A vámpírok közöttünk járnak

Drakula modern testvérei látszatra pont úgy néznek ki, mint a közönséges földi halandók. Fényes nappal is találkozhatunk velük. Nem egy kripta homályából kúsznak elő, hanem közvetlen környezetünkben, munkahelyünkön, iskolában, ismeretségi körünkben lelhetők fel. Bár a segítő foglalkozások művelői (pszichológusok, különféle alternatív terapeuták, életvezetési tanácsadók, pl. asztrológusok) az átlagosnál gyakrabban futnak össze velük, egyes családtagokban, ügyeletes szívszerelmünkben, állítólagos barátainkban is rájuk ismerhetünk.

Hogy miről ? A szó szoros értelmében lefárasztanak: egy- egy beszélgetés után kimerültnek, erőtlennek érezzük magunkat. Nem csoda, hiszen akár tudatában vannak, akár nem, ők a mások energiáiból élnek. Saját belső erőforrásaiktól ugyanis elszakadtak, vagy eszük ágában sincs kapcsolatot teremteni velük
Végeérhetetlenül panaszkodnak, másokat hibáztatva. Igyekeznek a figyelem központjába kerülni, sajnáltatják magukat. Bár látszatra hasonlítanak, nem tévesztendők össze a valóban problémákkal küszködő, átmenetileg krízishelyzetbe került emberekkel. A két típus között óriási a különbség, amivel nem árt tisztában lenni. Hiszen míg a tényeges bajba jutottakon emberi kötelességünk segíteni, ha egy energiavámpírt támogatunk, rengeteget árthatunk. magunknak. Mi több, hosszabb távon maguknak az érintetteknek sem használunk…

Az ideiglenesen mélyponton levők azért osztják meg másokkal is történetüket, mert tényleg megoldást keresnek helyzetükre. Nem annyira halat akarnak kapni, mint megtanulni horgászni, vagy ha már tudnak, ilyen lehetőségeket keresnek. Az energiavámpírok szinte megsértődnek, ha valós lehetőségeket villantunk fel a láthatáron, azt pedig még inkább zokon veszik, ha a javulás érdekében nekik maguknak is tenniük kéne, neadj’Isten rámutatunk arra, hogy kisebb-nagyobb mértékben maguk is felelősek azért, hogy ennyire csehül állnak ügyeik. Nekik az céljuk, hogy gondoskodást csikarjanak ki mindenáron. Ha nem anyagi juttatás formájában, hát időnket, figyelmünket rabolva. A játszmák* lekörözhetetlen mesterei.

Ugye ismerős az az érzés, amikor már a megcsörrenő a telefontól görcsbe rándul a gyomrunk? Ebben a pillanatban csakis ő lehet a vonalban. A gyerekkori barátnő, a főnök, aki lelki szemetesládának használ, a szomszédasszony. És beszél. Órákon át, anélkül, hogy minket is hagyna szóhoz jutni. Ha mégis azzal nyit, velünk mi újság, csak azért kérdez, hogy belénk fojtsa a szót. A legkevésbé sem érdekli, hogy már roskadozunk a meglévő gondok súlya alatt. Bár azt a benyomást kelti, hogy tanácsra van szüksége, erről szó sincs valójában. Ö csupán azt akarja elmondani, mitől szenved, és ennek ürügyén kiharcolni a figyelmet, energiát elszívni.

Az energiacsere , az adok- kapok számára ismeretlen fogalom. Ha ad valamit, csak azért teszi, hogy még többet vehessen el. Nem számít, hogy ügyeletes áldozata éppen mit csinál, nincs az a halaszthatatlan teendő, amit ne szakítana félbe. Folyamatosan pumpol, tarhál, a szó szoros értelmében és szimbolikusan is. Az önhibájukon kívül nehéz helyzetben lévők mindig viszonozzák a kért szívességet. Ha akkor és ott nem áll módjukban, elsőként ugranak, ha egyszer majd nekünk lesz szükségünk valamire.



Segítő foglalkozásúak számára sem kell bemutatni az energiavámpír egyik speciális kategóriáját: az ügyfélét, aki függetlenül attól, hogy „élete legnagyobb válságában van” ( ha kicsit mélyebbre ásunk személyes történeteiben kiderülhet, hogy ez nála egy krónikus, valamilyen jól felfogott vagy kevésbé tudatos érdekből tartósított állapot) vagy „csak meg akarja beszélni veled a gondjait”, a leghalványabb jelét sem mutatja annak, hogy meg is szeretné oldani azokat. Magától a szakembertől is kimondottan rossz néven veszi, ha ilyen irányba terelné ( l. Mikor felesleges felkeresni az asztrológust és mikor segíthet ? ).

