Szaturnusz – Neptunusz ciklusok | Charles Harvey

Charles Harvey 2002-ben, posztumusz publikált Anima Mundi kultuszkönyv, már évek óta csak irreálisan magas összegekért szerezhető be . A szerző előadásainak gyűjteménye az egyén és a kollektívum kapcsolatát, valamint a mundán asztrológiai ciklusokat állítja középpontba. Itt-ott kicsit naiv, prognózisai, ahogy már lenni szokott, hol tűpontosan beigazolódtak, hol pedig köszönő viszonyban sem voltak a későbbi eseményekkel. Más esetekben a történések illeszkedtek ugyan az analógialáncba, de mégis egész másképp valósultak meg, mint ahogy Harvey feltételezte. Ezzel együtt is tanulságos olvasmány, beleértve a blogomon magyarul is elérhető, Szaturnusz – Neptun ciklusokat tartalmazó fejezetet is. Közel 37 év távlatából visszatekintve az 1989-es Szaturnusz – Neptun együttállásra talán jobban megérthetjük a 2026 februárjában kezdődött új ciklushoz kapcsolódó változásokat is.

Az Asztropressz küldetése az aktuális és várható bolygóhatásokkal, a személyi horoszkópban rejlő lehetőségekkel és korlátokkal kapcsolatos reális tájékoztatás. Akkor is, ha ez nincs összhangban a new ages „szellemiség” által diktált minden szép-minden jó narratívákkal. Erre az esetre is vonatkoznak a kommentelési etikettben írtak: aki nem ért egyet az itt megfogalmazott szempontokkal, nyugodtan abbahagyhatja oldalam követését és keressen magának lightosabb olvasnivalót. Nincs harag 🙂 Mindkettőnknek időt, energiát spórol meg 🙂 Nekem legalábbis rengeteget, hiszen nem kell az irreleváns kommentek moderálására, nagyon sok esetben ezzel egyidejűleg szerzőik spammelés miatti jelentésére és letiltására is pazarolnom értékes időmet. Így ezt további hasznos tartalmak írására fordíthatom. Bevallom, annak ellenére, hogy naponta többször is kénytelen vagyok sort keríteni rá, utálom használni a “Törlés”, “Tiltás” funkciókat. Mindkettőnknek szebb lesz a napja, ha egyáltalán nem kerülök, vagy a jelenleginél sokkal ritkábban kerülök ilyen kínos döntéshelyzetekbe. Bízom benne azonban, hogy az ezogagyi helyett a valósággal nagyobb összhangban levő tartalmakra fogékony, azokat kimondottan igénylő többség -vagyis a tényleges célközönségem – a jövőben is velem marad

 

Bolygópárok ciklusai a világ színpadán

Az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó transzperszonális, kollektív bolygók, amelyek hosszú ciklusai kívül esnek a szokásos emberi élettartamon. A civilizációk és kultúrák hosszú távú változási, hanyatlási és regenerációs folyamatait jelzik. Ezzel szemben a Jupiterre és a Szaturnuszra úgy is tekinthetünk, mint politikusaink egyik kedvelt választási jelszavának megtestesítőire: „Törvény és rend”. Ők a szocializáló bolygók, amelyek az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó transzperszonális bolygói eszméit gyakorlati, megvalósítható társadalmi formákká alakítják. A Jupiter és a Szaturnusz a civilizáció és a kultúra reményét, valamint az egyéni önkifejezés lehetőségét kínálja egy koherens társadalmi struktúrán belül. Ezek a bolygók magukba foglalják és közvetítik a külső bolygók egyébként ellenőrizhetetlen energiáit, és társadalmi szövetünk ideológiai, gazdasági, jogi és politikai struktúráiba formálják őket. Kollektív szinten Freud azon fogalmához kapcsolódnak, amely az ösztön-énnek az énbe történő szublimációjára vonatkozik.

A Jupiter egyértelműen összefügg a joggal és egy társadalom gondolkodását meghatározó intellektuális keretekkel, ugyanakkor éppúgy kapcsolódik a társadalom nyers teremtő energiájához, növekedési és terjeszkedési vágyához, vállalkozó kedvéhez és opportunizmusához is. A Szaturnusz a rend és a társadalmi struktúra érvényre juttatása. Kikristályosítja a kollektív elveket, „lehozza őket a földre”, és gyakorlati formát ad nekik. A Szaturnusz „megtestesít”: a transzcendens víziót a politikai közösség „hús-vér” valóságába hozza. És természetesen ezt éppúgy megteszi intellektuális struktúrákon keresztül, mint fizikaiakon — hiszen, mint mindig, az eszmék megelőzik a megnyilvánulást.




