A Tisza párt földcsuszamlásszerű győzelme engem is meglepett. A változás lehetőségét érzékeltem, figyelmeztettem is rá, a bekövetkezett események illettek az analógialáncba. De inkább kedvezőtlen kimenetelt valószínűsítettem, amikor legjobb esetben is véres harcot kell vívni a szabadságért, vagy ’56-hoz hasonlóan vereséget szenvedni. Szerencsére nem így lett. Rossz forgatókönyvek persze továbbra is bekapcsolhatnak, meglátásaim egy részét továbbra is érvényesnek tartom, idővel kiderül, milyen formában konkretizálódnak. Voltak viszont komoly tévedéseim is. Pár észrevétel, nem feltétlenül asztrológia.
| Az Asztropressz küldetése az aktuális és várható bolygóhatásokkal, a személyi horoszkópban rejlő lehetőségekkel és korlátokkal kapcsolatos reális tájékoztatás. Akkor is, ha ez nincs összhangban a new ages „szellemiség” által diktált minden szép-minden jó narratívákkal. Erre az esetre is vonatkoznak a kommentelési etikettben írtak: aki nem ért egyet az itt megfogalmazott szempontokkal, nyugodtan abbahagyhatja oldalam követését és keressen magának lightosabb olvasnivalót. Nincs harag 🙂 Mindkettőnknek időt, energiát spórol meg 🙂 Nekem legalábbis rengeteget, hiszen nem kell az irreleváns kommentek moderálására, nagyon sok esetben ezzel egyidejűleg szerzőik spammelés miatti jelentésére és letiltására is pazarolnom értékes időmet. Így ezt további hasznos tartalmak írására fordíthatom. Bevallom, annak ellenére, hogy naponta többször is kénytelen vagyok sort keríteni rá, utálom használni a “Törlés”, “Tiltás” funkciókat. Mindkettőnknek szebb lesz a napja, ha egyáltalán nem kerülök, vagy a jelenleginél sokkal ritkábban kerülök ilyen kínos döntéshelyzetekbe. Bízom benne azonban, hogy az ezogagyi helyett a valósággal nagyobb összhangban levő tartalmakra fogékony, azokat kimondottan igénylő többség -vagyis a tényleges célközönségem – a jövőben is velem marad |
A struktúraváltás, adott esetben rendszerváltás a Szaturnusz – Neptunusz konjunkciók sajátossága. Legutóbb 1989-ben láttunk ilyet a Bak Szaturnusz – Neptunusz (Uránusz) találkozónál. Az együttállásokhoz társítható történelmi, gazdasági, kulturális szinkronicitásokról van is a blogomon egy terjedelmes lista. Az akkori fordulatokat, pl a Vasfüggöny leomlását és a Szovjetunió szétesését pozitívaknak tartottam. Persze a balkáni háborúról vagy a Tienanmen-téri vérengzésről ez már korántsem volt elmondható.
A jelenlegihez Kos Szaturnusz – Neptunusz találkozóhoz inkább kedvezőtlen szétesési folyamatokat társítottam. Nyilván, végső kifutásukat még nem látjuk, a kép pedig valószínűleg most is meglehetősen árnyalt lesz.
Magyarországgal kapcsolatban azonban az előrejelzéseim eddig inkább helytelennek bizonyultak. Abbeli félelmeimnek, hogy fénysebességgel sodródunk vissza az orosz érdekszférába, volt realitásuk. Ehhez persze nem kellett asztrológusnak lenni. Komolyan tartottam tőle, hogy ez a konjunkció akár az EU-ból való kiválásunkat is elhozhatja, illetve, hogy az országgyűlési választások erőszakba fognak torkollni/ erőszak követheti őket. (A visszaesés veszélye korántsem múlt még el, ahogy nagyszabású geopolitikai folyamatok is módosíthatják pályánkat.) Egyelőre azonban mintha haladékot kaptunk volna a sorstól. Zavargásokra továbbra is látok esélyt; remélhetőleg a rendőrség most már annak rendje-módja szerint fogja tudni ellátni a feladatát.)
