„A születési képletnek az a területe, amelyet a retrográd Vénusz most górcső alá helyez, többnyire már jó ideje nem kapott figyelmet – legalábbis ilyen mélységben biztosan nem. Az ember szinte észrevétlenül visszavonul, és tapasztalatai rejtett értelmét kutatja. Arra törekszik, hogy mindennapi érintkezéseiből valamilyen értéket vagy mélyebb tudást merítsen. Az a terület, amelyen a Vénusz visszafelé halad, sebezhetővé, támadhatóvá válik, és a bolygó direktbe váltásakor gyakran éppen itt kerül sor nyílt összeütközésre. A kimondatlan üzenetek, célzások, árnyalatok és finom jelzések felnagyítódnak, sőt el is torzulhatnak, de ettől még fontos jelentést hordoznak.” Erin Sullivan: Retrograde Planets
Részletek Erin Sullivan Retrograde Planets (Retrográd bolygók) című könyvének retrográd Vénuszról szóló fejezetéből.
| Az Asztropressz küldetése az aktuális és várható bolygóhatásokkal, a személyi horoszkópban rejlő lehetőségekkel és korlátokkal kapcsolatos reális tájékoztatás. Akkor is, ha ez nincs összhangban a new ages „szellemiség” által diktált minden szép-minden jó narratívákkal. Erre az esetre is vonatkoznak a kommentelési etikettben írtak: aki nem ért egyet az itt megfogalmazott szempontokkal, nyugodtan abbahagyhatja oldalam követését és keressen magának lightosabb olvasnivalót. Nincs harag 🙂 Mindkettőnknek időt, energiát spórol meg 🙂 Nekem legalábbis rengeteget, hiszen nem kell az irreleváns kommentek moderálására, nagyon sok esetben ezzel egyidejűleg szerzőik spammelés miatti jelentésére és letiltására is pazarolnom értékes időmet. Így ezt további hasznos tartalmak írására fordíthatom. Bevallom, annak ellenére, hogy naponta többször is kénytelen vagyok sort keríteni rá, utálom használni a “Törlés”, “Tiltás” funkciókat. Mindkettőnknek szebb lesz a napja, ha egyáltalán nem kerülök, vagy a jelenleginél sokkal ritkábban kerülök ilyen kínos döntéshelyzetekbe. Bízom benne azonban, hogy az ezogagyi helyett a valósággal nagyobb összhangban levő tartalmakra fogékony, azokat kimondottan igénylő többség -vagyis a tényleges célközönségem – a jövőben is velem marad |
A ciklus áttekintése
Legnagyobb keleti elongáció (az 5.2. ábra 1. pontja): A Vénusz ekkor Heszperosz, az esti csillag. Körülbelül két hónappal a retrográd mozgásba fordulása előtt jár, és állatövi hosszúságát tekintve 45–48°-kal előzi meg a Napot. Ebben az időszakban a Nap látszólag egyre közelebb kerül hozzá az állatövben. A szakasz közepe táján a Vénusz eléri azt a fokot, amelyen később, retrográd mozgása során alsó együttállásba kerül majd a Nappal.
Retrográd stacionárius helyzet (2. pont): A Vénusz eléri azt a pontot, ahol látszólag megáll, majd hátrálni kezd az Állatövön. Ekkor mindig 30°-kal előzi meg a Napot, legfeljebb 1,5°-os eltéréssel. A Nap továbbhalad, a Vénusz pedig visszafelé mozog, míg végül a 3. pontban találkoznak.
Alsó együttállás (3. pont): A Vénusz állatövi hosszúsága ekkor már kisebb, mint a Napé. Ez a retrográd ciklus felezőpontja, egyben egy új, mérlegeléssel vagy cselekvéssel jellemezhető szakasz kezdete.
Heliakális kelés (4. pont): Az alsó együttállás után néhány nappal, rendszerint hat-hét nap elteltével következik be. A Vénusz ekkor körülbelül 10°-kal jár a Nap mögött. Az alsó együttállás idején bekövetkezett eltűnését követően először válik ismét láthatóvá, és megkezdi hosszú hajnalcsillag-szakaszát.