A foglalkozás tiszteletdíja alól rendszerint bűntudatkeltéssel, önsajnáltatással igyekszik kivonni magát, mintha a tanácsadónak semmi más feladata nem lenne a világon, mint hogy szabadidejét, energiáját korlátlanul és feltétel nélkül bocsássa rendelkezésére, ezért áldozott nem kevés pénzt és időt képzettsége megszerzésére, tudása szinten tartására, praxisa felépítésére, működtetésére. (Jelen esetben többek között pl. a nagyközönség számára egyelőre még ingyenesen elérhető, hasznos önismereti, önnevelési tippeket tartalmazó blogbejegyzések megírása, lefordítása sok-sok munkaórát vesz igénybe. Arról már nem is beszélve, hogy születési képlet érdemi feldolgozása minimum 8 órás munka – tudom, vannak olyan “asztrológusok” is, akik ránézésre, helyben bemondott adatok birtokában, jobb esetben  1 -2 órás “felkészülési időt” követően már elő is rukkolnak az “elemzéssel” – de ez egy másik történet. A horoszkóp  megbeszélése tulajdonosával 2 -3 órát vesz igénybe, kivéve amikor többet…. )



Ha vannak húzóemberek, az energiavámpír a lehúzóember. Ha szemtanúja voltak életünk átmeneti mélypontjainak, erőfeszítéseinknek, amelyekkel (legtöbbször önerőből) sikerült feltápászkodnunk, ők kudarcainkra emlékeztetnek, és a korábbi állapot visszaállításán dolgoznak. Gondjaink voltak az alkohollal? Az egykori ivócimbora azzal traktálhat, milyen mókás dolgokat csináltunk illuminált állapotban, majd arra invitál, koccintsunk egyet. Hosszabb munkanélküliség után helyezkedtünk el ? A ” legjobb barátnő” csakis munkaidőben csörög ránk- s ha balga módon felvesszük a telefont, órákig tartana szóval. Másnap fontos vizsga, interjú vár? Laza mozdulattal a fotelbe veti magát és éjfélig zsibbaszt szerelmi életével.

Az energiavámpírtól megszabadulni sem könnyű. Egyrészt azért nem , mert látszólag észre sem veszi, amíg tapintatosan, finoman utalunk rá, torkig vagyunk. Kimondottan provokálhat is, hiszen számára dupla öröm, ha látja: idegeinkre megy s még a mártíromság babérjait is learathatja. De a bűntudatkeltéshez is kiválóan ért. Ilyenkor csak az használ, ha mi sem fogjuk vissza magunkat: az illemszabályokra fittyet hányva pattintsuk le. Neki azzal nyújthatunk tényleges segítséget, ha megvonjuk a határokat.




 

Kapcsolódó :

Mikor felesleges felkeresni az asztrológust és mikor segíthet ?

 

Mindennapi játszmáink *

“A játszma kiegészítő, rejtett tranzakciók folyamatos sorozata, amely pontosan meghatározott, előre látható kimenetel felé halad. Leíró módon: nemegyszer ismétlődésekbe bocsátkozó, a felszínen hitelt érdemlő, rejtett indítékú tranzakciók ismétlődő készlete. Köznapibb nyelven: csapdás vagy “trükkös” lépések sorozata. A játszmákat két fő ismertetőjegy világosan elkülöníti az eljárásoktól, a rituáléktól és az időtöltésektől: 1. a rejtett jelleg és 2. a nyereség. Az eljárások lehetnek sikeresek, a rituálék hatékonyak, az időtöltések hasznot hajtók, de meghatározásánál fogva mind a három nyílt; járhatnak versengéssel, de sohasem konfliktussal, a befejezés lehet feltűnést keltő, de sohasem drámai. Ezzel szemben minden játszma alapvetően tisztességtelen, kimenetele pedig nem csupán izgalmas, hanem drámai jellegű.”

Nagyon hasznos link Eric Berne emberi játszmák c. könyvének részleteivel

Emberi játszmák I. (Játszmaelemzés)

Emberi játszmák II. (Játszmatár)

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2017A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!