The Astrology of Fate / A végzet asztrológiája című művében Liz Greene többek között a sors és szabad akarat dilemmáját boncolgatja. A könyv jegyekről és uralkodó bolygóikról szóló fejezetei nem karakterológiai jellemzések, hanem az adott archetípusok domináns témáit és problematikáit járják körül mitológia, pszichológia, alkímia, egyetemes kultúrtörténet összefüggéseiben. Liz Greene-nek ez a könyve sem a populáris asztrológia kategóriája: bizonyos szintű általános műveltséget feltételez. Ebben a részben a Bak archetípusát , az archetípusos szaturnuszi ösvényt, a Bak -karakterre jellemző problémákat, valamint a Bak fejlődési mintáit tárgyalja a szerző.
| Az ilyen leírások nagyon hasznosak lehetnek, de megvannak a korlátaik. Nem alkalmazhatók automatikusan,receptszerűen”. Bővebben: Mire jók, jók-e valamire egyáltalán az asztrológiai receptek? Mindenkinél más és más módon, a személyi horoszkóp sajátosságaitól függően nyilvánulnak meg.Tekintve, hogy a Föld jelenlegi népességetöbb mint 7 és fél milliárd, ennyi horoszkóp -variáció létezik. Beláthatod, hogy a szóba jöhető változatokat nem áll módomban egyenként kivesézni, komment formájában végképp nem. A TIÉDET sem 🙂 Kérlek tehát, ne tegyél fel olyan kérdést, hogy rád hogyan hat, mert nem fogok rá válaszolni. Az ilyen jellegű hozzászólások törlésre, szerzőik tiltásra kerülnek… |
Az előző jegyeknél már láttuk, hogy a mítoszok nem csupán az életminták megjelenítései, hanem olyan érzékelésmódok is, amelyeken keresztül az egyén az életet szemléli és megtapasztalja. Ezért egyszerre jelennek meg odabent és odakint, lelki tulajdonságok és világi események formájában. A Skorpió számára az élet fókusza a kígyószörny vagy az ördög elleni harcra irányul, a Nyilas számára ez a szenvedő testtől az örök lélek karjaiba vezető repülés. A Baknál, akinek közismert kecskéje a bujaság, a vágy és a termékenység egyik legrégebbi szimbóluma, a daimon ismét lefelé halad a spirálon, „mennyek fényének” kinyilatkoztatásától felfrissült lélek pedig arra készül, hogy az Atya nevében a megkötöttségbe kapjon beavatást.
Homérosz és Hésziodosz egyaránt két titán, Kronosz és Rhea uralma alá rendeli a Szaturnusz bolygót. Ők földistenek voltak, akiket Uránosz, az ég- atya nemzett Gaiának. Aztán, mert taszította őket csúnyaságuk, a Tartaroszba száműzte őket. Gaia rábeszélte fiait, hogy támadjanak apjukra. A kovakő-kaszával, a Hold és az istennő hatalmának jelképével felfegyverkezett Kronosz, a hét testvér legfiatalabbika megragadta apja heréit a bal kezével, lekaszabolta őket, és a nemi szervet a tengerbe dobta. A sebből fakadó vércseppek Gaiára, a földre hulltak, ő pedig világra hozta az Erinnüszöket. A konfliktus, amelyet ez a történet tartalmaz, nagyon különbözik Zeusz és Héra civakodásától, jóllehet a Kosnál tárgyalt apa és fiú közötti konfrontációnál már találkozhattunk néhány aspektusával. Az öreg király feláldozása a bőséges termés érdekében ősi motívum, amelyet én elsősorban a Bak témájához társítok. A királynak meg kell halnia, egy új királynak meg kell születnie, kettejüknek meg kell küzdeniük egymással, és a halálban kiderül, hogy valójában egyek. A Kosban a fiú tűzisten formájában találkozik apjával, akinek féltékeny haragja kihívást jelent születő férfiasságának. Az Oroszlánban a fiú beteg lélekként találkozik apjával, akinek sebét a tudatosságnak kell megváltania. A Bakban az apa maga a föld, a valóság őselve. Az alkímia öreg királyként ábrázolta ezt a motívumot, aki leereszkedik a tenger mélyére, ahol egyesül anyjával vagy a testvérével, levágják végtagjait, aztán fiatal királyként újjászületik hitvese méhéből.
