Nem csak Ptolemaioszról…

Avagy miért kell beszerezni a látszólag „érdektelen” szakirodalmat addig, amíg lehet. Meg arról, hogy mi a viharos harci francért promózok, ráadásul közvetlen haszon nélkül ilyen könyveket az oldalamon a harmadik világháború és/vagy a Nyugat modernkori történelme egyik legnagyobb gazdasági válságának az előestéjén ?

Az Asztropressz küldetése az aktuális és várható bolygóhatásokkal, a személyi horoszkópban rejlő lehetőségekkel és korlátokkal kapcsolatos reális tájékoztatás. Akkor is, ha ez nincs összhangban a new ages „szellemiség” által diktált minden szép-minden jó narratívákkal. Erre az esetre is vonatkoznak a kommentelési etikettben írtak: aki nem ért egyet az itt megfogalmazott szempontokkal, nyugodtan abbahagyhatja oldalam követését és keressen magának lightosabb olvasnivalót. Nincs harag 🙂 Mindkettőnknek időt, energiát spórol meg 🙂 Nekem legalábbis rengeteget, hiszen nem kell az irreleváns kommentek moderálására, nagyon sok esetben ezzel egyidejűleg szerzőik spammelés miatti jelentésére és letiltására is pazarolnom értékes időmet. Így ezt további hasznos tartalmak írására fordíthatom. Bevallom, annak ellenére, hogy naponta többször is kénytelen vagyok sort keríteni rá, utálom használni a “Törlés”, “Tiltás” funkciókat. Mindkettőnknek szebb lesz a napja, ha egyáltalán nem kerülök, vagy a jelenleginél sokkal ritkábban kerülök ilyen kínos döntéshelyzetekbe. Bízom benne azonban, hogy az ezogagyi helyett a valósággal nagyobb összhangban levő tartalmakra fogékony, azokat kimondottan igénylő többség -vagyis a tényleges célközönségem – a jövőben is velem marad.

Örömmel láttam, hogy elkelt a Vateráról a három Friedrich Schwickert-könyv, amelyek elérhetőségét az oldalamon is megosztottam. Jó lenne, ha az oldal valamelyik olvasója könyvtárát gyarapítaná 🙂





Ennek örömére újra figyelmetekbe ajánlom a Libriston fellelhető Tetrabiblos – változatokat. A J M Ashmand féle, angol fordítás minden mennyiségben kapható, egyelőre még mindig csak 4600 ft-ért.
Legnagyobb csodálkozásomra azonban még mindig kapható egy másik, ezt is tartalmazó 490 oldalas kiadás is, F.E.Robbins fordításában (tehát szintén angolul). Utóbbi elég nehezen hozzáférhető munka, 20.000 ft körül van az ára külföldi antikváriumokban, a Libriston most valamiért 9000 + szállítás az akciós ára, a készletből még tart.

Nagyon régen magyar változat is elérhető volt; Philipp Melanchton német fordítását dr Szepesi János ültette át magyarra. Először magánkiadásban jelent meg 1996-ban, később a Sindbad kiadó publikálta 1998-ban. Egy ideig, még a 2000-es évek elején/közepén is lehetett kapni, ha máshol nem, antikváriumokban, elfogadható áron. Mostanra +8000 ft-tól kezdődik (tegnap, november 5-én már 8900 volt a legolcsóbb a Molyon), de legnagyobb döbbenetemre a Bookline-on láttam már 29000 ft-ért is. Azóta el is kelt! Ami, bármennyire fontos munkáról legyen is szó, nagyon beteg. (A Melanchton-féle német változat most épp 9000 ft náluk ) Szerencsére van egy ingyenes online változat is, de valljuk be, hogy nyomtatott könyvet kényelmesebb olvasni.




Hogy mi a viharos harci francért promózok, ráadásul közvetlen haszon nélkül ilyesmiket az oldalamon a harmadik világháború és/vagy a Nyugat modernkori történelme egyik legnagyobb gazdasági válságának az előestéjén ?

