Michael Baigent, a Magyarországon is ismert író eszmefuttatásai az egyén és a kollektív pszichológiájáról, az egyén tömegénél nagyobb (vagy annak vélt?) szabad akaratáról, a tömegpszichózisokról és még sok egyébről. Utóbbiak természete teljes összhangban van a nemzetével, amelyből felszínre törnek, és az adott állam horoszkópjával, mégis hasonló forgatókönyveket követnek a világ minden táján. Charles Harvey-el és Nicholas Championnal közösen írt Mundane Astrology című könyve először 1984-ben jelent meg, aztán 1992-ben és 1995-ben. Annak idején úttörő munka volt, amely a jungiánus pszichológia kontextusában vizsgálta a mundánasztrológiát, és a Jupiter-Szaturnusz ciklusok mellett a transz-szaturnikus bolygókét is részletesen tárgyalta. Anno nagy hatással volt rám, és mai napig fontos munkának tartom, bár véleményem árnyalódott az évek folyamán. Magyarországon kevesen ismerik, külföldi platformokról sajnos ritkán és irreális összegekért szerezhető be.
| Az Asztropressz küldetése az aktuális és várható bolygóhatásokkal, a személyi horoszkópban rejlő lehetőségekkel és korlátokkal kapcsolatos reális tájékoztatás. Akkor is, ha ez nincs összhangban a new ages „szellemiség” által diktált minden szép-minden jó narratívákkal. Erre az esetre is vonatkoznak a kommentelési etikettben írtak: aki nem ért egyet az itt megfogalmazott szempontokkal, nyugodtan abbahagyhatja oldalam követését és keressen magának lightosabb olvasnivalót. Nincs harag 🙂 Mindkettőnknek időt, energiát spórol meg 🙂 Nekem legalábbis rengeteget, hiszen nem kell az irreleváns kommentek moderálására, nagyon sok esetben ezzel egyidejűleg szerzőik spammelés miatti jelentésére és letiltására is pazarolnom értékes időmet. Így ezt további hasznos tartalmak írására fordíthatom. Bevallom, annak ellenére, hogy naponta többször is kénytelen vagyok sort keríteni rá, utálom használni a “Törlés”, “Tiltás” funkciókat. Mindkettőnknek szebb lesz a napja, ha egyáltalán nem kerülök, vagy a jelenleginél sokkal ritkábban kerülök ilyen kínos döntéshelyzetekbe. Bízom benne azonban, hogy az ezogagyi helyett a valósággal nagyobb összhangban levő tartalmakra fogékony, azokat kimondottan igénylő többség -vagyis a tényleges célközönségem – a jövőben is velem marad |
„Az egyén pszichológiája a nemzet pszichológiájában tükröződik” – írta Carl Jung1. Az egyénekben működő elvek a nemzetekben is működnek. Az egyén belső dinamikája párhuzamos a társadalom – a tömeg – külső dinamikájával. És a tömegnek, figyelmeztet Jung, általában mélységesen negatív hatása van. Kollektív ereje alacsonyabb, kevésbé tudatos cselekvésre ösztönözhet egy férfit vagy nőt, egészen addig a pontig, amikor az egyén már nem a maga nevében, saját lelkiismeretének engedelmeskedve cselekszik, hanem egyszerűen egy személytelen csőcselék egyik részévé válik. Esti televíziós híreink számos példával szolgálnak erre a folyamatra, mind helyi, mind nemzetközi szinten. Az ilyen tömegerők nagyfokú aktiválódásakor olyan helyzet alakulhat ki, amikor maga az állam is pszichotikus összeomlásba, elmebetegségbe süllyed. „A tömegek” – írta Jung – „ezért mindig a pszichés járványok melegágyai”2.
Az 1914-es és 1939-es nagy katasztrófákat Jung az ilyen tömeges patológia példáinak tekintette. A katasztrófa után című esszéjében3 , azokat a kegyetlen erőket igyekezett megérteni, amelyek az ősi Wotan isten aktiválásaként törtek elő Németországból. Miközben semmilyen formában nem vonta kétségbe a náci rezsim bűnösségét, olyan témát nyitott meg, amely valószínűleg kellemetlenül érinti a többséget. A probléma nem csak Németországot érintette, hanem minimum egész Európát. Az elszabadult erők európai erők voltak, amelyek a német nemzetben találták meg a legkisebb ellenállás pontját, de – hangsúlyozza – a járványszerű őrület egész Európát fenyegette.
„Mindig is azon a nézeten voltam, és továbbra is azt vallom, hogy korunk politikai tömegmozgalmai pszichés járványok, azaz tömegpszichózisok….Ahogy a nemzeteknek is megvan a maguk sajátos pszichológiája, úgy megvan a sajátos pszichopatológiájuk is…”4
Függetlenül azoktól a konkrét borzalmaktól, amelyekre reagált, Jung általános mondanivalója az, hogy az egyénekhez hasonlóan a nemzetek is leírhatók pszichológiailag. Továbbá, egy nemzetnek is lehetnek betegségei, pszichés disszociációi és összeomlásai. A nemzetet, a tömeget egyfajta nagyobb individuumnak tekinthetjük. E felfogást meglehetősen jól tükrözi az államra gyakran használt kifejezés – a „politikai test”.
| Meglehetősen idő-és munkaigényes tető alá hozni egy ilyen terjedelmű fordítást, ezért kérlek, az oldalamon elérhető formában, linkkel oszd meg. |
Ha a tömeg, a „politikai test” egyetlen entitásként működik, akkor a tömeg megértésére törekvő asztrológusoknak képesnek kell lenniük egy születési horoszkóp felállítására. Ennek a horoszkópnak mindaddig érvényesnek kell maradnia, amíg a tömeg kohéziója fennmarad. Egy ilyen horoszkópnak ugyanúgy mutatnia kell a nemzet belső dinamikáját, miként a születési képlet is ezt az információt szolgáltatja egy egyénről. Ugyanakkor, várható módon, e két horoszkópot kissé eltérően kell értelmezni. Továbbá lehetségesnek tűnik, hogy az alkalmazott szimbolikát is módosítani kell: ugyanazt fogja vajon jelenteni például egy bolygó pozíciója egy nemzet horoszkópjában, mint egy egyénében?
