Megváltást ígérő politikusaink, és más Jung-idézetek

Az alábbi Jung idézetek remekül illusztrálják a személyes és a kollektív pszichében zajló folyamatokat. Általában véve is segítenek értelmezni a közelmúlt és a közeljövő a szó szoros értelmében őrjítő történéseit- nem hagyva kétséget a végkimenetelt illetően. A múlt század elején leírtak mit sem veszítenek aktualitásukból.

C.G.Jung horoszkópja, forr: Astro.com

A civilizált ember neurózisa

Minden neurózisban két tendencia nyilatkozik meg, amelyek egymással szöges ellentétben vannak, s amelyek egyike mindig tudattalan. E tétel megfogalmazása szándékosan igen általános; így szeretném érzékelhetővé tenni, hogy bár a megbetegítő konfliktus személyes momentum, de egyúttal az egész emberiségnek az egyénben megnyilvánuló konfliktusa is, hiszen általánosságban jellemzője a kultúrembernek, hogy meghasonlik önmagával. A neurotikus ember csak egyik speciális esete a meghasonlott embernek, aki egyesíteni akarta magában a természetet és a kultúrát.

A  kultúrprocesszus közismerten az emberben működő állati ösztönök egyre tökéletesebb megfékezése; szelídítési eljárás, amelyet a szabadságra éhes állati természet időnkénti lázadása nélkül elképzelni sem lehet. A kultúra kényszerébe szorított emberiséget időnként el-elragadja ez a mámor: az ókor a dionüszoszi orgiák keletről előtörő hullámában élte ezt át, ami az antik kultúra lényeges és jellemző alkotórészévé lett. Ennek szelleme nem kis mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a Krisztus előtti utolsó század számos szektájában és filozófiai iskolájában a sztoikus ideál az aszkézisig fejlődött, s hogy végül is ez idők politeista káoszából Mithrasz-kultusz és Krisztus aszkézist hirdető vallása született. A dionüszoszi szabadságmámor második hulláma a reneszánsz idején húzódott végig a nyugati emberiségen. A magunk korát már nehezebb megítélni. Az elmúlt félszázad által felvetett forradalmi kérdések sorában ott szerepelt a “szexuális kérdés”, amely szinte külön irodalmat teremtett. Ebben a “mozgalomban” rejlett a pszichoanalízis csírája is, amelyet egyoldalú elméletalkotá­sában nem kis mértékben befolyásolt ez az irodalom. De hát senki sem független teljesen a korabeli áramlatoktól. Azóta a “szexuális kérdést” politikai és világnézeti kérdések erősen háttérbe szorították. Ez azonban nem változtat semmit azon az alapvető tényen, hogy az ösztönös emberi természet újra meg újra nekiütközik a kultúra állította korlátoknak. Ezeknek a neve változhat; a lényeg mindig ugyanaz marad. Ma már azt is tudjuk, hogy nem mindig állati eredetű ösztönéletünk az, amely a kulturális kényszerrel nehezen fér össze, hanem sokszor új eszmék, amelyek a tudattalanból napvilágra törnek, s az uralkodó kultúrával éppúgy ellenkezésbe jutnak, mint az ösztönök. Ma például könnyű lenne megalkotni a neurózis politikai elméletét, mivel a mai embert főként politikai szenvedélyek izgatják, melyeknek a “szexuális kérdés” csak jelentéktelen előjátéka volt. Sőt valószínűleg kiderül még az is, hogy a politikai csak előfutára egy még sokkal mélyebben szántó vallásos megrázkódtatásnak. A neurotikus ember, anélkül, hogy ez tudatossá válna benne, kora uralkodó áramlataiban sodródik, és ezeket jeleníti meg saját konfliktusában.



