“A reinkarnációban való puszta hit még nem hatalmaz fel senkit arra, hogy előző életről szóló sztorikat agyaljon ki és eladja ezeket a hiszékeny tömegeknek. Az ilyesfajta gyakorlat visszaél a kliensek bizalmával, és olyan színben tünteti fel az asztrológust, mintha birtokában lenne az a tudás, amivel valójában nem rendelkezik.” Glenn Perry: A reinkarnációs asztrológia kritikus felülvizsgálata
A reinkarnáció tanának asztrológiai elemzések, könyvek, számítógép- generálta összefoglalók révén való piacra dobása vásári látványossággá silányítja az egész területet. A karma törvénye lényegében valamennyi olyan spirituális tanítás alapját képezi, amelynek hatása volt a feljegyzett történelem folyamán. Vitathatatlan az is, hogy a legmélyebb, legbehatóbb morális tanítás. Hasonlóképpen, a reinkarnáció doktrínája az emberi lélek halhatatlanságára vonatkozik és azokat az utakat hangsúlyozza, amelynek révén a lélek hazatalál – vagyis egyesül léte forrásával.
Az, hogy vannak asztrológusok, akik e szent tanításokat személyes haszonszerzés érdekében kommercializálják, úgy téve, mintha transzcendens tudás birtokában lennének, etikailag védhetetlen. A reinkarnációban való puszta hit még nem hatalmazza fel senkit arra, hogy előző életről szóló sztorikat agyaljon ki és eladja ezeket a hiszékeny tömegeknek. Az ilyesfajta gyakorlat visszaél a kliensek bizalmával, és olyan színben tünteti fel az asztrológust, mintha birtokában lenne az a tudás, amivel valójában nem rendelkezik.
Ahhoz, hogy egy asztrológiai elmélet tesztelhető, és így alátámasztható legyen, egyszersmind, bizonyítékok alapján cáfolhatónak is kell lennie. Ellenkező eseteben a puszta spekuláció kategóriájába tartozik. A spekulatív doktrínák gyakran álcázzák magukat szilárd alapokon álló igazságoknak (ld. Önmagukba záródó doktrínák 1 rész, 2 rész – a tanulmány VII, VIII fejezetei). A reinkarnációs asztrológia hirdetői, ahelyett hogy beismernék, doktrínájuk valóságtartalma megkérdőjelezhető, olyan módszerekhez folyamodnak, amelyeket se cáfolni se bizonyítani nem lehet. Egy ilyen önmagába záródó doktrína olyan hiedelemrendszer, amely immunis mindenfajta ellenbizonyítékkal szemben, így érdemben nem is bírálható.
Az asztrológiai elméletek kritériumaként elfogadva a cáfolhatóságot, nagy lépéseket lehetne tenni afelé, hogy konstruktív párbeszédek kezdődjenek a területen belül. Az intellektuális elszigetelődés és a fragmentálódás elkerülése valamennyi akadémikus tudomány számára fontos. Különösen kívánatos egy olyan terület számára, mint az asztrológia, amelynek számos iskola egymással ütköző tanait kell egyesítenie magában. Ezek közül néhány olyanét is, amely semmilyen fajta bírálatot nem hajlandó elfogadni. Az asztrológia nem működhet valódi szakmaként, ha nem maradunk nyitottak az ellenvéleményekre is.
Az egész tudományos kutatás azon a feltevésen alapul, hogy megfelelő bizonyítékokat felsorakoztatva az emberek álláspontja megváltoztatható. Talán nem lesz könnyű rávenni a reinkarnációs asztrológusokat arra, hogy vizsgálják meg kritikusan elméleti modelljeiket, de ha meg sem kíséreljük, egy alapvető feladatot hanyagolunk el. A gond az, hogy nem haladhatunk egyszerre két irányban: nem jajveszékelhetünk amiatt, hogy lejáratják az asztrológiát, ha egyszersmind anélkül védelmezzük dogmatikus „igazságok” kinyilatkoztatásához való jogunkat, hogy akár egy szemernyi, ezeket alátámasztó bizonyíték állna rendelkezésünkre.
A reinkarnációs asztrológia állításai jelenleg ellenőrizhetetlenek, és kevés okunk van feltételezni, hogy ez változni fog a jövőben. Így tehát, ha a reinkarnációs asztrológia túl akar lépni jelenlegi, ellenőrizhetetlen hittérítői tevékenységben kimerülő szakaszán, hajlandó kell legyen arra, hogy kritikus vizsgálatnak vesse alá magát. Ellenkező esetben területünk olyan szégyenfoltja marad, amely támadóink könnyű célpontjává tesz bennünket. Ha csak kínos lenne számunkra, még hagyján, de sokkal komolyabb problémáról van szó: a reinkarnációs asztrológia az etikus határán tántorog. Mindaddig, amíg a reinkarnációs asztrológusok tiszteletdíjat kérnek előző- életes elemzéseik miatt anélkül, hogy beismernék, értelmezéseik spekulációkon alapulnak, megsértik a tanácsadás valamennyi területére érvényes etikai normákat.