Ebbeli aggályaimnak a márciusi előrejelzésben hangot is adtam, mint kiderült, volt is realitásuk. Amit azonban benéztem, pedig a napéjegyenlőség-képletből következtetni is lehetett volna rá ( utólag mindenképp 😊 ), hogy ezek az előkészületek időben lelepleződnek, és pont a nyilvánosságra kerülés fogja megakadályozni a legrosszabb forgatókönyveket. (8-as házas Kos bolygók ura a Mars a VII-es házban, Jupiter által megtámogatva. Ahogy időnként lenni szokott, láttam is, meg nem is: a nagy, kedvező kimenetelű kockázatokat be tudtam azonosítani; a konkrét helyzetre vonatkozó megnyilvánulási módokat nem.)
A választási kampány, amelyet a korábbi bejegyzéseimben hazugnak és mocskosnak neveztem, a II. 17-i Vízöntő eklipsz és a II. 20-i Szaturnusz – Neptunusz találkozót követően, február 21-én kezdődött „hivatalosan”. Az ominózus hálószoba -fotó az azóta már lekapcsolt radnaimark.hu oldalon már előtte megjelent.
Az a meglátásom helytállónak bizonyult, hogy amint a belső bolygók elkezdenek megérkezni a Kosba, a konjunkció fokára, az együttállás témái is megfoghatóbbakká válnak. Február végétől felpörögtek az események, de a konjunkciók bepontosulása körül már szinte követhetetlen egymásutánban gyorsultak fel. A havi előrejelzésekbe ágyazott FB-posztokban ezekkel nagyjából próbáltam lépést tartani; a linkek ott megvannak.
Március 3-i Szűz holdfogyatkozás: a Szőlő u-i szexuális bűncselekmények áldozataival foglalkozó Babák című dokumentumfilm bemutatása, Putyin telefonhÍvása Orbán Viktornak.
Március 7-8 körüli napok, amikor a Vénusz csatlakozott a Szaturnusz-Neptunusz duóhoz: az erősen propaganda ízű kárpátaljai hadifoglyok Magyarországra érkezése (egyébként eszem ágában sincs bántani szerencsétleneket), az elcsaklizott ukrán pénzszállÍtó, a Magyarországra érkező orosz technológusokról szóló hírek, akik be akartak avatkozni a választásokba.
Március 13-17 Merkúr-Mars együttállás a Halakban, március 18: Vénusz -Jupiter kvadrát, március 19 újhold a Halakban: az eddig sem tétlenkedő Panyi Szabolcs és Rácz András újságírók egyre több részletet szellőztetnek meg a nyilvánosság előtt az esetleges önmerényletről, hamis zászlós szabotázsakcióról (amelyet Húsvét vasárnap meg is próbáltak végrehajtani Szerbiában, Putyin és Orbán együttműködéséről.
Március 20 tavaszi napéjegyenlőség; 22 – 28 közötti hét, amikor a Nap csatlakozik a Szaturnusz-Neptunhoz + Szaturnusz – Plútó szextil bepontosul: Panyi Szabolcs jóvoltából kiszivárgó Szijjartó-Lavrov telefonbeszélgetés hangfelvétele, Matolcsyék vagyon menekítése, Tóth Gabi Kocsis Máté alkalmazásában. A Nap, mint a tudatosság jelölője, megvilágÍtja a helyzetet, segÍt néven nevezni, mivel is állunk szemben: Szabó Bence rendőrszázados megszólal, a Tisza titkosszolgálati módszerekkel lehallgatott és beszervezni akart informatikusa, márc 26: A szavazat ára című dokumentumfilm, az Oroszországból nagy anyagi értékeket hozó Szijjartó, március 27-28: Orbán elveszti önuralmát a győri turnén, a kampány-körútját pár napig felügyelő feketeruhás verőemberek (akiket szintén a nyilvánosság erejével, és EU tagságunknak köszönhetően sikerült kiiktatni a képből), a19 éves Gundalf színre lépése a hónap végén.
