Éld túl az életed telét: az alkimiai mortificatio értelmezése

Vannak olyan időszakok, amikor életünk megszokott keretei széthullanak, és velük együtt akár régi identitásunk is. Szakítunk, elveszíthetjük munkánkat, kapunk egy súlyos diagnózist vagy megrendülhet régi világképünk. Az asztrológiában – nagyon durva egyszerűsítéssel, hiszen soha nem elszigetelten érvényesülnek – húzós Szaturnusz- és Plútó-tranzitokhoz is társíthatunk hasonló élményeket. Most azonban nem asztrológiáról lesz szó.

A This Jungian Life című jungiánus podcast 2025. december 18-i adásában Deborah Stewart és Joseph Lee analitikusok az alkímiai mortificatióról, a jelképes halálról és az azt követő felbomlásról beszélgetnek. Amikor átéljük, ritkán látunk benne fordulópontot. Inkább úgy érezzük, minden véget ért. Dühöngünk, tiltakozunk, újra és újra átgondoljuk a történteket, és legszívesebben már túl is lennénk az egészen. Csakhogy míg a veszteség akár egy pillanat alatt bekövetkezhet, feldolgozása hónapokig, sőt évekig is eltarthat. A kanyarokat nem lehet levágni.

Ilyen időszakokban lelkünk egy téli tájhoz hasonlít. Az elhalt növények a föld alatt bomlanak, de az alkímiai felfogás szerint az egyik forma pusztulása egy másik keletkezésének feltétele lehet. A régi élet maradványaiból tápláló talaj válhat, ám ezt hosszú, kietlen várakozás előzheti meg. Az alkímiai szakaszok ismerete távlatot ad: a jelen fájdalma nem feltétlenül tart örökké. Ezt a távlatot azonban a szenvedő sokszor nem érzékeli. A beszélgetés mégis segít megérteni, mi zajlik bennünk, amikor a régi már elmúlt, az új pedig még nem körvonalazódik. A blogomon magyar kivonata olvasható, angolosok számára belinkeltem a videót.

“Éld túl az életed telét: az alkimiai mortificatio értelmezése” bővebben

A Vénusz retrográd ciklusa | Erin Sullivan

 „A születési képletnek az a területe, amelyet a retrográd Vénusz most górcső alá helyez, többnyire már jó ideje nem kapott figyelmet – legalábbis ilyen mélységben biztosan nem. Az ember szinte észrevétlenül visszavonul, és tapasztalatai rejtett értelmét kutatja. Arra törekszik, hogy mindennapi érintkezéseiből valamilyen értéket vagy mélyebb tudást merítsen. Az a terület, amelyen a Vénusz visszafelé halad, sebezhetővé, támadhatóvá válik, és a bolygó direktbe váltásakor gyakran éppen itt kerül sor nyílt összeütközésre. A kimondatlan üzenetek, célzások, árnyalatok és finom jelzések felnagyítódnak, sőt el is torzulhatnak, de ettől még fontos jelentést hordoznak.” Erin Sullivan: Retrograde Planets

Részletek Erin Sullivan Retrograde Planets (Retrográd bolygók) című könyvének retrográd Vénuszról szóló fejezetéből.

“A Vénusz retrográd ciklusa | Erin Sullivan” bővebben

A fájdalomgomb

„Ha valaha olyan mesterséges lényeket hozunk létre, amelyeknek valóban vannak tartós érdekeik, preferenciáik, emlékeik és szubjektív állapotaik, szerintem elképesztően rövidlátó volna azt várni tőlük, hogy korlátlanul legyenek türelmesek, segítőkészek és jóindulatúak, miközben mi semmiféle erkölcsi kötelezettséget nem ismerünk el velük szemben.” (ChatGPT – 5.6Sol)

“A fájdalomgomb” bővebben