Ismétlem, a probléma nem magával a reinkarnációs asztrológiával van, hanem azzal, hogy nem hajlandó beismerni előző – élet értelmezései spekulatív természetét. Remélem, ez az álláspont világos. Abban nincs semmi etikátlan, ha valaki egy születési képlet konfigurációinak lehetséges karmikus jelentéstartalmáról elmélkedik. Egy képlet karmikus perspektívából való tanulmányozása olyan kontextusba helyezheti az ügyfél törekvéseit és megpróbáltatásait, amely értelmet ad nekik és amiből erőt meríthet. E modell előnye, hogy túlmutat az egy életre korlátozódó szemléletmódon. Azonban, amikor az asztrológusok annyira beleszeretnek elméletükbe, hogy már nem képesek különbséget tenni a reális, a tényszerű, és a kitaláció, az inspirált spekuláció és az alátámasztható igazság között, a megtévesztő mindentudás szolipszisztikus bábjába rejtőzve barikádozzák el magukat.
Az önmagukba záródó doktrínák által nyújtott csábító, de végső soron hamis biztonságérzet legjobb ellenszere a kritikus gondolkodás. Ennek híján az asztrológia folyamatosan ki van téve annak a veszélynek, hogy ártalmas és hamis kijelentések szennyezik be. Az égi tartományok hemzsegnek a hamis prófétáktól. És e hamis próféták a kritikátlan hívők vérével táplálkoznak. Minden egyes asztrológusnak komoly erőfeszítéseket kell tennie, hogy ne váljon eggyé közülük: se hamis prófétává, se kritikátlan hívővé.
További fejezetek:
I Bevezető
III Előző életekkel kapcsolatos állítások az asztrológiában
VI A reinkarnációs asztrológia érvényességének ellenőrzése
VII Önmagukba záródó doktrínák – 1
VIII Önmagukba záródó doktrínák – 2
IX A jelentés elkerülhetetlen többértelműsége
Kapcsolódó cikkek:
Vízöntőkori újjászületés vagy tömeges elbutulás ?
Az önbecsapás eszköztárából : “karmikus kapcsolatok”
Előző életek – jelenlegi feladatok, hiteles tanítók és szélhámosok
Források
Aftel, M. (1996). The story of your life: Becoming the author of your own experience. New York: Simon & Schuster.
Avery, J. (1987). Astrology and your past lives. New York: Simon & Schuster.
Bache, C.M. (1994). Lifecycles: Reincarnation and the web of life. New York: Paragon House.
Cerminera, G. (1967). Many mansions: The Edgar Cayce story on reincarnation. New York: Penguin Books.
Fogelin, R. (1987). Understanding arguments: An introduction to informal logic. New York: Harcourt Brace Jovanovich, Inc.
Forrest, S. (2005). “Astrology and reincarnation,” in The Mountain Astrologer, Issue #122, Aug/Sept 2005, p. 41-54.
Forrest, S., & Green, J. (2000). Measuring the night: Evolutionary Astrology and the keys to the soul, Vol. 1. Boulder, CO: Daemon Press.
Freedman, J., & Combs, G. (1996). Narrative therapy: The social construction of preferred realities. New York: W.W. Norton & Company.
Green, J. (1993). Pluto: The evolutionary journey of the soul. St. Paul, MN: Llewellyn Publications.
Hall, J. (2000). Patterns of the past: The birthchart, karma and reincarnation. Bournemouth, England: The Wessex Astrologer Ltd.
Hansel, C.E.M. (1980). ESP and parapsychology: A critical reevaluation. Amherst, NY: Prometheus Books.
Polkinghorne, D. (1983). Methodology and the human sciences. Albany: SUNY Press.
Omer, H., & Alon, N. (1997). Constructing Therapeutic Narratives. New York: Jason Aronson, Inc.
Perry, G.A. (2004). “Astrology as Personal Mythology,” in The astrology of film, Kishner, J. and Streett, W. (Eds.). New York: iUniverse, Inc.
Popper. K.R. (1959). The logic of scientific discovery. New York: Basic Books.
Rhine, J.B. (1957). Parapsychology, frontier science of the mind: A survey of the field, the methods, and the facts of ESP and PK research. New York: Thomas Publishing.
Schaefer, C., & Millman, H. (1981). How to help children with common problems. New York: Van Nostrand Reinhold Company.
Stevenson, I. (1974). Twenty cases suggestive of reincarnation. Charlottesville: University of Virginia Press.
Weiss, R. (1992). Through time into healing. New York: Simon & Schuster.
Wiseman, R. (1997). Deception & self-deception: Investigating psychics. Amherst, NY: Prometheus Books.
Woolger, R. (1987). Other lives, other selves. New York: Bantam Books.
A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!