E megközelítésmódnak fontos következményei vannak a mundán asztrológia tanulmányozása szempontjából. Olyan elméleti keretet biztosíthat ugyanis, amely alátámaszthatja ezeket a tanulmányokat. A modern pszichológiai gyakorlat igazolta a natális asztrológiát; remélhetőleg a mundán asztrológiát is igazolni tudja.
Ha ily módon egyértelműen fel tudunk építeni egy működő modellt, akkor megtaláltuk azokat a határokat, amelyeken belül működtethetjük és kísérletezhetünk. A kísérleti módszer ugyanis elméletet követel, és a mundán asztrológia meglévő, nem pszichológiai elméletei kevésbé megfelelőek. És csak kísérletezés révén, annyi kontrollt építve a módszerbe, amennyit csak lehetséges, válaszolhatjuk meg azokat a fontos kérdéseket, amelyekkel a mundán asztrológiában szembesülünk: működik-e, és ha igen, milyen körülmények között, és milyen pontossággal?
A psziché modellje
Az ember már a nagyon távoli múltban megpróbált működő modelleket alkotni a belső és a külső világról – valójában azóta, hogy a kettő elvált egymástól. Minden asztrológusnak ismernie kell az évszázadok óta dúló vitákat, az égi mozgások különböző modelljeiről folytatott disputákat. Galileinek az életébe kerültek ezek a viták. (Ford.megj: súlyos baki egy amatőr történész-írótól. Remélhetőleg véletlen. Galileo Galilei ugyanis elkerülte a máglyát, és „csak” élete végéig tartó háziőrizettel büntették. Kortársát, a szintén híres matematikus-csillagász Giordano Brunot viszont kivégezték.) Hasonlóképpen a belső világnak is megvoltak a modelljei, és ma már többféle működő modellt láthatunk. Legtöbbjük, legalábbis az akadémia világában, a materialista filozófiák terméke, amelyek az elmúlt néhány száz évben az ember önzésének kedveztek. Szerencsére létezik a belső világnak egy, a neoplatonistákon keresztül legalább Püthagorasz koráig visszanyúló, gyakran az ezoterikus hagyomány részének tekintett modellje. Ezt a modellt használták Carl Jung és munkatársai. E modell alapelvei a következők:
- Az emberi psziché éppolyan valóságos, mint a test.
- Az emberi psziché hatalmasabb az egónál.
- Legmélyebb szintjén az emberi psziché összekapcsolódik az összes többi emberi lényével.
Ez a modell minden egyes individuumra úgy tekint, mintha egy alapvetően egységes emberiségből való kinövés lenne.
3.1. ábra Az emberiség pszichológiai modellje
Bár bizonyos beállítottságú pszichológusok a pszichét magával a tudattal azonosítják, Jung szerint ez nagyon korlátolt felfogás. Valójában arra a téves következtetésre juttat, hogy a gyermek üres pszichével lép a világra, amely idővel csak a megszerzett tapasztalatokkal töltődik fel fokozatosan.
3.2. ábra A psziché felépítése ( Jolande Jacobitól átvéve)
Jung kutatásai rámutattak arra, hogy a psziché valamennyi pszichés esemény összessége, akár tudatos, akár tudattalan. Mint kifejtette, a psziché a tudatos és a tudattalan szféráiból áll, amelyek nemcsak kiegészítik, hanem ki is egyenlítik egymást. Az ego, a személyes tudatosság mezejének központja, a pszichének a külvilághoz kapcsolódó oldala. Az ego és a személyes tudat úgyszólván a tudattalan nagy tengerén úszik.
Ez a tudattalan a személyes tudattalanból és a tömegtudattalan mélyebb rétegéből, vagy ahogy a jungiánusok nevezik, a kollektív tudattalanból áll (lásd a 3.2. függeléket). A személyes tudattalan tartalmazza azokat a tényezőket, amelyek csak az egyénre jellemzőek. Ezek közé tartozik mindaz, ami az egyén élete során összegyűlt, és aminek egykor tudatában volt, de elfojtás vagy a felejtés következtében eltűnt. A kollektív tudattalan viszont az egész emberiség által hordozott, öröklött tényezőket tartalmazza. Fontos hangsúlyozni, hogy minden egyén rendelkezik pszichéje alapstruktúrájának részeként ezzel a kollektív vagy egyetemes komponenssel. A kollektív tudattalan minden olyan pszichés tartalom összessége, amely nem egyetlen egyénhez, hanem az egész emberiséghez tartozik.
A kollektív tudattalan tartalmait Jung archetípusoknak nevezi. Ezeket olyan formákként határozza meg, amelyek az emberiség kezdete óta léteznek, és amelyek felszínre kerülésükkor határozott alakot adnak a psziché tartalmainak. Magának az archetípusnak nincs határozott formája, inkább egy „érzelmi és mentális viselkedésmintázat”, amely csak kifejeződésekor, a világba való kivetítésekor ölt határozott alakot. Az archetípus lényegében egy tudattalan tartalom, amely a tudatosulás folyamatában megváltozik, és felfogva meghatározott formát ölt. Például az anima néven ismert archetípus, ha valaki kivetíti a világba, az anyakép számos formájának egyikét veheti fel. Ez lehet istennő vagy boszorkány, ideális szerető vagy akár egy felfaló tengeri szörnyeteg. Ezek mind ennek az „anima” archetípusnak a megjelenési formái.
