“A bika (amelyet néha ökörként ábrázolnak) megszelídítéséről szóló buddhista mese az embert a fejlődés különböző szakaszaiban mutatja be, amelyekben meg kell tanulnia megszelídíteni az ellenszegülő bikát, és ahol végül az ember és a bika eltűnnek, és végül kiderül, hogy egyazon isteni egység részeit képezik. A bika nem gonosz, de ha engedik, hogy irányítsa az embert, akkor pusztulásba vezetheti, mert ki van szolgáltatva vágyainak. De az elfojtás sem válasz. Az embernek és a bikának olyan táncot kell járniuk, amelynek során kölcsönösen tisztelni kezdik egymást. Ezek a keleti képek az ego és az ösztönök közötti kapcsolat problematikáját szemléltetik, és ez a probléma áll a Bika fejlődési mintájának középpontjában”. Liz Greene : The Astrology of Fate
| Az ilyen leírások nagyon hasznosak lehetnek, de megvannak a korlátaik. Nem alkalmazhatók automatikusan,receptszerűen”. Bővebben: Mire jók, jók-e valamire egyáltalán az asztrológiai receptek? Mindenkinél más és más módon, a személyi horoszkóp sajátosságaitól függően nyilvánulnak meg.Tekintve, hogy a Föld jelenlegi népessége több mint 7 és fél milliárd, ennyi horoszkóp -variáció létezik. Beláthatod, hogy a szóba jöhető változatokat nem áll módomban egyenként kivesézni, komment formájában végképp nem. A TIÉDET sem 🙂 Kérlek tehát, ne tegyél fel olyan kérdést, hogy rád hogyan hat, mert nem fogok rá válaszolni. Az ilyen jellegű hozzászólások törlésre, szerzőik tiltásra kerülnek… |
Három különböző mitikus bika tart igényt arra a megtiszteltetésre, hogy a Bikához társítsák. Egyikük az a fehér bika, aki türoszi otthonából Krétára vitte Európét. Ez a bika maga Zeusz volt, aki a szokásos cél – a kiválasztott nő elrablása vagy meghódítása érdekében állatalakot öltött. A második inkább tehén volt mint bika, Ió , Zeus egy másik szeretőjének állati alakja, akit Héra féltékenységből szarvasmarhává változtatott. A harmadik és a leghíresebb a krétai bika, aki iránt Pasziphaé , Mínósznak , Kréta királyának a felesége szerelemre lobbant, és aki a szörnyeteg Minótauroszt nemzette, akit Thészeusznak meg kellett ölnie. A megfelelő időben megvizsgáljuk majd magának a bikának, és a ”tehénszemű” Aphroditénak – Vénusz a Bika uralkodó bolygója – szimbolikáját is; de kezdjük először a krétai bika történetével, amely, úgy tűnik, mély mondanivalót hordoz a Bika sorsáról.
Mínósz király Európé és Zeusz fia volt, maga is egy bikává változott isten gyermeke. Kréta királya volt és szigetének székhelyéről nagy hatalmat gyakorolt az összes görög sziget és a szárazföld egyes részei felett. Fiatal korában fivéreivel, Rhadamantüsszel és Szarpédonnal versengett a trónért, amelyrte isteni jogára hivatkozva tartott igényt. Poszeidónhoz , a tenger és a földrengések istenéhez imádkozott, hogy küldjön fel jelként egy bikát a tengerből. Imáját megpecsételendő megesküdött, hogy az állatot azonnal feláldozza felajánlásként és szolgálata jeléül. Poszeidón, akit szintén bika alakban ábrázolnak, beleegyezett, a fenevad pedig meg is jelent és Minósz elfoglalta a trónt. A fenséges vadállat láttán azonban arra gondolt, mekkora előnyökkel járna, ha egy ilyen lényt birtokolhatna a csordájában , és egy közönséges változattal próbálta helyettesíteni, remélve, hogy az isten nem veszi észre a cserét vagy nem tulajdonít neki jelentőséget. Miután feláldozta Poszeidon oltárán a tulajdonában levő legszebb fehér bikát, hozzáadta csordájához a szent tengeri bikát.