Az általuk képviselt veszélyt elkerülendő Kronosz felfalja gyerekeit, hiszen nagyon jól tudja, hogy könnyen apjához hasonló sorsra juthat, ha az elrejtett fiú fellázad ellene, ahogy ő maga is tette. A történet ugyanannyira elkerülhetetlen, mint maga a végzet. Titánként földies természete szorosan összekapcsolja Kronoszt a Föld Anyával. Gaia és Rhea egy és ugyanazon istennők: mindketten a Föld termékenységét jelképezik. Kronosz nem egy független férfielv, hanem inkább annak a nemzőelvnek a férfi oldala, amely az Anya ellenőrzése alatt áll. Unokatestvérei, Pán és Priapus, a természet termékenységének fallikus képei. Graves szerint Kronosz és sarlója a rituális király- áldozattal hozhatók összefüggésbe: a csőrszerű kampónak, amelyet Szaturnusz – Kronosz római megfelelője – hordoz, a varjú csőrére emlékeztető alakja volt (a Kronosz szó nem csupán „időt” jelent, hanem „varjat” is), a varjúról pedig úgy tartották, hogy a feláldozott szent király lelke beleszáll. Ez a rituális sarló adta meg a jelet a földet megtermékenyítő és a termést megújító halálra. Kronoszt Szabáziusz árpaistenként imádták Athénban, évente levágták a búzatáblában és úgy meggyászolták, mint Oziriszt. Ő maga az ifjú és az öreg király egy személyben, ugyanis azt teszi apjával, amit később majd vele tesznek. Az apának és a fiúnak, a senexnek (öreg ) és a puernek( ifjú) ez a fajta kettőssége egyikei a Bak domináns mitikus motívumainak.
A királyáldozat eme ősi szimbóluma egyszersmind újabb is, mint hinnénk, hiszen jelen van Krisztusnak, Isten fiának és a zsidók királyának alakjában is. (A többi feláldozott megváltó- királyhoz hasonlóan) a téli napforduló idején született; ezen a születésnapon Mithrásszal, Tammúzzal, Adónisszal, sőt még Arthur királlyal is osztozik. Ez az évnek az a napja, amikor a leggyengébb a Nap és a legsötétebb a világ. A föld mindenütt kopár, az emberek pedig áldás után sóvárognak, mindenütt terméketlenség honol és halál – az emberi szíveket is beleértve. A legtalálóbban T. S. Eliot írja le ezt a Puszta földben (egyes magyar fordításokban Átokföldje)
„Mi gyökerek kúsznak, mi ágazik szét
E kő-szemétből? Embernek fia,
Nem mondhatod, nem sejted, mást sem ismersz,
Csak egy csomó tört képet, ahol a tikkadt nap
S a holt fa menhelyet nem ad, tücsök sem enyhülést,
S a száraz kő se csörgedező vizet”.
TS Eliott: A kopár föld /Átokföldje – Fehér Illés fordítása
E kopár földdel már találkoztunk Parsifal és a Grál történetében, de ott Parsifal az Oroszlán verziója, a Baké pedig magáé a beteg Grál – királyé. Attiszhoz hasonlóan Krisztust, Isten fiát is a keresztre, az anyag, az anya, az anyagi lét fájára szögezték. Ez olyan kép, amely – mint Az aranyág című könyvében Fraser is rámutatott – hasonlóságot mutatott az évente feláldozott királlyal, akit a termés megújítása érdekében feldaraboltak és beszántottak a földbe. De az Oltáriszentség rituális feldarabolása a lelket újítja meg, és már rég maga mögött hagyta prototípusát, amelynek a természet megújítása volt a célja. A puszta föld és a depresszióban, kétségbeesésben, halotti állapotban töltött, megváltó utáni hosszas várakozás túlságosan is gyakori témája azoknak, akiknek a Bak hangsúlyos szerepet játszik születési képletében, azokat is beleértve, akik elérték a világi sikereket, amelyekért köztudott, hogy a Bak olyan keményen harcol.
A mítosz meglehetősen hétköznapi módokon is kifejeződhet. Úgy tűnik, hogy a nem kívánt felelősség terhének felvállalása, amely oly jellemző a Bak áthaladási rítusaira híven tükrözi ezt az anyagban való keresztre feszítést. A bebörtönöztetés, korlátozottság, fogság hozzátartoznak a Bak élete első szakaszához, legyen szó az apa cégénél való elhelyezkedésről, a teherbe ejtett nő feleségül vételéről vagy a kismillió kötelezettség bármelyikéről, amelyek a szabadulás reménye nélkül kötnek gúzsba. A Bak gyakran önként sétál bele ezekbe a béklyókba, noha más alternatívák is kínálkoznának számára. Úgy tűnik, mintha – rejtélyes és gyakran tudattalan okokból – ő maga keresné és fogadná el készségesen ezt a sorsot.