A Szaturnusz–Neptunusz-ciklus

Kafka A fegyencgyarmaton című elbeszélésében egy foglyot mutat be, akit arccal lefelé egy gödörben rögzítettek, miközben egy kalligrafikus gépezet egyre mélyebb vágásokkal újra meg újra a hátába írja a szavakat: „Bűnös vagyok.” A fogoly csak akkor szabadulhat, amikor képes megfejteni és kimondani azt az üzenetet, amelyet csupán érzékelhet, de soha nem láthat.

A küszködő emberiség számára is olykor úgy tűnhet, hogy a bolygóciklusok vég nélkül játsszák szimfóniáikat, akár egy titokzatos háló, amelyben mi magunk is bábokként táncolunk: halljuk ugyan, de valójában sohasem figyelünk igazán arra a jelentésre, amelyet a dallam közvetít. Kafka foglya úgy nyeri el szabadságát — ahogyan Pinokkió is úgy válhat valódi emberfiúvá —, hogy felfogja az istenek üzenetében rejlő jelentést.

Az asztrológia nemcsak arra tesz képessé bennünket, hogy lefordítsuk az egyéni horoszkóp üzenetének betűit és szavait, hanem arra is, hogy a bolygóistenek kiszámítható ciklusainak tanulmányozásával végigtekintsünk a múlton és a jövőn, és felismerjük, miként illeszkednek ezek a szavak nagyobb mondatokba, fejezetekbe és történetekbe. Ideális esetben pedig — akárcsak a tranzitok alkalmazásakor — azt is megláthatjuk, milyen kapcsolatban állnak az egyének ezekkel a nagy ciklusokkal.

A mundánasztrológia még gyermekcipőben jár, de remélem, hogy e folyamatokon elgondolkodva fokozatosan jobban megérthetjük, mit kér tőlünk a kozmosz, hogy tudatossá tegyünk. Mielőtt azonban részletesebben megvizsgálnánk a Szaturnusz és a Neptunusz 36 éves ciklusát, valamint annak a fonálnak a színét, amellyel ez az elképzelés hozzájárul az élet szövedékéhez, fel kell idéznünk néhány hangsúlybeli különbséget a mundánasztrológia és a natális asztrológia között. Az alábbiakban néhány, kifejezetten a mundánasztrológiára jellemző gondolat következik.

1. Minden bolygópár úgy tekinthető, mint amely egy teljes kapcsolattörténetet bont ki. Akárcsak egy filmben, a későbbi epizódokat — vagyis a ciklus elkövetkező fázisait — valójában csak a kezdeti együttállás helyzetet és alaphangulatot megteremtő nyitóképeinek hátterében érthetjük meg.
2. Ha időben végigkövetjük az egyes bolygópárok ismétlődő ciklusait, sajátos, rájuk jellemző mintázat rajzolódik ki abból, ahogyan együttállási fázisaik körbejárják a Napot és az állatövet. A Szaturnusz és a Neptunusz esetében ez a tánc 328 év alatt egy kilencágú csillagot hoz létre, amelyet néhány perc múlva meg is mutatok. Minden bolygópár szinódusa valamennyi szinten kifejezi a maga formáló folyamatait, a leginkább fizikaitól egészen a leginkább metafizikaiig. A jelentés minden szintje mond valamit számunkra, ha odafigyelünk a megnyilvánulása mögött rejlő eszmékre.
3. Egy bolygópár tagjai kölcsönös viszonyban állnak egymással — így például ciklusuk során a Neptunusz éppannyira módosítja a Szaturnuszt, mint a Szaturnusz a Neptunuszt. Hogy egy adott pillanatban melyik látszik meghatározóbbnak, az nézőpont kérdése.

Ahogyan a bolygók egyik együttállástól a következőig táncuk 360°-os körében folyamatosan változtatják egymáshoz való viszonyukat, úgy változik a köztük zajló dinamika és párbeszéd is: az együttállás összeolvadó intimitásától a szextil együttműködő kapcsolatán, a kvadrát konfliktusain és összecsapásain, valamint a trigon kölcsönös örömén át az oppozíció szembenállásaiig és lehetséges együttműködéseiig, majd a visszatérő fázisokon keresztül ismét vissza. És természetesen e fő fázisok között ott vannak a többi harmonikus párbeszédének árnyalatai és finomságai is: a kvintil, a szeptil, a félkvadrát, a novil, a decil és így tovább.

Ez a mandala tehát, amely a Szaturnusz–Neptunusz-együttállások mintázatát mutatja, a Szaturnusz és a Neptunusz heliocentrikus táncát ábrázolja egy 325 éves időszakon keresztül.

Láthatjuk, hogy minden egymást követő együttállás egy kilencágú csillag egy-egy pontját jelöli ki. 325 év elteltével az együttállások visszatérnek az állatöv egy hasonló pontjára. A Szaturnusz–Neptunusz — más szinten a Szaturnusz–Jupiterhez hasonlóan — az a kiemelkedő jelentőségű ciklus, amely a vízió és az anyag, az eszmény és a valóság kölcsönhatásáról szól. Ez a körkörös, kilences forma azonnal Apollóra és a kilenc múzsára emlékeztet bennünket, akiket ő hoz összhangba.

