Reflektálj és vond vissza projekcióid! | Marie-Louise von Franz

C.G.Jung életvégi látomása a világkatasztrófáról

Nem szeretem a kontextusukból kiragadott idézeteket. A jelenlegi trendet, a híres emberek híres mondásait terjesztő mémekkel, videókkal akkor találom különösen kártékonynak, amikor olyanok kezdik el szajkózni őket, akik hírből sem ismerik az adott művet, az eredeti mondanivaló szöges ellentétét képviselve. Szerencsére időnként a dolog fordítottja is működik: egy-egy ilyen részlet a szerző alaposabb megismerésére sarkallhat. Az élete végén járó Jung látomása egy, az emberiséget elemésztő katasztrófáról egy ideje járja az internetet, dubiózus YouTube csatornákon. Pedig maga a világhírű svájci polihisztor életét és munkásságát bemutató dokumentumfilm (Matter of the Heart), amelynek a végéről származik, a legjobbak közül való. Így angolul értőknek nem csupán az emberiség önpusztításáról szóló 5-6 percet, hanem az előző bő másfél órát is érdemes megtekinteniük.

Az Asztropressz küldetése az aktuális és várható bolygóhatásokkal, a személyi horoszkópban rejlő lehetőségekkel és korlátokkal kapcsolatos reális tájékoztatás. Akkor is, ha ez nincs összhangban a new ages „szellemiség” által diktált minden szép-minden jó narratívákkal. Erre az esetre is vonatkoznak a kommentelési etikettben írtak: aki nem ért egyet az itt megfogalmazott szempontokkal, nyugodtan abbahagyhatja oldalam követését és keressen magának lightosabb olvasnivalót. Nincs harag 🙂 Mindkettőnknek időt, energiát spórol meg 🙂 Nekem legalábbis rengeteget, hiszen nem kell az irreleváns kommentek moderálására, nagyon sok esetben ezzel egyidejűleg szerzőik spammelés miatti jelentésére és letiltására is pazarolnom értékes időmet. Így ezt további hasznos tartalmak írására fordíthatom. Bevallom, annak ellenére, hogy naponta többször is kénytelen vagyok sort keríteni rá, utálom használni a “Törlés”, “Tiltás” funkciókat. Mindkettőnknek szebb lesz a napja, ha egyáltalán nem kerülök, vagy a jelenleginél sokkal ritkábban kerülök ilyen kínos döntéshelyzetekbe. Bízom benne azonban, hogy az ezogagyi helyett a valósággal nagyobb összhangban levő tartalmakra fogékony, azokat kimondottan igénylő többség -vagyis a tényleges célközönségem – a jövőben is velem marad.

A dokumentumfilm 1986-ban készült, különlegessége, hogy az akkor még életben lévő Jung-tanítványok, maguk is jelentős analitikusok, idézik fel személyes emlékeiket (Marie-Louise von Franz, Barbara Hannah, Aniela Jaffé, Liliane Frey Rohn, Joseph és Jane Wheelwright, Gerhard Adler, stb), Suzanne Wagner kérdéseire válaszolva. A bejegyzésben a teljes videó linkje is megtalálható, minél előbb nézitek meg, annál jobb, mert ki tudja, meddig marad fent a YouTube-on.

Természetesen, a világvége –jóslatok nagyjából egyidősek az emberiséggel -ezzek maga Jung is tisztában volt. (Asztrológia iránt érdeklődők számára az egyik legigényesebb, róluk készült tanulmány Nicholas Campion The Great Year című munkája). A haldoklók látomásai a megsemmisülő világról gyakran a saját világuk végének a szimbolikus megjelenései –ennek is részletes irodalma van. Jung látomásai azonban még így sem bagatellizálhatók el, hiszen sok más témában is találónak bizonyultak meglátásai. A világháborúk előtti vízióiról később kiderült, hogy nem az ő lelki zavarait, hanem világégéseket vetítettek előre (ld . Emlékek, álmok, gondolatok című  önéletírása, Aniela Jaffé szerkesztésében), az önmegsemmisítő emberiség problematikája pedig más műveiben is felbukkan. Az elmúlt évek történései szintén nem adnak okot túl sok optimizmusra, a közelmúlt/ jelen eseményei pedig  még inkább valóságközelbe hozzák ezeket  a különös belső élményeket .