Sok olyan Bakkal is találkoztam, akik ameddig csak lehet halogatták az elszámolás napját és a gúzsba kötöttségtől való félelmükben az örökifjú vagy örök lány életét élték. Azonban, akár lázadoztak ellene, akár együttműködtek vele, ez a téma dominálta őket. De a Baknak nem ugyanaz a sorsa, mint a Nyilasnak. Az Atya nem fogadja tárt karokkal a tékozló fiút, hacsak az nem fizetett meg kőkeményen előtte, ugyanis ez az apa nem a mennyekben, hanem magában a földben él. A tékozló fiúnak tehát vissza kell mennie és alá kell szállnia, hogy megfeszíttessék a világi tapasztalatok keresztjén. A kétségbeesés krízise és a hit elvesztése szintén hozzátartozik tehát a Bakhoz, akárcsak a megfeszített Krisztus panasza: „Atyám, miért hagytál el engem?”
Joseph Campbell ékesszólóan ír az apával való megbékélés mitikus témájáról Az ezerarcú hős című könyvében. Úgy tűnik, az Oroszlánhoz hasonlóan a Bak is majdnem mindig kiábrándítónak találja személyes apját, ugyanis akit ő keres, nem más, mint az isteni Atya. De ennek az apának a haragja rendkívül fontos téma a Bak számára. A Szaturnusz a Rettenetes Föld – Atya, akinek felfaló és megsemmisítő arca, féltékenysége és paranoiája és hataloméhsége a bűntudat és a vétkesség élményeit keltik életre. Úgy tűnik, ezek mélyen gyökeredznek a Bak pszichológiájában.
„Az apa szörnyképe az áldozat egójának a válaszreakciója – az emlékezetes gyermekkori élményből fakad, amelyet ugyan hátrahagyott, mégis folyton előrevetíti; pontosan ennek a pedagógiai nemlétezőnek a bálványozása az a hiba, amely a bűn érzésében fogva tartja az egyébként felnőtté érett lelket és elvágja attól, hogy az apát és ezáltal a világot kiegyensúlyozottabb és realisztikusabb színekben lássa. A megbékélés nem más, mint megszabadulni az önmagunk által teremtett kétfejű szörnytől – az Istennek gondolt (szuperego) és a Bűnnel azonosított sárkánytól (az elfojtott Id)…Hinni kell abban, hogy az atya könyörületes, és bízni kell az irgalmában”. Joseph Campbell: Az ezerarcú hős
Érzéseim szerint Campbell azt mondja, hogy az apa- fiú polaritás, a bosszúálló Törvénykező, akinek életről alkotott szigorú és strukturált szabályai ütköznek a fiú élveteg, libidinózus, kecskeszerű vágyaival -egy és ugyanabban a személyben lakik. Úgy tűnik, hogy az erkölcsösség és a szégyentelenség, a törvény és a törvénytelenség egyikei a Bakban fellelhető poláris ellentéteknek. A fiúnak azért kell szembesülnie az apa büntetésével, hogy felismerje, ez az apa benne van, és az apának, az öreg királynak azért kell szembesülnie a fiú lázadásával, hogy ráeszméljen, ez a saját, régóta kinőttnek vélt ifjúkori szelleme. A fiú apa általi beavatása belső élmény, és mondhatni sorszerűnek tűnik, hogy a Bak nem részesül benne a tényleges szülői kapcsolatban, így mélyebb szinten, önmagában kell rátalálnia. E leírásban szokásom szerint nem csupán férfiakról beszélek, ez az apa- fiú konstelláció ugyanis ugyanannyira hozzátartozik a nőhöz is, ugyanolyan nélkülözhetetlen ahhoz, hogy hatékony legyen és megálljon a lábán a világban, mint egy férfinél.