De Poszeidón nem örült a cserének. Úgy torolta meg a szentségtörést, hogy megparancsolta Aphroditénak, gerjesszen mindent elsöprő vágyat Minósz feleségében, Pasziphaében a bika iránt. Amaz rávette Daidaloszt , az ünnepelt művész- mesterembert, hogy készítsen neki egy fatehenet, amelyben közösülhet a bikával. Daidalosz teljesítette a megbízást, Pasziphaé bebújt a tehénbe, a bika pedig behatolt Pasziphaéba. Ebből a nászból született meg a Minótaurosz, egy emberfejű, bikatestű szörnyeteg, aki emberhússal táplálkozott. Minósz ijedtében és szégyenében megbízta Daidaloszt, hogy készítsen egy labirintust, amelyben elrejthetik a visszataszító teremtményt, és amelyben élő ifjak és szüzek csoportjait hagyták ott eledelül a Minótaurosznak.
Az elsődleges bűnt a történetben nem Pasziphaé követte el, hanem maga Minósz, de a sors, amelyet megidézett, a királynőn keresztül valósult meg. Joseph Campbell így ír a Minósz által elkövetett hibáról:
„Személyes haszonszerzés céljára használt fel egy nyilvános eseményt, holott királlyá való beiktatásának éppen az volt a lényege, hogy már nem volt pusztán magánember. A bika visszaadásának azt kellett volna szimbolizálnia, hogy teljesen önzetlenül aláveti magát a tisztségével járó feladatoknak. Megtartása ezzel szemben egy, önmaga egocentrikus felmagasztalására irányuló impulzus jelképe volt. És így a király „Isten kegyelméből” Holdfasttá, a veszélyes zsarnokká változott, aki mindent megtart saját magának. Ahogy az átmenet tradicionális rítusai arra tanították az egyént, hogy meghaljon a múlt számára és újjászülessen a jövőnek, úgy a nagy beiktatási ceremóniák is megfosztották személyisége magánjellegétől és hivatásának palástjába öltöztették… A rítus megtagadásának szentségtörésével azonban az egyén, mint individuum elszakította magát a teljes közösség nagyobb egészétől, így pedig az Egy sok darabra tört, és ezek aztán harcolni kezdtek egymás ellen – mindenki önmagáért – , és csak erőszakkal lehetett őket kormányozni”. (Joseph Campbell: Az ezerarcú hős)
A továbbiakban Campbell a tündérmesékben oly gyakori zsarnok-szörnyeteg (gyakran óriás, mint Fafnir és Fasolt Wagner A Nibelung gyűrűjében ) alakját írja le; a közjavak összeharácsolóját, az “én és az enyém” mohó jogaira áhítozó szörnyeteget. Figyelemreméltó érdekesség, hogy Hitler is Bika volt (horoszkópja itt ) , akárcsak Lenin (horoszkópja itt ) és Marx (horoszkópja itt ) . És ez a helyzet II Erzsébet ( horoszkópja itt ) királynővel is, aki úgy tűnik, figyelemre méltó szinten értette meg királynővé iktatásának mélyebb értelmét, és a stabilitás és az erkölcsi szilárdság szimbóluma marad az egész Egyesült Királyság számára. De a zsarnok-szörnyeteg, amelyről Campbell ír, a Bika kihívása, sötét oldala, amellyel egy bizonyos ponton találkozni kell az élet folyamán. A föld [ elem] ereje, amely a zsarnok számára lehetővé teszi, hogy akárcsak Minósz, aki vagyonra és a tengerek fölötti hatalomra tett szert, vagyont halmozzon fel, a Bika ereje; de a dilemma istennel való kapcsolatában rejlik, és abban, hogy melyik istenséget szolgálja, illetve az istenségben vagy saját magában. Mínósz története egy stagnáló helyzetben ér véget, amelyben egy destruktív szörnyeteg van a látszólag termékeny birodalom szívében. Ez a stagnáló helyzet óhatatlanul Thészeusz eljöveteléhez vezet, a hőséhez, akinek a holtpontot fel kell oldania. A mítoszokra jellemző irónia, amellyel már a Kosnál is találkoztunk, hogy Thészeusz – aki Minószhoz hasonlóan király és isteni apja van – a bikaisten Poszeidón gyermeke. A lény, amellyel farkasszemet kell néznie a labirintus szívében, saját szellemi apjának sötét, bestiális alakja, egyszersmind Minósz bűnének jelképe. Így Minósz, az ő Minótaurosza és a hős Thészeusz a bika szimbóluma által kapcsolódik össze, hiszen mindnyájan egyazon archetipikus magnak az aspektusai. És Minósz és Thészeusz bizonyos értelemben egymás hasonmásai, hiszen az egyik elköveti a vétket az isten ellen, a másiknak pedig meg kell váltania azt.
