A közelmúlt eseményei hatására úgy döntöttem, feltöltöm egy 2016 júliusában kelt, más platformon közzétett cikkemet. Akkoriban írtam, amikor a 2018-as választásokra készülve baloldalon csúcsra járatták a határon túli magyarok elleni uszítást. Abban a reményben teszem, hogy sikerül tanulni a múltbeli hibákból. Nagy a tét.
Döglött oroszlánba rúgni szerintem sem elegáns. Gyurcsány Ferenc visszavonult. Hogy ténylegesen vagy szimbolikusan, más lapra tartozik. Öröksége, a baloldal határon túli magyarok ellen hangolása azonban egyelőre itt maradt. Vannak tiszteletre méltó közeledési kísérletek – és remélem, idővel ezek kerülnek túlsúlyba. De folytatódik az uszítás is. Gyakran egészen abszurd formában.
Egy dolog, hogy a 2025-ös romániai választások idején az anyaországban, a jobboldal oroszbarát része, beleértve a kormányt is, a „magyarfaló” Simionnak drukkolt. (Utólag lehet magyarázni a bizonyítványt, de ez akkor is azoknak a romániai magyaroknak az elárulása volt, akiket korábban buzgón támogattak. Legalábbis látszólag.)
De ellenzéki oldalról is sok volt vasgárdista focihuligánnal szimpatizáló hang. Nem mintha nem tudták volna, mivel járna ez Európa számára -őket is beleértve. És ettől nyilvánvalóan tartottak. De még ebben az esetben is lett volna annyi pozitívum, hogy legalább a gyűlölt határon túli magyarok is megkapják a magukét. Hiszen, mint régóta tudjuk, az a jó, ha a szomszéd tehene is megdöglik. A közösségi média bugyraiban egyesek még akkor is biztosan tudták, hogy a székelyek George Simionra voksoltak, amikor már egyértelmű volt, hogy a romániai magyarok – beleértve a Magyarországon élő kettős állampolgárokat is, kulcsszerepet játszottak abban, hogy a nyugatos Dan Nicusor legyen Románia elnöke. Amikor pedig már nem tudtak mit kezdeni a tényekkel, készen is volt az újabb narratíva: de a 2026-os magyarországi választásokon biztos majd úgyis a jelenlegi kormánypártra voksolnak az erdélyiek.
Lesz aki igen, lesz aki nem – eddigis így történt. És minél erősebben uszítanak ellenük az anyaországban, annál többen. Eddig is így volt: amit ellenzéki oldalról megelőlegeztek, önbeteljesítő jóslattá vált. Vagy, besokallva a kutyakomédiától, a kettős állampolgár él azzal az állampolgári jogával, hogy el sem megy szavazni.
A fentebbi élmények hatására úgy döntöttem, itt is közzéteszem egy 2016 júliusában kelt cikkemet. Akkoriban írtam, amikor a 2018-as választásokra készülve baloldalon csúcsra járatták a határon túli magyarok elleni uszítást, miközben a szíriai menekültullámmal érkezők kritikátlan befogadásában semmi kivetnivalót nem láttak. Mészárlás elől menekülő vagy tömegmészáros, mindegy volt. Az azóta eltelt évek alatt sokminden történt. A törvények is változtak, az akkor sem kellemes politikai légkör tovább romlott, és az is kiderült, mennyire visszaütött ez a hozzáállás. Határon túli magyarok, változást akaró ellenzékiek egyaránt megszívták, a politikai paletta bármely oldalán álltak is. Nem asztrológiai téma, de gondolatébresztőnek talán jó lehet.Igy talán 2026 forgatókönyvei is szabadabban alakíthatók.
