Sok anyag van a Plútóról a blogon, de Jessica Davidson cikkét így is relevánsnak érzem. A Plútót általában hajlamosak vagyunk férfas elvnek tekinteni, de mint minden archetípusnak, van egy női aspektusa is. Liz Greene nagyon részletesen foglalkozik a témával a The Astrology of Fate-ben; a jelenlegi bejegyzés is hivatkozik rá, de más analógiákat is feldolgoz.
| Az ilyen leírások nagyon hasznosak lehetnek, de megvannak a korlátaik. Nem alkalmazhatók automatikusan,receptszerűen”. Bővebben: Mire jók, jók-e valamire egyáltalán az asztrológiai receptek? Mindenkinél más és más módon, a személyi horoszkóp sajátosságaitól függően nyilvánulnak meg.Tekintve, hogy a Föld jelenlegi népességetöbb mint 7 és fél milliárd, ennyi horoszkóp -variáció létezik. Beláthatod, hogy a szóba jöhető változatokat nem áll módomban egyenként kivesézni, komment formájában végképp nem. A TIÉDET sem 🙂 Kérlek tehát, ne tegyél fel olyan kérdést, hogy rád hogyan hat, mert nem fogok rá válaszolni. Az ilyen jellegű hozzászólások törlésre, szerzőik tiltásra kerülnek… |
A Plútó azt jelképezi, hogyan viszonyulsz az élet és a halál ciklusaihoz, valamint az átalakulás folyamatához. Az ősi ösztönökkel, a természet és a hatalom elemi erőivel áll kapcsolatban. Akár készen állsz rá, akár nem, a Plútó szembesít a megújulás és lelked fejlődésének szükségszerűségével.
A Plútó törpebolygó, a Neptunuszon túli Kuiper-övben keringő legnagyobb ismert jeges törpe. A Neptunusz pályáját keresztező, erősen ellipszis alakú pályája miatt 248 év alatt tesz meg egy teljes kört az állatövön és 11 – 32 évet tölt az egyes jegyekben. Legrövidebb ideig a Skorpióban tartózkodik, amikor a legközelebb van a Naphoz, a legtovább pedig a Bikában.
A Plútó a Skorpió modern uralkodója a Marssal együtt. A szimbólumot néha “PL” monogramként ábrázolják, de az alkímiai jelkép ugyanaz, mint a Neptunuszé, csak a háromágú szigony közepén egy kör van. A kör az anyag keresztje és a lélek félholdja fölött lebegő szellemet jelképezi. De a félhold lehet egy vasvillához vagy háromágú szigonyhoz hasonló, csak két tüskével rendelkező szigony is, a hatalom szimbóluma, amelyet néha Hádészhoz társítanak.
A Mars magasabb oktávjaként a Plútó a psziché tudattalan szintjén működő életerőt képviseli. A Mars azt mutatja meg, hogyan használod energiádat a világban, a Plútó pedig azt, hogyan használod energiádat az alvilágban, vagyis a lélek érzelmi mélységeiben.
Néhány, a Plútóhoz társított archetípus: a Halál, a Végzet/Sors, a Szükségszerűség, a Nagy Anya vagy a Sötét Asszony, a Bölcs Asszony vagy a Bölcs Nő, valamint a sámánok, boszorkányok és varázslók, valamint a főnix. A Plútó képviseli az alvilágba való alászállás archetipikus élményét is, amely valójában a regeneráció és újjászületés érdekében történő leereszkedés a lélek mélyére. Lássuk, hogyan jelenik meg ez a mítoszokban…
Plútó – mítoszok
Hádész istennel való kapcsolata miatt Plútót általában férfiasnak tekintik, de az általa képviselt birodalmat eredetileg az istennő feminin erejéhez társították. Az ősi anyaistennőket gyakran ábrázolták a természet halál és megújulás ciklusain keresztül megnyilvánuló átalakító erejét jelképező sárkányként vagy kígyóként. A legkorábbi ilyen istennők egyaránt magukban hordozták az életet és a halált, és csak később szakadtak szét külön tartományokra. (A részletekért lásd a Rák-mítoszok és az Ikrek-mítoszok című cikkeket – ford megj. magyarul A Rák -Liz Greene, Az Ikrek – Liz Greene).
Ezekről az ősi, önmagukat megtermékenyítő istennőkről később a sorsot és a természeti törvényeket irányító alakokként emlékeztek meg. A különböző kultúrákban számos példát találunk rájuk, de gyakran ábrázolták őket hármas alakban, a három holdfázist, valamint az élet és a halál ciklusait jelképezendő.