Ebben az értelemben a Szaturnusz–Neptunusz története mindenfajta alkotómunka előfeltétele, legyen az alkotó muzsikus vagy államférfi, költő, orvos vagy misztikus. Arról szól, miként lehet egy víziót és egy eszményt földi fogalmakra lefordítani. A kilenc múzsa az, akik — mindegyik a maga területén — a lélek képzeletét az eszmék vagy archetípusok érintéséig emelik; ezek pedig dinamikus természetüknél fogva cselekvésre ösztönzik a művész lelkét.

A Szaturnusz–Neptunusz annak folyamata, hogy „anyagivá tegyük a szellemit, és szellemivé az anyagit”. A tisztánlátás olyan ciklusa ez, amely hangban vagy képben képes megragadni az Empyreum egy-egy felvillanását. A Miatyánk imája ez, amely arra ösztönzi a magasabbra törekvő lelket, hogy a Földet összhangba hozza a Mennyel.




Hallgatóság: Minden bolygópár ilyen szép mintázatokat rajzol ki?

Charles: Igen, mindegyik, bár a képek különböznek. Nos, asztrológusként hajlamosak vagyunk úgy gondolni a bolygókra, mint amelyek kifejezetten a jellemmel, az egészséggel és az élet eseményeivel kapcsolatosak. Abban a pillanatban azonban, amikor elkezdjük a bolygókat a világban működés közben vizsgálni, azt látjuk, hogy gyakorlatilag nincs határa annak, hányféleképpen nyilvánulhatnak meg. Arcuk minden szinten felismerhető. Például:

1. A fizikai szint — szeizmikus és geológiai tevékenységen, kémiai reakciókon, az időjáráson és más természeti jelenségeken keresztül. A Szaturnusz–Neptunusz esetében ez szeizmikus szempontból rendkívül erős kombináció, és különösen az áradásokkal függ össze, ahogyan ezt jelenleg Kínában és Ázsia jelentős részén látjuk, illetve ahogyan az 1952/53-as együttállás idején Európában pusztító árvizek esetében is történt.
2. A biológiai szint — a növényzeten, a járványokon (például az „influenzán”, amelynek nevét azért kapta, mert úgy hitték, kapcsolatban áll a bolygók hatásával), valamint az állatvilág tevékenységein keresztül. A Szaturnusz–Neptunusz, amely fizikai szinten erősen összefügg a test hanyatlásával és felbomlásával, különösen kapcsolatba hozható új betegségek és járványok megjelenésével.
3. A kriptikus szint — ahol emberek, helyek és dolgok nevei rezonálnak az uralkodó mintázatokkal. Így 1989-ben a kommunizmus összeomlását kísérő egyik elterjedt közhely „a történelem vége” volt.
4. Az akarati szint — az élet minden területén tevékenykedő egyének és vezető személyiségek politikai döntésein és cselekedetein keresztül. Az 1989-es bakbeli Szaturnusz–Neptunusz-együttállást világszerte a kormányok által előidézett hatalmas deflációs nyomás, valamint a pazarlás megszüntetésére és a termelékenység növelésére irányuló törekvés kísérte.
5. Az érzelmi szint — a művészeten, a divaton, a népszerű őrületeken, valamint a film, a színház, az irodalom és a zene által formált általános kulturális irányzatokon keresztül.
6. Az intellektuális szint — a gondolkodás és a filozófia aktuális irányzatain keresztül, ahogyan azok az akadémiai életben, az üzleti világban, a politikában, előadásokban, könyvekben, folyóiratokban, televíziós és rádióműsorokban kifejeződnek.
7. A misztikus szint — amely a Szaturnusz–Neptunusz esetében magának a bolygópárnak a lényegét jelenti: fej a Mennyben, láb a Földön; új vallási és spirituális impulzusokban kifejeződve.

Most mindezeken a szinteken megvizsgálhatnánk a Szaturnusz–Neptunusz-diádot, hogy lássuk, miként fejezi ki magát jellemzően a világeseményekben. Maradjunk azonban annál, hogyan fejeződik ki ez a ciklus a gazdasági és politikai filozófia szintjén és a gyakorlatban.

Paradox módon — márpedig minden bolygópár eleve paradox és sokarcú — a Szaturnusz és a Neptunusz felfogható úgy, mint a kapitalizmus (Szaturnusz) versus kommunizmus (Neptunusz), illetve mint a hit (Neptunusz) versus materializmus (Szaturnusz). Ugyanakkor az utópisztikus álom (Neptunusz) megvalósítása (Szaturnusz) versus az utópisztikus álom lerombolása (Szaturnusz) is.




Hallgatóság: Lehetne ez a tudomány versus spiritualitás is.

