Az Új Korszakok ciklikussága | J.Lee Lehman

Szűkebb értelemben „a New Age olyan spirituális vagy vallási gyakorlatok és hiedelmek összessége, amelyek az 1970-es évek elejétől futótűzként terjedtek el a nyugati társadalomban. Pontos meghatározását megnehezíti rendkívül eklektikus és rendszerezetlen struktúrája. Bár számos tudós vallási mozgalomnak tartja, követői jellemzően spirituális jellegűnek vagy a testet-lelket-szellemet egyesítő irányzatnak tekintik, és ők maguk ritkán használják a New Age kifejezést. A tudósok gyakran nevezik New Age mozgalomnak, bár mások megkérdőjelezik ezt a terminológiát, és azt javasolják, hogy inkább miliőnek vagy korszellemnek tekintsük”. ( Wikipédia) Magam is ebben a kontextusban szoktam emlegetni, inkább árnyoldalaira, mint pozitívumaira helyezve a hangsúlyt. A kérdés azonban sokkal összetettebb. J.Lee Lehman, az Egyesült Államokban élő asztrológus Classical Astrology for Modern Living (From Ptolemy tp Psychology and Back Again) című könyvének bevezetőjében a történelem korábbi „új korszakainak” kontextusában tárgyalja, és csak kis részt szentel a mai értelemben vett, ’60-as évek végén – ’70-es évek elején kezdődött időszaknak. A könyv 1996-os megjelenése óta más értékes publikációk is napvilágot láttak a témában,  2012-2015 között például Nicholas Campion asztrológus-történész kimondottan a New Age-nek szentelt kultúrtörténeti tanulmányai. Annak ellenére, hogy mások másképp jellemzik ezeket a trendeket, és hogy ma a konzervatív és liberális New Age-nek is többféle változata jelent meg, hasznos összefoglaló. Maga a Magyarországon szintén kevésbé ismert munka alapkönyv az asztrológiát tanulók számára, akárcsak a szerző többi kötete.

“Az Új Korszakok ciklikussága | J.Lee Lehman” bővebben

A lovagi szerelem problémás öröksége

Szerelemre lobbanni izgalmas, gazdagító és átalakító erejű lehet, és általában véve annak a kiábrándulásnak dacára is megéri – ami elkerülhetetlenül követi mihelyt szembesülünk a másik emberhez való kapcsolódás nehéz feladatával. De vannak olyan emberek, akik miután szerelmesek lettek, nem jutnak tovább egy beteljesülést hozó, életre szóló párkapcsolatba, és nem csupán kétszer – háromszor lobbannak szerelemre, hogy minden találkozást követően tapasztalatok és mélyebb megértés birtokába jussanak, aztán pedig megtalálják, amit keresnek. Ők ehelyett tartósan egy olyasvalakihez való rögeszmés kötődés gyötrelmes csapdájába esnek, akit soha nem kaphatnak meg, vagy katasztrofális választások sorozata miatt folyamatosan megsérülnek vagy összezavarodnak. A romantikus szerelem nem tartogat számukra dicsőséget a mézeshetek után. Egy olyasféle, pokoli függőség, amely a heroinhoz vagy az alkoholhoz hasonlóan végül megfoszt a reménytől és az önbecsüléstől.  Az ilyen helyzetek „karmikusként” vagy a „lélek fejlődését szolgálóként” való értékelése nem csupán haszontalan, hanem kimondottan destruktív. Meg kell vizsgálnunk miért és hogyan vált a Neptunusz ilyen kártékonnyá a szerelem területén, és mit tehet az egyén azért, hogy megszabadítsa magát a mártíromságtól anélkül, hogy tönkretenné az ezt akaratlanul előidéző romantikus látomást.” Részlet Liz Greene: Az asztrológiai Neptunusz és a megváltás keresése (The Astrological Neptune, and the Quest for Redemption) című könyvének A szerelmi halál (The Liebestod) című fejezetből. Előre szólok: NEM new-ages széplelkűeknek való olvasmány 🙂 Mellesleg Liz Greene-nek egyetlen könyve sem az 🙂

“A lovagi szerelem problémás öröksége” bővebben