„Amikor a gyermek leválik az anyamellről, kinő az idilli korszakból és szembe kell néznie a meghatározott felnőtt szerepek világával, spirituális értelemben az apa hatókörébe kerül, aki fia számára a jövőbeli feladat példaképe lesz, a lányok esetén pedig a jövendőbeli férj mintaképe. Akár tisztában van vele akár nem, és mindegy hogy milyen társadalmi osztályhoz tartozik, az apa a beavató pap, akin keresztül az ifjú belép a nagyvilágba.” Joseph Campbell: Az ezerarcú hős
Úgy tűnik, hogy az archetípusos szaturnuszi ösvényt ez a beavatási rítus képezi, amelynek során az apa először szörnyeteg, aztán üldöző, az a követelménye, hogy elfogadják a világ „szabályait” és feltételeit, valamint a könyörületes Atyáról és a halhatatlan lélekről alkotott végső vízió. A fiatal férfi vagy nő nem akarja elfogadni e feltételeket vagy a szükséges előkészületeket; szerinte most kell megtenni, most kell megtörténnie, miért is kellene erre várni valakinek. Ez az örökifjú – minőség, aki számára mindennek azonnalinak és spontánnak kell lennie. (Bővebben: Marie – Louise von Franz: Puer Aeternus) De a Bak beavatása nem nyerhető el kislányos vagy kisfiús magatartásformák révén. Mindenki, aki Szaturnusz – tranzitot vagy progressziót él át, a legmélyebb szinten találkozik ezzel a rítussal, a Bak életében pedig újra meg újra megismétlődik, hiszen, mindent amit érdemes megszerezni az életben egy, az Atya trónja előtt vezető úton lehet megközelíteni.
„Dithürambosz, jer hatolj le
eme férfiúi méhbe.”
szólítja Zeusz fiát, Dionüszoszt Euripidész Bakkhánsnőkjében, és ez a belépés az apa világába, illetve az anyáétól való elválás képezi a Bak életútjának vezérmotívumát. E mozgás gyakran a munka területén nyilvánul meg, a hivatás és a világi élet irányában való elköteleződés formájában. A földi felelősség és korlátok elfogadása szintén részét képezi annak a fajta átkelésnek, melynek révén a fiúból apa, a sihederből férfi lesz, a gyökértelen lélekből pedig az inkarnációval aktívan együttműködő válik. Az inkarnáció egyszersmind egy fajta közösségi érzést, bizonyos fajta szolgálatot is magába foglal, és ezen alászállásnak az egyik legnehezebb aspektusa éppenséggel a közösségi életben való részvétel, amely irritáló és fenyegető az örökifjú számára, ugyanis látszólag tönkreteszi annak különleges és egyedülálló mivoltát, és sérti nárcisztikus fókuszát. Paradox módon a „ bebörtönöztetés”, amely szintén része ennek a fajta elköteleződésnek, egyszersmind felszabadító is. Ez a megbékélés az Apával az, amely nélkül semmilyen fajta hiteles, élő hit nem léphet be az életbe. Ennek híján a szellem csak egy ideál marad valahol odafent, és darabokra hullik mihelyt a kihívások, a konfliktus és a kudarc próbatételeivel kell szembesülnie. A kudarc nélkülözhetetlen eleme a Bak utazásának, hiszen a hit értelmetlen, ha nem teszi próbára a kétségbeesés.
Az alábbiakban egy Bak ügyfelem álma következik, egy férfié, aki egy olyan időszakban jött el hozzám horoszkópelemzésre, amikor a Szaturnusz, Napjának ura, a Plútóval együtt állva áthaladt Mérleg végén levő aszcendensén. [ A könyvet 1984-ben adták ki először, a Szaturnusz és a Plútó 1982 novemberében képezett egzakt együttállást a Mérleg 27 -28°-án. Valójában, mivel két lassú bolygóról van szó, a tranzit hatása ’82 folyamán is érvényesült, ’83 május elejétől szeptember végéig pedig, amikor a Szaturnusz visszatolatott a Mérlegbe, ismét összeállt – ford megj ]. Ez a hosszadalmas tranzit sokféle terhet rótt rá. Álmát a bebörtönöztetés és a behatároltság témáival kapcsolatos leírásom hatására mondta el nekem.
„ Börtönben vagyok a feleségemmel. Sajátos hely, ugyanis az ajtók nyitva vannak és akár el is mehetnék. De egy olyan érzés hat át, hogy önként vállaltam ezt a bebörtönöztetést. Az ajtó előtt egy női fegyőr áll, egy sötét bőrű, idősebb nő. Személytelenül figyel, de nem avatkozik közbe. A feleségem kényelmetlenül érzi magát attól, hogy be kell csuknia az ajtót, amit én azért érzek szükségesnek, hogy bebizonyítsuk, önként egyeztünk bele. Megnyugtatom, hogy a bebörtönöztetés nem fog örökké tartani, de az álomban rejtélyes okokból el kell viselnünk.”