Direkt stacionárius helyzet (5. pont): Akkor következik be, amikor a Vénusz állatövi hosszúsága pontosan 30°-kal marad el a Napétól, legfeljebb 1,5°-os eltéréssel. A Vénusz ekkor ismét előreindul, a 6. pont felé.
Legnagyobb nyugati elongáció (6. pont): A Vénusz ekkor hajnalcsillag, Phosphoros. Ez a szakasz körülbelül egy hónappal azután következik be, hogy a bolygó elérte azt az állatövi fokot, amelyen korábban alsó együttállást képezett a Nappal. A Vénusz állatövi hosszúsága ekkor mindig 45–48°-kal marad el a Napétól.
Felső együttállás (7. pont): A Vénusz a Földről nézve a Nap túlsó oldalára kerül, és ugyanazt az állatövi hosszúságot éri el, mint a Nap. Az együttállás körüli mintegy ötven napban szabad szemmel nem látható. Ez az a pont, ahonnan a Vénusz ismét a legnagyobb keleti elongáció felé halad, és az egész ciklus elölről kezdődik.
A mezoamerikai felfogás
A mezoamerikai népek, az aztékok és a maják egyaránt, nagy tiszteletben tartották a kettős természetű Vénusz-csillagot. Valamennyi ismert bizonyíték arra utal, hogy valóban értették a Vénusz retrográd mozgását, annak csillagászati sajátosságait éppúgy, mint szimbolikus jelentését.
A tolatás és a direktbe váltás közötti szakasznak különösen nagy jelentősége van a retrográd mozgás vizsgálatában, akár a születési képletben, akár tranzitként értelmezzük. Mit gondoltak a mezoamerikai népek, mi történik akkor, amikor a Vénusz a Nap karjaiba rejtőzik, és eltűnik a szemünk elől? Bruce Scofield a következőket írja (kiemelés tőlem):
“Az El Tajínban található domborművek első tábláján Vénusz Esti Csillagként jelenik meg [retrográd stacionárius helyzetében]. Az azték mitológia szerint ebben a szakaszban Vénusz férfialakot ölt, és a Földön jár. Itt találkozik Xochiquetzallal, a szerelem istennőjével, aki segédkezik neki tisztasági fogadalma megszegésében. A következő táblán […] Vénusz zenével, ivással és szeretkezéssel tölti az éjszakát, és egyesül az istennővel. Úgy tűnik, együttlétüknek gyümölcse is születik: egy égi szörnyeteg. A harmadik táblán […] [az alsó együttállás idején] az alvilágban labdajátékot játszanak. Vénusz veszít, ezért a Napnak fel kell áldoznia őt. A negyedik tábla az Esti Csillagtól az alsó együttálláson át a Hajnalcsillag megjelenéséig [a heliakális kelésig] tartó időszakot ábrázolja. Vénuszt feláldozzák. Halála akkor következik be, amikor a bolygót eltakarja a Nap, végül azonban Hajnalcsillagként [és nőként] újjászületik.”
Az androgün természet, amelyet a görögök Aphrodité és Hermész egyesítésével csak meglehetősen ügyetlenül tudtak kifejezni, nyilvánvalóan sokkal szervesebben hozzátartozik a retrográd Vénuszhoz, mint általában feltételeznénk. Az sem meglepő, hogy ebből az egyesülésből szörnyeteg született, hiszen valamennyien ismerjük azt a szörnyeteget, amelyet árnyék-Vénuszunk szabadít fel bennünk. Zöld szeműnek szokták nevezni, valójában azonban mindazt megtestesíti, amit nem birtokolhatunk, vagy amit nem hozhatunk napvilágra. A Vénusz sötétjében borzalmak rejtőznek. Az ősi maja és azték kultúrák erre a ciklusra egész naptárrendszert építettek, amely hosszú időszakokkal és hatalmas számokkal dolgozott, csillagászati szempontból mégis meglepően pontos volt.
