A Bika | Liz Greene

“A bika (amelyet néha ökörként ábrázolnak) megszelídítéséről szóló buddhista mese az embert a fejlődés különböző szakaszaiban mutatja be, amelyekben meg kell tanulnia megszelídíteni az ellenszegülő bikát, és ahol végül az ember és a bika eltűnnek, és végül kiderül, hogy egyazon isteni egység részeit képezik. A bika nem gonosz, de ha engedik, hogy irányítsa az embert, akkor pusztulásba vezetheti, mert ki van szolgáltatva vágyainak. De az elfojtás sem válasz. Az embernek és a bikának olyan táncot kell járniuk, amelynek során kölcsönösen tisztelni kezdik egymást. Ezek a keleti képek az ego és az ösztönök közötti kapcsolat problematikáját szemléltetik, és ez a probléma áll a Bika fejlődési mintájának középpontjában”Liz Greene : The Astrology of Fate

“A Bika | Liz Greene” bővebben

Az Oroszlán | Liz Greene

“Azt hiszem egyetlen asztrológus sem vitatja, hogy ez a fajta tüzes szenvedély jellemző az Oroszlánra. De az Oroszlán – ahogy Jung sugallja- a folyamat egy állomása; és ez az a folyamat vagy mintázat, amely az Oroszlán sorsának a „szférájába” vezet minket. Mint azoknak az Oroszlánoknak az élettörténetéből láttam, akikkel dolgoztam, úgy tűnik, itt alkímiai munkát kell végezni. Az Oroszlánnak nem szabad ebben a vadállati formában maradnia, hanem utat kell engednie valami másnak. A mintázat egyik zavaró aspektusának tűnik, hogy az Oroszlánt gyakran úgy kezelik, ahogy Jung leírja, a „dzsungeljárók körültekintésével” vagy „az állatidomár módszereivel”, ostorral és ösztökével. Ez fájdalmas folyamat az Oroszlán számára, akinek gyermeki lelkét mélységesen sértik embertársai túlzásaira adott reakciói. Ő a „legjobbat akarta”, de úgy tűnik, a többiek valahogy nem értékelik. Gyakoribb, hogy dühbe gurulnak miatta. Ha maga az Oroszlán még csak nem is kapiskálja a folyamat jelentőségét, az élet hajlamos igen durván megtanítani arra, hogy egy oroszlán nem rohangálhat bizonyos következmények nélkül bömbölve az emberek között.Kreatívabb megélési formában maga az Oroszlán dönt úgy szabad akarattal, hogy aláveti magát a próbának “ Liz Greene : The Astrology of Fate

“Az Oroszlán | Liz Greene” bővebben

A Skorpió | Liz Greene

The Astrology of Fate / A sors asztrológiája című könyvében Liz Greene a sors és szabad akarat dilemmáját boncolgatja. Az olvasó nem fog egyértelmű és megnyugtató választ kapni, viszont egy nem csak asztrológiai ismeretekben, hanem kultúrtörténeti, történelmi, pszichológiai adalékokban gazdag élménnyel gyarapszik. A könyv jegyekről és uralkodó bolygóikról szóló fejezetei nem karakterológiai jellemzések, hanem az adott archetípusok domináns témáit és problematikáit járják körül mitológia, pszichológia, alkímia, egyetemes kultúrtörténet összefüggéseiben. Ebben a részben a Skorpió  archetípusának bizonyos problémás oldalait  tárgyalja a szerző.  Más műveiben a jegy pozitívabb analógiáival, szimbólumaival és sajátosságaival is behatóan foglalkozik, de az itt írtakban is  sok igazság van.
“A Skorpió | Liz Greene” bővebben

A téli napforduló és a Bak princípiuma

A fény viszontagságos születése

“Amikor a legsötétebb az éjszaka, akkor a legközelibb a hajnal” . A bibliai bölcsességet a világ minden táján ismerik, még ha sokféleképpen fogalmazták is meg. A téli napforduló mitológiája ugyanis arról szól, hogy a legmélyebb sötétségből újjászületik a fény – megszemélyesítve Megváltó, mint pl. Jézus vagy nap – hős, mint a görög Héraklész, a perzsa Ahura Mazda,  Ráma, az indiai Rámájana főszereplője, a Hanuka-ünnephez kötődő  makkabeus szabadságharcosok és még sorolhatnánk.

“A téli napforduló és a Bak princípiuma” bővebben