| Az Asztropressz küldetése az aktuális és várható bolygóhatásokkal, a személyi horoszkópban rejlő lehetőségekkel és korlátokkal kapcsolatos reális tájékoztatás. Akkor is, ha ez nincs összhangban a new ages „szellemiség” által diktált minden szép-minden jó narratívákkal. Erre az esetre is vonatkoznak a kommentelési etikettben írtak: aki nem ért egyet az itt megfogalmazott szempontokkal, nyugodtan abbahagyhatja oldalam követését és keressen magának lightosabb olvasnivalót. Nincs harag 🙂 Mindkettőnknek időt, energiát spórol meg 🙂 Nekem legalábbis rengeteget, hiszen nem kell az irreleváns kommentek moderálására, nagyon sok esetben ezzel egyidejűleg szerzőik spammelés miatti jelentésére és letiltására is pazarolnom értékes időmet. Így ezt további hasznos tartalmak írására fordíthatom. Bevallom, annak ellenére, hogy naponta többször is kénytelen vagyok sort keríteni rá, utálom használni a “Törlés”, “Tiltás” funkciókat. Mindkettőnknek szebb lesz a napja, ha egyáltalán nem kerülök, vagy a jelenleginél sokkal ritkábban kerülök ilyen kínos döntéshelyzetekbe. Bízom benne azonban, hogy az ezogagyi helyett a valósággal nagyobb összhangban levő tartalmakra fogékony, azokat kimondottan igénylő többség -vagyis a tényleges célközönségem – a jövőben is velem marad |
A Nyugat iszlamizációját, az Európát ellepő, muzulmán országokból érkező migránsok áradatát egyre nagyobb aggodalmmal figyelem. Egyelőre úgy tűnik, nálunk nem történhetnek olyan borzalmak, mint Párizsban, Nizzában vagy Brüsszelben – de ez csak idő kérdése. Ugyanakkor nem vagyok meggyőződve afelől sem, hogy kvótanépszavazás – illetve az ezt megelőző plakátkampány valóban a leghatékonyabb bajelhárítási módszer lenne. Ahogy a kormány politikai motivációinak a tisztaságában sem vagyok biztos.
Csakhogy a magát az igazság feddhetetlen bajnokának beállító baloldalnak legalább ennyire kétesek a céljai és az eszközei. Ahogy például módszeresen uszít a határon túli magyarok ellen, bőségesen kimeríti a gyűlöletbeszéd és a kisebbségek elleni izgatás fogalmát. És láss csodát, a szellemesnek szánt, de valójában a legalpáribb stílusban gyalázkodó, rágalmazó mémek, kommentek zavartalanul terjedhetnek a közösségi médiában.
Az alábbi “remekmű”, ami kiverte ma (Szerk: azaz 2016 július 21-én, amikor közzétettem a bejegyzést; a posztot azóta törölte a Facebook. De semmi sincs veszve: lentebb elérhetők más, hasonló hangvételő sziporkák screenshotjai) nálam a biztosítékot -és nem csupán a helyesírási hibák miatt – csak egy a számtalan közül. Arra a népszerű narratívára épít, miszerint a Fidesz – KDNP koalíciónak a határon túli magyarok „nyerték meg” a választásokat. Cseppet sem zavarja azonban, hogy ez nem más, mint csúsztatás –és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. Hiszen tény ugyan, hogy a határon túliak nagy része a Fidesz – KDNP-re (95,49 százalék) voksolt 2014 áprilisában, de ez akkor is csak 122 588 szavazatot jelentett. A Fidesz 2 142 142 szavazatot kapott összesen. A MSZP–EGYÜTT–DK–PM–MLP -re 1 289 311-en mondtak igent .
Emlékeztetőül:
Választás 2014 (Mandiner)
Megszámolták a külhoni voksokat (HVG)
Nem a határon túliak döntik el a választást (Index)
Tehát Orbánék a határon túli magyarok nélkül, pusztán az anyaországi választópolgárok jóvoltából is megnyerték volna, minden különösebb nehézség nélkül a választásokat. (Hogy ez kiknek a hibája, hogy valóban ennyire megvezette a demagógia a jámbor szavazópolgárokat, vagy a baloldal leszereplése is kellett az elsöprő győzelemhez, most inkább ne firtassuk . Az eredménynek 2014 áprilisában a legkevésbé sem örültem, és a FIDESZ azóta sem lett a kedvencem. A jövővel kapcsolatban sincsenek illúzióim. Mostanra azonban egyre mélyebb meggyőződésem, hogy a korábban még demokratikusnak vélt baloldal nyeresége ugyanakkora tragédia lett volna. Csak épp más szempontból.)