A mezoamerikai naptárt övező titokzatosság fátyla lassan fellebben, amint megvizsgáljuk a különféle ősi forrásokból fennmaradt bizonyítékokat. Számos elem kapcsolódik egymáshoz: a pelota nevű szertartásos labdajáték, amelyet két szemben álló csapat játszott a férfi Vénusz egyesülésének és halálának nyolc napja alatt, az alsó együttállás idején; a heliakális keléskor megindított háborúk, amelyeket emberáldozatok és vérontás kísért; majd az ezeket követő termékenységi szertartások. Itt nem a harmonikus Vénusszal találkozunk, aki az uránoszi szerelem eszményével termékenyíti meg az embert, hanem sokkal inkább a bosszúálló, vágyat gerjesztő pándémoszi himerosszal, amely végül Phaidrát és mostohafiát, Hippolütoszt is elpusztította. Utóbbi volt olyan ostoba, hogy Artemiszt, a szűz istennőt imádta.
Úgy tűnik, a mezoamerikai népek más fejlett kultúráknál alaposabban ismerték a Vénusz retrográd mozgását, és csillagászati ciklusainak is nagyobb jelentőséget tulajdonítottak. Seregeik akkor indultak hadba, amikor Vénusz felbukkant az alvilágból: az istennő, aki nőből férfivá, majd ismét nővé változott, és még mindig magán viselte a holtak világának leheletét. Számukra Vénusz a háború istennője volt. Naptáruk kétségkívül asztrológiai rendeltetésűnek tűnik: segítségével határozták meg a hadviselés és az isteneknek bemutatott áldozatok kedvező időpontjait. A pelota szertartásos küzdelem volt, amely a maja ikerhérosz pár, Hunahpu, a vadász (Vénusz) és Xbalanque, a jaguár (Nap) legendás alvilági útját elevenítette fel. Az ikrek Xibalbába, a holtak birodalmába szálltak alá, ahol a Halál Urai számos próbatétel elé állították őket. Életük forgott kockán. Apjuk korábban már elveszített egy hasonló játszmát – és vele együtt a fejét is –, az ikrek azonban nem szenvedtek vereséget. Miután feláldozták a Halál Urait, égi lényekké változtak: Vénusszá és Nappá.
A maják igen magas szintű ismeretekkel rendelkeztek a Vénusz mozgásáról és ciklusairól. Kidolgoztak egy 586 napos naptárt, amelyben a fasti, vagyis az ünnepnapok is helyet kaptak. A Vénusz központi szerepet töltött be ebben a rendszerben. A háború istennőjeként ábrázolták, és amikor stacionárius helyzetében a direkt mozgásba fordulás előtt állt, mozgósították a hadseregeket. A hozzá kapcsolódó képek hátborzongatóak és erőszakosak. Úgy tartották, hogy a Nap karjaiban megtett negyvennapos útja után a Vénusz úgy emelkedik ki az alvilágból, hogy még mindig rátapad a holtak vére és csontjainak maradványa. Itt találkozik a maja Vénusz a görög Aphroditéval: a halálhoz és az alvilági utazáshoz kapcsolódó szertartásokban. Adónisz évenkénti feltámadása, akárcsak az eleusziszi és az orphikus misztériumok, lélektani értelemben a saját halálukra készítette fel a résztvevőket.
A Vénusz csillagászati mozgásának értelmezése azért olyan izgalmas, és azért bír különös jelentőséggel a retrográd mozgás szempontjából, mert a mezoamerikai népek ehhez a ciklushoz igazították szertartásaikat. Ennek segítségével jelenítették meg az „élet játékát”, amelyben maga az emberi élet volt a tét.
A Vénusz, az ötödik harmonikus és az aranymetszés
A Merkúrral ellentétben a Vénusz retrográd ciklusa nem kínál háromévenkénti felülvizsgálatot. A Vénusz nyolcévente ugyanabban a jegyben vág hátraarcot, stacionárius helyzetei pedig kvintilek sorozatát rajzolják ki az Állatövön (lásd az 5.3. ábrát). Ha nyolc éven át követjük a Vénusz retrográd ciklusait, azt látjuk, hogy a nyolc stacionárius helyzet szinte pontosan 72°-os távolságra esik egymástól (nyolc év alatt öt ilyen pozíció jön létre). A Vénusz öt, egyenként 584 napos ciklusa nyolc, egyenként 365 napos évnek felel meg. Ha a diagramon összekötjük a Vénusz stacionárius helyzeteit jelölő pontokat, egy ötös szimbólumot, a pentagrammát, vagyis az ötágú csillagot kapjuk. Ez a mintázat a Vénusz Metón- ciklusaiban , az okkultációkban is megjelenik.