Charles: Valóban, igen. A Szaturnusz — az önmagunkra utaltságra, az egyéni identitásra és a magántulajdonra helyezett hangsúlyával — szemben áll a Neptunusszal, amely a közösséget, a kollektívát, a különálló identitások és erőforrások egybeolvadását hangsúlyozza mindenki javára. A Neptunusz azt mondja: „A tulajdon lopás!”, míg a Szaturnusz a Neptunuszt — ha egyáltalán teste lenne — a csalás, a megtévesztés és a hazugság megtestesülésének tekinti.

Ez a tánc a keresztényszocializmusról és a vallási erkölcs államon belüli megtestesítéséről beszél, ugyanakkor az ateista materializmusról is, amelyben a transzcendens teljes elnyomása és tagadása az államot fenyegető veszélyre adott válasz. Ez a bölcsőtől a sírig gondoskodó jóléti állam víziója idealizálásának története. Ugyanakkor arról az igényről is szól, hogy az államot falakkal és titkosrendőrséggel zárják körül, megőrizve egy „ragyogó jövő” lehetőségét a külső fertőzéstől.

A szocializmus és a Szaturnusz–Neptunusz közötti kapcsolatot az asztrológusok a 19. század vége óta felismerték. André Barbault volt az, aki elsőként térképezte fel a történelmi bizonyítékokat, és ezek alapján előre jelezte a Szovjetunió 1952/53-as és 1989-es válságait. Ha ennek a táncnak az együttállások által jelképezett legutóbbi hat magpontját tekintjük, a következőket találjuk:

1809: 1809. december 1-jén együttállás volt a Nyilas 6° 40′-én. Ezen együttállás idején Charles Fourier matematikus és társadalmi reformer a család megszüntetését és nyereségrészesedésen alapuló közösségek létrehozását javasolta.

1846: Három egzakt együttállás történt: a Vízöntő 27° 18′-én, 26° 20′-én és 25° 42′-én. Ezen együttállás alatt fedezték fel a Neptunusz bolygót, ami igen találó — a tudomány (Vízöntő) fizikai műszerek (Szaturnusz) segítségével végre rögzítette a megfoghatatlan Neptunuszt. Karl Marx (Aszcendens: Vízöntő 23°) és Friedrich Engels (Aszcendens: Oroszlán 28°) ekkor fogalmazták meg a társadalomról és a történelemről alkotott vízöntői elméletüket A német ideológiában és A Kommunista Kiáltványban (amely valójában 1848-ban jelent meg).

1882: Együttállás a Bika 16° 29′-én. Ez egybeesett számos meghatározó európai szakszervezet és szocialista csoport gyakorlati megszerveződésével. A Német Birodalom — a 8. házban, a Bika 17°-án álló Plútóval — Bismarck alatt elsőként vezette be a betegbiztosítást és a szociális jóléti rendszert.

1917: Együttállás az Oroszlán 4° 45′-én. Ez egybeesett az orosz forradalommal és a kommunista Szovjet Birodalom létrejöttével, annak „ragyogó jövőt” ígérő eszményével.

1952/53: Három egzakt együttállás történt: a Mérleg 22° 47′-én, 22° 39′-én és 21° 12′-én. Ezen együttállás alatt meghalt Sztálin, Hruscsov alatt megindult Oroszország „desztalinizációja”, és kezdetét vette a Szovjetunió versengése a Nyugattal.

1989: Három egzakt együttállás történt: a Bak 11° 55′-én, 11° 14′-én és 10° 22′-én. Ezen együttállás alatt összeomlott a Szovjetunió, és lebontották a berlini falat.

Részletesebben is meg kell vizsgálnunk ezt a legutóbbi együttállást. Ez annak a 36 éves Szaturnusz–Neptunusz-folyamatnak a magvető pillanata, amelyben jelenleg is benne vagyunk, és néhány év múlva elérjük a kritikus növekvő kvadrátot, amely próbára teszi mindazt, ami 1989-ben kezdődött. A Bakban álló Szaturnusz–Neptunusz által jelképezett halál/születés folyamat hatását felerősítette az Uránusz és a Neptunusz együttállása, amely — mint mindannyian tudják — szintén a Bakban következett be, valamint a Jupiter oppozíciója.

Itt látható egy 45°-os grafikus efemerida 1989-re, amely a három Szaturnusz–Neptunusz-együttállást, valamint a Jupiter szeptembertől novemberig tartó oppozícióját mutatja. A három együttállást bekarikázták, jelezve egzakt helyzetüket.