A tranzit kezdetén kliensem nagyfokú, munkájával, házasságával, gyermekeivel, tulajdon fizikai testével kapcsolatos elégedetlenséget élt át. Minden csapdának tűnt az életében. Jogi területen jelentős sikereket ért el, de ezt soha nem érezte igazán a magáénak; mindig volt valami, ami talán jobb lehetett volna. Ez az örökifjú sajátossága, amely folyton egy átmeneti állapotban él, ahol is az „igazi dolgok” mindig később jönnek el, de soha nem most. A jelenlegi a próbafutás időszaka, nem érdemes tehát teljes mértékben elköteleződni. Az én ügyfelem mindig is magában hordozta az „egy napon, amikor majd felnövök” érzését, egy fajta elégedetlenségét és arról táplált fantáziáit, hogy „egy napon” majd híresebb, sikeresebb lesz és olyan kapcsolatban fog élni, amely több beteljesülést ad. Az ifjú még nem kész arra, hogy apává váljon, mert fél kreatív lehetőségei elvesztésétől és annak a fantáziájának a megsemmisülésétől, hogy bármi lehet belőle. Így- jóllehet ügyfelem már jócskán benne járt a középkorban – még mindig ifjú maradt. Noha életkora nem okozott neki problémát, még csak most kezdte átélni a fiúból apává történő belső beavatást és az önkéntes bebörtönöztetésben rejlő szabadság paradoxonát.
Ez az álom azt sugallja nekem, hogy az aszcendense fölötti Szaturnusz – Plútó tranzit folyamán ügyfelem fokozatos változásokon ment keresztül és már kevés hiányzott ahhoz, hogy megértse, hogy az „igazi dolog” pontosan az, ami jelenleg életében adott – bármi legyen is az. A szó legmélyebb értelmében ez vallásos hozzáállás, hiszen ez mindannak az elfogadása, ami az illető életében adott, és egy önként hozott döntés is, hogy ezeket az adott dolgokat tiszteletteljesen és oly gondosan kezelje, ahogy csak telik tőle. Ennek az álomnak a témája, ami úgy tűnt számomra, azt jelzi, hogy végre elfogadja életét olyannak, amilyen, Mary Renault A királynak meg kell halnia című regényében is visszhangra talál, ahol az öreg Pittheusz , a trójaiak királya így beszél az ifjú Thészeuszhoz :
„Figyelj, és ne feledd el, és egy misztériumot mutatok neked. Nem az áldozat teszi, akár fiatal korodban hozod, akár elengedik neked az istenek; és nem is a kiontott vér hívja le az erőt. Hanem a beleegyezés, Thészeusz. Minden a hajlandóságon múlik. Kimossa szívedből és elmédből a jelentéktelen dolgokat és megnyitja őket isten felé. De egyetlen mosás nem tart ki egész életedben, meg kell ismételnünk, különben a por visszaszáll, hogy elborítson bennünket.”
| Naaagy kérés kleptomániás félig- sem- barátaimhoz 😈 Sajnálatos módon az oldalamon levő másolásvédő dacára is még mindig nagyon sokan „inspirálódnak” ( = gátlástalanul lopják a tartalmakat) innen. Igen, ezt a tevékenységet akkor is LOPÁSNAK nevezik, ha már nem tudják olyan könnyen szó szerint lemásolni, “csak” összefoglalózzák, esetleg más igényes blogokról, YouTube-csatornákról összemazsolázott tartalmakkal kombinálva) . Amennyiben Te magad is azon „kollégák” cseppet sem tisztelt csoportjába tartozol, aki tárgyi tudása mélyítése helyett kizárólag oldala marketingezésével, és azon platformok tallózásával foglalkozik, ahol igényes tudásanyagokból lopkodhat ( többek között pl az én oldalamat is e céllal követed, ahogy teszitek sajnos elég sokan), kérlek, a változatosság kedvéért most tegyél kivételt. Nagyon sok munkám van az ilyen típusú fordításokban (a minőségi szakirodalom beszerzésébe fektetett jelentős összegekről már nem is beszélve), akárcsak az oldalamon elérhető összefoglalókban, meg a többi posztban is. Ezért, ha merítesz belőlük, kérlek jelöld meg a forrást, ÉS tüntesd fel a cikkemre mutató linket is !!!! Ez az egyik olyan fontos gesztus, amely megkülönböztet a tartalomtolvajoktól. Nagyon jó lenne, ha ez szokásoddá válna, és nem csak az én írásaimat illetően, hanem akkor is, amikor a többi hiteles tudással rendelkező, posztjaikba, videóikba komoly munkát fektető asztrológus- társam oldalain „tallózgatsz” ( = nézel lenyúlnivaló tartalom után). |