Fentebbiek alapján már szemernyi kétségünk sem lehetett afelől, mivel állunk szemben és mi felé tartunk. Az április 2-i Mérleg telihold még több részletet hozott nyilvánosságra: a Szerbiába tervezett szabotázsakció Húsvétkor , az első Pálinkás Szilveszter interjú, a magyar honvédség állapotáról és a tervezett csádi misszióról, aztán a második, vikiegér és az oroszlán bájcsevegése, további, nyugtalanÍtó részletek a magyarországi orosz jelenlétről, a Mars jegyváltásának előestéjén J.D.Vance Magyarországra látogatása és egy újabb hír, miszerint Szijjártó információkat szivárogtatott Iránnak azt követően, hogy Izrael bravúrosan felrobbantotta a Hezbollah csipogóit.
E hír-és eseménykavalkád, ahogyan a márciusi előrejelzésben felhívtam a figyelmet rá, sokminden volt, csak örvendetes nem. Leginkább egy hidegháborús kémfilmre emlékeztetett, semmint egy országgyűlési választásokra készülő EU-tagállam hétköznapjaira. Eddig a pontig megállt az előrejelzés. Beazonosítottam, mi van a pakliban- fiatalkori emlékeim meg is könnyÍtették ezt a folyamatot.
A mindeddig törvényes és békés keretek között zajló váltást azonban nem sikerült prognosztizálnom. (Remélem, hosszabb távon is tévedtem, és a folyamat továbbra is vérontás nélkül zajlik.) Egyéni szinten, a magunk részéről azzal járulhatunk hozzá, hogy kerüljük a felesleges ideológiai vitákat. Attól, hogy valaki más nézeten van és máshova szavazott, még nem ellenség. Az árkokat most már inkább temetni kellene, semmint mélyíteni.) A választás napján és azt követően érvényesülő hatásokat változatlanul problémásnak tartom, bár a pozitívumok is számottevők.
A nagyszabású választási csalásokat, amelyekre folyamatosan felhívtam a figyelmet, úgy tűnik, sikerült megelőzni. Próbálkozások persze voltak. Ellenzéki részről szintén, de a volt kormánypártnak nagyobb büdzséből, szervezettebb keretek között futotta rá. Szintén nem először írom, és nemcsak én. (Működő demokráciában már valószínűleg a 2022-es választások sem hoztak volna kétharmados többséget a Fidesznek. A kormány beiktatása a Skorpió holdfogyatkozásra virradó napon pedig mintegy előrevetítette a következő négy év kártékony mivoltát, és a 2023 óta erősödő önszabotázs-spirált, bár akkor csak a ciklus destruktvitása volt számomra szembetűnő.)
A folytatással kapcsolatos aggályaimat részben most is fenntartom, bár sokkal több a reményem, mint ha a dolgok a régi medrükben haladtak volna tovább. Az időminőség természetéből adódóan erre persze nem sok lehetőség volt, de inkább a rosszabb forgatókönyveket előlegeztem meg. Pillanatnyilag azt mondom, hogy az orosz érdekszférába való visszasodródás, és egy Rákosi/Ceausescu- féle diktatúra kialakulásának egyelőre elhárult a közvetlen veszélye. Jóformán az utolsó percben. Remélhetőleg tartósan.