További adalék – ami szemlátomást nem érdekli túlságosan a hisztériakeltőket, hogy a határon túli magyarok szavazati joga az országgyűlési választások esetén egyébként is csak jelképes, hiszen kizárólag listás helyekre szavazhatnak, ami az új rendszerben sokkal kisebb, csak marginális jelentőségű, nem úgy, mint a választókerületi szavazás helyi országgyűlési képviselőkre. De ilyen apróságokba se ragadjunk most bele.
Az ellenzék jelenlegi kettős mércéje viszont a fentebbi csúsztatásoknál is dühítőbb. Hiszen volt itt 2004. december 5-én is egy népszavazás, a határon túli magyarok kettős állampolgársága kapcsán, és ez sem nélkülözte a manipulációt, a gyűlöletkeltést ahogy a demagóg elemeket sem. Az akkori vészforgatókönyv, amitől félni kellett az volt, hogy majd jól idejönnek a románok, szerbek, szlovákok ( ez egész pontosan az adott országokban élő magyarok gyűjtőneve volt), akik elveszik tőlünk a munkát, a nyugdíjat, a szociális juttatásokat, sőt még lakásra is igényt tarthatnak. Ez a mumus a későbbiekben is folyamatosan elő-elővigyorgott a sarokból, mindaddig amíg meg nem jelent a közel- keleti muszlim országokból érkező tömeg. Akikben akkor is meghajszolt asszonyokat és síró kisgyerekeket kellett volna látni, ha többségük katonakorú, jó kondícióban levő fiatalember volt.
Persze ezt megelőzően valóban jöttek határon túli magyarok is. És néhány évvel ezelőttig nem is problémamentesen. Például mielőtt Románia csatlakozott volna az EU-hoz, egy turista –útlevéllel érkező erdélyi magyar, aki mondjuk meglátogatta az itt élő rokonát, sokkal kellemetlenebb vegzáláson esett át a határon, mint az a szíriai (talán tényleg a háború borzalmai elől menekülő szerencsétlen, de talán éppenséggel háborús bűnös, vagy terrorcselekmények leendő elkövetője), aki tavaly nyáron, mielőtt komolyabb határvédelmi intézkedésekre került volna sor, csak úgy csak szépen besétált Magyarországra, majd onnan tovább, Németország felé. Mielőtt Magyarország, és a szomszédos országok, amelyekben számottevő magyar kisebbség él, csatlakoztak volna az EU-hoz, kőkemény idegenrendészeti törvények vonatkoztak azokra a határon túli magyarokra, akik itt akartak munkát vállalni, tanulni vagy letelepedni. (Sőt a nem- EU tagállamokból –pl. Ukrajnából – érkezők tudtommal most is nehezebben utazhatnak, hacsak nem kettős állampolgárok).
Ezek az emberek anno semmilyen fajta kiváltságban nem részesültek csak azért, mert magyar anyanyelvűek, és mert olyan területekről jöttek, amelyek egykor Magyarországhoz tartoztak. Amennyiben tartózkodási engedélyhez szerettek volna jutni, igazolniuk kellett, hogy el tudják magukat tartani – tehát van állásuk, vagy ha diákok ösztöndíjuk, lakhatásuk megoldott. Ellenkező esetben mehettek haza. Ezek a látszatra nagyon egyszerű és ésszerű szabályok a gyakorlatban pokoli idegenrendészeti tortúrákat is jelenthettek. (Pl. ha valaki diáktartózkodási engedélyt kapott, nem vállalhatott munkát, csak feketén. Viszont, ha ilyesmin kapták, kiutasították. De ha nem tudta magát fenntartani –és nem mindenki volt ösztöndíjas vagy jó családi háttérrel rendelkező – akkor azért kellett elhagynia az országot. És hosszan lehetne sorolni még a tartózkodási engedélyért folyamodók napjait színesítő sokféle jogi csiki-csukit…)
De a határon túli magyarok elfogadták ezeket a játékszabályokat, örültek, hogy egyáltalán itt lehetnek. Az uniós csatlakozást követően persze sokat javult a helyzet, sőt, egy részük már nem is Magyarországon , hanem más uniós államokban próbál szerencsét. Az itt lévők többsége azonban beilleszkedett, tisztességes bevételforrásokból él, tanul. (Vannak persze olyanok is, akik bűncselekményeket követnek el, de a tőlünk nyugatabbra költöző magyarországiak egy része sem mindig munkából akar megélni.) Összességében azonban teljes biztonsággal elmondható, hogy olyan emberekről van szó, akikkel nem problémás az együttélés és azonos anyanyelv, kulturális háttér miatt az integrációra sem kell költeni.