1989 volt 1848 óta a forradalmak legjelentősebb éve — 1848 szintén egy Szaturnusz–Neptunusz-együttállást követett. Az 1989-es együttállás a világ gyakorlatilag valamennyi jelentős kommunista államának összeomlását hozta el, Kína és Kuba kivételével. 1989 márciusában került sor az első demokratikus választásra a Szovjetunióban, ugyanakkor Kínában tömeges elnyomó intézkedéseket hajtottak végre Tibetben. Májusban a Kongresszus Gorbacsovot a Szovjetunió elnökévé választotta. Júniusban, amikor a Chiron az együttállással szembeni oppozícióba került, a Tienanmen téren leverték a diáklázadást. Augusztusban lemondott P. W. Botha, Dél-Afrika elnöke, és ezzel kezdetét vette az apartheid végének folyamata. Októberben lemondott a keletnémet államfő, és létrejött egy új, demokratikus magyar köztársaság.

A legdrámaibb esemény november közepén következett be: szinte pontosan akkor, amikor a Jupiter oppozícióba került az együttállással, szétesett a berlini fal, és gyakorlatilag megkezdődött Németország újraegyesítése.³¹ A gát átszakadt, a zsilipek megnyíltak. Az év végére a régi Szovjet Birodalom teljesen széthullott.

³¹ Ez az oppozíció a Második Német Birodalom horoszkópjában a Napot és az MC–IC tengelyt is aktiválta. Lásd az Első részt.

Tanulságos megfigyelni, hogy az 1989. októberi újhold, közvetlenül az utolsó együttállás előtt, a Jupiterrel szemben álló Szaturnusz–Neptunuszt éppen az MC–IC tengelyre helyezi, szinte pontosan végig Kelet- és Nyugat-Németország határvonalán. Ugyanakkor a Hold ugyanebben a térségben a Deszcendensen áll.

Ez, a következő hónapra érvényes horoszkóp hátborzongató pontossággal jelöli ki a társadalmi elégedetlenség és a felszabadulás iránti vágy gócpontját. A régi Szovjet Birodalom összeomlását, amely ezt a hatalmas bolygócsoportosulást követte, Nyugaton azonnal „a kommunizmus halálaként”, „a kapitalizmus diadalaként” és „a történelem végeként” ünnepelték — ez utóbbi a végső Neptunusz–Szaturnusz-illúzió!

Akkoriban én és más asztrológusok is megjegyeztük: plus ça change, és hangsúlyoztuk, hogy ha az emberek hinni akarnak az efféle tündérmesékben, a végső ítélettel mindenesetre várjanak az 1998/99-ben háromszor egzakt kvadrát után, amikor a Kos végén és Bika elején járó Szaturnusz kvadrátot képez majd a Bak végén és a Vízöntő elején járó Neptunusszal.

Egy évtized távlatából attól tartok, kiderül majd, hogy az Oroszországban és Kelet-Európában most szabadjára engedett kapitalizmus „Szép Új Világának” bizony súlyosan rothadnak az agyaglábai. Ha a kvadrát hű marad természetéhez, gazdasági és filozófiai válságot fogunk látni azokban az intézményekben, amelyek az együttállás idején születtek.

Hallgatóság: Mi idézhet elő ilyenfajta kiábrándulást? Tehetünk most bármit azért, hogy más legyen a kimenetel?

Charles: A „kimenetelen” feltételezem, hogy valami konkrét eredményt értenek. Bizonyos szintű válság a nyitó kvadrát lényegéhez tartozik. A „válság” nem mindig jelent „pusztulást”. És kétlem, hogy bármit is tehetnénk a válság megelőzésére, hiszen ez a ciklus szükségszerű pontja, amikor egy új eszmét próbára tesznek.

De mint mindig, úgy gondolom, itt is egy archetípussal való túlzott azonosulásról van szó. Az emberiség számára kétségbeejtően nehéz a Középutat követni. 1989 óta a „kapitalizmus diadala” arra késztetett naiv közgazdászokat és jó szándékú politikusokat, valamint cinikusokat és opportunistákat, hogy teljes egészében magukévá tegyék azt a torz tézist, amely szerint a Szaturnusz (kapitalizmus) „győzött” a Neptunusz (kommunizmus) fölött.

Ennek következtében az együttállás idején világszerte felgyorsult az állami vagyon privatizációja — felszámolása — (Neptunusz a Bakban). Ami még jelentősebb, megindult a roham a világgazdaság globalizálására — ez jó neptunuszi szó —, egyetlen szabadpiaci gazdasággá alakítva azt, hogy mindenki a kapitalista javak fogyasztójává válhasson.

A szerepek klasszikus felcserélődésében a Neptunuszt, mint a kommunizmus uralkodó mítoszát — „Világ proletárjai, egyesüljetek!” — felváltja a tőke szabad áramlásának mítosza: „Világ kapitalistái, egyesüljetek!” A teljesen szabad kereskedelem (Neptunusz) magától értetődő Legfőbb Jóvá vált.

