Plútó a Vízöntőben, Nagy Szulejmán és a polkorrekt asztrológusok történelmi amnéziája

Régóta bosszant, hogy egyébként hasznos történeti áttekintésében, amely a blogomon magyarul is elérhető, Jessica Davidson meg sem említi az 1532-1553 közötti Vízöntő Plútó tranzit egyik legjelentősebb eseménysorozatát, az I. Szulejmán – vezette diadalmas török háborúkat. Pedig ha valami, ez igazán szembetűnő, és egy húzós Plútó tranzittal teljes összhangban levő epizód.

Az Asztropressz küldetése az aktuális és várható bolygóhatásokkal, a személyi horoszkópban rejlő lehetőségekkel és korlátokkal kapcsolatos reális tájékoztatás. Akkor is, ha ez nincs összhangban a new ages „szellemiség” által diktált minden szép-minden jó narratívákkal. Erre az esetre is vonatkoznak a kommentelési etikettben írtak: aki nem ért egyet az itt megfogalmazott szempontokkal, nyugodtan abbahagyhatja oldalam követését és keressen magának lightosabb olvasnivalót. Nincs harag 🙂 Mindkettőnknek időt, energiát spórol meg 🙂 Nekem legalábbis rengeteget, hiszen nem kell az irreleváns kommentek moderálására, nagyon sok esetben ezzel egyidejűleg szerzőik spammelés miatti jelentésére és letiltására is pazarolnom értékes időmet. Így ezt további hasznos tartalmak írására fordíthatom. Bevallom, annak ellenére, hogy naponta többször is kénytelen vagyok sort keríteni rá, utálom használni a “Törlés”, “Tiltás” funkciókat. Mindkettőnknek szebb lesz a napja, ha egyáltalán nem kerülök, vagy a jelenleginél sokkal ritkábban kerülök ilyen kínos döntéshelyzetekbe. Bízom benne azonban, hogy az ezogagyi helyett a valósággal nagyobb összhangban levő tartalmakra fogékony, azokat kimondottan igénylő többség -vagyis a tényleges célközönségem – a jövőben is velem marad.

A történelmi amnéziától egyébként az olyan világhírű asztrológusok is szenvednek, mint az Egyesült Államokban élő Lee Lehman, aki 2021-ben egy kis előadást tartott a 2023-2043 közötti Vízöntő Plútó-tranzit várható hozadékairól. Ebből az apropóból, a többi asztrológushoz hasonlóan ő is górcső alá vette az előző Vízöntő Plútó -tranzitokat, különös tekintettel az 1532 – 1553 közöttire, amikor a Neptun túlnyomórészt a Kosban tartózkodott. Mivel a Neptun és a Plútó keringési ideje, a Plútó szabálytalan pályája ellenére is nagyjából megegyezik, azok az időszakok, amikor mindketten ugyanazokban a jegyekben állnak, jobban hasonlítanak egymásra. Mivel a 2023-2043-as Vízöntő Plútó tranzit idején a Neptun 2025/26-tól szintén a Kosban lesz, a XVI századból talán több párhuzamot találhatunk, mint az előző vagy a következő Vízöntő Plútó-időszakokból.

De, hogy-hogy nem, az 52 perces, és egyébként hasznos előadásban  csupán egyszer, mintegy mellékesen tett említést I.Szulejmanról és hódításairól. Akkor is amolyan régvót- szépvót -mesevót, hagyjuk – is -ezt stílusban, szinte bocsánatkérően. Ha Lehman nem lenne egy művelt, Phd-vel is rendelkező hölgy, az ember még azt hihetné, hogy azok közé az amerikaiak közé tartozik, akik nem tudnak különbséget tenni Budapest és Bukarest között. A jelen trendek ismeretében azonban sokkal valószínűbb, hogy csak épp annyi szót mert ejteni Szulejmánról, amennyitől a Kepler College, meg a saját iskolája muszlim hallgatói és támogatói és woke haverjaik még nem akarják eltörölni sem az ő munkásságát, sem iskoláikat. Sőt, jó eséllyel még a könyveit sem fogják megégetni. Értem én jól az óvatosságot, magam is pénzből élek, bár sajnos megközelítőleg sem olyan flottul, mint ő. (Egyébként minden tiszteletem az asztrológiai hagyomány megőrzésében és átadásában kulcsszerepet játszó középkori arab asztrológusoké, meg azoké a mai kollégáké is, akik újra elérhetővé tették munkáikat. De azért kíváncsi lennék az egyébként zsidó származású, és vállaltan meleg Lehman szakmai kilátásait ezzel a kombóval mondjuk a Palesztin Hatóság által ellenőrzött területeken, Iránban, de még akár Egyiptomban is. Írom ezt úgy, hogy tisztelem, kedvelem, sokat tanultam és mai napig is tanulok a könyveiből, az övéhez hasonló szintű asztrológiai tudásom soha nem lesz, gerincet azonban nem cserélnék vele…)