Nos, mindenkit megnyugtatok (engem nyugtat meg a legkevésbé), hogy ha pakolni és futni kell, nem a könyveimet fogom először dobozolni, hanem a két rossztermészetű macskámat. (Nagyon szívesen dobozolnám a könyveket IS, ha lesz rá lehetőség. És leges-legszívesebben senkit és semmit nem dobozolnék, hanem maradnék macskástól és könyvestől a fenekemen – de ez, doktorminiszterelnökurunk -akit még a varsói aktivistáknak sem sikerült kirángatniuk Putyin fenekéből, és stábja  jóvoltából egyre kevésbé tűnik opciónak. Nagyon-nagyon szeretnék tévedni.)

Egyébként, ilyen scenáriók bekapcsolása esetén nagyjából tökmindegy, hogy megvetted-e a Ptolemaiost, vagy a Schwickerteket, vagy bármi mást, és hogy ezt épp 4500 vagy 29000 ft-ért tetted meg.

De legyünk nagyon optimisták, és ringassuk magunkat abba az illúzióba, hogy „csak” a napi sz@rral és egyre sz@rabbal, a növekvő inflációval, a szakadozó ellátási láncokkal, eltűnő készletekkel kell számolni, egy darabig még nem leszünk FÁK tagállam, Rákosi-és Ceausecu elvtárs aranykora sem tér vissza, te pedig még mindig asztrológiát akarsz tanulni 🙂 (Ez életre szóló folyamat, „kész” tudás akkor sincs, ha történetesen asztrológus vagy már sok éve.) Ebből a szempontból pedig egyáltalán nem mindegy, milyen anyagok állnak rendelkezésedre.




Legyünk őszinték, mondjuk Liz Greene nagyságrendekkel könnyebb olvasmány Ptolemaiosnál. De még akár a Morint feldolgozó Friedrich Scwickerthez és Adolf Weisshez képest is, aki egy ilyen összehasonlítási skálán mérve kész kínzás. Mégis, hogy úgy mondjam, része a beavatási ösvénynek 🙂 (Angolul jelentek meg azóta felhasználóbarátabb, és mégsem ezotrash munkák, pl J.Lee Lehman -Lilly, Ramesey, Culpeper-, Deborah Houlding, Dorian Gieseler Greenbaum -középkori és klasszikus,   Chris Brennan és Demetra George– hellenisztikus (ókori), Charlie Obert – hellenisztikus és középkori, stb – tollából, John Frawley magyarul is elérhető, bár ő nem a szívem csücske,  stb. Biztos németül is, bár nyelvtudás híján nem vagyok képben.) „Előrágás” –azaz megfelelő előkészítés, akár tanfolyam, akár releváns szakirodalom (én az angolul rendelkezésemre állókban gondolkodom, ld felsorolt szerzők munkái)- nélkül, ha egy modern asztrológus szembetalálja magát ezekkel a régi szövegekkel, az életkedve is elmegy. Ez alól én sem voltam kivétel – és mai napig is kényelmesebb egy modern szerzőt olvasni, mint egy pár száz/pár ezer évvel ezelőttit.

1996-ban, amikor a Tetrabiblos először megjelent, 25 éves voltam, harmadikos a négyéves Baktai Ervin Asztrológiai Intézet iskolájában, közben meg egy országos napilapnál dolgoztam és média-szakra készültem. Szabadidőmben buliztam, pasiztam – ami azt hiszem teljesen normális egy ilyen korú fiataltól. És általánosabb is, mint ókori asztrológusokat bújni. Nem mindenki Chris Brennan. Ptolemaiosszal kb úgy voltam, hogy legjobb lesz, ha kölcsönösen békén hagyjuk egymást, tiszteletreméltó öregúr, nyugodjon békében, vagy szülessen újjá ahányszor csak akar, rábízom. De én inkább nélküle szeretném befejezni a megkezdett sulit, minél előbb, annál jobb, hogy aztán új fejezetet kezdhessek. Azt is minél előbb, annál jobb.