A görög mitológiában ezeket az istennőket Moirák vagy Sorsasszonyok néven ismerték. Ők voltak a világegyetem legősibb erői, akik a Nyxből vagy Éj Anyából születtek, így idősebbek voltak Kronosznál (Szaturnusz). Ez azt jelentette, hogy még a Zeuszhoz és Hádészhez hasonló isteneket is megkötötték a Sorsasszonyok, és korlátozták hatalmukat. A Moira ‘sorsot’ vagy ‘kiosztást’ jelent, és a három istennő feladata volt minden egyes ember életének valóságának megszövése:
- Klóthó volt a Fonó, aki a sors fonalát fonta.
- Lakheszisz volt a Sorsjuttató, aki meghatározta az élet minőségét és hosszát.
- Atroposz volt a Kérlelhetetlen, aki az élet végén elvágta a sors fonalát.
A sorshoz társított istennők közé tartozik még Ananké, aki a szükségszerűség megszemélyesítője volt; Nemeszisz, aki istennőként, vagy személytelen erőként a bűntett természetének megfelelő módon torolta meg az önteltséget; és az Erinnüszök, a bosszú istennői, akik azzal büntették az esküszegést, hogy őrülettel sújtották az embereket. Az Erinnüszöket Eumenidákként is ismerték, amely eufemizmus, hiszen “a kedves hölgyeket” jelent, mások pedig “Hádész kutyáiként” emlegették őket.
Ezzel el is jutottunk az alvilág birodalmához és a világ minden táján figyelemre méltó hasonlóságokat mutató mítoszok sokaságához. Mint láttuk, az alvilág eredetileg istennők uralma alá tartozott, és csak a későbbi mítoszokban került az istenek fennhatósága alá.
Mielőtt Hádész megjelent volna a görög mitológiában, Hekaté holdistennő volt az alvilág uralkodója. Eredete ismeretlen, de úgy tűnik, ősrégi gyökerei vannak. Az egyik mítosz szerint titán, akit Asteria, az éjszakai jósok és hullócsillagok istennője és Perses, a pusztítás istene szülte. Hésziodosz szerint Zeusz mindenkinél jobban tisztelte Hekatét, és egyenlő uralmat adott neki a föld, a tenger és az ég felett. Köztudott volt, hogy nagy gazdagságot adományoz mindenkinek, aki hozzá fohászkodik.
Hekaté a boszorkányság, a mágia és a szülés istennője volt, és a világok között közvetítő, kereszteződések, határok és határterületek úrnője. Kutyafalkája volt, és fáklyát vagy kulcsot tartva, később pedig a Sorsasszonyokhoz hasonlóan, háromszoros alakban ábrázolták. Neve jelentése talán ‘aki véghezviszi az akaratát’, és az egyiptomi termékenységistennő Heket (Heqet), vagy Isis számos címének egyike: Heq-Maa, melynek jelentése: a mágikus tudás anyja. (Bővebben itt: Sötét angyal: Hekaté és a sötét éjszaka , angolul )
Hekate a Bölcs Nő archetípusának egyik képviselője, akit a Hold sötét fázisával, valamint az élet és a halál ismeretével hoznak összefüggésbe. További példái az olyan bölcs istennők, mint Cerridwen és Morrigan , valamint az üstjében repkedő Baba Yaga népies alakja. A hindu mitológiában ott van a széthullás és a betegség felett uralkodó Káli, a “Fekete Anya”, aki ugyanakkor a hívők életét is visszaadja. Az északi mitológiában pedig ott van Hel ( és itt )istennő, aki Nilfheim felett uralkodik, és akinek Garmr nevű kutyája az alvilágot őrzi.
A kutyák számos alvilági mítoszban játszanak kiemelt szerepet, és gyakran találkozunk velük kapuőrzőkként vagy kalauzolnak a holtak földjén. Hekatéhoz hasonlóan a kutyákat is a küszöbökkel és a birodalmak közötti közlekedéssel hozzák összefüggésbe, és a Hold Tarot kártyán egy farkas mellett egy kutya is látható. A kutyák különböző alvilági istenekhez és istennőkhöz kapcsolódnak, köztük Helhez, Hekatéhoz és Hádészhez, valamint Anubiszhoz és Gula-Bauhoz.