De hogy az Angliában, amely elvileg még Európa, bár egyre inkább kalifátusnak tűnik – élő Jessica Davidsonnak sem szúrtak szemet az Ottomán Birodalomban -és jóvoltából Európa szerencsétlenebbik részén zajló események, már elég zavaró vakfolt. Tekintve, hogy egy nem kimondottan polkorrekt szerzőről van szó, igencsak rossz ómen az ún civilizált Nyugat értékeinek, hagyományainak megmaradását illetően. Ebből a szemszögből még tanulságosabb, és még hátborzongatóbb az 1532 – 1553, 2023 – 2043 közötti párhuzam.

A Plútó annak idején 1532 február 12 – 1532 július 29, aztán 1532 december 21 – 1552 március 30, végül 1553 október 15 -december 12 között időzött a Vízöntőben, a Neptun pedig kb 1535 – 1549 közt a Kosban

Mint töriórákról még emlékszünk, ez az időszak igen gyászos volt Magyarország, és persze a Habsburg-birodalom számára is. A magyar hadsereg teljes vereségével és a II.Lajos király  halálával végződő 1526-os mohácsi csata  idején a Plútó még a Bak 18°-on állt (1526 augusztus 29 Sátorhely, de a Gergely -naptár miatt szeptember 8).

A Wikipédiában elég jó összefoglalók vannak a Magyar belháború (1526–38) és Habsburg–török háború (1529–33) időszakairól; én most csak kimondottan az akkori Vízöntő Plútó tranzithoz köthető részeket másolom ki.

Figyeljünk az évszámokra.

Az Egri csillagokból is ismert, de történelmileg is alaposan dokumentált  beszivárgási taktikák szintén kellemetlen déja vu-t ébreszthetnek, bár az iszlám mellett akkor is, most is voltak, vannak más, súlyos problémák. Akkoriban pl a reformáció teret hódítása okozott egyházszakadást; ezzel Lee Lehman és  Jessica Davidson is részletesen foglalkozik,  mostanában másfajta ideológiai megosztottságok vannak. Míg Nyugat-Európát inkább a politikai iszlám-progresszív bal agymosása fenyegeti, mi a ruszkikkal, Iránnal, Törökországgal kerülhetünk egy újabb vasfüggöny kevésbé vicces oldalára. És ha már itt tartunk, az orosz csapatok 1944-1945 között foglalták el Magyarországot, amikor a Plútó a Vízöntőben szemben álló jegyben, az Oroszlánban ( 8 – 11°) tartózkodott.




“A szultán nem akarta teljesen meghódítani sem Magyarországot, sem Horvátországot, megelégedett volna a román vagy tatár fejedelemségekhez hasonló vazallus állapottal. Igazi célja a Nyugat meghódítása volt, és ennek kulcslépése Bécs megszerzése lett volna. Ezt az álmot azonban az Oszmán Birodalom soha nem tudta megvalósítani”.

„Amikor (Habsburg) Ferdinánd hasonló létszámú hadai benyomultak az országba és 1527–1528-ban Szapolyait Lengyelországba szorították, az országlakosok rádöbbenhettek, hogy Szapolyai képtelen az ország megvédésére. Ferdinánd főherceg, aki a Magyar Királyság mellett az osztrák és cseh tartományokat is kézben tartotta, bátyja, V. Károly német-római császár támogatásával jelentősebb erőkkel szállhatott szembe a törökkel, ennek reményében választották királlyá. Amint Szulejmán háborút indított a Habsburg Birodalom és Ferdinánd Magyar Királysága ellen, nyilvánvalóvá vált, hogy Ferdinánd sem fogja tudni megállni a helyét a törökkel szemben. 1529-ben Bécsnél, majd 1532-ben Kőszegnél sikerült gátat vetni az oszmán haderő előrenyomulásának. A szultán visszavonulását mindkét esetben (1529-ben is, 1532-ben is) Habsburg ellentámadás követte, a Magyar Királyság északi és felső területeit Ferdinánd uralta, míg a középső és keleti területek Szapolyai pártján maradtak. 1538-ban aláírták a háborút lezáró váradi békét, amelyben a két király kölcsönösen elismerte egymást, és Szapolyai megígérte, ha utód nélkül halna meg, az ő része is Ferdinándra száll.