Még hosszú évekig nem érdekelt az után sem, hogy újra az asztrológia lett a fő vonal életemben. Csak azért vettem meg, talán valamikor 2005-ben párszáz forintért a néhai Elixír antikváriumból, mert:

„A Tisztelt Olvasó olyan könyvet tart a kezében és remélhetőleg gyarapítja vele könyvtárát, ami nemcsak az asztrológusok számára nélkülözhetetlen, hanem kultúrtörténeti alapmű is.
Ptolemaeus TETRABIBLOS című munkája közel kétezer évig volt az asztrológusok és a csillagászok “bibliája”. Ha valaki komolyan meg akar ismerni egy tudományt, feltétlenül tudnia kell mint mondtak, gondoltak, írtak a klasszikusok. Az évszázadok nem múlhattak el nyomtalanul, ma már másképpen gondolkodunk, más értékkel mérjük az életet. Ahogyan a görög és latin bölcsek mondásai, munkái is fontosak, ismeretük nélkül senki sem vallhatja magát műveltnek, úgy egy asztrológus sem engedheti meg magának, hogy ne olvassa el ezt a művet. A gondolatok nem veszíthetik el értéküket, ha valamit igazán tanulmányozni és fejleszteni akarunk, a leghasznosabb az alapokból kiindulni. A második században keletkezett klasszikus a második évezredben is megőrzi bölcsességét, értékeit. Remélhetőleg dr. Szepesi János kitűnő fordításában ez a könyv is nemzedékeknek lesz majd értékes forrásmunkája.
Szeretettel ajánlom ezt a könyvet minden magyar asztrológusnak!
Dr. Janák Lajos”




Jó, Ptolemaiosz kilétéről és a Tetrabiblos magyar elérhetőségéről nem az antikváriumban, hanem a Baktay Ervin Intézetben értesültem először, éspedig éppen Janák tanár úrtól, aki anno a figyelmünkbe ajánlotta. Csak akkoriban egyik fülemen be, a másikon meg kiment az info. Aztán egyszer csak újra szembetaláltam magam vele a könyvesboltban. Bevallom, túlságosan akkor sem érdekelt. De hálisten, voltam annyira sznob (lám-lám, ennek az állapotnak is vannak előnyei), hogy semmiképp nem szerettem volna, ha épp Ptolemaiosz lelkén száradna, hogy nem vallhatom magam elég műveltnek. Az arcvesztést ráadásul, már nem emlékszem pontosan, hogy 280 vagy 480 ft-ból megúszhattam, így a hülyének is megéri – típusú befektetés volt. Azt is megsúgom, hogy amikor rávetettem magam a könyvecskére, hogy a segítségével kiműveljem magam, legalábbis Ptolemaioszt illetően, nagyon gyorsan és nagyon csalódottan hagytam félbe. Liz Greene – talán éppen a szintén éppen akkoriban vett Szerelmesek asztrológiáját olvastam tőle – sokkal jobban tetszett. Ami nem azt jelenti, hogy Liz Greene-t olvasni gáz, mai napig is szeretem, egyes dolgait jobban, másokat kevésbé, de CSAK őt és modern társait olvasva nagyon hiányos lesz a kép. (A másik fajta egyoldalúság, ha tradicionális alapállásból teljesen leírod a moderneket – ld Robert Hand Egy posztmodern asztrológia felé)

Röpke tizenakárhány év múlva már nagyon hálás voltam a sorsnak, hogy anno, „tévedésből” a Tetrabiblost is megvettem, pár száz forintért.

Az angol nyelvű változatokért nyilván, már többet kellett kiadnom, de akkoriban már valamivel jobban képben voltam, miért is kell képben lennie egy modern asztrológusnak a „régiekkel” is. Ez a felismerés mostanra, kb 30, asztrológia tanulmányozásával töltött év után teljes bizonyossággá érett, bár továbbra is modern asztrológusként definiálom magam. Aki a pszichológiai megközelítésmód mellett a hagyományos vonalak irányába is nyitott – bár ezen a téren még van mit fejleszteni, és az sem világos még, milyen mélységekig megyek el.




Ilyen tanulmányokhoz viszont a forrásmunkák elengedhetetlenek, akárcsak a használatukra felkészítő modern szakirodalom.