Végül, de nem utolsó sorban: Jung művei az asztrológusoknak is sokat adnak, ahogy mindenki másnak, aki mélyebb önismeretre vágyik. De a pszichológia nem asztrológia. A jungiánus pszichológia sem az. Eredményesen ötvözni a kettőt csak akkor lehet, ha van egy erős klasszikus asztrológiai háttér, illetve, ezzel párhuzamosan ismered Jung és tanítványai munkáit. Legalább a jelentősebbeket. Nem mémekből. Nem idézetekből. Hanem egyszer-többször –ahányszor kell –átrágtad magad rajtuk. A Scolar kiadó jóvoltából most már elég sok Jung-könyv érhető el, akciók idején – meg az angol/német nyelvű kiadványokhoz képest is- kimondottan baráti áron, így van mivel elkezdeni. (Sajnos, a teljes Mysterium Coniunctionis, A psziché struktúrája és dinamikája, valamint a Pszichológia és alkímia még mindig nem, ahogy Marie-Louise von Franz, Erich Neumann, Aniela Jaffé könyvei sem hozzáférhetők, Angolul vagy németül azonban könnyen be lehet szerezni őket; az árkategóriák és a biztonságos szállítás megoldása már más kérdés.)

Ellenkező esetben mindkét témában hülyeségeket fogsz halandzsázni. Ez, szakmailag kompetens, a jungiánus eszmék irányában nyitott kollégák számára triviális. Nem is nekik szánom. Sajnos azonban szép számban vannak olyanok is, akik úgy váltak „jungiánus asztrológusokká”, hogy maximum idézetgyűjteményekben, vagy változó minőségű modern asztrológiai munkákban találkoztak vele és tanítványaival, a klasszikus asztrológia alapjait pedig még hírből sem ismerik.




A részlet:

– Csak élete végén volt egy látomása egy katasztrófáról. Ez egy világkatasztrófa volt.

Erről nem kívánok sokat beszélni. Az egyik lánya jegyzeteket készített, és a halála után ideadta, és van egy rajz, egy felfelé majd lefelé haladó vonallal, alatta pedig az emberiség utolsó 50 éve. És néhány megjegyzés az előttünk álló végső katasztrófáról. De nekem csak ezek a jegyzetek vannak meg.

– Milyen személyes érzései vannak ezzel, a világ helyzetével kapcsolatban?

– Nos, az ember egész lénye lázad ez ellen a gondolat ellen, de mivel azok a jegyzetek egy fiókban vannak, nem engedem meg magamnak a túlzott optimizmust.

Azt gondolom, hogy mindig is voltak háborúk és hatalmas katasztrófák, és nekem már nincsenek személyes félelmeim, nem is nagyon tartok tőle. Úgy értem, az én koromban, ha már úgyis hamarosan, így vagy úgy, el kell menned – egocentrikusan fogalmazva. De abba belegondolni, hogy az élet a maga teljes gyönyörűségében, hogy az evolúciónak milliárd és milliárd és milliárd évébe került felépíteni a növényeket és az állatokat és a természet egész szépségét, és hogy az ember pusztán az árnyék bolondsága miatt elindul és elpusztítja az egészet. Úgy értem, hogy minden élet eltűnhet a bolygóról. És nem tudjuk…- a Marson és a Vénuszon nincs élet – ; nem tudjuk, folyik-e életkísérlet máshol a galaxisokban. És mi megyünk és elpusztítjuk ezt. Szerintem ez annyira förtelmes, hogy próbálok imádkozni, hogy valami csoda révén ne történjék meg.