| Naaagy kérés kleptomániás félig- sem- barátaimhoz 😈 Sajnálatos módon az oldalamon levő másolásvédő dacára is még mindig nagyon sokan „inspirálódnak” ( = gátlástalanul lopják a tartalmakat) innen. Igen, ezt a tevékenységet akkor is LOPÁSNAK nevezik, ha már nem tudják olyan könnyen szó szerint lemásolni, “csak” összefoglalózzák, esetleg más igényes blogokról, YouTube-csatornákról összemazsolázott tartalmakkal kombinálva) . Amennyiben Te magad is azon „kollégák” cseppet sem tisztelt csoportjába tartozol, aki tárgyi tudása mélyítése helyett kizárólag oldala marketingezésével, és azon platformok tallózásával foglalkozik, ahol igényes tudásanyagokból lopkodhat ( többek között pl az én oldalamat is e céllal követed, ahogy teszitek sajnos elég sokan), kérlek, a változatosság kedvéért most tegyél kivételt. Nagyon sok munkám van az ilyen típusú fordításokban (a minőségi szakirodalom beszerzésébe fektetett jelentős összegekről már nem is beszélve), akárcsak az oldalamon elérhető összefoglalókban, meg a többi posztban is. Ezért, ha merítesz belőlük, kérlek jelöld meg a forrást, ÉS tüntesd fel a cikkemre mutató linket is !!!! Ez az egyik olyan fontos gesztus, amely megkülönböztet a tartalomtolvajoktól. Nagyon jó lenne, ha ez szokásoddá válna, és nem csak az én írásaimat illetően, hanem akkor is, amikor a többi hiteles tudással rendelkező, posztjaikba, videóikba komoly munkát fektető asztrológus- társam oldalain „tallózgatsz” ( = nézel lenyúlnivaló tartalom után). |
De mi is a bika, annak a hatalomnak jelképe, amelyet az istennek kell szentelni? A Kos képi világában láthattuk, hogy a kos a rejtett Istennel, a fallikus hatalommal és potenciával, valamint az Atya mindenhatóságával van kapcsolatban. A bika egészen más állat. Nem tüzes; föld jellegű, és jóllehet összefüggésben van a föld termékenységével, ez nem azonos a menny termékeny teremtőerejével. A bika (amelyet néha ökörként ábrázolnak) megszelídítéséről szóló buddhista mese az embert a fejlődés különböző szakaszaiban mutatja be, amelyekben meg kell tanulnia megszelídíteni az ellenszegülő bikát, és ahol végül az ember és a bika eltűnnek, és végül kiderül, hogy egyazon isteni egység részeit képezik. A bika nem gonosz, de ha engedik, hogy irányítsa az embert, akkor pusztulásba vezetheti, mert ki van szolgáltatva vágyainak. De az elfojtás sem válasz. Az embernek és a bikának olyan táncot kell járniuk, amelynek során kölcsönösen tisztelni kezdik egymást. Ezek a keleti képek az ego és az ösztönök közötti kapcsolat problematikáját szemléltetik, és ez a probléma áll a Bika fejlődési mintájának középpontjában.
A bikával való küzdelmet más mitikus történetek is ábrázolják. Az egyik legerőteljesebb Mithrász , a zoroasztriánu istenember, a Megváltó története, akit mindig híres fejfedőjében, a bika torkát markoló kezekkel ábrázolnak. Héraklésznek is le kell győznie egy bikát. A bika legyőzésének és feláldozásának e motívumai úgy tűnik, hogy egy magasabb rendű Énnek való alávetettségről szólnak, és annak felismeréséről, hogy a bika ereje nem az “enyém”, hanem egy személyiségen túli cél felé kell irányítani. Akár bikáról, akár – mint Ió mítoszában – tehénről van szó, ugyanazzal az állattal állunk szemben. Nem meglepő módon, az elsődleges asszociáció, amely ehhez a teremtényhez társítható, Aphrodité istennő, akit “tehénszeműnek” neveznek, és akinek természete sokat elárulhat nekünk annak a vadállatnak a jelentéstartalmáról, amellyel a Bika sorszerűen találkozik és meg kell szelídítenie.