Jung arra figyelmeztet, hogy az „archetípus” fogalma könnyen félreérthető. Tévesen használhatják a különböző mitológiai képek és motívumok megnevezésére. Ez hiba, ugyanis ezek a meghatározott mitológiai képek, abban a formában, ahogyan a legendákban és a mesékben megtalálhatók, nem mások, mint a mögöttes archetípus tudatos ábrázolásai. Maga az archetípus nem a kép, hanem az e képek megformálására vagy egy mélyebb alapmotívum ábrázolására irányuló tendencia. Látható, hogy ezek a képek részleteikben jelentősen eltérnek egymástól, mivel nincsenek meghatározott alapelvek, amelyek egy archetípus pontos formáját irányítanák. Mégis megfigyelhető egy alapvető kifejeződési minta:
„Az archetjpusok már csak olyanok, mint a kiszáradt folyóágyak, melyekre azonban a víz bizonytalanul hosszú idő után is rálelhet.(…) s minél tovább folytak ott, annál valószínűbb, hogy előbb vagy utóbb ismét visszatérnek e mederbe.” 5 …”
Ezen archetípusok hozzák létre mítoszainkat, vallásainkat és filozófiáinkat, viszont ezek egész nemzeteket befolyásolnak, sőt jellemeznek. Az archetípusok az egyénen és a tömegen keresztül egyaránt a felszínre törhetnek, mivel mindkettőt összekapcsolja a kollektív tudattalan.
A tömeg pszichéje ugyanúgy tartalmaz komplexusokat, mint az egyéni psziché. Ezek a komplexusok a kollektív tudattalanból származó archetipikus képek, amelyek megfelelő társadalmi feltételek mellett bukkannak fel. Tömegben sok egyéni kollektív tartalom konstellálódik, azaz nyilvánul meg a világban. Ez az archetipikus tevékenység nemzeti pszichózis formájában is megjelenhet, miként a múltban – és a jelenben – oly sokszor láthattuk.
„ [A német nép sohasem dőlhetett volna be] Hitler a külföldiek szemében – kisszámú, nehezen felfogható kivételtől eltekintve – nevetségesnek tűnő, patetikus, vagyis nyilvánvalóan hisztérikus gesztusainak és vénasszonyosan rikácsoló beszédeinek, ha ez az alak, akiben saját benyomásaim alapján egyfajta pszichikai madárijesztőt láttam (a söprűnyél mint a kinyújtott kar), nem lett volna az általános német hisztéria tükörképe. Az ember nem merészelne komolyabb megfontolások nélkül egy egész népet „pszichopátiásan alacsonyabbrendűnek2 tekinteni, de – isten tudja – ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy e madárijesztő tömeghatását legalább némiképpen megmagyarázhassuk.”6
És hány ilyen madárijesztő vezeti ma a nemzeteket? Vajon képes e feltárni a mundán asztrológia azokat a lappangó kórképeket, amelyeket minden nemzetnek rejtegetnie kell? Mert ha igen, az emberek talán előre láthatnák, miféle teremtmény pályázik arra, hogy demagógjukká váljon.
Egy ideje már világos, hogy az asztrológiai szimbólumrendszer nagyon könnyen összekapcsolható a modern, egyénközpontú, pszichológiai gyakorlattal és elmélettel. Továbbá speciális jungi irányultságú kutatások kimutatták, hogy míg az asztrológia jól teszi, ha szigorúan az egyénre összpontosít, a kollektívumot nagyon veszélyes figyelmen kívül hagyni. Ez a kutatás, amelyet eredetileg Dr. Liz Greene7 munkája ismertetett, rámutatott, hogy a bolygók két szimbolikus csoportra oszthatók: személyes és transzperszonális bolygókra.
A személyes bolygók, a Nap, a Hold, a Merkúr, a Mars, a Vénusz és a Jupiter közvetlenül az egyénhez kapcsolódnak. A Nap az ego szimbóluma, a többiek a személyes tudattalan erőit jelképezik. A transzperszonális bolygók a történelmi, politikai és társadalmi szférához kapcsolódnak: ezek az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó. A Szaturnuszt valamelyest különbözőnek tekinthető. A személyes és a transzperszonális bolygók közötti hatávonalon áll (lásd a 3.3. ábrát), és a „ küszöb őrének ” tekintik, amely a személyes tudattalan és a kollektív tudattalan közötti árnyékos határvonalat jelképezi. 8 ( Ford. megj: a kép jóval árnyaltabb. Mundánasztrológia jóval a transz-szaturnikus bolygók felfedezése előtt is létezett, és remekül működött a hét klasszikus bolygóval is. Adott esetben sokkal jobban is, mint az újítások után. Angolosoknak a hét bolygó és a 12 ház mundánasztrológiai jelentéstartalmáról ; bár magyar asztrológiakönyvekben is elérhetők. Liz Greene említett könyve érdekes meglátásokat is tartalmaz, de nem szabad elfelejteni, hogy a pályája elején járó szerző akkor még hiányos asztrológiai ismeretekkel akart mindenáron újítani. A tradicionális irányzatokat, modernebb iskolákhoz tartozó társaival egyetemben egyszerűen lesöpörte, anélkül, hogy alaposabban elmélyedt volna bennük.)
3.3. ábra A pszichét szimbolizáló ábra (Jolande Jacobi-tól, Liz Greene átdolgozásában).
Ezek a szimbolikus felosztások hasznosnak bizonyulnak amikor megpróbáljuk megfigyelni a bolygópozíciók egy nemzet – egy kollektív entitás – horoszkópjára gyakorolt hatását. Továbbá, mint a 14. fejezetben látni fogjuk, a transzperszonális bolygók tranzitjai és ciklusai nagy jelentőséggel bírnak egy nemzet fejlődése szempontjából – a ciklusok gyakran igen pontosan nyomon követhetők. Ez utóbbi hatás az egyik fontos elem, amely megkülönbözteti a „kollektív” horoszkópot az egyénétől. Egy nemzet, amelynek élettartama sokszorosa az egyénének, az évszázadok folyamán többször is megtapasztalhatja a külső bolygók különböző, ismétlődő ciklusait.
Most már érthető, hogy Jung elmélete, amely az emberiséget nagyszámú, egymástól egyedülálló módon különböző és különálló egyénnek tekinti, miközben megtartja az individuális egyediség elismerését, az emberiséget egyetlen entitásnak tekinti, ahol az egyének úgymond egy sokkal nagyobb egység ujjai és lábujjai. Az egység szakaszai a kollektívummal kezdődnek, és végül, egy magasabb szinten, eljutnak a kozmológiai egység eszméjéig. Maga Jung szilárdan gyökerezett a neoplatonikus hagyományban, amely a világegyetem lényegi egységének elvéből indul ki. Tehát, a részeket vizsgálva, szem előtt kell tartanunk az őket magába foglaló egészet.
