érzi, itt az ideje, hogy tiszteljék, tekintélye legyen, döntéseket hozzon, valódi vagy személyes politikai hatalomra tesz szert, előfordulhatnak ilyen kígyós álmok. Mintha az új erőt képviselnék. Azt a hatalmat is, ami valaha az istennőké volt, és a fallikus vagy férfias hatalmat is, amit az animus képvisel. Az álmodók olykor meg is jegyzik, hogy hím vagy nőstény állatot láttak álmukban s ez egyben jelzés arra nézvést, hogy miféle hatalomról lehet szó.

Ezekkel az álmokkal egyidejűleg az ébrenlét ilyen kérdéseket vethet föl abban, aki valamilyen új szerepet tölt be, hatalmi vagy tekintélyes pozícióba lép. „Fog ez nekem menni?” „Hatékony leszek-e?” „Hogyan fogok megváltozni ennek a helyzetnek a hatására?” „Nem kerülnek veszélybe emiatt fontos kapcsolataim?” Mintha azt mondanák ezek az álmok: aki még nem tapasztalta meg saját erejét, hatalmát, közelítsen hozzá óvatosan, mint egy ismeretlen kígyóhoz, amiről tudjuk, hogy veszélyessé válhat.

Szerintem azok a nők, akik tudatára ébrednek saját erejüknek és szakértelmüknek, lényegében „visszaperlik a kígyók hatalmát”, amita női istenségek éppúgy elveszítettek, mint a földi n ők, amikor a patriarchális vallások megfosztották az istennőket a hatalmuktól és a kígyót az Édenkertben a Gonosz megtestesítőjévé tették, a nőt pedig a „gyengébbik nemmé” fokozták le. Miközben pedig ezen tűnődöm, egy olyan ábrázolás merül fel emlékezetemben, ami számomra azt a lehetőséget testesíti meg, hogy a nő ismét ereje, szépsége és életadó képességei birtokába juthat. Egy terakotta szoborra gondolok, amit Rómában, a TermeMúzeumban őriznek és a művészek Démétér – ábrázolásnak vélik: gyönyörű nőalak emelkedik ki a földből, mindkét kezében egy- egy marék búzaszálat, virágot és egy kígyót tartva. (Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istennők, 266 -267 old, Stúdium Effektíve Kiadó 1997 )





C. G. Jung: Aion

A mély- én gnosztikus jelképei

A keresztes viperák gyerekkorom óta segítőkész álomalakjaim. Ez a 2016 egyik nyári álmom szereplője egy megrekedt élethelyzetből segített kiutat találni.  Ébrenlétemben is örülök, valahányszor sikerül találkoznom velük. Már csak azért is, mert veszélyeztetett faj. így jó látni, hogy még van belőlük. Váratlan felbukkanásuk ilyenkor inkább felszabadítóan semmint ijesztően hat 🙂