Gula-Bau egy, az alvilággal és az átalakulással kapcsolatos, babiloni gabonaistennő és gyógyító volt. Az alvilág közepén lévő kertben élt, ahol az Élet fáját gondozta, amely hatalmat adott neki, hogy a halottakat visszahozza az életbe. Eredetileg Bau, a kutyák istennője néven ismerték, akit a gyógyítással hoztak összefüggésbe. (lásd: Szűz mítoszok – magyarul: A Szűz, Liz Greene)
A sumér mitológiában azonban az alvilág fő uralkodója Ereshkigal, Kur, vagyis a holtak földjének istennője volt. ( ford megj: a bejegyzés kiemelt képe egy modern Ereshkigal-feldolgozás) Neve azt jelenti, hogy “az alant lévő nagy hely asszonya” (ford megj: a Gilgames magyar fordításában az ‘alvégek úrnője’), és eredetileg egymaga uralkodott az alvilágban, csak később szerzett magának hitvestársat. Volt egy vizírje, Namtar, akinek a neve “sorsot” jelent, és Inannának, a mennyek királynőjének volt a testvére.
Ereshkigal talán azután lett az alvilág királynője, hogy Kur, a káoszt jelképező kozmikus kígyó elrabolta. Ebből eredeztethető a görög mitológiában a későbbi Perszephoné elrablásának története. De itt az a különbség, hogy Kur a Nagy Anya egyik megnyilvánulása, tehát valójában az egyik istennő adja át a hatalmat egy másiknak. Ez az ősi ösztönök magasabb szintre való fejlődését jelképezheti – egy archaikus szörnyetegből egy megszemélyesített istenséggé válást.
Ereshkigal a belső tudást képviseli, és az ő birodalma volt az a hely, ahová azért mentél le, hogy megismerd az élet és a halál misztériumait. Ezt szemlélteti Inanna története, aki alászállt az alvilágba, hogy meglátogassa nővérét. Ereshkigal megfosztja Inannát mindenétől, amije csak van, és egy húskampóra akasztja megrohadni – hát nem cuki ?
Egyiptomi Halottaskönyv : Anubisz és Ozirisz a halottak felett ítélkeznek
Az egyiptomi mitológiában van egy másik kutyánk is, Anubisz, a halál, a mumifikáció és a túlvilági élet sakálfejű istene. Anubisz mérte meg a halottak szívét, mielőtt Ozirisz ítélkezett volna felettük, majd az alvilágba vezette őket. Gyakran úgy ábrázolják, hogy egy ankh-t, az élet kulcsát tartja a halott szájához, hogy megnyissa a lelket az örök életre. Sok más istent is ábrázoltak ebben a pózban, például Íziszt, Hóruszt és Thotot.
Ozirisz az alvilág istene volt, és Ízisznek , az ég királynőjének hitvese. Testvére, Széth ölte meg, aki feldarabolta és szétszórta a darabokat Egyiptomban. Ízisz visszaszerezte a darabokat, és varázsereje révén újra összerakta, hogy megfoganhasson Hórusz. Halálával Ozirisz biztosította a föld termékenységét és megújulását, de az alvilágban maradt, és a saját fiaként született újjá (lásd Skorpió-mítoszok ; magyarul A Skorpió – Liz Greene, A nem is olyan ördögi Skorpió).
Végül a görög mitológiában ott van Hádész, az alvilág ura, Kronosz elsőszülött fia. Apjuk száműzését követően Zeusz, Hádész és Poszeidón sorsot vetettek (a Sors!), hogy eldöntsék melyik birodalom melyiküké legyen, és Hádésznek jutott az alvilág. Neve jelentése “a láthatatlan”, és egyúttal arra a helyre is utal, ahol uralkodik.
Számos jelzője közül az egyik a Plútó vagy Plouton volt, ami annyit tesz, mint “gazdagság adományozója” vagy “gazdagság”. Ez eredetileg eufemizmus lehetett, mert az emberek nem akarták használni az igazi nevét. Gyakran mosták össze Ploutonnal, a gazdagság istenével, és Ploutont a bőség szimbólumával, egy bőségszaruval ábrázolták. Gyakori feltételezés, hogy Plútó Hádész római megfelelője volt, de nem így van. Hádész római megfelelője Dis Pater, ami ‘gazdag atyát’ jelent.
Az ókori görögök Hádészt Dionüszosszal is kapcsolatba hozták, és a két istent gyakran tekintették azonosnak. Oziriszhez hasonlóan Dionüszoszt is feldarabolták és visszahozták az életbe. Ő a föld belsejében, és annak gazdagságában élő földalatti életerőt képviseli. A feltámadás isteneként megváltó, aki ismeri az örök élet rejtelmeit, és Hádésszal együtt az élet és a halál, a fény és a sötétség közötti polaritást jelképezi.