A neurózis ti. szorosan kapcsolódik a mindenkori korproblémákhoz, és tulajdonképpen nem más, mint az egyén sikertelen próbálkozása, amelyet az általános probléma egyéni megoldása irányában tett. A neurózis: meghasonlás. E meghasonlás oka a legtöbb embernél az, hogy a tudat ki szeretne tartani erkölcsi ideálja mellett, míg a tudattalan a saját (ellentett irányú) erkölcstelen ideálja felé törekszik, amit pedig a tudat szeretne letagadni. Ez az a fajta ember, aki szeretne tisztességesebb lenni, mint amennyire valójában az. Persze a konfliktus fordított is lehet: vannak olyan emberek, akik látszólag tisztességtelenek, s a legkisebb erőszakot sem teszik önmagukon. Ha a mélyére nézünk, akkor azonban ez is csak egy bűnös póz; a háttérben ott áll a morális oldaluk, amely éppúgy a tudattalanba szorult, mint az erkölcsös emberek erkölcstelen természete. (A szélsőségeket általában ajánlatos kerülni: mindig az ellenkező véglet gyanúját ébresztik fel bennünk.) C.G.Jung: Két írás az analitikus pszichológiáról




A földi paradicsom árnyoldalai

„A legjobb szándékkal sem rendezhetünk be paradicsomot a földön , de még ha sikerülne is, a legrövidebb úton belül minden szempontból degenerálódnánk. Kéjjel rombolnánk le édenkertünket, majd pedig ugyanolyan hülyén álmélkodnánk el a romboláson”. 203 old/415, C.G. Jung: A változó civilizáció; Utószó a kortörténeti tanulmányokhoz – ld Amerika teljes elsötétülése, Merre tart Amerika?





A tömegek tébolya

Soha nem lehetünk bizonyosak benne, hogy valamilyen új eszme nem kerít hatalmába bennünket vagy a szomszédunkat. Mind az újabb kori, mind a régebbi történelemből tudjuk. Hogy az ilyen eszmék gyakorta olyan különösek, sőt olyan furcsák, hogy értelmünk nem is érthet egyet velük. Az ilyen eszmékkel járó bűvölet azonban olyan fanatikus megszállottságot eredményez, mely viszont a maga részéről azt váltja ki, hogy az eszmével egyet nem értőket – függetlenül attól, milyen jóindulatúak vagy értelmesek – élve megégetik, lefejezik, vagy a korszerűbb géppuskával lövik halomra. Még csak az a gondolat sem nyugtathat meg bennünket, hogy az ilyen dolgok rég letűnt korok eseményei. Sajnálatos módon nemcsak hogy mind a mai napig megesnek ilyen dolgok, de – mégpedig különös mértékben – a jövőben is számolnunk kell velük. C.G. Jung: A változó civilizáció; Utószó a kortörténeti tanulmányokhoz 333 old/ 462a




A „homo homini lupus” ( ember embernek farkasa) ugyan szomorú, de örök érvényű igazság. Az embernek valóban elégséges oka van arra, hogy féljen a tudattalanban lakozó, nem személyes jellegű erőktől. Boldog tudattalanságban vagyunk ezen erőket illetőleg, mivel soha, vagy majdnem soha nem jelennek meg személyes cselekvéseinkben vagy szokványos körülmények között. Ha azonban az emberek gyülekezni kezdenek és mobot (összeverődött tömeg, csőcselék) alkotnak, elszabadulnak a kollektív ember dinamizmusai is: olyan bestiák és démonok, melyek minden egyes emberben egészen addig ott szunnyadnak, amíg az valamilyen tőmeg részecskéjévé nem válik. A tömeg embere tudattalanul alacsonyabb erkölcsi és intellektuális szintre süllyed le; arra a szintre, mely a tudat köszöbe alatt mindig is ott húzódik és kitörni kész, mihelyst a tömegképződés megtámogatja és előcsalogatja onnan.”