Legyünk azonban nagyvonalúak és tekintsük részletkérdésnek, hogy a közel- keleti országokból érkezett „menekültek” , a határon túli magyar anyanyelvűekkel ellentétben az ország nyelvét nem beszélik. Elvégre pótolható hiányosságról van szó – miért is ne lehetne egy idegen nyelvet megtanulni? Azt boncolgatni sem más, mint szőrszálhasogatás, hogy a határon túliak körében sokkal nagyobb arányban találni agysebészt, atomfizikust, vagy más képzettségű embereket, akik dolgozni, tanulni akarnak – és tudnak is, és kevesebben vannak, akik törvényen kívüli alternatívákat keresnek. (Emlékszünk, a korábbi polkorrekt narratívára, miszerint a Közel- Keletről többségben értelmiségiek vagy hiányszakmákban járatos szakemberek érkeznek. Nos, közben az is kiderült, hogy ez sincs egészen így: a németországi szövetségi munkaügyi hivatal adatai szerint az újonnan jötteket csak segédmunkásként tudják alkalmazni. Persze ez se szégyen, valahogy új életet kell kezdeni, a jövevényeknek azonban csak meglepően kis százaléka képzeli ezt el valamilyen munka formájában. )
Mégis, a migráns -válság beköszöntésekor ugyanaz a Gyurcsány Ferenc (és az ún. liberális és demokratikus baloldal), aki annyira féltette az anyaország-beli polgárok jólétét és biztonságát a határon túli magyaroktól, semmi kivetnivalót nem talált volna abban, hogy tisztázatlan hátterű, jelentős biztonsági kockázatot képviselő közel- keleti „menekültekkel” árassza el az országot. A jó példával elől járva még otthonát is megosztotta némelyekkel. Propagandáról persze szó sem volt, kizárólag az az áldott jó szíve és empátiás készsége vezérelte…
Aztán nem egészen egy év alatt kiderült, hogy a valóban bajban levőknél és segítségre szorulóknál aránytalanul többen vannak azok, akik nem beilleszkedni akarnak, hanem a sült galambot várják, és hogy addig is hasznosan teljen az idő, míg különféle szociális juttatások formájában a szájukba repül, kisebb – nagyobb bűncselekményeket követnek el. Ehhez képest csak viszonylag kevés erdélyi, vagy újvidéki vagy kárpátaljai magyarról lehet hallani, hogy ő is ott lett volna a tapizós kölni szilveszteri bulin, a tömeg közé lőtt, felrobbantotta magát vagy kisbaltás országjárásra indul, mint a minap würtzburgi vonat pakisztáni vagy afgán- vagy isten tudja milyen utasa, és egész megfoghatatlan módon Bukarest vagy Pozsony polgárainak sem kell rettegésben tölteniük életüket a trianoni döntés miatti szüntelen magyar terrorakciók következtében . Persze lehet, hogy hiányosak az információim.
Mégis, a baloldal jelenlegi narratívája szerint (ld. az ilyen hangvételű cikkeket: 260 ezer határon túli alig várja, hogy szavazzon Orbán Európa-ellenes népszavazásán ) – az anyaországot most éppen az erdélyiektől meg a többi gyanús határon túli magyartól kell félteni.
(Eredetileg 2016 július 21, Periszkóp)
A bejegyzés illusztrációja: magyar állampolgársági eskü után ünneplő erdélyi csángók
Kapcsolódó:
Liberálisok, akik ellentmondásba keverednek magukkal
További gyűlölet -mémek
A bőséges választékra való tekintettel úgy döntöttem, továbbra is gyűjteni fogom a határon túli magyarokat célba vevő, szégyenletes poénokat