A „protekcionizmus” — vagyis az az egyszerű igény, hogy az erőforrások fölött megmaradjon valamennyi értelmes, saját érdekét szem előtt tartó nemzeti ellenőrzés (Szaturnusz), és bizonyos korlátokat szabjanak a nemzetközi tőke áramlásának — a Legfőbb Rosszá vált. Senki sem látszik észrevenni, hogy történelmileg az Egyesült Államok és Európa egészen a közelmúltig a két leginkább „protekcionista” gazdaság közé tartozott. A Szaturnusz területének számító mezőgazdaság tekintetében mindkettő továbbra is az.

Különösen káros módon a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) „gazdasági reformokat” kezdett bevezetni Kelet-Európában és a Harmadik Világban, feltételül szabva a „nem hatékony” termelési rendszerek felszámolását és tömeges munkanélküliség létrehozását, mintha az egyes emberek élete — amely állítólag oly drága a Nyugat számára — nem számítana.

A spekulatív befektetések (Neptunusz) beáramlásával az olcsó, kiszolgáltatott munkaerőt kínáló térségekbe (Szaturnusz) néhányak számára kétségtelenül egyik napról a másikra vagyonok születnek majd, különösen a következő körülbelül egy évben, a Halakban járó Szaturnusz és a Bakban járó Neptunusz közelgő szextilje alatt. Sok százmillió ember számára azonban ezek a reformok lényegében a gyarmatosításhoz való visszatérést jelentik, csakhogy a gyarmatosító hatalom ezúttal az arctalan nemzetközi tőke, amelyből még a régi paternalista gyarmati rendszerek erkölcsi kötelezettségei is hiányoznak.

A legjobb Bak hagyományok szerint egy növekvő egyenlőtlenségekkel jellemezhető világ kereteit építjük ki. A társadalmi elégedetlenség kétségtelenül felszínre tör majd azoknak a politikáknak a következtében, amelyek biztosítják, hogy a nagy többséget szegénységbe és kétségbeesésbe taszítsák egy szűk, kiváltságos és hatalommal rendelkező réteg érdekeiért. Ennek a rossznak a magvai most gyorsan növekvő növényekké válnak, amelyek minden bizonnyal virágba borulnak a Szaturnusz–Neptunusz-ciklus növekvő kvadrátjánál.

Mint mindig a ciklus kvadrátjánál, az együttállás alaptézisét gyökeresen meg kell kérdőjelezni. Kvadrátban a két princípium mintegy érintőirányban húzza egymást. Nem lepne meg, ha Oroszország gazdaságilag rosszul járna, és ismét a régi kommunista párt válna meghatározó szereplővé. De világszerte, ahol egyoldalú gazdasági megoldásokat és intézményeket építenek ki, a Szaturnusz–Neptunusz legkellemetlenebb sara kerül majd a ventilátorba.

A kollektíva előbb-utóbb követelni fogja, hogy neki is jusson szerep az egyenletben. Hasonlóképpen egész Európában — Nyugaton és Keleten egyaránt — egyre erősebben érződik a Középút megtalálásának szükségessége, és egyre inkább felismerik, hogy 1989 egyszerű megoldásai alapvetően hibásak.

Akiket a tőzsdei neptunuszi spekulációs mohóság bűvölt el, azoknak talán rá kell majd ébredniük a nagyobb egész neptunuszi szempontjára. Azoknak a Szaturnusz–Neptunusz-jellegű nemzetközi bankároknak, akik szűk látókörű gazdasági reformokat vezettek be, szembe kell majd nézniük a csőddel, a szegénységgel, a kétségbeeséssel és a haraggal, amelyet az „eszmény megrontása” maga után von.

Fel kell tárni érzéketlenségüket és közönyüket azzal a közvetlen nincstelenséggel szemben, amelyet politikáik a „gazdasági hatékonyság” nevében előidéznek. A Neptunusz megköveteli, hogy a Szaturnusz a távoli, tengerentúli helyeken éppúgy megfeleljen az egyéni méltóságról hangoztatott retorikájának, mint odahaza.

Hallgatóság: Nagyon borús képet fest.

Charles: Nos, a 11. házban álló Napom kvadrátban van a 2. házban álló Neptunuszommal — hát persze, hogy ezt mondom, nem?

Hallgatóság: De a Szaturnusza is a Bikában van.

Charles: Igen, valóban. És az Uránuszom is a Bikában áll, trigonban a Neptunusszal, ezért hiszem, hogy létezik középút a szélsőségek között.

A Nyugat számára ironikus módon, miközben a korlátlan globális kapitalizmust a végtelen növekedés forrásaként hirdeti, a szabadkereskedelem csábító ázsiai mítosza halványulni kezdhet az ultrafilléres ázsiai áruk áradatával szemben. A szaturnuszi „védelem” iránti igény — amelyet az IMF a feltörekvő világban „reakciósnak” minősítve megtagad ügyfeleitől — kétségtelenül teljesen ésszerűnek fog tűnni, amikor már a saját túlélésünk forog kockán.