„Elképesztő a jellemnek a kollektív erők betörése által előidézett megváltozzása. A szelíd és értelmes emberi lény ilyen esetben dühöngővé vagy vadállattá is képes átalakulni. Az ember mindig hajlamos külső körülményekre hárítani a felelősséget, viszont semmi sem robbanhat bennünk, ami már ne lett volna eleve is ott. Valóban folyamatosan olyan vulkánon élünk, melynek kitörésétől nem véd meg semmilyen ember alkotta eszköz, s e kitörés a saját környezetében mindenkit el is pusztít majd. Bizonyosan szép dolog értelmet és józan emberi észt prédikálni, de mit teszünk majd akkor, ha közönségünk történetesen egy elmegyógyintézet betegeiből vagy egy kollektíven „elragadott” tömegből áll? A kettő között nem sok különbség van, mivel mind az elmebeteget, mind pedig a tömeget nem személyes, lenyűgöző erők mozgatják.”C.G. Jung: A változó civilizáció; Utószó a kortörténeti tanulmányokhoz, Scolar kiadó, 233 old





Megváltást ígérő politikusaink

„Jelenleg azon elképesztő színjáték nézői vagyunk, hogy egyes államok a teokrácia, azaz a totalitás igényével állnak elő, melyet óhatatlanul a szabad vélemény elnyomása kísér. Ismét azt látjuk, hogy emberek egymás torkát vágják el bizonyos gyermeteg elméletek miatt, melyek arról szólnak, hogy miként is valósítsuk meg a földi paradicsomot. Nem nehéz észrevenni, hogy az alvilág – hogy ne mondjuk: a pokol-hatalmai, melyeket az ember korábban egy gigantikus szellemi építményben többé kevésbé sikeresen láncra verve tartott fogva és használt fel, most olyan állami rabszolgaságot és állambörtönt hoznak létre vagy legalábbis próbálnak meg létrehozni, mely minden lelki vagy szellemi vonzerőt nélkülöz. Nem kevés olyan ember van manapság, aki meg van győződve arról, hogy a puszta emberi ész nem nőtt fel ahhoz a hatalmas feladathoz, hogy a kitört vulkánt megfékezze.” – 234 old C.G. Jung: A változó civilizáció; Utószó a kortörténeti tanulmányokhoz , Scolar Kiadó

Nem volt könnyű végignézni, hogyan lélegzett fel egész Németország, amikor egy nagyzási hóbortban szenvedő pszichopata kijelentette: „Én vállalom a felelősséget”. Az, akiben még él az önfenntartás ösztöne, pontosan tudja, hogy csakis holmi szélhámos lehet az, aki le akarja róla venni a felelősséget, hiszen egyetlen épeszű embernek sem jutna eszébe, hogy magára vegye a felelősséget mások létezéséért. Az, aki mindent megígér, semmit sem fog betartani, és minden ígérgetőnél fönnáll a veszély, hogy gonosz eszközökkel él, hogy ígéreteit beválthassa, s ezzel már el is indult a katasztrófa felé vezető úton.Az állami gondoskodás bővülése egyfelől kétségkívül igen szép dolog, másfelől azonban fölöttébb aggasztó is, hiszen elveszi az egyén felelősségét és infantilis egyedeket, birkákat termel ki. Továbbá az a veszély is fenyeget, hogy a felelőtlenek végül kihasználják a derék embereket, ahogy ez Németországban túlnyomórészt be is következett. Azon kell igyekeznünk, hogy a polgár minden körülmények közt megtarthassa önnön önfenntartási ösztönét, hiszen az ember, ha egyszer elszakították ösztönei tápláló gyökereitől, kósza szelek játékszerévé lesz; nem egyéb, mint holmi beteg állat, demoralizált és degenerált, s csak valamilyen katasztrófa révén állítható vissza egészséges állapotba,  C.G. Jung: A változó civilizáció,  203 old/ 413



Kapcsolódó

Szaturnusz – Uránusz ciklusok tematikus oldala

Szaturnusz – Uránusz kvadrát – néhány fontos tudnivaló

Szaturnusz – Uránusz ciklus: archetípusok és történelem (Jessica Davidson)

Szaturnusz és Uránusz: összeütközés a valósággal (Charlie Obert)

Könyvajánló

Douglas Murray : A tömegek tébolya

C.G.Jung : A változó civilizáció

A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!