5.3. ábra: A Vénusz retrográd ciklusai és az aranymetszés
A Merkúrhoz, a belső bolygók közé tartozó társához hasonlóan a Vénusznak is van egy hosszú ciklusa, amelynek során stacionárius helyzetei lassan visszafelé tolódnak az Állatövön. A Vénusz nyolcévente ugyanabban a jegyben vált stacionáriusba és kezdi el retrográd mozgását, de minden alkalommal 2–3°-kal hátrébb, mint az előző ciklusban. A tranzitáló Vénusz így hosszú évek alatt fokozatosan, visszafelé haladva tekinti át az Állatövet. A Merkúrhoz hasonlóan a direktbe váltása előtti stacionárius helyzetét is mindig néhány fokkal korábban éri el, míg végül az Állatöv valamennyi jegyét bejárja. Ciklusának jól elkülönülő szakaszai a megtermékenyítés, a rejtett tudás szimbolikus nemcsere révén történő átadása, az érlelődés, az élet forrásával való titokzatos egyesülés, végül az előbukkanás és a megújulás állomásai körvonalazódnak. A Vénusz retrográd hurkai által az égre rajzolt mandala tökéletesen szemlélteti e ciklus eredendő szépségét. A mandala középpontjában a Föld áll: az a hely, ahol az embernek meg kell küzdenie a teljességért és a tudásért.
Az ötös szám szimbolikája hagyományosan a bűnbeesés utáni embert jeleníti meg, annak profán, pándémoszi állapotában. Az ezoterikus iskolák szerint nem azért tulajdonítunk jelentőséget az ötös számnak, mert kezünkön és lábunkon öt-öt ujj található, hanem éppen fordítva: az ötös szám ereje az oka ennek a testi sajátosságnak. Az ötöst mindig is összefüggésbe hozták az ember veleszületett megértési képességével, valamint azzal, hogy a megszerzett felismerésekből képes valami újat alkotni. Az ötös számhoz kapcsolódik a rejtett, ezoterikus igazságok anyagi világban való megértése, és egyúttal az egész anyagi világot is jelképezi. Az ezoterikus tanítások ötödik eleme az éter, az a „kozmikus kötőanyag”, amely a gondolatot, az eszmét az alacsonyabb rendű, ám testet öltött létezésbe közvetíti. Az ötágú csillag már az egyiptomi hieroglifák között is a „kiindulóponthoz való felemelkedést” jelentette, és olyan szavak írásában szerepelt, mint a „tanítani”, a „felnevelni” – például egy gyermeket – és a „tanító”.
A Vénusz ciklikus mintázatában benne rejlik az Ember Csillaga, amelyet Leonardo da Vinci a körbe és négyzetbe illesztett, tökéletes arányú emberalakot ábrázolva örökített meg. Ez a művészetben megjelenő aranymetszés leghíresebb ábrázolása. A Vénusz retrográd ciklusának mintázata képezi az aranymetszés alapját, és rejtett teremtőerők jelenlétére utal. Szigorú meghatározás szerint az aranymetszés irracionális arány: egy egyenes szakaszt úgy osztunk két részre, hogy az egész szakasz és a nagyobb rész aránya megegyezzen a nagyobb és a kisebb rész arányával (13:8).
A görögök legalább Eukleidész (i. e. 300 körül) óta ismerték ezt az arányt, amelynek önmagában is különleges esztétikai értéket tulajdonítanak: mintha egy, a világegyetem rendjével összhangban álló, rejtett harmonikus arányt testesítene meg. Talán ezért választotta a püthagoreus testvériség jelképéül a pentagrammát. Az ötágú csillag minden egyes szakasza az aranymetszés arányában viszonyul a nála eggyel kisebb szakaszhoz. Ez az arány a természetben is jelen van. Nagyszerű példája a csigaházas fejlábúak közé tartozó nautilusz rekeszekre tagolódó héja. Ahogy az állat növekszik, a héja logaritmikus spirál mentén tágul, de közben megőrzi eredeti alakját. Így a ház mindig ugyanolyan marad, bármennyivel nagyobbra nő is. Egy spirálgalaxis, például a mi Tejútrendszerünk, ugyanezt az isteni rendet mutatja kozmikus léptékben.