Az egzakt kvadrátot megelőző év valószínűleg olyan időszak lesz, amikor az utópisztikus vágyakozás kemény tényekbe ütközik; amikor az önámításnak és a vágyvezérelt gondolkodásnak le kell szállnia a földre, ki kell józanodnia és „szembe kell néznie a valósággal”; amikor az IMF szűk látókörű megoldásainak és az éhezőknek adott obszcén utasításainak — „takarékoskodjanak és egyenek kevesebbet” — át kell adniuk helyüket a túlélés realitásainak és egy tágabb látókörű, képzelőerővel és együttérzéssel rendelkező emberiségnek.

Ahhoz azonban, hogy bármit is tehessünk ezzel kapcsolatban, vezetésre és a tekintély súlyára van szükség. Szaturnusz–Neptunusz-időkben ez hiánycikk. Mennyire lehetnek „realisták” vezetőink az archetipikus perspektíva és az ebből fakadó erkölcsi felelősség nélkül?

Előretekintve azt látjuk, hogy az első egzakt Szaturnusz–Neptunusz-kvadrát 1998. június 25-én következik be, a Bika/Vízöntő 1° 30′-én. A második egzakt kvadrát 1998. november 1-jén lesz, a Kos/Bak 29° 30′-én, miközben a Mars egyidejűleg a Szűz 14° 30′-én áll a felezőpontjukon.

Ez a kellemetlen kombináció olyan fokterület közelébe esik, amely erősen összefügg az amerikai részvénypiaccal, a dollárral és a Federal Reserve-vel, és piaci instabilitást jelez. Akármilyen fellendülés következzen is be addig a világ részvénypiacain, a Szaturnusz–Neptunusz-kvadrát alatt nagyobb valószínűséggel eresztenek majd le, mint pattannak vissza.

A harmadik és egyben utolsó egzakt kvadrát 1999 áprilisában ismét a Bika/Vízöntőben következik be, ezúttal 4° 07′-en. Ez kvadrátot/oppozíciót alkot majd az 1917-es Szaturnusz–Neptunusz-együttállással, amely az Oroszlán 4° 45′-én történt. Ez minden bizonnyal továbbra is az olvasztótégelyben tartja Oroszországot és a volt Szovjetunió államait, folytatódó vezetési válsággal.

Ez a bolygófelállás az újraegyesített Németországot is erősen érinti: Deszcendense és Északi Holdcsomópontja a Vízöntő 4° 26′-én, illetve 5° 15′-én áll. Az új Németország úgy született, hogy MC-je és Napja kvadrátot alkotott a Szaturnusszal és a Neptunusszal — találó képlet egy kapitalista és kommunista elemekből létrejött állam számára! —, ami további ok arra, hogy Németországot egyszerre várjuk a tűzvonalba és azoknak a kísérleteknek a középpontjába, amelyek e két társadalmi és gazdasági pólus kibékítésével próbálkoznak.

Ugyanakkor arra is számíthatunk, hogy a kommunista Kína — Holdja a Vízöntő 3° 11′-én, Aszcendense pedig 5° 57′-én áll — sem kerülheti el a súlyos gazdasági és társadalmi megrázkódtatásokat. Ezt a horoszkópot később részletesebben is megvizsgáljuk. Gyakorlati szinten ez versengő leértékeléseket jelez a szomszédos ázsiai gazdaságokkal. Mélyebb szinten a társadalmi nyugtalanság olyan hullámára utal, amely radikális reformokhoz vezethet.

A közelgő Szaturnusz–Neptunusz-kvadrát természetesen nem elszigetelten fog működni. Közvetlenül követi majd a Szaturnusz–Uránusz-kvadrát, amely 1999 nagy részén fennáll, az 1999. augusztusi nagy „Nostradamus”-fogyatkozás, majd 2000-ben a korszakos Jupiter–Szaturnusz-együttállás a Bikában.

Ez lesz a „Nagy Kronokrátorok” — ahogyan a régiek nevezték őket — utolsó együttállása föld jegyben mintegy 900 évre. A Bikában ez arra utal, hogy ez lesz az utolsó lehetőség a világgazdasági struktúra rendezésére, felkészülve a Jupiter–Szaturnusz-együttállások következő 200 éves, levegő jegyekben zajló sorozatára. Így 1998 és 1999 valószínűleg a hanyatlás és a kétely időszakát hozza, amely arra kényszeríti majd a „hatalmon lévőket”, hogy komolyan újragondolják az 1989-ben felvetett „Új Világrendet”.

Az asztrológia jó híre mindig az, hogy egyetlen évszak sem tart örökké. A gazdasági és vezetési válság után, amelyet véleményem szerint a kvadrát hoz majd, a Szaturnusz továbbhalad, és 2002-ben trigont alkot a Neptunusszal. Ennek tovább kell ösztönöznie olyan gazdasági struktúrák kialakulását, amelyek az egyéni és a kollektív oldalát egyaránt tiszteletben tartják az egyenletnek, felkészülve az 1989-es tézis újabb próbájára a 2006-os és 2007-es oppozíciónál.

