Avagy miért kell beszerezni a látszólag „érdektelen” szakirodalmat addig, amíg lehet. Meg arról, hogy mi a viharos harci francért promózok, ráadásul közvetlen haszon nélkül ilyen könyveket az oldalamon a harmadik világháború és/vagy a Nyugat modernkori történelme egyik legnagyobb gazdasági válságának az előestéjén ?
Az Új Korszakok ciklikussága | J.Lee Lehman
Szűkebb értelemben „a New Age olyan spirituális vagy vallási gyakorlatok és hiedelmek összessége, amelyek az 1970-es évek elejétől futótűzként terjedtek el a nyugati társadalomban. Pontos meghatározását megnehezíti rendkívül eklektikus és rendszerezetlen struktúrája. Bár számos tudós vallási mozgalomnak tartja, követői jellemzően spirituális jellegűnek vagy a testet-lelket-szellemet egyesítő irányzatnak tekintik, és ők maguk ritkán használják a New Age kifejezést. A tudósok gyakran nevezik New Age mozgalomnak, bár mások megkérdőjelezik ezt a terminológiát, és azt javasolják, hogy inkább miliőnek vagy korszellemnek tekintsük”. ( Wikipédia) Magam is ebben a kontextusban szoktam emlegetni, inkább árnyoldalaira, mint pozitívumaira helyezve a hangsúlyt. A kérdés azonban sokkal összetettebb. J.Lee Lehman, az Egyesült Államokban élő asztrológus Classical Astrology for Modern Living (From Ptolemy tp Psychology and Back Again) című könyvének bevezetőjében a történelem korábbi „új korszakainak” kontextusában tárgyalja, és csak kis részt szentel a mai értelemben vett, ’60-as évek végén – ’70-es évek elején kezdődött időszaknak. A könyv 1996-os megjelenése óta más értékes publikációk is napvilágot láttak a témában, 2012-2015 között például Nicholas Campion asztrológus-történész kimondottan a New Age-nek szentelt kultúrtörténeti tanulmányai. Annak ellenére, hogy mások másképp jellemzik ezeket a trendeket, és hogy ma a konzervatív és liberális New Age-nek is többféle változata jelent meg, hasznos összefoglaló. Maga a Magyarországon szintén kevésbé ismert munka alapkönyv az asztrológiát tanulók számára, akárcsak a szerző többi kötete.