Az Habsburg–török háborúban valamennyi Habsburg-ország érintett volt, a magyarországi hadszíntéren V. Károly spanyol elit alakulatai is harcoltak az oszmánok ellen. 1532-ben sor került a birodalmi hadak mozgósítására is, de azokat nem lehetett bevetni a Német-római Birodalom határain kívül.




Második Habsburg–török háború (Habsburg–török háború (1540–47)

Szapolyainak időközben fia született, akit János Zsigmondnak neveztek el apja és nagyapja, a lengyel király után. Épp ezért a király megváltoztatta korábbi döntését és őt jelölte ki utódjául. A csecsemő gyámjai Török Bálint zászlósúr és a ravasz politikus, Fráter György (György barát) váradi püspök lettek. Mivel a váradi békében foglalt pontokat a magyar rendek nem teljesítették, Ferdinánd sereget küldött Buda elfoglalására. 1541-ben Szulejmán hadai vonultak ellene és vereséget mértek a császári hadakra, elűzve őket a főváros alól. A szultán rájött, hogy az általa támogatott magyar csoport sem nem elég erős, sem nem megbízható, ezért hozzáfogott az ország tényleges megszállásához. Budáról kicsalta az őrség jó részét és a magyar vezetőket a csecsemő királlyal és anyjával, Izabella királynéval. Ott tudatta a királynéval, hogy Budát „védnökségébe” veszi, neki pedig meghagyja Erdély és a Tiszántúl kormányzását évi adó fejében. Mialatt a fogadás tartott, a janicsárok besompolyogtak a várba, az őrséget ártalmatlanították és kitűzték a lófarkas zászlókat a vár ormaira. Szulejmán erős őrséget hagyva Budán és Pesten elvonult, Török Bálintot pedig magával vitte rabláncon Isztambulba, hogy eszközként használhassa fel később a magyarok ellen.

Fráter György is rádöbbent, mennyire helytelen úton járt, s ezután minden erejével egyesíteni próbálta az országot, amelynek területébe ékként hasított az új hódoltság. 1541 végén a gyalui egyezményben Izabella hajlandó lett volna átadni Erdélyt, de miután Ferdinánd fővezére, II. Joachim brandenburgi választófejedelem által vezetett birodalmi haderő 1542-ben nem tudta visszafoglalni Budát, az erdélyiek visszatértek a szultán hűségére. Szulejmán 15431544. évi nagy hadjáratában alaposan kiszélesítette a hódoltságot: elfoglalta többek között a két ősi fővárost, Esztergomot és Székesfehérvárt. A további nagyszabású terjeszkedést meggátolta a Perzsiával vívott háború, de a helyi török csapatok folytatták a hódításokat.

1547. június 19-én Szulejmán Ferdinánddal és vele keresztül V. Károllyal is békét kötött Drinápolyban




Harmadik Habsburg–török háború Habsburg–török háború (1560–64)

Magyarországnak rövid időt kapott a török elleni védelem megszervezésére és az új végvárrendszer kiépítésére. Az új végvárak korántsem voltak olyan erősek, mint a délvidékiek, de tény, hogy később sokuk megállta a helyét.

Erdélyben Fráter György lázasan szervezte az országegyesítés előkészületeit, és ehhez mindenképpen meg akarta szerezni a Habsburgok támogatását. Ténykedését a törökök nem nézték tétlenül: 1550-ben, majd 1551-ben is megtámadták az országot. A Fráter György vezette erdélyiek és a Habsburg csapatok eleinte sikeresen harcoltak a betörő ellenséggel. Közben György barátot a pápa bíborosi rangra emelte, és Ferdinánd esztergomi érsekké tette őt. A barát politikájával azt a látszatot igyekezett kelteni, mintha Erdély ténylegesen mégsem állna a Habsburg uralkodó pártján. Ezzel azonban csak zavart okozott mindkét fél előtt, emiatt 1551 decemberében Ferdinánd meggyilkoltatta.