A hal megfelelőjét is jelenti. A népi közmegegyezés szerint a meghirdetett megváltó alakja a hal, de éppígy a kígyó is hal, mert a mélyből bukkant elő, kígyó, mert a sötétségből lépett elő titokban. Mind a hal mind a kígyó kedvelt jelkép, ugyanis az olyan pszichikai mozzanatok vagy élmények jelölésére, melyek meglepően, ijesztően vagy felszabadítóan bukkannak fel a tudattalanból. Ezért fejezik ki őket oly gyakran segítő állatok motívumával is. Krisztus és a kígyó hasonlítása hitelesebb, mint a halé, és mégis, kevésbé népszerű az őskeresztény körökben. A gnosztikusok számára bevált közkeletű jelképként adta magát mint kedvező helyi szellem, Agatho – démon és mint hozzá különösen közel álló núsz. Mindkét szimbólum felbecsülhetetlen értékű Krisztus-alakjának természetes, ösztönös értelmezése szempontjából. A teriomorf (állat alakban megjelenő) szimbólumok nagyon gyakoriak az álmokban és a tudatalatti más megnyilvánulásaiban. Ők fejezik ki azt a fokot, amelyen az általuk megjelölt tartalom fellelhető, azaz olyan tudatalattiságot, amely épp annyira távol esik a tudattól, mint valamely állat pszichéje. Emellett a különböző melegvérű vagy hidegvérű gerincesek, vagy éppen gerinc nélküliek úgyszólván megmutatják a tudatalattiság fokozatát. Ezt azért fontos tudni a pszichopatológiában, mert ezek a tartalmak minden fokon funkcionálisan ezeknek megfelelő természetű és lokalizálható tüneteket válthatnak ki. Ezért vannak a tüneteknek kimondott cerebrospinális és szimpatikus formái. Valami ilyet sejthettek meg a szetiánusok, mert Hippolytus a kígyóval kapcsolatban úgy beszél, mintha a szetiánusok az „atyát” a nagyagyhoz (enkephalon), a „fiút” pedig a kisagyhoz és a gerincvelőhöz ( parenkephalis, drakontoeides) hasonlították volna. A kígyó valóban a „hidegvérű”, szellemi – elvont, valamint állati – konkrét természet inhumánus tartalmait és tendenciáit jelképezi, egy szóval, az emberen kívülit az emberben. (156 – 157 old).

Magnetikus ágens: alkímia, gnoszticizmus

„Az ágens, mint élő, önálló lény, a kígyó. Magától jön elő, majd váratlanul akadnak rá, bűvöletbe ejt, pillantása merev és részvétlen, a vére hideg és nincs tekintettel az emberre. Az alvóra kúszik, ott van a levetett cipőjében vagy a zsebében…Ezért jelenti a minden embertelentől való félelem, és egyben a fenséges, az emberi, földi dolgoktól megszabadult iránti félve-tisztelet kifejeződését. Ő a legalantasabb, és az ördög, és a legmagasztosabb, az istenfiú, a logosz, a núsz, az istenfiú, az Agathodaimon. A kígyó jelenléte ijesztő, és a legváratlanabb helyen bukkanunk rá, váratlan pillanatban. A halhoz hasonlóan ő is a sötétség és a feneketlen, a víz mélye, az erdő, az éjszaka és a barlang reprezentációja és megszemélyesítője. Ha a primitív tudat „kígyóról” beszél, akkor azon az emberen kívüli élményt kell érteni. Nem valamilyen allegóriát vagy metaforát jelent, mert az ő saját alakja maga a szimbólum, és az igen lényeges, hogy a „fiúnak” van kígyó alakja, nem pedig fordítva, hogy a kígyó a fiút jelenti.” (158 old)

…Az alsó Ádám megfelel a kígyónak. A középkor és a kései ókor szellemiségében az első kettős piramis: a szellem vagy a metafizika világa, a második a láthatatlan természetet, éspedig különösen azt az emberösztönös diszpozíciót, a „húst” – gnoszt.- keresztény fogalom- amelynek gyökere az animális, pontosabban szólva a melegvérűek birodalmában található. E rendszer nadírja, talppontja a gerinces hülő, a kígyó, amellyel a végéhez ér az a pszichés kapcsolat, amelyet úgyszólván minden melegvérűvel létre lehet hozni. Hogy a kígyó minden várakozás ellenére az anthróposszal való megfelelést jelenti, ez attól válik bizonyossá – aminek különösképpen a középkorban volt nagy jelentősége, hogy ő egyrészt Krisztus ismert allegóriája, másrészt úgy jelenik meg, mint olyan valami, ami fel van ruházva bölcsességgel és a legmagasabb szellemiség adományával. Ahogy Hippolytus is említi, a gnosztikusok a gerincvelővel és a csontvelővel azonosították a kígyót. Ezek jelentése megegyezik a reflextevékenységekkel.