Az antik világ és a kora- középkor asztrológusainak angolra, németre fordított munkái a ’80-as években kezdtek megjelengetni, a ’90-es évektől ez a trend felerősödött, 2000 -2020 folyamán pedig nagyon sok olyan szerző is elérhetővé vált, akik korábban nem –és ez jót tett az asztrológiának. E forrásmunkák – pl Ptolemaios kortársa, Facebook-oldalamon nemrég ajánlott új Vettius Valens – kiadás, vagy Dorotheus, Firmicus Maternus, Rhetorius – Magyarországon jószerivel ismeretlenek. (Mondjuk egy-két, kimondottan hellenisztikus vagy középkori asztrológiára szakosodott kolléga tanfolyamaihoz fordít anyagokat, de ezek nem általánosan elterjedtek, és nem is tudom pontosan, milyen mélységekig. Magyar asztrológus-körökben már sok éve nem mozgok otthonosan, és nem hiszem, hogy ez a gyakorlatom változni fog, amíg a jó minőségű angol források is rendelkezésemre állnak. Ily módon ráadásul társaságba sem kell járnom – ami egy magamfajta megrögzött magánykedvelő számára nem elhanyagolható plusz 🙂 Nem állítom, hogy ez „örökké” így marad, de egyelőre jobban érzem magam a csigaházamban.)

Ami pedig valami csoda folytán mégis megvan, egyre nehezebben és egyre drágábban hozzáférhető. (Ez persze más irányzatokhoz tartozó asztrológiakönyvekre is érvényes, mint blogomon és a Fb-oldalán  gyakran szóvá is teszem.) Pl, a sokkal későbbi Guido Bonattitól csak egy kis válogatás érhető el Anima Astrologiae címmel, William Lilly Keresztény asztrológiájának első két, a horarival foglalkozó kötetét magában foglaló kiadás 5500 ft-ba került anno, most már +20000 körül kezdődik az ára, amikor épp beszerezhető. Pillanatnyilag épp nem. A harmadik, natális asztrológiával foglalkozó kötet nem is érhető el magyarul, ahogy Lilly kortársa, William Ramesey Astrology Restored című nagyszabású munkája sem. Jean-Baptiste Morin, Lilly kortársának magyar nyelvű elérhetőségéről-pontosabban elérhetetlenségéről egy másik bejegyzésben volt szó. Marsilio Ficinoról, a reneszánsz polihisztorról, aki erős túlzással a „pszichológiai asztrológia” ősatyjának nevezhető, az asztrológia iránt érdeklődő magyar közönség elenyésző része hallott. Pedig a reneszánsz eszmék, egy ismerősének, bizonyos, Janus Pannoniusnak a közvetítésével, neki köszönhetően jelentek meg Magyarországon. Angolul (és valószínűleg németül is) minden további nélkül elérhetők munkái.




A probléma, hogy külföldön is egyre drágábban. Persze, ez más könyvekről is elmondható; csak az idei év elejéhez képest is kb 30-50 (nem túlzok) százalékos emelkedést látok. Számos fontos munka – modernek és régiek egyaránt – teljesen eltűnt, és vagy csak irreális összegekért (pár száz dollár) szerezhető be.

Magyarországra könyvet rendelni egyszerűbb volt régebb, bár a posta trehányságát bele kellett kalkulálni. 2020 óta viszont valóságos kínszenvedés lett, erről már a blogon is, a FB-oldalon is eleget írtam. Az üzemanyagárak emelkedésével, gazdasági válság mélyülésével, háborús övezetek kiszélesedésével még nehezebb lesz. Ami most még teljes bizonyossággal elmondható, de holnapra már lehet, hogy érvényét veszti, hogy aki akar, még beszerezhet könyveket. Némelyeket drágábban, némelyeket olcsóbban, némelyeket, nagy szerencsével, nagyon baráti összegekért.




Magyarul sajnos nem nagyon jelennek meg értékes munkák, ezogagyiból persze még most is bőven érkezik utánpótlás. E tekintetben üdítő kivételnek számít két, közelmúltban megjelent könyv:

Hermész Triszmegisztos bölcsessége 2020-ban jelent meg, Hamvas Endre Ádám, László Levente és Tar Ibolya fordításában. Korábban is létezett magyar kiadása, a jelenlegi viszont teljesebb. A Helikon kiadó gondozásában megjelent kötetben a Hermésznek tulajdonított kozmogóniai, teológiai és filozófiai alapművek – Corpus Hermeticum, Asclepius, Tabula Smaragdina, A kozmosz leánya – mellett a gyakorlati hermetika két gyöngyszeme – a hellenisztikus asztrológia kézikönyve: a Liber Hermetis és Hortulanusnak a Smaragtáblához fűzött alkímiai kommentárja – is helyet kapott. A bőséges jegyzetanyaggal és a mélyebb megértést szolgáló tanulmányokkal kiegészített gyűjteményes kötet a maga teljességében most jelenik meg először magyarul. Általában 4000-5000 ft-ba kerül, az Új Könyveknél e bejegyzés keltekor, 2022 november 6-án, nagyon baráti áron, 3600 ft-ért kapható.