A következő év háborús eseményei a végvári erőpróba leghíresebb fejezetei. Az 1552-es török támadó hadjárat ereje a kialakuló végvári rendszert csaknem összeroppantotta. Ebben az évben, augusztus 10-11-én zajlott a palásti csata[3] és ebben a hadjáratban esett el Temesvár (Losonci István), Veszprém, az összes nógrádi vár és Szolnok vára is. Azonban az egri vár védői Dobó István várkapitány vezetésével szerencsésen visszaverték az ostromot.[4] Eger védelme sikeresen megakadályozta a szultánt abban, hogy Felső-Magyarországot is elfoglalja, vagy hogy egy szélesebb területsávval elszigetelje a királyi Magyarországot Erdélytől.




Az oszmánok logisztikai rendszere jobb volt, mint ekkor bármely nyugati országé, másrészt a belső magyar területeken elhelyezkedő várak (méretükből és minőségükből fakadóan) aligha vehették fel a harcot a török hadigépezettel szemben. Ráadásul Magyarországon és Horvátországban a hazai katonaság mellett német, cseh, itáliai és spanyol zsoldoskatonákat is állomásoztattak, akik az elégtelen körülmények között (mint a zsoldfizetés hiánya) nem kívántak harcolni a törökökkel, gyakran harc nélkül feladták a várakat. Ugyanakkor más várak – amelyeket színmagyar katonaság és a környék lakossága védelmezett – utolsó leheletükig védték az erősséget, mint Drégelynél, s olykor nem hiába. A hazájukért és családjaikért küzdő magyarok eltökéltsége a rossz körülmények ellenére megállította a törököt, amit Európában ma is nagyra becsülnek.

A várak ellenállása elestük ellenére sem volt hasztalan. Ha figyelembe vesszük, hogy a törökök nem harcolhattak egész évben, és Magyarország is elég kis területűre zsugorodott, akkor a kisebb várak néhány napig tartó védekezése is olykor létfontosságúnak bizonyult.

A vár védőinek úgy kellett kitartaniuk, hogy felmentő seregre nem számíthattak. Ebben a háborúban is mindössze egyetlen felmentő kísérletre került sor, amelyet Nádasdy Tamás és Zrínyi Miklós hajtott végre Szigetvár 1556-os ostrománál. Egy hasonló felmentésre pedig tíz év múlva kerül majd sor Várpalota alatt. További felmentésekre 1683-ig nem találunk példát a történelemben, s csak akkor is Magyarország területén kívül”.

Ez volt tehát az az időszak, amikor Magyarország nagy része török uralom alá került. A háborúk nagy emberveszteséget jelentettek, az általuk okozott pusztítást pedig az is tetézte, hogy a törökök adót, dzimmát szedtek a keresztény lakosságtól. (Ez volt a jobbik eset, a „pogányokat” ugyanis nemes egyszerűséggel kiirtották.) Akiket nem öltek meg a háborúban, rabszolgának hurcolták, és tömegesen telepítettek muszlimokat az országba. Bár a török hódoltság Európa egészének is károkat okozott, Magyarország puffer-rendszerként felbecsülhetetlen szerepet töltött be.



Szulejmán portréja (Tiziano) és horoszkópja (Astro.com)

A történelemben persze minden relatív : ami az egyik félnek tömény szívás, a másiknak diadalmenet. Az I. Szulejmán – vezette Oszmán Birodalom így kimondott sikersorozatként élhette meg ezt az időszakot, legalábbis a kelet- európai terjeszkedést illetően. Szulejman apja, I.Szelim a Közel-Keletre összpontosított; uralma alatt állt Szíria, a mai Izrael területe, ezen belül Jeruzsálem, Egyiptom, alá került Arábia leggazdagabb része, így az iszlám két legszentebb városa, Mekka és Medina. Szulejmán uralkodása alatt ezzel szemben a Duna-medencei és a földközi-tengeri terjeszkedés élvezett prioritást. Nem utolsósorban azért, mivel az I. Szelim alatt a perzsa fronton vívott harcok nagy emberveszteséggel jártak, továbbá vallási okokból sokan kifogásolták az iszlám világon belüli konfliktusokat.[26]