Aphrodité-Vénusznak gyakorlatilag több és jobban körvonalazott „személyisége” van, mint bármely más görög istennőnek. Ő nem csupán elvont fogalom, amely a kozmosz valamilyen homályosan érzékelt rendjét hivatott megszemélyesíteni. Nagyon is élő, és ez a tulajdonsága azokról az őt ábrázoló szobrokról is sugárzik, amelyek a görög korszak előttről, a közel-keleti nagy istennő, Istár idejéből maradtak ránk. Nagyvonalú és érzéki vonzalom árad belőle, és a szexet illetően híján van mindennemű ambivalenciának. Paul Friedrich Aphrodité jelentéséről című könyvében ezt “napfényes szexualitásnak” nevezi, olyan női istenségekkel hasonlítva össze, mint Artemisz és Athéné , akiknél a szexuális aktus egyenlő a beszennyeződéssel. Míg a legtöbb olümposzi istennő számára a test tisztátalan, Aphrodité számára szent. Részben ezért ábrázolják őt általában meztelenül, míg a többi istennő szinte mindig öltözéket visel. Úgy tűnik, ő testesíti meg a meztelen, szégyen nélküli természetet. Zeuszhoz hasonlóan ő is közvetít a halhatatlanok és az emberek világa között, mivel szívesen szeretkezik halandókkal. Általában azt a halandó férfit, aki szexuális kapcsolatot létesít egy istennővel, halállal, kasztrálással vagy még rosszabbal büntetik. Ixion történetében már találkoztunk erre vonatkozó példával. Őt örökre egy tüzes kerékhez kötözték büntetésből, amiért megpróbálta elcsábítani Héra istennőt. De Aphrodité potenciális szeretője bármely istennek vagy hősnek, aki megmozgatja a fantáziáját. Ebben az értelemben kész megtestesülni, kapcsolatba lépni az élő emberek és a földi dolgok világával. A halandók meztelenül is szemügyre vehetik; így hozzáférhető az emberi tapasztalat számára, ellentétben az olyan istenekkel, mint Apollón és Artemisz, akik megfoghatatlanok maradnak, és megbüntetik azokat, akik túl közelről szemlélik őket.
Aphrodité aktív nő: aktív szerepet vállal az udvarlásban és a csábításban, a szerelemben és a szeretkezésben. Soha nem erőszakolja meg vagy támadja meg férfi; szexualitása olyan erős, hogy ez lehetetlen volna. Semmiben sem hasonlít az áldozatszerű nőkre, akiket Zeusz és a többi férfi isten üldöz, elrabol, megerőszakol és megaláz. Aphrodité a viszonylagos szexuális egyenlőség jelképe, ritka jelenség egy olyan történelmi korszakban, amikor az uralkodó kollektív nézet éppen az ellenkező irányba hajlott. Ő a kurtizánok védnöke is, bár ugyanilyen lelkesen patronálja a házasságon belüli szenvedélyes szexet is. Míg Héra , az istenek királynője azokat a struktúrákat és erkölcsi törvényeket képviseli, amelyek a közösségen belül szabályozzák a házasság intézményét, Aphrodité a házastársi öröm és termékenység megtestesítője.A nemzés, a vágy és a kielégülés, a díszítés és a kultúra, a szépség és az erotikus művészet: mindezek az ő tulajdonát képezik. Szerelmeskedése civilizált művészet, szemben Arész-Mars fizikai erőszakjával és vadságával. Paul Friedrich így ír:
“A szexuális késztetések természetesek; a kifinomult szeretkezés viszont erősen kulturális jellegű. Aphrodité közvetít a kettő között, ‘összehozza őket’. Vagyis, jobban mondva, nem azonossá teszi, hanem összekapcsolja-, és nagymértékben átfedésbe hozza őket. Más szavakkal, egyetérthetünk abban, hogy ő az “elragadtatás istennője”, de el kell ismernünk, hogy ez az elragadtatás a természetes és kulturális komponensek harmonikus elegye.”