Magának az asztrológiának a tanulmányozása nem merül ki az égi mozgások matematikai vizsgálatában, hanem megfigyelés és a kozmológiai szemlélet szintézise. Nagyon szilárdan a neoplatonikus hagyomány része marad, egy olyan hagyományé, amelyet a tudomány többi része sajnálatos módon feladott. Az asztrológia, bár populáris szinten elsősorban a hatásokkal foglalkozik, mélyebb szinten az okok vagy az OK felé mutat. Minden dolog lényegi egysége felé mutat, amely, bár e könyvnek nem kifejezett témája, mégsem hagyható figyelmen kívül. A néhai John Addey Astrology Reborn című művében találóan fogalmazza meg az asztrológia álláspontját:
„Az asztrológia eredendően ahhoz a hagyományhoz tartozik, amely az egész megnyilvánult kozmoszt és benne mindent úgy tekint, mint amit az elvek hierarchiája hoz létre, amely fokozatosan halad az egységből a sokféleség felé, olyan fokozatokon keresztül, amelyekben minden egyes magasabb rendű elv egy sor hatást szül alacsonyabb szinten…9”.
Ha úgy tekintjük, hogy a pszichológia és az asztrológia tanulmányozása alapvetően hasonló célokat szolgál – mindkettő az emberiség megértésével foglalkozik mind egyéni, mind társadalmi szférában -, akkor egyértelmű, hogy a mundán asztrológiával kapcsolatban megfogalmazhatunk egy kezdeti feltételezést: hogy ugyanolyan kapcsolatban áll a natális asztrológiával, mint a tömegpszichológia az individuális pszichológiával. A tömegben ugyanolyan elvek működnek, mint az egyénben: csak orientáció tekintetében van különbség. Egyes pszichológiai tényezők dominánsak az egyikben és alárendeltek a másikban. Az egyéneknek például nagyobb a cselekvési szabadságuk és a spontaneitásuk, mint a tömegnek. Ez utóbbi mozgása leginkább nehézkesnek nevezhető.
A pszichológiai megfigyelések és kísérletek eredményeire támaszkodva, és megállapítva, hogy egy tömegben az egyénekhez képest milyen tényezők kerülnek előtérbe, joggal várhatjuk, hogy ezek asztrológiai következményei hasznosak lesznek a mundánasztrológiai horoszkóp értelmezésénél. Ezeknek a tényezőknek a tisztázása – vagy asztrológiai nyelven szólva, a bolygóértelmezéseink pontosítása a pszichológiai felfedezések alapján – elengedhetetlenül fontos a mundánasztrológia gyakorlati alkalmazásához. Hogy ezt a gondolatmenetet leegyszerűsítsük, három kérdést tehetünk fel:
- Milyen módon változtatja meg a tömeg az emberi viselkedést, és mely tényezők válnak dominánssá?
- Hogyan fejeződnek ki ezek a tényezők az asztrológiai szimbolikában?
- Mennyiben változtatja meg ez a tudás egy nemzet horoszkópja asztrológiai szimbolikájának értelmezését?
A tömegnyomás emberi attitűdökre és viselkedésre gyakorolt hatását vizsgáló kutatások feltártak néhány alapelvet. Mára világossá vált, hogy egy tömeg saját „normákat”, saját viselkedési szabályokat alakít ki. A tömeg „jó” tagjai ezeket saját személyes értékeiként fogadják el, annak ellenére, hogy korábban egészen másként éreztek vagy cselekedtek. Az egyéni viselkedés úgy változik, hogy harmonizáljon a csoportéval. Más szóval, a tömeg a konformitás irányába gyakorol nyomást tagjaira. 10
A tömeg túlságosan gyakran teremt egy autoritás figurát. A Yale Egyetemen végzett kísérletsorozatban gyanútlan alanyokat arra utasítottak, hogy egyre nagyobb áramütéseket mérjenek egy második alanyra – valójában egy profi színészre, aki a fokozatosan erősödő fájdalom tüneteit produkálta ( nem használtak tényleges áramütéseket). A cél annak kiderítése volt, hogy az első alany, az állítólagos kísérletvezető mikor tagadja meg a további áramütések alkalmazását. Megállapították, hogy a többség addig adagolta az áramütéseket, amíg erre utasították. Arra a meglehetősen nyugtalanító következtetésre jutottak, hogy az emberek többsége megteszi, amit mondanak neki, függetlenül attól, hogy látszólag milyen kárt okoz, mindaddig, amíg a parancs „legitim” tekintélytől származik. 11 Az effajta engedelmesség révén egy tömeg gyakorlatilag vezetőjének meghosszabbításává válhat, akinek eszméi a tömeg eszméivé, parancsai a tömeg parancsaivá, erkölcsei pedig a tömeg erkölcsévé válnak. Itt egy újabb nyom rejlik számunkra a mundán asztrológiában. Mint látni fogjuk, a vezető születési horoszkópja gyakran ugyanolyan érvényes nemzeti indikátor, mint a nemzet születési horoszkópja. Úgy tűnik, hogy egy tömeg és annak vezetője minden gyakorlati szempontból azonosíthatóvá válhat. Az asztrológusok ezt már nagyon régóta tudják – Ptolemaiosz mindkettő használatát említi az asztrológiai előrejelzéseknél. 12
Egy tömegben ott munkál a növekedés, a terjeszkedés vágya, hogy minden lehetséges tagot magába olvasszon. 13 A tömeg részecskéit, az embereket tehát újabb tagok keresésére ösztönzik, a létszámot növelendő. Ez tehát egy másik tényező, amely hatással van a mundán értelmezésekre. Egy nemzet mindig terjeszkedésre törekszik, ami óhatatlanul elvezet a környező országok vélt gyengeségeinek kihasználására irányuló vágyhoz. (Ezt a gondolatot a 14. fejezetben fogjuk részletesebben megvizsgálni, amikor a háború asztrológiáját tanulmányozzuk.)
Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy a tömeg növeli az egyén konformizmusát, csökkenti rugalmasságát, kiszámíthatóbbá teszi, és nagyobb valószínűséggel követi vakon a tekintélyt. „Ha milliónyi nullát adunk is össze” -mondta szomorúan Jung –„az eredmény attól még mindig nem lesz egy.” 14
Félreértések elkerülése végett e tömegről alkotott rövid áttekintés kapcsán érdemes megemlíteni Erich Neuman A csoport és a kiemelkedő személyiség című kiváló esszéjét, amelyben jelentős különbséget tesz a kis csoport támogató és pozitív szerepe, valamint a tömeg negatív és dehumanizáló szerepe között.
A natális asztrológia pszichológiai megközelítése egy férfi vagy nő kiteljesedési potenciáljaként, önmegvalósítási lehetőségének térképeként tekint a születési horoszkópra. A natális asztrológia tehát minden ember egyediségével és a személyes szabadság szükségszerűségével foglalkozik. A mundán horoszkóp, a tömeghoroszkóp azonban ennek éppen az ellenkezője. Valójában azoknak az erőknek a térképe, amelyek folyamatosan az egyediség és az egyéniség elnyomására és elsorvasztására törekednek. Azon energiákat szimbolizálja, amelyek igyekeznek minden egyes embert egy nagyobb tömeg öntudatlan részecskéjévé tenni. Elmondhatjuk tehát, hogy miként az egyén a tömeg ellentéte, úgy az asztrológia két ága – a natális és a mundán – is ellentétes irányultságú.
A tömeg, egy nemzet vagy egy állam horoszkópja egy az energiák adott csoporton belüli hullámzását és áramlását szimbolikusan ábrázoló diagram. E dinamikus erők a tömeget alkotó embereken keresztül mozognak. A tömeg uralkodik ezek felett az egyének felett, akik így elsősorban az energiák belső közvetítő sejtjeiként működnek, és csak másodsorban, ha egyáltalán, önálló emberi lényekként.
Paradox módon, a tömeg növekedése vagy fejlődése az egyéntől függ – az egyén kiemelkedő képességeitől, leleményességétől és kezdeményezőkészségétől. Az alkotás és a változtatás iránti vágy kizárólag az egyénen keresztül tud szabadon megnyilvánulni. Azonban az a tény, hogy kizárólag az egyén birtokolja a kulcsot a tömeg teljes megértéséhez és megújulásához, nem vezethet oda, hogy az egyéni nézőpontra való természetes hajlamunkban a tömeget valahogy lényegtelennek, jelentéktelennek tartsuk, ami méltatlan figyelemünkre. A tömeg olyan valóság, amelynek nyomása minden pillanatban érezhető – manapság, a kollektív ember korában talán még inkább. A tömeg valódi kapcsolatra vágyik az egyénnel. A mundán asztrológia, mint a közösség tükre, valódi kapcsolatot követel a natális asztrológiával.
Milyen következményekkel jár ez a mundán asztrológia számára, miközben azokat a tulajdonságoknak a kollektív vonatkozásait próbálja jelképezni, amelyeket a natális asztrológia egyéni megnyilvánulásaikban szimbolizál? Miben különbözik a mundán horoszkóp értelmezése a születési horoszkópétól?
Megállapítást nyert, hogy a tömeg engedelmességet követel meg, konformitást követel tagjaitól, ami az egyéniség elnyomását eredményezi. Ebből az a fontos következtetés vonható le, hogy a tömegnek az egyénnél merevebbnek, rögzültebbnek kell lennie. A tömeg elvesztette a szabad cselekvés minden képességét. Más szóval a tömeg inkább ki van téve a sorsnak, mint az egyén. Az egyén és a tömeg közötti összeütközés a társadalom sorsszerűsége és az egyén szabadsága közötti ellentétként értelmezhető. Ennek gyakorlati következménye tehát az, hogy egy állam horoszkópját értelmezésekor merev belső hatalmi struktúrája, sajátos mítoszai és eszméi által korlátozott, sorsszerű mintának kell tekintenünk, amely csak teljes felbomlás, majd újjáépítés révén változhat – ez a folyamat egy nemzetnél azt eredményezheti, hogy az egyik nemzeti horoszkópot egy másik váltja fel. Ezért, mundán horoszkópokkal dolgozva gyakran tapasztaljuk, hogy az alapvetően pesszimista megközelítés a legpragmatikusabb, szemben a natális asztrológiában leggyakrabban érvényesülő optimista megközelítéssel.
Ez tehát a mundán asztrológiában használt asztrológiai szimbólumok értelmezésének alapvető megközelítése. Egyúttal arra is utal, miként készíthetünk pontos előrejelzéseket egy adott államra nézve valószínűsíthető jövőbeli eseményekre vonatkozóan. Olyan natális horoszkópon alapuló előrejelzéseket, amely pontosan szimbolizálja az adott államot. Természetesen az ilyen horoszkópok kutatása kell legyen a mundán asztrológia legfontosabb első lépése. Amíg nem állnak rendelkezésünkre pontos horoszkópok, addig mindenféle értelmezésünk hiábavaló
Fontos megjegyezni, hogy az idézett pszichológusok nem légüres térben jelentek meg, és hogy a gondolatok, amelyekkel ez a rövid esszé foglalkozik, régi hagyományból erednek. A natális és a mundán asztrológia itt bemutatott elképzelései minden bizonnyal már korábban is megfogalmazódtak, noha más terminológiával.
A natális és a mundán asztrológia közötti különbségtétel, amelyet a jelek szerint Ptolemaiosz fogalmazott meg elsőként Kr. u. II. században Tetrabiblosz című művében, a későbbi keresztény teológusoknál vált fontossá. Ez tette ugyanis lehetővé számukra, hogy az asztrológia egyik részét elítéljék, míg a másikat elfogadják. A korai keresztény álláspont szerint az ember halandó testére hatással vannak a bolygók, de a halhatatlan lélek mindig szabad marad – az értelem inkább a lélekkel, mint a testtel áll szövetségben. A keresztények emiatt általában elutasították a natális asztrológiát. A kereszténység etikája – elméletben legalábbis, ha nem is a gyakorlatban – az embernek a sorstól, a bolygók befolyásától való szabadságát hirdette. Ezért a teológusok elítélték a natális asztrológiát. A mundán asztrológiát azonban jóváhagyták, mivel úgy vélték, hogy a test világát még mindig a sors határozza meg, még mindig a bolygók befolyása irányítja.
