„Szerelemre lobbanni izgalmas, gazdagító és átalakító erejű lehet, és általában véve annak a kiábrándulásnak dacára is megéri – ami elkerülhetetlenül követi mihelyt szembesülünk a másik emberhez való kapcsolódás nehéz feladatával. De vannak olyan emberek, akik miután szerelmesek lettek, nem jutnak tovább egy beteljesülést hozó, életre szóló párkapcsolatba, és nem csupán kétszer – háromszor lobbannak szerelemre, hogy minden találkozást követően tapasztalatok és mélyebb megértés birtokába jussanak, aztán pedig megtalálják, amit keresnek. Ők ehelyett tartósan egy olyasvalakihez való rögeszmés kötődés gyötrelmes csapdájába esnek, akit soha nem kaphatnak meg, vagy katasztrofális választások sorozata miatt folyamatosan megsérülnek vagy összezavarodnak. A romantikus szerelem nem tartogat számukra dicsőséget a mézeshetek után. Egy olyasféle, pokoli függőség, amely a heroinhoz vagy az alkoholhoz hasonlóan végül megfoszt a reménytől és az önbecsüléstől. Az ilyen helyzetek „karmikusként” vagy a „lélek fejlődését szolgálóként” való értékelése nem csupán haszontalan, hanem kimondottan destruktív. Meg kell vizsgálnunk miért és hogyan vált a Neptunusz ilyen kártékonnyá a szerelem területén, és mit tehet az egyén azért, hogy megszabadítsa magát a mártíromságtól anélkül, hogy tönkretenné az ezt akaratlanul előidéző romantikus látomást.” Részlet Liz Greene: Az asztrológiai Neptunusz és a megváltás keresése (The Astrological Neptune, and the Quest for Redemption) című könyvének A szerelmi halál (The Liebestod) című fejezetből. Előre szólok: NEM new-ages széplelkűeknek való olvasmány 🙂 Mellesleg Liz Greene-nek egyetlen könyve sem az 🙂
A lovagi szerelem problémás öröksége