Aphrodité ajándékai azonban kétélűek. A szerelem művészete és a vágyak kielégítése harmonikus szexualitásban és boldog házaséletben egyesítheti a férfit és a nőt. Másrészt azonban olyan rivalizálásokat, féltékenységet és szenvedélyeket gerjeszthetnek, amelyek nagymértékben veszélyeztetik az egyének, a rokoni csoportok, sőt még a nemzetek közötti kapcsolatokat is. Így Minósz szent bika iránti rajongása azt eredményezi, hogy felesége mindent elsöprő szenvedélyre lobban ugyanezen bika iránt, és e szenvedély gyümölcse, a szörnyeteg, a királyságot belülről rohasztó rákfenéjévé válik. Még az oly békés teremtménynek tűnő tehén is káosz és pusztítás forrásává válhat. A korai kozmogóniákban Aphroditénak nincs anyja, hanem a tenger és Uránosz levágott nemi szervének egyesüléséből születik, miután fia, Krónosz kasztrálta. Ez azt sugallja, hogy bárki legyen is Aphrodité, a szó hétköznapi értelemben nem anyai [természetű], jóllehet termékeny. Talán helyesebb lenne azt mondani, hogy semmiképpen sem feleség, noha kedveli a házasság testi örömeit. Friedrich szerint neki van az istennők közül a leginkább “szoláris” jellege:
„Artemisz és Héra erőteljesen lunáris. Előbbi jellemző módon a holdfényes éjszakai levegőben mozog, utóbbit pedig gyakran ábrázolják teliholdként. Szimbolikájuknak gazdag előzményei vannak a régi európai civilizációban, és természetesen ott az általánosabb pszichológiai összefüggés is a Hold és a menstruáció, a szüzesség és általában a női princípium között… Aphrodité az, aki mint számos hivatkozásban olvasható, minden más istennőnél egyértelműbben napistennő, és e szoláris jelleg természetes kapcsolatban van aranyló mivoltával. Figyeljük meg, hogy Ankhiszészt nappal csábítja el. Napfényes szexualitása mélységes ellentétben vagy kontrasztban van azzal a burkolt és holdfényes szorongással és ellenségességgel, amelyet Artemisz tanúsít a testi szerelem iránt.” (Paul Friedrich : The Meaning of Aphrodite, University of Chicago press, 1978)
[Erről a témáról bővebben ld Jean Shinoda Bolen Bennünk élő istennők című könyvét, ford. megj]
Mindez szemléletes képet nyújt bikánk egyik aspektusáról. Jogosan merül fel a kérdés, miért kell aztán Thészeusznak vagy Mithrásznak leigáznia, hiszen Aphrodite jóindulatú istennőnek tűnik, akinek olyan tulajdonságai vannak, amelyekre jelenlegi kultúránknak nagy szüksége van. Csakhogy az ő cselszövései miatt kezdődött el a trójai háború, az általa okozott felfordulás pedig személyes vagy kollektív szinten mindenkor veszélyt jelent egy kapcsolatra. Ő egy nagyon kétértelmű istennő.
Spártában véres hadistennőként tisztelték, és az elbeszélések szerint egyiptomi megfelelője, Hathor , a tehénfejű istennő szintén örömét lelte a vérben és a mészárlásban. Talán újra szemügyre kell vennünk Hitlert, akinek nem csupán a Napja állt a Bika jegyében, hanem Mérleg volt az aszcendense is, így kétszeresen is Vénusz uralma alatt áll. Talán a buddhista recept a legmegfelelőbb: Ne öld meg a bikát, hanem, a kölcsönös tisztelet fejlődő mintájában tanulj meg vele táncolni, hogy a bika emberibbé, az ember pedig állatibbá váljon. Számos olyan Bikával találkoztam, aki „lehasítással” próbált megbirkózni a bika potenciális problémáival, erős szenvedélyeivel és rögeszmés sóvárgásával, azaz visszavonult intellektusába a mindent elsöprő érzékek fenyegetését elkerülendő. Ez természetesen nem megoldás; ezt tette Minósz is, amikor a Minótauroszt a begyömöszölte a labirintusba. A test ilyenkor általában fellázad az elme zsarnoksága ellen. Hasonlóképpen, találkoztam az érzékek fogságában levő Bikákkal is, ahol a bika vagy a tehén irányítja a férfit vagy a nőt. De ez szintén nem elégíti ki sem a bikát, sem emberi társát, mert akkor ismét Minósz királynál tartunk, aki megtagadja a Mély Ént, és a saját örömére próbálja meg birtokolni azt, ami nem az övé. Az eredmény tragikus.