A Vénusz retrográd és direkt stacionárius helyzeteiben egyaránt működésbe lép az aranymetszés, amely 72°-onként végigrezonál az Állatövön. Olyan összhangot teremt, amely mintegy felidézi az adott ciklus valamennyi korábbi stacionárius helyzetét. Végső soron ez a harmonikus rezonancia a legfontosabb. A születési képlet valamelyik planétájával kapcsolatba kerülve ez a bolygó közvetítőként működik, és a tranzitáló retrográd Vénusz üzenetét 72°-os lépésekben továbbítja a horoszkóp egészében.³
Charles Harvey Working with Astrology című művében a következőket írja:⁴
“Az aranymetszés jelentőségét a természeti folyamatokban legalább az ókori görögök óta ismerik. Kétségtelen, hogy ez az arány, valamint más „irracionális” számok, például a π, a Planck-állandó és így tovább, központi szerepet játszanak a világ rendjében. Több szerző egymástól függetlenül is felhívta a figyelmet az aranymetszés arányának jelentőségére, és felvetette, hogy azok a bolygók, amelyek egy adott időpontban az aranymetszés arányában helyezkednek el egymáshoz képest, különösen jellegzetes és teremtő erejű rezonanciába kerülnek egymással.”
A Vénusz hosszú retrográd ciklusaiban a misztikus ötödik harmonikus érvényesül, és ennek révén a bolygó sajátos természete e cikus idején születette lelkében is nyomot hagy. A retrográd vagy a direktbe váltás stacionárius szakaszában születettek rendkívül erős kapcsolatban állnak az aranymetszés belső működésével.
Az ilyen emberek befelé forduló, szemlélődő, a társaságtól gyakran elzárkózó természetéhez rendkívül élénk képzelőerő társul. Meg kell találniuk a módját, hogy a metafizikai tartalmakat a fizikai világban is kifejezésre juttassák. Amikor a retrográd Vénusz tranzitként jelentkezik, valami titokzatos dolog történik: a természet rendje mintha átalakulna, és visszatérnénk egy eszményi állapotba, amelyhez képest a megnyilvánult világ minden jelensége a kozmikus tökéletesség silány másolatának tűnhet.
A tudat és az „elme” hagyományosan nem tartozik a Vénuszhoz kapcsolódó fogalmak közé. Most azonban láthatjuk, hogy az ötös szám nem magával az értelemmel, hanem az értelem mögött munkáló ihletőerővel áll kapcsolatban, amellyel az élőlények közül az ember különösen nagy mértékben rendelkezik. Az ötös az alkotó szellem, az ars és a techné száma: a képzelőerőé, amelyet az ember hozzáértéssel, alkotásra használ. Ez a képesség egyszerre hordozza magában a teremtés és a pusztítás lehetőségét. A Vénusz kettős természete ezekben az ellentétpárokban fejeződik ki: szent és profán, isteni és mulandó, életerő és halálvágy, a szerelem istennője és a háború istennője, égi és földi. Az égi álmok akkor válnak földi valósággá, amikor az ember alkotói késztetése testet ad a képzelet platóni ideáinak, és kézzelfogható formában jeleníti meg őket.
