Éld túl az életed telét: az alkimiai mortificatio értelmezése

Vannak olyan időszakok, amikor életünk megszokott keretei széthullanak, és velük együtt akár régi identitásunk is. Szakítunk, elveszíthetjük munkánkat, kapunk egy súlyos diagnózist vagy megrendülhet régi világképünk. Az asztrológiában – nagyon durva egyszerűsítéssel, hiszen soha nem elszigetelten érvényesülnek – húzós Szaturnusz- és Plútó-tranzitokhoz is társíthatunk hasonló élményeket. Most azonban nem asztrológiáról lesz szó.

A This Jungian Life című jungiánus podcast 2025. december 18-i adásában Deborah Stewart és Joseph Lee analitikusok az alkímiai mortificatióról, a jelképes halálról és az azt követő felbomlásról beszélgetnek. Amikor átéljük, ritkán látunk benne fordulópontot. Inkább úgy érezzük, minden véget ért. Dühöngünk, tiltakozunk, újra és újra átgondoljuk a történteket, és legszívesebben már túl is lennénk az egészen. Csakhogy míg a veszteség akár egy pillanat alatt bekövetkezhet, feldolgozása hónapokig, sőt évekig is eltarthat. A kanyarokat nem lehet levágni.

Ilyen időszakokban lelkünk egy téli tájhoz hasonlít. Az elhalt növények a föld alatt bomlanak, de az alkímiai felfogás szerint az egyik forma pusztulása egy másik keletkezésének feltétele lehet. A régi élet maradványaiból tápláló talaj válhat, ám ezt hosszú, kietlen várakozás előzheti meg. Az alkímiai szakaszok ismerete távlatot ad: a jelen fájdalma nem feltétlenül tart örökké. Ezt a távlatot azonban a szenvedő sokszor nem érzékeli. A beszélgetés mégis segít megérteni, mi zajlik bennünk, amikor a régi már elmúlt, az új pedig még nem körvonalazódik. A blogomon magyar kivonata olvasható, angolosok számára belinkeltem a videót.

“Éld túl az életed telét: az alkimiai mortificatio értelmezése” bővebben

Jupiter és Szaturnusz – 3 rész | Liz Greene

Amikor az öreg királyt megfőzik….A Jupiter – Szaturnusz együttállás alkímiai analógiái

E konjunkciók kezdetén a lehetőségek a föld alól szárba szökkenő búza módjára tűnnek fel. Azt a benyomást keltik, mintha majd minden magától elrendeződne, aztán nem történik semmi, vagy nem úgy alakulnak, ahogy az egyén szerint alakulniuk kellett volna. Vagy a vártnál sokkal hosszabb időt vesznek igénybe. A kivárásra való képesség tehát fontos témának tűnik, és a várakozás fájdalmas, hiszen a Jupiter annyira türelmetlen planéta ! Amikor pedig összepakolod a Szaturnusszal, még türelmetlenebb lesz, így az illető éppen abban a pillanatban érzi a legsürgetőbb késztetéseket, amikor meg kellene próbálnia nyugodtan kivárni. A várakozás problematikája az alkímia egyik témája. Liz Greene Jupiter és Szaturnusz című előadásának III. része.

“Jupiter és Szaturnusz – 3 rész | Liz Greene” bővebben