Az önkéntes bebörtönöztetés és megfeszíttetés motívuma piros fonálként fut végig a Bak álom-és fantáziaéletén. Ez az illető vallásos meggyőződésétől vagy nemétől függetlenül igaznak tűnik, hiszen az ifjú (puer) és az öreg (senex), a fiatal és az öregember közötti kapcsolat ugyanannyira releváns lehet annak a nőnek a számára is, akinek kreatív szelleme a külső életben való kifejeződésmódot keresi. A testben való születés, a bűnösség érzése a haragvó atya színe előtt, a cinizmus és a hit elvesztése, egy olyan határozott spirituális meggyőződés vagy morális értékrend, amely mellett az illető végre elkötelezheti magát – ezek mind a megváltó, akinek meg kell halnia ahhoz, hogy az öreg király megújulhasson – mítoszának emberi formában való megnyilvánulásai. Ha a Bak nem kapja meg készen az élettől azokat a tapasztalatokat, amelyek révén sort keríthet az átkelés rítusára, maga teremti meg magának problémáit. Nem csoda, hogy ha van lehetősége választani a könnyű és a nehezebb út között, a kecske majdnem mindig a nehezebbiket választja. Az sem meglepő, hogy az örvendező fiú, akivel végre elégedett az apja, csak az élet későbbi szakaszában tekint ki a középkorú férfi szemeiből, ahogy az ifjúság örömétől áthatott fiatal lány is csak később mosolyog elő a tapasztalt idős nő arcából, akinek tényleges fiatalságából valószínűleg hiányzott ez a vidámság. Ez a hit, amiért keményen meg kellett küzdeni, amelyet próbára tettek a kételyek, elveszített, és a sötétségben újra megtalált – ad tartást az érett Baknak – aki, legyen akár nő akár férfi – a következő generáció avatott nevelőjévé válhat.
„a keresztény egyház pedig (a bukás és a megváltás, a kereszthalál és feltámadás, a vízkeresztség általi ‘újjászületés’, a jelképes pofon a konfirmáció beavatási szertartásán, Krisztus testének és vérének szimbolikus elfogyasztása mítoszán keresztül) ünnepélyesen és néha igen hatásosan egyesít minket a beavatás erejének örök jelképeivel. Amióta ember él a földön, ezek a szakrális szertartások segítenek elűzni a fenomenalitás borzalmát és diadalmasan megpillantani a halhatatlan létező mindent átformáló képét.” Joseph Campbell: Az ezerarcú hős
Pszichológiai értelemben Szaturnusz – Kornosz mítosza, aki először letaszítja apját, aztán apa lesz, majd felfalja tulajdon fiait, hogy megakadályozza őket, hogy ugyanezt tegyék vele, és akit végül fia, az ifjú Zeusz szintén letaszít, magában foglalja az ifjú (puer) és az öreg (senex) témáját. Akár a személyes apa ez az öreg, az illetőben lakozó felettes én merev etikai törvényeinek gyűjteménye, akár a külvilág intézményei és autoritásszemélyei, úgy tűnik, daimonionja belevezérli a Bakot ebbe a ciklusba, hogy saját magában tapasztalhassa meg ezt a dualitást. James Hillman Dolgozatok az örökifjúról (Puer Papers) című könyvében egy Szaturnuszhoz intézett imát idéz a X. századi Picatrixból .
„Óh, fenséges nevű és nagy hatalmú uraság, legfensőbb úr, óh, Szaturnusz mester ! Te a Hideg, a Steril, a Gyászos, az Ártalmas, Te, őszinte életű és szavahihető , Te, a Szent és a Magányos, az Áthatolhatatlan, Te, aki megtartod ígéreteidet. Te, aki gyenge és kimerült vagy, Te, aki mindenki másnál gondoskodóbb vagy, Te, aki nem ismered sem az élvezeteket sem az örömöt, Te, aki öreg és ravasz vagy, mindennemű képmutatás mestere, megtévesztő, bölcs és megfontolt, Te, aki bőséget vagy romlást hozol, boldoggá vagy boldogtalanná teszed az embereket ! Megidézlek Téged legfelsőbb Atya, hogy hatalmas jóindulatod és határtalan nagylelkűséged által teljesítsd kérésem.”