A tizenharmadik században fontos mundán asztrológiai megállapítások születtek, elsősorban Aquinói Tamásnak és a ferences Roger Baconnak köszönhetően. Aquinói rámutatott, hogy az ember nemcsak halhatatlan lélekkel rendelkező, szabad szellemi lény, aki képes uralkodni a bolygóhatások felett, hanem egyszersmind érzéki vágyak által vezérelt fizikai lény is. Aquinói szerint a bolygók még mindig az ember ezen érzéki oldalára vannak hatással, ez viszont befolyásolja látszólag szabad szellemi oldalát.
E gondolatot visszhangozza a szintén a tizenharmadik században író Roger Bacon is, aki úgy érvelt, hogy az akarat szabadsága nem sérül, ha az egyén enged az égi erők által felkorbácsolt testi vágyainak:
„De az égitestek és az erős csillagok hatásai sokkal nagyobb mértékben képesek befolyásolni a testet és annak szerveit, és ha ezek jelentősen megváltoztak, az embert erőteljesen ösztönzik olyan cselekedetekre, amelyek iránt korábban közömbös volt…16”
A korabeli natális asztrológusok számára is van egy tanácsa, melyet mindmáig megfogadnak:
„Az értelem erősen ösztönöztetik cselekvésre, noha kényszer alatt nem áll, és a csillagász ezen elv szerint ítél, mely nem jelent sem tévedhetetlenséget, sem szükségszerűséget.”
Ez a natális asztrológusoknak szóló gyakorlati tanács jól példázza a két teológus, különösen az utóbbi rendkívül pragmatikus megközelítésmódját. Ezért sajnálatos, hogy Ptolemaiosz évszázadokon át ilyen erős hatást gyakorolt, mert ha Roger Bacon is hasonló népszerűségre tett volna szert az asztrológusok körében, különösen a 19. és a 20. század elején, a tárgy fejlődése kétségtelenül felgyorsult volna.
Milyen gyakorlati következményekkel jár ez a mundán asztrológiára nézve? Mit gondoltak ezek az emberek a témáról, tekintve, hogy álláspontjuk szerint a sors nem feltétlenül uralkodik az emberiségen? Álláspontjuk valójában meglepően hasonlít Canetti és Jung véleményéhez. Aquinói Szent Tamás például elismeri, hogy az asztrológusok gyakran nagyon pontos megállapításokat tesznek a tömegekkel kapcsolatban. A tömegben ugyanis a többség érzéki szenvedélyei dominálnak azon kevesek intelligenciája és integritása felett, akik képesek függetleníteni magukat az ilyen égi hatásoktól. 18 Roger Bacon hasonló következtetésekre jut, amelyeket Thorndike a következőképpen foglal össze:
„… míg az egyén akaraterejével ellenállhat a csillagok hatásának, a tömegekben általában a konstellációk hatalma érvényesül”. . .19
Így a tömeg jobban ki van téve a sorsnak, mint az egyén, és így elég pontos előrejelzések készíthetők ahhoz, hogy a mundán asztrológia komoly tanulmányozását indokolttá tegyék. Bacon mundán asztrológia iránti elkötelezettsége kétségtelen. Nagyra értékeli. hogy tanulmányozása révén figyelmeztetéseket kaphatunk, főleg katonai konfliktusokat vagy a jövőt illetően. Példaként az 1264-es nagy üstököst említi, amelyet szerinte a Mars okozott, és így előrevetítette az azt követően Európa-szerte kirobbant harcokat. Ha a vezetők figyeltek volna az égbolt figyelmeztető jeleire, a háborúk elkerülhetők lettek volna – ez bizonyítja, hogy Bacon nem hitte, hogy a bolygók teljes mértékben uralkodnak a tömegek felett.
„Ó, mekkora előnyre tehetett volna szert Isten egyháza, ha a tudósok időben megértették volna az akkori égi jelenségeket, és a prelátusok és fejedelmek is felfogták volna azok jelentőségét, és a béke szolgálatába állÍtották volna [tudásukat]. Akkor nem került volna sor ennyi keresztény lemészárlására…20”
Más szavakkal, a Mars és a üstökös által szimbolizált tömeges szenvedélyek felszínre törtek, de ezek a szenvedélyek háborúba vagy békébe csatornázódhattak volna. Míg az ember természeténél fogva háborúra hajlik, a bölcs vezetés a tömegeket a béke felé terelheti. Bacon talán arra utal, hogy minden előjel az ellentétét is magában hordozza, amelyet a bölcsek felismerhetnek.
3.4. ábra A natális és a mundán asztrológia kapcsolata.
A kollektív pszichére alapozva a mundán asztrológiát, hogyan vezethető be legsikeresebben az asztrológiai szimbolika? Más szavakkal, hogyan készíthető el olyan születési horoszkóp, amely pontosan szimbolizálja a kollektívát, a tömeget? Nyilvánvaló, hogy egy kiindulási pontból, egy „születésből” kell kiindulni. De hogyan lehet ezt megtalálni, és milyen kritériumok alapján válasszuk ki a döntő pillanatot az összes lehetséges alapvető esemény közül? Mielőtt bármilyen következtetésre jutnánk, alapvető fogalmainkat kell tisztázni és pontosan meghatározni. Mi például az „állam”? Azonos-e a „nemzettel” vagy az „országgal”? A köznyelvben alig tesznek különbséget a három fogalom között. És mi a helyzet a legitimitással – van-e ennek bármi köze a kérdéshez? Egy új, hatékony vezető, aki puccsal váltotta le „legitim” elődjét, asztrológiai szempontból előbbre való-e a megdöntött vagy száműzött vezetőnél? A mundán asztrológia gyakorlati részleteivel szembesülve minden ilyen kérdést alaposan meg kell vizsgálni.