-Tapasztalja, hogy a fiatalok, akikkel mostanában találkozik, tisztában vannak ezzel? A tudatukba épült?

– Igen, részben a tudattalanjukban van, részben a tudatukban, és szerintem nagyon veszélyes módon, éspedig úgy, hogy feladják, és egy fantáziavilágba menekülnek. Tudja, a sci-fit tanulmányozva azt látni, hogy állandóan jelen van az a fantázia, hogy elmenekülünk egy másik bolygóra, és újrakezdjük, ami azt jelenti, hogy feladjuk a harcot ezen a Földön, reménytelennek tartjuk és feladjuk.

Azt hiszem, nem szabad feladni, mert a Jóbnak adott válaszra (ford meg: utalás Jung Válasz Jób könyvére c művére; A nyugati és keleti vallások lélektanáról  című kötet tartalmazza) gondolva, ha az ember birkózna Istennel, ha az ember megmondaná Istennek, hogy nem kellene ezt tenned, ha jobban eltöprengenénk. Ezért van szükség az elmélkedésre. Jung soha nem gondolta, hogy többre lennénk képesek annál, mint hogy talán nem túl nagy katasztrófát okozva éppen csak megússzuk. Utolsó találkozásunkkor szintén volt egy látomása, mialatt nála voltam, de akkor azt mondta: “Hatalmas területeket látok elpusztulni, hatalmas területeket a Földön. De hál’ Istennek, ez nem a teljes bolygó”.




Úgy gondolom, hogy ha nem próbálnak meg még többen reflektálni és visszavonni a kivetítéseiket, és egyesíteni az ellentéteket önmagukban, teljes megsemmisüléssel kell számolni. (Bővebben pl: Marie-Louise von Franz, Projection and Re-collection in Jungian Psychology : Reflections of the Soul  )

Rengetegen vannak, akik úgy mennek végig az életen, hogy a tudattalan nem számít valóságosnak számukra. Reggelinél azt mondják, “volt egy vicces álmom”, és délutánra már mit sem tudnak róla. De ha lefestik, értelmezik és elgondolkoznak rajta, az álom valósággá válik.

És éppen ezért kell egyedül lenned, hogy a tudattalan felerősödjön. Ez olyan, mintha a tudattalan feltöltődne, aztán megnyilvánulna.
Hermész Triszmegisztosz azt mondta egy alkimistának egy aktív imaginációban: “A magányosaknak vagyok a barátja”.

Látják, most itt van egy ember a számunkra (a Vízöntő képe), aki vizet önt a halakra. Mármost a hal a tudattalan, (a tudattalan) tartalom. (ld. C.G.Jung: Aion  ) Tehát támogatnunk kell a tudattant. Nem elég, ha csak úgy van. Aktívan felé kell fordulnunk és támogatnunk kell, hogy aztán segítsen nekünk. (ld pl C.G.Jung: Az alkímiai konjunkció/ Mysterium Coniunctionis -Coll.Works  vol 14) Sokan nem vesznek részt analízisen, de ha természetes tehetséggel rendelkeznek, én úgy fogalmaznék, hogy ha őszinték, akkor analízis nélkül is megtalálják ezeket a dolgokat. Én ebben a toronyban éltem, (ford. megj: a Jung-birtokon levő Bollingeni toronyról van szó, ld Emlékek, álmok, gondolatok) néha három hétig egymagamban, anélkül, hogy bárkivel egyetlen szót is váltottam volna. És néha azt hittem, elment az eszem, de a tudattalan életre kelt. A társam volt. (Ford meg: Természetesen az ilyen típusú belső munka, ha nem is analízist, de valamilyen fajta szakszerű előkészítést igényel. A tudattalanba való felelőtlen fejest ugrást egyik szerző sem támogatja.)