Hádész nem magát a halált jelképezi – ez Thanatosznak, a halál megszemélyesítőjének volt a feladatköre. Thanatosz oly módon szolgálta Hádészt, hogy alattvalókat, azaz halott lelkeket hozott neki. Az alvilág további lakói közé tartozott Kharón, a révész, aki átvitte a halottakat a Styx folyón, és Kerberosz, a háromfejű kutya, aki az alvilág bejáratát őrizte, más néven “Bolyhos” (a Harry Potter-rajongók számára).
A Kerberosz egyértelmű utalás a régebbi istennő-kultuszokra, és azt sugallja, hogy Hádész a Sorsot és a sötét Anyát szolgálja. Liz Greene “az Anya zabolátlan falloszának” nevezi (ford megj: Ld The Astrology of Fate), és a mítoszokban istennők veszik körül – akik talán az igazi hatalmat birtokolják. A Hádészhez kapcsolódó fő mítosz Perszephoné elrablása, de az Eleusziszi misztériumokban is szerepel.
Perszephoné a tavasz istennője, Démétér és Zeusz lánya volt. Neve jelentése “gabonát cséplő nő” vagy “pusztuláshozó”. Szűz (vagy Kore) volt, amíg Hádész el nem rabolta, aki kirontott a föld alól és az alvilágba hurcolta. Ezt ő maga idézte elő azáltal, hogy leszedett egy virágot, amelyet Hádész helyezett oda – ez volt a végzetszerű esemény. Később megevett néhány gránátalmamagot, ami miatt minden év egy részét az alvilágban kellett töltenie.
Miközben Perszephoné az alvilág királynőjeként kezdett megbarátkozni új életével, Demeter bánatában letarolta a földet. Hekaté segített neki megkeresni a lányát, és később Perszephoné társa lett az alvilágban. A mítosz egyes változataiban Perszephoné Dionüszosznak vagy Zágreusznak is életet adott.
Hádészhoz és Dionüszoszhoz hasonlóan Perszephoné és Demeter is az életet és a halált, valamint a természet ciklusait képviselik. Eleusziszban ők elnököltek a misztériumok felett, amelyek a halálon és a megújuláson keresztül feltárták a halhatatlanság titkait (lásd a Szűz-mítoszokat, magyarul: A Szűz – Liz Greene). A szertartás során a beavatottak nyelvére egy aranykulcsot helyeztek, amely a Plútó által megőrzendő titkok szimbóluma volt, és néha kezében e kincset érő bölcsességet jelképező kulcsokkal ábrázolták
(Aki olvasta az Addled: Adventures of a Reluctant Mystic / Addled: egy vonakodó misztikus kalandjai című regényemet , érdekesnek találhatja ezt az utolsó csemegét – csak adjunk hozzá néhány szem aranyszőlőt…)!
A Plútó jelentéstartalma
Az alvilágot gyakran sötét és szörnyű helynek, a pokol megfelelőjének tekintik, a kereszténységben, így a Plútó egyenértékűvé válik az ördöggel. Ez azonban leegyszerűsítő ostobaság, és félremagyarázza az ősi hitrendszereket. Az alvilági istenek és istennők nem voltak gonoszak vagy életellenesek. Gyakran kapcsolódtak a vegetáció isteneihez, mint Ozirisz, Démétér és Perszephoné, ami azt mutatja, hogy az élet és a halál az átalakulás körforgásában összekapcsolódik. Oziriszt még mumifikálódott testéből kinövő árpával is ábrázolták.
Az alvilág paradox. A bejárat gyakran egy barlangon keresztül vezet a föld alá, de a túlvilág egyszersmind égi hely is, ahová a Tejúton keresztül jutunk el. Az alvilági utazások kultúránként változnak, de gyakran van egy tisztítótűz – vagy megtisztulás időszaka, amikor a lélek megfosztatik evilági kötöttségeitől, mielőtt továbbléphetne az örökkévalóságba vagy az újjászületésbe. Ez különféle szörnyekkel és démonokkal való konfrontációt is magában foglalhat, de a cél a lélek felszabadítása.
Az ősi hitrendszerek felkészítették az embereket a halálra, hogy készen álljanak a folyamatra. Ez különösen egyértelműen jelenik meg egyes buddhista rendszerekben, ahol arra ösztönöznek, hogy a lények minden megnyilvánulását, beleértve a démonokat is, illuzórikusnak tekintsük. Mindez az elme játéka, és ha el tudod engedni a világi dolgokhoz való ragaszkodást, kiszabadulhatsz az újraszületés kerekéből.