“Az 1530-as években a szultán figyelme egy időre mégis a keleti ügyek felé fordult. A Perzsiát uraló Szafavidákkal vallási és ideológiai alapon mindvégig szemben állt az Oszmán Birodalom, magát a hadjáratot mégis az váltotta ki, hogy a bagdadi és bitlisi oszmán vezetők átálltak a perzsa sah oldalára. Szulejmán 1533-ban Ibrahim nagyvezírt küldte erős csapatokkal Irakba, majd 1534 nyarán személyesen is a sah ellen vonult. Az 15331535-ös háborúban a perzsák ellen folytatott hadjárat során az oszmán sereg kétszer is bevonult Tebrizbe, elfoglalta Bagdadot és Irak nagy részét, ahol új tartományokat sikerült szervezniük. 1546-ban a bagdadi beglerbégnek sikerült elfoglalnia a dél-mezopotámiai Bászrát, amivel Irak egésze a törökök kezére került, egyúttal kijutottak a Perzsa-öbölhöz és megszerezték a közel-keleti kereskedelmi útvonalak fölötti teljes ellenőrzést is.

Szulejmán a Szafavidák megtörése céljából 1548–1549-ben hozzáfogott a második keleti hadjáratához. A perzsa haderő kitért a támadás elől és a felperzselt föld taktikáját alkalmazta, emiatt és a kemény tél miatt a török sereg nem győzhetett a kaukázusi hadszíntéren. 1553-ban a szultán harmadik, egyben utolsó hadjáratára indult a sah ellen. Bár Szulejmán visszafoglalta Erzurumot és átkelt az Eufráteszen, a sah seregének kitérő harcmodora ebben az esetben is megfosztotta győzelmétől. A hadakozást az 1555-ös békekötés zárta le, amelyben a szultán lemondott a Tebrizre és Jerevánra formált igényéről, a perzsa sah viszont elismerte az oszmán fennhatóságot Irak egésze, valamint Örményország és Kurdisztán jelentős része fölött.[27]

A maga műfajában kétségtelen, hogy I. Szulejmán karizmatikus személyiség volt ( aki nem hiszi nézze meg a róla szóló filmeket : – )  ), aki nemcsak nemcsak hadvezérként tűnt ki, de az ő idejében hozott törvények miatt is az egyik legnagyobb hatású török uralkodó volt. Fejlesztette az ipart, kereskedelmet és földművelést, bőkezű volt a tudósok és költők iránt, és szigorúan ellenőrizte a hivatalnokokat.

Hogy milyen ember volt, más kérdés. (Amíg meg nem hülyítette a radikális iszlám, még voltak viszonylag jófej dolgai , pl verseket írt, vonzódott a művészetekhez, misztikumhoz, kedvelte a bort, stb.) Most nincs időm részletesen belemélyedni, de asztrológiával foglalkozók kedvéért mellékelem a horoszkópját  , ami teljes összhangban van a Wikipédiában írtakkal. Ez természetesen abban az időszakban az európai uralkodókról is elmondható volt. Sőt, ahhoz képest, hogy bizonyos VIII.Henrik nevű kollégája néhány kilométerrel odébb le-lenyakaztatta megunt asszonyait, Szulejmán még a kétségtelenül máglyára való Hürremmel is csaknem mintaférjként viselkedett. Persze a kor szokásaihoz képest, hiszen egy-két hercegfit, köztük neje kedvenc fiát is a túlvilágra küldte, amikor kényelmetlenné vált.  „Családi körben azonban igazi keleti fejedelem volt, zsarnok és kegyetlen. Hogy kedvenc feleségétől, Hürremtől (Rokszolánától) született második fiának, Szelimnek a trónt biztosítsa, első feleségétől, Mahidevrantól született gyermekét, Musztafát megölette. Hürremtől született fiai közül egyet öletett meg, a testvérével, Szelimmel az utódlásért kitört harcban alul maradt Bajazid herceget, aki Hürremtől származó fiai közül leginkább hasonlított anyjára. (Ezért is volt Rokszolana kedvence.)”





Kapcsolódó

Plútó a Vízöntőben: történelmi visszatekintés (Jessica Davidson)

Plútó a Vízöntőben – az egyének és a közösség átalakulása  (Jessica Davidson)

 

Más platformokról

Kimondhatatlan nyomorúság: Két emlékirat a 15-16. századi oszmán fogságról Magyarországi György barát értekezése a törökök szokásairól, viszonyairól és gonoszságáról. Kis könyvecske a török rabok és a török uralma alatt élő adófizető keresztények gyötrelmeiről / Gyurgyevics Bertalan

I.Szulejmán, a pompás és a törvényhozó

 

Kiemelt kép: 

Szulejmán Székesfehérvár falai alá érkezik 1543-ban (Wikipédia)

 

 

A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!