A Picatrix magyar fordítása, a másik nagyformátumú munka 2021-ben jelent meg, szintén ennek az alkotóműhelynek a jóvoltából.
Az arab asztrális mágia kézikönyvének számító Ghayat al-Hakím, ‘A bölcs célja’ eredetileg a X-XI. században íródott, szerzője, kompilátora pedig egy ismeretlen észak-afrikai vagy hispániai arab mágus lehetett, aki művét állítólag 200 forrásból válogatta össze. A kötetet először X. (Bölcs) Alfonz megbízásából 1256-ban előbb kasztíliai, majd abból latin nyelvre fordították – ekkor kapta a máig is talányos Picatrix nevet, mely valószínűleg a szerző (Bu(i)qratis?) nevének torzult latinosított változata -, hogy ezek után páratlan népszerűségre tegyen szert Európa okkult tudományokkal foglalkozó filozófusai, mágusai, asztrológusai körében. A Picatrix a hermetikus-neoplatonikus elméletre és a középkori asztrológia gyakorlatára építő talizmán-mágia legnagyobb hatású kézikönyvévé vált a nyugati világban. Olyan késő középkori illetve reneszánsz szerzők merítettek belőle, mint Marcilio Ficino, Heinrich Cornelius Agrippa vagy William Lilly, akik azt is tanulmányozták, hogy miként lehet a bolygók és az állócsillagok hatását a megfelelő időpontban és a megfelelőképpen elkészített (védelmező vagy ártó) talizmánokba sűríteni.A magyarul először megjelenő kötet a latin Picatrix fordítását tartalmazza a krakkói kézirat reprodukcióival illusztrálva. Latinból fordította: Frazer-Imregh Monika, Hamvas Endre Ádám. Az Új könyveknél most ez is akciós, 4300 ftba kerül, általában 6000 ft körül mozog az ára.





A fentebb írtak e két munkára is érvényesek. Vagyis: érdeklődő laikusként, vagy kizárólag modern asztrológiát tanulóként/ művelőként nem biztos, hogy különösebben lebilincselő olvasmánynak találod. A bennük fellelhető magyarázatok ellenére sem. Azt pedig, hogy háttérismeretek nélkül, a Picatrix alapján fogsz „varázsolni”, végképp felejtsd el. Azonban, akik már valamilyen középkori asztrológia tanfolyamra járnak/ megfelelő felkészítő szakirodalom birtokában meg akarnak ismerkedni a tradicionális szövegekkel, örülni fognak nekik. A magyar elérhetőség előny, hiszen, tapasztalatból mondom, magyar anyanyelvűként régi szöveget könnyebb (így sem könnyű) olvasni, mint idegen nyelven. Persze, szintén tapasztalat, hogy úgy sem lehetetlen, főleg ha egyébként, legalábbis szakmádban mondjuk az angol az elsődleges nyelved, és sokszor inkább a magyar kifejezéseken kell gondolkoznod. Vagy eleve nem tudod őket, és meg kell őket tanulnod magyarul is, LOL. Ennek ellenére, régi szövegeket mai európai nyelvekből is sokkal nehezebb fordítani, mint egy modernebb szakanyagot.

A két könyv most még minden különösebb nehézség nélkül, megfizethető áron érhetők el.

Az előzményekből okulva akkor is ajánlott lecsapni rájuk, ha asztrológiát tanulóként/ asztrológusként most még nem használod őket. Sőt, lehet, hogy évekig még nem is fogod.

Könnyen meglehet ugyanis, hogy amikor már kellenének, nem lesznek.

Sok pénzért sem.





Kapcsolódó

Robert Hand : Egy posztmodern asztrológia felé
Ajánlott szerzők: Robert Hand
Ajánlott szerzők: Nicholas Campion

Nincsenek illúzióim, de….

James Herschel Holden : Sors vs szabad akarat

A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!