Különös hét előtt állunk.
| Az Asztropressz küldetése az aktuális és várható bolygóhatásokkal, a személyi horoszkópban rejlő lehetőségekkel és korlátokkal kapcsolatos reális tájékoztatás. Akkor is, ha ez nincs összhangban a new ages „szellemiség” által diktált minden szép-minden jó narratívákkal. Erre az esetre is vonatkoznak a kommentelési etikettben írtak: aki nem ért egyet az itt megfogalmazott szempontokkal, nyugodtan abbahagyhatja oldalam követését és keressen magának lightosabb olvasnivalót. Nincs harag 🙂 Mindkettőnknek időt, energiát spórol meg 🙂 Nekem legalábbis rengeteget, hiszen nem kell az irreleváns kommentek moderálására, nagyon sok esetben ezzel egyidejűleg szerzőik spammelés miatti jelentésére és letiltására is pazarolnom értékes időmet. Így ezt további hasznos tartalmak írására fordíthatom. Bevallom, annak ellenére, hogy naponta többször is kénytelen vagyok sort keríteni rá, utálom használni a “Törlés”, “Tiltás” funkciókat. Mindkettőnknek szebb lesz a napja, ha egyáltalán nem kerülök, vagy a jelenleginél sokkal ritkábban kerülök ilyen kínos döntéshelyzetekbe. Bízom benne azonban, hogy az ezogagyi helyett a valósággal nagyobb összhangban levő tartalmakra fogékony, azokat kimondottan igénylő többség -vagyis a tényleges célközönségem – a jövőben is velem marad |
A(z újabb) Merkúr -Mars együttállás idegtép már csak kellemetlen emlék, persze az Antaresre érkezett Mars sem a legmegnyugtatóbb társaság.
Érvényesülnek viszont erős stabilizáló hatások is: 17-én, hétfőn pontosul be a Skorpió Nap, Rák Jupiter, Halak Szaturnusz/Neptun közötti nagy vÍztrigon. A Jupiter és a Szaturnusz harmonikus fényszöge idén most a legszorosabb; a Skorpióban levő bolygók pedig erősítik a kapcsolatot. Októberben a Mars és az akkor még Skorpióban, direktben haladó Merkúr töltötte be ezt a szerepet. Ez remélhetőleg egyensúlyt visz a felfordulásba – főleg egyéni szinten. Jó esetben a kockázatvállalási kedv ítélőképességgel párosul; a szerencséhez kitartás, tudatosság is társul, a hülyeségért pedig nem kell végzetesen súlyos árat fizetni. (A sors kísértése persze nem ajánlott.)
A novemberi előrejelzésben írtam már erről a formációról. Vele sokkal jobb, mint nélküle 😊 De nagy csodákat nem szabad várni. Ha mégis bekövetkeznek, a sors ajándéka, és van amikor kis javulások is nagy horderővel bÍrnak. Megoldódhatnak problémás helyzetek, hol több, hol kevesebb erőfeszítéssel, de az is előfordulhat hogy „semmit” sem tapasztalunk. A pár nap nyugi jól jöhet, azoknak, akiknek túl sok jutott hullámvasutazásból az előző hetekben, hónapokban. De ha éppenséggel sürgősen lépni kéne, idegtépő lehet a kényszerpihenő.
A Nagy Trigon két résztvevője, a Jupiter és a Szaturnusz is retrográd, a nemsokára, Skorpióba visszatérő Merkúr, amely így része lesz a formációnak, szintén. (A 19-i újholdképletben, ahol együttállásba kerül a Nappal, ráadásul elégetett ( combusta) is. Mindez jelentősen árnyalja a képet. Leges-legjobb eseteben beérnek a korábbi erőfeszÍtések eredményei. Újra rá lehet lépni javunkat szolgáló, régi-új utakra.
De jelezhet lezárásokat is. Amelyek nem mindig kellemesek.
A Nappal (aztán a 19-i újholddal), végül a Merkúrral, és majd a Vénusszal szemben álló Uránusz jó esetben csak kizökkent a komfortzónából. Biztonságos keretek között, ésszerűen vállalt kockázatokkal segíthet szakítani korábbi, már nem működő, vagy egyenesen káros irányokkal, szokásokkal, kapcsolatokkal. De, kár tagadni, hogy lehetnek nagyon fájdalmas veszteségek is. Időszerűek ezek is, de ettől még fájdalmas őket átélni. Ezért nem zsibbasztom sem a saját, sem a ti agyatokat az olyan klisékké vált bölcsességekkel, hogy „ami jön fogadjátok, ami megy, engedjétek.”
Jelezheti egy békésebb korszak lezárulását is, és egy olyan kezdetét, ahol sokkal több bizonytalansággal, borulással kell számolni. Ez az állítás meredeken hangzik, hiszen az előző hónapok, sőt évek sokmindennek voltak nevezhetők, csak nyugisnak és kiszámíthatónak nem. Mégis, hamarosan boldog békeidőkként fogunk emlékezni rájuk az előttünk álló évekhez képest. Ez nemcsak az én véleményem; a blogon és a Facebook- posztokban is sokszor felhívtam rá a figyelmet.
De ne szaladjunk előre ennyire az időben. Próbáljuk kihozni a legtöbbet, legjobbat az előttünk álló napokból. Egyéni szintre gondolok, mert a kollektívre nincs sok hatásunk.
Nekem azt a mandalát sikerült tető alá hozni, amivel a bejegyzést illusztráltam.
Általában egyéniek a mandaláim, az álmaimban megjelenteket szoktam megrajzolni. Vagy, ha koppintok, rendszerint valamilyen indiai/ tibeti képet másolok le, tőlem telhető módon minél pontosabban, hiszen a színeknek, motívumoknak jól meghatározott szerepük van.
Ez most „öncélú” : egyik mandaláskönyvem illusztrációja megfogott, és szabad kézzel, több-kevesebb módosítással megrajzoltam. Amikor épp időm volt (vagyis sokkal ritkábban, mint szerettem volna), azzal szellőztettem az agyam, hogy kicsit dolgoztam rajta. Jó lenne valami olyan hangzatosat írni, hogy a nagy trigonok energiáját magába sűrítő meditációs ábra, blabla.
De ez csak abból a szempontból igaz, hogy ebben az időszakban készült, és addig sem forgácsoltam szét olyasmikre az energiámat, amiken nem tudok fogást találni, vagy nem feltétlenül az én dolgom foglalkozni velük. Segített kissé eltávolodni a kollektív tébolytól – amelynek hatása alól persze sem én, se más nem vonhatja ki magát, hiszen kollektív. Ha úgy tetszik, zeitgeist. De már az is valami, hogy ha ilyesmikbe csatornázod az energiáidat, sokkal kevesebb időt töltesz például a fosbúkon 😊 Persze, mint minden ilyen festmény, meditációra is felhasználható. A festés közben / után érkező álmok sokkal lényegesebbek, akárcsak az ezekből skiccelt, vagy részletesen kidolgozott jelenetek. Igazából azok visznek tovább, még ha közlendőjük nem is mindig kellemes vagy megnyugtató.
Kapcsolódó
