A Bika és a karrier

Hatodik érzéke mutatja meg az üzleti sikereket, de gyűlöl hazardírozni, kiváló táncos vagy énekes, de egy bank imázsán is nagyot javíthat, emberbarát vezető, de blokkolhatja a feltörekvőket a vállalatnál – az anyaghoz ragadó Bika és a karrier.

“A Bika és a karrier” bővebben

A Kos és a karrier

A Kos-típusú embert (vagyis nem csak a Nap- vagy nem feltétlenül a Nap, hanem más bolygók, Aszcendens is ebben a jegyben állnak) munkaerőként is nagyfokú szabadságvágy és autonómiaigény jellemzi – vagy ösztönösen hangadóvá válik egy közösségben, vagy pedig magányosan, önállóan szeret haladni. Beosztott szerepre csak abban az esetben alkalmas, ha nagy mozgástér, és bizonyos fokú szabadság áll rendelkezésére.

“A Kos és a karrier” bővebben

Életünk állomásai: az ötvenes évek

Életünk állomásai, IV. rész

A második világháború alatt az újoncok a fronton töltött első hónapban biztosak voltak benne, hogy ha más csapattársaikkal elő is fordul, hogy elesnek, őket biztos nem ölik meg. Két, fronton töltött hónap után, látva, hogyan tizedelik meg egységeiket, rájöttek, komoly esély van arra, hogy ők is meghalhatnak. Négy fronton töltött hónap után már tudták, hogy meg fognak halni…csupán idő kérdése, mikor. Ez valamennyiünk életérzésének a gyorsított változata. Húszas- harmincas éveinkben meg vagyunk győződve halhatatlanságunkról, negyvenes éveikben már nem vagyunk ebben annyira biztosak, amikor pedig belépünk ötvenes éveinkbe, már nincsenek illúzióink. Előbb vagy utóbb mindnyájan meghalunk majd. Ez a felismerés különféleképpen érinti a különböző embereket, de meg kell barátkoznunk halandó mivoltunkkal.

“Életünk állomásai: az ötvenes évek” bővebben

Életünk állomásai: a negyvenes évek

Életünk állomásai, III. rész

Huszon- harmincévesen a férfiak és a nők még nem gondolnak bele igazán abba, hogy meg fognak halni. Persze, tudják hogy léteznek öreg emberek s hogy azok egy bizonyos ponton eltűnnek. Talán még egy temetésen is részt vettek. Csakhogy ilyen végzetes dolgok velük nem történhetnek meg. hiszen annyi a tennivaló, annyi mindent kell elérni…a halál csak egy távoli és ködös kilátás. az idő a végtelenségbe nyúlik és még mindig minden elérhető.A negyvenes éveikbe lépők azonban már nem engedhetik meg maguknak ezt a luxust.

“Életünk állomásai: a negyvenes évek” bővebben

Életünk állomásai: a harmincas évek

A harmincas évek

Életünk állomásai II. rész

A 30. év közeledtére figyelmeztető jeleket – a szakmai motiváció hiánya, szeretetlen otthon, rossz kedvű ébredés reggelente figyelmen kívül lehet hagyni- és lehet küszködni tovább. Annyi minden épült már fel – feltétlenül be kell áldozni? De az élet túl rövid ahhoz, hogy kompromisszumokat kössünk. Ha kiégünk harmincas éveinkben, 40 éves kor körül jelentős életkrízissel fizethetünk. És 40 évesen sokkal nehezebb újrakezdeni, mint 30 évesen…

“Életünk állomásai: a harmincas évek” bővebben

Életünk állomásai: a húszas évek

Életünk állomásai I. rész

A húszas években, ami ennek a cikknek a témája, még adott a fiatalság energiája, naivitása és vakmerősége, de az eredmények csalókák, az energia pedig gyakran fecsérlődik el. A huszonéveseknek a szülők és a társadalom elvárásaira adott, gyakran tudattalan reakciókból fakadó hitét és lángoló idealizmusát még a Szaturnusz visszatérés hűvös kezének is mérsékelnie kell. A húszas évek az az életkor, amikor kifejlesztjük természetes adottságainkat és felbecsülhetetlen tapasztalatokat szerzünk személyes, társas kapcsolatainkról. . A hibáinkból tanulunk

“Életünk állomásai: a húszas évek” bővebben

Az első Szaturnusz – visszatérés megértése

28 – 30 éves kora között mindenki átéli első Szaturnusz – visszatérését. Ez fontos átmeneti időszak, a felnőttkor első komolyabb válsága. Ilyenkor alaposan, kritikus tekintettel vesszük szemügyre életünk struktúráit: karrierünket, családunkat, kapcsolatainkat. És dönthetünk úgy, hogy szakmát, hivatást, kapcsolatot váltunk. A lezárások ugyanannyira valószínűek, mint az új kezdetek. (Maritha Pottenger cikke)

“Az első Szaturnusz – visszatérés megértése” bővebben