Mindeddig a bika női aspektusával foglalkoztunk. De Aphrodité a mítoszban egy pár része, és jóllehet nem feleség a szó hagyományos értelmében, mégis házas: éspedig a különös Héphaisztosz isten a házastársa, akit latinul Vulcanusnak hívnak, és akit Zeusz és Héra adott neki férjül. Amikor ily módon párosítják össze az isteneket a mítoszban, érzéseim szerint egyazon archetipális minta két oldalával állunk szemben. Bár Aphrodité és Héphaisztosz házassága kényelmetlen, mégis házasság; ő a “megfelelő” házastárs az istennő számára. Ezért Héphaisztoszt is figyelembe kell vennünk, mert általa is betekintést nyerhetünk a Bika természetébe és sorsába.
Héphaisztosz az isteni kovács, és számos kultúra kovács-istenei tükrözik alakját, hiszen csúnya és sánta. Sok közös vonása van a teuton törpékkel, ugyanis a föld teremtménye, és képességei művészetében és fizikai erejében rejlenek. [Ford megj: Héphaisztosz mítoszának több változata van; ez gyakori jelenség a mitológiában. Ld: Wikipédia , Sarti Info , Liz Greene Robert Graves: A görög mítoszok című művében bemutatott változatra hivatkozik.] A mese szerint születésekor olyan gyenge és beteges volt, hogy anyja, Héra utálkozva a mélybe vetette az Olümposz magaslatairól, hogy megszabaduljon a szégyentől, amelyet egy ilyen szánalmas fiú jelentett számára. Sok olyan Bikánál találkoztam én is ezzel a szomorú, kora -gyerekkori mintával, akiknek családja valami extravagánsabbat, zseniálisabbat és pezsgőbbet szeretett volna annál a lassú és földhözragadt teremtménynél mint amilyen gyakran a Bika gyermek. Héphaisztosz azért élte túl ezt a szerencsétlen kalandot, mert a tengerbe esett, ahol Thetisz tengeristennő gondjaiba vette és segített neki berendezni első kovácsműhelyét. [ Héphaisztosz] sok szép és hasznos tárggyal hálálta meg az istennő jóságát.
Végül Héra egy gyönyörű brosst látott meg Thetiszen, amelyet Héphaisztosz készített, és miután megtudta, hogy elveszett fia az alkotó, visszahívta az Olümposzra, ahol egy sokkal szebb kovácsműhelyt ajánlott fel neki, hozzáadta feleségül Aphroditét, és nagy felhajtást csapott körülötte. Végül olyannyira megbékéltek egymással, hogy még Zeusznak is szemrehányást mert tenni Hérával való bánásmódja miatt, amikor az istenek királya a csuklójánál fogva az égboltra akasztotta feleségét, mert az fellázadt ellene. Zeusz dühében másodszor is lehajította az Olümposzról, és egy álló napon keresztül zuhant. A földbe csapódva mindkét lábát eltörte, és sánta lett; ezután csak arany mankókkal tudott járni. Graves ezt írja róla:
„Héphaisztosz csúnya és összeférhetetlen, de iszonyú erő lakozott a karjában meg a vállában, és páratlanul ügyesen dolgozott. Egyszer egy sor gép-nőt készített aranyból, hogy segítsenek neki a műhelyben; még beszélni is tudnak, és a legnehezebb munkákat is el tudják végezni. Meg van egy csomó aranykeretes háromlábú asztala is, ott sorakoznak a műhelye körül, s maguktól tudnak gurulni az istenek gyűléseire meg vissza.” (Robert Graves : A görög mítoszok, 120 old, Európa könyvkiadó 1970)
Különös ez a gyönyörű, lusta és pajkos Aphrodité és csúnya, deformált, de tehetséges hitvese közötti házasság. A nő megveti csúfságáért és örökösen felszarvazza, mégsem tud elválni tőle. Azt hiszem, ez a páros egy nehezen kezelhető magvat képvisel a Bika jegyben, hiszen a jegyben egyfelől megvan Héphaisztosz csodálatos ügyessége, ereje és leleményessége, ellenben mégis lassú, esetlen és híján van mindenfajta csillogásnak. És, ezzel egyidejűleg jelen van benne valami, ami a szépséget testesíti meg, és ami megveti tulajdon testi tökéletlenségét. Akár a külvilágban, egy tényleges partneren keresztül valósítja meg a Bika ezt a különös házasságot, akár a jel idealizmusa és földhözragadtsága közötti belső konfliktus formájában éli meg, ez a frigy mégis adott, egyfajta sorsszerűség. Az egónak talán meg kell békélnie a bestiális bikával; de nyersesége és kecsessége folytán maga a bika is megosztott; a daimon pedig, amely ezt a megtévesztően egyszerű jegyet áthatja, mindhármat magában foglalja.