David Hamblin a következőket írja (kiemelés tőlem):
“Saját kutatásaim meggyőztek arról, hogy az ötös szám lényegileg összefonódik a létrehozás, az elrendezés, az építés, a szerkesztés, a rendszerezés és a formálás fogalmával. A káoszból rendet teremteni: erről van szó. Természetüknél fogva különálló dolgokat hozunk össze és rendezünk meghatározott viszonyba egymással. Az ötös tehát az első szám, amelyben az ember érvényre juttatja a világ fölötti hatalmát.⁵”
Michael Harding Hymns to the Ancient Gods című művében a nyelv és a tudás, valamint az alkotó és nemző funkciók közötti kapcsolatot vizsgálja. Az ötödik harmonikust, a kvintilt a tudat csíráival hozza összefüggésbe. Így ír:
“[…] az ötödik harmonikus kifejezetten a nyelv rendező és hatalmat adó szerepéhez kapcsolódik, valamint ahhoz, ahogyan a nyelv a tudat egy meghatározott formáját alakíthatja ki az emberben. Ez a tudat azután a művészet, a stílus vagy valamely hasonló külső megnyilvánulás révén nyomot hagy a világon.⁶”
A Vénusz tolatása felidézi a retrográd mozgás valamennyi múlt- és jövőbeli ciklusát. A retrográd időszak működésbe hozza az aranymetszés kvintilben rejlő mintázatát, a megismerhetetlen megismerésének képességét. Egy ciklusnak nincs „első” vagy „utolsó” állomása, csak fejlődési mintázatai. A Vénusz szorosan kapcsolódik ahhoz a késztetéshez, hogy az ember egy magasztos eszmét alkotó tevékenysége révén fizikai formába öntsön. Ebből következik, hogy a Vénusz retrográd időszakában születettek lelkébe bevésődik ez a mintázat. Magukban hordozzák a Vénuszhoz kapcsolódó kvintilt, és ismerik azt az alkotói gyötrelmet, amelyet oly sok művész munkáin keresztül juttat kifejezésre. Sajnos a művészi alkatot többnyire csak azoknak tulajdonítjuk, akik a hagyományos művészeti irányzatok valamelyikével foglalkoznak. Ez nemcsak félrevezető, hanem kedvét is szegheti azoknak az alkotó természetű embereknek, akik történetesen nem komponálnak áriákat, nem festenek remekműveket, nem álmodnak meg verseket, és így tovább.
Az aranymetszéshez kapcsolódó kvintil működése részben talán azt is megmagyarázza, miért érzik magukat a retrográd Vénusszal született emberek „másnak”, mint a többiek. Ez lehet az oka annak is, hogy amikor a Vénusz megtorpan, retrográdba vált, majd negyven napon át hátrál, miért töprengenek olyan sokat, egyéni és kollektív szinten egyaránt a szerelmmel, értékekkel, alkotással kapcsolatos kérdéseken és a diplomáciában. A Vénusz eközben a titokzatos tudást őrző, örök érvényű erőkkel érintkezik. A felső világba visszatérő Vénusz más jellegű információkat közvetít, mint a Merkúr a maga ciklusai során. Ez a tudás esztétikai természetű, zsigeri felismerés, amelyet nem lehet szavakba önteni. Csak az emberi kapcsolatok finom rezdüléseiben élhető át és fejezhető ki, vagy elvont képekben jeleníthető meg.
Az ókori Egyiptomban a lótusz a születő életet, az első megjelenést – vagyis egy archetípust – jelképezte, ezért természetes szimbóluma volt a megnyilvánulás valamennyi formájának. A középkorban a misztikus „középpont” és a szív jelképévé vált. Az ötszirmú lótusz azonban a szent és a profán jelképrendszerét egyaránt magában foglalja: a misztikus megvilágosodást jelképező lótusz egyesül benne az ötös szimbolikájával, amely az ember azon képességét fejezi ki, hogy a lehetőségeket megnyilvánult formába öntse. A lótuszban:
„A létben rejlő lehetőségek olyan tevékenység révén valósulnak meg, amely mindig belső természetű, hiszen minden létsíkon annak középpontjából fejti ki hatását. Metafizikai szempontból ráadásul lehetetlen, hogy bármiféle külső cselekvés a létező egészére hasson, mivel az ilyen cselekvés csak viszonylagos és meghatározott síkon lehetséges.⁷”
Találó, hogy a Vénusz retrográd ciklusai lótusz alakú mandalát rajzolnak az égre (lásd az 5.1. ábrát), hiszen a retrográd Vénusz tranzitciklusának éppen ez a „belső tevékenysége” az, amelyet végső soron lehetetlen külső formában megjeleníteni. A negyvennapos retrográd időszak során szerzett tapasztalatoknak és tanulságoknak csak az őket átélő ember számára van jelentőségük. Sőt, az is elképzelhető, hogy a lótuszvirág egyszerűen ott veszi fel a fonalat, ahol a Vénusz előző, ugyanabban a jegyben és házban bekövetkezett stacionáriusba váltásakor abbamaradt valami. Nem valószínű, hogy a retrográd Vénusz tapasztalatai már a direktbe váltás pillanatában maradéktalanul beépülnek az én szerkezetébe. Ez fokozatosan, hosszabb idő alatt történik meg. A retrográd időszak mélyreható, csendes önvizsgálatot indít el. Olyasmi ez, mintha az ember teljes egészében részt venne saját életében, ugyanakkor kívülről is figyelné viselkedését és reakcióit. A Vénusz retrográd ciklusának közvetlen hatásai jórészt tudattalanok, hosszabb távon azonban éppen ez a ciklus bizonyul a legracionálisabbnak.