“Milyen más, az emberhez hasonló lények vannak, akik képesek beszélni és számot adni a működésükről ? “. (C.G.Jung)




Matter of Heart: The Best Documentary on CG Jung (1986)

A filmről

A “Szívügyek” (én a Szív dolgait találóbbnak éretem volna, de nyelvtanilag az előbbi pontosabb) lenyűgöző és inspiráló filmes portré Carl Gustav Jungról, egy olyan emberről, akinek rendkívüli zsenialitása és embersége messze túlmutatott a pszichiátria olykor kizárólagos területén, és újraértelmezte annak alapvető természetét, hogy kik vagyunk és mivé szeretnénk válni. A film több egy lineáris életrajznál, a ritka házi videók, értékes archív felvételek és az olyan neves személyiségekkel készített interjúk, mint Sir Laurens van der Post, Marie-Louise von Franz és Joseph Henderson művészi ötvözése révén teljesebb képet ad erről az analitikusról, gyógyítóról, barátról és mentorról.

A film a nagy svájci pszichiáter, Carl Gustav Jung életét és gondolkodását vizsgálja. Az interjúk olyanokkal készültek, akik ismerték őt, legtöbbjüket analizálta, és nagyon gyakran maguk is analitikusokká váltak. Jung saját szavai jelennek meg a képernyőn, és magáról Jungról készült archív felvételek is láthatók. Megismerhetjük magánéletének aspektusait, beleértve a feleségével, Emmával és szeretőjével, Toni Wolffal való kapcsolatát. De leginkább a kollektív tudattalanról, az ego-személyiségről, az animaról és animusról és még sok más témát felölelő, néha misztikus természetű filozófiáját ismerhetjük meg.




Marie-Louise von Franz

Marie-Louise von Franz Carl Gustav Jung lélektani iskolájának prominens képviselője, nemzetközileg ismert és elismert szaktekintély. Münchenben, 1915 január 4-én született, osztrák vezérkari tiszt apa és német anya lányaként. A család 1918-tól Svájcban élt. Von Franz Zürichben végezte iskoláit, és szerzett doktorátust klasszika-filológiából.
Tizennyolc éves volt, amikor megismerte Jungot. Segítségére volt a mesternek latin és görög alkimista szövegek fordításában – ami kiváló nyelvtudást feltételez. Nem is csoda, hogy későbbi műveiben ismételten foglalkozik az alkímia mélylélektani hátterével, s egy-egy pszichológiai jellegzetességre az alkímiából vett utalással lobbant fényt.
Húszas éveiben már behatóan foglalkozott mesék lélektani elemzésével. Ez életművének másik nagy fókusza, ideértve a legendák interpretálását is, valamint a mítoszkutatást, hiszen mindezekben a közös emberi „őslélek”, a kollektív tudattalan nyilatkoztatja ki önmagának egy-egy jellegzetességét, sérülési és gyógyulási lehetőségét, veszélyeit és esélyeit. Hogy is hiányozhatna e sorból álmaink labirintusának s a legnemesebb értelemben vett önmegvalósításnak: az individuációnak, továbbá az idő és a halál elködlő határmezsgyéjének kutatása?
Amikor 1948-ban Zürichben megalakították a Jung Intézetet, a fiatal von Franz nem maradhatott ki az oktatói karból.
Marie-louise von Franz 1982 óta visszavonultan élt Küssnachtban, a Zürichi-tó partján lévő városkában, ahol Jung is élt, s ahol a Jung Intézet működik. 1998-ban halt meg.
Mintegy két tucat könyve és számos tanulmánya jelent meg, melyek jó részét több idegen nyelvre is lefordították. Némelyiket angolul írta.



További Marie- Louise von Franz a blogon

A drogok C.G.Jung nézőpontjából

Ezért kell elengedni a halottakat

Az élet viharainak a nyugalma

 

A Scolar kiadó Jung-sorozatának linkje 

 

A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!