– Isidorus: proszphülész pszükhé = „benne nőtt lélek”, Origenész: „az emberben rejlő állat”. Miközben az árnyék mint olyan a legtöbb ember számára már tudattalan, ezért a kígyó a teljes tudatalatti és tudatképtelenség megfelelője, amit azonban – úgy tűnik – mint kollektív tudattalant és mint ösztönt sajátos bölcsességként és gyakorta természetfölöttinek érzett tudásként birtoklunk. Ez az a „kincs”, amelyet a kígyó ill. a sárkány őriz, és egyúttal ez az oka annak is, hogy egyszerre jelenti a rosszat és a sötétséget, valamint a bölcsességet. Ösztöntermészetét függetlensége, hidegsége és veszélyessége fejezi ki, amely ösztönösség kíméletlen, kegyetlenséggel és könyörtelenséggel teszi túl magát a morális és egyéb emberi kívánságokon és megfontolásokon, ezért épp oly ijesztő és elbűvölő, akárcsak egy veszélyes mérges kígyó váratlan megpillantása.

Az alkímiában

Kaduceus a Napfán – 2004

A Mercurius non vulgi jelképe, akit Hermésszel, a kinyilatkoztaás istenével állítanak párhuzamba. Mindketten pneumatikus természetűek. A serpens Mercurii olyan któnikus szellem, amely benne van az anyagban, különösen az eredeti káosz, a massa confusa vagy globosa teremtésben elrejtett darabjában. A kígyó- jelkép az alkímiában történetileg korábbi jelképekre utal vissza. Mivel az alkimisták számára a mű a világteremtés megismétlését, ill. utánzását jelentette, ezért emlékeztet a serpens Mercurii, a ravasz és csaló isten kígyója, a paradicsombeli hüllőre és mint ez az ördögre, akísértőre, aki bevallásuk szerint minden tréfára kész munkájuk közben. Mefisztofelész, akinek” kígyó a nénikéje”, a goethei változat alkimista famulusa, Mercuriusa. Ő a sárkányhoz hasonlóan a Hermaphroditusz csaló, kibúvókat kereső, mérgező, veszélyes és ezért legyőzendő előfoka.

A Teremtés könyvében a kígyó jeleníti meg a fa megszemélyesített szellemét. Ezért ábrázolják hagyományosan a fa mellet vagy rajta a fán. Ő a fa hangja, amely meggyőzi Évát, h. „jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességéért”

Éppúgy lehet Mercuriust a Palackba zárt szellem meséjében a fa szellemeként értelmezni. Ripleynél Mercurius kígyóként bukkan elő Melúzina alakjában a filozófiai fa koronájából („a megismerés fája”). A fa az átalakulási folyamat fejlődését és szakaszait ábrázolja, a gyümölcsei vagy a virágai a mű megkoronázását jelentik. A mesében Mercurius a nagy tölgyfa gyökere alatt rejtőzik. A serpens Mercurii viszont a föld belsejében él. (194 – 195. old)”

Jung: A filozófusok fája

„Az agathodaimon- jó szellem – kígyó alakban jelent meg, Philón a „legszellemibb” állatnak nevezte, jóllehet hideg vére és alacsonyrendű agya alapján éppen hogy nem feltételeznénk róla különösebb tudatfejlődést, és fordítva: az emberrel való kapcsolatának a hiánya és nyilvánvaló tudattalansága olyan lénynek bélyegzi, amely idegen, rémisztő és elbűvölő hatást kelt, így kitűnően alkalmas arra, hogy a tudattalan szimbóluma legyen, kifejezve egyrészt annak rideg és kíméletlen ösztönszerűségét, másrészt –sophia- jellegét, avagy anyai bölcsességét, aminek előképe az ótestamentumi Sapientia.”




 

A bejegyzés kiemelt képe: Bambuszvipera – egy 2007-es álmom szereplője

Kapcsolódó

Álmok tematikus oldala

Párbeszéd álmainkkal

A sárkány szimbólikája

A Skorpió (Liz Greene)

A nem is olyan ördögi Skorpió 🙂

A Plútó archetípusa

 

 

A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!

Comments are closed
* *