Természetesen különböző szintű társadalmi szervezetekkel van dolgunk. Az ország a földrajzi terület, a nemzetet alkotó emberek által lakott terület. A helyzetet bonyolítja, hogy a nemzet általában egymást követő államokat hoz létre. Minden állam számára készíthető érvényes, működő horoszkóp – az új általában felváltja a régit –, de egyik sem fejezi ki az ország alapvető jellemzőit, a föld és a nép legmélyebb értelmét, a nemzet és területe közötti szinergiát, amelyet a német Volkseele, „néplélek” szó fejez ki – ”, a föld és népe kvintesszenciája.
A különböző állam-horoszkópok kizárólag az adott történelmi pillanatban létrehozott csoportokra vonatkoznak, amelyeket egy adott vezető irányít, és amelyeket e vezető által inspirált jövőkép vezérel. Az állam-horoszkóp tehát csak addig érvényes, amíg az adott tömeg vagy kollektíva létezik.
Az állam tényleges „születési időpontja” még nem került meghatározásra, de az eddigi gondolatok egy alapvető kritériumot sugallnak. Azok a milliók, akik gyakran azonos célokon és vágyakon, mítoszokon és történelmen osztoznak, valamennyien a nemzet kollektív tudatalattiját fejezik ki, amely a társadalom mély pszichés kútjából előtörő és ezt az energiát összpontosító különböző vezetőkön keresztül fejeződik ki. Az új állam alapjainak megteremtéséhez a kollektíva effajta összefogása szükséges, és a vezető ennek a folyamatnak a fókuszpontja. Így válik relevánssá és hatékonnyá ez a kérdés a világban. Az új állam horoszkópját éppen erre a pillanatra kell elkészíteni. Gyakorlati szempontból tehát szerintem az a döntő pillanat, amikor a feltörekvő vezetés átveszi a hatalmat – függetlenül attól, hogy ezt a hatalmat a parlament adja-e át, vagy erőszakkal ragadják meg.
Az eddigi következtetéseket összefoglalva tehát:
- A tömeg egyénként is megnyilvánulhat.
- A tömeg jobban ki van téve a sorsnak, mint az egyén.
- A natális és a mundán asztrológia ugyanolyan kapcsolatban áll egymással, mint az egyén és a tömeg – ugyanazon spektrum két ellentétes végpontján helyezkednek el.
- Az állam a tömeg kifejeződése, általában egy vezetés köré szerveződik.
- Az állam születési ideje az a pillanat, amikor az új vezetés átveszi a hatalmat.
Az állam „születésének” döntő pillanata a „hatalomátvétel”. A múltban ez a pillanat gyakran a király koronázása volt, amelyet általában délben tartottak, amikor a királyt szimbolizáló Nap a földi hatalmat szimbolizáló MC-n állt. A szertartás nagy jelentősége abban állt, hogy az egyház dicsőítését a nemesség és a nép behódolásával ötvözte. Ezáltal a hatalom anyagi és szellemi értelemben egyaránt hatékonyan összpontosult. Manapság természetesen a koronázás sokkal jelentéktelenebb esemény, és asztrológiai képlete sem szimbolizálja olyan hatékonyan a modern államot.
Az elképzelés, miszerint egy személy vagy csoport hatalomra kerülése egy állam szimbolikus születési pillanatát jelenti, spekulációk termékeny talajára vezethet: a hatalom megragadása vagy elfogadása mögött ott munkál egy eszme, egy rejtett mentális energia, a vezetők vágya. Ők kihasználnak valamit, ami a népben rejlik, és egyfajta lencseként működnek, amely a nemzeti energiát és célt, a kollektív tudatból született energiát összpontosítja. A vezető és a nemzet vagy az új állam közötti kapcsolatot asztrológiailag gyakran a vezető horoszkópja és az általa alapított állam születési horoszkópja közötti szoros konvergencia jelzi. Az esetek többségében a két horoszkóp kifejezetten harmonizál egymással.
Az alapítók kezdeti vágya szimbolikus fogantatásnak tekinthető, amelyet a szimbolikus kihordás időszaka követ: a szükséges előkészületeké. Az így létrejövő állam az alapító lelkének kinövésként, kiterjedéseként értelmezhető. Ez talán magyarázatot adhat arra, hogy a múltban miért tulajdonítottak olyan nagy jelentőséget a vezető születési képletének, amely az országot szimbolizálta, amelyet irányított. A király és az állam szimbolikus és valós értelemben is elválaszthatatlanok voltak. Ptolemaiosz például, amikor arról beszél, hogy miért van szükség egy város horoszkópjára, azt mondja, hogy „ha az alapítás ideje ismeretlen, akkor a város felett az a jel uralkodik, amelyben az uralkodó MC-je áll”.
Az állam ember alkotta entitás, amely különbözik a földtől, amelyen található, és az emberektől, akikből létrejött. Mindhárom tényező fontos világunk megértéséhez, de csak az állam számára készíthető születési horoszkóp. A mundán asztrológia tanulmányozásakor tehát szükségszerűen a három tényező közül a leginkább átmeneti jellegűre és legfelszínesebbre kell szorítkoznunk. Csak a felszínt látjuk, nem merülünk a mélybe. Ezért a következtetéseink szükségszerűen nagy bizonytalanságokat tartalmaznak, és szükségszerűen hiányosak, ugyanis a tanulmány nem képes tükrözni a történelem, a hagyományok és természetesen a népek lakóhelyének földje által gyakorolt hatásokat. E befolyások csak nyomokban jelennek meg az állam horoszkópjában, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ott vannak minden horoszkóp mögött, amelyet készítünk.
A földnek megvan a maga hangulata, a maga érezete, a maga „istenei”. Wotan érezete még mindig erős Németországban, ahogyan az Ardennekben is érezhető Arduina istennő jelenléte. Távolabb, Közép-Amerikában még mindig imádják és ábrázolják a tollas kígyót.
