Életünk állomásai, IV. rész
A második világháború alatt az újoncok a fronton töltött első hónapban biztosak voltak benne, hogy ha más csapattársaikkal elő is fordul, hogy elesnek, őket biztos nem ölik meg. Két, fronton töltött hónap után, látva, hogyan tizedelik meg egységeiket, rájöttek, komoly esély van arra, hogy ők is meghalhatnak. Négy fronton töltött hónap után már tudták, hogy meg fognak halni…csupán idő kérdése, mikor. Ez valamennyiünk életérzésének a gyorsított változata. Húszas- harmincas éveinkben meg vagyunk győződve halhatatlanságunkról, negyvenes éveikben már nem vagyunk ebben annyira biztosak, amikor pedig belépünk ötvenes éveinkbe, már nincsenek illúzióink. Előbb vagy utóbb mindnyájan meghalunk majd. Ez a felismerés különféleképpen érinti a különböző embereket, de meg kell barátkoznunk halandó mivoltunkkal.