Függetlenül attól, mi az igazság a halálról és a túlvilágról – és ki tudja?! – ezek a mítoszok hasznos allegóriák a valódi Én, vagyis az isteni természetünk kereséséhez. Ahhoz, hogy rátalálj, ki is vagy valójában, le kell mondanod az egóról, a személyes énről és a világhoz való ragaszkodásról, és le kell ereszkedned a megismerhetetlenség mélységeibe – a pszichébe vagy a lélekbe.
Így dolgozik rajtad a Plútó, eltávolítva a holt anyag rétegeit, mindaddig, amíg szabaddá nem válsz, hogy az légy, aki vagy. Az az én, aminek hiszed magad, árnyék, szellem, illúzió. A Plútó (az Uránusz némi segítségével) megpróbál ráébreszteni erre az igazságra.
Az evolúciós asztrológiában a Plútó állítólag a lelket és annak evolúciós útját képviseli. Ez hasznos meglátásokkal szolgálhat, de nem vagyok meggyőződve afelől, hogy csupán a horoszkóp egyetlen része köthető a lélekhez. A lélek a horoszkóp egészén keresztül nyilvánul meg, és végső soron meghaladja azt, mert többdimenziós. De a lélek szintjén a Plútó az evolúció szükségességével áll kapcsolatban. Ez két irányban megy végbe:
- involúció – a lélek útja az anyagba és az elkülönülésbe; és
- evolúció – az Istenhez vagy a teremtés forrásához való visszatérés
A lélek túlvilágra tett alvilági utazása a forráshoz való visszautazást jelképezi. De nem muszáj fizikailag meghalni ahhoz, hogy visszatérjünk Istenhez. Az involúció és az evolúció egy másik paradoxont képvisel, mert bár úgy tűnik, hogy amikor leereszkedsz az anyagba, eltávolodsz Istentől, valójában nem így van.
Az Istenhez való visszatérés nem a testtől és az anyagtól való elszakadásról szól, hanem a test átalakításáról, hogy az önmagad uralása révén még tökéletesebben legyen képes magába foglalni az isteni lelket.
Önmagad megfegyelmezése az alacsonyabb rendű késztetéseiddel és a Kundalini energia ösztönös erőivel végzett árnyékmunkát foglalja magában. Amennyiben nem sikerül uralnod ezt az energiát, akkor ő fog uralni téged. Más szóval, a tudattalan fogja irányítani az életedet a színfalak mögül, és a sorson keresztül munkálkodik majd. Ez gyakran nyilvánul meg rögeszmék és kényszerképzetek formájában, valamint olyan eseményekben, amelyek felett nincs tudatos kontrollod.
Ezeket a sorsszerű élményeket megerőszakolásként élhetjük meg. Hasonlóan Perszephonéhoz, akit Hádész elhurcol, kénytelen vagy szembenézni valamivel, amit nem tudsz elkerülni. De itt nem arról van szó, hogy ok nélkül szenvedsz. Az életerő arra kényszerít, hogy növekedj és változz, és ez azt jelenti, hogy el kell engedned életed régi, halott formáit. Ez kilök téged a komfortzónádból, és erőtlennek érzed magad, amit az ego nagyon szeretne elkerülni. Ezért a Plútó és az általa képviselt dolgok gyakran elfojtásra kerülnek, és a mélyreható változás iránti igényt addig tagadod, amíg az arcodba nem robban.
Amikor ez megtörténik, sorsnak nevezed, de saját magadnak köszönheted. Nem állhatsz ellen sokáig az élet, vagy a lelked sodrásának – legalábbis következmények nélkül nem. De dolgozhatsz ezekkel az energiákkal, és megtanulhatsz tudatosan fejlődni. Ha együttműködsz lelked változásra irányuló igényeivel, akkor az út simább lehet, bár nem feltétlenül fájdalommentes vagy könnyű. Ahogy Jung fogalmaz Pszichológia és alkímia című könyvében:
“A sorsom” pontosan erre a sorsra irányuló démoni akaratot jelent – olyan akaratot, amely nem feltétlenül esik egybe a sajátommal (az ego-akarattal). Ha ez szemben áll az egóval, nehéz nem érezni benne egy bizonyos “hatalmat”, legyen az isteni vagy pokoli. Az, aki aláveti magát a sorsának, Isten akaratának nevezi; az, aki reménytelen és kimerítő harcot vív, hajlamosabb az ördögét látni benne.”