Forrás : Liz Greene – The Astrology of Fate, 183 – 189 old, Unwin Hyman Limited – 1984; Scribd – tagok számára e- könyv formájában elérhető
A bejegyzés kiemelt képe : Historical artwork of the constellation of Taurus, Detlev van Ravenswaay
Liz Greene: The Astrology of Fate
| Az asztrológiát tanulók és gyakorló asztrológusok számára egyaránt hasznos könyv Magyarországon sajnos jószerivel ismeretlen. Korrekt feltételekkel foglalkoztató, fizetőképes kiadónak nagy örömmel lefordítanám. |
The Astrology of Fate / A sors asztrológiája című művében Liz Greene a sors és szabad akarat dilemmáját boncolgatja. Az olvasó nem fog egyértelmű és megnyugtató választ kapni, viszont egy nem csak asztrológiai ismeretekben, hanem kultúrtörténeti, történelmi, pszichológiai adalékokban gazdag élménnyel gyarapszik. A világhírű, pszichológusi képzettséggel is rendelkező asztrológus könyve minden gyakorló asztrológus számára olyan kötelező olvasmány kellene legyen, amelyen többször is alaposan átrágja magát. Sajnos magyar fordítása nem elérhető, pedig 1984-ben jelent meg és alaptankönyvnek számít. Asztrológiát tanulók számára nélkülözhetetlen, de általános műveltséggel rendelkező, önismereti utak iránt érdeklődő „laikusok” számára is ajánlható.
A könyv jegyekről és uralkodó bolygóikról szóló fejezetei nem karakterológiai jellemzések, hanem az adott archetípusok domináns témáit és problematikáit járják körül mitológia, pszichológia, alkímia, egyetemes kultúrtörténet összefüggéseiben . Mint ilyen, hiánypótló, de feltételez bizonyos szintű műveltséget. (A blogon és a Facebook-oldalon elérhető anyagok egyébként sem tömegigényt, hanem a minőségi asztrológiai/ önismereti irodalomra nyitott olvasótábor igényeit szeretnék kielégíteni, mert ilyen jellegű közlésekből meglehetősen nagy hiány van. Ha tehát nem tudod követni az ilyen jellegű posztokat, irreleváns – így az én oldalamon törlésre kerülő – kommentek írása helyett kérlek, inkább hiányosságaidat pótold. Tisztelettel felhívom figyelmedet arra is, hogy az irreleváns kommenteket nem csupán törlöm,, hanem szerzőiket jelentem zaklatás és/vagy spammelés miatt és le is tiltom.)
Akiket inkább a „hogyan működik ez és ez a jegy”- típusú megközelítésmód érdekel, a szerző Szerelmesek asztrológiája című könyvét olvassák el. Magyarul is elérhető, bulváros címe ellenére minőségi és találó összefoglalók vannak benne. Ezek akkor is érvényesek, ha valakiben nem a napjegy, hanem a horoszkóp más sajátosságai miatt domináns egyik vagy másik archetípus.
Kapcsolódó
A könyv további, a blogon elérhető részei:
Kos, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Nyilas, Bak , Vízöntő, Halak
A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!