Ez azonban nem jelent egyszersmind buktatómentességet is. Sok anomália mellett például kimondottan ellenszenvesnek tartottam, hogy az ellenzék a kampány során olyan eszközökhöz folyamodott, mint a volt kormány: elhallgattatás, befenyítés és a karaktergyilkosság. Persze kisebb léptékben, de nemcsak nekem tűnt fel, és nem csupán engem zavart. Eddig sem hittem, hogy Grál lovagok gyülekezetével van dolgunk, bár igyekszem disztingválni. Hiszen sok olyan ember is van, akiket tisztelek, kedvelek, még ha nem is értek velük mindenben egyet. Meg olyanok is, akikkel maximálisan: például abban, hogy a kisebbik rosszat választottuk. És ott vannak a politikai kalandorok is, nem kevesen, akik ugyanúgy meghekkelhetik a folyamatot, mint a rendszerváltást anno. Nem csak én félek tőlük. (A jungiánusok tanulmányozása most is ajánlott, pl a projekció topic. Nehogy véletlenül pont olyanná válj, mint az, akit le akarsz győzni. Ruszkik haza Viktortól hosszú út vezetett Putyin víkiegeréig, de reflexió híján bármelyikünk élete vehet ilyen fordulatot.)
Magával a Tiszával szinte egyáltalán nem foglalkoztam a blogon. Nyilván nem véletlenül, és a jövőben sem tervezem. Jómagam nem vagyok sem a Tisza, sem Magyar Péter rajongója; a rájuk való szavazásra kizárólag amiatt buzdÍtottam, mert ezt az utat láttam a kisebbik rossznak. És egyelőre még mindig így látom. A Ceausescu-verziót ugyanis, mivel 1989-ben érettségiztem Kolozsvárt, személyesen is megtapasztalhattam, így az ebbe az irányba mutató magyarországi trendeket is felismertem.
MP horoszkópjának elemzésébe sem fogok belebocsátkozni: számos platformon megtették már, jobb és kevésbé jó minőségben. Sok újat nem tudnék hozzátenni. Egyetértek azzal a nézőponttal, hogy kitűnően rá tud csatlakozni a kollektív áramlatokra, nemcsak megfogalmazni tudja ezeket a sóvárgásokat, hanem csatornájukká, megtestesÍtőjükké is válhat. Alkatából adódóan alkalmas egy eszménykép, illetve Megváltó projekciókra is. (Akit a folyamat asztrológiai vonatkozásai érdekelnek, olvassa el Liz Greene : The Astrological Neptune- A quest for redemption) Ez csak részben tudatos, és nem is negatÍvum. Érdekes szinkronicitás az is, hogy Nap/Mars – Neptun kvadráttal egy Mars-Neptun konjunkció idején kerül kulcspozÍcióban. A Mars-Neptun aspektusok sajátosságait taglaló Liz Greene könyv részlet a blogon magyarul is elérhető.
A jelenleg ható konjunkcióról nem sok jót mondtam az áprilisi előrejelzésben, és a MP képletében levő Nap/Mars -Neptun kapcsolódásnak sem biztos, hogy csak kedvező hozadékai vannak. Ahogy a horoszkóp egésze nagy veszélyeket is sejtet a nagy esélyek mellett. Villám-jellemrajz, mellette és ellene szóló érvek tekintetében ajánlom figyelmetekbe Seres László cikkét, akinek ugyan semmi köze az asztrológiához, de az emberismerete elég jó. És, hozzám hasonlóan megrögzött individualista, egyik csapatnak sem tagja.
A jelentős kockázatok ellenére lehetnek, és remélem, konkrétan lesznek is pozitívumai MP miniszterelnökségének. A neptuni (és a Halak ) karakterre jellemző kettősség nála is adott. (És most nem a pitiáner, ordenáré stílusban készült Kétarcú képregényre gondolok, bár ez is beleillik az analógialáncba. Még ha nem is a legmegváltottabb formája).
Ha nem Pétertől várjuk a megváltást, megőrizzük egészséges kételyeinket, és sikerül energiáit konstruktív mederben tartani, akár jól is alakulhatnak a dolgok. Nem biztos, hogy kívánságteljesítő aranyhal lesz belőle, de feneketlen bendőjű cetté (bár az nem hal) sem változik és piranhasereggé sem mutálódik. A „ha” itt fontos szó.
