A “korszellem”, ahogy ez a XXI. század első évtizedeiben apránként megmutatkozik, úgy tűnik, előszeretettel kerüli a Jungot egész életében foglalkoztató “nagy” kérdéseket. A gonosz természete, az egyéni élet értelme és célja, az egyéneket és kollektívákat mozgató mélyebb motivációk, valamint az emberi szenvedés rejtélye manapság számos pszichológus körében népszerűtlen témák, nem utolsósorban azért, mert ezek a témák a politikailag inkorrekt megállapítások potenciális aknamezői. Ehelyett az erőfeszítések arra összpontosulnak, hogy olyan – gyógyászati, pszichoterápiás vagy szociális – módszereket találjanak, amelyek eloszlatják a tüneteket anélkül, hogy időt és pénzt fektetnének a tudattalan okok feltárására. A történelmet – legyen az egyéni vagy kollektív – sem tekintik többé a jelen dilemmáinak megértéséhez szükséges alapvető eszköznek. (Liz Greene: Jung’s Studies in Astrology)