„A föld titka nem tréfa és nem paradoxon. Láthattuk Amerikában, miként indiánosodtak el már a második európai nemzedéknél az összes aurópai rassz koponya-és medence méretei. Ez az amerikai föld titka. Ugyanígy, minden földnek megvan a maga titka, melynek tudattalan képét a lelkünkben őrizzük: a szellem azon viszonya a testhez,ahogyan ez a földjéhez viszonyul.” 22, A változó civilizáció, ÖM 10. kötet/A tudattalanról, 20 old, 18-19
Jung szerint a föld ténylegesen asszimilálja hódítóit.
Ez arra utal, hogy gondosan meg kell vizsgálnunk, hogy a születési képletben megfigyelt vagy felfedezett tulajdonságok közül melyek származnak az egyén személyiségéből, és melyek a nemzeti „néplélek” tükröződései. Lehetséges azonban, hogy a „néplélek” sajátosságai nem szimbolizálhatók, mivel szigorúan véve halhatatlan. (Reinkarnációban hívők számára ez olyan, mintha valaki egy élő személy helyett az örök ember horoszkópját próbálná elkészíteni – ami, enyhén szólva is, nehéz feladat.)
Vannak azonban arra utaló jelek, hogy e a nemzeti sajátosságok egy része felfedezésre vár. Minden állam horoszkópját felállíthatjuk és összehasonlíthatjuk, amelyet egy nemzet valaha létrehozott. Vannak közös tényezők, és közös tényezők jól tükrözhetik a nemzet „néplelkét”. Tovább spekulálva, ha az államokat egy nemzet egymást követő „megtestesüléseinek” tekintjük, megkockáztathatjuk-e azt a feltételezést, hogy van valami céljuk? Feltehetjük a kérdést, mire volt szüksége a nemzetnek vagy a „nép lelkének”, egy ilyen állam létrejöttéhez? Puszta véletlen volt, vagy valamilyen, a nemzet jövője szempontjából fontos funkciót töltött be? Egy állam talán az, amire a „nép lelkének” egy adott pillanatban szüksége van. Más szavakkal, az államot nem a véletlen, hanem a szükségszerűség hozza létre, és eme szükségszerű kifejeződéseknek eredményeként a „néplélek” valamilyen módon lassan növekszik, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi beteljesülés vár rá a jövőben.
A szerzőről: Michael Baigent (Wikipédia)
Forrás: Michael Baigent, Charles Harvey, Nicholas Campion : Mundane Astrology – An Introduction to the astrology of nations and groups, Thorsons 1995, 77 – 94 old
Hivatkozások
1 Jung, C. G. Lélektani tűnődések, 155 old.
2 Jung, C. G. ÖM. 9, 1 rész/.227. (Magyarul: Az archetípusok és a kollektív tudattalan (ÖM 9/I. kötet/ 130 old/227, Scolar kiadó)
3 Jung, C. G. ÖM 10, /194-217. (Magyarul: A változó civilizáció, ÖM 10. kötet, 194-217, Scolar)
4 Jung, ibid., / 465, 466. (Magyarul: A változó civilizáció, ÖM 10. kötet/ Utószó a Kortörténeti tanulmányokoz/235 old/ 465, 466, Scolar)
5 Jung, ibid./.395. (Magyarul: A változó civilizáció, ÖM 10. kötet/ Wotan, 191 old/395, Scolar)
6 Jung, ibid., /419. (Magyarul: A változó civilizáció, ÖM 10. kötet/ A katasztrófa után, 204 old/ 419, Scolar )
7 Greene, L. Kapcsolódás. (ang.Relating)
8 Greene, ibid., p.29-51
9 Addey, J. Astrology Reborn p.12.
10 Cartwright, D. and Lippitt, R. ‘Group dynamics and the individual’.
11 Rowan, J. The Power of the Group p.19.
12 Ptolemaiosz Tetrabiblosz Il: pp.3-5.
13 Canetti, E. Tömeg és hatalom, 29 old.
14 Jung, C. G. CW 10/.535. (Magyarul : C.G.Jung A változó civilizáció, ÖM 10. kötet/ Az egyén önértékelése, 272 old/535, Scolar)
15 Neuman, E. Origins and History of Consciousness pp.421-35.
16 Bacon, R. The Opus Mayus of Roger Bacon: Mathematics p.271.
17 ibid.,
18 Thorndike, L. A History of Magic and Experimental Science
vol. II, p.610.
19 ibid., p.671.
20 Bacon, op.cit., p.401.
21Ptolemaiosz, op-city pss:
22 Jung, C. G. CW. 10/.18-19. (Magyarul: A változó civilizáció, ÖM 10. kötet/A tudattalanról, 20 old, 18-19, Scolar)
Kapcsolódó
Kivonatok ugyanebből a könyvből: Külső bolygók történelemformáló ciklusai – 1 rész, 2 rész
Sors, szabad akarat, mágia a középkori asztrológiában (Nicholas Campion)
Ajánlott szerzők: Nicholas Campion
Megváltást ígérő politikusaink, és más Jung-idézetek
C.G.Jung életvégi látomása a világkatasztrófáról (Reflektálj és vond vissza projekcióid!)
Életmű, szokatlan fordulatokkal: Liz Greene
Sors vs szabad akarat (James H. Holden)
Bibliográfia
ADDEY, J. Astrology Reborn London, 1978.
BACON, R. The Opus Majus of Roger Bacon (trans. Robert Belle
Burke) 2 vols, Philadelphia, 1928.
CANETTI, E. Crowds and Power (trans. Carol Stewart) London, 1962.
CARTWRIGHT, D. AND LIPPITT, R. ‘Group dynamics and the individual’ Concepts and Controversy in Organizational Behaviour (ed. Walter Nord) Pacific Palisades, 1972.
GREENE, L. Relating London, 1977.
JACOBI, J., The Psychology of C. G. Jung London, 1980.
JUNG, C. G. Collected Works (trans. R. F. C. Hull) 19 vols, London, 193-7;
JUNG, C. G. Psychological Reflections (ed. Jolande Jacobi) 2nd edition, London, 1971.
NEUMANN, E. The Origins and History of Consciousness Princeton, LD
PTOLEMY Tetrabiblos (trans. W. G. Waddell) London, 1971. ROWAN, J. The Power of the Group London, 1976.
THORNDIKE, L. A History of Magic and Experimental Science 8 vols, New York, 1923-34.
A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!