Mondani sem kell, hogy ez az ima paradoxonok és ellentmondások összessége. Hillman rámutat, hogy a Szaturnusz alakjában tapasztalható kettősség elevenebb és valóságosabb mint bármely más görög istenalak esetén – még a Hermészén is túltesz. Szaturnusz atya egyszerre igaz és ártalmas, bőkezű és szűkmarkú, borzalmas és könyörületes. Ebben az imában azonban semmi esetre sem fiatalos, hiszen a benne lévő fiatalságot kivetítve, a fohászkodó személyében tapasztalja meg. Hillman szerint maga az asztrológia is szaturnikus művészet, hiszen azokkal a korlátokkal és határokkal foglalkozik, amelyeken belül az egyénnek fejlődnie kell.
„Így a senex (öreg) asztrológiában található személyiségleírásai a senexnek a senexen keresztül való kinyilatkoztatásai. Egy belülről érkező leírás, a karakterből adódó korlátok közötti emberi természet megbéklyózottságának és gúzsba kötöttségének önábrázolása, melynek bölcsessége mégis e korlátok elviseléséből fakad”. James Hillman: Puer Papers
E korlátok elfogadásához az apának és a fiúnak bizonyos értelemben eggyé kell válnia.
Most pedig a különös Bak kecskehal – a jel égi szimbólumának – témáját szeretném körüljárni. Első pillantásra úgy tűnik, hogy az ehhez a csillagképhez társítható mítosz nincs kapcsolatban a király keresztre feszítésével és feltámadásával. Graves szerint a kecskehal – vagy halkecske (attól függően ki hova szeretné helyezni a hangsúlyt), nem más mint Amaltheia, a kecskenimfa, aki a Dikté hegyén szoptatta Zeuszt, amikor anyja, Rhea apjának, Kronosznak pusztító dühe elől rejtegette. Ez olyan paradoxon, amellyel már korábban is találkoztunk néhány mítoszban. Az Öreg Kecske maga Kronosz, a termékenység istene; a teuton mítoszokban a görögökhöz hasonlóan a kecskét a gabona learatásához, valamint a koratél gyümölcseitől roskadozó bőségszaruhoz társították. Amaltheia a segítő kecske, aki a fiatal és védtelen fiúnak életet ad, Kronosz pedig a pusztító kecske, aki tulajdon sarjait falja fel. Így, akárcsak Thészeusz bika -atyja esetén, valamennyi szereplőt egyetlen szimbólum egyesíti.
Zeusz hálás volt Amaltheiának jóságáért, így amikor a világmindenség ura lett, a csillagok közé illesztette képét, a Bak alakjában. Egyik szarvát is kölcsönvette, ebből lett a Cornucopia vagy a Bőségszaru, amely mindig tele van olyan ételekkel és italokkal, amelyeket tulajdonosa kíván – tehát egy fajta Grál. Szaturnusznak ezt a bőkezű aspektusát ünnepelték Szaturnália-ünnepeinken a rómaiak, amely egybeesett a mi Karácsonyunkkal; más szavakkal Szaturnusz havában tartották. Úgy tűnik, hogy a kecske pozitív és negatív oldalának e mítoszban megfigyelhető, különös összepárosítása, akárcsak Thészeusz esetén azt sugallja, hogy egyazon istenség sötét és világos oldala között mély együttműködés van. A Rettenetes Apa, aki titokban és tudattalanul fia elpusztítására törekszik, ugyanannak a jelképnek, melyet maga is hordoz- női aspektusán keresztül- a megmentés útját is felkínálja. Az analitikus munka során e titkos összejátszás bámulatos példáival találkozni. Ezek révén felismerhető, hogy az egyén félelmei, ellenállásai, tünetei és problémái dacára van valami, bárminek nevezzük is, amelynek van egy titkos célja ezekkel a speciális tünetekkel és problémákkal. Úgy tűnik, mintha hasadásban lenne és maga ellen dolgozna, de egy nagyon rejtett szinten szó sincs hasadásról, és azon munkálkodik, hogy az egyén teljesebbé váljon. Ez az elv idézi elő a Bak legnagyobb szenvedését – a merev, bűntudat sújtotta, beszűkült, szorongó, paranoid öreg király egy és ugyanazon elv, amely kitartást, elszántságot, előrelátást ad neki ahhoz, hogy keresztülküzdje magát mindazon, ami gátolja. Éppen úgy, mint a mítoszban, ahol a daimon egyik arca, Kornosz megpróbálja elpusztítani, míg a másik, Amaltheia pedig segíti és óvja.