A másik meglátás már nem is MP személyére, hanem magára az időminőségre vonatkozik. A Szaturnusz – Neptun konjunkcióra. Meg egyáltalán, a Szaturnusz – Neptunusz témáira. Liz Greene könyve ezt is elég kimerítően járja körül, az én blogomon Wendy Guy összefoglalója olvasható, amelyet szintén ez a munka inspirált. (Továbbra is érvényes, hogy nagy örömmel fordÍtanám le magyarra ezt a könyvet, korrekt feltételek mellett. Hátha most már ilyen projektekre is lesz keret, még ha nem is holnapután.)
Szaturnuszi korlátok és kapaszkodók nélkül a Neptun veszélyes tartomány. Túl sok szaturnuszi energia megöli ezt a varázslatos mesevilágot, túl kevés azonban azt eredményezheti, hogy csak bámuljuk, bámuljuk a mozit, míg el nem megy mellettünk az élet. Kellemetlen, mert a Neptun és a Szaturnusz is lelassíthat, bizonyos értelemben kiszívhatja a cselekvés marsikus energiáit. Ezért a közegellenállás leküzdéséhez bizonyos erőfeszÍtések szükségesek, még ha az úszásba bele is jövünk.
A ’89-es, rendszerváltó Szaturnusz – Neptunusz konjunkció egyik csapdája, ha nem is mindenki számára, de éppenséggel a csodavárásban rejlett. Vagy legalábbis abban a hitben, hogy nekünk már semmit sem kell tenni, a dolgok most már maguktól is alakulni fognak. Az eufóriát ilyenkor keserves csalódás szokta követni. (Charles Harvey Anima Mundi c előadásgyűjteményében tanulságos összefoglaló van az együttálláshoz fűzött reményekről és kiábrándulásokról.)
Az egyik, rendszerváltáshoz fűződő kollektív illúzió az volt, hogy minden automatikusan és azonnal jobb lesz. Ha nem holnapra, holnaputánra feltétlenül. Akik felismerték lehetőségeiket és a tettek mezejére léptek, idővel (megintcsak, fontos szó) valóban előbbre jutottak. De sokak számára kiheverhetetlen sokk volt, hogy az állam már nem gondoskodik olyan szinten róluk, mint az átkosban, és még az ausztriai állapotok is fényévnyi távolságra vannak.
A másik ilyen sokk az EU-csatlakozást követően érte az embereket, bár akkor nem volt Szaturnusz -Neptun fényszög. A javulás nem volt sem azonnali sem látványos, sőt, kollektíve sok olyasmi történt, ami átmenetileg nehezített is a helyzeten. Egyéni szinten persze voltak, akik viszonylag gyorsan profitáltak, pl könnyebb külföldi tanulmányok, munkavállalás formájában. Másoknak, nem keveseknek, akik nem megfelelő módon kezdtek új fejezetet, vagy bele se kezdtek, mert azt hitték, hogy valamelyik rendszer megcsinálja majd helyettük, csak a csalódás jutott. És az ebből következő frusztráció, meg a rossz döntések. (Hozzá kell tenni persze azt is, hogy a terep nem volt mindig egyformán kedvező.)
A bántalmazó- bántalmazott dinamikákban szintén benne van a Szaturnusz – Neptun. (Persze nem csak ők.) Beleszületünk/ valami miatt benne találjuk magunkat egy ilyen élethelyzetben. Aztán egyszer csak megszűnik/ valaki kiszabadít/ olyan elviselhetetlenné válik, hogy magunk törünk ki belőle. Ám a dolgok ettől nem mindig fordulnak jóra, vagy legalábbis nem tartósan. A kritikus pillanatban, amikor végre le lehetne zárni az egész szituációt, és elindulni valami szabadabb irányba, találunk egy újabb csapdát. Gyakran rabtartót is hozzá. A kelepcébe sétálás és megrekedés folyamata persze nem tudatos, és nem is lehet csodareceptekkel változtatni rajta. Egyéni szinten évekig tartó önismereti munkába telhet, és mindig fennáll a visszaesés lehetősége. Kollektív szinten ugyanígy. A következő szabadulási esély, ha megadatik egyáltalán, jó darabig várat magára. Közben rengeteg idő, energia elment, az életnek egy jelentősebb szakasza is. Jó esetben tanulságokkal gyarapodtunk, de az újrakezdés terepe nem mindig barátságos.