A lelked a sorsod. Együttműködve a Plútóval a legmélyebb, elemi szinten – egészen tested sejtjeiig – alakíthatod át a tudatodat. Ez egy erősebb edényt hoz létre, és lehetővé teszi, hogy a lelked több részét is közvetlenül manifesztáld. Emellett több választási lehetőséget ad azt illetően, hogyan használd erődet, vagyis az életerődet.
Önfegyelem nélkül ez az erő veszélyes és pusztító lehet, mert a legmélyebb forrásból, egy formákon túli helyről származik. Az Asztrológia, karma és átalakulás című könyvében Stephen Arroyo kifejti:
“A Plútó nagy energiája olyan forrásból származik, amely egyáltalán nem nyilvánvaló, és amelyet transzcendensnek nevezhetünk. Ezért nyilvánul meg a plútói energia mindig ellentétek formájában, mert ami valóban érzékelésen túli, azt hétköznapi tudatunk csak ellentétek alapján képes felfogni: fény és sötétség, öröm és szenvedés, a színe után a fonákja.[… ]A Plútó tehát olyan erőt képvisel, amelyet csak akkor tudunk alkotó módon használni, ha eléggé spirituális irányultságúak vagyunk, mert csak a spirituális fejlődés és a mélységében való gyógyítás élményterületei azok, ahol a Plútó energiáit negatív következmények nélkül lehet felhasználni “. ( 91 old, Bioenergetic kiadó, 2000)
Ha nem akarod, hogy az erő megsemmisítsen, egyetlen választásod marad: add meg magad sorsodnak.
Plútó-mítoszok a filmvásznon
A Plútó archetípusát megjelenítő filmekben vannak szexről, halálról és hatalomról szóló történetek, így bőséges a választék. Ide sorolhatók továbbá a kémekről, bűnözőkről és földalatti tevékenységekről, megszállottságról, vámpírokról, okkultizmusról, atomenergiáról, olajról és aranyról, valamint vulkánokról szóló filmek is. Biztosan megvannak a saját kedvenceid, de íme néhány példa a Pútó – filmekre :
- Thomas Shelby gengszter, ahogy a Peaky Blindersben utat tör a hatalom felé.
- Tony Soprano maffiafőnök pszichoterápiára jár a Sopranoban.
- George Smiley a brit titkosszolgálat beépített embere után kutat a Tinker Tailor Soldier Spy című filmben.
- Nate Fisher és családja temetkezési vállalkozást vezet a Six Feet Underben.
- Henslowe Fisk, aki a Dean Spanley-ben a kutyák lelkészekké való újjászületését kutatja.
- Jung és Freud vitája a pszichoanalízis módszeréről az Egy veszélyes módszerben ( A Dangerous Method).
- A magányos Travis Bickle az alvilágba merül, hogy megmentsen egy lányt a Taxisofőrben (Taxi Driver)
- Mandrake a nukleáris háború őrületében navigál a Dr. Strangelove-ban.
- Daniel Plainview egy rivális olajmágnás turmixát issza a There Will Be Blood című filmben.
- Ofelia belép a labirintusba és teljesít három próbát, hogy az alvilág hercegnőjévé váljon a Pán labirintusában. (Pan’s Labyrinth.)
A Pán labirintusának mesevilágáról itt olvashatsz többet.
Az eredeti cikk:
Planet Myths: The Story Behind Pluto
Kapcsolódó:
Plútó a Vízöntőben – történelmi visszatekintés (Jessica Davidson)
Plútó a Vízöntőben : az egyének és a közösség átalakulása (Jessica Davidson)
Könyvajánló
Liz Greene : The Astrology of Fate
Erich Neumann : A Nagy Anya
A szerzőről
Jessica Davidson az Egyesült Királyságban élő író, zenész, misztikus
Blogja: Jessica Davidson (Writer – Storyteller – Mystic)
Változatos témákban publikál: önismeret, közélet, kultúra, zen buddhizmus, asztrológia.
Látásmódjával sok szempontból egyetértek, de vannak kérdések, amelyeket teljesen másképp látunk. Lefordításra azokból a munkáiból válogattam, ahol nagyjából közös a hullámhossz. Angolul értők sok érdekes cikket találhatnak oldalán, amelyek kisebb -nagyobb szemléletbeli különbségek esetén is gondolkodóba ejtenek.