Ezért egy aktuális retrográd Vénusz-ciklus vizsgálatakor érdemes nyolc évvel korábbra visszatekinteni, mert a jelenlegi helyzetben a múlt visszhangjaira bukkanhatunk. Az inferior bolygók mindig ott veszik fel a befejezetlen folyamatok fonalát, ahol az előző retrográd ciklusban abbahagyták. A Vénusz ciklusa azonban hosszabb, a Merkúr gyors és könnyebben áttekinthető ciklusánál. A retrográd Vénusz nyolcévente ugyanazon a házon halad át a születési képletben. Ilyenkor ismét napirendre kerülnek a korábbi, befejezetlen vagy nyugvó állapotban maradt ügyek, amelyek az előző tranzit óta háttérbe szorultak. A Vénusz újra megvizsgálja és életre kelti őket.
Ebben az időszakban az ember kénytelen kíméletlenül szembenézni a kapcsolataival, és azzal is, mi nélkülözhetetlen ahhoz, hogy önmagához hű maradjon. A mélyben titokzatos átalakulások zajlanak, amelyek átmenetileg felboríthatják az egyensúlyt. Olyannyira rejtélyes folyamatokról lehet szó, hogy az ember sokszor csak hónapokkal később érti meg, mi is történt vele valójában. Miután a Vénusz direktbe vált, és az efemeridában látható napi mozgása megközelíti a Napét, viszonylagos állandóság következik be. Ez időt ad mindannak az átgondolásra, amit a retrográd időszak feltárt.
A retrográd stacionárius helyzettel elkezdődik a világméretű felülvizsgálat időszaka: a retrográd mozgás jelensége az egész Földet érinti. Kollektív megnyilvánulásait a diplomáciai és nemzetközi kapcsolatokról szóló hírekben figyelhetjük meg. Újra kell gondolni, mit jelent a diplomatikus viselkedés, és mire van szükség a kiegyensúlyozott világszemlélet és a belső tartás megőrzéséhez. Ugyanez a folyamat játszódik le az egyén életében is, amikor a Vénusz áthalad születési képletének valamelyik területén. A maják úgy vélték, hogy a Vénusz heliakális felkelésekor, amely körülbelül hat-hét nappal az alsó együttállás után következik be, a politikai helyzet különösen ingataggá válik, a vezetők pedig elbizonytalanodnak és könnyebben követnek el hibákat. Bruce Scofield saját megfigyelései szerint a heliakális kelés „gyakran egybeesik a vezetők kudarcával vagy lemondásával, és nemritkán súlyos baleset vagy vihar is kíséri”.⁸ A Vénusz ekkor még retrográd, de már közeledik a direkt stacionárius helyzethez, és lassan mozog, miközben a Nap látszólag előrehalad az Állatövön.
Retrográd stacionáriusba váltáskor az ember ösztönösen visszahúzódik. Ezt olykor valamilyen esemény váltja ki, máskor tudatos, önkéntes elhatározás eredménye. A születési képletnek az a területe, amelyet a retrográd Vénusz most górcső alá helyez, többnyire már jó ideje nem kapott figyelmet – legalábbis ilyen mélységben biztosan nem. Az ember szinte észrevétlenül visszavonul, és tapasztalatai rejtett értelmét kutatja. Arra törekszik, hogy mindennapi érintkezéseiből valamilyen értéket vagy mélyebb tudást merítsen. Az a terület, amelyen a Vénusz visszafelé halad, sebezhetővé, támadhatóvá válik, és a bolygó direktbe váltásakor gyakran éppen itt kerül sor nyílt összeütközésre. A kimondatlan üzenetek, célzások, árnyalatok és finom jelzések felnagyítódnak, sőt el is torzulhatnak, de ettől még fontos jelentést hordoznak.