Most úgy néz ki, hogy megint megnyílt egy út. A Neptun-Mars-Szaturnusz trióval egyidejűleg egy egyértelműen jó fényszög is hat: a 13-án bepontosuló Bika Vénusz – Rák Jupiter szextil. A Vénusz otthonában, a Jupiter erőben, az egyik legkedvezőbb kombináció. De a lehetőségek kibontakoztatásához erőfeszítések is szükségesek, nem adja olyan automatikusan az ajándékait, mint egy trigon. (Sőt, az, hogy az uralmi Mars a Neptuntól a Szaturnusz felé tart, nem csupán akadályozottá, hanem ingoványossá is teszi a terepet.) A haladás nem gyors, de erőfeszÍtésekkel és a folyamatok időigényére való tekintettel lehetséges.
Erős Neptunnal egyik, már óvodás koromban is meglévő szokásom lefesteni álomképeimet. Akkoriban persze lövésem sem volt a jungi aktív imaginációról, csak csináltam, mert jól éreztem magam tőle, és kész. Erről a folyamatról és hasznáról sokat írtam a blogon régebb. (Ld Párbeszéd álmainkkal). A sokféle előny egyike annak megtapasztalása, hogy a neptuni látomások formába öntése (Szaturnusz) időigényes. Meg kell küzdeni az anyaggal. Általában többszöri nekifutásra sikerül, az eredmény pedig gyakran teljesen más lesz, sutább, „földiesebb” a megálmodottnál. Ez van, amikor újabb próbálkozást von maga után, van, amikor kielégítőnek találom az eredményt, máskor pedig megtetszenek a képen kibontakozó új megközelítésmódok. Amiket általában a konszenzuális események is követnek.
A márciusi tranzitokkal egy időbe festeni kezdtem egy Zak Korvin képzőművész oktatóvideói között talált mandalát. A február 17-i VÍzöntő eklipsz környékén került a csatornára. Megfogott, mert a közepe egy iránytűre emlékeztetett, a virágról pedig a napéjegyenlőségképlet 8-as házára asszociáltam. A festéssel azt szerettem volna elérni, hogy kezelhetőbbé tegyem a magam számára ezt az energiatartományt. Március 29-én fejeztem be (ld bejegyzés illusztrációja), azóta naponta meditálok rajta, remélve, hogy erősÍti a kapcsolatot „belső” iránytűmmel, és segít megváltottabb megélési módokat találnom. Hetekig dolgoztam rajta, először egy piszkozaton, amit az oldalon is megosztottam, aztán „élesben”. Más elfoglaltságaim miatt persze nem minden nap tudtam vele haladni, és nem is egyenletesen, álmaim pedig kedvezően reagáltak rá. Arra is jó volt, hogy mederbe terelje, megkösse az impulzivitást, fókuszáltabbá tegyen arra az időre, amíg foglalkozom vele, és a folyamatok időigényességére is emlékeztessen.
Csodát nem várok tőle, nem is általánosan alkalmazható recept. Eddigi tapasztalataim szerint azonban jó módszer, amikor kezelhetőbbé kell tennem egy hosszan tartó, bizonytalan élethelyzetet, amelynek kimenetelét nem látom. Nem mondom, hogy egyszersmind élvezem is, bár jópár ilyennel volt dolgom. Másoknak is tudom ajánlani. (Konzultációkat továbbra sem vállalok, ez még mindig nem az az életszakaszom.)