A kecskehal szimbolikája kontextusában érdekes felfedezni, hogy van egy, még a Kronoszénál és Amaltheáénál is régebbi, hozza kapcsolódó mítosz. Ez Éanak , a sumér víz-istennek ősi alakja, akinek halfarkú kecske a szimbóluma. Ennek az Éa istennek a nevét később Óannészre fordították a görögök, aztán János lett belőle, és már meg is érkeztünk Keresztelő Szent János mitikus alakjához, akinek vannak ősibb tériomorf (állat alakú- ford megj) elődei is, és aki a megváltó eljövetelét jövendöli. Ez ennek a különös atyaistennek a paradoxona, akihez a Bak hozzá van béklyózva és aki sorsa daimonionja. Sok szempontból hasonlít Jáhvéhoz, jóllehet a Bakban inkább a Törvény semmint a Tűz istene alakjában találkozunk vele. Ez az a haragvó és irgalmas isten, aki egyszerre bántalmazza és védi Jóbot és – a keresztény doktrína szerint, paradox módon a világba küldi, aztán keresztre feszíti egyszülött fiát, ily módon pedig ő maga szenvedi el a halandók sorsát, hogy őket – és titokban saját magát is megváltsa. (Bővebben : C.G.Jung – Válasz Jób könyvére – ford megj)
Forrás : Liz Greene – The Astrology of Fate, 242 – 250 old, Unwin Hyman Limited – 1984; Scribd – tagok számára e- könyv formájában elérhető
A bejegyzés kiemelt képe : Historical artwork of the constellation of Capricorn, Detlev van Ravenswaay
Liz Greene: The Astrology of Fate
| Az asztrológiát tanulók és gyakorló asztrológusok számára egyaránt hasznos könyv Magyarországon sajnos jószerivel ismeretlen. Korrekt feltételekkel foglalkoztató, fizetőképes kiadónak nagy örömmel lefordítanám. |
The Astrology of Fate / A végzet asztrológiája című művében Liz Greene a sors és szabad akarat dilemmáját boncolgatja. Az olvasó nem fog egyértelmű és megnyugtató választ kapni, viszont egy nem csak asztrológiai ismeretekben, hanem kultúrtörténeti, történelmi, pszichológiai adalékokban gazdag élménnyel gyarapszik. A világhírű, pszichológusi képzettséggel is rendelkező asztrológus könyve minden gyakorló asztrológus számára olyan kötelező olvasmány kellene legyen, amelyen többször is alaposan átrágja magát. Sajnos magyar fordítása nem elérhető, pedig 1984-ben jelent meg és alaptankönyvnek számít. Asztrológiát tanulók számára nélkülözhetetlen, de általános műveltséggel rendelkező, önismereti utak iránt érdeklődő „laikusok” számára is ajánlható
A könyv jegyekről és uralkodó bolygóikról szóló fejezetei nem karakterológiai jellemzések, hanem az adott archetípusok domináns témáit és problematikáit járják körül mitológia, pszichológia, alkímia, egyetemes kultúrtörténet összefüggéseiben . Mint ilyen, hiánypótló, de feltételez bizonyos szintű műveltséget. (A blogon és a Facebook-oldalon elérhető anyagok egyébként sem tömegigényt, hanem a minőségi asztrológiai/ önismereti irodalomra nyitott olvasótábor igényeit szeretnék kielégíteni, mert ilyen jellegű közlésekből meglehetősen nagy hiány van. Ha tehát nem tudod követni az ilyen jellegű posztokat, irreleváns – így az én oldalamon törlésre kerülő – kommentek írása helyett kérlek, inkább hiányosságaidat pótold. Tisztelettel felhívom figyelmedet arra is, hogy az irreleváns kommenteket nem csupán törlöm,, hanem szerzőiket jelentem spammelés miatt és le is tiltom.)
Akiket inkább a „hogyan működik ez és ez a jegy”- típusú megközelítésmód érdekel, a szerző Szerelmesek asztrológiája című könyvét olvassák el. Magyarul is elérhető, bulváros címe ellenére minőségi és találó összefoglalók vannak benne. Ezek akkor is érvényesek, ha valakiben nem a napjegy, hanem a horoszkóp más sajátosságai miatt domináns egyik vagy másik archetípus.
Kapcsolódó
A könyv további, a blogon elérhető részei:
Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Nyilas, Vízöntő, Halak
A téli napforduló és a Bak princípiuma
Szaturnusz a Bakban - tematikus oldal
A Szaturnusz princípiuma és a depresszió
Könyvajánló
Liz Greene : The Astrology of Fate; Scribd – tagok számára e- könyv formájában elérhető
Robert Graves : Görög mítoszok
James Frazer : Az aranyág
Joseph Campbell : Az ezerarcú hős
Marie Louise von Franz : The Problem of the Puer Aeternus
C. G. Jung : Válasz Jób könyvére
A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!