Minél hamarabb felismerjük, hogy valamennyi istent tisztelnünk kell, annál hamarabb fedezheti fel a tágabb világ az életet a halál előtt. Az 1998/99-ben, a kvadrát alatt születő nemzedék a jelenkor mundánhoroszkópjaihoz fordul majd, hogy megértse az előtte álló feladatot. Reméljük, mire ők kerülnek döntési helyzetbe, olyan világban fognak élni, amely jobban tudatában van a mélyebb archetipikus valóságoknak.

Kapcsolódó

Külső bolygók történelemformáló ciklusai 1. rész, 2 rész

Mundán asztrológia és kollektív (Michael Baigent)

Szaturnusz – Neptunusz konjunkciók és a történelem (The Astrology Podcast)

A szerzőről

Charles Edward William Harvey (1940–2000) a 20. század második felének egyik legjelentősebb brit asztrológusa volt, és különösen fontos név a mundán- és pénzügyi asztrológia történetében. 1940. június 22-én született az angliai Surreyben, Little Bookham–Fetcham környékén, és 2000. február 22-én halt meg Bathban, mindössze 59 évesen. Tizenévesen találkozott először az asztrológiával, az 1960-as évektől pedig már hivatásszerűen foglalkozott vele. 1966-ban szerzett diplomát a londoni Faculty of Astrological Studies intézményében; később tanított is ott, és alelnöki tisztséget töltött be.

Harvey jelentősége azonban messze túlmutat saját könyvein. John Addey tanítványa és munkatársa volt, majd több mint húsz éven át, 1973 és 1994 között vezette a brit Astrological Associationt. Részt vett az asztrológiai kutatást közlő Correlation folyóirat létrehozásában, kutatási konferenciákat szervezett, támogatta a szakmai képzést, és az Urania Trust, majd a Sophia Trust révén azért dolgozott, hogy az asztrológia komolyabb akadémiai és kulturális státuszt kapjon. Élete utolsó éveiben Liz Greene-nel együtt a londoni Centre for Psychological Astrology társigazgatója volt. Munkásságában ezért különös módon találkozik a neoplatonikus filozófia, a modern pszichológiai asztrológia, a kutatási igény és a technikai kísérletezés.

Egyik legfontosabb műve a Michael Baigenttel és Nicholas Campionnal közösen írt Mundane Astrology, amely 1984-ben jelent meg, majd 1992-ben bővített kiadást kapott. A könyv a modern mundánasztrológia egyik nagy referencia-műve lett. Harvey különösen bolygóciklusokkal, gazdasági és politikai folyamatokkal, harmonikusokkal, felezőpontokkal és helyasztrológiával foglalkozott; üzleti és pénzügyi tanácsadóként brit és amerikai ügyfeleknek is dolgozott. A Michael Hardinggal közösen írt Working with Astrology a harmonikusok, felezőpontok és az asztrokartográfia modern alkalmazását tárgyalja, a posztumusz, 2002-ben megjelent Anima Mundi pedig az egyén és a kollektívum kapcsolatát, valamint a mundán ciklusokat állítja középpontba.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy Harvey-t kritikátlanul érdemes olvasni. Az itt közölt Szaturnusz–Neptunusz-esszében különösen erősen jelen van politikai és világnézeti szűrője. Kapitalizmuskritikája, a kollektivista megoldások iránti nyitottsága és Marx, Engels, illetve a szocialista gondolkodás iránti helyenként feltűnően rokonszenvező hangvétele az én konzervatív liberális nézőpontomból nem pusztán politikai ízléskérdés: bizonyos pontokon magát az asztrológiai ítéletet is eltolhatja.

Az 1989-es Szaturnusz–Neptunusz-együttállás valóban együtt járt Kelet-Európában a kapitalizmus és a Nyugat idealizálásával, majd később sok illúzió kijózanító korrekciójával. Ebből azonban nem következik, hogy maga a kapitalizmus valamiféle történelmi tévedés vagy „átok” lenne. Minden hibájával és torzulási lehetőségével együtt továbbra is a működő gazdasági rendszerek legsikeresebb konstrukciójának tartom. Harvey elemzése ezen a ponton számomra jó példa arra, hogy egy helyesen felismert asztrológiai folyamatból még nem feltétlenül következik helyes politikai következtetés.

Hasonló fenntartással kezelem Harvey modern asztrológiai hátterének egy részét is. A pszichológiai, transzperszonális és egyéb, a 20. század végén korszerűnek számító irányzatok közül többet ma már jóval kevésbé tartok meggyőzőnek, különösen akkor, ha történelmi vagy politikai események megítélésére alkalmazzák őket.

 

 

A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!