A Vénusz a horoszkóp azon területein, amelyeken áthalad, a személyiség még ki nem bontakozott vonásainak mélyére hatol. Mivel retrográd mozgása során 15–18°-os ívet jár be visszafelé, valószínű, hogy közben fényszögkapcsolatba kerül a születési képlet valamelyik bolygójával. Ha az alsó együttállás fényszöget képez egy radixbolygóval, az ekkor bekövetkező megtermékenyítés gyümölcsei várhatóan csak jóval a Vénusz direktbe váltását követően születnek meg. Ha a bolygó két házon halad keresztül, az azokhoz tartozó ügyek összefonódnak, ami közvetlenül befolyásolja a folyamat végkimenetelét. Amikor a Vénusz retrográd szakaszában jegyet vált, a folyamat témája is finoman módosul. Mivel a retrográd időszak mintegy 15–18°-ot ölel fel, a Vénusz visszaléphet az előző jegybe, és ez gyakran meg is történik.
A retrográd Vénusz ciklusának átalakító jellege a tranzit során abban is megmutatkozik, hogy az ember mintha a megszokott gondolkodásmódja tükörképével találkozna. Aki rendszerint rendkívül racionálisan és módszeresen hozza meg döntéseit, most másfajta megközelítést találhat eredményesebbnek, és ösztönösebbé válhat. A fordítottja is igaz: aki általában a megérzéseire hagyatkozik, ezúttal a logikában és a világ szigorúan rendszerezett megközelítésében találhat megnyugvást. Az ember felfedezi saját ellentétét, és kénytelen szembenézni vele.
Az, hogy a Vénusz ciklusának retrográd szakaszában férfiistenné változik, azt jelképezi, hogy a teljesség megtapasztalásához szükség van az ellentétek megélésére. A retrográd Vénusz tranzitja rávilágít arra, hogy az embernek saját természetének olyan vonásait is meg kell látnia, amelyek rendszerint rejtve maradnak előtte. Ezek az értékek gyakran szöges ellentétben állnak mindazzal, amit tudatosan vall, és rendkívül mély érzelmi megrázkódtatásokat idézhetnek elő. A retrográd Vénusz tranzitjai során sok hibát lehet elkövetni, nagyrészt azért, mert ez a jelenség annyira ritka, hogy idegen a mindennapi tapasztalatainktól.
A retrográd időszakban a magánéletben támadó feszültségek mértéke megmutatja, mennyire távolodott el az ember a legbelső értékeitől és magasabb rendű alkotói késztetéseitől. Az egyensúly hirtelen felborulása az ellenkező végletbe sodorhatja, és súlyos megrázkódtatásokat idézhet elő kapcsolataiban, valamint személyes életében. Az is lehetséges, hogy az egész felfordulás mögött egyetlen, aránytalanul felnagyított probléma áll. Ideális esetben ez az időszak alkalmat ad annak végiggondolására, hogy melyek az ember legmélyebb, legszemélyesebb alkotói szükségletei, és milyen forrásból fakadnak. Arra is lehetőséget kínál, hogy megvizsgálja a szeretet és a tápláló gondoskodás iránti igényét, valamint azt, mennyire képes befogadni ezt a két, az élet fenntartásához nélkülözhetetlen erőt.
A titokzatos „eszmény” megzavarhatja, sőt szét is rombolhatja mindazt, amiben az ember korábban szeretetet és gondoskodást talált. Mások hibái és gyengeségei felnagyítódhatnak a szemében, és az intimitásban rejlő veszélyeket sokkal élesebben érzékelheti, mint annak megtartó, támogató oldalát. A Vénusz és a Nap alsó együttállása után felhangzó harci riadó a holtakat is életre keltheti. Felelevenedhetnek azok a múltbeli időszakok, amikor az elutasítás és az érzelmi fájdalom arra késztette az embert, hogy bevehetetlen erődítményt emeljen maga köré. Csakhogy ez a védekezés a jelenlegi körülmények között már egyáltalán nem biztos, hogy helyénvaló. A helyzet rendeződése végső soron attól függ, mennyire vállal felelősséget az ember saját szeretni tudásáért és elköteleződési képességéért. Ez teheti lehetővé a szükséges változásokat.
Erin Sullivan: Retrograde Planets – Traversing the Inner Landscape, 85-96 old
Kapcsolódó
Túlélési útmutató a Vénusz retrográd időszakára
A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!
